Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-03 / 51. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 3. Exkluzív interjú a Hungaroring büszke igazgatójával, aki a monacói gálán átvehette a 2002-es Magyar Nagydíjnak odaítélt „Legjobb rendezés díját" Palik László szerint nincs válságban a cirkusz Ilyen lesz a Hunagroring új vonalvezetése Fotó: rtlklub.hu Úgy gondoltuk, a Hungaro­ring átalakítása körül kiala­kult híráradatban az a leg- bölcsebb, ha magát a pálya elnök-vezérigazgatóját, Pa­lik Lászlót kérjük fel a hely­zet tisztázására. Megtudtuk, hogy a „cirkusz” soha nem volt jobb formában. PRIMO-INTERJÚ Kezdjük egy kellemes témával: mesélj nekünk arról a díjról, amelyet a Hungaroring kapott a 2002-es Forma-1 legjobb ver­senyrendezéséért! Ezt minden évben a Nemzetközi Szövetség (az FIA) díjátadó gálá­ján osztják ki. Ez az a rendezvény, ahol a Forma-l-es világbajnok és világbajnok csapat, a rally világ­bajnok és világbajnok csapat, az­tán az összes, ilyen típusú nemzet­közi szakágnak a képviselője - aki az adott versenysorozatot meg­nyerte, vagy ahhoz hozzátett - át­veszi a díjat. Ez tehát az év végi nagy díjátadó gálája a Forma-1- nek, amely rendszeresen Monte Carlóban van. Ebben az évben minket is meghívtak, és ott derült ki számunkra, hogy a 2002-es Ma­gyar Nagydíj kapta a legjobban szervezett Forma-l-es versenynek járó díjat, amit minden évben ki­osztanak. Nekünk most sikerült először elnyernünk. Mit gondolsz, idén miért éppen a Hungaroring nyert? Számomra mindig az a jó Forma- l-es Magyar Nagydíj, ami szerve­zési szempontból unalmasra sike­redik. Tehát menet közben nem kell beavatkozni, nincs semmi drá­ma, amit kezelni kell, azaz minden úgy működik, ahogyan elő lett ké­szítve. Azt, hogy ebben az évben miért a Hungaroringre esett a vá­lasztás, nem tudom megmondani. Ugyanúgy csináltuk a dolgunkat, mint az előző évben. Én azt gon­dolom, hogy egy kellemes, nyu­godt verseny zajlott a pályán, min­den fennakadás nélkül. Es a meg­figyelők - azok, akiknek feladatuk, hogy kontrollálják az eseményeket Nincs többé 33-as New Yorkban A Madison Square Gardenben a New York Knicks - az Orlando elleni mérkőzés szü­netében - visszavonultatta a másfél évtizeden keresztül csa­patát erősítő hajdani legendás center, Patrick Ewing 33-as mezét. Ewing a Knicks történe­tének hetedik játékosa, akit ez a megtiszteltetés ért, ám alkal­masint nem a hetedik legna­gyobb, elődei közül talán csak Bill Bradley volt hozzá fogha­tó. Ewing 1984-ben olimpiai bajnoki címet nyert, 1992-ben tagja volt a Barcelonában újabb ötkarikás aranyat nyerő Dream Teamnek. 1994-ben és 1999-ben is nagydöntőt ját­szott az NBA-ben. Dobos nagy formában Remek formában van Dobos Gábor, a Honvéd vágtázója: 6,58-as idővel megnyerte az országos bajnokság 60 méte­res számát. Eredménye biztató a birminghami világbajnokság előtt, reális célja lehet a legrö­videbb távon a döntőbejutás. A mögötte 6,76-tal a második helyen végzett Gyulai Miklós ugyancsak elérte a kiküldetési szintet, de a - civilben már te­levíziós kommentátorként dol­gozó, a 2002-es Salt Lake City- i olimpián bobosként résztvevő - szerény és szimpa­tikus versenyző úgy döntött, nem áll rajthoz Birmingham­ben, mert, mint mondta, úgy érzi, ez az eredmény nem túl sokra lenne elég a világbaj­nokságon.- már akkor nagyon meleg szere­tettel gratuláltak a rendezéshez, amikor elmentek. Ez valószínűleg megmaradt bennük, és ők tudják minősíteni, hogy a többi verseny­hez képest itt hogy zajlottak az események. Kik ítélik oda a díjat? Kvázi azok, akik végigutazzák a Forma-l-t. Tehát a csapatok, a Nemzetközi Szövetség tisztségvi­selői, azok, akik szervezik a For- ma-l-en belül ezt az életet és ezt a versenyt. Leülnek, és eldöntik, hogy melyik volt a legjobban szer­vezett futam. Ők azok, akiknek tényleg összehasonlítási alapjuk van, hiszen mind a tizenhét verse­nyen jártak. A Hungaroring vezetőjeként mi­re vagy a legbüszkébb? Én azokra az emberekre vagyok a legbüszkébb, akikkel együtt dol­gozom. Tudni kell, hogy ez egy maroknyi csapat. A Forma-1 ideje alatt nagyságrendileg 4000 ember dolgozik itt, egyébként tizenket- ten vagyunk. A pályafutásom so­rán velem először a Hungaroring esetében fordult elő, hogy nem én építettem egy csapatot - tehát nem együtt kezdtünk el valamit az em­berekkel. Amikor felkértek erre a munkára, kimentem a Hunga­roringre, és ott egy kész csapat volt. Egy picit meg is voltam ijed­ve, mert abban nem volt praxisom, hogy egy kész csapattal mit kell csinálni. Abban volt tapasztala­tom, hogy kell egy megadott célra egy emberi közösséget létrehozni. Itt azonban egy tökéletesen kész, rendkívül professzionális csapat fogadott, méghozzá rettentő nagy szeretettel - valószínűleg azért, mert van köztünk egy nyelvi azo­nosság. Itt mindenki mániákus, „autóul” beszélgetünk egymással, és ezt a nyelvet mindannyian jól is­merjük. Megmondom őszintén, életemben először fordult elő ve­lem az a nagyon érdekes helyzet, hogy nem ők tanulnak tőlem, ha­nem inkább én tanulok tőlük. Mert ugyan közgazdászként, ami­óta az eszemet tudom, vállalato­kat vezetek és szervezek, ez egy PRIMO-TUDOSiTÁS. Szombathelyen a hétvégén min­den idők egyik legerősebb birkózó- mezőnye gyűlt össze a kötöttfogá- súak Magyar Nagydíjára. A 28 or­szág 200 versenyzőjét felvonultató eseményen Berzicza Tamást leszá­mítva szőnyegre lépett a magyar élgárda színe-java. A hangulat egyenesen felforrósodott, amikor Szabó Péter következett a Szlová­kiából érkezett Bátky Attila ellen. Szabó volt már válogatott, Bátky hétszeres szlovák bajnok, egyéb­ként korábban nyert már a Nagydí­jon is, ha mondjuk tavaly ilyenkor találkoznak, éles nagy meccset vív­hatnának. Viszont a kutya sem len­ne rá kíváncsi. Most igen, igaz, a szellemi táplálék­ként a magyar kereskedelmi televí­ziók valóságshow-it fogyasztók szá­mára a piros dresszes már nem Sza­bó, hanem Péter. Per tu. Villalakó. Megfigyeltem, ha valaki bemegy a Villába, egyből tehetséges lesz. Bár korábban sohasem próbálta, meg­tanul énekelni, újságot írni, min­denkinél alkalmasabbá válik aktfo­tózásra. Péter valóban birkózó volt, de a mondat hangsúlya hónapok óta a voltra kerülhet. Lépjünk túl azon, hogy bár fülig érő szájjal hir­deti, a célja az athéni olimpián való részvétel, senki sem veszi komo­lyan, hogy ez így is van. Legfeljebb a rajongói, mert - majdnem elfelej­tettem - egy Villalakónak rajongói vannak. Rajongásuk alapja, hogy az illető napról napra látható a té­vében. Mint Péter, aki egy héttel ez­előtt még azzal foglalatoskodott, hogy közel egy órán keresztül csó- kolózott partnernőjével - ez egyéb­ként nyilván jó felkészülés az olim­elég speciális helyzet volt. Azt gondolom, ez legalább annyira csapatmunka, mint a Dakar eseté­ben: nem lehet kiemelni belőle senkit. Ha egy csapat működik, ék­ként végigmegy mindenen, és megoldja a feladatát. De ha nem csapatként üzemel, akkor baj van, mert akkor egy ekkora logisztikát nem lehet normálisan összerakni. Miért kell átalakítani a Hunga- roringet? És miért éppen most? Ennek borzalmasan egyszerű oka van. A Hungaroring talán a legbiz­tonságosabb Forma-l-es verseny- pálya, viszont több, mint másfél évtized telt el azóta, hogy megszü­letett. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ha egy másfél évti­zeddel ezelőtti autót, meg egy mostani Ferrarit egymás mellé ra­kunk, azok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ennek a pá­lyának a vonalvezetése a mai For­ma-1 technikai állapotához képest korrekcióra szorul. Azon egyszerű oknál fogva, hogy túl lassú ahhoz piára, más miatt nem tudom elkép­zelni, hogy ha valaki tényleg Athénre készül, miért Óbudán egy tévéstudióban edz a Népliget he­lyett. S számomra itt a lényeg. A valóságshow szerkesztői pontosan tudják - ha mástól nem, Szabó Pé­tertől - ,hogy ilyen körülmények között nem lehet felkészülni ko­moly sportteljesítményre. De el akarják hitetni a nézővel, hogy le­het. Olvasom a honlapon, hogy „Bár Péter nyugodt embernek tart­ja magát, ma mégis kissé zaklatott. Felkelés után a nappaliban bele­kukkant az sms-ekbe és meg is ta­lálja édesanyja üzenetét: »Drága kisfiam, drukkolunk neked, sok­sok puszi, Anyu.«... Amint a többi­ek ébredeznek, egyesével mind­annyian odajárulnak a sportoló­hoz, hogy egy-két szóval biztassák a nagy napon... Tizenegykor indul, sus- mognak a lányok, a leg­többen nem is nagyon mernek szólni a birkózóhoz, csak Kismo- csok kiabál: »Péter a világbajnok« - jutalma visszafogott mosoly, Pé­ter minden idegszálával a meccsre készül.” Ezt elhiszem, hiszen ő tudja, nem így kell készülni egy igazi meccsre. Még elemzi is, mi vár rá, ismerve Bátkyt, mondja, hogy hogy fejben összeszedettnek kell lennie, és vi­gyáznia kell a földharcra. Vigyázni kellene, mondom én erre a tévé előtt, ha éles meccs következne, s a technikához, amit a mai Forma- l-es autók és csapatok produkál­nak - tehát némi korrekciót kell rajta végrehajtani. Azt gondolom, az elmúlt években ez már a leve­gőben volt. Mindannyian tudtuk, hogy valamikor be kell következ­nie, és most eljött az ideje. Mikorra tűzitek ki az átalakítás befejezését, és milyen anyagi forrásokból tudjátok megvalósí­tani? Erre a két kérdésre hadd válaszol­jak két héten belül, amikorra kiala­kul a végleges állapot! Ugyanis, ha végre eldöntjük, pontosan hogy nézzen ki, az befolyásolja az idő­tervet és a finanszírozást. Ma egy két órával ezelőtti állapotról tud­nék beszámolni, ami lehet, hogy köszönőviszonyban sem lesz azzal, amelyik reményeink szerint két hét múlva megszületik. Az elmúlt hó­napokban már volt ilyen, olyan, meg amolyan pillanatnyi helyzete a dolognak, de ezeket nem kom­munikáltuk, mert tudtuk, hogy egy nem népbutítás. Ki gondolja komo­lyan, hogy Valóvilág Péter kikapna egy olyan meccsen, amelyet miatta rendeznek meg, amelyre külön helikopterrel viszik, s amelyre azért jönnek a nézők, hogy őt lás­sák? Hajdanán, a magyar újságírók futballválogatottjában védtem én is egy akkor nagyon elismert rockzenekar ellen, nem győztünk elugrálni a labda elől, csak arra ügyeetünk, ne lógjon ki nagyon a lóláb. A mi mérkőzésünk a műsor része volt, hogy még pontosabb le­gyek, a showmusor része. Úgy is kezelték, úgy is kezeltük. Ez is az, előre lekötött eredménnyel, s egy Bátky névre hallgató áldozati bá­ránnyal. Ha bárki azt mondja, ez a birkózást propagáló show része, nem szólok egy szót sem. De miért alázzuk meg az igazi, a he­tek, hónapok óta készülő, a valóban Athénre edző többi birkózót azzal, hogy ezt a bohóckodást felemeljük az ő versenyük szintjére? Miért ju­tunk el odáig, hogy a Haza és hala­dás jelszavát magáénak választó bulvárlapban induló címlapsztori Péter győzelme, beszámolunk a meccséről, miközben az „nem fér be”, hogy aznap az Európa-bajnok Majoros valóban parádésan tért vissza, s hogy Bárdosi és Deák Bár­dos bejutott az elődöntőbe? Egyszer egy bölcs azt mondta, csak azt lehet hülyének nézni, aki hagy­ja magát. Nem biztos, hogy kellene hagynunk. Az ilyen esetek kapcsán érti meg azon régimódinak vélt sportrajongókat az ember, akik manapság az élsport hallatán csak grimaszt vágnak és legyintenek: mondván, ja kérem, hol van itt már a régi eszme, a sport értéke, biz­nisz az egész világ, a sport is. pillanatnyi részállapotot tükröz­nek, ami még alapvetően változ­hat. Mi a véleményed a szabálymó­dosításokról? Szükség volt rá­juk? Szerintem elengedhetetlenül, mert nem gondolom, hogy mással befolyásolni lehet a kialakult helyzetet. A legelvakultabb Forma-l-hívő ember is azt mond­ja, hogy a tavalyi szezon súlyosan egysíkúvá vált. Tehát nagyon egy­értelmű lett a küzdelem - ami azért, azt gondolom, nem baj, hi­szen ilyen a technikai sport: van, aki jobb, és győzzön az. Csak eb­ben a fajta egyértelműségben el­kezdett nézőket veszíteni a For­ma-1, és aki tovább követte, annak az érdeklődése is szimplábbá vált. Az a fajta aspektus, ami kialakult, rosszat tett a Forma-1 hangulatá­nak. A Nemzetközi Szövetség azt tette, amit tennie kellett, hogy megőrizze az intenzitást a Forma- 1 irányában. PRIMO-TUDÓSÍTÍÁS Csak a Dunaferr SE szerepelt iga­zán jól a három magyar csapat kö­zül a férfi kézilabda európai kupák negyeddöntőinek első felvonásá­ban. Igaz, vélhetően Buday Ferenc együttesének jutott a legkönnyebb ellenfél. Az edző jó alaposan fel­térképezte a svájci Pfadi Winter­thur csapatát, ami nem különöseb­ben meglepő, ha tudjuk, ő maga is dolgozott ott, sőt egyik kulcsjáté­kosa, Julius Marcinkevicius is sze­repelt korábban az ellenfélnél. Az első félidő után még 14-14-re áll­tak a csapatok, a második játék­részben azonban a szerb Milorad Krivokapics (9 gól) és Kertész Ba­lázs (5) révén háromgólos előnyt szerzett a Dunaferr. A 27-24-es győzelem több mint biztató a visz- szavágó előtt. Kertész Balázs igazi vezéregyéniség volt a nehéz pilla­natokban, a meccs után azonban még nagyon óvatosan nyilatko­zott: Még semmi sincs eldöntve. Sok hibát vétettünk, elsősorban védekezésben. Svájcba is nyerni megyünk, nem ülünk rá az előny­re, annál is inkább, mert nem olyan meggyőző. Sokkal nehe­zebb helyzetbe került a hazai baj­nokságban remeklő Pick-Szeged a KEK-ben. Drágán Djukics gárdája nyolcgólos hátrányba került a né­met sztárcsapat, a TBV Lemgo ott­honában. Az első félidő második tizenöt percében dőlt el aligha­nem a továbbjutás, akkor a hat vi­lágbajnoki ezüstérmessel felálló Lemgo 8-7-ről 20-12-re megug­rott. A folytatásban már hiába tar­totta magát a szegedi csapat (két veteránja, Kotormán és Bajusz góljai révén a második félidőt De valóban ezt tette? A tapaszta­latok nem azt mutatják, hogy a változásokhoz az tud a legköny- nyebben alkalmazkodni, aki helyzeti előnyben van - tehát, adott esetben a Ferrari? Nem tudom megmondani. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy elő­re, minősítés nélkül csak azt mondjam: mindannyian éreztük, hogy valamit lépni kell. Hogy ezek a lépések részben vagy egészben helyesek voltak, vagy helytelenek, az idő fogja bebizonyítani. Majd a tizenhetedik futam után kiderül, hogy kiegyenlítődött-e a mezőny, vagy adott esetben még egyoldalúbbá vált. Erre én nem tu­dok válaszolni, erre majd a tények válaszolnak. Már csak egy évet kell aludni, és elválik! Válságban van a Forma-1? Nem gondolom. Például sokszor elfelejtjük azokat az éveket, ami­kor Ayrton Senna dominanciája ér­vényesült, és csak az volt a kérdés, hogy Senna vagy Prost nyeri-e a következő futamot - hogy egy pi­ros-fehér McLaren nyer, biztos volt. Én akkor sem gondoltam, hogy válságban van a Forma-1, és ma sem gondolom. Talán nem vé­letlen, hogy ennyi domináns autó­gyár még soha nem volt jelen a Forma-l-ben, soha nem volt ekkora érdeklődés a sorozat iránt. Szerin­tem a Forma-1 semmilyen szem­pontból nincs válságban, sőt, a leg­jobb formáját futja. Egyetlen kér­dés van: hogy maga a verseny tud- e intenzifikálódni. Ezzel a konst­rukcióval, amit ma Ferrarinak hí­vunk - és ebbe beleértem Schuma- chert, Ross Brawnt, Jean Todtot, a szponzorokat - felveszi-e valaki a versenyt? Vannak a mezőnyben olyanok, akik - ha ugyanaz a package van velük, mint Michael Schumacherrel - képesek rá. Idén is közvetíted a Forma-l-et? Vélhetően én leszek az egyik kom­mentátor. Az, hogy ki fogja közvetí­teni - velem, vagy nélkülem, mert tavaly is volt néhány futam, amit az egyéb elfoglaltságaim miatt nem én közvetítettem - a következő egy-két hét döntése lesz. (Farkas Péter) döntetlenre hozta ki), reálisan nézve nem maradt esélye a vissza­vágóra. A szegediek egyik legta­pasztaltabb játékosa, Kotormán Attila véleménye: Jó kezdés után renegeteg labdát adtunnk el, gyorsaságba és fürgeségben saj­nos nagyon elpáholtak bennün­ket. Utána már a hősies hajrá na­gyon későn jött. Nem találok ma­gyarázatot a negyedórányi teljes csődre. Mindenesetre tanulságos leckét kaptunk, még épp idejében. A világklasszisokat felvonultató Fotexnek ellenben maradt remé­nye a Bajnokok Ligájában az elő­döntőre, főleg, ha szombaton sé­rülten játszó csillagai felépülnek a hétvégi visszavágóra. A kezdő he­tesből csak Jovic és Pásztor ját­szott egészségesen, a világbajnok­ság gólkirálya, Carlos Pérez nem is tudott kezdeni. A dán Kolding játékosai megpróbálták kihasznál­ni a helyzetet, a 13-13-as első fél­idő után a második játékrész haj­ráját hatgólos előnynyel kezdték. Szerencsére Pérez a végén átlövé- seivel csökkentette a hátrányt, Sterbik kapus pedig szinte zárás­ként kivédett egy hétméterest, így a dánok „csak” 31-27-re győztek. A vasárnapi visszavágón a jó for­mában játszó Fotex biztos esélyes - kérdéses azonban, milyen for­mában és egészségi állapotban lesznek a veszprémi i kulcsembe­rek. Mindenestere a férfi kézilab- da-vb legutóbbi sztárja, a Kubából honosiíott Pérez bizakodik: Ha meggyógyulnak a kulcsembere­ink, más lesz a helyzet. Ezzel nem becsülöm le a dánok erejét, de tény, a fél csapat beteg. Ezt az eredményt ennek tükrében kell értékelnünk, (bj) A csallóközi Bátky Attila nem mindennapi sztártól kapott ki a Magyar Nagydíjon Valóságshow után olimpia Gyengécske kupaszereplés a magyar kézilabdázóktól Csak a Dunaferr örül...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom