Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-25 / 70. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 25. Jakoby-kiállítás a Löffler Múzeumban Kassa. Jakoby Gyula festményeiből nyílik kamarakiállítás ma dél­után öt órakor a Löffler Múzeumban. Az expresszív, mozgalmas és nagyfokú szociális érzékenységről tanúskodó képek keresztmetsze­tet nyújtanak Kassa egyik legjelentősebb festőjének életművéből. A többnyire magángyűjteményekből kölcsönkért, ezért ritkán látható műveket Jakoby Gyula születésének századik évfordulója alkalmá­ból állítják ki. Április 25-ig tekinthetők meg. (juk) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hatan pizsamában (vendégjáték Szencen) 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Tizenkét dühös ember (a Miskolci Nemzeti Szín­ház vendégjátéka) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: (Szentivánéji) Álom 17 MOZI POZSONY HV1EZDA: Csajok a csúcson (német) 18, 20.30 MLADOST: Naqoyqatsi (amerikai) 15.30, 20 Nagyítás (olasz-angol) 18 TATRA: Charlotte Gray (angol) 16.30, 18.30, 20.30 PALACE - AU PARK: 8 mérföld (amerikai) 14.20,15.40,16.40,18,19, 20.20, 21.20 Kótya- gos szerelem (amerikai) 14.25,16.30 Charlotte Gray (angol) 18.35, 20.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.05, 15.55, 17.45, 19.35 Atomcsapda (amerikai) 21.30 Rohadékok (cseh) 16.15, 18.20 Por­nográf kapcsolatok (francia) 14.10, 20.25, 22.30 A kör (amerikai) 14.50, 17.10, 19.30, 21.50 Félholt (amerikai-német) 15.45, 17.55, 20.05, 22.15 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 16.10 A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 19.25, 21.25 Csajok a csúcson (né­met) 14.20,16.20,18.20,20.20 A Gyűrűk Ura-A két torony (ameri- kai-új-zélandi) 17.10 Két hét múlva örökké (amerikai) 15, 20.40, 22.45 Kapj el, ha tudsz (amerikai) 15.45,18.30, 21.15 Még egy kis pánik (amerikai) 14.05, 20.15 Naqoyqatsi (amerikai) 16.15, 18.15, 22.25 PÓLUS - STER CENTURY: A dzsungel könyve 2. (amerikai) 14.35, 15.35, 16.25, 17.45 8 mérföld (amerikai) 15.20, 17.40, 20, 22.25 Félholt (amerikai-német) 17.20, 19.30, 21.40 A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 14.55,16.50,18.50,20.50,22.40 Az arany mar­kában (amerikai-kanadai) 20.10, 22.30 Kapj el, ha tudsz (amerikai) 14.20,17, 19.40, 22.20 Csajok a csúcson (német) 14, 16, 18.05 Két hét múlva örökké (amerikai) 14.15,16.20,18.30, 20.40 A kör (ame­rikai) 18.10, 20.30, 22.45 Atomcsapda (amerikai) 21.55 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.10 KASSA TATRA: Én, a kém (amerikai) 16, 18 A diktátor (amerikai) 20 CAPITOL: A dzsungel könyve 2. (amerikai) 15.30,17 Félholt (ame­rikai-német) 18.30, 20.15 ÚSMEV: A dzsungel könyve 2. (amerikai) 16,18 8 mérföld (amerikai) 20 IMPULZ: Tangled (amerikai) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Még egy kis pánik (amerikai) 18 LÉVA - JU­NIOR: Szörnyek keringője (amerikai) 19 IPOLYSÁG - IPOLY: A szállító (francia) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sexy Boys (francia) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (amerikai) 18, 20.15 Bazi nagy gö­rög lagzi (amerikai) 17.45, 19.45 Chicago (amerikai-kanadai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Chihiro Szellemországban (japán) 13.20, 15.40 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 13, 14.45, 16.30 Félholt (amerikai-német) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 14.30 A kör (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Még egy kis pánik (amerikai) 18.15, 20.15 A muskétás (német-amerikai-luxemburgi) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Nemzetbiz­tonság Bt. (amerikai) 16.15, 18.15 Az órák (amerikai) 13.45, 16, 18.15, 20.30 Solaris (amerikai) 13.45, 20.15 Megjelent az Irodalmi Szemle márciusi száma A végtelen variációk felé LAPISMERTETŐ A végtelen variációk felé címmel köszönti a folyóirat a 65 éves Cselényi Lászlót. Azt a költőt, aki „szóhalmazokból, gondolatszilán­kokból, élmények és ötletek soka­ságából épített katedrálist, hatal­mas tömbbé formálva azt az egyetlen, elképzelt verset, melyet évtizedek óta, lebírhatatlan aka­rattal és makacs elhatározással magában hordott”. Ízelítőt ad a folyóirat abból a gyűjteményes kö­tetből, melynek szerzői Cselényi László munkásságát értékelték ta­nulmányokban, kritikákban az el­múlt évtizedekben. A szépirodalmi rovatban Kovács András Ferenc kolozsvári költő ver­sei mellett Gyüre Lajos, Csáky Kár­oly, Zalaba Zsuzsa, Vörös Péter, Hudák Katalin, valamint Juraj Ku­niak verseit olvashatjuk. Két első közlés is szerepel, Tóth Ivett és Tu­ba Szúnyog Zsuzsa mutatkozik be. A prózát Maros András akciónovel­lája, valamint Viera Svenková A szexről pedig mondjon le! című no­vellája képviseli. Gál Éva előadását is közli a folyóirat, A két világhábo­rú közötti csehszlovákiai magyar regény és Neubauer Pál címmel. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben című tanulmány második részét is közli a lap. Popély Gyula a közép- és szakiskolák helyzetét vizsgálja az említett időszakban. A kritikarovatban L. Erdélyi Margit Sajátos értékek a drámában cím­mel Sájter Laura kötetéről írt. Szalay Adrienn Szeretném, ha Is­ten kicserélne minket címmel Ná­das Péter Temetés című művét elemzi, Demján Adalbert pedig (Irodalmi és nyelvi interpretációk címmel) a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filoló­giai Karán működő Hunga- risztikai Tanszék kutatógárdájá­nak munkáit felsorakoztató kötet­ről írt recenziót. A lapot Bánkuti István (Budapest) műveivel il­lusztrálták. (dz) A „Hűséggel és bátorsággal" ősi családi jelmondatot „Hűséggel és könyörületességgel"-re változtatta Szegények gyógyító hercege Március 23-án a római Szent Péter-téren, magyarországi, ausztriai, szlovákiai és a vi­lág egyéb tájairól érkezett zarándokok többezres töme­ge előtt II. János Pál pápa boldoggá avatta Batthyányi- Strattmann László herceget, a „szegények orvosát”. Bol­doggá avatását Bécsben be­következett halála után 13 évvel, 1944-ben kezdemé­nyezte Bécs akkori bíboros­érseke. VITÁL ANNA 1989 előtt tájainkon hallani sem lehetett róla, személye, munkássá­ga nem illett abba a képbe, amely az arisztokratákat kizárólag henye, erkölcstelen népnyúzókként láttat­ta. Ma Magyarország legrango­sabb egészségügyi kitüntetése mel­lett utca, tér, kórház viseli nevét, s itt, nálunk, Felbáron is emléktáblá­ja van. A magyar anyanyelvű és magyar érzelmű kiváló szemor­vost, aki elődjei között tarthatta számon Batthyányi Lajost, a már­tírhalált halt első magyar minisz­terelnököt, ma két ország - Ma­gyarország és Ausztria - érzi a sa­játjának. De páciensei között, akik a legalsóbb rétegekből kerültek ki, szép számmal akadtak szlovák és horvát nemzetiségűek is, és a sze­mész herceg kedvükért ezen a két szláv nyelven is megtanult annyit, hogy megértesse magát velük. Élete kemény munkában telt: hét­köznapokon reggelente mise, az­tán a betegek hosszú sora, a reg­geltől szürkületig tartó rendelés, utána a nagy család és a fáradha­tatlan önképzés. Vasár- és ünnep­napokon ugyanez, rendelés nélkül, némi vendégjárással, csöndes kedvteléssel. Mintafélj volt, minta­apa, és orvosként is mintakép lehet minden gyógyásznemzedék szá­mára. De amíg idáig elért, élete nem volt problémamentes, sót so­káig úgy tűnt, nemigen vesz hatá­rozott célt. Egy lesz az arisztokrata amatőrök sorában, aki kedvtelése­in kívül egyébbel nem kénytelen törődni. Aztán minden megválto­zott, és minden másképp lett, mint várható volt. A lobbanékony fiatal­emberből rendkívül fegyelmezett férfi, a csapongó érdeklődésű diák­ból egyetlen területre koncentráló, elmélyült szakember, a szülők sze­rencsétlen házasságától szenvedő gyermekből felelősségét tudatosí­tó, áldozatos férj és apa lett. Batthyányi Strattmann László 1870. október 28-án született Dunakilitin. A szülők házasságából tizennégy gyermek született, Lász­ló a hatodik volt. 1879-ben a csalá­dot óriási megrázkódtatás érte: Batthyány József elhagyta felesé­gét és gyermekeit, kilépett a katoli­kus egyházból, és újra nősült. Lász­ló ennek ellenére gyakran felkeres­te őt a család felbári kastélyában. Mindössze 12 éves volt, amikor hosszú idő óta betegeskedő édes­anyja meghalt. A Bécs melletti Kalksburg jezsuita kollégiumában kezdte tanulmá­nyait, később Kalocsán tanult. Érettségi előtt állt, amikor kicsap­ták a kalocsai gimnáziumból, mi­vel dühében „porosz disznónak” ti­tulálta egyik, nem nagy közked­veltségnek örvendő, német szár­mazású tanárát. Apja az ungvári gimnáziumba vitte át, ahol sikere­sen leérettségizett. József bátyja ekkor már négy éve halott, így ő lett a majoreszkó. Pályaválasztását megnehezítette rendkívül széles érdeklődési köre: irodalom, nyelvek, zene, csillagá­szat, pszichológia, filozófia, vegyé­szet, gyógyszerészet, fényképezés egyaránt vonzották. Végül, mivel rá várt a családi birtok kezelése, a gazdasági főiskola hallgatója lett, de csak hat hónapig. Miután a Radetzky-ezredben leszolgálta ön- kéntesi évét, beiratkozott a böl­csészkarra, de hat szemeszter után ezt is otthagyta. Felelőtlen nő­ügyekbe bonyolódott, egyik kap­csolatából született lányáról élete végéig gondoskodott. Vécsey professzor tanácsára - már 25 évesen - elkezdte orvosi tanul­mányait. 1900. június 9-én avatták doktorrá, amit édesapja már nem ért meg. László ekkor már két éve házas, felesége Coreth Mária Teré­zia grófnő, orosz anya és osztrák apa lánya. Doktorrá avatásának évében született első gyermekük, aztán szinte évente érkeztek az ap­róságok, összesen tizenhárom. Klinikai sebészeti gyakorlata után köpcsényi (Kittsee) birtokán 30 ágyas modern kórházat rendezett be, amelynek rövidesen akkorára nőtt a forgalma, hogy az ifjú orvos belebetegedett a túlhajszolt mun­kába. Barátai tanácsára szemész lett, Nizzában a szemsebészetben specializálta magát. Páratlan kéz­ügyessége, hidegvére és határo­zottsága a legbonyolultabb esetek­ben sem hagyta cserben. Munkájá­ban legnagyobb támasza a felesége volt, aki időközben megtanult ma­gyarul, és férjének asszisztense lett. Batthyányi tudatosan vállalta a szegények szolgálatát. Honorári­umot soha nem fogadott el, gyak­ran megtörtént, hogy legszegé­nyebb betegei helyett ő fizette ki a gyógyszereket, sőt az útiköltséget is. Kórháza tíz év alatt vagy 1 millió aranykoronájába került. Az első vi­lágháború idején hadikórházzá alakította át, és vállalta a körorvosi teendőket is. A trianoni békeszerződés után el­adta köpcsényi birtokát, és család­jával a magyarországi Körmendre költözött, ahol azonnal kórházat rendezett be. Köpcsényi éveire ek­kor így emlékezett vissza: „Azok voltak a szép idők, amikor mint körorvos dolgoztam Pama, Edelstahl, Kittsee helységekben, s még hozzá ott volt a 70 ágyas kór­házam, súlyos szemészeti operáci­ókkal, lényegében egészen egye­dül. Akkor reggel 1-2 operáció volt, csak azután kezdődött a ren­delés, ahol 80 beteg is volt, sok am­buláns operáció, utána minden há­borús sérültet bekötni. Holtfárad- tan érkeztem ebédhez, és délután következett a beteglátogatás a köz­ségekben. Edelstahlban diftériajár- vány, az iskolásgyerekek oltása, Pamában spanyoljárvány. És az éj­szakai nyugalom sem volt soha biz­tos, egyszer éjjel egy órakor hajtot­tam végre súlyos hasoperációt, bél- vérzésnél! ” És mi volt a legnagyobb vágya en­nek a csodálatos embernek? íme: „Az eszményem az lenne, hogy né­hány száz ágyam legyen kedves szakomban, a sebészetben és szembetegekkel és belgyógyászati esetekkel is! Hogy enyhíthetnék akkor gondokat, fájdalmakat, ho­gyan segíthetnék! És - ha már Isten úgy akarja - az embereket a halál­ra jól előkészítve, megerősíthet­ném az örökkévalóságra!” A lelki megerősítést a járó pácien­sek is megkapták tőle. Egy kis könyvecskét ajándékozott minden betegének, amelyet Nyisd fel sze­meidet és láss! címmel maga írt, s amelyben szeretetre, Isten szolgá­latára intette olvasóit. A boldog, harmonikus élet alapja az önzetlen szeretet, embertársaink szeretet­teljes szolgálata - vallotta. De nem akart mindenáron téríteni, tiszte­letben tartotta mások hitét, arra is volt gondja, hogy zsidó betegei kó­ser ételt kapjanak. Derűs, nyájas lénye mindenkit megnyert, pedig őt sem kerülték el a tragédiák. Te­hetséges, szép Ödön fia 21 éves ko­rában halt meg, felesége és ő maga is gyakran betegeskedett. 1929-ben megállapították, hogy hólyagrákja van, és ezzel elkezdő­dött életének 14 hónapos kálváriá­ja. Rengeteg szenvedés után, 1931. január 22-én Bécsben halt meg. A németújvári (Güssing) ferences templomban, a Batthyány család kriptájában helyezték örök nyuga­lomra. Pápai audiencia, magyar zarándokok Vatikán. Batthyány-Strattmann László és a vele együtt boldoggá avatott további négy személy példájának követésére buzdította teg­nap II. János Pál a Vatikán VI. Pál-termében audienciára összegyűlt - részben magyar - zarándokokat. Tegnap a boldoggá avatás al­kalmából a pápa audiencián fogadta a zarándokokat, köztük a ma­gyarokat. A szentatya mind az öt boldoggá avatottról beszélt, en­nek megfelelően olasz, francia, spanyol, német és magyar nyelven szólt a jelenlévőkhöz. Kifejezte óhaját, hogy e boldogok keresztény tanúságtétele a világbéke ügyét, a közös európai ház építését szol­gálja. „Kedves magyar zarándokok! Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóhoz hasonlóan ti is legyetek hűségesek az Evangélium szolgá­latára kapott missziótokhoz” - mondta magyar nyelven a katolikus egyházfő. Tegnap délután a magyar zarándokok részére hálaadó misét mutattak be a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Ma reggel a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában ugyancsak szentmisén vesznek részt. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása alkal­mából csütörtökön Rómában magyar és osztrák szervezésben tudo­mányos emlékülést tartanak. (MTI) Ma este a Tizenkét dühös ember című előadással vendégszerepei Kassán a Miskolci Nemzeti Színház társulata Döntés egy tizenhat éves fiú sorsáról JUHÁSZ KATALIN Kassa. A tavalyi Márai-darab után ma este ismét egy kevésbé látvá­nyos, ám annál többet mondó elő­adással vendégszerepei Kassán a Miskolci Nemzeti Színház társulata. Ma este az Állami Színház impozáns épületében mutatják be Reginaid Rose Tizenkét dühös ember című darabját, a szinkrontolmácsok nagy örömére. Úgy tűnik, a bírósági rend­szer mostanában olyannyira az ér­deklődés homlokterébe került Ma­gyarországon, hogy az emberek nemcsak a híradóban, hanem a mo­ziban és a nézőtéren is szívesen vé­gigkövetnek egy döntéshozást. Szá­mos per és jogi eljárás váltott ki or­szágos vitákat, az erről szóló újság­cikkeket falják az olvasók, és ki-ki maga is igyekszik különbejáratú döntést hozni. Reginald Rose darab­ja egy klasszikus bírósági dráma, amelyben a vizualitás és a szórakoz­tatás helyett az érvek és ellenérvek, a lélektani tényezők, a gondolatok és a színészi játék kerül fókuszba. Ezt a trendekkel szembehelyezkedő darabot jelenleg több magyarorszá­gi színház is műsoron tartja, sőt Sze­geden úgy hozta az élet, hogy az elő­adás valóban tükröt tart a való világ­nak. Miskolcon 2001-ben mutatták be a darabot a kamaraszínházban, azóta szinte le sem lehet venni a mű­sorról. Az „évi rendes” kassai ven­dégszereplés helyszíne ugyan első látásra túlzottan pazarnak tűnik e célra, de reméljük, nem sérül az elő­adás kamarajellege. Mert ennél az előadásnál a nézőknek is azt kell érezniük, mint a szereplőknek. Azt, hogy be vannak zárva egy szobába, és addig nem mehetnek ki onnan, amíg nem születik egybehangzó döntés. Az alaphelyzet Sidney Lumet híres filmjének jóvoltából so­kak számára ismert: tizenkét esküdt vitázik, hogy eldöntsék egy tizenhat éves fiú sorsát, akit azzal vádolnak, hogy hidegvérrel megölte saját ap­ját. A tizenkét találomra kiválasztott feddhetetlen polgár az igazság kere­sése közben saját elveit és előítélete­it is megkérdőjelezi, önmagukról és egymásról is ítéletet mondanak. Va­jon lehetséges-e egyáltalán, hogy ti­zenkét esendő ember igazságos íté­letet hozzon? A nép szava valóban Isten szava? Kezdetben tizenegyen a vádlott bűnösségére szavaznak, csak egyetlen ember bizonytalan. A darab során ez az egy esküdt fokoza­tosan maga mellé állítja a többieket. A végletesen zárt szerkezetű dráma cselekményideje mindössze egy óra. Ennyi idő telik el attól a pillanattól kezdve, hogy az esküdteket bezárják a tárgyalószobába, odáig, hogy megszületik az egyhangú döntés: az apagyilkossággal vádolt fiú ártatlan. A ma esti előadás autenticitásához talán az is hozzájárul, hogy egy an­golszász országból érkező rendező, Peter Hackett állította színpadra. L­______________SiLii-----i II Mill............................—.........MM— Kl inikai sebészeti gyakorlata után köpcsényi (Kittsee) birtokán 30 ágyas modern kórházat rendezett be (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom