Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-04 / 52. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 4. KOMMENTÁR Érdekvédelmi résenlét PÁKOZDI GERTRÚD Az érdekegyeztetésről szóló múlt hét végi tudósítások szinte kivétel nélkül a vita korábbinál józanabb és megállapodásra törekvő hangnemét emelték ki. Tény, hogy a három partner közül mindegyik engedett valamit abból, amihez korábban még ragaszkodott. így szinte már semmi akadálya, hogy holnap a szakszervezetek, a munkáltatókés a kormány képviselői megállapodjanak a jmunkatörvénykönyv módosított változatában. Hátrált - éspedig a legtöbbet - a kormány, de hátrált a szakszervezeti és a munkáltatói képviselet is. Ludovít Kaník annak örül, hogy a tervezett módosítás minden kompromisszumos megoldás ellenére hozzájárul a munkaerőpiac liberalizálásához. Normális viszonyok között - ha a munkavállalók nincsenek kiszolgáltatott helyzetben - ez kívánatos. A munkáltatók sem kifogásolják már oly hangosan, hogy a munkaerő túlzott védelme gazdasági, sőt üzemeltetési problémákat is okoz számukra. Az utóbbi napokban sztrájkkészültséggel fenyegető szakszervezetek is elégedettek a pénteki maratom tárgyalás eredményével. Azt követően, hogy az érdekegyeztetők álláspontja jó ideig semmit sem közeledett, hanem mindegyik partner - főképp a kormány és a szakszervezeték - a maga módján próbált nyomást gyakorolni a másik oldalra, szinte meglepőnek tűnik a megállapodás. Kaník miniszter korábbi fenyegetései (szerinte az ország gazdasági helyzetéből kiindulva csak az fogadható el, amit a kormány javasol) szinte ugyanolyan kérlelhetetlenséget sugalltak, mint a szakszervezetek által kilátásba helyezett sztrájk. Most, a megállapodás után már fölösleges azon vitatkozni, hogy a felek melyik „fenyegetés” hatására ültek le végül is a tárgyalóasztalhoz, a lényeg az, hogy leültek, és józan fejjel megállapodtak. A törvénykönyv kívánatos módosítása azonban önmagában még nem oldja meg a legnagyobb problémát: az óriási munkanélküliséget. Ez teszi kiszolgáltatottá a munkavállalót. Ha ilyen viszonyok között a szakszervezetek nem állnak a sarkukra, az egyébként is a kiszolgáltatott jobbára átlagbér alatti keresetért dolgozóktól végkielégítés vagy felmondási idő nélkül is megszabadulhattak volna a munkaadók, hogy helyükre újabb olcsó munkaerőt vegyenek fel. A paragrafusok módosítása esélyeket teremthet a racionalizálásban érdekelt munkaadó, ugyanakkor csapdát az alkalmazott számára, ezért szükséges az érdekvédelmi résenlét. A vállalkozói terhek ugyanis még mindig olyan „trükkökre” kényszerítik a munkáltatók jó részét, amelyek szenvedő alanya legtöbb esetben az egyébként is alulfizetett alkalmazott. Az ő érdekeit senki sem védi, csak a munkatörvénykönyvben foglaltak. Nem mellékes tehát, hogy mi kerül bele, és mi marad ki belőle. JEGYZET Tavaszi desszert SZÁSZI ZOLTÁN Plusz három fok, betonozás zaja és néhány tévelygő cinke dala hallatszik a kora délutáni autózúgás kísérőzenéjeként Nógrád fővárosának szívében. Február vége van, a postahivatal ásítozik az ürességtől, az elmúlt napok rohama után csend van. Az élelmiszerboltok környékén ácsingózó gyerekhad, kettő és tíz év közötti korosztály vájja a kerekes kiskocsi mellett, hogy a mama végre kijöjjön a bevásárlással. Azonmód helyben tépik fel az olcsó szeletelt szalámit tartalmazó csomagot, s az étek három pillanat alatt eltűnik. Aztán elindul a nyikorgó szekér, rajta harminc kiló liszt, tíz liter olaj, cukor, kis zsák krumpli meg ismeretlen tartalmú zacskók. Indulnak lefelé a patak mellett, az épülő „felhőkarcoló” tetején sürgölődő szerelőket figyelve. A vén platánokkal övezett kastély melletti kis parkolóban egy darab kartonon ülve vár a papa. Jobb napokat látott zakója talán már magától is megállna a sarokban. A zakó lakója lehet vagy negyven küó vasággyal, turistabakanccsal és komplett menetfelszereléssel együtt. Előtte egy kis desszert. Desszertbor. A másfél literes palack tartalmánakjó kétharmada már bent lötyög a zakó gazdájában. Természetes hűtéssel a felhalmozott szürke hókupacba dugva fogyogat az itóka. A napocska halványan melenget, a zakó dülöngél, nekiveti hátát a vaskerítésnek és szunnyad. Pár perc az egész, aztán fordulnak az árnyékok, a felhőkarcoló árnya rávetődik az emberre. Még félpercnyit szundít, aztán morogva felpakolja a palackot, kartonlapot, műanyag poharat, hihetede- nül koszos kezével elővesz a zsebéből egy fél kiflit, azt rágcsálva vonul naposabb részre. Újabb hókupac keresése, kartonlap gondos elhelyezése, nagy korty a pohárból, aztán szundika tovább. A gyerekek óvatosan mennek hozzá, csak morog az ember, beszélni már nem tud. Talán érezni sem. A legnagyobb elviszi a palackot a mamának. Az nagyot húz belőle. Akkorát, hogy bármelyik rendes matróz megirigyelhetné az ilyen hosszan kitartott kortyot, ami olyan három deci desszertbor torkon való leeresztését hivatott szolgálni. A gyerek a palackot visszaviszi a papának. Indulnak tovább. A napocska süt, az egyik liszteszacskó tartalma pedig vékony csíkot hagyva szóródik a nyomukban. A felhőkarcolón dolgoznak, az autók futnak tovább, a vén platánok álmukban is szégyenkezve ringatják a cinkéket. Tavaszcsalogató idő van, csak még kicsit fagyos a patak arca, ahogy a lelkem is megdermedt egy kissé. Csak jönnek jobb idők is egyszer... FIGYELŐ NYEZAVISZ I MAJA GAZ ETA Az orosz lap szerint Moszkva súlyos hibát követne el, ha élne vétójogával az ENSZ-ben az Irak elleni katonai fellépést kilátásba helyező amerikai-brit határozati javaslat kapcsán. Erről a lehetőségről Igor Ivanov orosz külügyminiszter beszélt a hét végén Pe- kingben. Viktor Sejnisz orosz külpolitikai szakértő viszont úgy véli írásában, hogy Moszkvának az Egyesült Államokkal kellene megegyeznie iraki gazdasági érdekeinek garantálásáról. A szakértő esztelennek nevezte az Ame- rika-ellenes Párizs-Berlin- Moszkva tengely tervét, hangsúlyozva, hogy Franciaország és Németország előreláthatóan meg fog egyezni Washingtonnal. Sejnisz szerint Oroszországnak iraki érdekeltségein túlmenően alapvető érdeke, hogy stabilitás uralkodjon a vele szomszédos régiókban, stabil és kiszámítható legyen a kőolaj világpiaci ára, illetve folytatódjon a 2001. szeptember 11-e után megkezdődött orosz-amerikai közeledés. A szerző úgy véli: jelen esetben másodlagos az a kérdés, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrei talál- nak-e tömegpusztító fegyvereket Irakban, a lényeg az, hogy Szad- dám Húszéin rendszere többször bebizonyította veszélyességét.- Maca, én megbocsátok neked, ha az igazgatódtól jó nagy fizetésemelést bokszolsz ki, mert egyre drágább a kaja, a piáról már nem is beszélve... (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Stefan Harabin az elmúlt két évben több mint egymillió korona jutalmat ítélt meg magának. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ez idő alatt mintegy hatvan alkalommal juttatott különböző összegeket munkatársainak. A rendőrség már megkezdte a vizsgálatot, ugyanis az aláírásokkal valószínűleg manipuláltak. Harabin jutalmát először Milan Lalik tanácsvezető bíró írta alá, majd később az aláírást kicserélték Harabinéra. Erre azért volt szükség, mert a törvény szerint a jutalmakat csak a bíróság elnöke és alelnöke írhatja alá. A Pravda tulajdonában vannak azoknak a dokumentumoknak a másolatai, melyek bizonyítják, Milan Lalik, Juraj Sémán és Pavol Minárik összesen 1,2 millió korona jutalmat kapott Ha- rabintól. Nyolc, az elnökhöz hű bíró pedig összesen kétmillió koronát kapott pluszban tavaly, míg másik nyolc, aki nem állt be Harabin mögé, összesen csak hatvanezer koronával lett gazdagabb. Harabin cáfolta a Pravda értesüléseit, s közölte, a jutalmakat a vonatkozó törvényekkel összhangban fizették ki. Az írást a személye ellen irányuló kampány részének nevezte. A szerb parlament a múlt héten elfogadta az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését szavatoló alapokmányt Nincs diszkriminálás - papíron Ahhoz, hogy végre formálisan is létrejöhessen Szerbia és Montenegró közössége, össze kellett hívni az újonnan alakult ország parlamentjét, s az ülésen meg kellett választani az elnököt, a parlament új tagjait, majd fontos dokumentumokat kell elfogadni. VARJÚ MÁRTA Ehhez az első lépések már megtörténtek, a múlt héten Belgrádban a köztársasági parlamentben kinevezték az új országos képviselőház tagjait, ugyanez lezajlott Podgori- cában is, a montenegrói küldötteket is megválasztották, s mindkét ház egy roppant fontos dokumentumot tűzött napirendre az elmúlt napokban: az emberi és kisebbségi jogokról szóló alapokmányt. A szerbiai parlament 155 képviselője a dokumentum mellett voksolt múlt szerdán, s mindössze 35-en szavaztak ellene. Meglepő eredménynek számít mindez, különösen ha tudjuk, hogy az emberi és kisebbségi jogokról szóló alapokmány megszünteti például a nemzeti diszkriminációt. Azért csodálatra méltó a képviselők viselkedése, mert nem is túl régen még csak úgy fröcsögött a nacionalizmustól a tisztelt Ház. Ne higgyük, hogy ezúttal is simán ment a dolog, de végül a jobb érzésű, jobb belátású politikusok kerekedtek felül, és jóváhagyták a Szerbiában és Montenegróban élő kisebbségek szempontjából oly fontos dokumentumot. Nézzük, mi is valójában az emberi és kisebbségijogokról, valamint a polgári szabadságról szóló alapokmány. Meghatározza az illetékességet, és szavatolja, védelmezi a polgárok jogait, előmozdítja érvényesülésüket. Egyik alapvető rendelkezése szerint az általa szavatolt emberi és kisebbségi jogokat az alkotmányos alapokmánnyal összhangban közvetlenül kell érvényesíteni, továbbá a tagállamok alapokmányaival, törvényeivel és politikájával közvetlenül kell őket szabályozni és védeni. Nagyon fontos rendelkezése, hogy az alapokmány értelmében mindenki egyenlő a törvény előtt. Tilos bármilyen alapon, faj, bőrszín, nem, nemzeti hovatartozás, társadalmi eredet, születés vagy hasonló státus, vallás, vagyoni állapot, kultúra, nyelv, kor, pszichikai vagy testi rokkantság alapján történő mindenfajta közvetlen vagy közvetett diszkrimináció. A szavatolt jogoktól háború vagy szükségállapot esetén csak az adott helyzet által megkövetelt keretekben lehet elállni. Korlátozni viszont csak olyan mértékben lehet őket, amennyire az szükséges, hogy a demokratikus társadalomban megvalósuljon az a cél, amely miatt a korlátozás engedélyezett, de e korlátozás semmilyen esetben nem érintheti a szavatolt jog lényegét. Fontos mozzanata az alapokmánynak, hogy mindenkinek joga van a gondolat- és szólásszabadságra, s az alapokmány elismeri a lelkiismeretre való hivatkozás jogát. A nemzeti kisebbségek jogait úgy rendezi, hogy egyéni és kollektív jogaikat a nemzetközi jogi védelemmel összhangban érvényesíthetik a kisebbségek. A nemzeti kisebbség kifejezésen kívül egyenrangúan használhatók a tagállamok alkotmányaiban és törvényeiben meghatározott terminusok. Az alapokmány tiltja az erőszakos asszimilációt, faji, vallási és más egyenlőtlenség, gyűlölet és türelNe higgyük, hogy ezúttal is simán ment a dolog a parlamentben. metlenség szítását. Mielőtt a szerbiai képviselőházban szavazásra bocsátották volna az alapokmányt, a képviselők tudomására hozták, hogy ezt a dokumentumot az EBESZ nagyon jónak találta, és a benne foglalt, a nemzeti kisebbségek jogairól szóló fejezet a leglibe- rálisabb ilyen jogszabály Európában. Nos, talán ez utóbbit a Szerbiában élő kisebbségek némi fenntartással fogadták, hiszen évtizedeken át azt hallottuk, hogy sehol a világon nem tartják olyan nagy becsben a kisebbségeket, mint Szerbiában, illetve az egykori Jugoszláviában. Papíron talán mindent szépen megfogalmaztak, de a gyakorlat mást mutatott. Ezúttal az, amit papírra vetettek, talán már több a korábbi dokumentumokban megfogalmazottaknál, de az alkalmazásáról az érintettek csak később tudnak nyilatkozni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az alapokmány szavatolja az individuális és kollektív jogok alkalmazását a kultúra, az oktatás és a tájékoztatás területén. A parlamenti ülésen a nacionalista pártok szóltak az alapokmány ellen, olyan kifogások hangzottak el, hogy a dokumentum nem teljes, mert nem nyújt elegendő védelmet sem a kisebbségnek, sem a többségi népnek. A Szerb Szocialista Párt, amelyet egykoron a most Hágában raboskodó Szlobodan Milosevics vezetett, azt kifogásolta a javaslatban, hogy a jogokon kívül nem állapítja meg a kisebbségek kötelezettségeit is. Szerintük kötelezni kellett volna a kisebbségekhez tartozókat a szerbiai és a montenegrói nemzeti törvények tiszte- letbentartására, mert a korábbi gyakorlat azt mutatja, hogy például az albán kisebbség érvényesítette jogait, de nem teljesítette kötelezettségeit. Az ellenérvek nem bizonyultak hatásosnak, a szerbiai parlament határozott, majd így tett a montenegrói is, s most már csak az államközösség parlamentjének a döntése maradt hátra. A közvetlen államfőválasztás kapcsán vita folyik arról, hogy nem kellene-e megváltoztatni az elnök jogköreit is Havel nem gratulált személyesen Klausnak KOKES JÁNOS Václav Havel állítólag személyesen nem gratulált utódjának Václav Klausnak, akit pénteken választottak meg Csehország új köztársasági elnökévé. „Nem tudom, van-e az elnök úrral telefonkapcsolat, vagy megvan-e neki az én telefonom, de megválasztásomhoz sem személyesen, sem titkárán keresztül nem gratulált” - nyilatkozta Klaus vasárnap este a Nova kereskedelmi televízióban. Megjegyezte, hogy Havel hozzá intézett jókívánságait így csak a sajtóban látta. Jakub Hladík, a hivatalából február elején távozott Havel személyi titkára azonnal cáfolta Klaus nyilatkozatát. Újságíróknak elmondta, hogy a volt államfő gratulációt tartalmazó táviratát még pénteken este, a választás után azonnal a postára adta. „A távirat tényleges kézbesítése kimondottan technikai feladat” - szögezte le. Václav Havel jelenleg feleségével külföldön tartózkodik. A prágai sajtó úgy tudja, hogy a házaspár a Dominikai Köztársaságban üdül. Klaus a televíziónak nyilatkozva ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Havel az ő ünnepélyes beiktatásának napjáig, amely péntekre van betervezve, visszatér Prágába és részt vesz a parlament ünnepi ülésén. Az új elnök ünnepélyes beiktatására a prágai Hradzsinban kerül sor. „Beszédemben neki is szentelek néhány szép, méltató mondatot” - jelentette Id Klaus Ha- velről, aki több mint egy évtizeden át legfőbb politikai riválisa volt. Az elmúlt években a két politikus közvetlenül és közvetetten is gyakran bírálta egymást. Ennek ellenére Klaus - az államfőjelöltek közül egyedül - parlamenti bemutatkozó beszédében méltatta Havel érdemeit, s köszönetét mondott neki munkájáért. Csehországban a közvetlen elnök- választás tervezett bevezetése kapcsán széles körű vita folyik arról, hogy nem kellene-e megváltoztatni az államfő jogköreit is. Egy felmérés eredményei szerint a lakosság mintegy fele az elnöki jogkörök bővítése mellett van, míg a másik fele szerint a jelenlegi állapot kielégítő. A megkérdezettek 47,7 százaléka támogatja a jogkörök bővítését, míg a lakosság 46,9 százalék ellenzi - derült ki abból az országos felmérésből, amelynek eredményeit tegnap közölte a Hos- podárské noviny című politikai és gazdasági napilap. Václav Klaus, a pénteken megválasztott új cseh államfő szerint a mai jogkörök megfelelőek, csak okosan kell őket használni. „A jogkörök lényegében jók, értelmesek és megfontoltan alkalmazhatóak. Én ezt fontos feladatomnak tartom” - nyilatkozta Klaus a Nova kereskedelmi televízióban. Úgy vélte, hogy az esetleges változásokat alaposan át kell gondolni. Az elnöki jogköröket szabályozó alkotmánytörvény módosítását, elsősorban a kegyelemosztás kérdésében, a korábban Klaus által vezetett Polgári Demokratikus Párt képviselőcsoportja dolgozta ki. Ez a javaslat jelentősen korlátozná az elnöki kegyelem intézményét. A hivatalából február elején távozott Václav Havel által adományozott kegyelmek ugyanis számos esetben komoly lakossági bírálattal találkoztak. Az új elnök megválasztásával kapcsolatban ezért ez a téma nagy teret kapott a sajtóban is. Klaus úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem tervez semmiféle amnesztiát. Megjegyezte azonban, hogy a kérdést még megvitatja Pavel Rychetsky igazságügy-miniszterrel, s véglegesen aztán dönt. A cseh politikai pártok azt tervezik, hogy az eddigi parlamenti elnökválasztás helyett bevezetik a közvetlen elnökválasztást. Várható, hogy a következő elnökválasztás már az új rendszer szerint fog lezajlani.
