Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-06 / 30. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 6. Riport A hozzátartozók kétségbeesetten keresték a kórházban a holttestet, mire kiderült, hogy pizsamába öltöztetve még mindig a temetkezési vállalatnál őrzik az elhunytat Nem hagynak mindenkit békében nyugodni A temetkezési vállalatok közti egyre élesedő konkurenciaharc már nem újdonság. Komáromban és környékén mindenki tud legalább egy esetről, amikor valamely temetkezési vállalat képviselői hamarabb megjelentek az elhunyt családjánál, mint ahogyan a hozzátartozók tudomást szereztek volna szerettük elhalálozásáról. V. KRASZNICA MELITTA Amikor egyik ekeli olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a nagy nyilvánosság elé szeretné tárni a komáromi mentő- szolgálat ügyeletesével és az Astra temetkezési vállalattal szerzett keserű tapasztalatait, azt gondoltuk, ismét a már említett konkurenciaharc újabb „áldozatával” állunk szemben. Azonban kiderült, most nem teljesen erről volt szó. De az emberek már eleve bizalmatlanok a temetkezési vállalatokkal szemben, sokkal nehezebb visszaszerezni a jó hírnevet, mint elveszíteni azt. Az alábbi esetben egy kis odafigyeléssel, nagyobb empátiával el lehetett volna kerülni a kellemedenségeket. „December 28-án, szombaton reggel a féljem hirtelen rosszul lett, összeesett a fürdőszobában - kezd a történet mesélésébe Zakály Katalin. - Természetesen azonnal hívtuk a mentőket, a párom ugyanis komoly szívbeteg volt. Fiatalember létére, hiszen csak most töltötte be a 49. évét, már 1979-ben leszázalékolták, 2001-ben szívinfarktuson esett át, és tavaly ősszel is volt egy súlyos rohama. Akkor az orvosok megmondták, hogy szívműtétre lesz szüksége, különben bármikor bekövetkezhet a legrosszabb. A férjem bele is egyezett a műtétbe, és vártuk az értesítést, hogy mikor tudják elvégezni az operációt. Tudni kell még, hogy a legutóbbi kórházi kezelése után kapott egy zárójelentést a pontos diagnózissal, amelynek másolatát az orvos javaslatára mindig magánál hordta. Éppen azért, hogy ha rosszul lenne, az orvosok azonnal tudják, mivel állnak szemben. Amint kiért a mentő - megjegyzem, háromszor is kellett telefonálnunk -, az ügyeletes orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Borzasztó volt elfogadni a tényt, de bele kellett törődnünk a megmásít- hatatlanba. Kértük a doktor urat, hogy állítsa ki a szükséges papírokat, hogy még aznap megvásárolhassuk a koporsót és kivihessük férjemet a halottasházba. A fiatal orvos azonban ragaszkodott a boncoláshoz. Hiába mutattuk neki a kórházi jelentéseket, ő hajthatatlan volt. Azt mondta még, ha végképp nem akarunk beleegyezni a boncolásba, hétfőn reggel jelenjünk meg a kórházban, és a férjem kórlapját is vigyük magunkkal. Ezzel összeszedte az iratokat, és elment. Talán egy negyed óra sem telt el, amikor megjelent az utcánkban az Astra temetkezési vállalat kocsija, azzal, hogy elviszik a holttestet. Kértük, ne tegyék, hiszen a falunkban is van hűtőkamra, de ők ragaszkodtak hozzá, mondván: olyan utasítást kaptak, hogy boncolás lesz, tehát be kell szállítani Komáromba a holttestet. Úgy, ahogy volt, pizsamában, betették a tetemet a kocsiba, és már vitték is” - meséh az asszony. „Hétfőn reggel a körzeti orvostól elkértük a kórlapot és a kórházba mentünk. Ám a mentőszolgálatosoknál sem a férjemről, sem a doktor úr által elhozott papírokról nem tudtak semmi. A doktor úr közben megbetegedett, ezért őt sem találtuk meg. A patológián ugyancsak nem tudtak az esetünkről. Mondanom sem kell, ekkorra már az ájulás kerülgetett, hogy hol lehet a férjem teteme. A patológián aztán egy fiatalember sietett a segítségünkre, akiről később tudtuk meg, hogy Polgár Tibornak hívják és szintén temetkezési vállalkozása van Komáromban. Néhány telefonhívással kiderítette, hogy a halott még mindig az Astrásoknál van. A fiaimmal együtt elmentek érte, ott találták szegény férjemet a halottszállító kocsiban, úgy, ahogyan elhozták, pizsamában. Ott voltak az orvosi papírok is. Mivel mi kitartottunk elhatározásunk mellett, hogy nem engedélyezzük a boncolást, a kórházban végre sikerült beszereznünk a szükséges papírokat, és Polgár úrék délután - szépen felöltöztetve - hazaszállították a holttestet, így tudtuk aztán december 31-én eltemetni megboldogult férjemet. Kérdem én, mire volt jó ez az egész hercehurca a boncolással, amikor a papírokból is nyilvánvaló volt, hogy a férjem komoly szívbeteg volt? Miért nem vihettük ki őt rögtön az ekeli halottasházba? Esetleg akkor a temetkezési vállalat elesett volna a várt haszontól? A férjemet már senki nem adhatja vissza, de ezt a meghurcoltatást megspórolhatták volna nekünk.” Kíváncsiak voltuk rá, hogy a temetkezési vállalat képviselői hogyan magyarázzák az esetet. Uzsák Márta, az Astra társtulajdonosa elmondta, ők a kórház diszpécserétől kapták a hívást, miszerint el kell hozniuk egy halottat Ekeiről. Mivel az ügyeletes orvos boncolást rendelt el, hétfőn reggel kellett volna tovább- szállítaniuk a holttestet az érsekújvári kórházba. Komáromban ugyanis csak azokat boncolják, akik a kórházon belül hunytak el. Egészen a közlemúltig viszont az volt a gyakorlat, hogy az Érsekújvárban boncolt holttesteket a komáromi kórház patológián tárolták mindaddig, amíg tovább nem szállították azokat. A komáromi kórház vezetése azonban nemrégiben hozott egy rendelet, miszerint a hétvégeken, valamint hétköznaponként a munkaidő letelte, vagyis délután három óra után a temetkezési vállalatok nem helyezhetnek el halottat a patológián. A rendelet egy esetre miatt született meg, amikor - máig tisztázatían körülmények között - két halottat felcseréltek a patológián. Azóta tehát a temetkezési vállalatoknak az említett időszakokban saját maguknak kell megoldaniuk a holttestek tárolását. „Mi egy hűtőbokszot bériünk, és hétfőn reggelig oda helyeztük a halottat - mondta Uzsák Márta. - Olyan híresztelés is szárnyra kapott ugyanis, hogy egész hétvégén a halottszállító kocsiban feküdt a holttest. Ez természetesen nem igaz. Hétfőn reggel aztán útra készen vártuk a hozzátartozókat. Addig ugyanis nem akartunk elindulni, míg nem tudtuk biztosan, hogy sikerült-e leállítaniuk a boncolást. Mi semmit sem tudtunk arról, hogy az elhunyt özvegye és a fiai a komáromi kórházban keresik a halottat. Bevallom, kissé meg is lepődtünk, amikor a fiatalemberek hétfőn délelőtt feldúlva megjelentek Polgár Tiborral. Hiszen mi jóhiszeműen, az ő érdekükben jártunk el, amikor itt vártunk rájuk. Az ügyeletes orvos által kiállított papírok alapján ugyanis hétfőn kora reggel már el is szállíthattuk volna Érsekújvárba a halottat. Végül aztán átadtuk a családjának az elhunytat és részünkről lezárult az ügy.” Dr. Polák Zsuzsanna, a mentőszolgálat főorvosa az esettel kapcsolatban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ügyeletes orvos a szabályoknak megfelelően járt el. A bejelentés után a törvényileg előírt időn belül indult a* mentőkocsi a helyszínre, ám azokban a napokban nagyon síkosak voltak az utak. „Én tudom, hogy ilyen esetekben a hozzátartozók másként érzékelik az idő múlását, de a mentőkocsi vezetőjének is alkalmazkodnia kell az útviszonyokhoz - magyarázta. - Ennek ellenére igyekeztek a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre érkezni. Az ügyeletes orvos szerint a család, főleg az elhunyt fiai rendkívül arrogánsán fogadták őket, szemükre vetve, hogy milyen soká tartott a kiszállás. A doktor úr sajnos már csak a halál beálltát tudta megállapítani, és saját belátása szerint elrendelte a boncolást. Igaz ugyan, hogy az elhunyt férfi komoly szívbeteg volt, de elméletileg más is okozhatta halálát. Mivel a hozzátartozók nem vállalták a halott beszállítását, ezért az orvos a kórház diszpécserközpontján keresztül küldetett halottszállítókat a helyszínre. Éppen azt, amelyik az adott hétvégén ügyeletes volt. Mint megtudtam, az Astra halottaskocsija éppen útban volt Kolozsnéma felé, ezért érkeztek meg olyan hamar Zakályékhoz.” Polák Zsuzsanna egyébként csak ezen eset kapcsán szerzett tudomást a kórház új rendeletéről, miszerint a patológián kizárólag munkaidőben helyezhetők el a holttestek. Négy-öt család foglalkozott drogterjesztéssel a pozsonyligetfalui lakótelepen, rettegésben tartva a többi lakót, nem beszélve a károkról, amelyeket a hívatlan látogatók okoztak A lakók, a vagyon biztonsága csak portával szavatolható PÉTERFI SZONYA Nemrég még rémregényekbe illő történetek keringtek a ligetfalui Romanova és Rovniankova utcai házakban történtekről. A lakók joggal tartottak attól, hogy távollétükben feltörik a lakásukat, vagy a pincékben, lépcsőházakban tanyázó kábítószerezők kárt tesznek vagyonúkban. Félve nyitották ki a felvonót, mert megtörtént, hogy hullára bukkantak. Nem is egyszer - összegezte Mária Hollsteinerová a Biztonságos Otthon non-profit szervezet koordinátora. Radovan Skyva, a szervezet elnöke elmondta, régóta szeretett volna segíteni abban, hogy az emberek kulturált körülmények között élhessenek, de előbb az illetékesekkel is el kellett fogadtatni a közbiztonságot szavatoló tervezetét. Ez nem volt egyszerű. Az említett két házban 4-5 család foglalkozott drogteijesz- téssel, s emiatt a többi bérlő biztonsága forgott veszélyben. Hiába vitték el a düereket a rendőrök, előbb tértek vissza a lakásukba, mint a feljelentők. A107 lakásból 102-ben folyamatosan rettegtek a családok. Hiába igyekeztek lakást cseréim, amint megemlítették a lakáscímet, ugrott az ajánlat. A bérlők belátták, egyedüli megoldás a porta lehet. A lakóközösségek számításai szerint is nyilvánvalóvá vált: kevesebbe kerül a fülke kialakítása és a portások bérének kiegészítése, mint a vandálok okozta károk rendezése, a rettegésről nem is szólva. Hiszen ezekben a házakban évente 300 000 koronát költöttek a javításokra, mégsem működtek a felvonók, hiányzott az üveg az ajtókból, a postaszekrényeket kiszaggatták. - Ä porták gondolatáért mindenki lelkesedett, a gondot nem is az akarat hiánya, hanem az építkezési engedélyek, az ügyintézés lassúsága okozta. S ez a probléma a mai napig fennáll. Mi tudjuk a mit és a hogyant, a helyi munkahivatallal együttműködünk a portások kiválasztásánál, hiszen ők a szervezet alkalmazottai, ám a bürokrácia ellen teheteüenek vagyunk - panaszolta Radovan Skyva. Jelenleg a két portán kilencen váltakoznak, hat férfi és két portásnő dolgozik. Amint a non-profit szervezet elintézi a szükséges iratokat, a környékbeli 8-10 házban élők biztonságára, vagyonuk védelmére is portások vigyáznak. Vannak háztömbök, például a Kopcianska utcai, ahol a bérlők, tulajdonosok lakásonként 5000 koronát adtak össze a porta felépítésére, s mint a többi házban, ők is havi 150 koronával járulnak hozzá a portások béréhez.-Mi úgyvéljük, aközös költségből kell rendezni a kiadásokat-jelentette ki. A két háztömbben kamerák őrzik a bejáratokat, az ügyeletes portások a vendég érkezését telefonon jelentik be a bérlőknek. Az egyik házban a lakók elhatározták, biztos, ami biztos, vendégeiket a portán veszik át, illetve ki is kísérik a házból - kommentálta látogatás közben a koordinátor. A portások elégedetten nyugtázták, hogy a fülke berendezését a lakók hordták össze, hűtő, tévé, karosszék teszi otthonossá a munkahelyeket.- Családtagok lettünk, olyannyira megbíznak bennünk, hogy a postát is átvehetjük. Tudtunkon kívül senki sem lépheti át a porta küszöbét, a felújított lépcsőház, felvonó ragyog a tisztaságtól. A lakók tapasztalták, hogy amióta mi őrizzük az otthonukat, a közös költségek is csökkentek. Mert például a takarítónő is csak annyi munkaórát számolhat el, amannyit itt tölt. Akaratlanul őt is ellenőrizzük - számolt be az egyik portás. A szemle alatt tapasztaltuk, hol a kutyájával sétálni induló néni váltott szót a portással, hol az iskolából hazatérő tizenéves „ragadt le” a portásfülkében levő számítógép előtt. - Mi nemcsak az ötödik, hanem Pozsony többi városrészét is képesek vagyunk védőszárnyaink alá venni. Mi több, Szlovákia más városait, lakótelepeit is. Természetesen a portásokat a helyi munkahivatalok közreműködésével, helyben választanák ki. Úgy tűnik, a porták üzemeltetése bevált. Bár több házban „lekoppintották” a Biztonságos Otthon non-profit szervezet tervezetét, s a hivatalos engedélyezés nélkül alakították ki a portákat, beszélgető- társaink a törvényes ügyintézés hívei. Mert a lakók, a vagyon teljes biztonsága csak így szavatolható. (Somogyi Tibor felvétele) Biztonságuk a tét-2 FOK KUEV 0 VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: HAVAZÁS ÉSZAKON, KELETEN, -6 ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Ma is marad a borult égbolt, de komolyabb havazásra már csak az ország északi és keleti területein számíthatunk, máshol legfeljebb gyenge hószállingózás várható. A legmagasabb nappali hőmérséklet -6 és -2 fok között alakul, az ország délnyugati részén akár 0 fok is lehetséges. Északi irányú szél 3 és 7 m/s közötti sebességgel, de nyugaton helyenként komoly széllökésekkel. Éjszaka a hőmérséklet -4 és -8 fok közé csökken. Holnap is borult lesz az égbolt, havazás csak keleten és északon várható. A legmagasabb nappali hőmérséklet -7 és -3 fok között várható. A Nap kel 07.15-kor - nyugszik 16.57-kor A Hold kel 09.37-kor - nyugszik 22.23-kor A Duna vízállása - Pozsony: 360, árad; Medve: 230, árad; Komárom: 315, árad; Párkány: 240, árad. Bár általában csökken az időjárás kellemetlen hatása, a mozgás- szervi betegségekkel küzdőknél javulás még nem várható. Több alvásra van szükségünk, hogy szervezetünk megerősödjön, a mai éjszaka erre kiválóan alkalmas. Az alacsony vérnyomásúak kellemetlenül érzik majd magukat, náluk csökkenni fog a szellemi és fizikai teljesítőképesség. A reggeli órákban az alacsonyabban fekvő területeken egyeseknél légzési gondok jelentkezhetnek, de ezek hamar elmúlnak. Holnap különösebb változás nem várható. Hnlnan ♦ Kiváló kutatók munkájának ♦ Egy kis ♦ Az európaiság nun lap \ijl szintézise társadalomismeret irodalmi kontextusa