Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-07 / 81. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 7. KOMMENTÁR Dedósok vagy felnőttek SZILVÁSSY JÓZSEF Robert Fico ismét kuvikol. Mi több: olyan papírt lobogtat, amelyen Brüsszelből érkezett, és Szlovákiának figyelmeztetésül szánt sorok olvashatók. A Smer elnöke azonnal ráharapott. Úgy vélte, hogy Ivan Miklósról és állítólagos korrupt ügyeiről már mindent elharsogott, jöhet hát a másik céltábla: Csáky Pál. Erre a hőzöngésre kár több szót vesztegetni, hiszen csak a politikai vakságban szenvedő nem látja: a pártvezér mindenáron és minden áron hatalomhoz akar jutni. Legkésőbb a következő megbízatási ciklusban. Mondjuk ki azonban, hogy ezúttal azért van valóságalapja az ellenzéki politikusok - és főleg a jó szándékú hazai és külföldi szakértők - bírálatainak. Nem elsősorban az a gond, mintha Szlovákia pihenne a babérjain, mert az ország európai uniós csatlakozásáról döntő népszavazás előtt alig látni életrevaló kezdeményezéseket. Ilyen szempontból érthető a kormányalelnök érvelése, miszerint hónapokon keresztül nem lehet egyforma intenzitással kampányolni, hiszen tudvalévőén a jóból is megárt a sok. Jómagam az elhibázott stratégiában látom a hibát. Ez a tervezet ugyanis mobilizáló és tájékoztató részre osztotta a szlovákiai uniós kampányt. Némi leegyszerűsítéssel: először arra ösztönözzük a polgárokat, hogy menjenek el voksolni és szavazzanak igennel. Aztán majd megmondjuk, hogy miért jó nekik és mindannyiunknak ez a döntés. Nem sok túlzással azt is mondhatjuk, hogy ezek a stratégák dedósnak nézik a potenciális választókat, akiknek az agyába kell döngölni - ráadásul közhelyekkel és az unalomig ismételgetett alapigazságokkal -, hogy bizony ez nem olyan népszavazás, mint az eddigi. Ez történelmi. Ami tény, de a polgár ennél sokkal több tényről szeretne tudni, hogy végre ne nógatásra, hanem minden lényeges információ birtokában, saját meggyőződése szerint voksoljon igennel. Aki elbarangol a cseh vagy a magyarországi honlapokra, összehasonlíthatatlanul több tájékoztatást kap az Európai Únió törvényeiről, hétköznapjairól, az új tagországok polgáraira váró feltételekről és kihívásokról. Megtudja például, hogy az unióban hun- garicumként, illetve bohemicumként megmarad a magyar és a morvaországi pálinka, a jellegzetes ízű és szagú olomouci „syrecek”, valamint a mákos rétes, s hogy a cseh méhészeknek, csirketenyésztőknek tíz év türelmi időt adtak arra, hogy a kaptárokat és az ólakat az európai szabványokhoz igazítsák. Sok tucatnyi hasonló, a mindennapi élethez kapcsolódó kérdésre kapnak választ a két szomszédos ország gazdái. Nálunk a kormány honlapja általánosságoktól hemzseg. Ennél - de csak ennél - tartalmasabb az agrártárca internetes portálja, habár nem tudom, mennyire elégedett az alacsony felvásárlási árak miatt borúlátó sertéstenyésztő, valamint a bürokráciát kifogásoló méhész és más aggódó mezőgazdász a minisztérium válaszaival. Summa summárum: egyáltalán nem Robert Ficóék miatt, hanem a polgárok alapos tájékoztatása érdekében végre emberközpontúvá, sokkal életszerűbbé kell tenni a hazai információs forrásokat. A népszavazás előtti kampányolás idején sem feledkezhetünk meg a lényegről: arról, hogy alig több mint egy esztendő múlva más feltételek között kell talpon maradnunk. És boldogulnunk. S ebben a folyamatban az egyén alkalmazkodó képessége, szakmai, nyelvi, informatikai felkészülése és felkészültsége meghatározó. Ezért kell már most hozzáférhetővé tenni minden lényeges tudnivalót, hogy Szlovákiában az integrációnak szintén minél több haszonélvezője és minél kevesebb vesztese legyen. Két párt, két közgyűlés TÓTH MIHÁLY Egy társadalmi rendszer vagy egy párt életképességéről mindent elárul, képes-e reagálni a holnap, a holnapután kihívásaira. Alig több mint egy hét alatt két szlovákiai párt is közgyűlést tartott. A Magyar Koalíció Pártja, illetve a Kereszténydemokrata Mozgalom legfelsőbb fórumának tanácskozásán történtek (vagy nem történtek), elhangzottak (vagy el nem hangzottak) alapján is levonható néhány, a két párt távolabbi jövőjét, ütésállóságát érintő következtetés. Hosszabb távon sem a KDH, sem az MKP jövőjének nem használ a fundamentalizmus bárminemű megnyilvánulása. Érdemes szemügyre venni, hogy a múlt hét végén hogyan reagált a fundamentalizmusból szervesen következő maradiságra az a párt, amelyben a korszerűvé válást a „katolikus Szlovákia” fikciója gátolja, és miként az a politikai erő, amelyben a Duray Miklós által forszírozott magyar nemzeti radikalizmus jelenti a modernné fejlődés gátját. Sokféleképpen értelmezte a hazai politikai közvélemény, hogy Ján Camogursky, a KDH alapítója nem ment el a közgyűlésre. Ezt sokan a mozgalom veszteségének, a bomlás jelének tekintik, hangsúlyozva a politikus disszidens múltját, személyének megkerülhetetlensé- gét. Távolmaradásával - véleményem szerint - felbecsülhetetlen szolgálatot tett mozgalmának, és példamutatóan bizonyította önzetlenségét. Camogursky okos ember, de a rendszerváltást követő első időkben hatalmasat tévedett, amikor a „katolikus Szlovákia” fikciójából kiindulva kezdett politizálni. Tévedését később beismerte, és tudatosította, hazájának lakossága a véleményeket és az értékeket, vagy nevezzük így: a politikai ízlést tekintve fölöttébb tagolt. Felismerte, hogy koncepciója mindenáron való érvényesítésével romlásba viszi a KDH-t, és gátolja korszerű jobboldali párttá válását. Előre bejelentett önkéntes távozása a mozgalom éléről követendőnek, a szlovákiai politikai kultúra fényes pillanatának tekinthető. Hrusovsky vezetésével a KDH már-már azt sugallja, hogy a mozgalom nemcsak kombattáns katolikusok gyülekezete. Látja, hogy választóinak érdeke mennyire differenciált. A magyar pártban sok minden megváltozott, az egység nemzeti radikalizmus által ihletett értelmezésével azonban nem tud mit kezdeni. Nem azok véleményét próbálom tükröztetni, akik az egyesülés után beépültek a pártstruktúrába. Ők most már soha se lesznek hajlandók felismerni, amit a KDH gyanítani kezd, tudniillik, hogy egy milliós, netán százezres nagyságrendű tömeg nem egytulajdon- ságú massza, hanem katolikus és vállalkozó, katolikus és munkavállaló és így tovább. Az ilyen párosítás a „magyar” minősítéssel is hosszan folytatható. A KDH alapítója felismerte, hogy ha egyszer netán teljesen tönkremenne a KDH, a fejéhez vágják a kudarc okát: fundamentalizmusát, pánszláv vonzalmát stb. Az egységesen jobboldali MKP hajószalonjában még szól a muzsika, a fedélközben utazók azonban - a párt elitje erre mérget vehet - egyszer majd a fejükhöz vágják az általuk is megszavazott törvényeket, amelyek elnyo- morodásukhoz vezettek.- Pszichiáter úr, vizsgálja meg a férjemet. Nem csal, nem lop, nem hazudik, ráadásul tisztességes adóbevallást nyújtott be. Szerintem nem normális! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ EL MUNDO Jorge Dezcallar, a spanyol katonai titkosszolgálat (CNI) vezetője szerint az al-Kaida és Irak kapcsolata nem bizonyított, és az sem valószínű, hogy iszlám terroristák a Gibraltári-szorosban akcióra készülnének. Közölte egyúttal, hogy a titkosszolgálat fel van készülve iszlám terrorakciókra, jelenleg azonban nincsenek készülő terror- cselekményre vonatkozó adataik. A spanyol lap szerint a NATO-ta- gországok titkosszolgálatainak madridi ülésén elhangzott, hogy az iszlám terroristák jelenleg csendben vannak, talán azért, hogy ne irritálják a világ közvéleményét, amely kifejezetten háborúellenes. Nincs ok az azonnali aggodalomra, de az iszlám csoportok tevékenységét állandóan figyelni kell. A spanyol csendőrség és rendőrség az iraki háború kezdete óta készültségben van, hiszen Madrid rámogatja Washingtont. A cseh pénzügyminisztérium pénteken 10,5 milliárd koronát utalt át egy svéd bankban nyitott számlára Prágának drága lesz a Nova-ügy Míg egy aránylag szűk kör milliókat tett és tesz zsebre a Nova cseh kereskedelmi televízió immár tíz éves működése alatt, addig a cseh államnak, s az adófizetőnek várhatóan igencsak drága lesz a Nova. A cseh pénzügyminisztérium pénteken 10,5 milliárd koronát utalt át egy svéd bankban nyitott számlára, s egyáltalán nem biztos, hogy ez a pénz valaha is visszakerülhet az államkasszába. KOKES JÁNOS Minden egyes cseh állampolgár mintegy ezer koronát fizet ki a No- váért, illetve azért, hogy a cseh politikusok a kereskedelmi televízió esetében nem tartották be a nemzetközi életben szentnek és sérthetetlennek tartott szabályokat. A 10,5 milliárd koronát a cseh államnak ugyanis egy nemzetközi döntőbírósági határozat alapján büntetésként, kárpótlásként kell megfizetnie azért, hogy a Nova televízió esetében nem védte meg egy külföldi vállalkozó beruházását, konkrétan a Ronald Lauder amerikai vállalkozó tulajdonában lévő Central Media Entrepri- ses (CME) társaságét, amely a Nova létrehozása utáni első években a televízió műsorait gyártó és beszerző céget (Ceská nezávislá televízní spo- lecnost- CNTS) működtette. A Csehország számára oly kellemetlen nemzetközi bírósági döntés még 2001 szeptemberében született Stockholmban, s azt Prága még az év decemberében megfellebbezte, mert szerinte a három döntőbíró közül kettő (a harmadüt cseh volt) elfogult volt. A nemzetközi döntőbíród ság arra a következtetésre jutott, hogy a CME esetében Prága megsértette a Csehország és Hollandia közötti, a beruházások kölcsönös védelméről szóló szerződést, s ezért a CME társaságot kártérítés illeti meg. Összege jelenleg 10,5 milliárd korona. A CME azt állítja: a cseh állam felelős azért, hogy a CNTS elveszítette a Nova kereskedelmi televízió kizárólagos kiszolgálójának státusát, s mert ezzel a CME-t nagy anyagi veszteség érte, kártérítést követel Prágától. A lassan a végkifejletéhez közeledő vita lényege, hogy Lauder 1994-ben anyagi hátteret teremtett a Nova beindításához. A CME és a CET 21 (a műsorsugárzási engedély tulajdonosa) között olyan szerződés született, amely szavatolta, hogy a CME által alapított CNTS kapja a reklám- bevételeket. Miután azonban Lauder és a Nova igazgatója Vladimír Zelezny között megromlott a viszony, az amerikaiak 1999-ben megpróbálták eltávolítani Zeleznyt a televízió éléről. Az engedély azonban az ő kezében volt, s a vita miatt egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat, megalapította immár saját Nova televízióját. Lauderék ezzel el lettek zárva a pénzforrástól. Az amerikai vállalkozó úgy Zeleznyt, mint a cseh államot is perelte nemzetközi fórumokon. A Zelezny elleni pert 2001 elején Amszterdamban megnyerte, és Zeleznynek mintegy 27 millió dollárt kellett volna fizetnie Laudernek, amire azonban nem volt hajlandó. Az ügy csak néhány hónapja rendeződött, miután a Nova új többségi tulajdonosa, a prágai PPF pénzügyi- és beruházói csoport - egyébként Csehország legerősebb pénzügyi csoportja - Zelezny helyett rendezte a tartozást. A háttér, a PPF és Zelezny közti megállapodás nem ismeretes. A PPF-nek valószínűleg már nagyon terhes volt az adósság, így inkább fizettek, hiszen a kezükbe került Nova bizonyára behozza ezt az összeget. Az amerikaiak tehát az éveken keresztül tartó jogviták és bírósági perek után megkapták pénzük egy részét. A Nova-ügyben lefolytatott két további per formálisan Lauderéket és a cseh államot érinti. Az elsőben - a londoniban - a cseh állam nyert, míg a másikban - a stockholmiban - veszített, s a döntés alapján fizetnie kell. Mint már említve volt, Prága megtámadta a döntést, és a svéd polgári bíróság, amely a cseh fellebbezést megtárgyalta, a héten lezárta az ügy tárgyalását. Az ítélethirdetésre az előrejelzések szerint júniusban kerül sor, és a jelek szerint Prágának Míg paraszti ésszel a dolog egyszerű, jogilag nagyon is bonyolult. fel kell készülnie arra, hogy pert veszít, s fizetnie kell. Tekintettel az összeg rendkívüli nagyságára, a Nova-ügy lehetséges végkifejlete belpolitikai vihart kavart Csehországban. Ugyanis mindenki felteszi a kérdést: ki viseli a felelősséget ezért? Miért nem fizet az, vagy azok, akinek, vagy akiknek hatalmas hasznuk volt és van a televízió működéséből, elsősorban a médiamágnás, az időközben szenátorrá lett Vladimír Zelezny, aki mindezek ellenére is megtartotta vezérigazgatói bársonyszékét? Míg egyszerű paraszti ésszel a dolog világosnak látszik, jogüag rendkívül bonyolult, s komoly politikai kérdés is. Az egyszerű ember észjárása szerint ugyanis, ha Lauderék pénzt adtak Zeleznyéknek a Nova működéséhez, s megállapodtak a nyereség egyfajta felosztásán, akkor a feleknek ehhez kellett volna tartaniuk magukat, s egyiknek sem volt joga kirúgni az üzletből a másikat, s aztán már csak a saját zsebébe folyami a hasznot. Ma már köztudott: abban, hogy Zelezny kirúgta az üzletből az amerikaiakat, szerepe volt a cseh képviselőháznak, mert olyan törvényeket hozott, amely ezt lehetővé tette, s szerepe volt az országos televízió és rádió tanácsnak is, amely szintén szó nélkül tudomásul vette az amerikaiak kiebrudalását. Bizonyos köröknek ugyanis ez volt a céljuk. Egyeseknek pénzről, másoknak hatalomról szólt a történet. S bármennyire is állítja ma Zelezny, hogy ő mindig mindent a törvény alapján tett, s őt Lauderék és a cseh állam pere semmilyen módon nem érinti, nyüvánvaló, hogy csak színjátékról van szó. Az egész ügy - amelynek még számtalan mellékszála van - ugyanis végig a Nováról szólt, ületve a pénzszerzésről, s az ezzel összefüggő hatalmi, politikai párharcokról. A Nova ugyanis nem csak pénzügyi, hanem politikai hatalom is. Most a szabálysértésért fizetni kell, s erre a konkrét szabálysértők nem hajlandóak. A vihar így elkerülhetetlen. A cseh parlament javaslatára Vladimír Spidla kormányfő múlt héten már menesztette a televízió és rádió tanács tagjait, akik azonban nem akarnak megválni tisztségeiktől, mondván, hogy a parlament ezzel csak saját felelősségét kívánja leplezni. A nagy vétkes - leegyszerűsítve - valószínűleg a cseh belpolitika, amely ezeket az inkorrekt húzásokat lehetővé tette. Ezt pedig a mai politikai vezetésnek is nehéz beismernie, hiszen sokan azok közül, akik ma a parlamentben vagy a médiatanácsban ülnek, akkor is azokban a körökben mozogtak, ahol a rossz döntések születtek. A KDH hol az Európai Unióban véli megtalálni Szlovákia függetlenségének letéteményesét, hol meg óv tőle A kereszténydemokraták számára szent a korona? SIDÓ H. ZOLTÁN A Kereszténydemokrata Mozgalomnak sajátságos a viszonya az Európai Unióhoz. A még egységes Csehszlovákia idején a KDH akkori elnöke, Ján Camogursky külön széket és külön csillagot akart Szlovákiának az unióban. Ezzel a kijelentéssel a pártelnök elárulta, hogy fogalma sincs arról, a brüsszeli székhelyű szervezet 12 csillagos zászlaján a csillagok nem a tagállamok számát, hanem a tökéletes kört jelképezik. Igaz, a külön szék valóban jár minden tagállamnak. Camogursky vélekedésével akkoriban azt akarta kifejezni, hogy Szlovákia függetlenedni szeretne a cseh országrésztől, s e függetlenséget az Unióban vélte megtalálni. Azóta eltelt több mint tíz év, Szlovákia önállóvá vált, s remélhetőleg az ország 2004 májusában beléphet földrészünk legfontosabb politikai és gazdasági szervezetébe. Most viszont a kereszténydemokraták hétvégén pozíciójában megerősített elnöke, Pavol Hrusovsky már az Európai Unió esetleges beolvasztó, uniformizáló hatásától szeretné megóvni az országot, amikor a párt iglói tisztújító kongresszusán közölte: Szlovákia a belépést követően meg kell, hogy őrizze függetlenségét a közvetlen adók, a büntetőjog, a nyugdíjfolyósítás rendszere, az oktatásügy, a kulturális és etikai kérdések terén. Talán Ján Figel’, a mozgalom alelnöke felvilágosíthatta volna főnökét, ugyanis ő, mint az ország csatlakozási főtárgyalója, bizonyosan tudja: a bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra, továbbá az oktatásügyre nincs EU- szabályozás, vagyis ezek pusztán a csatlakozástól nem változnak. Hrusovsky talán legmeglepőbb kijelentése a szlovák koronára vonatkozott, amikor felvetette, kezdjünk nyűt vitát a hazai fizetőeszköz megőrzése érdekében. A KDH elnöke tehát kimondva-kimondatlanul már megint a függedenségre helyezi a hangsúlyt, amikor a szimbolikus értéket képviselő koronát veszi védelmébe. Éz természetesen szíve joga, bár két megjegyzés mindenképpen ide kívánkozik. Az egyik, hogy nem kötelező belépnünk a Gazdasági és Monetáris Unióba, ahogy ezt tette például Nagy-Britannia és Dánia. A másik, hogy a maastrichti szerződésben lefektetett szigorú, de jogos pénzügyi kritériumokat először teljesítenünk kell ahhoz, hogy egyáltalán bevezethessük az eurót. Ha mégis az euró mellett döntünk, akkor az átállás előtt két évig részt kell vennünk a közösségi árfolyamrendszerben, annak minden feltételével együtt. Ebből adódóan hiába lépünk be 2004-ben az Európai Unióba, az euró a legnagyobb igyekezet mellett is csak leghamarabb 2007-ben vagy 2008-ban veheti át a korona szerepét. Pavol Hrusovsky elképzelésével valójában a még mindig némileg szertelen, hiányt hiányra halmozó hazai pénzpolitikát támogatja, ezért aggódik a nemzeti költségvetési fegyelmet ki- kényszerítő gazdaságpolitikai koordinációs rendszertől. Talán a kereszténydemokratáknak nem volna ínyére az alacsony infláció, az államadósság felső határának korlátozása (az adósság nem lépheti túl a bruttó hazai össztermék, azaz a GDP 60 százalékát), vagy az éves állami költségvetés deficitjének korlátozása (nem lépheti túl a GDP 3 százalékát)? Merthogy az uniót megalapozó maastrichti konvergenciakritériumok többek között erről is szólnak. Valószínűleg nem ez jelenti az igazi akadályt. A Hrusovsky-féle nyilatkozatnak valójában az a célja, hogy a KDH ismét némi hazafiaskodással, a szlovák érdekek védelmével tűnjön ki a hazai politikai paletta szürkeségéből. Talán bölcsebb lenne, ha a KDH karakánkodásakor nem az Európai Uniót szemelné ki pofozógépnek.
