Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-05 / 53. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 5. Kitekintő - hirdetés A bagdadi „Monsieur" egyik elnöki palotája előtt robogtunk el. Az emeletnyi magas betonkerítés mögött is jól látszik a palota fényűző pompája, Las Vegast idéző világítása Szaddám álneve, avagy a pincér veszélyt szimatol A bagdadi kávézó hírekre vár (Reuters-felvétel)- Go home! - súgja a bagdadi szálloda pincére. Ez a húszé­ves Ahmed alig tud angolul, pár szót beszél csupán. A legfontosabbakat. OROSZ JÓZSEF Sir = uram, de valódi jelentése, hogy pénzre van szükségem, Home = otthon, de valódi jelenté­se külföld, ahová soha sem mehet, Go = menni, de a bagdadi jelenté­se menekülni, Monsieur = Szaddám Húszéin ál­neve, Danger = veszély, de a valódi je­lentése bombázás és rakéták, CIA = az amerikai központi hír­szerzés, de itteni értelemben a tit­kosszolgálat emberei. Ezzel a hat szóval mindent el tud mondani, én meg mindent megér­tek, mert a hiányzó szavakat gesz­tusokkal, mimikával, kézmozdu­latokkal helyettesíti. így is gördü­lékeny lett pár nap alatt a „beszél­getésünk”.- Go home! - mondta tehát a bag­dadi szálloda pincére. Furán néz­tem rá. Nem kérdeztem, hogy mi­ért, csak tágra nyílt a szemem.- Danger - folytatta. A hét elején-közepén érezhetően megváltozott Bagdad hangulata. Áthangszerelték a központi tele­vízióállomások hangnemét. Ed­dig napjában több órán át ömlöt- tek az éterben a Monsieur-t él­jenző videoklippek, de kedd este óta eltűn-tek. A Monsieur több­ször tűnik fel a képernyőn vezér­kari tisztjei körében. Az iraki tele­vízió élőben és felvételről számol be a hadsereg készülődéséről. Hogyan kell megsemmisíteni pél­dául az ellenséges tankot. Több­féle megoldást vázol: a) Babetta-szerű motorral kell a tank után száguldani, karnyújtás­nyi távolságra a tanktól átugrani a páncélozott jármű üzemanyagtar­tályára, ott megkapaszkodni és ad­jál neki! b) szintén egy Babettán veszi ül­dözőbe a katona az ellenséges tan­kot, pár tíz méterre tőle vállra he­lyezni a páncélöklöt és tűz! Az a fura ezekben az oktatófilmek­ben, hogy semelyiknek nincs vége. Mintha elvágták volna őket. Hiány­zik a befejezés. Egyrészt a korszerű tankokon már nem látszik az üzemanyagtartály - tehát észreve­hetetlen, és ilyen módon képtelen­ség megsemmisíteni. Másrészt egy mozgó Babettáról kilőtt páncélö­köl akkorát üt a katonán, hogy azonnal lefordul a kétkerekűről, elvétve ezzel a célt. Szaddám Húszéin azt nyilatkozta a múlt hét elején az amerikai CBS te­levíziós társaságnak, hogy „érzi a háború közeledtét”. A „Monsieur” érzései legfeljebb a tömegtájékoz­tatásnak nyújthattak igazodási pontot, a fegyveres erőknek sem­miképp. Igaz, az iraki fővárosban szemmel láthatóan nincs katonai készülődés, de ez nem zárja ki, hogy akár lehet is. Legfeljebb annyi látszik, hogy a forgalmasabb ke­reszteződések közelében, hidak­nál, csomópontoknál homokzsá­kokból derékmagasságú lőálláso- kat építettek. Szaddám azt is mondta, hogy sem északon, sem délen nem gyújtja fel az olajkuta- kat. A televíziós polgári védelmi oktatófilm szerint a civilnek köte­lessége lövészárkot ásni. A kismé­retű lapáttal a homokot nem maga elé, hanem szabályos mozdulattal a háta mögé kell szórni. De ezzel meg nem teljesítette a rá váró fel­adatot. Derékmagasságú, mé­ter-másfél méter átmérőjű gödrö­ket is kell ásnia, hogy azokat meg­töltse kőolajjal. Bármikor jönnek is az amerikaiak, lön akkor világos­ság a begyújtott olajosgödröktől. Bagdad egyik tradicionális utcá­ján, az Al-Rasheed streeten a lu- xusbútor-bolt vezetője lehúzta a redőnyt. Az ötven év körüli férfi panaszkodik, hogy nem megy az üzlet. Törökországon át hozatja a legújabb bútorokat. Meghökkentő, sőt, szemkápráztató az a gazdag­ság és választék, amit a boltjában felhalmozott. Elmondása szerint az iraki „high society” a vevőköre. De már ők is elmaradtak.- Kinyit még? - kérdezem az aranyrolexes bolttulajdonost.- Ki tudhatja ezt most - néz rám fu­ra arccal.- Gazdag emberek mindig lesznek- mondom neki okoskodva. Ez tet­szik neki. Bólint. Néhány sarokkal odébb, a pékség előtt is homokzsákokból összehor­dott lőállás. Agyonhasznált egyen­ruhában posztói mögötte a katona. Kap a frissen sült cipóból, amit ki­visznek neki a pékségből. Mégis fu­rajelenség ez a katona. Szakadt és agyonhasznált rajta minden, csak a fegyvere nem. Zsírúj AK gépfegy­vere van, tele tárral, az övében má­sik kettő. A pékség előtt liszttel megrakott jutazsákok. Aki kenye­ret akar, hozza a lisztet, beletölti a zsákba, kisül a kenyér és jöhet is érte másnap. Azt meg ne kérdezze senki, honnan van a búza, a liszt. Nem sokkal később - mintha egy televíziós polgári védelmi film helyszíni forgatásán lennék - meg­találtam az egyik megoldást, Bag­dadtól északra, Tájiban. Oda ment ugyanis a békeaktivisták egyik cso­portja élő pajzsként védeni a város legnagyobb malmát és gabonatá­rolóit. Hosszasan várakoztunk a le­csukott vasúti sorompó előtt, amíg lassan-nyöszörögve elvontattak egy 25-30 vagonból álló szerel­vényt. Mindegyik kocsi tetején, ele­jén és a végén egy-egy kamaszkorú gyermek ügyködött zavart gyorsa­sággal. Pléhbögrével a kezükben merték ki a búzát a vagonból jut­azsákba. Öt-tíz kiló férhet ebbe a koszlott, szakadozott zsákba. Villámgyorsan telemerik a bögré­vel, és mint a fürge makik ugra­nak le a szerelvényről. Boldogan szaladnak, hátukon a telerakott jutazsákkal. Olyanokkal vagy legalábbis hason­lóidol, amelyekből a bagdadi pék kenyeret süt. Érdekes hely ez a Táji - másért is. Már otthon, Budapesten is kiszúr­tam magamnak. Ez az a település, amelyet az amerikai külügyminisz­ter, Colin Powell az ominózus műholdas felvételeken bemutatott a Biztonsági Tanácsnak. Ez az a hely, ahol az amerikai hírszerzés információi szerint az iraki rezsim jelentős vegyi és biológiai fegyve­reket és gyártókapacitást halmo­zott fel. Ez az a hely, ahol Irak leg­jelentősebb rakétagyártó-kapaci- tása található. És ez az a hely, Táji, ahol most a békeaktivisták a saját testükkel védik a gabonatárolókat.- Szerettünk volna iskolába vagy műemlék romokhoz menni, de ezt jelölték ki számunkra - mondja a török középiskolai tanár, aki har- mincadmagával érkezett légkondi­cionált busszal Tajiba.- Az iraki hatóságok mondták meg, hogy hová kell menniük, vagy hová mehetnek? - kérdezem tőle.- Azért ide küldtek bennünket, mert ez a gabonatároló Bagdad legnagyobb tartaléka. - kapom a választ. - Addig maradunk, amíg véget nem ér a háború - teszi hoz­zá határozottan.- Tudja-e, mi van még Tájiban? - fontoskodok.- Uram, mi nem foglalkozunk a poli­tikával! - záija le a beszélgetést a tö­rök élő pajzs, a középiskolai tanár. Sötétben érek haza Bagdadba. Az egyik kivilágított sugárúton suhan a taxi.- Stop! Stop! Stop! - mondom fel­emelt hangon a sofőrnek. Döbben­ten néz vissza, és gyorsít. Jobb ke­zével egyértelmű jelzést tesz: me­reven tartott mutatóujját hirtelen mozdulattal húzza el a nyaka előtt.- Monsieur! Monsieur! - vágja rá aztán a rejtjeles szót. Szaddám Húszéin egyik elnöki palotája előtt robogtunk el. Az emeletnyi magas betonkerítés mögött is jól látszik a palota fényűző pompája, Las Vegast idéző világítása. Mintha több ki­sebb mecsetet egymásba toltak volna, hogy középütt magasodjék a legnagyobb, aranyként csillogó kupolával. Szép arányú épületek egymást metszve. Szaddámnak Bagdadban nyolc elnöki palotája van: egyik pompásabb, mint a másik, versenyezve egymással, mert az egyik gigantikusabb, mint a másik. Forró teával vár a szálloda pincére. Lassan teszi le a picinyke üvegpo­harat az asztalra. Mintha félne, hogy a forró ital kilöttyen. Milyen fura ez az Ahmed most. Páran va­gyunk az étteremben, többnyire külföldi újságírók.- Go home! - súgja, és kényszere­detten mosolyog hozzá.- Home?- Danger - mondja zavartan.- Uhum - motyogok. Még mindig a kezében a teáspohár. Babrál vele a tálcán. Tedd már le, az isten szerelmére.- Danger! Monsieur! Monsieur! - mondja még halkabban, mint az előbb. Körülnézek az étteremben.- CIA! Sir! - folytatja. Nyúlok a pénztárcámért, ahogy korábban is szoktam, ha pénzt kért. Zavar­tan csóválja a fejét. Int, hogy nem kell pénz.- Sir, go home! Danger! - foglalja össze a beszélgetést, hogy értsek már végre a szóból, és kiborítja a sötétbíbor italt az asztalra. Felpattanok, hogy rám ne folyjék a forró tea. Intek közben a fejemmel. Monsieur! Értek mindent. lakás­előtakarékosság a legjobb megoldás Nagyobb lakást szeretne? A lakáselőtakarék-szerződés kötése az első lépés a tervei megvalósításához vezető úton. Győződjön meg Ön is a lakás-előtakarékosság előnyeiről, vegye igénybe a következőket: • előnyösen kamatozó megtakarítás állami prémiummal, • a törlesztés egész idejére garantált - csupán 4,7%-os - kamatú lakáshitel, amelyet már a célösszeg negyedének megtakarítása után igényelhet, • lakáshitel 300 000 koronáig a bonitás vizsgálata és kezes nélkül, • a kedvezménykártyával akár 23% árkedvezményhez juthat Szlovákia-szerte több mint 900 üzletben Szívesen adunk tanácsot, kidolgozzuk a személyre szabott pénzgazdálkodási tervet. Látogasson el az Első Lakás-takarékpénztár Rt. kirendeltségei, üzleti képviseletei egyikére! Szívesen adnak tanácsot a Szlovák Takarékpénztár Rt. és az OVB Allfinanz Slovensko Kft. pénzügyi tanácsadói is. ' PRVÁ STAVEBNÁ SPORITELNA UP 947

Next

/
Oldalképek
Tartalom