Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-04 / 28. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 4. Nagyszünet Remek hangulatban zajlott a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Gimnázium idei diákbálja Parádés nyitótánc, tombola, buli Január utolsó csütörtökén a Duna utcai magyar gimi nö­vendékeitől volt hangos a Mladá Garda kollégium nagy­terme, este öttől ugyanis kez­detét vette az iskola 25. diák- bálja. LACZA GERGELY Kezdetét vette, s nem is akárho­gyan, hanem egy fergeteges nyitó­tánccal, amelyet a gimnázium har­madik osztályos diákja, Cenky Niko­letta adott elő partnerével. Nikiék már tavaly és tavalyelőtt is bemutat­koztak a diákbálon, de mivel min­den évben a harmadikosok rende­zik a bált, így most egy kétrészes, hosszabb programmal álltak elő, melyben a latin táncok vitték a prí­met, de néhány standard táncstüus is képviseltette magát. Mióta táncolsz? Hat éve, de a jelenlegi partnerem­mel három éve táncolok együtt. Ezt igazán nem gondoltam volna. Annyira profi volt az előadásotok, hogy azt hittem, már az oviban is együtt táncoltatok. Feltételezem, már a legjobb bajnokságban tán­coltok. Igen, ez most már tényleg így van, hiszen nemrég bejutottunk a leg­jobbak közé. Ha jól tudom, az osztályod tánc­műsorát is te koreografáltad. Igen, de a tánclépéseket Csermák Eszti mutatta be a többieknek, aki szintén táncolt valamikor. Nehéz volt gatyába rázni a társa­ságot? Egyáltalán nem, mivel nagyon ügye­sek. A fiúkkal az elején volt egy kis gond, de aztán ők is belejöttek. A parketten először a III. B mutat­kozott be, nagy sikert aratott, majd az A osztály következett. Fenyő Mi­ki Csókkirály című szerzeményére akrobatikus elemekkel tarkított, len­dületes rokit ráztak. A Csókkirályt, alias Fehér Bálintot kérdezem, ho­gyan érezted magad a szerepben. Ó elmondta, úgy érzi, jól sikerült, de a sikerhez hozzájárult a partnere, Csermák Eszti is, aki tökéletes volt! A Csipet Csapat zenekar közremű­ködésével nem volt nehéz igazi báli hangulatot teremteni. A szünetek­ben zajlott a tombolajegyek sorso­lása, a vacsora után pedig a már házi hagyománynak számító tánc, a tanárok tánca. Vojtek Sándor tanár úr ezúttal is elemében volt, de a többiek is kitettek magukért. Nagy ováció fogadta a sporteredmények kihirdetését. A gimnáziumi osztá­lyok sportfelelősei január közepén megválasztották a legjobb sporto­lókat. A lányok közül az első helyen Nyeső Szilvia, a másodikon Perényi Andrea, a harmadik helyen meg­osztva Mészáros Judit és Hideghéty Katalin végzett. A fiúknál Olasz Dávid lett az első, a második Hideghéty Tibor, a harma­dik pedig Egry Zoltán lett. Hogy tetszik a diákbál? Fazekas Tamás (IV. osztály): Ed­dig mindig itt voltam, s idén is örömmel jöttem. Az összes tetszett, de szerintem a tavalyi volt a leg­jobb, talán azért, mert egy kicsit más szemszögből is átélhettem, mert ak­kor mi rendeztük. Horváth Iván (ül. B): Tetszik, jó! Sajnos az elmúlt két évben nem si­került eljutnom ide, de jövőre sze­retnék ismét itt lenni, jár ennyi kikapcsolódás. Culka Ottó (III. A): A nyitótánc na­gyon tetszett, szerintem jól alakul az est, bízom benne, hogy végig üyen lesz és jól fogunk szórakozni. Rajcsányi Krisztián (n. A): Szuper, nagyon jó a hangulat, pedig még csak most kezdődött. Most vagyok itt először, gondoltam, kipróbálom, milyen, és nagyon bejött. Perényi Andrea (III. A): Nagyon jó. Eddig az összes zenére táncoltam. Ez komoly! Púchy Iván (III. B): Tavaly voltam először, akkor nagyon tetszett, s most is jó. Egy ismeretlen (I. A): Bár most va­gyok itt először, eddig minden na­gyon tetszik. Remélem, nem ér vé­get korán, és végig jól érezzük majd magunkat. Trupek Szüvia (III. A): Az összes diákbál közül eddig ez a legjobb, az biztos. Kopasz László (IV.): Nagyon tet­szik, ezt vártam. Végh Adél (II. C): Tetszik, mert na­gyon jó a hangulat, ügyesek a har­madikosok. Remélem, mi is leg­alább ilyen ügyesek leszünk jövőre. Csermák Eszter (III. A): Nem sze­retem a bálokat, de ez itt egészen más, és most már sajnálom, hogy nem voltam korábban. Jövőre azon­ban az elsők között leszek, aki ide­jön. Lengyel Zsuzsanna, angoltanár: Én főleg az alapiskolában tanítok, s ezért engem nem mindig hívnak meg, de ha meghívnak, akkor szíve­sen eljövök. Nagyon örülök, hogy a néhai kilencedikeseim, akik most harmadikos gimnazisták, meghív­tak. Galo László, tanár (biológia-ké­mia): Egyelőre meg vagyok eléged­ve. Nagyon jó volt a műsor, amit a gyerekek készítettek, s várom a folytatást. Mi az, ami idevonzott? Sklenár Adrianna (III. A): Mi, har­madikosok szervezzük, s ezért illő, hogy itt legyek. Amúgy nem is olyan rossz. Minczinger Judit (IV.): Főleg az, hogy eddig mindig nagyon jó volt, itt vannak az osztálytársaim, a ba­rátaim, és szerintem elsősorban et­től jó a hangulat, nem pedig attól, hogy ez egy iskolai rendezvény. Ha néha bálba megyek, akkor általában nem az én korosztályom képviselteti magát, a diákbál viszont nem ilyen, és épp ettől jó. A tanárokkal együtt is lehet felhőtlenül szórakozni? Sklenár Adrianna (III. A): Nem tu­dom, de én inkább a barátaimmal szeretek szórakozni, mert az az én korosztályom. Minczinger Judit (IV): Azért az más, amikor én választom ki azokat az embereket, akikkel szórakozni szeretnék. Horváth Iván (III. B): Lehet, per­sze. De nem zavarna, ha nem lenné­nek itt. Culka Ottó (III. A): Természetesen jobb lenne nélkülük, de kénytelenek vagyunk elviselni őket. Na jó, most csak tréfáltam, amúgy egyáltalán nem zavarnak. Gogh Dominika (II. A): Jó látni a tanárokat is, ahogy buliznak, nem mindig lehet ilyen látványban ré­szünk. Szerintem jó így együtt, hi­szen máskor úgyis nélkülük buli­zunk. Mi az, amin változtatnál? Fazekas Tamás (IV. o.): Minden szuper, csak a zenekar egy kicsit töb­bet játszhatna, mire belejönnék a táncba, már abba is hagyják. Holecskó Balázs (II. C): Az a rossz, hogy még egy kólára sem le­het bemenni a bárba, csak a taná­roknak. Pedig a múlt évben még mi is bemehettünk. Kopasz László (IV.): Nekem így megfelel. A hangulat jó, a műsor jó, a zene is jó. Kellennél több? Trupek Szüvia (III. A): Jobb lenne, ha tovább tartana. Én biztos itt len­nék akár háromig is. Nikiék már tavaly és tavalyelőtt is bemutatkoztak a diákbálon A DIÁKBÁL TANÁRSZEMMEL Vojtek Sándor (magyar-angol): Én itt azt élvezem, hogy újból felvehettem a szmokingomat, s most illegethetem-billegethetem magam ben­ne. Hogy milyen ez a diákbál? Először megvárom a vacsorát, hogy jóllakjak, s aztán neküátok majd szórakozni, szerintem sikerül. Bugyi Ferenc igazgatóhelyettes: Mióta a Duna utcán tanítok, állandó résztvevője vagyok a diákbálnak. Aki eljön ide és megnézi, az megérte­né, hogy szavakkal nehezen tudnám elmondani, milyen is ez. Látni kell, hogy a diákjaink milyen boldogok, felszabadultak és mire képesek, s ha nem lenne diákbál, talán sok mindenről mi, tanárok sem tudnánk. Sajnos manapság nagyon kevés középiskola rendez diákbált. Talán azt hi­szik, hogy a mai világban mással lehet megfogni a gyerekeket, de véleményem szerint a legnagyobb gond ott van, hogy nagyon sok munka van vele. Fel kell rá készülni, műsort kell betanulni, pénzbe kerül, továbbá a tanárok hozzáállásának is pozitívnak kell lennie, mert a felkészü­lés sokszor a tanítás rovására megy, hiszen éjszaka nem próbálhatnak a diákok. Kováts Márta (matematika-kémia): Az a szép az egészben, hogy itt tanár és diák együtt táncol, van úgy, hogy az egész osztály kivonul a par­kettre, ott az osztályfőnököt körbeveszik, s együtt szórakoznak. Ez a jó benne, és látják azt, hogy a tanár is ember, tehát ő is tud szórakozni, ha itt az ideje, s ha a munkának van itt az ideje, akkor pedig dolgozik. Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt diákbál, a diákok első igazi bálja a szalagavató volt. Amióta diákbál van, a szalagavatóra a gimnazista már megérik arra, hogy kellőképpen tudjon a bálban viselkedni, hogy mer­jen táncolni, hiszen addigra már négy diákbál résztvevője volt. Azóta azt tapasztalom, hogy a szalagavatók sokkal hangulatosabbak. Kulcsár Mónika (magyar-történelem): Szerintem a diákbálban mindenki egyenlő, itt nincs tanár és diák, hanem „csak“ bálozó van, és ez jó. Itt csodálkozik rá az ember igazán arra, hogy a diákok milyen csinosak. Az iskolában bebújnak a padok mögé, alig látunk belőlük valamit, most pedig el tudjuk nézni őket, mennyire felszabadulnak. Nem hallottam még olyat, hogy „úristen, hogyan viselkednek ezek a tanárok, rájuk sem lehet ismerni“, és szerintem itt ők is pont azt várják el tőlünk, hogy felszabaduljunk. Én azt hiszem, hogy ebben a tanári kar partner a di­ákság számára, (lg) VIGYORGÓ Mit mond? Fogszabályozó?- Nos, mondd meg, ki írta?- Tessék előbb a pénzt ideadni!- Nem, előbb mondd meg!- Előbb tessék ideadni a pénzt! A tanító már szeretne végére jár­ni a dolognak, odaadja az ígért száz szokolt.- No itt van, te csirkefogó! De most már ezután megmondod végre, hogy ki írta?- Petőfi Sándor! Ezek a mai fiatalok!- Ezek a mai fiatalok! Egyre gyak­rabban hallom, hogy iskolás fiúk és lányok együtt alszanak. Igaz, a mi időnkben is volt üyen, de azt matekórának hívták. Műveltség Az együk pozsonyi magyar iskolá­ban a tízperces szünetben vala­melyik gyerek nagy betűkkel ezt irta a táblára: „Talpra magyar!“ A tam'tó betér az osztályba, meglát­ja a felírást a táblán és rettentően mérges lesz.- Ki merte ezt ideírni? Senki sem jelentkezik.- Száz szokolt adok annak, aki megmondja, hogy ki írta. A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt fényes ajánlaton, végre Móricka jelentkezik. Tűnés! Tűnés! (Internetfotók) Vannak országok, ahol nem lehet megbuktatni a diákokat Több az évismétlő ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt napokban Magyarorszá­gon a bírálatok kereszttüzébe ke­rült az oktatási tárca közoktatási törvényt módosító javaslatának azon passzusa, amely az alsó tago­zaton megtiltaná a gyermekek megbuktatását. A javaslat első hal­lásra talán meglepőnek tűnik, ám hasonló a szabályozás számos nyugat-európai országban is. Ang­liában, Dániában, Norvégiában és Svédországban például egyáltalán nem lehet megbuktatni a diáko­kat. Belgiumban, Franciaország­ban és Spanyolországban csak az oktatási szakaszok végén (tehát például az alsó tagozat utolsó év­folyamán) lehet évismétlésre köte­lezni a tanulókat, Portugáliában, Görögországban és Írországban pedig csak kivételes esetekben le­hetséges a buktatás. Máltán, illet­ve 2005-től a vallon belga iskolák­ban az utolsó években sem lehet buktatni. Szlovéniában az alapfo­kú oktatásban csak a szülő jóváha­gyásával, Lettországban pedig az iskolatanács és a szülő együttes hozzájárulásával lehet évismétlés­re kötelezni a diákokat. Európa ke­leti és déli részem azonban - jelen­Öngyilkos diák Kettes magaviselet TASR-HÍR Prága. A dél-morvaországi Jaromérice nad Rokytnouban egy 13 éves fiú saját kezével vetette véget életének, amikor megtudta, hogy a bizonyítványában kettes magaviseletét kap. A fiú fölakasztotta magát. A rendőrök a holttest mellett megtalálták a fiú iskolatáskáját és a búcsúleve­lét. A tervét megosztotta barátaival, akik mindezt nem vették elég ko­molyan. Barátait sms-ben értesí­tette arról, hogy „többé már nem megy haza”. A tizenhárom éves diák valószínű­leg félt szülei reakciójától, ezért tette meg ezt a meggondolatlan és végzetes döntést. A kettes magavi­seletét azért kapta, mert zaklatta és bántalmazta osztálytársait. leg nálunk is - minden évfolyam végén meg lehet buktatni a tanuló­kat. A közoktatás szinte minden­hol magában foglalja az alapfokú, az alsó és a felső középfokú okta­tást. Az Európai Unió tagállamai­ban az alapfokú oktatási szakasz szinte mindenhol hosszabb, mint az alsó középfokú oktatás, kivétel Ausztria és Németország, ahol négy év alapfokú oktatást négy év alsó középfokú oktatás követ. Az európai uniós országok nagy ré­szében - összesen hét államban - az alapfokú oktatás hat évig tart. Három országban hét-, kettőben négy-, háromban pedig ötéves az alapozó szakasz. Hat európai ál­lam, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Portugália és Svédor­szág egybevont alapfokú és alsó középfokú, úgynevezett egységes szerkezetű alapoktatást tart fenn. Ezek belső tagoltsága országon­ként eltérő, de mindenhol megfi­gyelhető, hogy az alapfokú oktatás szakasza hosszabb az alsó közép­fokú oktatásnál. Az alapfokú rész a dán, a finn, a portugál és a svéd rendszerben hat évig tart, az izlan­di és a norvég alapfokú oktatás hétéves, az alsó középfok pedig három évig tart. (NSZ) Hol az egyensúly? A modern nevelésről ENN Dél van. Szokatlanul hideg. Egy zsú­folt buszon vagyunk. Négy ülés egy­mással szemben, egyiken anyuka, az ablak felől hatéves forma kisfia. A kisfiúval szemben egy középkorú hölgy, aki tíz perce már hősiesen vi­seli, hogy a kis kamasz a lábával a nő lábát rugdossa. Hosszas küzde­lem és önmarcangolás után megszó­lal:- Elnézést asszonyom! Nem szólna a fiának, hogy ne rugdossa a lábam?- Már megbocsásson - kezdi kénye­sen az anyuka-nem szólok rá, én modernül nevelem a gyermekem. A nő mellett álló fiatal ingerülten így reagál:- igen? Engem meg így neveltek! - mondta, s azzal a szájából kivett rá­gógumit az édesanya homlokára nyomta. A III. A osztály Fenyő Miki Csókkirály című szerzeményére akrobatikus elemekkel tarkított lendületes rokit ráztak (Somogyi Tibor felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom