Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-15 / 62. szám, szombat

100 éve született Péter Imre tanító, a bodrogközi magyarság egyik legnagyobb tiszteletben álló embere

Születésnapi köszöntő

Családi kör

MINDENNAPI KENYERÜNK

Azon a napon

EDES ÁRPÁD

Ige: ,rAzon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és tömjénező oltárokat... Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel.” (Ézsaiás könyve 17, 7-8,10)

Érdekes kultuszaik és csábító szertartásaik voltak az Izraelt körülvevő népeknek, és ezek mindig fölöttébb vonzó hatással voltak az Isten népére is. Mindjárt a legalapvetőbb különbség az volt, hogy a sokszor túl egyszerű, puritánnak mutatkozó egyistenhittel szemben ezek a népek sok istent imádtak, és ez a változatosság már eleve tetszetős lehetett. S mivel ezek a népek általában valamilyen természetkultuszt gyakoroltak, vallásuk sok hasonlóságot mutatott még akkor is, ha isteneiket különböző névvel illették. Tammúz és Istar az akkádoknál, Baál és Asera a hettitáknál,

Ozirisz és Izisz az egyiptomiaknál, vagy Adonisz és Afrodité a görögöknél ugyanolyan párokat alkottak, és tiszteletük módjában is közel voltak egymáshoz. A száraz évszak kezdetén a vegetáció elhalása, majd az esős évszak érkeztével az újraéledése összefüggött az egyik isten halálával, majd a párja segítségével történő újraélesztésével. S mivel ezek mindig összefonódtak a termékenység titkával, a hozzá kapcsolódó szertartások is tele voltak kultikus prostitúcióval és orgiákkal. S ha hozzáadjuk mindehhez még azt is, hogy ez idő tájt ezeknek a népeknek gazdasági és politikai hatalmuk is Izrael fölé emelkedett, érthetőnek, sőt talán bocsánatosnak is gondoljuk azt, hogy ezeknek a népeknek isteneihez fordult Izrael is. A próféta által emlegetett gyönyörű ültetvények is inkább ilyen, az Asera tiszteletére telepített gyönyörligetek voltak, ahol a már imént említett kultuszokat gyakorolták. A siker és a gyönyör összefonódása, a pillanatnyi élvezetnek az örök és maradandó fölé helyezése jellemzi ezt. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy a próféta itt együtt emlegeti Izraelt mint Jákob fiait, az északi országrészt a többi megítélt pogány néppel (lásd Ézs 13-21) Mert ez a magatartás szükségképpen ítéletet von maga után!

Körülbelül 2700 év telt el azóta, hogy Ézsaiás próféta kimondta ezeket az igéket. Az akkori istenek nevei feledésbe merültek, de az általuk képviselt kultuszok, hitek és tévhitek ma is erősen dívnak, s ez a divat szinte feltartóz- tathatadannak tűnik. A magunk emelte bálványok már a rádió és tévé hullámain érkeznek hozzánk rövid idő alatt agyontömjénezett „sztárok” formájában, hogy aztán sokszor ugyanolyan gyorsan dobjuk is őket. Pénzben kifejezve is milliók, amiket ki- vagy beszava- zásukra áldozunk, hogy egy kis „gyönyörligetet” lopjunk be magunkhoz. Vagy „szórakozás” címszó alatt keressük az ilyen ligeteket. Egy beszélgetés alkalmával fiatal gyerekek világosítottak fel, hogy müyen is az „IHB buli”. És ez az „iszunk, hányunk, belefekszünk” egyáltalán nincs messze attól, ami ellen a próféta felemelte szavát. Tudom, hogy nem minden szórakozás végződik így, de az iránytű nagyon sokszor ilyen veszélyt mutat, és jól tudjuk, hogy a lejtőn már nehéz megállni! A püla- nat értéke nagyon felszökik, s az alkotás az Alkotó helyét ostromolja. De a próféta figyelmeztet, hogy nem lesz ez mindig így! Mert minden megítéltetik egyszer, és itt nem csupán az „utolsó ítéletre kell gondolnunk. Mert aki csak a pillanatnak él, a pillanat elmúltával hirtelen a semmiben találhatja magát. De a próféta beszél egy másik pillanatról is! Arról a napról, amikor rájön az ember a bálványok hiábavalóságára. Akkor majd Alkotójára tekint, és keresi az élete célját, mert az előzők hamisnak bizonyulnak. Csak vigyázzunk, mert ez a két idő egyszerre van jelen életünkben! Mert a Teremtő e mostani időnkbe adta az Ó Sza- badítását, az erős Kősziklát, akire hitünket alapozhatjuk, és életünket építhetjük: az Ur Jézus Krisztust. S ez olyan alap, amely a viharban is megáll, olyan hitcél, amely örök távlatot jelent.

S március 15. kapcsán még egy zárszó: Mikor Kölcsey Ferenc 1823-ban megírta a Himnuszt, ezt a címet írta fölé: „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból.” És mikor már végigmondott múltat és jelent, az utolsó versszakban azt írja: „Szánd meg Isten a’ Magyart...”! Mert ez a szánakozó kegyelem tarthatja meg az „azon a napon Alkotójára tekintő” nemzetet.

A szerző református lelkész

EMBERNEVELŐ

Mesétől az olvasásig

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 15.

Kérjük, hogy e jelképet karácsony estéjén családja körében ollóval vágja ki. E néhány percnyi munkával is emlékezzék harcoló honvédeinkre és hozzátartozóikra - áll a korabeli képeslap hátoldalán (Képarchívum)

VEKERDY TAMÁS

mikor a kisgyerek belekerül a mese rohanó cselekményébe, sodró erejű nagy képei közé, akkor egyben morális iskolázáson is átesik, feltéve, hogy ezt nem tesszük tönkre a mese tanulságának levonásával. Ha elmondjuk, hogy: - Látod, kisfiam, a kis királyfi kihúzta a medve talpából a tüskét, és ezért aztán a medve is segített rajta. Te is segíts másokon, hogy majd rajtad is segítsenek. - Ilyenkor kipukkasztottuk a mese erkölcsi tartalmát, mint amikor egy léggömböt gombostűvel szúrunk meg. A tanulság ugyanis képi és érzelmi formában ott marad a gyerekben a mese után, de ha értelmezzük, elmagyarázzuk, szét- foszlik ez a képi emlékezet, ez az érzelmi varázs.

Vizsgálatok szerint a mindennap mesét hallgató gyerek az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzheti meg mesét nem, vagy nem elég rendszeresen hallgató kortársait az anyanyelvi - és ezzel együtt a gondolkodásbeli - fejlődésben.

És tegyük ehhez hozzá: a sok mesét hallgató gyerek a későbbiekben feltehetőleg jó - értő és élvező - olvasóvá is lesz.

A szenvedélyes olvasók - akik tehát nemcsak újságokat, használati utasításokat és egyéb szükséges tudnivalókat, hanem regényeket, netán verseket, eposzokat, esetleg drámákat is olvasnak - természetesen élvezik az olvasást.

Azért tudják az olvasást élvezni, mert az olvasottakhoz bennük belső kép keletkezik. Aki így olvas, abban testi változások is lezajlanak. Ha például egy jól leírt futásról olvas, a lábikrájában mérhetően több vér gyűlik össze. Ez a fiziológiás elváltozás - amelyet ő persze tudatosan nem érzékel - tovább mélyíti az érzelmi részvételt, a hőssel vagy a szereplőkkel való érzelmi azonosulást, míg viszont a fokozódó érzelmek újabb testi változásokat eredményeznek.

így tehát az olvasás testi-lelki örömöt okoz, és nagymértékben járul hozzá későbbi életünk során ahhoz, hogy jobban el tudjuk viselni - és neHAJDÓK ISTVÁN

1903 kora tavaszán, egy éjszakán reggelig világított egy ház ablakában a petróleumlámpa. Az utcák kihaltak, az emberek aludtak, de ebben a házban március 12-ére virradó éjszaka nem állt meg az élet. Itt valami miatt nem aludtak. Valamire vártak. Hirtelen gyermeksírás jelezte, hogy új ember született. A bábaasszony örömmel jelentette, fiú. 1903. március 12-én, 100 esztendővel ezelőtt született Péter Imre. Gyermekkorát Királyhelmecen töltötte, itt járt a református iskolába, majd a sárospataki tanítóképzőben szerzett oklevelet. Pályafutását Nagykövesden kezdte, 1923-tól 1962-ig Szentesen (Bod- rogszentesen) tanított.

Az első világháború következménye rányomta bélyegét az itt élő magyarságra. így Péter Imrének iskolája elvégzése után szembe kellett néznie egy új kihívással, be kellett illeszkednie egy új közegbe, a csehszlovák államkeretbe. Mint oly sokakban, benne is felvetődött a kérdés: maradni vagy menni? Hűnek lenni a szülőföldhöz, vagy a könnyebb utat választani a reánk kényszerített határon túlra?

És ő maradt a szülőföldjén, a Bodrogközben, vállalva a kockázatot, a nehézségeket, a megaláztatásokat. A Szentesi Elemi Református Népiskola egyedüli tanítója, igazgatója lett. Az iskola a református egyház kezelése alá tartozott, így még a kántortanítói tisztséget is betöltötte.

S hogy milyenek voltak egy falusi iskola körülményei az 1920-as években, arról tanúskodjék egy

1925- ben végzett felmérés (tan- felügyelői jelentés): „Körülmények: - rozoga épület (tető, falak...)- tisztaság- taneszközök hiánya! Beszerezendő: legalább 1 szekrény, 1 tábla!

A tanteremben találtatott az Elnök úr (T. G. Masaryk) képe, ÍSR három jelvénye, 1 db CSK térképe.”

1926- ban a faluban 137 iskolaköteles gyermek élt, a tanítást 1 tanító, Péter Imre biztosította. Az iskolalátogatás idején 90 (!) gyerek volt jelen 1 tanteremben! 1928-ban 140 (!) iskolaköteles gyerek élt a faluban. Ekkor jött még egy tanító. A tam'tás délig, majd délután folyt. Hogy milyen ember volt Péter Imre, nehéz rá jelzőket találni. Vállalta sorsát. Vállalta nemzetiségét, melyet egyszer sem tagadott meg. Vállalta népének tanítását, művelését, mert hitte, a tudás az egyedüli, mely előbbre visz. Kertészkedett, méhészkedett, színdatán meg is tudjuk érteni, fel is tudjuk dolgozni - önmagunk, mélységeiben mindig ellentmondásos lényét, és környezetünket.

Különösen nagy jelentősége lehet az olvasásnak kamaszkorban. A kamasz „leselkedő” lény, aki be akar pillantani az életbe, az élet rejtélyeibe, mindabba, amit a felnőtt vüág - szerelemben, szexben, életben és halálban, igazságban és hazugságban - eddig eltakart előle. Nemcsak a női napozók palánkját fúrja meg a kamasz, hogy leskelődhessen - ma már nincsenek is női napozók -, hanem komolyabb és mélyebb értelemben is be akar tekinteni a felnőttek világába. Erre pedig aligha van jobb út ilyenkor, mint a nagy regények - a nagy írók, a nagy írói életművek - olvasása, Dickenstől Mik- száthig, Jókaitól vagy Balzactól Dosztojevszkijig, Tolsztojig, hogy a huszadik század nagyjait, ahonnan az olvasó általában el fog indulni kalandozásaiban, ne is említsem.

Ne vegyük el tehát, hanem adjuk meg a kisgyerekkor belső képteremtési lehetőségét a szabad játék és a mindennapos mesehallgatás biztosításával és a képernyők hatásának visszaszorításával. (Talán igaza volt Hegedűs Gézának, aki azt mondta,

rabot tanított, kultúrát terjesztett, mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá.

1942. május 22-én mint önkéntes tartalékos őrvezető bevonult a második magyar hadseregbe. így került 39 évesen a Don-kanyarba, a halál torkába, itt hagyva mindenét, feleségét, gyermekeit, mindent, amit addig teremtett, amiért addig dolgozott.

1942. december 27-én megjelent a honvédvezérkar főnökének parancsa a második hadsereghez: „Legfelsőbb hadurunk elrendeli, ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van.” A hadsereget tehát halálra ítélték! „Kétszázötvenezer magyar férfi áll a Don partján 1943. január 12-én. A hőmérséklet váratlanul jelentősen csökken: mínusz 35 fokot mutat a hőmérő. Befagytak az akkumulátorok, az őrök keze ráfagyott a puskára. (A hőmérséklet később mínusz 42 fok alá süllyedt.) »Vakító fehérség, csend.

Csak meghalni lehet, hátrálni nem.«”

Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok feljegyzéséből kitűnik, a második magyar hadsereg a halál torkába íett küldve: „Az a benyomásom, hogy a hadsereg feladata a német egység biztosítása. Ha fegyver nincs, az élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként.” Ez meg is valósult! A végeredmény kb. 150 ezer ember pusztulása! Ezek közt a halálraítéltek között volt Péter Imre is. Fogságba esett, tehát életben maradt. Es kereste tovább a túlélés lehetőségét. Tudomására jutott, hogy a Szovjetunió megegyezett az ideiglenes csehszlovák kormánnyal, minek alapján csehszlovák alakulatot szerveznek az ott élő cseh és szlovák katonákból. A volt csehszlovák katonák vagy fogságba estek, vagy átálltak a szovjet oldalra. 1942-ben megindult a csehszlovák dandár szervezése Ludvík Svoboda tábornok vezetésével. Imre bácsi kihasználva a lehetőséget, jelentkezett az alakuló dandárba.

Az egyik feltétel az volt, hogy bizonyítania kell szlovákságát! Mivel az első Csehszlovák Köztársaságban élt és dolgozott, megtanult szlovákul. A Miatyánk szlovák nyelven való elmondásával a „vizsga” sikerült. Bekerült a Svoboda által vezetett dandárba, majd ez a csapat hadtestté duzzadt. így a csehszlovák hadtest kötelékében sikerült megszabadulnia a szinte biztos haláltól. A duklai hágón át érkezett haza, végre szerettei közé, Szentesre.

hogy tízéves korukig nem hagyná a gyerekeket televíziózni, és akkor biztos benne, hogy olvasóvá lennének.)

Az olvasóvá váláshoz persze még arra is szükség van, hogy a gyerek kiskorában olvasó embereket - olvasó szülőket, méghozzá könyvet olvasó szülőket - lásson maga körül. Ahol a szülők könyveket olvasnak (ahol a családnak könyvtára van), ott a kis két-három éves gyerek is gyakorta „olvas”. Hasra fekszik a padlón vagy az ágyán, könyvet húz maga elé és nézegeti benne a képeket, vagy csak úgy lapozgatja. Utánozza a szüleit, így szokik bele az olvasásba külsődlegesen - a belső igényt pedig a mesehallgatás támasztja fel.

Láttam már kilenc-tíz-tizenegy éves gyerekeket - akik addig könyvet se vettek a kezükbe - olvasóvá válni egy-egy Rejtő Jenő- (P. Howard) -jelenet vagy -könyvkezdet elmesélése után, ami felcsigázta érdeklődésüket. Napjainkban lehetünk tanúi a hasonlóan zseniális Joanne K. Rowling Harry Potterje sikerének. A könyv gyerekek tízmiílióit tette olvasóvá világszerte, akik mindaddig semmit nem olvastak.

(Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)

Tanított tovább, egészen 1962-ig, amikor beköltözött szülővárosába, Királyhelmecre. Itt a magyar tizenegy éves iskola felső tagozatán tanított.

Tanulság a fiataloknak: 53 évesen, 1956-ban levelező tagozaton elvégezte Pozsonyban a pedagógiai főiskolát, ahol biológiaföldrajz szakon diplomát szerzett. Nyugdíjba vonulásáig példás munkát végzett. A bodrogközi magyarság egyik legnagyobb tiszteletben álló embere. Még a 70. életévét betöltve is meghívták tanítani a gimnáziumba, mivel nem volt szakos oktató. Az unokája elmondása szerint minden órára felkészült, a maximumot akarta adni, nemcsak letudni. Készült, hogy ne érhessék váratlan kérdéKéthetenként folytatódnak az egyre közkedveltebb lakossági találkozók, amelyeken neves pszichológusok és elmeszakértők a lelki egészségről, a lelki megbetegedések hátteréről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be az érdeklődőknek. A Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Sevcenko- va 21, a REMA1000 üzlet mögött) 2003. március 20-án 18 órakor Kín a tanulás címmel a gyermekkorban gyakran tapasztalt írás-olsek. Igazi ember, magyar, pedagógus, a nemzet napszámosa! Mindig szem előtt tartotta Széchényi István szavait: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”

Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm Péter Imrét (mindenki Imre bácsiját), több száz vagy ezer tanítványa nevében, azok nevében is, akiket már rég magába fogadott az anyaföld. Kívánom, hogy még éveket éljen meg közöttünk, hogy legyen kire felnéznünk, mint ragyogó csillagra, világító fáklyára, hogy mutassa az utat a jövő nemzedéknek: íme így kell élnetek, ha meg akartok maradni embernek, magyarnak, küzdve küzdeni és bízva bízni az utolsó leheletig.

vasás zavarainak okairól számol be dr. A. Matijeková és dr. V. Eliásová pszichológus. Egy héttel később, március 27-én 18 órakor ugyanott egy apa, két lánya és az unoka komplikált családi kapcsolatáról, a napjainkban is előforduló generációs problémáról szóló Marvin szobája (főszereplők: M. Streep, és L. di Caprio) c. amerikai filmet vetítik, a kérdésekre dr. J. Galátová és E. Jurás pszichológusok válaszolnak. (erf)

A Lelki Egészség Ligája

Tanulási zavarok és generációs probléma