Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-15 / 62. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 15. Embert írásáról Vannak, akik nem tudják elfogadni az öregedéssel járó problémákat, így változtatni is csak nagyon nehezen tudnak Időskor a kézírás tükrében „A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. A test fiatal­nak születik, de megöreg­szik. Ez az élet tragédiája” - írta Oscar Wilde SOÓKV ANDREA Az időskori viselkedés mindig függ a személyiségtől, az életúttól és nem utolsósorban az egyén körül­ményeitől is. A körülményekbe pe­dig sok minden beleérthető; az egészségi állapottól kezdve az anyagi- és lakáshelyzeten keresztül a szociális helyzetig, és nem utol­sósorban az emberi kapcsolatok rendszere, mely szintén nagyon fontos tényező, hiszen társas lé­nyek vagyunk. Bizonyos mértékig mindenkinek szüksége van a kö­zösségre, más emberek társaságá­ra. Az időskorral együtt járó testi vál­tozások tehát egy idő után nyomot hagynak a kézírásban is (pl. látás, hallás, mozgásvezérlés gyengülé­se, stb.). A nőknél - attól függően, hogyan élik meg - a változókor problémái is komoly jeleket hagy­nak a kézírásban. A szexuális „én­tudat” és szexuális „én-érzet” har­móniája megbomlásának jelei épp­úgy fellelhetőek, mint az esetleges elfojtások, vagy ezen érzések fel­dolgozásának nehézségei. Szeren­csére napjainkban már mind a fizi­kai, mind a pszichés problémák or­voslására hatékony módszereket tudnak javasolni a megfelelő szak­emberek. Tehát változhat pl. az írás nyomatéká, a távolságok, a térkihasználás, változhatnak a mé­retek, a vonalvezetés folyamatos­sága, betűk zártsága, nyitottsága, továbbá előfordulhatnak téveszté­sek és sérülések is. Természetesen, mint a grafológiai vizsgálatoknál mindig: „egy jel nem jel” - így ezen jelenségeket, az írásjegyeket és azok változásait nem csak önma­Az írásjellemzők változá­sai jelzik az ember ideg- rendszeri öregedését. gunkban, hanem összefüggéseik­ben, kölcsönhatásaikban is meg kell vizsgálni, és csak ezek után le­het levonni a végleges következte­téseket. A fent már említett külső és belső hatások, körülmények kö­vetkezményeként, és saját szemé­lyiségéből adódóan mindenki más­képp éli meg az időskort, és ezen (ha mondhatjuk így) típusokra pontosan lehet következtetni az írásból. Vannak aktív típusú emberek, akik a kor előrehaladtát természetes­nek veszik, elfogadják, sőt elő­nyükre próbálják felhasználni a ve­le együtt járó folyamatokat, érzé­seket, tapasztalatokat. Ők aktív, te­vékeny életet élnek, ha egészségi állapotuk engedi, dolgoznak, em­beri kapcsolataikat ápolják, sőt újabbakra is szert tesznek. Ők azok, akiknek ha körülményeik en­gednék, akkor sem bírnák elviselni a tétlenséget. Ellenben vannak, akik nem tudják elfogadni az öregedéssel együtt já­ró problémákat, nem akarnak szembenézni vele, ezáltal változ­tatni is csak nagyon nehezen tud­nak. A másik, a passzív viselkedés- mód, aki igényli a segítséget, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt „kihozza a másikból”. Ő szeret pa­naszkodni, sajnáltatni magát, és van, aki olyan mélyen „belemegy”, hogy akár depresszióssá is válhat. Ő már gyakran a segítséget is elhá­rítja, és sajnos előfordulhat patoló­giás eset is. A grafológusnak min­dig tudnia kell, mikor szükséges tovább küldeni a vizsgált személyt a megfelelő szakemberhez, pl. pszichológushoz. Időskori közösségeknél (öregek otthona, szociális otthon, stb.) grafológiai vizsgálattal egybekö­tött csoportdinamikai vizsgálato­kat végzünk, melyek egy adott csoport (közösség) történetének az éppen aktuális állapotát, fejlő­désének keresztmetszetét mutatja. Tetten érhetőek a kölcsönös vá­lasztások révén kialakult kapcso­latok, melyek nem csak a szociális kötődések, hanem az esetleges csoportdinamikai feszültségek hátterei is lehetnek (barátságok, esetleges kiközösítések, stb.). Fel­tárulnak a hírközlés rejtett útjai a csoporton belül; a hírek, ítéletek, „pletykák”, továbbá az esetleges indulatok csatornái, és ezáltal gyakran sokkal közelebb jutha­tunk a probléma megoldásához. KÉZÍRÁSUNK FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK Többnyire minden emberöltő meg­teremti a saját betűstílusát, de a változás nagyon jól nyomon követ­hető. Általában mindenki az isko­lában tanulja a betűvetést, az álla­milag kötelezően elrendelt betű­formát - ezt nevezzük tanult, azaz sztenderd írásnak. A grafológus mindig a tanult - sztenderd - írás­tól való eltérést vizsgálja. Minden egyes betűformát, fokról fokra egyenként tanulunk meg, és ezért válik szinte vérünkké, auto­matizálttá a betűformálás mozdu­lata. Egy idő után már nem gon­dolkodunk az egyes betűk képzé­sén, összekötésén, legfeljebb a fo­galmazás, vagy a helyesírás okoz­hat megtorpanásokat. Az írás ta­nulás alapján megszerzett isme­ret. Az írás kezdetétől folyamato­san változik írásunk - beépül saját személyiségünk, megszerzett is­mereteink, tapasztalataink. Ahogy a gyermek halad előre az időben, egyre inkább elkezd változtatni a tanult dolgokon; beépíti a saját (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) személyiségét, képességeit, ta­pasztalatait, a saját cselekvésébe, gondolkodásába, általános szoká­saiba, és ez alól az írás sem kivé­tel. Ezért változik az írás korunk előrehaladtával. Más egy kisgyer­mek írása, más a tinédzseré, még inkább a felnőtté, és módosul idős korunkban is. A kialakult, felnőtt­kori írás körülbelül 30 éves korra tehető, hiszen ekkor áll be a végle­ges jobb-bal agyfélteke aránya. Ha nincs különösebb drasztikus változás az életünkben (hiszen bi­zonyos traumák, nem saját aka­ratból történt életkörülmény-vál­tozások, szervi betegségek, stb. komoly nyomot hagyhatnak írá­sunkban is), akkor kb. 60 éves ko­rig csak kevésbé változik az írás­kép. Egyre inkább kiolvashatóak belőle, hogy a múltban történtek milyen nyomot hagytak személyi­ségünkben; bizonyos adottságok, személyiségvonások a külső kö­rülmények, és az ezek által kivál­tott belső érzeteink hatására meg­erősödhetnek, gyengülhetnek, te­hát változnak. Fontos különvá­lasztani a természetes öregedés írásjellemzőit az esetleges beteg- ségjegyektől, vagy kóros tünetek­től. Az íráskép, az egyes írásjel­lemzők változásai jelzik az ember idegrendszeri öregedését, melyek önmagukban nem betegségtüne­tek, hanem bizonyos élettani vál­tozásokkal együtt természetes ve­lejárói az idő múlásának. A szerző okleveles grafológus grafológus szaktanácsadó S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - Győr c S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - www.sooky.hu í 9024. Győr, Szigethy Attila u. 32. Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060 Ha fizikai vagy komolyabb pszichés probléma gyanúja merül fel, akkor a szakember felkeresését javasoljuk Egyedüllét és magány a grafológus szemszögéből ÖSSZEFOGLALÓ Életünk során rövidebb, hosszabb ideig gyakran vagyunk magányo­sak, mégis azt a szót, hogy „MA­GÁNY”, leginkább az időskorral tár­sítják. Ha kategorizálhatnánk, ak­kor lehet fizikális, valós értelemben vett magány (pl. társnélküliség, társ elvesztése), de sajnos nagyon ma­gányos lehet valaki akár egy népes család, vagy közösség közepén is. Azt hiszem egyik sem jobb. Mások vagyunk, és a magányosság­ra adott reakciótól függően más­képp viselkedünk a különböző élet­helyzetekben. Más érzéseket vált­hat ki az egyedüllét érzése, melynek szintén konkrét grafológiai megje­lenése van az írásban. Látszik a te- heteden reménytelenség, és az ettől való félelem, látszik az unalom, a türelmetienség, továbbá megjelenik a depresszió, az elszigeteltség érzé­se, a szomorúság és az önbecsmér­lés, önvád, és akár saját maga ké­pességeinek leértékelése is. Vizsgálni kell azon sajátosságokat, melyek alapján megállapítható, hogy mind fizikailag, mind érzel­mileg hogy érzi magát az írás tulaj­donosa a „bőrében”, hogyan éli meg mindennapjait, továbbá mi­lyen gondjai lehetnek. Ha fizikai, vagy komolyabb pszichés problé­ma gyanúja merül fel, akkor ter­mészetesen a megfelelő szakember felkeresését javasoljuk. Ha nem történt meg az önelfogadás, akkor tovább vizsgálható, hogy milyen okok miatt nem valósulhatott ez meg, így esedeg javaslatot lehet tenni ezek változtatására, megol­dására, megkönnyítésére. Magá­nyosság esetén meg tudjuk vizsgál­ni az írásból az úgynevezett inter­perszonális kapcsolatok rendszerét (család, barátok, intim kapcsolat, tágabb ismeretségi kör, stb.), mely­nek állandó és folyamatos kölcsön­hatásán lenne a hangsúly. Vizsgál­ható, hogy van-e jól működő eset­leges támasz szintenként (azaz tud-e valakihez fordulni az egyén, ha problémája van), és ha nincs, akkor mi lehet ennek az oka, ere­dője, külső, vagy belső hatás. Hi­szen kapcsolataink milyensége tő­lünk is függ: értelmi képességein­ken, érzelmeinken és helyzetün­kön kívül függ kapcsolatteremtő képességünktől, társas hatékony­ságunktól, nyitott vagy zárkózott­ságunktól, toleranciánktól, együtt­működési képességünktől, empáti­ánktól - hozzáállásunktól. „Életünket csak visszafelé érthet­jük meg, de élni mégis előrefelé kell.” (S. A. Kierkegaard) Az élet csak akkor létezik a való­ságban, ha van valaki, aki éli. Az élet hosszát nem lehet élvezni, csak a minőségét. Ha úgy érzzük, kevés az erőnk ahhoz, hogy egye­dül teremtsük meg saját életün­ket, hogy változtassunk hozzáál­lásainkon, akkor gondoljunk arra, hogy eddig is mi teremtettük. Va­lahányszor fájt az élet, mi is jelen voltunk, mint ahogy altkor is, ami­kor gyönyörű és felejtheteden dol­gok történtek velünk. Az a baj, hogy az ember gyakran túlzottan is ragaszkodik ahhoz, amit meg­szokott. (soóky) Kedves olvasók! Sokan jelezték, hogy nehéz így levelet írni, hogy nem tudják igazán a címzett szemé­lyét, így szeretnék röviden bemutatkozni. Ä nevem Soóky Andrea; Magyarországon születtem, 36 éves, jobb kezes anyuka és grafológus vagyok. Közgazdasági végzett­ségem ellenére mindig is vonzott a pszicho­lógia, de abban az időben még nem volt le­velező jellegű pszichológusképzés Magya­rországon. Akkor találkoztam a grafológiával, mely egyértelműen pszichológiai alapokra épül. Beleszerettem és „úgy maradtam”. Ma már azon kevesek közé tartozom, aki elmondhatja magáról, hogy a munkája a hobbija is. A grafológus diploma, majd a szaktanácsadói képesítés megszerzése után rögtön a „közepébe vágtam”, és nagyon aktívan, saját családi vállalkozáson belül kezdtem el Győrben a gra­fológiai szolgáltatásokat, mind a munkaügy, mind a vezető-kivá­lasztás, továbbá a magánéletbeli problémák területén. Mellette ku­tatásokat is végeztem, melyeket publikáltam is. Vizsgáltam autista és down-szindrómás gyermekeket és szüleiket, öngyilkos fiatalok búcsúleveleit, állami gondozásban lévő fiatalok írásait. Ezek nem könnyű témák, én is sokat vívódtam rajtuk, de úgy érzem, itt foko­zottabban előtérbe kerülhet a grafológus szakma segítő oldala. A másik oldal az üzleti élet, hiszen saját irodánk van, ahol már írás- szakértői tevékenységgel és mindezek oktatásával is foglalkozunk. A mai világban, a tudományok „piacképesebbé” tétele érdekében, „kénytelenek vagyunk” üzleti alapokra helyezni tevékenységeinket, hogy mellette juthasson idő a szívünkhöz közelebb álló, de anyagi elismeréssel nem járó témák feldolgozására is. Meg kell találni az optimális egyensúlyt. Most jelent meg könyvünk az írásszakértésről, és mint mindenki, mi is nagyon sokat dolgozunk. Nem könnyű ez az élet, de vallom, hogy ha van egészségünk, mun­kánk, szeretve vagyunk és szerethetünk, akkor megoldhatóak a dol­gok. Természetesen ez nekem sem mindig sikerül, de mit tegyünk; a grafológus is ember, én pedig igyekszem... Bízom benne, hogy ha nem is tudunk minden levélre válaszolni, de a cikkek és rövid elemzések alapján talán kissé színesebbé tehetjük a napjukat, és elindíthatunk egy-két értékes gondolatot, mely talán segít a körülöttünk lévő - néha kicsit furcsa - világ megértésében, és talán közelebb visz önmagunkhoz. Bemutatkozásom végén szeretném megosztani a kedves olvasókkal, egyik kedvenc idézetemet. Mint már eddig is tapasztalhatták, imá­dom az értékes idézeteket, úgyhogy ígérem, a jövőben sem fognak bennük hiányt szenvedni - természetesen nem a cikkek rovására. Az idézet Richard Carlsontól származik, és intelmét szintén nagyon nehéz nap mint nap betartani, de ha legalább törekszünk rá, akkor már megtettük az első lépést. Hiszen egy életünk van, és ez nem „főpróba”: „Úgy éld mindennapjaidat, mintha az lenne az utolsó számodra ezen a Földön. Ez nem a nemtörődömség receptje, vagy a felelőt­lenségé, hanem figyelmeztetés arra, hogy milyen becses az élet.” Jó egészséget kívánok mindenkinek: Soóky Andrea & fe « Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk le­veleiket! Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 á5"yis 'S9 jfrvtn . /o yVy ás^ Shk Mcc is tás. Cl'Z Ify Ójők fh^x. Jsy%oóu./. ytj stf^áos ,A>sút)te ■Cb Atjí tZ^t sC*ű/W'»ts. Aiu sScáZé _ Kedves Ildi! Ön egy fegyelmezett, fiatal hölgy, aki érzelmeit is igyekszik tudatos irányítottsággal kormá­nyozni. Megfelelni akarása erős, de higgye el, bármit is tesz, min­denkinek nem lehet megfelelni. Elsősorban önmagunknak kell megfelelni, ez a legfontosabb. Józan gondolkodása és termé­szetes személyisége ellenére, az emberekkel való kapcsolataiban néha magabiztosság és bizony­talanság egyidejűsége tapasztal­ható, mely feszültségek forrása is lehet. Belső igénye adott a szociális közegben való műkö­désre, ugyanakkor „én-határai­ra” is fokozottan ügyel. Érzelmei mélyek, de félti „őket”, így még­sem tudja mindig kimutatni va­lós érzelmeit, s ez esetenként nehézségeket okozhat mind csa­ládi, mind intimebb kapcsolatai­ban is. Legbelsőbb lelkivilága nehezen közelíthető meg. Sze­retné megismerni a világot és önmagát, de kézírásából úgy tű­nik, hogy nem elégedett jelenle­gi munkájával. A gyakorlatias, praktikus, és szervező tevékeny­ség vágyának jelei tapasztalha­tóak - a feladatai végrehajtásá­hoz szükséges akarata adott, de néha nem mer tovább lépni a kudarctól való félelmek miatt. Azt is kérdezte levelében, hogy megtalálja-e az igaz szerelmet. Sajnos ezt nem lehet pontosan kimutatni, de biztos, hogy min­den más, aki nem „társ”, az csak pótcselekvés. De vajon miről le­het megismerni az „igazit”? So­kan veszettül keresik a „nagy Ő-t”, és a nagy rohanásban, gyakran nem is vesszük észre, ha szem­betalálkozunk Vele. Az is lehet, hogy már régóta ott van a köze­lünkben, csak ki kéne nyitni a szemünket és rácsodálkozni. Il­dikó! Addig is, amíg keresgél, azt javasolnám, hogy ne hagyja abba a tanulást, hiszen sokkal többre képes. Ha „belevágna”, talán önbizalma is erősödne, még több embert megismerne - és lehet, hogy köztük lel rá a szerelemre is. Kérem, ne legyen türelmetlen, és ne hagyja elveszni az álmait, mert van Walt Disney-nek egy mondása, hogy „Ha meg tudod álmodni, akkor meg is tudod csinálni”. Üdvözlettel: Soóky Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom