Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-22 / 68. szám, szombat

20 Családi kör ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 22. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Elődök nyomdokán VAJKAI MIKLÓS E reden felnőttek voltak. Egy rejtett erő húzta- rángatta őket az elpré- dált gyermekkor felé. Azokban az időoázisok­ban, ahol még nevetni- mókázni lehetett, mindennemű, je­lentéktelen értelmedenséget meglo­vagolni. Szaglászni. Ingerkedve jár­ni a falut. Bekukkantani a házakba. A konyhák homályában idédenked- ni. Később felgyorsult magánidejük, és jószerint csakis lélekben lopták vissza magukat az édes semmitte­vésbe. Abba a jótékony őrületbe, amely egykor életük elperelhetetien tartozékának tetszett. Akkor..., né­hány esztendővel korábban, még fo­nákjára gombolódhatott az értelem és a teljes világ. Ám, most... Most a jó nehézség a tudója, hogy igazán mi is történik velük. Egyre gyakrab­ban verődnek össze a folyó menti gát tövében. A hangjuk visszafogott. Hosszasan hallgatnak. A nyavalya sem érd őket. Nőkről beszélnek. Mi­közben fanyalogva gondolnak arra, hogy ez veszélyes terület. Jobb lenne visszahúzódni a régi idők díszletei közé. Az a régi-régi, mézédes élet. Csakhogy időzgetve az adott témánál, jól tudják, útjuk csakis a mindenkori szakadék felé vezethet. így ülnek. Körömig szívják az olcsó cigarettát. És már érzik az élet árát. Jól tudják, hogy minden édes percért tizenötszörös adót fi­zetnek. Minden kivárás dukátot ér. De a haladás, egyeden lépés is ezer­nyi veszélyt rejt magában. Mégsem tehernek mást. Az idő szalagján ül­nek. És az idő viszi őket, viszi a hihe- tedenül köznapi romlásba. Abba a körletbe, ahol csodák csodájára mindig és mindenkor ugyanaz tör­ténik. Ülni. Várni. A hangjuk, akár a hanyagul kezelt bor: zavaros. A lel­kűk feltüzelt. És mégsem a régiek... Már képtelenek úgy harsogni-inger- kedni, mint egykor. Maguk sem ér­tik: teljes valójuk nyugtalanság ho­nává vált. A testük már parázslik. Üldögélnek. Kivárnak. És Tűzi így szól:- Tavasszal feleségül veszem Évát. A többiek megértőn bólogatnak. A sors. Értük nyúlt. Ez vitathatadan. Az élet pedig elküldte harsonását, hogy bejelentse egy nem létező üt­közetvégét.- Hát ez az, fiúk! Ez az ember sorsa - s a pénzről prezsmitálnak. Munka­helyekről, kulizásról. Mesterekről. S egyszeriben megfeledkeznek arról, hogy tegnap még a széles vüág gyöngyeit akarták megvásárolni. Él­vezni akarták az élet pezsgő térfelét. Most meg majd olcsó gyümölcsbort isznak a hatodik A-ban. És szerená­dot adnak a lányoknak. S a neveté­sükben mind több a hulladék. És minden-minden zaklatottnak és za­varosnak tetszik. Déká jött át a réten. Ritkán vetődött közéjük. Mint mindig, ezen a hűvös délutánon is kigombolt és feltűrt uj­jú kockás inget viselt. Ő jött át a grundon, ahol tavaly a gátnál ülők még futballoztak. Ä lányokkal in­cselkedtek. Déká kiismerheteden volt, a göndörödő, válláig érő sötét haja, a vastag szemöldöke, az ala­csony homloka..., megállt a gondok­ba merülő fiúk előtt, és így szólt:- Nagyon megülepedtetek! Megsa- vanyodtatok. Ahelyett, hogy fúrná­tok egy igazi kört az életben.- Tavasszal feleségül veszem Évát - mondta Tűzi.- Én meg elveszem Barbarát... - így Inka.- Az ráér - legyintett Déká, akit bá­nyászfiúnak neveztünk, merthogy egykor igazi bányában dolgozott. És most ez a különös és hóbortos fi­gura itt állt előttünk. A gombóc or­rával, a gombóc áliával, a bohóc mi­voltával! A gát tövében ülők érezték a Dékából beléjük áramló erőt. A tényleges vüág felhődén síkjait hoz­ta el közéjük. Csakhogy megkésve. Mert ők már az életnek annak a tér­felén tartózkodtak, ahonnan nem lehetett visszalépni. S ahol Éva, Bar­bara, Ágnes, Zsófia és Zsanett kis­vártatva gyerekkocsit tol majd maga előtt, s a fiúk: leska, Tűzi, Inka, Im­re, Letye és mind-mind a többiek hétvégeken kicsi szobácskákat, ol­csó zugokat építenek, s a hét többi napján pedig a városokban robotol­nak, építkezéseken vagy szállodai hordárokként, miközben az újszü­löttek kirúgják majd a pólyavánkos csücskét, ruha és pénz, pénz és isko­la, a nyavalya tudja, hogy igazán mennyi-mennyi nyomorúság meg minden egyéb dolog, hát ez az, ez a nyomdok, ahol az elődök már jár­tak, és most majd ők... Mert rajtuk a sor, ez vitathatadan. Ruha, pénz, ki­adások, tehetedenség... Az útvonal csaknem máris teljességében isme­rős volt előttük. S a vasárnap délutá­ni kocsmázások. Éva, Barbara és Ág­nes kisírt szeme. Hogy már megint, megint kevés az a nyavalyás pénz, és (Czímer Lajos illusztrációs felvétele) a fiúk meg mindig az ivót választják. Inni. És lassadján pocakot ereszteni. Ami nem más, mint az önfeladás és a rossz minőségű kaják eredménye. - Hát ezt akarjátok, hékás?! - mond­hatta volna a bányászfiú. De nem szólalt meg. Csak nyújtotta itt a tar­tózkodást. A gát tövében ülők pedig szívták magukba a bányászfiú lelki erejét. Természetesen azok a házas­ságok elhalaszthatók lettek volna. S az életben futhattak volna még egy kört, ahogyan Déká javasolta. Mint oly gyakran, most is felszedelőzköd- tek és a kocsma felé indultak. Déká pedig elnéző mosoüyal búcsút intett nekik. Mi a bányászfiúval átvágtunk a grundon, s a közeli erdő felé bal­lagtunk, hol hatalmas vadkörtefák, diófák és szüek váltották egymást. O ekkor mutatta meg gyermekkorá­nak emlékmaradványait, ami egy­ben a felnőttségének végét jelentet­te, sőt nemcsak az övét, hanem a zsákutcába torkollott vüágét is! Mindannyiunkét! Pontosan úgy, ahogyan jegyezve van: Alfa és Óme­ga! Megmutatta azt a fát. Az oda ve­zető utat. Úgy, ahogyan egykor megtörtént: megjelentek előttem mind-mind az élőképek. Az apja miután elveszítette az első feleségét, egy kilencesztendős lány anyját vette magához. Déká ekkor másfél éves volt. S a lány hetente több alkalommal e rengetegbe ve­zette őt, s a szilhez kötötte és meg- vesszőzte. Mígnem egy alkalommal egy falubeli ember észrevette őket. Az a másfél esztendős gyermek az­óta itt áll, itt az örök fához körözöt­ten. A bozót rég benőtte őt. S a szil­lel ikerlétet alkot. „Hát, itt az én fel­nőttségem - mondta. - Ezek pe­dig..., Tűzi, Letye és mind-mind a többiek..., ehhez a fához igyekeznek öntudadanul. Előbb vagy utóbb ide kötik majd őket. Igyekeznek... Ide jutnak majd. Ehhez a szilhez! És én döbbenten álltam egy elron­tott élet emlékműve előtt. ÍRÓ olvasók Szivárványhíd NAGY ILONA Az őszi táj színeinek kavalkádja úgy öleli magába az asszony alakját, mint a nyár későn nyílott különleges virágát. Karcsú testével, feltűzött hajával kortalannak tűnik. Sikertelen házassága százévnyi terhe alatt megroskadt, ezért utalták be a szanatóriumba. Valami megszakadt benne. A parkban ül, s elmé- lyülten olvas. Férje hosszú idő után bejelentés nélkül érkezik. Ő úgy tartja, minden­hez joga van - még verni is, az a fajta. Dehogy ismerné el, hogy mióta nincs mellette az asszony, tehetetlen, sőt hiányérzete van. Ébredezik, isten tudja, valami nincs rendben az életükben - ezek a józanabb per­cei. Egyezkedni jött. Nesztelen lopakodik az asszony háta mögé, és hirte­len mozdulattal befogja a szemét. Ne játssz, no ne játssz, mondja az asszony apró kacajok közepette já­tékos huncutsággal. Semmibe vett, agyontiport érzések új erőre kap­va, mint a gyökér nélküli lián kúsznak a férj testében szerteszét. Aka­ratlanul is beleborzong a hangtalan sóhajtásba. Akarta, egész leikével hosszú percekre akarta megújítani ezeket a bizsergető pillanatokat, s nem fedte fel felesége szemét. Engedj - kacarássza -, engedj, István! Szava oly szerelmes alázattal szól, keze nyúlna a rátapadó tenyérhez, de az dermedten lehullott róla. Mire az asszony megfordult, csak a széles megroppant alakot látta, amint óriási léptekkel távolodik. Szederjessé vált ajkai között nem forrtak szóvá a hangok - újra élek, élek, Béla... CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írása­it, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdé­seire. A megfejtést levele­zőlapon küldje be a Csalá­di Kör címére, de ne feled­je el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nem­csak hogy jól szórakozik, kis sze­rencsével az Új Nő ül. recept­könyvét is megnyerheti. Bekül­dési határidő: március 27. 1. Mikor publikálta először Andreas Rett a róla elneve­zett tünetegyüttest? a) 1966-ban b) 1980-ban c) 1999-ben 2. Hány gyermek apja a Kölyök­kóstolgató szer­zője? a) 2 b) 4 c) 7 3. Mi volt az ered­ménye a televí- zió-megvonó vizsgálatnak? a) az érintettek többet olvastak b) kirándultak c) unatkoztak 4. Hogyan jut az amerikaiak nagy része tiszta ruhához? a) kézzel mos b) nyilvános mosodákban c) újat vesz 5. Melyik a leghatásosabb házi tisztítószer? a) a citromlé b) ásó c) az ecet Március 15-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4c, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Szép János, csicsói kedves olvasónk nyerte. Nemcsak tiszta, hanem illatos is lehet a lakás A tavasz nagytakarítás is A TÁJÉKOZTATÓ mikor a tavaszi verő­fény besüt az abla­kunkon, minden por­szem szembetűnőbbé válik. Nem csoda, hogy azon vagyunk, minél előbb felszámoljuk a télen összegyűlt fölösleges lomokat, s rendet teremtsünk nemcsak ön­magunkban, hanem magunk körül is. A napsütésből áradó energiától feltöltve esünk neki az ablakok­nak, a szekrényeknek, a kárpitok­nak, szőnyegeknek, padlónak, csempéknek. A Colgate-Palmolive társaság termékei­vel nem­egyszerűbbé válik a takarítás, ha­nem érezhető nyoma is marad. Hi­szen az Ajax Floral Fiesta két új tisztítószerének kellemes illata nyomatékot ad lakásunk tisztasá­gának. Aki a grapefruite, a fekete ribizli és a szantálfa illatkombiná­ciót kedveli a sárga Blooming Energy, ám az a háziasszony, aki­nek jobban tetszik a frézia, alma és az extravagáns faillat keveréke, a piros Wild Flowers tisztítószert vá­lassza. Mindkét illatosított általá­nos lemosószer (hígítva) nagy fe­lületek, padlók, csempék tisztítá­sára alkalmas. A tűzhely vagy a mosogató makacs szennyeződése­inek eltávolításánál hígítás nélkül használjuk, (erf) 1 1 % * ■B ... |C ■■■■i mKmri NYERŐ Mi az Ajax két új tisztítószerének a neve? 6 darab Wild Flowers várja szerencsés nyertesét a szerkesztőségben! Jobbnál jobb tisztítószerek jelennek meg a piacon, mégis jó visszatérni időnként a jól bevált ecethez Fertőtlenít, fehérít, vízkövet old MÉRI MAGDOLNA T alán lassan-lassan el­múlnak a fagyos, szür­ke napok, s mi házi­asszonyok azon kez­dünk el gondolkodni, hogyan oldjuk meg a lehető leggyorsabban az elengedhe- teden tavaszi nagytakarítást. Bevallom, jómagam is szívesen ki­próbálok időnként újabb tisztítósze­reket, amelyeknek a többsége való­ban nagyszerű, de mégis vannak ré­giek, „elavultak”, amelyekhez visz- sza-visszatérek. Ezek egyike az ecet, amely fertőtienít, fehérít, felfrissít és vízkövet old. Lássuk hát ennek a régi tisztítószer­nek a hatását! 1. A fürdőszobában töröljük le időn­ként a csempét, a kádat ecetes szi­vaccsal. Főleg a lakótelepi fürdőszo­bákban telepszik meg a fugákban a penész. Ezt is ecetes dörzsfelületű szivaccsal tüntethetjük el. A makacs penészt erre a célra használt köröm­kefével, fogkefével sikáljuk le. A víz­csap és a mosdó között, ahol túl szűk a hely, csavarjunk a vízcsapra vattát, öntsük le ecettel, és egy kis idő után letörölhető az ott felgyűlt vízkő. Ez a rész is megsikálható fogkefével. (A kopott fogkeféket ne dobjuk ki, te­gyük félre a takarításhoz.) 2. A körömkefe is újjászületik, ha fél órára ecetes vízbe tesszük. 3. A mosogatóról és az edényszárí­tóról is ecetes vízben oldom fel a vízkövet. Este teleengedem a moso­gatót vízzel, ecetet öntök bele, és reggel tiszta vízzel kiöblítem. 4. Minden üvegből készült tárgynak (pohárnak, tálcának, kompótos- tányérnak, vázának) visszaadható a csillogása, ha néhány órára ecetes vízben áztatjuk őket. Megtört fé­nyüket a csiszolásokban megült víz­kő okozza. (A fogkefe itt is jó szolgá­latot tesz.) Áztatás után mossuk el mosogatószeres vízzel, aztán töröl­jük fényesre, szárazra. (Könnyeb­ben sikerül, ha nagyon meleg vizet használunk a mosogatáshoz.) 5. Időnként a kávé- és teafőzőt fele­fele arányú vizes ecettel töröljük át, majd többször csak vízzel. 6. Ha az utolsó ablakmosó vízbe ecetet öntünk, csíkmentesen tö­rölhető fényesre az üveg, vala­mint tovább tiszta is marad az ab­lak. 7. A szőnyeg és bútorkárpit színe, fénye is visszatér, ha ecetes vizes ol­dattal átkeféljük, természetesen a porszívózás után. 8. A köves helyiségek fugáit is ecetes vizes dörzsöléssel fehéríthetjük ki. 9. Nyáron, strandolás után mos­sunk ecetes vízben lábat (a gombá­sodás megelőzésére). 10. Az utolsó hajöblítő vízbe is te­gyünk kevés ecetet, fényesebb, csü- logóbb lesz tőle a haj. Ha tartósan dolgozunk ecettel, hát­ránya, hogy kiszárítja a kéz bőrét. Természetesen ez gumikesztyű használatával megelőzhető. Végezetül, hogy a lakás azért mégse ússzon ecetszagban, tegyünk a lan­gyos tűzhelyre vagy a fűtőtestre pár szem kávét vagy alma-, citrom-, na­rancshéjat. CSALÁDI KÖR 1 HÉTVtai l.*«AZIPÍ| Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom