Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-06 / 30. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 6. Riport A hozzátartozók kétségbeesetten keresték a kórházban a holttestet, mire kiderült, hogy pizsamába öltöztetve még mindig a temetkezési vállalatnál őrzik az elhunytat Nem hagynak mindenkit békében nyugodni A temetkezési vállalatok közti egyre élesedő konkurencia­harc már nem újdonság. Ko­máromban és környékén min­denki tud legalább egy eset­ről, amikor valamely temetke­zési vállalat képviselői hama­rabb megjelentek az elhunyt családjánál, mint ahogyan a hozzátartozók tudomást sze­reztek volna szerettük elhalá­lozásáról. V. KRASZNICA MELITTA Amikor egyik ekeli olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünk­höz, hogy a nagy nyilvánosság elé szeretné tárni a komáromi mentő- szolgálat ügyeletesével és az Astra temetkezési vállalattal szerzett kese­rű tapasztalatait, azt gondoltuk, is­mét a már említett konkurenciaharc újabb „áldozatával” állunk szem­ben. Azonban kiderült, most nem teljesen erről volt szó. De az embe­rek már eleve bizalmatlanok a te­metkezési vállalatokkal szemben, sokkal nehezebb visszaszerezni a jó hírnevet, mint elveszíteni azt. Az alábbi esetben egy kis odafigyelés­sel, nagyobb empátiával el lehetett volna kerülni a kellemedenségeket. „December 28-án, szombaton reg­gel a féljem hirtelen rosszul lett, összeesett a fürdőszobában - kezd a történet mesélésébe Zakály Katalin. - Természetesen azonnal hívtuk a mentőket, a párom ugyanis komoly szívbeteg volt. Fiatalember létére, hiszen csak most töltötte be a 49. évét, már 1979-ben leszázalékolták, 2001-ben szívinfarktuson esett át, és tavaly ősszel is volt egy súlyos ro­hama. Akkor az orvosok megmond­ták, hogy szívműtétre lesz szüksé­ge, különben bármikor bekövetkez­het a legrosszabb. A férjem bele is egyezett a műtétbe, és vártuk az ér­tesítést, hogy mikor tudják elvégez­ni az operációt. Tudni kell még, hogy a legutóbbi kórházi kezelése után kapott egy zárójelentést a pon­tos diagnózissal, amelynek másola­tát az orvos javaslatára mindig ma­gánál hordta. Éppen azért, hogy ha rosszul lenne, az orvosok azonnal tudják, mivel állnak szemben. Amint kiért a mentő - megjegyzem, háromszor is kellett telefonálnunk -, az ügyeletes orvos már csak a ha­lál beálltát tudta megállapítani. Borzasztó volt elfogadni a tényt, de bele kellett törődnünk a megmásít- hatatlanba. Kértük a doktor urat, hogy állítsa ki a szükséges papíro­kat, hogy még aznap megvásárol­hassuk a koporsót és kivihessük fér­jemet a halottasházba. A fiatal or­vos azonban ragaszkodott a bonco­láshoz. Hiába mutattuk neki a kór­házi jelentéseket, ő hajthatatlan volt. Azt mondta még, ha végképp nem akarunk beleegyezni a bonco­lásba, hétfőn reggel jelenjünk meg a kórházban, és a férjem kórlapját is vigyük magunkkal. Ezzel össze­szedte az iratokat, és elment. Talán egy negyed óra sem telt el, amikor megjelent az utcánkban az Astra te­metkezési vállalat kocsija, azzal, hogy elviszik a holttestet. Kértük, ne tegyék, hiszen a falunkban is van hűtőkamra, de ők ragaszkodtak hozzá, mondván: olyan utasítást kaptak, hogy boncolás lesz, tehát be kell szállítani Komáromba a holttes­tet. Úgy, ahogy volt, pizsamában, betették a tetemet a kocsiba, és már vitték is” - meséh az asszony. „Hétfőn reggel a körzeti orvostól el­kértük a kórlapot és a kórházba mentünk. Ám a mentőszolgálato­soknál sem a férjemről, sem a dok­tor úr által elhozott papírokról nem tudtak semmi. A doktor úr közben megbetegedett, ezért őt sem talál­tuk meg. A patológián ugyancsak nem tudtak az esetünkről. Monda­nom sem kell, ekkorra már az áju­lás kerülgetett, hogy hol lehet a fér­jem teteme. A patológián aztán egy fiatalember sietett a segítségünkre, akiről később tudtuk meg, hogy Polgár Tibornak hívják és szintén temetkezési vállalkozása van Ko­máromban. Néhány telefonhívás­sal kiderítette, hogy a halott még mindig az Astrásoknál van. A fiaim­mal együtt elmentek érte, ott talál­ták szegény férjemet a halottszállí­tó kocsiban, úgy, ahogyan elhoz­ták, pizsamában. Ott voltak az or­vosi papírok is. Mivel mi kitartot­tunk elhatározásunk mellett, hogy nem engedélyezzük a boncolást, a kórházban végre sikerült beszerez­nünk a szükséges papírokat, és Pol­gár úrék délután - szépen felöltöz­tetve - hazaszállították a holttestet, így tudtuk aztán december 31-én eltemetni megboldogult férjemet. Kérdem én, mire volt jó ez az egész hercehurca a boncolással, amikor a papírokból is nyilvánvaló volt, hogy a férjem komoly szívbeteg volt? Mi­ért nem vihettük ki őt rögtön az ekeli halottasházba? Esetleg akkor a temetkezési vállalat elesett volna a várt haszontól? A férjemet már senki nem adhatja vissza, de ezt a meghurcoltatást megspórolhatták volna nekünk.” Kíváncsiak voltuk rá, hogy a temet­kezési vállalat képviselői hogyan magyarázzák az esetet. Uzsák Már­ta, az Astra társtulajdonosa elmond­ta, ők a kórház diszpécserétől kap­ták a hívást, miszerint el kell hozni­uk egy halottat Ekeiről. Mivel az ügyeletes orvos boncolást rendelt el, hétfőn reggel kellett volna tovább- szállítaniuk a holttestet az érsekúj­vári kórházba. Komáromban ugyan­is csak azokat boncolják, akik a kór­házon belül hunytak el. Egészen a közlemúltig viszont az volt a gyakor­lat, hogy az Érsekújvárban boncolt holttesteket a komáromi kórház pa­tológián tárolták mindaddig, amíg tovább nem szállították azokat. A komáromi kórház vezetése azonban nemrégiben hozott egy rendelet, miszerint a hétvégeken, valamint hétköznaponként a munkaidő letel­te, vagyis délután három óra után a temetkezési vállalatok nem helyez­hetnek el halottat a patológián. A rendelet egy esetre miatt született meg, amikor - máig tisztázatían kö­rülmények között - két halottat fel­cseréltek a patológián. Azóta tehát a temetkezési vállalatoknak az emlí­tett időszakokban saját maguknak kell megoldaniuk a holttestek táro­lását. „Mi egy hűtőbokszot bériünk, és hétfőn reggelig oda helyeztük a halottat - mondta Uzsák Márta. - Olyan híresztelés is szárnyra kapott ugyanis, hogy egész hétvégén a ha­lottszállító kocsiban feküdt a holt­test. Ez természetesen nem igaz. Hétfőn reggel aztán útra készen vártuk a hozzátartozókat. Addig ugyanis nem akartunk elindulni, míg nem tudtuk biztosan, hogy si­került-e leállítaniuk a boncolást. Mi semmit sem tudtunk arról, hogy az elhunyt özvegye és a fiai a komáro­mi kórházban keresik a halottat. Be­vallom, kissé meg is lepődtünk, amikor a fiatalemberek hétfőn dél­előtt feldúlva megjelentek Polgár Tiborral. Hiszen mi jóhiszeműen, az ő érdekükben jártunk el, amikor itt vártunk rájuk. Az ügyeletes orvos által kiállított papírok alapján ugyanis hétfőn kora reggel már el is szállíthattuk volna Érsekújvárba a halottat. Végül aztán átadtuk a csa­ládjának az elhunytat és részünkről lezárult az ügy.” Dr. Polák Zsuzsanna, a mentőszol­gálat főorvosa az esettel kapcsolat­ban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ügyeletes orvos a szabályok­nak megfelelően járt el. A bejelentés után a törvényileg előírt időn belül indult a* mentőkocsi a helyszínre, ám azokban a napokban nagyon sí­kosak voltak az utak. „Én tudom, hogy ilyen esetekben a hozzátarto­zók másként érzékelik az idő múlá­sát, de a mentőkocsi vezetőjének is alkalmazkodnia kell az útviszonyok­hoz - magyarázta. - Ennek ellenére igyekeztek a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre érkezni. Az ügyeletes orvos szerint a család, fő­leg az elhunyt fiai rendkívül arro­gánsán fogadták őket, szemükre vetve, hogy milyen soká tartott a ki­szállás. A doktor úr sajnos már csak a halál beálltát tudta megállapítani, és saját belátása szerint elrendelte a boncolást. Igaz ugyan, hogy az el­hunyt férfi komoly szívbeteg volt, de elméletileg más is okozhatta halálát. Mivel a hozzátartozók nem vállalták a halott beszállítását, ezért az orvos a kórház diszpécserközpontján ke­resztül küldetett halottszállítókat a helyszínre. Éppen azt, amelyik az adott hétvégén ügyeletes volt. Mint megtudtam, az Astra halottaskocsija éppen útban volt Kolozsnéma felé, ezért érkeztek meg olyan hamar Zakályékhoz.” Polák Zsuzsanna egyébként csak ezen eset kapcsán szerzett tudomást a kórház új rende­letéről, miszerint a patológián kizá­rólag munkaidőben helyezhetők el a holttestek. Négy-öt család foglalkozott drogterjesztéssel a pozsonyligetfalui lakótelepen, rettegésben tartva a többi lakót, nem beszélve a károkról, amelyeket a hívatlan látogatók okoztak A lakók, a vagyon biztonsága csak portával szavatolható PÉTERFI SZONYA Nemrég még rémregényekbe illő történetek keringtek a ligetfalui Romanova és Rovniankova utcai há­zakban történtekről. A lakók joggal tartottak attól, hogy távollétükben feltörik a lakásukat, vagy a pincék­ben, lépcsőházakban tanyázó kábí­tószerezők kárt tesznek vagyonúk­ban. Félve nyitották ki a felvonót, mert megtörtént, hogy hullára buk­kantak. Nem is egyszer - összegezte Mária Hollsteinerová a Biztonságos Otthon non-profit szervezet koordi­nátora. Radovan Skyva, a szervezet elnöke elmondta, régóta szeretett volna segíteni abban, hogy az embe­rek kulturált körülmények között él­hessenek, de előbb az illetékesekkel is el kellett fogadtatni a közbiztonsá­got szavatoló tervezetét. Ez nem volt egyszerű. Az említett két házban 4-5 család foglalkozott drogteijesz- téssel, s emiatt a többi bérlő bizton­sága forgott veszélyben. Hiába vit­ték el a düereket a rendőrök, előbb tértek vissza a lakásukba, mint a fel­jelentők. A107 lakásból 102-ben fo­lyamatosan rettegtek a családok. Hi­ába igyekeztek lakást cseréim, amint megemlítették a lakáscímet, ugrott az ajánlat. A bérlők belátták, egyedüli megoldás a porta lehet. A lakóközösségek számításai szerint is nyilvánvalóvá vált: kevesebbe kerül a fülke kialakítása és a portások bé­rének kiegészítése, mint a vandálok okozta károk rendezése, a rettegés­ről nem is szólva. Hiszen ezekben a házakban évente 300 000 koronát költöttek a javításokra, mégsem mű­ködtek a felvonók, hiányzott az üveg az ajtókból, a postaszekrényeket ki­szaggatták. - Ä porták gondolatáért mindenki lelkesedett, a gondot nem is az akarat hiánya, hanem az épít­kezési engedélyek, az ügyintézés lassúsága okozta. S ez a probléma a mai napig fennáll. Mi tudjuk a mit és a hogyant, a helyi munkahivatallal együttműködünk a portások kivá­lasztásánál, hiszen ők a szervezet al­kalmazottai, ám a bürokrácia ellen teheteüenek vagyunk - panaszolta Radovan Skyva. Jelenleg a két por­tán kilencen váltakoznak, hat férfi és két portásnő dolgozik. Amint a non-profit szervezet elintézi a szük­séges iratokat, a környékbeli 8-10 házban élők biztonságára, vagyo­nuk védelmére is portások vigyáz­nak. Vannak háztömbök, például a Kopcianska utcai, ahol a bérlők, tu­lajdonosok lakásonként 5000 koro­nát adtak össze a porta felépítésére, s mint a többi házban, ők is havi 150 koronával járulnak hozzá a portá­sok béréhez.-Mi úgyvéljük, aközös költségből kell rendezni a kiadáso­kat-jelentette ki. A két háztömbben kamerák őrzik a bejáratokat, az ügyeletes portások a vendég érkezését telefonon jelen­tik be a bérlőknek. Az egyik házban a lakók elhatározták, biztos, ami biztos, vendégeiket a portán veszik át, illetve ki is kísérik a házból - kommentálta látogatás közben a koordinátor. A portások elégedet­ten nyugtázták, hogy a fülke beren­dezését a lakók hordták össze, hű­tő, tévé, karosszék teszi otthonossá a munkahelyeket.- Családtagok lettünk, olyannyira megbíznak bennünk, hogy a postát is átvehetjük. Tudtunkon kívül senki sem lépheti át a porta küszöbét, a felújított lépcsőház, felvonó ragyog a tisztaságtól. A lakók tapasztalták, hogy amióta mi őrizzük az otthonu­kat, a közös költségek is csökkentek. Mert például a takarítónő is csak annyi munkaórát számolhat el, amannyit itt tölt. Akaratlanul őt is ellenőrizzük - számolt be az egyik portás. A szemle alatt tapasztaltuk, hol a kutyájával sétálni induló néni váltott szót a portással, hol az iskolá­ból hazatérő tizenéves „ragadt le” a portásfülkében levő számítógép előtt. - Mi nemcsak az ötödik, ha­nem Pozsony többi városrészét is ké­pesek vagyunk védőszárnyaink alá venni. Mi több, Szlovákia más váro­sait, lakótelepeit is. Természetesen a portásokat a helyi munkahivatalok közreműködésével, helyben válasz­tanák ki. Úgy tűnik, a porták üze­meltetése bevált. Bár több házban „lekoppintották” a Biztonságos Ott­hon non-profit szervezet tervezetét, s a hivatalos engedélyezés nélkül alakították ki a portákat, beszélgető- társaink a törvényes ügyintézés hí­vei. Mert a lakók, a vagyon teljes biz­tonsága csak így szavatolható. (Somogyi Tibor felvétele) Biztonságuk a tét-2 FOK KUEV 0 VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: HAVAZÁS ÉSZAKON, KELETEN, -6 ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Ma is marad a bo­rult égbolt, de ko­molyabb havazás­ra már csak az or­szág északi és kele­ti területein szá­míthatunk, máshol legfeljebb gyen­ge hószállingózás várható. A legma­gasabb nappali hőmérséklet -6 és -2 fok között alakul, az ország délnyu­gati részén akár 0 fok is lehetséges. Északi irányú szél 3 és 7 m/s közötti sebességgel, de nyugaton helyen­ként komoly széllökésekkel. Éjszaka a hőmérséklet -4 és -8 fok közé csök­ken. Holnap is borult lesz az égbolt, havazás csak keleten és északon vár­ható. A legmagasabb nappali hő­mérséklet -7 és -3 fok között várható. A Nap kel 07.15-kor - nyugszik 16.57-kor A Hold kel 09.37-kor - nyugszik 22.23-kor A Duna vízállása - Pozsony: 360, árad; Medve: 230, árad; Komárom: 315, árad; Párkány: 240, árad. Bár általában csökken az időjá­rás kellemetlen hatása, a mozgás- szervi betegsé­gekkel küzdőknél javulás még nem várható. Több al­vásra van szükségünk, hogy szer­vezetünk megerősödjön, a mai éj­szaka erre kiválóan alkalmas. Az alacsony vérnyomásúak kellemet­lenül érzik majd magukat, náluk csökkenni fog a szellemi és fizikai teljesítőképesség. A reggeli órák­ban az alacsonyabban fekvő terüle­teken egyeseknél légzési gondok jelentkezhetnek, de ezek hamar el­múlnak. Holnap különösebb válto­zás nem várható. Hnlnan ♦ Kiváló kutatók munkájának ♦ Egy kis ♦ Az európaiság nun lap \ijl szintézise társadalomismeret irodalmi kontextusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom