Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-01 / 50. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gond űző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti ” (Arany János) I _____________________________________________________________________________________________ HÉ TVÉGI MAGAZIN 1 2003. március 1., szombat 7. évfolyam, 9. szám Járványokra általában fertőző betegségek kapcsán gondolunk, hasonlóan aggasztó azonban az is, amikor egy adott kóros állapot egyszerre lényegesen gyakrabban kezd előfordulni Éhező agyú gyerekek TÓTH ERIKA I avaly nyáron az Egye­sült Államok Kong­resszusában az egyik szenátor felszólalásá­ban azt fejtegette, I hogy Amerikában már autizmusjárványról lehet be­szélni. Járványokra általában fertő­ző betegségek kapcsán gondolunk, hasonlóan aggasztó azonban az is, amikor egy adott kóros állapot egy­szerre és kimutathatóan lényege­sen gyakrabban kezd előfordulni a megszokottnál. Tíz évvel ezelőtt az autizmus az Egyesült Államokban 10 ezer emberből egyet érintett, 1999-ben pedig már 500 gyermek­ből egyet. Ez a gyakoriság 20- szorosára való növekedését jelenti! Tavalyi adatok szerint az arány to­vább romlott, s minden 250. gyer­mek autista volt. A fiúk esetében a betegség négyszer olyan gyakori, mint a lányoknál. A riasztó adatok­ra felfigyelt Dunaszerdahelyen a 10 éves autista Andris édesanyja, Lo­vas Mária, s az interneten keresztül az okokról és a lehetséges gyógy­módokról is tudomást szerzett. Az ő tapasztalatait adjuk most közre. Ottjártamkor éppen készült az ebéd, Andrisnak párolt csirkecomb rizzsel, a család többi tagjának bab­főzelék. Miért kell Andrisnak diétáznia? Néhány hónappal ezelőtt - hála az internetnek - új információkhoz ju­tottam az autizmus alternatív meg­közelítéséről. Ennek lényege, hogy a különböző ételallergiák befolyá­solhatják az autista gyermek lelkiál­lapotát. Andris serdülőkorú lett; korábban soha nem voltak agresz- szív megnyilvánulásai (amelyek egyébként jellemzőek az autistákra), de most megváltozott a viselkedése. Egyre jobban érvénye­sítette a saját akaratát, s gyakran akadályokba ütközött. Kezdetben a gyógypedagógusa ellen fordult: rugdosta, öklözte, később már ve­lem szemben is voltak ilyen meg­nyilvánulásai. Nyugtatót nem akar­tunk neki adni, ezért tanácsot kér­tem az autizmus témakörében jára­tos külföldi barátaimtól. Azt aján­lották, hogy próbálkozzunk a diétá­val. Furcsának találtam autizmust diétával gyógyítani, de amikor job­ban beleástam magam a témába, meglepő dolgokra bukkantam. Az autizmus fejlődési rendellenesség, amely kihat ,a gyerek egész szemé­lyiségére. A szakirodalom szerint a kommunikációs készségük, a szoci­ális viselkedésük és a gondolkodá­suk sérült. Az autizmusnak valójá­ban nincsenek külső jegyei, csak bi­zonyos helyzetekben az érintett fur­csán viselkedik. Például beme­gyünk a városba, és ha nem veszem meg a gyermekemnek, amit akar, bár 10 éves, földhöz veri magát, vagy lefekszik. Szociális érzéke szinte a csecsemő szintjén van, és nem érdekli őt környezetének véle­ménye. Eddig az egész világon al­kalmazott speciális fejlesztési, neve­lési, tanítási módszerhez folyamod­tunk. Ez egy képkártyás módszer, mivel az autisták vizuális felfogása Andris és édesanyja (Archívum)- szemben a verbálissal - szinte tö­kéletes. Mivel a fiam nem érti a be­szédet, nekünk megfelelt ez a mód­szer, s pár év alatt sikerült a gyere­ket viszonylag jó szintre felhozni. Ezt a módszert a mai napig alkal­mazzuk; de mivel tudomásomra ju­tott, hogy az autizmusnak van egy másik kezelési módja is, szülőként úgy érzem, kötelességem utánajár­ni ezeknek az ún. alternatív megkö­zelítési módszereknek. Úgy beleás­tam magam ezekbe a dolgokba, hogy most már egy picit szakember­nek is érzem magam. Tehát ha diétára van szükség, azt jelenti, hogy az autizmus valami­lyen formában összefügg a táplál­kozással? Igen, tulajdonképpen azzal, hogy mit viszünk be a szervezetbe. Szá­mos laborteszt bizonyítja az autistáknál, hogy anyagcserezavar­ok, felszívódási problémák, gomba- fertőzések, autoimmun betegségek, allergiák, bizonyos élelmiszerekre való hiperérzékenység állhatnak fenn. Hol fedezték fel mindezt? Ezek az információim főleg Ameri­kából és Angliából származnak. Amerikában működik egy világhírű autizmuskutató intézet, amelyet egy szülőként is érintett szakember alapított jó két évtizede. Ők az autizmus alternatív megközelítésé­vel foglalkoznak, s azt állítják, hogy az autistáknak nem a lelkűk, hanem a testük beteg. Tehát ha a testüket gyógyítják, elmúlik az autizmus, vagy enyhülnek a tünetek. Százával olvastam erről szülői beszámoló­kat. Ha idejében, egész pici korban megkezdik a kezelést, a gyerek ki­gyógyul. Nem lehet általánosítani, hogy melyik autista milyen ételre érzékeny; legtöbben a lisztre és a tejre. A gabona glutén, a tej pedig kazein nevű fehérjét tartalmaz; eze­ket nem tudja lebontani a szerveze­tük, bekerülnek a véráramba, az agyba, s emésztésük után a gyerek határozott autista tüneteket produ­kál. Ezek a fehérjék ópiátszerű anyagokat is tartalmaznak, s olyan a hatásuk, mintha az illető kábító­szert fogyasztott volna. Az alterna­tív kutatók ezzel magyarázzák az autisták bezártságát, hogy „más” vi­lágban élnek; mintha üvegfalon ke­resztül szemlélnék a világot,- vagy nem is figyelik, mi folyik körülöt­tük. Mikor kezdte alkalmazni Andris­nál a glutén- és kazeinmentes di­étát? Hosszas megfontolás után tavaly szeptemberben vágtunk bele. Tar­tottam tőle, hiszen azt sem tudtam, hol lehet ilyen termékeket beszerez­ni. Időközben megtudtam, hogy a diéta hasonlít a lisztérzékenyekére, így a bevásárláskor könnyebb lett a dolgom. Még a kenyeret is magam sütöm. Pár év alatt sikerült a gyereket viszonylag jó szintre felhozni Tapasztalt-e változást Andris ál­lapotában? Igen. A gyerek sokkal kiegyensúlyo­zottabb, nyugodtabb lett, agresszív megnyilvánulásai minimálisra csökkentek. Aztán karácsonykor néhány hiba becsúszott a diétába, hiszen nem várhattam el a nagyszü­lőktől, rokonoktól, akiket megláto­gattunk, hogy diétás ételeket készít­senek a fiamnak, s ez nem maradt következmények nélkül. Újra elő­jöttek, sőt fokozódtak a régi tüne­tek: a bizarr viselkedés, a visongás, a csapkodás. Mintha még kevésbé viselte volna el a korábban kiikta­tott ételeket. Eléggé felfoghatatlan, hogy a dié­ta gyógyír az autizmusra. Ha nem teljesen gyógyír is, de aki tudja, mit jelent autistát nevelni, ve­le együtt élni, az megérti, hogy már a tünetek pici enyhítése is óriási do­log. Például ha kimegyünk az utcá­ra, és a gyerekem nem kezd el visí- tozni, könnyebben be tudunk illesz­kedni az úgymond normális embe­rek világába. A szakirodalomban találkozott-e olyasmivel, hogy valakit kigyó­gyítottak az autizmusból? Igen, attól függően, milyen korán kezdték el ezt a terápiát, külföldön számos gyerek kigyógyult az autizmusából, vagy nagymértékben csökkentek az autisztikus viselke­dés tünetei. Mi is tapasztaltuk a dié­ta pozitív hatását, bár tisztában va­gyunk vele, hogy fiunknál tízéves korára már kialakultak a személyi­ségjegyek, így teljes gyógyulásban nem reménykedünk. A diéta azon­ban csak egyik része a terápiának. Az újabb felfedezések szerint az autizmus kialakulásában jelentős szerepük van a nehézfémeknek. Ha genetikai hajlama miatt valakinek a szervezete nem tudja kiüríteni a ne­hézfémeket, ezek lerakódnak ben­ne, és súlyos anyagcserezavarokat, autoimmun zavarokat okozhatnak. A szakértők szerint a nehézfémek kisgyermekkorban a védőoltások­kal kerülhetnek a szervezetbe, s ezek ha nem ürülnek ki, az belátha­tatlan következményekkel járhat. Védőoltásra viszont szükség van. Ez nyilvánvaló, maguk az autizmust kutató szakemberek sem tagadják. Csak meggondolan­dó, mikor és mennyi védőoltást ad­nak be a gyerekeknek. Elsősorban a Di-Per-Te és az MMR - az utóbbi a mumpsz, a kanyaró és a rubeola el­leni védőoltás - veszélyére figyel­meztetnek. A gyerek háromféle ví­russal van fertőzve, s nem elég, hogy mesterségesen fertőzik, még higanyszármazékot is tartalmaz az oltóanyag; s mint tudjuk, a higany nehézfém. Később ismétlődnek a védőoltások, újabban hozzájön a sárgaság elleni vagy az influenza elleni oltás. A nehézfém eltávolítá­sára van egy speciális módszer, az ún. kelációs terápia: bizonyos anyagok segítségével sikerül több periódusban kiüríteni a szervezet­ből a nehézfémeket. Megosztotta-e már itteni szakor­vossal ezeket az ismereteit? Főleg baráti körben említettem né­hány orvosnak, de komolyabban ezzel nálunk senki sem foglalko­zik. Vannak, akik elgondolkodtak a hallottakon, de a legtöbbjük csak mosolyog az egészen, mert a védő­oltásokat ártalmatlannak tartják. Laikusként én sem állítok mást, hi­szen nem vagyok sem orvos, sem biokémikus, de mivél ezeknek az ismereteknek a birtokába jutot­tam, én elgondolkodom rajta, hogy valóban nem csak a teste be­teg-e a gyermekemnek. És ha sike­rülne eltávolítani testéből a nehéz­fémeket, és megfelelő ásványi anyagokat, vitaminokat juttatni a szervezetébe, biztosan jobb álla­potba kerülne. Mivel itt Szlovákiá­ban nem találtam, kerestem egy külföldi laboratóriumot, ahol a fi­am hajanalíziséből fogják megálla­pítani, hogy tartalmaz-e a szerve­zete nehézfémeket. Sikerült egy orvost találnom, aki elvégezné a vérteszteket, s utána szeretnénk egy komolyabb terápiába kezdeni. Csak az a gond, hogy Andristól nem lehet vért venni, mert nem en­gedi magát megszúrni. Hónapok óta arra várok, hogy legyenek meg a teszteredményei, hogy tisztában legyünk az állapotával, és sikerül­jön mindent kiküszöbölni, ami za­vart okozhat nála. Elhangzott a RÁDIÓ Patria Segítsünk című műsorában. Diétás kenyér 15g élesztőt szétmorzsolunk 4 dl langyos vízben, hozzá­adunk 1 teáskanál sót, 1 evő­kanál cukrot, 1 teáskanál cit­romlevet. Jól összekeverjük. Ezután megszitálunk 400 g PROMIX-T vagy PROMIX- UNI* lisztet, az élesztővel sima tésztává dolgozzuk, a végén belekeverünk 1 evőkanál ola­jat. Kizsírozott formába tesz- szük, 40 percig kelesztjük. 220 °C-on sütjük 40 percig. * (Bioboltokban vagy nagyáru­házakban kapható - „bezlepko- vá diéta”) SZÓ Mi SZÓ Üdvözlés MOLNÁR MIRIAM A pozsonyi autóbusz-ál­lomás felső szintjén eszegettem kedvenc, talán csak itt kapható muffinomat, olvastam kedvenc napüapomat egy fázós kora reggelen, amikor megjelent előttem egy nyolc év kö­rüli kisgyerek. Külseje átlagos volt, nem mondanám, hogy kimondottan hajléktalan típus lett volna. Megállt előttem és lehajtott fejjel, nyivákoló halk hangon mormolni kezdett vala­mit, amiből nem igazán értettem semmit, de nyilvánvaló volt: a kezét azért nyújtogatja felém, hogy pénzt kapjon. „Hol vannak a szüleid? Miért nem vagy iskolában?” - kérdeztem. „Ez biztos ad nekem!” - mondta már vi­lágos szlováksággal a kisfiú, nem tö­rődve kérdéseimmel. „Nem ad” - biztosítottam a kis kunyerálót. „Hol vannak a szüleid?” - próbálkoztam még egyszer. „Menj a p...-ba!” - mondta erre a gyermek agresszív hanglejtéssel, és gyűlölködve nézett rám, mintha én tehetnék minden rosszról az életében. Lassú csoszogó léptekkel továbbhaladt a nem mesz- sze ülőkhöz, akiktől ugyancsak pénzt koldult. Ott sem kapott. Ott is agresszív lett, de nem vitte túlzásba, mert a páros fele férfi volt, attól lát­hatóan tartott. Elég sokáig nem tudtam visszatérni az olvasmányomhoz ott, a pádon. Nem az bántott a legjobban, hogy le­tegezett. Szép kis fogadtatás, ennyi hónap távoliét után! Egy kis koldus rög­tön el is küld melegebb éghajlatra, gondoltam. Bezzeg New Yorkban, ha egy koldus nem kap pénzt tő­lem, szép napot kíván, megáld. És még mi merünk bunkó amerikai­akról beszélni! Várjunk csak - sza­kítottam félbe saját magamat -, hi­szen én a két ott töltött év alatt so­sem találkoztam gyerek koldussal! Méltatlankodó gondolataim új irányt vettek: érdekes, ahogy New Yorkban a hajléktalanok és szegé­nyek beépültek a rendszerbe, együtt élnek a várossal. Legtöbbjük nyújtani próbál valamit. Zenél, énekel, ceruzaelemet vagy hajlék­talanújságot árul stb. Akinek tehet­sége nincs, az egy rövid és manipu­lációtól mentes mondókával szólít­ja fel azokat, akik tehetik, segítsék őt meg. Azt is hozzáteszi, hogy a többinek is szép napot és minden jót kíván. Sosem megy el üres kéz­zel. Hajléktalanmarketing. Hatá­sos, intelligens. Senki sem veszíti el méltóságát. És ezt a különféle, a szegénységgel és hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek is támogat­ják, amelyek adományokból mű­ködnek. Hogy is van ez? Mitől vannak ná­lunk koldusmaffiák, akik nyomoré­kokat, nőket és gyerekeket használ­nak kéregetőként, akik agressziót árasztanak, és együttérzés helyett lelkiismeret-furdalást akarnak ben­nünk ébreszteni? Hogy válhatott ez kultúránk, mindennapi életünk ré­szévé? Törődik valaki az üyen kisfi­úkkal? Mi lesz ezekből 10 év múlva? Ezek természetesen költői kérdések. A nyolcrmlliós New Yorkban‘Sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy koldussal újratalálkozik az ember, mint a pozsonyi Nivyn. Gondolom, nem tudatosítja a kis koldus és szü­lei, hogy üyen módon csak veszíte­nek, nem nyernek támogatókat. És ebben az esetben is igaz, hogy gyű­lölet gyűlöletet kelt, és szeretet sze- retetet szül: én mosolyogni szoktam a hajléktalanokra, de erre a kisfiúra nem biztos, hogy fogok, ha legköze­lebb találkozom vele, bár nem ő te­het a helyzetéről. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, nekem elég nehéz volt meg­birkóznom mindazzal a durvaság­gal, ami pár másodperc alatt zúdult rám. A nap végén hálát adtam azért, hogy üyesmivel csak nagyon ritkán találkozom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom