Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-06 / 30. szám, csütörtök
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 6. Dinnyés József zenei estje Dunaszerdahely. Ma 18 órától Dinnyés József daltulajdonos lép fel a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Zenés előadásában Tőzsér Árpád, Kulcsár Ferenc, Zs. Nagy Lajos, Mikola Anikó, Keszeli Ferenc, Török Elemér, Esterházy János, Gál Sándor és Dénes versei, illetve prózái hangzanak el. (ú) SZÍNHÁZ KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Kék rózsa 19 MOZI POZSONY PÓLUS - STER CENTURY: Még egy kis pánik (am.) 15.35, 17.40, 19.50, 22.05 Én, a kém (am.) 20.30, 22.30 Bizsergés (ang.) 17.30, 19.45, 22 Szívtiprók - Heartbreakers (am.) 15.55,18.25,21 A szállító (francia) 14.20,16.15,18.15,20.15,22.15 A Gyűrűk Ura - Akét torony (am.-új-zél.) 14.30,16.30,18,20,21.30 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.10,17.20 Halj meg máskor! (am.-ang.l) 14.05,16.50,19.30, 22.10 Kémkölykök 2. - Áz elveszett álmok szigete (am.) 15.30 KASSA TATRA: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.-am.) 16, 19.30 CAPITOL: Még egy kis pánik (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A Gyűrűk Ura - A két torony (am.-új-zél.) 16, 19.30 KOVÁK: A harcos és a hercegnő (ném.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A Gyűrűk Ura - A két torony (am.-új-zél.) 16.30,20 LÉVA - JUNIOR: A Gyűrűk Ura - A két torony (am.-új-zél.) 16.30 IPOLYSÁG - IPOLY: Szemtől telibe (am.) 18 GYŐR PLAZA: Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Én, a kém (amerikai) 14,16,18,20 A Halj meg máskor! (ang.-am.) 17.30,20 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.30,17.30, 20.30 Jégkorszak (am.) 13 Kapj el, ha tudsz (am.) 14, 17, 19.45 Mindenütt nő (am.) 15.45,18,20.15 Stuart Little, kisegér 2. (am.) 13.30 Szétcsúszva (am.- ang.) 20 A tökös, a török, az őr meg a nő (fr.-ang.) 15.45,18,20.15 Ütközéspont (amerikai) 18 A vörös sárkány (amerikai) 15.30,20 Kvarda József államtitkár a kulturális tárca tevékenységéről Montreal tói Tokajig ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Az MKP tegnapi sajtótájékoztatóján Kvarda József, az SZK Kulturális Minisztériumának államtitkára beszámolt a tárca eddigi tevékenységéről, megemlítve a montreali szlovák kulturális hónap rendezvénysorozatot, valamint azt a kezdeményezést, amely a magyar- országi projekthez kapcsolódva a tokaji régió szlovákiai területének a világörökség részévé jelölésére irányult. Ahogy elhangzott, ehhez a Magyar Köztársaság ajánlására lett volna szükség, amelyet az eddigi tárgyalásokkal nem sikerült kieszközölni, ezért a szlovák fél egyoldalú lépésre volt kénytelen elszánni magát: önálló projektként adta be a tervezetet az UNESCÓ-hoz azzal, hogy a magyar partnerrel tovább szeretné folytatni a tárgyalásokat. A várt eredményt annak ellenére nem sikerült elérni, hogy elkészült egy dokumentum, amely azonban a szlovákiai részt csupán a védőzónába sorolta, s kizárta, hogy magterületté váljon bármilyen kis rész is Szlovákiában. Az államtitkár a minisztérium eddigi száz napjáról szólva ismertette azt a kezdeményezést is, amely az előző tárcavezetés által megszüntetett közművelődési főosztály valamilyen formában történő újjáélesztését irányozta elő. Szóba került továbbá az ÁNO-nak az a javaslata, amely a kisebbségi szekció megszüntetését szorgalmazta, s amelyet sikerült kivédeni. A tájékoztatón szó volt arról a két hét múlva Strasbourg elé kerülő jelentésről is, amely a szlovákiai kultúra helyzetét elemzi. Olyan meglehetősen kritikus és súlyos megállapítások szerepelnek az elemzésben, mint hogy Szlovákiában alulfinanszírozott a kultúra. S ha pénzügyi problémák merülnek fel, a kulturális tárcával szemben előtérbe kerül az egészségügy, az oktatásügy, valamint a szociális szféra - állapítja meg a jelentés. Az államtitkár ezzel kapcsolatban elmondta, a kultúra finanszírozására tervezetet dolgoznak ki a minisztériumon belül, ezenkívül a kisebbségi kultúrák finanszírozását szabályozó törvénytervezetet készítenek elő. Végezetül A hagyományos kultúrák napjai című rendezvénysorozat került szóba, amelybe különféle programokkal előbb Magyarországot, majd idővel Lengyelországot is szeretnék bekapcsolni, (tébé) A pozsonyi Bibiana-ház legújabb, Nerli, nerli című kiállítása, amely a tavaly indult, Párbeszéd a toleranciáról elnevezésű projekt része, ezúttal a zsidó kultúrát és szokásokat hozza közelebb a gyerekekhez. (Mária Baloghová felvétele) Forgács Péter rendező: „Nem drámákat írok át, hanem példányokat készítek, a példány pedig mindig egyszeri" Mindig a kíváncsiság vezeti Három éve van a pályán. Rendezett már Woyzecket, Cselédeket, Két úr szolgáját, Az ördögöt, Pájinkás Jánost... Legutóbb a Jókai Színházba hívták. Forgács Péter komáromi Szentivánéji álma semmivel sem kevésbé meghökkentő, olykor sokkoló, mint Shakespeare darabja. LAKATOS KRISZTINA Nem hétköznapi pályaív a tiéd: színész a Nemzeti Színház stúdiójában, színháztörténet a jeruzsá- lemi Héber Egyetemen, majd rendező szak a budapesti színművé- szetin. Hogyan jöttek ezek az állomások? Színész akartam lenni, egyszerűen azt az utat jártam, amit a színésszé lenni akaró gyerekek: jelentkeztem a főiskolára, nem vettek fel, a Nemzeti stúdiójába viszont bekerültem. Jeruzsálemben szinte véletlenül kötöttem ki. Turistaként utaztam oda, azután kiderült, hogy ösztöndíjat lehet szerezni, így ha már ott voltam, maradtam. Tanultam, dolgoztam színházban, játszottam, kellékez- tem, rendeztem az egyetemen, pin- cérkedtem... Izgalmas lehetett. Ez volt az én Szentivánéji álmom, a felnövés. Lokálpatrióta vagyok, pesti vagyok, egyke vagyok, nagyon kötődöm a szüléimhez, a szüleim nagyon kötődnek hozzám. Egyszer csak kikerültem egy másik Miágba. Akkor volt az Öböl-háború, mégis úgy tűnt, béke van. Fantasztikus egy nyelvet úgy megtanulni, hogy ott élsz. A nyelven keresztül igazán mélyen meg lehet érteni egy országot, egy népet, egy gondolkodást. Izrael igazából körülírható kultúra nélküli ország, vagy ha szebben akarom mondani - multikulturális. Az élet minden területén érzed a sokszínűséget, a gazdagságot, vagy ha úgy tetszik, vegyes salátát, amely eredményez egyfajta nyitottságot: sok minden elképzelhető, sok mindent sokféleképpen lehet csinálni és érteni. Ilyen az izraeli színház is? Nem a legerősebb a világon. Kialakulatlan. Számunkra furcsák a gyökerei. Az ottani színházi világot a 20. század első felében bevándorló oroszok alapították, és részben a mai napig annak a kornak az orosz színházi ízlését tükrözi. Azután persze minden náció hozzátette a magáét. Épp ezért a nyitottság a színházban is tetten érhető. Ahhoz képest, hogy Magyarországon egyféle színházi nyelv az uralkodó, s nehezen tudunk belőle kitörni, Izraelben éppen a sokféleség a zavarbaejtő. Nincsenek biztos fogódzók. Hazatérted után rendező szakos hallgatóként a színművészetire kerültél. Ezek az évek milyen fogódzót adtak? Legtöbbet indirekt módon tanul az ember. Az osztályfőnököm Székely Gábor volt. Tőle következetességet, a már emlegetett nyitottságot, kíváncsiságot, valami gyilkos kérlel- hetetlenséget és morált lehetett tanulni. Furcsa, önmagával és mindennel szemben kételkedő, kérdéseket feltevő ember, aki mindennek a „Izgalmas ez a többlakiság" sokszólam óságát keresi és igyekszik átfogni. Mindig rád volt kíváncsi, sosem a saját megfejtését akarta visz- szahallani, hanem a saját gondolkodásodon belül kérte számon a következetességet. A komáromi színház a Szentivánéji álom rendezésére hívott meg. Milyen volt az első víziód a darabról? Shakespeare a színházi kultúra és gondolkodás egyik kiteljesedése. Kiállja az időt, standard alapanyag. A darabot a színház választotta, az első „vízióm” az volt, hogy hol helyezkedik el a polcon, milyen mélyen vagy milyen magasan. Aztán elkezdtünk a dramaturgommal, Faragó Zsuzsával dolgozni rajta: olvastuk, összevetettük a fordításokat, akkor kezdett kiadni valamilyen képet. A központi sztori két szerelmespár története, akik tapasztalatlan gyerekek, kezdők az életben. Eltelik egy idő, amit éjszakának nevezünk - megfoghatatlan, kiismerhetetlen, az embereknek ilyenkor a rossz vagy a jó érzései felerősödnek -, ezalatt a szerelmi történetük jól meg van kavarva, ők ezt végigszenvedik, a végére pedig felnőnek egy kicsit. Füzér Anni díszlettervezővel kialakult a tér, amely egyfelől költői, másfelől szikár, lezárt geometrikus forma: egy lépcsőrendszer, fekete-fehér, eltorzított sakktáblamintával. A szereplők végig jelen vannak. A darabnak két helyszíne van: egy világi, amely kvázi a mi vüágunk, a másikat erdőnek nevezik - nyilván metafora -, egy álomszerű világ. Vannak a „külső emberek”, a szerelmesek, olyanok, mint mi, felismerhetőek, s vannak az erdő saját lényei, akik nehezebben azonosíthatóak: férfiak, nők, többneműek... Ennek a két világnak az együttes létezését próbáljuk megmutatni. Az előadás szövegének érdekessége, hogy több fordítást felhasználva készült el a végső változatotok. Miért volt erre szükség? A nem angol nyelvű országok előnyös helyzetben vannak: az angolok csak Shakespeare-t használhatják, mi pedig állandóan újra fordíthatunk, az ízlésünknek, a korunknak, vagy egyszerűen csak a divatunknak megfelelően. Magyar nyelven a legszebb Szentivánéji-fordítás Arany Jánosé. Ha nagyon gonoszul akarok fogalmazni, azt mondom, hogy egy hihetetlenül értékes, élvezetes és tisztelt múzeumi tárgy. De számomra nehezen élővé, átélhetővé tehető anyag. Vannak újabb, átélhetőbb fordítások is, csak nem olyan tehetségesek, mint Aranyé. Áz ideális megoldás az lenne, ha az előadáshoz készülne egy külön fordítói példány. Ez számunkra nem volt járható út, így az ismert magyar fordításokból csináltunk egy „öszvért”. Azt tartottuk szem előtt, hogy minél tisztább, pontosabb, szárazabb legyen a szöveg, s inkább a színészi játék legyen, ami a szárazságot megnedvesíti. A Szentivánéji álom verses dráma. Shakespeare korában sokkal közelebb állt a közemberek nyelvéhez ez a költői stílus, ma azonban már a magyar Shakes- peare-nyelv hihetetlen mértékben elválik nemcsak a mindennapi beszédtől, hanem attól a nyelvtől is, amelyet még egyáltalán követni tudunk. Az általad rendezett előadásokra általában jellemző a „szövegkorrekció”. Nem kényszerem az átírás. A rendező mindig húz a szövegből, máshova helyezi a hangsúlyokat. Azt gondolom, a drámák sosem készülhetnek az íróasztalnak. A könyvben kiadott dráma csak egy kotta, amely arra vár, hogy valaki megszólaltassa. A szöveg éppen olyan alapanyag a színházban, mint a színész személyisége, teste-lelke, a zene, a tér... amelyek mindig alkalmazkodnak egy-egy előadáshoz. Túlajdonkép- pen nem drámákat írok át, hanem példányokat készítek. A példány pedig mindig egyszeri. Adott esetben a Szentivánéji álom egyik lehetséges megfejtése - egy a végtelenből. A másik összetevője a kérdésnek a kulturális közeg: a Szentivánéji álomban van egy csomó olyan dolog, amely erősen kötődik annak a kornak a társadalmához, amelyben íródott. Mára az értelmét vesztette, esetleg a könyvtárban lehet utána nézni. Ettől még nem kell kidobni. A szöveg megőrződik a könyben, van millió kommentárja, magyarázata. De egy dolog a kultúra, amely egy megőrző, rögzítő működés, s egy másik dolog a színház. Héttől tízig van, addig, ameddig valaki nézi. S ezalatt minden a jelenidejűséget szolgálja. Vendégként a kezdeti elképzelésed megvalósítását mennyire befolyásolja, hogy idegen környezetben, számodra ismeretlen színészekkel dolgozol? Feltételezem, ismeretlenebbekkel, mint amikor magyarországi társulatnál rendezel. Az, hogy ez egy nyelvi-kulturális kisebbségnek a színháza, benne van a falakban. De ezzel nem lehet foglalkozni szerdán, csütörtökön, pénteken, a próbák alatt. Nem ismertem a komáromi társulatot, felkészülésként megnéztem egy-két előadást, rákérdeztem arra, amire kíváncsi voltam. De nincs ez másként máshol sem. Az, hogy valakit már láttam egy-egy előadásban, nem jelent sokat, az első találkozás általában rácáfol az előítéletekre, akár pozitív, akár negatív értelemben. Mindig, mindenütt csak a kíváncsiság hajtja az embert - ami tulajdonképpen a legtöbb. Egy feltett szándékom volt Komáromban: nem akartam vendéget hívni, mert azt hiszem, pont az a lényege egy-egy munkának, hogy abból dolgozunk, amilyen az itteni társulat, amilyen az ő személyiségük. Nem az a fontos, hogy a legjob- bakkal szülessen egy mintaelőadás, hanem hogy itt létezik egy társulat, amely - ha jól értem - szeretne egy komolyabb, kérlelhetetlenebb, gyöt- relmesebb színházi utat járni, s ez engem érdekel. Hogy mit lehet belőlük kihozni. Hogy meddig hajlandóak velem jönni. Hogy mennyire lehet őket szeretni. Nincs anyaszínházad, vendégként dolgozol a magyarországi társulatokkal is. Hosszabb távon ez a fajta alkotás kihívás vagy inkább negatívum? Nekem még nincs hosszú táv. Ez a harmadik évem a pályán. Egyelőre izgalmas ez a többlakiság, több kikötő, minden kikötőben több szerető... Természetesen hosszú távon nem jó, az ember könnyen belekeseredhet. Mindig mész valahova, próbálsz beleszeretni valakibe, vagy igyekszel, hogy beléd szeressenek, egy jót élvezzetek együtt, azután gyorsan to- vábbállsz. A színház mégiscsak közösségi műfaj, s valószínűleg az az ideális létezési módja, amikor hosz- szú ideig egy társulatban vagy, s az adott folyamatnak - fejlődésnek, rothadásnak, mikor minek - a részese vagy. Az igazán jelentős előadások mindig ilyen helyzetekben születnek. Bonyolult konstelláció kell hozzá, de akkor tulajdonképpen közepes tehetségek is más minőséget tudnak létrehozni, mint sok ragyogó külön kis univerzum gyülekezete. Az alkotó közösség valamilyen módon neked is megadatott, hiszen tanítasz a budapesti Színművészeti Egyetemen. Mit tanítasz nekik? Színészmesterséget. Bár pontosabb, ha azt mondom, bejárok a színészmesterség óráikra. Bennem is annyi a kétely, a kérdés, hogy túlzás lenne tanításnak nevezni. A diákjaim sok mindent tudnak, értenek, talán még keveset éreznek. A személyességet szeretném nekik megtanítani, hogy tudják használni, végül is ez a munkaeszközük. Ez a művészet: a személyesség izgalmassága, vagy annak tétele, ahogy egy titkot képesek felvállalni a színpadon. A FORUM INTÉZET KÖZLEMÉNYE Az elmúlt években sokszor előfordult, hogy több szlovákiai magyar vagy magyarországi szervezet ugyanannak a célcsoportnak ugyanazon a napon, sőt ugyanabban az időpontban szervezett valamilyen rendezvényt, konferenciát, megbeszélést. Az egyeztetés, a koordinálás nagyon komoly gondot jelent a mintegy 700 szlovákiai magyar szervezet között. Sokszor és sokan próbálták megoldani ezt a problémát - sikertelenül. Sikertelenül, mert a legtöbb rendezvény „pályázatfuggő”, az előző év végén senki sem tudja megmondani, hogy lesz-e, illetve hogy mikor kerül sor az adott rendezvényre, hiszen a beadott pályázatok az év folyamán kerülnek elbírálásra, így nagyon nehéz tervezni. Ezt a problémát kívánja megoldani a Fórum Intézet azzal, hogy az interneten létrehozta a „Szlovákiai magyar szervezetek rendezvényei” (röviden Naptár) c. honlapot. Á Naptár mindenki számára elérhető lesz a szlovákiai magyar, a magyarországi és egyéb fontosabb honlapokon. Bárki megnézheti, hogy az országos érdeklődésre számot tartó rendezvények mikor lesznek, és ennek függvényében tudják az egyes szervezetek tervezni a saját aktivitásaikat. A Naptárban mindenki megnézheti a rendezvény napirendjét, hogy ki rendezi, sőt be is jelentkezhet az adott rendezvényre. A rendezvényhez-do- kumentumokat (pl. visszajelző lap) és képeket (meghívó, plakát stb.) lehet rendelni. Előnye a Naptárnak, hogy minden jelentkező szervezet saját elektronikus naptárt is kap az interneten, amelyet megfelelő felhasználói névvel és jelszóval csak maga tud elérni és használni, és ebben követni tudja a szervezeten belüli történéseket is. A Naptár használata nagyon egyszerű, gyorsan és biztonságosan kezelhető - és teljesen ingyenes. A használatához viszont felhasználói névre és jelszóra van szükség, amelyet minden szervezet a „Visszajelző lap” kitöltésével kérhet a Fórum Intézetben (E-maü: toth@fo- ruminst.sk , levélcím: Fórum Intézet, Parková 4, 931 01 Samorín, Fax: +421-31-560 2712). A Naptár használatát elsősorban azoknak az országos hatáskörű szervezeteknek (alapítványok, társulások, klubok, kiadók, galériák, múzeumok stb.) ajánljuk, amelyek rendelkeznek internetes kapcsolattal, de más helyi, regionális szervezet is bejelentkezhet, amennyiben olyan rendezvényt szervez, amely sokak számára érdekes lehet. Azon szervezetek, amelyek nem rendelkeznek internetes kapcsolattal, a Fórum Intézetben jelezhetik a rendezvényeiket, és mi feltesszük azokat a honlapra. A Naptár megtekinthető az interneten, a www.foruminst.sk címen. A Naptárral kapcsolatos tudnivalókról a Fórum Intézetben Somoiján 2003. február 20-án 13 órai kezdettel képzést rendezünk, amelyre minden érintett szervezet képviselőjét szeretettel várjuk. (A képzés ingyenes, az utazással kapcsolatos költségeket nem tudjuk megtéríteni.) Somolja, 2003. február 5. Tóth Károly a Fórum Intézet igazgatója (Dömötör Ede felvétele)
