Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-19 / 65. szám, szerda
2003. március 19., szerda Az Új Szó és az Est Lapok melléklete 2. évfolyam, 12. szám A bevált ötletek ismételgetésénél többre nem jut BEMUTATÓ árom évvel ezelőtt $ í szerte e világon az 1 'I egyik legnagyobb siI «■; kert elért hollywoodi film, a Csak egy kis pánik című vígjáték volt. Már a pofonegyszerű, ugyanakkor felettébb szellemes alaphelyzet - miszerint a New York-i alvilág rettegett keresztapája pánikbeteggé válik - sokat ígérő volt, az ötlet pedig, hogy a kedélybeteg gengsztert a más mozikban marcona maffiózóként korábban többször is feltűnt Robert De Niro játssza, igazán nyerő húzásnak bizonyult. A Csak egy kis pánik érdekessége volt továbbá, hogy alkotói - valamennyien régi vágású profik - nem akartak behódolni az akkoriban csúcspontján lévő trendnek, és - messzire elkerülve az ordenáré humorban tocsogó komédiák világát - a klasszikus vígjátékok nyomvonalán haladtak. A siker nem késett, ezért várható volt, hogy a folytatás sem fog. Az új epizód néhány évvel azután kezdődik, ahol az előző abbamaradt: Vitti (de Niro) maffiafőnök büntetése utolsó szakaszát tölti, ám viselkedésével nap mint nap felborzolja a megfigyelésére kirendelt FBI-ügy- nökök kedélyét, ugyanis amikor éppen nem katatón állapotban járkál fel-alá cellájában, táncra perdül, és a West Side Story dalait dúdolgatja. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor az FBI illetékesei Vitti egykori pszichiáterének (Billy Crystal) a házában szállásolják el a maffiózót, hogy így próbáljanak meg rájönni különös magatartásának okaira. A Még egy kis pánik alkotógárdája szinte a legutolsó statisztáig és műszakosig megegyezik az első részével. A film stílusa és megközelítésmódja is ennek megfelelően hasonló az első epizódéhoz: humora a hagyományos komédiákéra rímel, a poénok elsősorban a helyzetkomikumban rejlő lehetőségek kiaknázását célozzák. Épp ezért sajnálatos, hogy az ígéretes kezdés után röviddel elfárad a produkció, és az első rész bevált ötleteinek ismételgetésénél többre nem jut. (est) Még egy kis pánik (Analyze That), színes, amerikai film, 95 perc, Rendezte: Harold Ramis, Szereplők: Billy Crystal, Robert De Niro, Cathy Moriarty-Gentile, Joe Viterelli, Lisa Kudrow Eger, Komárom, Győr, Cinema City, Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza Hollywood Multiplex, Pozsony Palace Aupark A nép egyszerű, véreskezű és kacér tekintetű leánya börtönbe kerül, innen egyenes út vezet a címlapokra Chicago BEMUTATÓ okak szerint a musical már rég kiment a divatból, a kétkedőkre azonban az elmúlt években vadul rácáfolt a Moulin Rouge és a Táncos a sötétben, a sort pedig most a Chicago folytalja. A koreográfus-rendező Rob Marshall filmje a műfajt anno gyökeresen megújító Bob Fosse (Kabaré, Mindhalálig zene) szellemét idézi: az eredeti sztori ugyan majd’ nyolcvanéves és több adaptációt is megélt, musicalként azonban Fosse szövegével és koreográfiájával, 1975-ben dobbantott először a deszkákon. A sikersztori azóta is tart, és aki a budapesti Madách Színházban kihagyta, most a moziban behozhatja a lemaradást. A húszas évek végén járunk, Chicagóban: Roxie Hart unja már az árnyékos bérlakást, a sótlan férjet és a tánckari névtelenséget. Rivaldafényre vágyik, és hirtelen felindulásban lelövi szeretőjét, aki csak ámította azzal, hogy beajánlja egy produkcióba. A nép egyszerű, véreskezű és kacér tekintetű leánya rövid úton börtönbe kerül, ám - mivel színház az egész világ, de különösen a tárgyalóterem - innen vezet az egyenes út a címlapokra.- A rácsok mögött találkozik revüsztár példaképével és egy gigerli ügyvéddel, aki ötezer dollár ellenében sztárt farag az elítéltből. A gyilkos szöszi sztorija ciklonként söpör végig a médián, a gépezet működésbe lép, Roxie és társai pedig igyekeznek lépést tartani a pörgéssel... A Chicago ironikus sikersztori és fanyar médiaszatíra, a szesztilalom korszaka pazar kulisszát jelent, a koreográfiák fergetegesek, a rendezés ügyesen szövi össze a reális és a fantáziabetéteket, ezáltal a dalok beépülnek a cselekménybe - Richard Gere a sármja mellett a brillantint is csillogtatja, Zellweger kisasszony pedig annak ellenére bűbájos, hogy továbbra is a Bridget Jones szerepére kifejlesztett, ötféle grimaszt variálja... (est) Chicago (Chicago), színes, amerikai filmmusical), 113 perc, Rendezte: Rob Marshall, Szereplők: Catherine Zeta-Jones, Renée Zellweger, Richard Gere, John C. Reilly, Lucy Liu, Queen Latifah, Taye Diggs Győr, Cinema City, Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza Hollywood Multiplex Néhány mindenre elszánt gazember betör az újonnan megnyitott Alcatrazba, hogy kiszedje egy kivégzésére váró fogolyból, hol rejtett el 200 millió dollárt Félholt BEMUTATÓ anapság a bör- /T tönben se lehet I % / I biztonságban az I I ember. Néhány mindenre elszánt gazember betör az újonnan megnyitott Alcatrazba, hogy kiszedje egy kivégzésére váró fogolyból, hol rejtette el azt a 200 millió dollárt, amit pályafutása csúcsaként meg- lovasított. Azzal vesztükre egyikük sem számolt, hogy a rabok közt van egy beépített FBI ügynök (Steven Seagal) is, aki felveszi a harcot a terroristákkal. Azt nem tudni biztosan, hogy Steven Seagal legújabb remekművének címe annak az agykapacitására utal-e, aki a fent ismertetett történetet papírra vetette, ám az egyre pufókabb karatemester pályafutásának jelenlegi státuszára tökéletesen rárímel. A kifejező mimikájáról híressé vált színész tetszhalott karrierjét az akcióspecialista producer, Joel Silver két éve a Sebhelyekkel keltette életre, de úgy látszik felemás eredménnyel, mivel emberünk csak egy ilyen (fél)halva született produkciót tudott kihozni a váratlanul kapott második lehetőségből. Seagal valószínűleg azt hitte, a siker oka a rap zene volt, ezért az nem túl igényes válogatásban most is szól, és persze a műfaj néhány művésze is szerepet kapott a filmben jórészt csak azért, hogy legyenek. Ennek jegyében keményöklű akcióhősünket, néhány igen rosszarcú színészt leszámítva, csupa fekete rapper veszi körül, akik elvileg kemény sittesek lennének, de mivel olyanok, mint egy rosszhírű óvoda alsó tagozata, így kissé hiteltelenek. A film folyamán hamar kiderül, hogy a logika az eredetiséghez hasonlóan egyébként sem erőssége az író-rendező Don Michael Paulnak. Az biztos, hogy az akciófilmek nézéséhez jobban ért, mint a csinálásukhoz, hisz tekintélyes mennyiségben lopdos az utóbbi 10-20 év sikeresebb darabjaiból. A leginkább a Die Hardból és A sziklából összetákolt forgató- könyvével azonban ijesztően rosz- szul másolja a neves elődöket, és bár a John Woo kézjegyeit haszná-' ló akciók még úgy-ahogy elmennek, ez annyit ér a több sebből vérző Félholtnak, mint a mondásos csók. A fűm színvonalát a legjobban talán az jelzi, hogy Steven Seagal korábbi alkotásai a Félholthoz képest még minőségi munkának tűnnek. Agyatlan durr bele mozik voltak azok is, viszont aminek csinálták őket annak megfeleltek. Ezzel ellentétben többnyire nem fúltak totális röhejbe, és ugyan színészked- ni Seagal már azokban sem tudott, de legalább verekedni még igen. Itt azonban teljesítménye minden szempontból harmatos, olyan öreges, hogy mellette még a barátjaként feltűnő Ja Rule is Wesley Snipesnak tűnik. És ha egy amúgy is igénytelen filmben épp a húzónév a leggyengébb, az már régen rossz. Ilyen munkatempóval és efféle tékamocskok készítésével hamarosan azt hiszem, Seagalt nem csak félig, hanem hivatalosan is holttá nyilváníthatjuk, (mozinet) Félholt (Half Past Dead), színes, amerikai akciófilm, 98 perc, Rendezte: Don Michael Paul, Szereplők: Ja Rule, Morris Chestnut, Steven Seagal, Kurupt, Nia Peeples Pozsony, Palace Aupark, Ster Century Pólus, Győr, Cinema City, Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza Hollywood Multiplex Még egy kis pánik
