Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-05 / 29. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 5. Nagyszünet Az oktatás nem szűkül le egy regionális egyetemre, kapcsolataikon keresztül nyitnak Európa felé A szlovákiai magyarság lámpásai Nyitrán gazdag hagyományokkal rendelkezik a Tudományos Diákköri Konferencia versenye, melyet évente meg­szerveznek. Ez a konferencia pályamunkák megírását és megvédését jelenti nyelv- vagy irodalomtudományból (Illusztrációs felvétel) ANGOLKA Phrasal verb: liven (something) up Definition: to make something more lively, interesting or exciting. (This phrasal verb has more than one meaning) E.g.l: This party is a bit boring. Don’t worry! It’ll soon liven up once everyone has had a drink or two! E.g.2: You could liven your writing up by using more descriptive adjectives. This phrasal verb can be separated. (E.g. 2) . babies could damage their brains, a Test Anaesthetics given to _ stu dy suggests. 1. bom, 2. small, 3. newborn, 4. fresh Joke „He doesn’t know the meaning of the word ‘fear’. Of course, there are lots of other words he doesn’t know either.“- San Diego Chargers coach Sid Gilman on one of his first year players. Correct answer to the TEST question: newborn (Králik Róbert) SZÓTÁR liven (something) up - felpezs­dül bit boring - picit uncsi descriptive adjectives - leíró melléknevek anaesthetics - érzéstelenítés newborn -újszülött damage their brains - károsítja az agyat (az újszülöttek agyát) a study suggests - derül ki egy tanulmányból fear - félelem he doesn’t know either - szintén nem ismeri Azért írok, mert szeretem kifejezni magam Ámítás vagy igazság? Sándor Anna tanszékvezető­vel beszélgettünk a Konstantin Egyetem Magyar Tanszékének oktatási rend­szeréről, lehetőségekről, a fel­vételiző diákokkal szembeni követelményekről. FITOS ANDRÁS A Konstantin Egyetem Magyar Tan­széke a magyar nyelvet és irodalmat oktató tanárok képzését vállalja fel, vagyis felkészít az alapiskolák felső tagozatán és a középiskolákon folyó oktatásra, de részt vesz az alsótagozatos pedagógusképzésben is. A magyar nyelv és irodalom szak a megnevezésből kiindulva két nagy tudományterületet ölel fel, a nyelv- tudományt és az irodalomtudo­mányt. Egyrészt e két tudományte­rületből készítik fel a hallgatókat, hogy bármilyen fokú és szintű okta­tásban megállják a helyüket. Más­részt - a felsőbb évfolyamokban - ugyanezen tudományterületeknek az oktatásban való átvitelét kívánják megvalósítani, vagyis a módszer­tant tartják rendkívül fontosnak. „Mindezt kilenc főállású oktatónk fedi le: Balkó Irén, Révész Bertalan, Vörös Ferenc magyarországi ven­dégtanár, Bárczi Zsófia, Benyovszky Krisztián, Bauko János, Presinszky Károly és Vancsóné Kremmer Ildikó; valamint jómagam. A főállású okta­tók mellett óraadó tanáraink Csehy Zoltán, Keserű József és Polgár Ani­kó. Mind irodalomból, mind nyelvé­szetből folyamatosan újítjuk tanter­vi kínálatunkat. Ez egyrészt az egyes tanegységek tartalmára, másrészt új tantárgyak bevezetésére vonatko­zik. Februártól vezetjük be a finn nyelv és a pszicholingvisztika okta­tását. Ezen kívül a hallgatók az oktási folyamaton kívül is bővíthetik szakmai ismereteiket. Különböző versenyeket szervezünk számukra, példaként említeném a szép magyar beszéd versenyét és a szónokver­senyt. A győztesek Magyarországon is összemérhetik tudásukat, erejü­ket, ismereteiket az anyaországbeli fiatalokkal.” - mondja Sándor Anna. A diákok így kapcsolatokat teremt­hetnek, beleláthatnak a versenyek szervezésébe és szakmai hozadéka is nagyjelentőségű. Nyitrán gazdag hagyományokkal rendelkezik a Tu­dományos Diákköri Konferencia versenye, melyet évente megszer­veznek. Ez a konferencia pályamun­kák megírását és megvédését jelenti nyelv- vagy irodalomtudományból. A diákok elsajátítják a tudományos kutatás alapjait és elindulnak annak útján. Aki részt vesz a TDK versenye­ken, a későbbiek folyamán könnyeb­ben ír nagyobb lélegzetvételű mun­kát, a szakdolgozatot is beleértve. A nyitrai tanszék jelentős kapcsola­tokkal bír. Állandó és jó a kapcsola­tuk a pozsonyi magyar tanszék okta­tóival, a Selye János Kollégiummal - ahol a kezdetektől fogva vannak hallgatóik -, valamint az ELTE Böl­csészettudományi Karának magyar nyelvi tanszékeivel. Hallgatóik rész­képzés formájában az ELTE Bölcsé­szettudományi Karán tölthetnek két félévet, melynek során intenzívebb kapcsolatba kerülhetnek az anyaor­szággal, és kihasználhatják az ott kí­nálkozó kulturális, oktatási és könyvtárlehetőségeket. A magyaror­szági lehetőségen kívül például ma­gyar - német szakos hallgatóik rész­képzésen vehetnek részt Németor­szágban. Az oktatás nem szűkül le egy regionális egyetemre, kapcsola­taikon keresztül nyitnak Európa fe­lé. „A 2003-as és a 2006-os évek kö­zött tanár- és diákcserét bonyolítunk le a finnországi Turkui Egyetem és a nyitrai Magyar Tanszék között. Két hallgatónk egy féléven át a finnor­szági egyetemen folytathatja tanul­mányait. Februártól bevezetjük a finn nyelvoktatást, lehetőség nyílt Finnországban részképzés formájá­ban tanulni és így már itthon el lehet sajátítani a nyelv alapjait.” - mondja a tanszékvezető. A finn kapcsolatok­hoz fűződik továbbá, hogy a tanszék megpályázta a Socrates Programot, melynek lényege, hogy a finnorszá­gi magyar szakosok eljönnének a tanszékükre két hétre. Ennek kere­tén belül mind a finnországi, mind a nyitrai hallgatóknak a szlovákiai magyarság olyan művelődéstörté­neti jellemzőit villantanák fel, mint például a nyelvhasználat, irodalom, néprajz, a kultúrának egyéb összete­vői; de szociológiai, politológiai elő­adásokat is hallhatnának hazai elő­adóktól és kutatóktól, valamint a di­ákok rövid művelődéstörténeti bete­kintést nyerhetnének a szlovákiai magyarságtudományba. További céljaik között szerepel egy Kárpát­medencei út megszervezése, mely erősíthetné hallgatóik magyarságtu­datát. A tanszéken folyó oktatás barátsá­gos hangulatban és légkörben fo­lyik, mely a tanárok és a diákok jó kapcsolatán alapul. A hallgatók tud­ják, hogy az oktatáson belüli és kívü­li problémákkal is felkereshetik ta­náraikat. Ha kellemes légkörben és megértő hangulatban tudnak együtt dolgozni, biztos, hogy a munka is eredményesebb lesz. „Az érvényesülést illetően, azt hi­szem, hogy a szlovákiai magas munkanélkülislégi arány mellett na­gyon sokatmondó az a tény, hogy magyar szakos munaknélküÜről pil­lanatnyilag nincsen tudomásunk. Hallgatóink nemcsak az oktatás te­rületén helyezkednek el, többen kö­zülük szerkesztőségekben, egyéb in­tézményekben találják meg érvé­nyesülési lehetőségeiket. Azt szeret­nénk, hogy a szlovákiai magyarság lámpásai legyenek az itt végzett pe­dagógusok.” -jegyzi meg a tanszék vezetője. A jövőre nézve további le­hetőségeket nyithat a tolmácsolás- és fordításelmélet képzésének beve­zetése. Bár már ma is végeznek effé­le tevékenységet, de az elméleti és gyakorlati tudással való felvértezés újabb távlatokat nyithat meg hallga­tók előtt. Az egyetem szabad szakpárosítást biztosít minden felvételiző diák szá­mára, ami annyit jelent, hogy az in­tézményben oktatott bármely szak párosítható a magyarral is, így az ide jelentkező a számára legelfogad­hatóbb párosítást választhatja ki. A felvételi általában három részből áll: tesztfeladatok megoldása, kreatív feladat és ezen kívül szóbeli vizsgáz­tatás. A tesztfeladatokat áttanulmá­nyozhatják a jelentkezők, hiszen minden évben megjelentetik fel­adatgyűjteményüket. Ezen kívül idén is terveznek felvételi előkészí­tőt, ennek pontos időpontjáról a je­lentkező írásos értesítést kap. TÓTH B. KRISZTI Tegnap nagyon elgondolkoztam. Épp írtam valamit valakinek, de egyszerre csak letettem a tollat, fel­néztem, és - ahogy mondtam már az elején - elgondolkoztam. Az írá­son, meg hogy ez mekkora hazug­ság. Sok ember, aki ír - köztük én is -, ha dicsérik, szerényen elhárítják: Á, nem lett az olyan jó, ne dicsérj, még zavarba hozol, stb. Aztán elkö­szönnek, és az író megelégedetten nyugtázza: lám, lám, neki is jó ízlé­se van, tetszik, amit írtam. Persze ez nem kifogásolható. Ha csinálok valamit, vagy akár csak mondok egy mondatot, szeretném, hogy az az embereknek tetsszen. A gond csak a hazugságban van. Az érettségi elnököm azt mondta, hogy az igazán nagy írók mindig tudták, hogy ők a legjobbak. Akár Adyról, akár Jpzsef Attiláról, vagy Kosztolányiról beszélünk. A megle­pő mondat nem is ez volt, hanem a következő: És csak az lehet igazán nagy író, aki ezt elfogadja. Tényleg, milyen lenne egy magában állan­dóan kételkedő író? Az emberek nem vennék komolyan. És az a nagyszerűség hiányozna belőle, ami az előbb említettekben meg­van. Hisz a művész más, ezt ő tudja is, erre büszke. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. De ezt nagyon tudni kell. Elfogadni, felvállalni. És minden írás csak magamutoga­tás. Azért írok, mert szeretem kife­jezni magam, és úgy érzem, érde­mes is. Mondhatok mást, mutatha­tok mást, de a soraim elárulnak. Idáig jutottam, mikor elvetettem az egészet és írtam tovább. De egyszer magától került ez a sor a papírra: Imádom kifejezni magam... Ezen gondolkozni kell. Döntöttem akkor. Nem is kicsit. A magamuto­gatásnál hagytam abba. Igen, álsze­rénység. Közben bombázom az is­merőseimet a gondolataimmal: Ezt én írtam rólad, magamról, a hídról... Nagyon jó, hogy ők ezeket elfogad­ják, elolvassák, értékelik. Türelme­sen mosolyogva fogadják az én óri­ási lelkesedésemet, mert ők tudják, amire én most jöttem rá: ez a kis­lány imádja, ha foglalkoznak vele. Azaz ha a gondolatai kerülnek kö­zéppontba. Mert nagyon szereti őket. Becsüli. Persze, van is mit be­csülni rajtuk. Gondolják esetleg jó esetben. De a tény tény marad. Én sem me­nekültem meg a „kiválasztott vagyok“ érzéstől. Talán még viszem is ezzel valamire. Magyart tanítok, és az összes lelkesedésemet bele­adom az óráimba. Vagy (talán) új­ságot fogok írni, és abba is bele­adom minden lelkesedésemet. És talán egyszer már színészkednem sem kell. Ez nemcsak zene, hanem egyfajta különös életérzés, és csodálatos életstílus is A középiskolásoknak lassan dönteniük kell, hol folytatják tovább tanulmányaikat Felsőoktatás jó hangulatban LACZA GERGELY CSIZMADIA GABRIELLA Múlt héten, ahogy egy vizsga után hazafelé utaztam Nyitráról, egy csapat zöld szalagos diák jött ve­lem szembe. Rögtön nosztalgiázni kezdtem, milyen jó is volt végzős középiskolásnak lenni. Vagyis: a szalagavatóig nagyon jó volt, de aztán a rettegett januárban dönte­ni kellett a továbbtanulásról. Mindenki azt mondogatta, meny­nyire komoly lépés ez, életet meg­határozó, alaposan megfontolandó - talán éppen ezen gondolatok mi­att féltünk a döntéstől. Féltünk megjelölni a várost, az iskolát, a szakirányt. Pedig inkább a véletle­nen, mint a megfontoláson múlt döntésünk: alig tudtunk valamit arról a helyről, ahová elindultunk. Én a tanári pálya, a nyitrai magyar szak mellett döntöttem, ekkor végre befejezhettem a hosszú döntési procedúrát. Egy év múlva akkortájt már az el­ső vizsgámra készültem. Az egye­temi élethez viszonylag könnyen alkalmazkodik az ember: a hiva­talos körülményeskedést elfeled­teti a teljes szabadságérzet, a fel­nőttség tudatosítása. A magyar szakos hallgató emellett hama­rabb feloldódik a többiekhez ké­pest, mivel a tanszék magyar kör­nyezetében otthonosabban mo­zoghat. Ez a biztonságtudat az el­ső szemeszter végén nagyon sokat számított. Az első vizsgaidőszak után az ese­mények felgyorsultak. A beillesz­kedés problémája elfelejtődik, az egyetemi hallgató egyre inkább a minőségre kezd figyelni. Ez főleg a szemeszterről szemeszterre bő­vülő tantárgykínálatban és - színességben mutatkozott meg. így hamar megtaláltam az érdek­lődési körömnek megfelelő disz­ciplínákat. Talán a szemináriu­mok hangulata, kötetlensége ra­gadott meg leginkább. Amikor megkérdezték tőlem: tetszik-e az egyetem, elégedett vagyok-e a szakommal, határozott igennel válaszolhattam, hisz azt tanulha­tom végre, ami igazán és kizáró­lag érdekel. A magyar tanszéken azóta figye­lemmel követhetem a folytonos nyitottságot az újítások felé, a di- namikusságot, a korszellemmel való haladást. A tavaszi szemesz­ter meglepetése a finn nyelv okta­tása lesz (már nagyon várom). Tanáraink a legfrissebb kutatási eredmények alapján tartják meg előadásaikat, sőt rendszeres elő­adásokat is szerveznek neves nyelvész, irodalmár, irodalomkri­tikus vendégekkel - ennél jobb biztosítékot nem is kaphatna egy diák az információk aktualitására. Ami különlegessé teszi az itteni hangulatot, hogy „két lábon jár köztünk” az irodalom, mivel köl­tők, írók (Bárczi Zsófia, Révész Bertalan, Csehy Zoltán, Polgári Anikó) és irodalomkritikusok (Benyovszky Krisztián, Keserű Jó­zsef) tanítanak bennünket. Az irodalom, valamint a nyelvészet is itt él közöttünk, nemcsak tanítási anyag. Úgy gondolom, érdemes volt ezt a szakot, ezt a tanszéket választa­nom. Talán nem a legdivatosabb és legjövedelmezőbb hivatásról van szó, de ezt a művelődési-kul­turális gazdagságot, amit itt ka­punk, semmilyen menő szakma nem pótolhatja. Aki humán beállí­tottságú, ne habozzon... A sorozat második részében a blues kezdeti időszakáról és fejlődéséről lesz szó. Vágjunk is gyorsan a köze­pébe! A blues a mai Egyesült Államok déli részén keletkezett, szülőhelye a Mississippi deltája és környéke. Legrégibb ismert alakja a múlt szá­zad közepére tehető. Ez már végle­ges formájú archaikus blues, amely vidéken ma is eredeti formájában él. A bluest sokak szerint a feketék elnyomása, a nyomor, a bánat szül­te. Témája is lehet ez, de általában a központi téma a nő, illetve az, hogy minő bánat, minő szégyen, ha a kedves elhagy. Először a blues mint munkadal van jelen, és vándorló énekesek terjesztik, majd nemsoká­ra a nagyvárosokba is eljut. Változa­tos hangszerkísérettel gazdagodik, de a legjellemzőbb a bendzsó (amit később felvált a gitár) meg a száj- harmonika, és ezzel a blues klasszi­kus korszakához érkeztünk. Tipikus alakjában 12 ütemből álló rövid dal­forma, amely 3 (egyenként négy ütemes) frázisra oszlik, az AAB mintát követve. Ezt hívják bluesformulának, amely számta­lanszor ismétlődhet, és amely dzsessz és a rockzene alapja is egy­ben. A bluesformula dallamszerke­zete az afro-amerikai zene hagyo­mányait megőrizve a kérdés-felelet technika szerint alakul. A későbbi hangszeres formák is ezt a sémát követik. A blues versszak eredetileg 3 strófából áll, s ezeknek első vers­sora azonos. Szövege a zenei tago­lódáshoz illeszkedik, a formulán be­lül szabadon rögtönzött, tartalmi­lag változatos, de sohasem szenti­mentális. Az archaikus blues hang­szeres kíséret nélküli dal, a blues csak a már korábban említett klasz- szikus korszakában, az 1870-es évektől kezdve kap hangszeres kísé­retet. A kíséret szerepe kettős: az egyenletesen lüktető alapritmus megszólaltatása a bluesdallam into- nálásához, továbbá a bluesfor- mulák közti melodikus kötőanyag szolgáltatása. A kétféle ritmikus szint között pszichikai feszültség keletkezik, amelynek feloldása gyakran fizikai mozgás kényszeré­ben jelentkezik. Az offbeat ritmizá- lás Éurópára ugyan nem jellemző, ám hasonló jelenségek az öreg kon­tinensen is kimutathatóak. Itt első­sorban a népzenékre kell gondolni, akár a magyar népzene ellenponto­zásos ritmikai megoldásait is fel le­het hozni példának. A muzsikusok szerint a blues nem­csak zene, hanem egyfajta életér­zés, életstílus is. Brownie McGhee bluesgiáros és énekes mondta: „Ha a nőről vagy a pénzről énekelek, az lehet szimbólum is, és sokkal több­ről szólhat a dolog.“ Amikor a blues a földekről, a fal­vakból eljutott a nagyobb déli vá­rosokba, egyre népszerűbb lett. Sokáig csak az utcákon, utcasarko­kon szórakoztatták a közönséget a fekete muzsikusok, és csak az ügyesebbek tudtak a zenélésből nagy nehezen megélni. A déli fehé­rek ellenszenve a feketékkel szem­ben csak némileg csökkent, ennek ellenére a fehérek körében is egyre népszerűbb lett a számukra külön­leges fekete blues. A műfaj tehát furcsa módon virágzásnak indult a városi néger muzsikusok körében, és a blues beköltözött a bárokba, mulatókba, lokálokba, vöröslám­pás házakba. Itt újabb hangszer csatlakozott a gitár és a herfli (va­gyis a szájharmonika) mellé. Ez nem más, mint a bárzongora. A hangszeres blues változatai jelleg­zetes típusokká alakultak, de erről többet majd a következő részben tudhatunk meg. (Folytatjuk) Az egyetemi élethez könnyen alkalmazkodik az ember (Internetgrafika) A blues története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom