Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-20 / 66. szám, csütörtök

2003. március 20., csütörtök 3. évfolyam, 2. szám Az amerikai filmeken felnőtt fiatalabb generációk szívesen elfogadnának egy medencét családi házuk mögött, sokuk azonban ezt még mindig nem engedheti meg magának Nyári szabadság a hátsó kertünkben Nem szabadna elhanyagolni a tisztítást (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ gyan a nyárra még pár hónapot várni kell, többségünk azonban már most dönt arról, hogy hol tölti az idei sza­badságát. Vannak, akik távoli tengerpartokon sütké­reznek majd, de akad olyan is, aki megelégszik a kerti medencével. A következőkben elsősorban nekik próbálunk tanácsot adni. Szlovákiában >a rendszerváltást követően kezdtek el szaporodni a kerti medencék, tömeges elter­jedtségről azonban még napja­inkban sem beszélhetünk. Az amerikai filmeken felnőtt fiata­labb generációk ugyan szívesen elfogadnának egyet családi házuk kertjében. Ezt azonban többsé­günk még manapság sem enged­heti meg magának. A kereskedelemben kapható leg­egyszerűbb, viszonylag olcsó me­dencék a sima terepen szinte azonnal felállítható, fémpalástú, PVC-fóliával burkolt, kör alakú medencék. Átmérőjük 3,5-4,5 méter, mélységük 0,9-1,1 méter körüli. A felállítós medence szer­kezete ugyan nagyságrenddel egyszerűbb a süllyesztettnél, de tartóssága és használhatósága lé­nyegesen kisebb. Egyre többen térnek át így erről a fix, süllyesz­tett medencékre. A hegesztett műanyag rendszer így is az árskála alsó harmadából való. A medencekészítők, a pros­pektusaikban azonban csak a „kád“ árát adják meg, a járulékos költségekről hallgatnak. Sőt min­den eszközzel elzárkóznak a tel­jes kivitelezéstől. így aztán ne­künk magunknak kell az összes szakembert megszerezni, és a munkálatokat levezényelni. A medence helyének kiásása Első lépés a medence helyének ki­jelölése. Mindenki el tudja dönte­ni, hogy az adott kertben hol a legmegfelelőbb a medence helye. Figyeljünk arra, hogy a már meg­lévő tárgyaink (ház, terasz) nem készültek mértani pontossággal. Például nem szabad abból kiin­dulni, hogy a ház sarka derékszö­gű, vagy a terasz széle vízszintes. Az önhordó medencéknél, annyi­val nagyobb gödröt kell ásni, hogy egy ember a behelyezett kád körül körbe tudjon menni, a be­helyezés utáni szerelések miatt. Tehát a kád méreteinél egy-egy méterrel nagyobbat, és kb. 30 cm- rel mélyebbet. Kell egy földmun­kás brigád, akik kiássák a gödröt, és a kitermelt földet kitalicskáz- zák az előre megrendelt konténe­rekbe. A kiásott föld térfogata kb. 30-40%-kal több mint a kiásott gödör űrtartalma. Ennyivel több konténert kell rendelni. A kiter­melt föld egy részét azonban meg kell tartanunk a visszatöltéshez. Hőn imádott kertünk már teljesen elvesztette régi, rendezett képét, de ne aggódjunk lesz ez még rosz- szabb is. Ha készen van a névleges meden­cemélységnél 30 cm-rel mélyebb gödör, akkor jöhet a medence alapjának készítése. Kerítsünk újabb brigádot, akik betonoznak majd. A betonozás után 4-10 nap­pal másszunk bele a gödörbe és rakjuk le az alsó hőszigetelést. Mivel alapbetonunk nemcsak nem vízszintes, de nem is sík, így aztán ez nem egyszerű dolog. Jöhet a medence És most eljött az a nap, ami az el­ső fénysugár az életünkben. A kertünkbe hozathatjuk a megren­delt medencét, amit két pallón engedhetünk le a hőszigetelt gö­dörbe. A következő lépés nagyon fontos. Húzzuk a kádat a végleges helyére. Az a ritka pillanat jött el, hogy nem kell újabb brigád. Kö­zepes kézügyességgel is fel tudjuk ragasztani a hőszigetelő anyagot a kád oldalára, és körbe tudjuk vágni a kád alja alól kilógót. Ezek után újból hívnunk kell a be­tonozó brigádot. Az alsó támasz­tóbeton (rögzítő-védő) elkészíté­sére, kb. 20 cm magasságig. Ez igazán fontos, nem mulaszthat­juk el. A nedves beton beöntése közben medencénket elkezdhet­jük feltölteni vízzel, persze csak a beton magasságáig. Erre azért van szükség, hogy a még nem szi­lárd beton nyomását a víz ellen­súlyozza. A gyakorlatban ez nem sikerül teljesen, de eddigre olyan közelségben vagyunk a kész álla­pothoz, hogy ez már nem csüg- geszt el minket. Néhány nap, míg megköt a beton és jöhet egy újabb brigád, akik a félretett földet visszatöltik a kád mellé, folyamatos vízfeltöltés mellett. A maradékot kitalicskáz- zák egy újabb konténerbe. Most szerelhetjük fel a vízforgató szű­rőt is. Kertünk még nem hasonlít a régi mivoltára, de a javulás nagyságrendi. Medencénk tulaj­donképpen már használható, van benne víz és vízforgató szűrő. Ettől a pillanattól már fürödhe- tünk is benne. Ám a munkálatok és brigádhívások még nem értek véget. Megint kell a betonozó brigád a medence körüli burkolás alatti térhálós beton készítésére. Máris jöhet a burkoló brigád is, akik az általunk gondosan kiválasztott, csúszásmentes lapokat mintára vágva a helyükre ragasztják. Ves­sük be fűmaggal a lekopaszított helyeket. Most már igazán nagy­ságrendi a javulás. Medencénk kész. Lenne, ha lehet­ne benne hosszan úszni. A kisebb méretű medencék azonban hosz- szútávúszásra nem alkalmasak. Vásároljunk ellenáramoltató gé­pet, és szereljük be! Az ellenáramoltató a szobakerékpár medencés változata. Olyan sebes­séggel hajtja a vizet, hogy egy­helyben úszhatunk. Figyeljünk a víz minőségére A víz minőségét folyamatosan kell figyelnünk. Ha eltérést ta­pasztalunk az előírttól, avatkoz­zunk be. A gyakorlat szerint, ha medencénkre szolárfóliát te­szünk, (persze, csak ha nem für- dünk) akkor kevesebb vegyszer kell. A vízminőség javasolt érté­kei a következők: pH: 7.2-7.Ő - el­lenőrzés 2-4 naponta, klór: 0.4-1 mg/m3 - ellenőrzés 2-4 naponta, algagátló: hetente egy kupak, pelyhesítő: hetente egy kupak, vízforgató-szűrő működése: 2x4óra naponta. Manapság már nagyon jó kombinált vízkezelő tablettákat lehet szerezni, amivel még azt a luxust is megengedhet­jük magunknak, hogy egy-egy vízminőség vizsgálatot elfelej­tünk megejteni. Ha a fenti proce­dúrákat elmulasztjuk, akkor se csüggedjünk. Nagy adag gyors­klórt (kb. 1/2-3/4 doboz) old­junk fel vízben és „lőjük be“. A hatása így is csak nagyjából egy nap múlva lesz érzékelhető. Felmerül a medencevíz fűtésének kérdése. Egy 18 m3-es víztömeg hőmérsékletének óránkénti 1 Celsius fokkal való emeléséhez nagyjából 50 kWh energiára van szükség (a veszteségeket nem számítva). Összehasonlításul: egy átlagos családi ház fűtéséhez elegendő egy 25 kW-os kazán. Ez azt jelenti, hogy a már létező fű­tésrendszerünk energiájával (tel­jes gázon) kétóránként lehetne medencénk vízének hőmérsékle­tét 1 fokkal emelni. Jól látszik a számokból, hogy a víz fűtését központi égitestünkre kell bíz­nunk. Emellett szól ennek olcsó­sága is. Mit tegyünk télen Nyitott uszodánkat a tél elől ter­mészetesen nem vihetjük be a házba. így aztán, fel kell készíte­nünk a zord időkre. Mivel a vizet nem engedhetjük le, más megol­dás után kell néznünk. Bele kell törődnünk, hogy tavunkban a víz be fog fagyni. Ezért a fagyból adódó károk ellen kell védekez­nünk. A vízbe merülő, a medence szélé­re szerelt szerkentyűinket szerel­jük le és vigyük biztos helyre. Én a fóliafeltekerőt is leszereltem; biztos, ami biztos. A gyártó bizto­sítja (persze nem ingyen) az úszó fagytesteket télre, melyek felve­szik a jég tágulását. Ezeket a gi­gantikus „nájlon zacskóikat, kö­télre fűzve, a medence hosszában kell egész télen áztatni. Ezen kí­vül algagátlót öntünk a vízbe, melynek hatása tavaszig kitart. Anykor is az egészet majd leen­gedjük. Az egész télen összegyűlő szeny- nyeződések ellen szerezzünk ta­karó ponyvát. Kis kreatív érzékkel megint vagyonokat spórolha­tunk. Ha simán ponyvát veszünk, akkor az ár kb. harmada, mintha medencetakarót vennénk. Egy pár tél és rájövünk, ez a takarás nem megfelelő. Vannak medencé­sek, akik nem takargatnak sem­mit télre, egyszerűen tavaszig gyűjtögetik a medencében a min­denféle állatkákat és faleveleket, amit a természet bele irányít. En­nél bármilyen ponyva jobb. Ám a kötélre feszített takarásnak egy csomó problémája van a gyakor­latban. Például megáll rajta az esővíz és lenyomja az egészet. Ev­vel a fagytesteket is víz alá kény­szerítve. Még az a legjobb, ha a ponyvát kilukasztgatjuk, hogy engedje a vizet maga alá. De a szennyeződésektől mégis véd va­lamennyire. A víz leengedése Tórendszerünkben csak évente egyszer, tavasszal, kell a teljes vízmennyiséget lecserélni. Az el­ső probléma, hogy rendszerünk­nek nincs lefolyója. Aki a fenti megpróbáltatásokon már túl van, az ilyen apró problémát már fel sem vesz. Tehát: egy búvár szi­vattyúval a folyadék túlnyomó ré­szétől meg tudunk szabadulni. A maradékot egy szőnyegtisztító gép segítségével szippantjuk ki, (esetleg kislapáttal vödörbe lapá­toljuk) a medence legalacso­nyabb pontján. A vízcserével igyekezzünk, mert a föld külső nyomása (rossz esetben) össze- roppanthatja a műanyag kádat. A medence aljának a tisztítását in­tézzük úgy, hogy a klórtartalmú felmosás alatt ne száradjon ki a víz, mert a szennyeződés „ráköt“ a kád aljára. Külső vagy belső medencét? Pár gondolat arról, hogy a külső vagy a belső medence a jobb. Nos a válasz: attól függ. Egy használ­ható űrtartalmú medence, a súlya miatt, csak a ház legalsó szintjén lehet. A legjobb hőszigetelés mel­lett is vannak veszteségek, ehhez jön még a párolgás okozta hőveszteség. Magyarul; télen- nyáron fűteni kel. A kellemes használathoz a vizet a környezet hőmérséklete fölé kell fűteni (Pl. a kellemes 23 fokos levegőhöz ki­váló a 28 fokos víz), így a pára (különösen télen) patakokban fog folyni a falakon. Énnek elke­rülésére pára lecsapató berende­zést kell szereznünk, ami nem csak roppant drága, de folyama­tos energia igénye van, és emel­lett hűti a helyiséget. De: használ­hatjuk rossz időben is, télen is, és a vegyszerigénye is kevesebb. A kérdés inkább teoretikus, mint praktikus, mert a házunk tervezé­sénél gyakorlatilag el kell dönte­nünk, hogy lesz-e benne belső medence vagy sem. Kerti tó átalakítása Nem a fent leírt medenceépítés azonban az egyetlen megoldás. Manapság egyre több családnak látható a kertjében kisebb nagyobb kerti tó. Ha van kerti ta­vunk, akkor viszont lehet ez egy­ben a medencénk is. Ha elegendő hely van a kertben, akkor a ter­mészetes vizekhez hasonlatos medencét alakíthatunk ki ma­gunknak. Ehhez egy legalább 3x4x1,5 mé­teres medencét kell létrehozni, mely maga a használható fürdő­rész. Ezt a tükör kiemelése után fazsaluzattal lehet megépíteni, melyet fóliával kell kibélelni: A medence aljára homokot kell ten­ni legalább 20 centiméter vastag­ságban. A fóliának a medencén túl kell nyúlnia kb. 1,5 méter hosszan. A fürdőrészt az így túlnyúló fóliával egy sekély 20-50 centiméter mély, vízinövényekkel beültetett, természetesnek ható átmeneti zó­nával kell körülvenni, amely a bi­ológiai szűrő szerepét tölti be. Nagyon fontos, hogy a medencét egy kis stégen közelítsük meg, nyugalomban hagyva a „természetes“ zónát. Átlagos - mondjuk inkább úgy, hogy csalá­di - használat mellett nem lesz szükség vegyszerekre, csak víz­utánpótlásra és mechanikai tisztí­tásra. (mi, o) Nem kell repülőre ülnünk, hogy nyaralhassunk (Képarchívum) Nem mindegy, hová fektetjük a medencét (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom