Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-19 / 65. szám, szerda
Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 19. A radikális jobboldal és a zsidó közösségek vitája az Egyesült Államokban az iraki konfliktussal kapcsolatban Kiből csinálhatnak bűnbakot? (kép: Georgios Kefalas) Washington erőit lekötik majd a zavaros bagdadi belharcok Tálibok Észak-Irakban A múlt héten megtörtént az, ami még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Nyilvánosan összeszámolták, hogy az amerikai kormányból ki a zsidó. Egyig jutottak, a szűkén vett kabinet tagjai közül csak Ari Fleischer elnöki szóvivő izraelita. HORVÁTH GÁBOR Ha nagyon erőlködnek, még ide lehet sorolni Paul Wolfowitz helyettes védelmi minisztert, Richard Perle-t, aki a Pentagon tanácsadói testületét vezeti, Douglas Feith védelmi államtitkárt és a Nemzetbiztonsági Tanács közel-keleti ügyekért felelős igazgatóját, Elliott Ab- ramsot. Nem valami impozáns lista - legalábbis ahhoz képest, hogy állítólag a zsidók sodorják háborúba Amerikát. James Moran demokrata képviselő azt mondta: „nem csinálnánk ezt, ha a zsidó közösség nem támogatná ilyen erősen az Irak elleni háborút”. Majd hozzátette, hogy „a zsidó közösség vezetői elég befolyásosak ahhoz, hogy megváltoztassák az események irányát, és szerintem meg is kéne tenniük”. Az esetre egy református templomban rendezett háborúellenes eseményen került sor, miután egy magát zsidónak valló nő feltette a kérdést, miért vannak itt ilyen kevesen az ő vallásából. A dologból nagy botrány lett, a Demokrata Párt vezetői és a zömmel szintén demokrata színezetű zsidó szervezetek nagyon megharagudtak Mo- ranra. Ő bocsánatot kért, de a republikánusok megelőzték, és ujjal mutogattak az „antiszemita” demokratára: - Mondjon le! Moran elveszítette egy kisebb tisztségét, de a képviselőséget nem. Viszont a szellem kiszabadult a palackból: téma lett az amerikai zsidók és a háború kapcsolata. A képviselőnek, mint a Washington Post hasábjain Richard Cohen megírta, több szempontból sem volt igaza. Egyrészt a preventív csapást hirdető Bush kormányában összehasonlíthatatlanul kevesebb a zsidó, mint az előtte Irak feltartóztatására összpontosító Bili Clintonéban volt. Másrészt a zsidók között végzett különböző felmérések szerint pont annyira, vagy még Az olajkutakat oltalmazó Bush-pápa annyira sem támogatják a háborút, mint a többi amerikai. A zsidó politikai szervezetek többségén belül annyira megoszlanak a vélemények, hogy meg sem kíséreltek közös álláspontot kialakítani. Bush tipikusan keresztény-konzervatív tábora (amelyben Cohen szerint a háború támogatottsága 102 százalék, a felmérés hibahatára pedig két százalék) nyilván nem Izrael szempontjai szerint ítéli meg a világot. A zsidók többsége pedig akkor is a demokratákra szavaz, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Úgyhogy az elnöknek semmilyen politikai érdeke nem fűződik az amerikai zsidó közösség vélt szándékainak kiszolgálásához. Ez abszolút nem zavarja az amerikai jobboldal szélén elhelyezkedő Patrick Buchanant, aki lapjában, az American Conservative- ban a zsidó neokonzervatívokat - tehát Wolfowitzot és Perle-t - vádolta meg azzal, hogy idegen érdekek miatt, tudatosan viszik vágóhídra az amerikai ifjakat: „Azt állítjuk, hogy hitvitát folytató összeesküvők és köztisztviselők egy sor olyan háborúba akarják sodorni az országot,^mely nem Amerika érdekét szolgálja... A ne- okonzervatívoknak az a céljuk, hogy amerikai vér árán Izrael számára tegyék biztonságosabbá a világot.” Perle erre suttogó antiszemitizmust emlegetett, és megjegyezte, hogy amikor ilyesfajta vélemények hangzanak el, akkor sosem követik őket' érvek, amelyek bebizonyítanák, hogy az iraki kérdésben elfoglalt álláspontja eltér általános nézetrendszerétől, csak hogy Izrael számára kedvező konstelláció jöjjön létre. Buchanan nem kért bocsánatot, mint Moran. Ellenben azt mondta, hogy ßerle, mint a tintahal, festékfüggönyt használ, az antiszemitizmus festékfüggönyét, hogy így rejtse el háborús uszítását. David Harris, az Amerikai Zsidó Bizottság végrehajtó igazgatója annyit elismer, hogy a Bush-kor- mányzat külpolitikai csapatában néhány zsidó szakértő hosszabb ideje megelőző csapást sürget Szaddám Húszéin ellen. Ám az már az összeesküvés elméletek kategóriájába tartozik, hogy ezek a személyek lojálisabbak lennének Izrael, mintsem saját hazájuk iránt. - Ha a háború rosszul alakul, megint lesznek, akik szerint bűnbakot kell keresni, és a zsidók évszázadokon át szolgáltattak áldozati bárányokat a bigottaknak - mondta Harris. Egy másik zsidó szervezet vezetője, Malcolm Hoen- lein annyit tett hozzá: senki nem gondolja, hogy a háborús politika mögött az amerikai feketék állnának. Pedig Condoleezza Rice és Colin Powell vezető posztokat tölt be az amerikai külpolitikában. Powell múlt csütörtökön egy kongresszusi bizottságban visszautasította, hogy az érlelődő iraki háborút Izrael vagy az amerikai zsidóság váltotta volna ki. - Saját nemzeti érdekeink diktálják a politikánkat - mondta. Ugyanakkor a feketék egy részétől sem idegen némi antiszemitizmus. A Northwestern University egyik szociológusa, aki a hadseregben szolgáló kisebbségi csoportokat kutatja, egy ideje egyre több érdeklődő e-maüt kap: Hány zsidó szolgál a hadseregben? Hány fekete fog meghalni izraeli érdekekért? Ebben az egyre jobban kiéleződő légkörben is csak a Washington Post tizenhetedik oldalára fért be egy hír arról, hogy az FBI vizsgálatot indított egy meg nem nevezett külföldi ország ellen. Azt szeretnék tudni, hogy az illető ország kormánya véletlenül vagy tudatosan szolgáltatott hamis információt Irak és Niger állítólagos nukleáris együttműködéséről. Washington, 2003. március KATONA MAGDA Bin Laden legújabb, hitelesnek tekintett kazettája az iraki néppel való szolidaritásra hívta fel a moszlim világot, s a meginduló támadás esetén a hitetlenek elleni dzsihádra, szent háborúra szólította fel az irakiakat. Egyúttal elítélte Szaddám Húszéin „szocialista, ateista, hiteden” re- zsimjét, azt állítva, hogy az iraki elnök most az amerikaiakkal való korábbi együttműködéséért bűnhődik. Washington egy éve keres bizonyítékokat a tálibok, az al-Kaida, valamint a Szaddám Húszéin rezsimje közötti együttműködésre, de mindeddig kevés sikerrel. Az elmúlt napokban Colin Powell külügyminiszter az „iraki táliboknak” minősített Anszar ul-Iszlám szervezet északiraki tevékenységéről terjesztett elő adatokat. Ez a radikális iszlám fundamentalista szervezet 2001 szeptember elsején alakult Iraki-Kurdisz- tánnak Iránnal határos övezeteiben. Központja Haladzsa hegyes térségében található, nem messze az iráni határtól. A bázison jelenleg kétszáz harcos kiképzése folyik. Az állandó sereg létszámát ötszáz főnyire becsülik. Katonai céljuk Szaddám Húszéin „hiteden rendszerének” megdöntése, politikai céljuk egy iszlám állam létrehozása Észak-Irak kurdok által lakott területein. Hasznot húznak a térségben működő szekuláris kurd pártok - a Maszud Barzani által vezetett iraki Kurdisztáni Demokrata Párt, a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Unió, valamint az észak-iraki bázisokkal is rendelkező Kurd Munkáspárt - közötti állandó csatározásokból, valamint a kurdok Szaddám iránti gyűlöletéből. 1986-ban a bagdadi rezsim Halabdzsában saját kurdjai ellen már nemcsak napalmot, de ideggázt is bevetett. Tehát a fundamentalista csoport és Bagdad kapcsolata enyhén szólva is kétséges. Hasonló kételyek merültek fel az iraki tálibok és az al-Kaida közvetlen kapcsolatát illetően is. Az al-Anszar ugyan, mint fundamentalista csoport osztja az al-Kaida számos eszméjét és politikai célkitűzését, s a csoport számos tagja harcolt Afganisztánban a tálibok oldalán. Ám az al-Kaida és e csoport konkrét kapcsolataira, az al-Kaida pénzügyi és logisztikai segítségére, fegyverszállításaira és a kiképzésre mindeddig nehéz volt bizonyítékokat szerezni, mert nem lehet hozzáférni az Anszar által ellenőrzött területekhez. Ugyancsak kételyek merülnek fel az elfogott Anszar-tagoktól kikény- szerített információk megbízhatóságával kapcsolatban is. Ok ugyanis annak a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Uniónak (KHU) a foglyai, amelyet a legdemokratikusabb kurd szervezetnek tartanak, és amelynek jelentős szerepet szánnak Irak Szaddám utáni politikai jövőjének kialakításában. A KHU az al-Anszar legádázabb ellensége, és számos harcosát veszítette el az Anszarral való szakadatlan csatározásokban. De ha az Anszar és az al-Kaida kapcsolatait sikerülne is bizonyítani, továbbra is erős kételyek merülnek fel Szaddám és az al-Kaida kapcsolatait illetően. Annál is inkább, mert az Anszar is Szaddám megdöntésére törekszik. Powell szerint az al-Kaida és Szaddám Húszéin között a jordá- niai Abu Mauszab al-Zarkani az összekötő. Ő az al-Kaida magas rangú operatív tisztje, akinek tavaly Bagdadban amputálták egyik lábát, miután az afganisztáni harcok során megsebesült. Powell bemutatott egy műholdas felvételt egy új észak-iraki táborról, amelyet Al-Zarkani szervez idegmérgek és harci gázok előállítására. Ám az amerikai érveket gyengíti, hogy a kurd övezet repülési tilalmi zóna, ráadásul kívül esik Szaddám ellenőrzésén. Viszont erős a térségben az iráni befolyás. Al-Zarkani iráni kapcsolatai közismertek, ám arra nézve nincs elengedő bizonyíték, hogy Szaddámmal kapcsolatban állna. Powell állítása szerint ugyan igen, ám ez nem az al-Kaida és Bagdad, hanem az al-Kaida és Teherán kapcsolataira nézve bizonyíték. Kétségtelen, hogy az al-Anszar területe az iráni határ mentén található, harcosai szabadon átjárhatnak Iránba. Teherán tüzérségi fegyvereket, rakéta- és aknavetőket bocsátott az al-Anszar rendelkezésére, hogy támadják a szekularizált, baloldalinak tartott Talabani-féle Iraki Nemzeti Hazfias Unió, valamint a Barza- ni által vezetett Nyugat-barát Kurdisztáni Hazafias Unió állásait, mivel ezeket a szervezeteket már Irán nem tudja manipulálni. Noha az Anszar - akárcsak az al-Kai- da legtöbb szervezete és az afganisztáni tálibok - szunnita szervezet, a suta Irán érdekeiért harcoló, „helyettesítő erőnek” számít. Félő, hogy - akárcsak Afganisztánban - Irakban is helyettesítő háború alakul ki, ahol a helyi szervezetek a szomszéd országok és regionális hatalmi ambícióik érdekeiért harcolnak. Teherán annál is inkább katonai helyettesítőjének használja az Anszart, mivel közvetlenül nem avatkozik a konfliktusba. Sőt diszkréten ugyan, de az ősellenség Szaddám Húszéin mellé áll, ugyanakkor az Egyesült Államokkal sem helyezkedik túlságosan élesen szembe. Ez hasonlít Teherán afganisztáni politikájára, ahol ugyancsak korábbi ellenlábasai, a tálibok és Hekmatjar szervezete mellé állt. Mindez Irán és az al-Kai- da egyre javuló kapcsolataira utal. Washingtonban ezért egyesek Iránt tekintik a legközelebbi célpontnak, míg Teheránnak az az érdeke, hogy Amerika erőit lekössék a zavaros iraki és afganisztáni belharcok. Az Anszar ul-Iszlám kurdisztáni jelenlétének tanulsága, hogy Észak- Irak veszélyes megosztottságát e szervezet tevékenysége tovább mélyítheti. Ha megindul a támadás Irak ellen, az országban véres belharcok törhetnek ki, amelyet a szomszédok jól felfegyverzett helyi erői vívnak egymás ellen, akárcsak Afganisztánban. Washington azt reméli, hogy Irakban a kurdok döntik meg Szad- dámot, ám Irakban nemcsak Talabani szervezetét, hanem az iraki tálibok sorait is kurdok alkotják. Mindkét csoport tetőtől talpig felfegyverkezett, és ha közös ellenségüket, Szaddámot eltávolítják, készek tüstént egymás torkának esni. Washington diszkréten az egyik, Teherán a másik oldalt támogatja. Végül elhalványul annak jelentősége, melyikük kötődik az al-Kaidához. E szerint a forgatókönyv szerint Washingtonnak végül két, egyaránt nem kívánatos választása lenne: vagy kivonul a belharcokba merült régióból, vagy polgárháborúkba keveredik. A szerző kandidátus, orientalista MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Vasárnap című hetilapot. Vezetéknév, keresztnév: ................................................................... Utca, házszám: .................................................................................. Pos tai irányítószám: ......................................................................... Község/város: .................................................................................... Telefon: .............................................................................................. Inkasszó (S1PO-) szám: .................................................................... *C ÉGJEGYZÉKSZÁM (ICO): ................................................................... *Adónyilvántartási szám (D1C):...................................................... *Ba nkszámlaszám: ............................................................................. Aláírás (*pecsét):.............................................................. *CSAK VÁLLALKOZÓKRA VONATKOZIK. □ Igen, megrendelem a Vasárnapot 6 hónapra □ A Vasárnap 6 hónapos előfizetéséért 150 korona értékű VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT KAPOK □ A Vasárnap 6 hónapos előfizetésekor előfizetői kedvezményben RÉSZESÜLÖK. A LAP ÁRA ELŐFIZETŐKNEK 19 KORONA. Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve küldje vissza a Petit Press, a.s., ODBYT, Námestie SNP 30,81101 Bratislava CÍMRE VAGY A 02/592 33 339-ES FAXSZÁMRA e-mailcímünk: predpiatne@petttpress.sk Az ÚJSÁGOT AZ ELŐFIZETÉSI Dl) BEÉRKEZÉSÉTŐL SZÁMÍTVA 10 NAPON BELÜL KÜLDJÜK. A VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT ZO NAPON BELÜL AJÁNLOTT LEVÉLBEN KÜLDJÜK. vasárnap Újabb meglepetés! Minden kedves olvasónk, aki február 24 És március 31 KÖZÖTT LEGALÁBB 6 HÓNAPRA ELŐFIZETI A VASÁRNAPOT, 150 KORONA ÉRTÉKŰ JEDNOTA VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT KAP, AMELYET A 23OO J EDNOTA BÁRMELYIKÉBEN LEVÁSÁROLHAT. Számoljon velünk: Előfizetési dú 6 hónapra 494 KORONA. S ÖN 150 KORONÁT AZONNAL VISSZAKAP! Megéri! vasárnap cap JEDNOTA I mjavmiama MINDIG KÖZELEBB ÖNHÖZ. Barzani és Talabani (Képarchívum)
