Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-03 / 51. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 3. Régiófoci SPORTVILÁG Az Inter trénere szerint túlzott a végeredmény: A magyar vízilabdát továbbra is lehet dicsérni, ezért nem meglepő, hogy a klubcsapatok nemzetközileg tarolnak Pecze: csatárbetegség Pozsony. Ahogy az a nyitófordulóban már lenni szokott, született néhány meglepetés az első tavaszi meccssorozat alatt. A pozsonyi Inter alaposan megfiatalított társasága méretes vereségét is a kisebb fajta szenzációk kategóriájába sorolhatjuk, főként azt figyelembe véve, hogy a Dubnica bizony jócskán a kiesőjelöltek táborához tartozik. A sárga-feketék mestere, Pecze Károly annak ellenére, hogy fiai alaposan kikaptak, kézséggel állt rendelkezésünkre egy kis értékelés gyanánt. Bizonyára nem számított ilyen sima vereségre... Azt tudtuk, hogy fiatal és tapasztalatlan csapatunk nagyon nehéz mérkőzés elé néz, ám kissé eltúlzottnak tartom a végeredményt, mert ahogy Griga kollégám is nyilatkozott, nekik szinte minden sikerült, mi viszont elképesztő ziccereket puskáztunk el. Már az első percben a gólvonalról vágták ki a labdát a hazaiak, majd Halenár puskázott el egy jó lehetőséget, s a hazaiak, ahogy mondani szokás, talált góllal szereztek vezetést. A szünetben ennek ellenére nem cserélt, csak 2:0 után... Elégedett voltam a játékkal, hiszen mi támadtunk, de sajnos a gólhelyzeteket elpuskáztuk. Ami pedig a cserét illeti, Cisovskyt le kellett hoznunk, mert két, tőle szokatlan gyermeteg hibát vétett. Csőstől jött a baj, hiszen nem sokkal ezután Barmost kiállította a játékvezető... Nem szoktam foglalkozni a bírókkal, de tény, nem egyenlő mércével bírálta el az agresszivitást, a mi rá- menősségünket sárgákkal, sőt Barmos esetében pirossal honorálta, míg a hazaiak keménykedéseit elnézte. Egykori sikercsapata, a Trnava hazai környezetben kapott ki a sereghajtó trencséniektől. Ön szerint is ez a forduló szenzációja? Mindenképpen, elvégre a Petrzal- ka kassai sikere mondhatni papírforma, hiszen a két együttes kerete között ennyi a különbség. Visszatérve az Önök szereplésére. Nem fél, hogy ezzel a vereséggel Önök is felzárkóztak a kiesőjelöltek közé? Játékosállományunk csak arra jogosít fel bennünket, hogy egy jó középcsapattá érjünk, de természetesen figyelnünk kell arra, hogy ne legyen még veszélyesebb a helyzetünk, mindenesetre le kell szögeznem, B és C kategóriás játékosokból szinte lehetetlen A kategóriás csapatot összekovácsolni. A Slovan győzelme nem lepte meg azlnter edzőjét, ám saját csapata már annál inkább. Fotó: TASR Vasas vagy Honvéd - Vivát! Fotó: (PRIMO) A magyar vízilabda továbbra is‘a legjobb Európában. Az országos bajnoki címet védő Domino-BHSE nem csak hogy bejutott zágrábi sikerével a Final Fourba, de a címvédő Olympiakosz legyőzése után újabb értékes skalpot szerezve jelezte, idén csak a legtekintélyebb kontinentális klubtrófea elhódítása lehet a célja. PRIMO-TUDOSITÁS Zágráb. A horvát fővárosban igen nehéz vízilabdameccset nyerni, a Mladost egyenese félelmetes ellenfél. Magyar klubcsapat legutóbb 1999 őszén tudott nyerni idegenben ellene, ráadásul a BVSC és vendéglátója akkor már egyaránt továbbjutott a csoportjából. Most viszont a nemzetközi mérkőzésen hazai vízben majdnem három éve veretlen horvát gárdának nagyon is fontos lett volna a siker a remélt továbbjutáshoz. Kovács István, a piros-fehérek edzője nem ok nélkül volt óvatos a találkozó előtt, mondván, „Most jó lenne az egy pont is". Ám sem őt, sem a játékosait nem olyan fából faragták, hogy ne tegyenek meg mindent a még nagyobb sikerért. A két csapat budapesti találkozója - részben erre is utalt a nagyszerű edző - egy hónappal ezelőtt döntetlenre végződött, sőt, a Dominónak a végén még ezért is kapaszkodnia kellett. Azóta ellenben változott a helyzet, felépült, s nagyszerű formába lendült Gergely István, a gárda felvidéki kapusa. Őbenne Kovács nagyon bízott, többször is hangoztatta a mérkőzés előtt, hogy „Pistával elhozhatunk legalább egy pontot". Pistával nem egy, hanem két pontot hoztak el, de Kovács máskor is szívesen téved ilyenben. Csapata ugyanis világklasszis teljesítményt nyújtott, sydneyi olimpiai bajnokai, Fodor, Vári, Biros és Molnár Tamás vezérletével - négyen egyébként nyolc gólt lőttek a tizenegyből - 2-3, 3-3, 3-2, 2-3-as negyedeket produkálva 11-10-re győJoggal ünnepük a magyar pólósokat zött. Ozren Bonasic, a hazaiak edzője az utolsó dudaszó után mondott még néhány gorombaságot a bírókra (legalábbis: nem elegáns...), Kovács István ellenben okkal ünnepelhette a csoport másik mérkőzésén, az Olympiakosz Pireusz-Olympique Nice találkozón kialakult 6-6-os döntetlennel már az utolsó két találkozójától függetlenül a májusi Final Fourba jutott csapatát: „A Mladost ellen végig vezetve, idegenben nyerni óriási teljesítmény, le a kalappal a társaság előtt!" Veresége ellenére nagy bravúrt hajtott végre a Vasas is. A piros-kékek háromgólos előnnyel kezdték a KEK-elődöntő második mérkőzését, miután Budapesten 9-6-ra nyertek a magyar válogatott Kiss Csabát is soraiban tudó spanyol Sabadell ellen. Ám hamar rá kellett jönniük, a pokolban kell vízilabdázniuk. A 2000 felhergelt szurkoló végigordította a meccset, melyhez még hangerőben támogatást is kapott a zenét és buzdítást egyaránt üvöltő mikrofonoktól. Ehhez képest jól alakult az első negyed, Steinmetz Ádám góljával vezetett a Vasas, igaz Kiss Csaba kiegyenlített. Ám a folytatásban a spanyolok sorozatban öt további gólt lőttek, kezdett elúszni látszani a továbbjutás hajója. Ám Somossy József együttese címvédésre készül, nem hagyhatta magát. Mintha csak a régi angyalföldi klubjelszót - Vasas, ne hagyd magad! - üvöltötte volna hirtelen a mikrofon, az angyalföldi pólósokból angyalok váltak. Kosz egyszerűen lehúzta a redőnyt, s az utolsó másfél negyedben már csak magyar gól esik: Varga II Zsolt, Gombos és Varga Dániel találatával 6-4-re feljöttek a piros-kékek, s ez elég volt a döntőbe jutáshoz. A Vasas 13-12-es összesítéssel diadalmasan masírozhatott volna a meccs után a buszához - ha nem jön szólni Ballart, a spanyolok ásza, hogy több száz szurkoló várja a győzteseket a bejáratnál. Fájdalom, nem gratulálni akartak... Talán majd küldenek egy táviratot a döntő után, azt egyébként már most kijelenthetjük, hogy Steinmetz kupagyőztes lett! Persze, ne igyunk előre a medve bőrére, a nápolyi Posilippo elleni finálé nagyon is nehéznek ígérkezik. Az orosz Lukoil Volgográdot legyőző délolasz gárdában két magyar is játszik, Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás. A két Steinmetz fiú - aligha volt már ilyen a nemzetközi kupadöntők történetében - egymás ellen fog játszani. Ezért igaz: Steinmetz lesz a kupagyőztesek között, de hogy Ádám, vagy Barnabás...? Futsal teremfoci-bajnokság, II. liga: Tre Kronor - FSC Somorja 1:3 (0:1). A „svédek" betonoztak Gőghélc tartják az előkelő második helyet PRIMO-TUDOSÍTÁS Pozsony. Miután a somorjai FSC futsal csapata az országos II. liga pozsonyi csoportjában toronyesélyes Juvét 12:4-re elpáholta, elég nehéz a dolga a Gogh Árpád vezérelte teremfoci együttesnek. Ellenfeleik ugyanis az elrettentő bajnokverést követően sündisznó állásba vonulnak az amúgyis támadó stílusban játszó csallóköziekkel szemben, márpedig igen nehéz feltörni a négy a négy elleni játékban, a mindenáron védekező ellenlábas betonfalát. A Tre Kronor névre elkeresztelt pozsonyi gyülekezet is alaposan megkeserítette a dolgát a bajnok elpáholása óta favoritnak kikiáltott somorjaiaknak. Ráadásul hiányzott az együttesből két sérült, Csápai és Kiss, igy aztán cserelehetőségre szinte nem is volt esély. Főleg nem azután, hogy a kezdő négyes kihagyva a ziccereit váratlanul vezetéshez engedte a teljesen gyámoltalan ellenfelet, hisz “a svédek” mindössze egyszer jutottak el Jankovics kapujához az első félidőben, ám azonnal gólt értek el. Fordulás után sem változott a játék képe, Gőghék kapuja elé szegezték az ellenfelet, s miután Novota végre túljárt a kapus eszén, bátrabban mertek nyíltan is kitámadni, ennek persze az lett az eredménye, hogy a Kronor néhány gólveszélyes kontrát is bemutatott, ám a második félidőre becserélt kapus, Horváth O. bravúrosan védett. A hajrában igy Gogh (12 találattal vezeti a góllövőlistát) két bombaszabadrúgása a nehezen kiizzadt győzelmet eredményezte. A somorjaiak továbbra is őrzik két pontos hátrányban a 2. helyüket, s ez az újonctól több mint elfogadható. A somorjaiak összeállítása: Jankovics (Horváth O.) - Novota, Horváth L., Gogh, Szabó (Méry). (ok) V. LIGA (KELETI CSOPORT) IV. liga: a KFC Majorka már aligha érheti utol a toronyesélyes Lapást Tavasszal a jövő csapatát építik PRIMO-TUDÓSÍTÁS Komárom. Amióta Hámori Vladimír, a gyulamajori PTH kft ügyvezetője állt a több, mint 100 esztendős klub élére (a KFC-t 1899-ben alapították), új irányvonalat képvisel a révkomáromi egyesület: az elsődleges célja, hogy városi csapatot verbuváljon, vagyis komáromiak alkossák a kezdőcsapat gerincét. Ez a váltás persze nem megy egyik napról a másikra, és saját nevelésű tehetségekre alapozni elsősorban csak a jövőt lehet. Ami a jelent illeti: mint minden fociklubot országszerte, a KFC Majorkát is elsősorban anyagi nehézségei kínozzák. Mivel a bajnokság őszi felében egy együttes, a Lapás 10 pontos előnyre tett szert ( a komáromiak rosszabb gólaránnyal a Mocenok mögötti 3. helyről vágnak neki a tavaszi szezonnak), alighanem egy kis ideig még le kell mondania a klubnak a felkerülésről. Hámori Vladimír klubelnök azért ennek ellenére ma sem titkolja, miért is munkálkodik a csapat körül napi szorgossággal: Már eddig is rengeteget tett az új vezetőség a klubért, de önmaga mércéjével mérve sem eleget. Persze igen nehéz ezekben az ínséges időkben 9 csapatot, több, mint 250 játékost úgymond eltartani, szponzorálni. Merthogy természetesen, amikor átvette a klub irányítását a Hámori-team, tisztában volt azzal, hogy a szponzorálás nem ragadhat le a felnőtt csapata szintjén, további 8 különböző korosztályú együttest kell működtetni, s ezt elvállalni, nagy merészség. Maradjunk a felnőtt csapatnál, hallgassuk az edzőt, Karol Múckát: “Az őszi kerethez képest azt hiszem lényegesen jobb az erőnléte a mostani társaságnak, örülök, hogy a kezdeti kiesések utána az edzések látogatása is a megfelelő szinten volt, a fegyelmezettség terén elégedett lehetek. Elsődleges célunk, a jövő csapatának építése, a következő idényt ugyanis már úgy szeretnénk elkezdeni, hogy megpróbáljuk kivívni a III. ligába való feljutást.” Szokás szerint az átigazolás időszak alatt nagy volt a nyüzsgés Komáromban is. Távoztak: Czanik (Magyarország), P. Krstenansky (Ausztria), Őszi (Rapid Bratislava), Pint (Lysá nad Labem, cseh III. liga), Mayer (Ógyalla). Z. Krstenansky ugyan hivatalosan nem igazolt sehová, de nem is abszolválta a téli felkészülést, úgyhogy a neve mellé egy nagy kérdőjel dukál... Újak: Komjáti (Lakszakállas), Cingel ( Ógyalla), Cseh (ímely). A főmecénás klubelnök elsősorban közönségcsalogató támadójátékot vár a „fiaitól”, másodlagos az eredményesség, de természetesen az is nagyon fontos... (al+ok) Ha besegít a sörgyár... Ógyalla. Az elmúlt őszi idényt egy teljesen megfiatalított gárda kezdte meg. Ennek megfelelően a tapasztalatlanság rapszodikusságot eredményezett, magyarán biztató meccsek mellett, bőségesen akadtak katasztrofálisak is, mondhatni testvéries megosztásban, hiszen 7 győzelem mellé 8 vereséget könyvelhetett el a csikócsapat. Éppen ezért józanul felmérve a csapat erejét, a vezetőség az őszi 9. hely után úgy vág neki a tavaszi idénynek, hogy elsődleges cél a bennmaradás. A Heineken sörgyárral jelenleg is komoly tárgyalások folynak, s ha sikerül nyélbe ütni végre egy komolyabb reklámszerződést, talán visszatérhetnek a régi szép idők Ógyallára is, hiszen emlékezzünk csak, nem is olyan régen, még a szlovák második vonalban szerepelt a város labdarúgása. Ami a mostani csapatot illeti, az őszi kerethez képest nem történt számottevő változás. Érsekújvárból Rus- nák, Komáromból Mayer érkezett, Ponist, illetve Cingel helyére cserébe. A keret további tagjai: R. Vozárik, Danis, Turancík, Kraslan, Polák, Gelle, Varga M., Varga T., Kmef, Zácek, Szabadszállási, Paj- tinka, Bachorec, Csicsó, T. Bican, M. Bican. Felemás őszt feledve Marcelháza. Józanul felmérik képességeiket a marcelháziak, hiszen annak ellenére, hogy a 7. helyről várják a tavaszi rajtot, továbbra is tartják azt a célkitűzésüket, hogy legrosszabb esetben a 10. helyen zárják a bajnokságot. Ami az őszi idényt illeti, pozitívumként könyvelték el, hogy 5 pontot szereztek vendégként, mivel nyertek Szőgyénben, döntetle- neztek Tardoskedden és a Dolny Óhaj otthonában. Ellenpólusként említhető, hogy hazai pályán kikaptak Fegyvernektől. Lakatos Anton védencei keményen készültek a téli időszak során és szinte valamennyi edzőmeccsüket önmaguknál rangosabb ellenfelek ellen vívták, hogy lemérjék a keret valódi minőségét. A tavaszi idényben a következők szerepelnek majd: Csintalan, Bitter, Téglás O., Téglás P., Pálinkás, Németh, Viederman, Péntek, Rehák, Zsidek T., Zsidek R., Zsidek M., Keszegh, Zajos, Takács, B. Nano, J. Nano, Janovics, Lakatos, Zsigó, Lakatos, Baranyai. Még reménykednek Szentpéter. Nem csoda, ha az őszt katasztrofális bizonyítvánnyal zárta az együttes, hiszen abban, hogy a szentpéteriek az utolsó helyen várják a folytatást, nagy szerepe van Komárom és az FC Majorka fúziójának, elvégre az FC Majorka legjobbjai ősszel már a komáromiakat erősítették. Annak ellenére azonban, hogy a csapat jócskán lemaradva sereghajtó, a helyi ön- kormányzat segítségével még azért harcba szállnak a bennmaradásért folytatott küzdelembe - a keret: Nagy R. - Hudák, Pócs, Boros T., Boros P., Lakatos, Belobrad, Németh A., Németh L, Szabó, Major, Csákvári, Markovics, Vörös, Gerencséri, Nagy V., Badal, Bilko. (littva, ok)
