Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-29 / 74. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 29. Embert írásáról Ha ebben a közönyös, rohanó világban egy picit odafigyelnénk, talán emberibbé és szebbé tehetnénk környezetünket A beteg gyermeket nevelő szülő Én is anyuka vagyok és mind a magánéletemben, mind a munkám során gyakran találkozom olyan szülőkkel és gyermekekkel, ahol bármely betegség, probléma, élethelyzet következményeként a család egyensúlya felbomlik. SOÓKY ANDREA A legtöbb szülőnek önmagának is segítségre van szüksége, és nagyon fontos lenne, hogy ezt a segítséget meg is kapják ahhoz, hogy gyermeküket és helyzetüket ebben az állapotban - mely sokszor rajtuk kívül álló okok miatt megváltoztathatatlan - elfogadják és másokkal is elfogadtassák. „Nem szabad mindig úgy gondolkodni, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség. Az életben gyakran tragédiák vannak és irgalomra van szükség” (Pilinszky János) Hiszen csak az tud igazán a számára adott környezetben fejlődni, akit ez a környezet megért és elfogad. Ezért kellene megteremtenünk azokat a körülményeket, hogy ezek a családok is teljes, emberhez méltó életet élhessenek, és fokozott napi terheik viselése mellett mégis kiegyensúlyozottan élhessenek. Sok más tudomány mellett a grafológia is segítséget nyújthat mind a gyermek, mind a szülők érzelmeinek, személyiségük változásainak és lehetőségeiknek vizsgálatánál. Úgy érzem, ezek feltérképezése mindannyiunk érdeke, hiszen fontos ismeretekre tehetünk szert önmagunk és mások megismerésében, s így talán könnyebben elérhető az előítéletek nélküli és segítő társadalmi megközelítés. Szakdolgozatom is erről a témáról készült, kutatásaimat azóta is folytatom ezen és ehhez kapcsolódó területeken, s nemcsak mert szívügyemnek tekintem, hanem úgy érzem ha ebben a gyakran közönyös, rohanó világban mindannyian csak egy picit odafigyelnénk, talán emberibbé és szebbé tehetnénk környezetünket. Talán kezdhetnénk is az odafigyelést akár e családok (emberek) irányában is, mert aki kézbe veszi és beleolvas például ebbe az újságcikkbe -, szerintem egy fél lépést már meg is tett a cél érdekében. A többi pedig már csak rajtunk múlik... AUTIZMUS ÉS DOWN-KÓR A Down-kóros gyermekekre teljesen más viselkedés és általános tulajdonságok jellemzőek, mint az autis- ta gyermekekre, így az őket nevelő és velük együtt élő családtagokra is más hatással vannak. Mások a problémáik, és ezáltal más reakciókat válthatnak ki szüléikből, szeretteikből, akiknek ugyanolyan nehéz, de mégis más jellegű nehézségekkel kell nap mint nap szembenézniük. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a sérült gyermeküket nevelő szülők, nem választott élethelyzetükből adódó lelki terheik mellett, hogyan tudnak mégis teljes életet élni és optimistán nézni a világot. Sokat tanulhatnánk tőlük... Ezt a pluszt kerestem, kizárólag a kutatás szempontjából fontos személyiségvonások grafológiai jegyeinek vizsgálatával. Elemeztem és kiértékeltem mindhárom csoportnál az empátia, az önfegyelem, a felelősségtudat, az önzetlenség, a kitartás, a megfelelési vágy és a közösséghez való viszony grafológiai jeleit, és így összehasonlíthatóvá vált a csoportoknál a fenti tulajdonságok eltérése, azonossága és megjelenésük intenzitása. Szakkönyvek sokasága foglalkozik ezen rendellenességek leírásával, én mégis szeretnék néhány, a témát és a vizsgálatokat érintő főbb tulajdonságot és reakciót kiemelni. Az ismertetés közel sem teljes, hiszen mindkét esetben ezen tulajdonságok és reakciók nagy mértékben függenek a betegség mértékétől és súlyosságától. Autista gyermekek: az autisták mindössze egynegyede rendelkezik rendkívüli értelmi képességekkel, a többségük viszont értelmi fogyatékossággal is terhelt. Sokan közülük egyáltalán nem beszélnek, csak a maguk módján közük, hogy mit szeretnének. Ha meg is tanulnak beszélni, ritkán törekednek a valós kommunikációra és vannak, akik egyáltalán nem értik a beszédet, csak amit látnak. Szokatlanul idegenkednek az új helyzetektől és emberektől. A legkisebb változás is elbizonytalaníthatja őket, és ezen változásokra eseüeg dühkitöréssel illetve agresszióval reagálnak. Kényszeres szokásaik vannak, vonzódnak a monotóniához. Nem képesek a dolgokat más szempontból nézni, saját érzéseiket sem értik jól. Nem tudnak alkalmazkodni - magatartásuk ösztönvezérelt. Down-kóros gyermekek: a megfelelő mozgásszabályozás csaknem minden esetben kialakul, azonban néha akár 2-3 évig is eltarthat. Gyakori az artikulációs nehézségekből eredő beszédzavar. A legtöbb esetben értelmi és magatartásbeli fogyatékosság alakul ki. Egyéni fejlődésük rendkívül eltérő. Nagymértékű alkalmazkodási képességgel rendelkeznek Reakcióik kiszámíthatóbbak. Praktikus intelligenciájuk jó. A Downosok lelke szinte teljesen integrálható. Bár értelmileg fogyatékosok, érzelmeik épek. Ami szeretetet kapnak, azt kamatostul adják vissza. A Down- kór súlyosságát elsősorban meghatározó értelmi szint szakszerű segítséggel jelentősen javulhat. A korai fejlesztés és a szakmai támogatás sokat segíthet. „Ennek az elmének is joga van arra, hogy elérje a saját fejlődésének csúcsait. Lehet, hogy igen alacsonyak azok a csúcsok, de a megmászásukhoz való jog ugyanakkora, minta tiéd, vagy bárldmásé.” Fontos még, hogy mindkét esetnél más a szülőknél a tudatosulás időpontja gyermekük rendellenességével kapcsolatban. A Down-kór diagnózisát az esetek nagy részében már a szülés után a kórházban közük a szülőkkel. Az autista gyermek fejlődési rendellenessége csak később (előfordul hogy pár év után) felismerhető, és bár vannak jelek, de ez idő alatt a szülő már mély, szinte elszakíthatatlan kapcsolatot alakított ki gyermekével. Igaz, egyikük fájdalma sem kisebb, de reakcióik némiképp módosulhatnak. Továbbá a tudatosulásban a közlés módja nagyon fontos tényező a szülő és a gyermek jövőjére nézve, hiszen messzemenőkig meghatározhatják gyermekükkel szembeni beállítottságukat. A szerző okleveles grafológus, grafológus szaktanácsadó, S.K. Iroda Az autista gyermeküket nevelő szülők zárkózottabbak, a Down-kórost nevelők kimagaslóan önzetlenek Erősebb az empátia a sérült gyerek szüleinél ISMERTETÉS A személyiségvonások megjelenési intenzitásának tekintetében a legszámottevőbb eltérés az egészséges gyermeküket nevelő szülőkhöz képest a kitartás, a megfelelési vágy és az empátia tekintetében tapasztalható. A sérült (autista, Down-kóros) gyermeküket nevelő szülőknél ezen tulajdonságok intenzívebben vannak jelen. Ugyancsak fokozottabban van jelen az autista gyermekeket nevelő szülők személyiségében az' önfegyelem és a felelősségtudat. Az egészséges és Down-kóros gyermekek szüleinél kissé alacsonyabb ezen személyiségvonások megjelenési erőssége (azonos szintű a két csoportnál). Az eltérések nem ellentétekben, hanem árnyalatnyi különbségekben nyilvánulnak meg. A közösséghez való viszony (szociabilitás) és az önzetlenség terén viszont az egészséges és Down-kóros gyermekeket nevelő szülők késztetései bizonyultak erősebbnek. „Amikor valaki megtanul együtt élni a bánattal, amely elől nincs menekvés, azt is megtanulja, hol a vigasz...” Igazából nem hinném, hogy ezen tulajdonságok jelenlétének alacsonyabb intenzitását bármiféle negatívumként kellene értékelni az autista gyermeküket nevelő szülők esetében, mivel ők az érdek nélküli szeretetük minden cseppjét saját gyermeküknek gyűjtögetik és adják még mások helyett is. Nekik erre a tulajdonságukra minden pillanatban szükségük van, s nem csodálkozhatunk rajta, ha másokra már nem jut ebből a plusz energiából. Főként, hogy éppen kívülről (a társadalomból) elég sok negatív tapasztalatot gyűjtöttek sajnos össze. A többi között ez is szerepet játszhat abban, hogy a közösséghez való viszony vizsgálatánál az előbbiekhez hasonló következtetésekre jutottam: az autista gyermeküket nevelő szülők zárkózottabbak, távolságtartóbbak a külvilággal szemben. A Down-kóros gyermeküket nevelő szülőknél kimagasló az eltérés az önzetlenség területén. Ennek magyarázatául az szolgálhat, hogy ők (igaz, rengeteg türelmes várakozás után) gyakran késleltetve ugyan, mégis kapnak olyan pozitív visszajelzéseket gyermeküktől, amelytől új erőre kaphatnak és felerősödhetnek fent említett személyiségvonásaik. Az autista és a Down-kóros gyermeküket nevelő szülők személyiségvonásai intenzitása közti különbségek eredete szinte egyértelműen a két rendellenesség másságában, ezáltal hatásaiban és következményeiben keresendő. Összegezve tehát megállapítható, hogy a sérült (autista és Down-kóros) gyermeküket nevelő szülőknek rendelkezniük kell és rendelkeznek is - természetesen személyiségüktől függően, ki sokkal intenzívebben, ki pedig csak kis mértékben - azzal a plusszal, ami erőt ad nekik mindennapjaikhoz és reményt a jövő felé. (s.a.) A vizsgált személyiségvonások átlagos megjelenési 160 140 120 100 80 60 40 20 0 intenzitásának összehasonlítása a három csoportnál GO I. csoport: autista gyermekeket nevelő szülők ■I II. csoport: Dovvn-szindrómás gyermekeket nevelő szülök SB III. csoport: egészséges gyermekeket nevelő szülők empátia önfegyelem felelősségtudat önzetlenség kitartás megfelelési vágy közösséghez személyiségvonások való viszony OLVASÓINK KÉRDEZTÉK Mennyire lehet félrevezetni a szakképzett grafológust, ha valaki elváltoztatja az írását? Ha valaki tudatosan elváltoztatja az írását a grafológiai vizsgálatoknál, akkor elsősorban önmagát csapja be - a grafológusnak „csak” pluszmunkát csinál. Egy-két írásjelenséget el lehet változtatni, de hosszú távon ezek kontroüálása és összehangolása nem megoldható. Mivel közel kétszáz írásjelenséget vizsgálunk önmagában és kölcsönhatásaiban, így ez előbb-utóbb „kiugrik”. De ez már egy másik téma - az írásszakértés területe, ahol nagyítások, műszeres grafikai vizsgálatok alapján kimutatható a hamisítás ténye, és a kézírás készítőjének személye. Általában a névtelen és fenyegető levelek készítői szokták tudatosan torzítani írásukat, mivel nem váüalják önmagukat és mondanivalójukat. Ezzel is fogunk még bővebben foglalkozni a cikk-sorozatban. Meg tudja-e mondani a grafológus, hogy mi vár rám a jövőben? A grafológia nem jóslás, hanem személyiségvizsgálat. Nem azt mondja meg, mi történt velünk tíz évvel ezelőtt, viszont azt egyértelműen kimutatja, hogy a múltban történtek milyen hatással voltak a személyiségünkre, milyen „nyomokat” hagytak benne, mennyire változtunk, milyen tudatos és tudattalan problémáink vannak, és erre milyen megoldások javasolhatók. Továbbá, nem azt mondja meg, hogy mi vár ránk tíz év múlva, hanem, hogy személyiségünkből adódóan hogyan fogunk reagálni bizonyos eseményekre, ezáltal milyen hányba indulnánk a fordulópontokon, merre tart „én-fejlődésünk”, stb. Hogyan lehet valaki grafológus? A grafológia is tanulás, kutatás, tapasztalat és adottság sajátos együttese, elsajátítása teljes odaadást kíván. A grafológia komplex tudomány, így a felszínes tudás nagyon veszélyes, és tévutakra vezethet. Nálunk levelező tagozaton lehet részt venni az oktatásban - az okleveles grafológusvégzettség három év alatt szerezhető meg. Felsőfokú szintű oktatási követelmények: pszichológiai és személyiség-lélektani kollokviumok, szigorlatok, írás- és grafológia történeti tanulmányok, írásfiziológia, etika, kommunikáció és még sok érdekes tantárgy. Aki grafológusi diplomával rendelkezik, még folytathatja tanulmányait a grafológus szakoktató, szaktanácsadó oklevél megszerzéséért, továbbá írásszakértői képzésen vehet részt, ahol a grafológia mellett már a jogi tanulmányok is előtérbe kerülnek. srtO-fiú* /Ao st*6re4*. tu C>x6'2c&'U-Ás AJ /c Kedves „G"! Levele tartalmát tekintve, sajnos nem írt sok pozitívat önmagáról, pedig figyelemreméltóan jól látja a dolgokat. Ha nem mutatná kézírása, hogy „sajnos nem érzi jól magát a saját bőrében”, akkor akár még a pszichológiai tanulmányokat is javasolnám Önnek, hiszen amikor nincs „mélyponton”, akkor nagyon-nagyon élesen áttekinti és helyére illeszti az eseményeket és az érzéseket. Sőt! Úgy látom, még „depresszív” hangulatában is jól tudja kontrollálni önmagát és a külvilágot, néha talán túl kritikusan is. „Én-érzete” és „én-értékelése” nem kellően stabil, önelfogadása nem teljes, és igen, nagyon jól látja azt is, hogy először önmagunkban kell megteremteni azt a „vágyott” harmóniát. Tudom, ez az egyik legnehezebb dolgok egyike, akaraterő, és néha segítség is keü hozzá. Önnek megvan az akaratereje, engedje, hogy segítsenek. Kézírása alapján látható, hogy érzelmi életét néha túlságosan is „bezárja”. Egyrészt szüksége lenne a segítségre, másrészről viszont nem engedi, hogy az érzelmeivel foglalkozzanak, ezért lehet, hogy néha túl merev keretek között érzi önmagát... A siker, a pozitív megerősítés motiválná, de fél a „nem sikerül”-től, és gyakran ezért nem mozdul. Szeretne ugyan „kitörni”, de ennél a vágyánál erősebb a „kudarckerülő attitűdje”, és ez szintén sok feszültség okozója lehet. Néha túlzottan is fegyelmezett. Kedves „G”! Még sok mindenről írhatnék, de ezek nagy részével ön is teljesen tisztában van. A lényeg, hogy sokkal, de sokkal kevesebb energiával működik jelenleg, mint amennyivel adottságai alapján képes lenne. Én mindenképpen javasolnám egy pszichológus szakember felkeresését, akiben maximálisan meg tud bízni, és aki objektív külső szemlélőként, talán kellő segítséget tudna nyújtani Önnek az eligazodásban. Soóky Andrea, S.K. Iroda o e o Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk leveleiket! Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - www.sooky.hu 9024. Győr, Szigethy Attila u. 32. Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060
