Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-08 / 56. szám, szombat

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 8.

Kortárs grúz képzőművészet

Pozsony. Március húszadikán nyílik a Priestor for Contemporary Arts Galériában a Transmission című kiállítás. Ez az első olyan fórum Szlovákiában, amely a kortárs grúz képzőművészetbe enged bepillantást tizennégy, a legfiatalabb grúz képzőművész nemzedékhez tartozó alkotó különféle műfajú - videó, fotó, új médiák, objektek, performance - alkotásai révén, (tébé)

George Tábori Kreisky-díja

Berlin. George Tábori magyar származású színházi rendező és szerző csütörtökön este Berlinben átvette a Bruno Kreisky-díjat. A 88 éves Táborit irodalmi és publicisztikai munkásságáért tüntették ki a néhai osztrák kancellárról elnevezett, hétezer euróval járó díjjal. A Kreisky-díjat 1993 óta osztják ki, s általában politikai tárgyú könyvek szerzői kapják. Tábori, akit hosszú évek kötnek a bécsi Burg- theaterhez, jelenleg a német fővárosban él, a Claus Peymann vezette Brecht-színházban, a Berliner Ensemble-ban dolgozik. (MTI)

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke szombat 19 KASSA

ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony sz. 19 KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: János vitéz sz. 19

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Atomcsapda (am.) sz., vasárnap 15.30, 18, 20 MLADOST: Rohadékok (cseh) sz., v. 15.30, 18, 20 MÚZEUM: Cool and Crazy (am.) sz. 20 v. 17.30 TATRA: Két hét múlva örökké (am.) sz., v. 16.30,18.30,20.30 PALACE - AU PARK: Két hét múlva örökké (am.) sz., v. 15.50,18,20.10 Kémkölykök 2. - Az elveszett álmok szigete (am.) sz., v. 14.20,16.25 Még egy kis pánik (am.) sz., v. 18.35,

20.45 Az arany markában (am.-kan.) sz., v. 14.10, 16.30, 18.50,

20.45 A kör (am.) sz., v. 14.50, 17.10, 19.30, 21.50 Kótyagos szerelem (am.) sz., v. 14.15,16.15,18.15,20.15 Kapj el, ha tudsz (am.) sz., v. 15.45, 18.30, 19.30, 21.15 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) sz., v. 15.55 Nemzetbiztonság Bt. (am.) sz., v. 19.10, 21.05 Csajok a csúcson (ném.) sz., v. 15.15, 17.15, 19.15, 21.15 A Szívtiprók - Heartbreakers (am.) sz., v. 16.30 Atomcsapda (am.) sz., v. 18.55, 21.40 Kiscsaj (cseh) sz., v. 15.30, 19.30 A Sátán éve (cseh) sz., v. 17.30,21.30 PÓLUS - STER CENTURY: Kótyagos szerelem (am.) sz., v. 17.35, 19.30 Az arany markában (am.-kan.) sz., v. 20.30, 22.35 Solaris (am.) sz., v. 15.30,21.30 Kapj el, ha tudsz! (am.) sz., v. 14.20, 17, 19.40, 22.20 Csajok a csúcson (ném.) sz., v. 15,17.05, 19, 21 Két hét múlva örökké (am.) sz., v. 14.15,16.20,18.30,20.40 A kör (am.) sz., v. 15.45, 18.05, 20.25 Atomcsapda (am.) sz., v. 19.15, 21.55 Nemzetbiztonság Bt. (am.) sz., v. 15.35,17.25

KASSA

TATRA: Az arany markában (am.-kan.) sz., v. 16,18, 20 CAPITOL: Két hét múlva örökké (am.) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: A kör (am.) sz., v. 16,18,20

DÉL-SZLOVÁKIA

DUNASZERDAHELY - LUX: Jelek - Signs (am.) sz., v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.-am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: 8 nő (fr.) sz., v. 17, 19.30 GALÁNTA - VMK: Halj meg máskor! (ang.-am.) sz., v. 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Halj meg máskor! (ang.-am.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: Bizsergés (am.-ang.) sz., v. 17.30, 20 IPOLYSÁG - VMK: Welcome to Collinwood (am.) sz., v. 19 LÉVA-JUNIOR: Kapj el, ha tudsz (am.) sz., v. 16.30,19 TORNAIJA - MLADOST: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) sz., v. 15,18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.-am.) sz., v. 16.30, 19

GYŐR

PLAZA: Álmomban már láttalak (am.) sz., v. 13.30,15.45,18,20.15 Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 14.15,16.15,18.15, 20.15 Chihiro Szellemországban (jap.) sz., v. 12.45,15.15,17.45 A dzsungel könyve 2 (am.) sz., v. 11, 13, 14.45, 16.30 Jégkorszak (am.) sz., v. 11.15 Kapj el, ha tudsz (am.) sz., v. 14.15,17,19.45 A kincses bolygó (am.) sz., v. 11.15 A kör (am.) sz., v. 13.30,15.45,18,20.15 Nemzetbiztonság Bt. (am.) sz., v. 20.15 Az órák (am.) sz., v. 13, 15.15, 17.30, 20 Taxi 3 (fr.) sz., v. 14,16,18,20 28 nappal később (holl.-ang.-am.) sz., v. 18.15, Í0.30 8 mérföld (am.) sz., v. 13.30,15.45,18, 20.15

Márai regényét Marija Tot-lgnjatovic fordította le

A gyertyák csonkig égnek - már szerbül is

MTI-TU DÓSÍTÁS

Belgrád. Immár szerbül is olvasható Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye. Márai egyik legolvasottabb műve a Narodna Knjiga belgrádi könyvkiadó gondozásában jelent meg a világirodalom remekeit bemutató sorozat köteteként. A regényt Marija Tot-lgnjatovic fordította le szerbre.

Vasa Pavkovic, a könyvkiadó főszerkesztője csütörtökön a kötet bemutatásakor hangsúlyozta, hogy Márai regényében egy öreg tábornok visz- szaemlékezéseivel mutatta be a

széteső Monarchia lehangoló fényét. A mű ugyanakkor sajátos „embertani regény”, amely érdekfeszítő történet segítségével mutatja be az emberi természet lényeges jellemvonásait - mondta Pavkovic.

A könyvbemutatón részletesen ismertették az író pályafutását. Elhangzott, hogy Márait Magyarországon a huszadik század egyik legnagyobb írójaként tartják számon, műveit hatalmas sikerrel mutatták be az elmúlt tíz évben Angliában, Németországban és Olaszországban, ahol A gyertyák csonkig égnek 26 kiadást élt még.

Hatvanöt éves lenne a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Rudolf Nurejev, korunk egyik legjelesebb táncosa

Testével mindig verset írt

Egyetlen mozdulatával többet mondott el, mint mások egész esti táncukkal (Képarchívum)

Istenből csak egy van. A táncban is. Egy - plusz kettő. Ráadásul mind a három a klasszikus orosz balett istene. Születési sorrendben: Nizsinszkij, Nurejev és Barisnyikov. Hármuk közül Nurejevről írta Faludy György: „Nincsen, kit kulcS- csontja nyitott ingében el nem csábított.”

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Faludy egy angol kritikust is idéz Nurejev kapcsán: „Aki nem látta fiatalon, semmit sem tud róla.” De vajon mennyi a „minden”? És mennyit engedett megtudni magáról a már életében legendássá vált orosz-tatár táncisten? Aki magánemberként állítólag megközelíthetetlen volt. És makacs. Zabolátlan. Fütyült mindenre, amit „elvártak” tőle. Szabályok, törvények nem izgatták. Etikája a kinetika volt. Teste úgy kokettált a föld vonzerejével, ahogy senkié sem a nagy táncosok közül. Körző volt, ha forgott. Kétkarú mérleg, ha lépdelt. Daru, ha fél lábon egyensúlyozott. Mindig pontos és mindig elegáns. Szállni, repülni tudott. Erejével fényesítette akaratát. Spárgában ült ég és föld között. Rezzenéstelen arccal hozta a csodát.

Messzebbről nem is indulhatott volna.

Mohamedán tatárok a szülők. Az egykori Szovjetunió távoli pontján, a Baskír Köztársaságban él a család. Valahol az Ural lábánál, Ufá- ban, Moszkva és Szibéria között. Édesapja, eredeti foglalkozását nézve, földműves. Később a Vörös Hadsereg politikai tisztje. Ez is karrier. Nem kellett hozzá más, csak elkötelezettség. Hamet Nuriah- metovics pedig teljes odaadással szolgálta népét és hazáját. Felesége Ufa város tejüzemében dolgozott. 1938. május 17-én három lányával a nagy szibériai vasútvonalon utazott a mama. Ment a férje után Mandzsúriába, mert oda helyezték az alakulatát. Tizenkét napig tartott az út Vlagyivosztokig. A Bajkál tó környékén járt a vonat, amikor a nagy rázkódásban megszületett a fia.

Ufa mindennek nevezhető, csak idillikus helynek nem. Csábító ereje arrafelé csak a vonatfüttynek van. A még gyerek Nurejev ábrándozása közben a vonatkerekek csattogását hallgatta. „El innen! El innen!” Tizenkét négyzetméter egy nem kis családnak. Ennyi jutott Ufában Nurejevéknek. WC az utca túlsó oldalán. Esőben, szélben, fagyban ez volt a leggyorsabb út, amit megtett. Pénz szinte semmi. • Vagy még annál is kevesebb. Pár kopejkával a fiú is besegít. Köte- gekbe szedi az újságpapírt, aztán cipeli a begyűjtőbe. Visszaváltja a talált üvegeket. Ha csokit küld a

papa, otthon kakaót főznek belőle, és viszik a piacra. A gyerekek meg örökké éhesek. De ha mégis összejön valami, kilométereket gyalogol a mama, és a környékbeli falvakból liszttel, vagy a hóna alatt libával tér haza. Ha megtámadják a farkasok, közéjük dobja meggyújtott kabátját. A farkas fél a tűztök Rudolf, a kamasz Nurejev semmitől és senkitől sem félt. Szigorú, könyörtelen apjától sem, aki mindent megtett, hogy eltérítse őt a tánctól. „Egy háborús hős fia ne ugráljon a színpadon!” Makacs, meggyőzhetetlen ember Hamet Nuriahmetovics. De a fiát sem tésztából gyúrták. Önfejű volt ő is. Céltudatos. Gyagilev táncosnője fedezte fel Ufában. Tizenegy éves volt a fiú. Tökéletes zenei érzékkel, ragyogóan táncolt. 1955 augusztusában már leningrádi balettnövendék. Ott tanul, ahol a legnagyobbak csiszolták tudásukat. Pavlova, Nizsinszkij, Balanchine, és majd jóval később Barisnyikov. A klasszicizmus eszméje, a tánc varázsa teljesen lenyűgözi. Az orosz balett kemény lecke a testnek. Szigorú parancsokat ad neki. Fegyelmezi. Inaknak és izmoknak nem éppen megértő barátja. Lázat csihol. Olykor fájdalmat okoz. Csigolyáknak, ízületeknek sokszor kellemetlen érzést. Nurejev minden porcikáját a táncnak adta. Vigye, éljen vele! 1958-ban végez, és díjat nyer a moszkvai balettversenyen. Hívja a Bolsoj, ő marad a Kirovnál. De csak három évig. 1961 májusában Párizsban vendégszerepei a társulat. Nurejevet akkor már a franciák is ismerik. Természetesen

csak hírből. Tudják, hogy kivételes tehetségű táncos, aki gyűlöli a kiskirályokat, és önértékéről pontos képe van. Rögtön az első előadás után igazi sztárként ünnepük. A hír még aznap este Moszkvába is eljut. Hruscsov hazavárja Nurejevet,. csakhogy a tüzes tatár máshogy dönt. Amikor Párizsból Londonba utazik a Kirov Balett, kilép a sorból a repülőtéren - és marad. Pedig ballonkabátos KGB-sek figyelték minden mozdulatát. Átugrott egy korláton a vámtisztek előtt, és onnan már csak hat lépést kellett tennie, hogy biztonságban érezhesse magát, és egyértelművé tegye: társai nélküle utaznak majd haza. Negyven perc várakozás után aláír egy papírt, és két hét múlva már

Mindenkinél többet forog, mindenkinél magasabbra ugrik.

Cocteau villájának kertjében nyilatkozik. Nem érdekli őt a szovjet diplomácia „hadüzenete”. A halálos fenyegetéstől sem retten meg. Otthoni életének konyec, Párizsban új fejezetet kezd.

Apja kitagadja, Franciaország boldogan befogadja.

Párizs után London csodálja briliáns technikáját, összetéveszthetetlen előadásmódját, sugárzó egyéniségét, felülmúlhatatlan tudását. Táncol romantikus darabokban, drámai szerepekben, kortárs koreográfusok alkotásaiban. Minden stílussal azonosulni tud. Hatalmas tehetsége előtt meghajol a világ.

Bécsben, Milánóban, Zürichben, Stockholmban, New Yorkban dolgozik. Táncol és koreografál. Testével minden alkalommal verset ír, koreográfiáival minden darabot átkölt. Évente százötven-kétszáz előadása van. Mindenkinél többet forog, mindenkinél magasabbra ugrik. Egyetlen mozdulatával többet mond el, mint mások egész esti táncukkal.

Huszonhat évi távoliét után először kap vízumot a Szovjetunióba. Gorbacsov hazaengedi. Találkozik a mamával és a nővéreivel. Boldog. Akkoriban már a Párizsi Opera művészeti igazgatója. Nyaranta csapatot verbuvál, és velük táncol a világban. Önálló koreográfiáival alaposan megdolgoztatja táncosait. A siker nem is marad el sehol. Budapesten kétszer vendégszerepei. 1991-ben karmesterként, egy évvel később a Keveházi Gábor által ko- reografált Cristoforo Angyalaként. A balett megbukott, Nurejev az egekig szállt.

Amerikában farmja volt, Monte Carlóban villája, Londonban háza, valahol az olasz tengeren egy egész szigete. Szigetecskéje. A róla készült utolsó dokumentumfilmben az ottani sziklákon pihen. Magányosan kémleli a hullámokat. Aztán feláll, finoman oldalra fordul, és megmutatja mezítelen testét a kamerának. Mintha azt mondaná: „Tessék, most már vége, lássatok így is!” Arcán finom büszkeség, de a magányt az sem takarja el. Már csak a feje látszik ki a hullámokból, de az is elég ahhoz, hogy tudjuk: egy isten úszik ki a képből.

A Zsöllye című színházi folyóirat rendszeresen közöl bírálatokat a határon túli magyar színházak bemutatóiról is

„Mi mindenkinek más vagyunk”

FOLYÓIRATSZEMLE

A Zsöllye című, a színházi évad hónapjaiban, évente kilenc alkalommal megjelenő színházi folyóirat második oldalán a Drámatéka Nyelviskola iszonyú, Pongó- imitátor reklámarca vigyorog az olvasóra. Aki ennek láttán nem csukja be elborzadva az újságot, nem bánja meg, sok egyéb mellett ugyanis a komáromi Szentivánéji álomról is olvashat hasábjain. A lap önreklámjában azt állítja, hogy „a Zsöllye az a folyóirat, amely leggyorsabban és legbővebben informál a színházi élet eseményeiről.” Ebben az esetben valóban bravúros gyorsaságról van szó, hisz a Jókai Színház bemutatójára január 31-én került

sor. A Lajos Sándor által jegyzett lap budapesti és vidéki színházak mellett - a magyar színházi kultúra programszerű együttlátásának jegyében - rendszeresen közöl bírálatokat a határon túli magyar

színházak bemutatóiról, illetve kitekint a nagyvilág színházi eseményeire is.

A februári Zsöllyében a vidéki bemutatókról írott szemlék vannak túlsúlyban, debreceni, egri, kaposvári, kecskeméti, pécsi, szegedi, székesfehérvári, szolnoki és zalaegerszegi színházi eseményekről olvashatunk.

A határon túli magyar színházak közül ezúttal a Szabadkai Koszto„A civilek játszanak, kedvesek, bumfordiak, színészek pedig nézőkké alakulnak.”

lányi Dezső Színház Danilo Kis- átdolgozásáról, és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Wyspianski-bemutatójáról tudósítanak. A Jókai Színházban játszott Shakespeare-darabról pedig ez áll a lapban: „A civilek játszanak, kedvesek, bumfordiak, színészek pedig nézőkké alakulnak. Shakespeare vígjátéka eleve any- nyira rétegzett, hogy a vásári komédia (ezen belül a szándékolt frivolitás), a mese, az álom vagy éppen a kortárs kiszólások ürügyén szinte bármi beleapplikálható, benne átforgatható anélkül, hogy magyarázatra szorulna. A komáromi produkcióban azonban nemcsak a történet alakul át, de a darab arányai is annyira megváltoznak, hogy eltűnik az eredeti szerkezet.” Áz előadás a „pesti mérce” szerint is elfogadható...

A lapban interjút olvashatunk Kovács Zsolttal (Kaposvár), a Dómján Edit-díjas Müller Júliával (Szeged), Nagy Marival (Új Színház, Budapest) és Nemcsák Károllyal, aki népszerűségét nem kis részben a Szomszédoknak köszönheti, de a Barátok köztben is feltűnt egy beugrás erejéig. Könyvjelző című rovatukban élő klasszikust mutatnak be, Tom Stoppardot, annak okán, hogv

most jelent meg egy reprezentatívnak szánt válogatás még alakuló életművéből, mely - legalábbis a lap recenzense szerint - nem is olyan reprezentatív.

Mi mindenkinek más vagyunk címmel érdekes tudósítást olvashatunk az angol TIE (Theatre in Education) mintájára Magyarországon is meghonosodó színházi nevelési társulatokról - melyeknek a felvidéki magyar közösségben se híre, se hamva -, illetve sajnálatosan mostoha helyzetükről. Ahogy Kaposi László, a Kerékasztal Színházi Nevelési Központ vezetője megfogalmazta: „Mi mindenkinek más vagyunk. A színháznak pedagógia, a pedagógiának közművelődés, a közművelődésnek színház. Mindenhol szeretnek is bennünket. Fontos a munkátok! Folytassátok! Folytassátok, ha tudjátok, mert nem adunk hozzá semmit... Amink van, az a gyors és szép halálhoz sok. Az elsorvadáshoz elég.” (K. L.)