Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-05 / 29. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 5. KOMMENTAR Nem vagyunk sínen SIDÓ H. ZOLTÁN Az 1989-es fordulat utáni Szlovákia eddigi legnagyobb sztrájkja - leg­alábbis átmenetileg - befejeződött. A vasutasok ugyan nem érték el mindazt, amit követeltek, mégsem szenvedtek megsemmisítő veresé­get. Tiltakozásuk megmutatta, hogy a munkabeszüntetésektől eddig nem tartó döntéshozók csak úgy, különösebb előkészületek, hatásta­nulmányok nélkül nem erőltethetnek súlyos döntéseket. Valószínűleg nem tudatosították, hogy a társadalomnak is van fájdalomküszöbe, melyen nem lehet büntetlenül könnyedén átszökellni. Egyszerre ugyanis sok az idei ársokk, a szociális juttatások lefaragása, a ki tudja, hányadik megszorító intézkedés. Ezért nem véleden, hogy a rögtön­zött felmérésekből az derült ki, minden kényelmetlenség ellenére az utazóközönség többsége támogatta a vasutasok munkabeszüntetését. Az állami közlekedési vállalat problémája természetesen bonyolult; elmondható, hogy abszolút igaza nincs sem a közlekedési minisztéri­umnak, sem a Szlovák Vasutak és a Szlovák Vasúttársaság csúcsveze­tésének, sem a vasutasoknak. A szaktárca ott hibázott, amikor azt hit­te, az ellenérveket félresöpörve alig másfél hónap alatt dönteni lehet a cég teljesítményének 12, hálózatának 20 százalékos megkurtításá­ról. A kormány pedig bólintott e tervre, ami azért különös, mert a ta­karéklángra állított szárnyvonalak többsége éppen a gazdaságilag ha­nyatló térségekben található. Bár a 25 szárnyvonal működtetése ráfi­zetéses, ennél sokkal több pénzbe kerül majd az ellehetetlenülő régi­ók szociális segélyezése. A két vasúttársaság a hatékonyságra hivat­kozva állíttatott le 200 járatot és az említett 25 szárnyvonalat, miköz­ben a cég pazarlása szinte legendás. Az osztódással szaporodó csúcs- vezetés nemrégiben még új, hivalkodó székházat akart építeni, a vál­lalat „baráti körének” pedig luxuslakásokat osztogatott. A vasúti al­kalmazottaknak pedig meg kell érteniük, hogy a vállalat karcsúsítása, értsd létszámleépítése elengedheteden. A tanulságos történet remél­hetőleg kompromisszummal érvéget, amelynek ideális forgatóköny­ve a következő: a szárnyvonalaknak néhány hónapos haladékot ad­nak, amíg a megyék és önkormányzatok átveszik őket, a leállított 200 járatból pedig jó párat újra üzembe helyeznek. JEGYZET Hát, leérem szépen... JUHÁSZ LÁSZLÓ Először is: ez itt nem az igazi érettségi bizonyítványom - ez csak afféle lenyomat, amelyet ideiglenesen fel kellett mutat­nom. Hogy nem valódi az oki­rat, az nem jelent semmit. A többiek tényleg igazit adtak le, de az enyémet kiszúrták a nagy- mihályi fejesek. Mert hát vala­mit mellékelnem kellett a kérvé­nyemhez, hogy továbbra is tűzoltó maradhassak. Igen. Azt tetszik kérdezni, miért akartam meghosszabbíttatni a szerződé­semet? Csak azért, mert szere­tem ezt a munkát. És igazán nem is értek máshoz. Már har­minc éve csinálom. Tavaly meg jön ez a rendelet, hogy csak érettségizettek lehetnek tűzol­tók. Nem, én sem értem, miért. Elvégeztem a nyolc általánost, tudom, hogyan működik a put­tonyfecskendő és a tűzcsap­kulcs. Hamar megtanultam, mi­re kell ügyelni a mászóöv és a szelepkötél használatakor, mi­kor kell porral oltani, mikor habbal oltani. Elbánok a kihú­zós létrával és a bontóbaltával. Kérdem én, mi az istennek ne­kem a mássalhangzó-hasonulás meg a litoszféra? Nem vagyok egyedül, aki csalni kényszerült - legalább egy tucat kollégáról hallottam, hogy úgy segített ma­gán, ahogy én: ahogy tudott. Ugye, meg tetszik érteni enge- met? Három családom van, enni kell adni nekik. A nagyfiam is tűzoltó akar lenni, de ő is szak­munkásképzőbejár. Most mit csináljak? írassam át gimnázi­umba? Vagy mondjam azt neki, hogy ne legyen tűzoltó? Legyen inkább katona? A nagyapja is tűzoltóparancsnok volt, isten nyugosztalja. Most bűnvádi eljárást vagy mi a fenét indítottak ellenem. A kerü­leten meg azt tanácsolták, egyelőre a tűzoltószertár közelé­be se menjek. Azt mondják, a ka­put kiemelték... most átalakít­ják... nincs kapu... nem lehet be­menni... majd egy-két év múlva. Ha leteszem az érettségit, igazán. LEVÉLBONTÁS Földet ne adjunk el! A sajtóban olvashatjuk, hogy a besztercebányai Primachov Rt. közvetítésével egy dán vállalko­zó a Csallóközben garantáltan vonzó, érdekes áron, főként Bős térségében nagyobb mennyi­ségű mezőgazdasági földet vá­sárol fel. Első pillantásra dó­ban csábítónak tűnhet a ked­vező árajánlat, de kinek és mi­hez viszonyítva jók az értékesí­tési lehetőségek. A kevésbé tájé­kozott földtulajdonosok alig másfél évvel az EU-csatlakozás előtt könnyen átverhetők. Hek­táronként 60-70 ezer koronát kaphatnak a legjobb bonitású földjükért. Hacsak a pénzügy­minisztérium 1991/465. sz. rendeletéből indulunk ki, hek­táronként legalább 100-120 ezer korona illetné meg a föld- tulajdonosokat. Nem beszélve arról, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal a föld értéke a tízszeresére is növe­kedhet, mert az uniós tagálla­mokban a bonitási besorolás függvényében koronára átszá­mítva több milliót is elkérnek egy-egy hektár termőföldért. Pillanatnyilag tehát meggondo­landó, megbocsáthatatlan bűn a vagyonelherdálás, senki ne adjon el a felkínált összegért egyetlen hektár földet sem. Ki­vételt képezhetnek azok, akik Nagyszombat térségében a francia PSA Peugeot-Citroén autógyárnak adják el a földjü­ket, mivel a franciák négyzet- méterenként 130, azaz hektá­ronként 1 millió 300 ezer koro­nát kínálnak, s ez nagyjából megközelíti az uniós normákat. A csallóközi földvásárlási hul­lámnak távlati következményei lehetnek, ha a dán vállalkozó­nak sikerülne 65-70 ezres ser­téstelepet létesíteni, ez komoly kihívást jelentene a Dunaszer- dahelyi járás tenyésztőinek, mert a szükséglet 25-30 száza­lékát is fedezhetné. A földeladá­sokhoz hiányzik a valódi, igaz­ságos felvilágosító munka, a megszólított földtulajdonosok egy része könnyen bedőlhet a csábításnak, a felkínált le­hetőségnek. Az eladásokat visszaszoríthatná az is, ha az érintett területeken a nagyüze­mi gazdaságok felemelnék a föld bérleti díját és újabb szerződéseket kötnének a föld- tulajdonosokkal. Krascsenics Géza Nyárasd- Nem tudom, hova süllyed az ország. Béla vállalkozóként tíz éve még whiskyzett, két éve kénytelen volt beér­ni körtepálinkával, most meg már csak heti egy liter kannás lőrére telik neki! (Lehoczki István rajza) VISSZHANG Válasz Katona Lászlónak Minden tiszteletem azoké, akik meg­járták a Don-kanyart, á ‘háborús frontok poklait. Viszont nem tudom, mi késztette Katoná Lászlót arra, hogy megkérdőjelezze a riportom­ban leírtak hitelességét, és hiányos felsorolásról beszéljen (Levélbontás, február 4.). Nem egy hadtörténeti tanulmány igényével készült a ri­port, viszont azt váltig és bizton állít­hatom, hogy Ilinka az urivi áttörés helyszínétől, a korabeli haditérké­pek tanulsága szerint még légvonal­ban is több mint 30 kilométerre fek­szik. Riportomban én csupán a doni áttörés első vonalában levő helysé­geket és azokat a törzsparancsnoki helyeket soroltam fel, amelyek Laj­tos Árpád az egykori 2. Magyar Had­sereg vezérkari őrnagyának monog­ráfiájában szerepelnek. A Katona László által említett Jekatyerinovka ezeken nem szerepel, mert az első vonaltól meglehetősen távol esik. A szakmai hitelességem megőrzése miatt tartom fontosnak közölni eze­ket a tényeket Katona László úrral és a tisztelt olvasókkal. Tisztelettel: Szászi Zoltán Az amerikai Columbia tragédiája: a NASA a múlt esztendőben elbocsátotta a veszélyre figyelmeztető tanácsadókat Megtorpan az űr siklóprogram? A NASA tavaly elbocsátotta biztonsági tanácsadó testü­letének öt tagját, valamint két konzultánst, miután arra figyelmeztették a vezetést, hogy az űrsiklóflotta repülé­si biztonságát veszélyeztet­heti, ha nem bővítik az űrha­józási hivatal költségvetését. TÓTH LÁSZLÓ, SZÉLES RÓBERT Az Űrrepülés-biztonsági Tanácsa­dó Bizottság egy másik tagja, Ber­nard M. Kauderer nyugalmazott admirális maga mondott le az el­bocsátások miatt. A bizottságot 1967-ben hozták létre azzal a fel­adattal, hogy tanulmányozza a NASA programjait a biztonság szempontjából, s évente tegyen je­lentést megállapításairól. A testü­letben az űripar és a tudományos élet képviselői foglalnak helyet. Az elbocsátottak közül néhányan most a The New York Times sze­rint rövidlátással vádolják a NASA vezetőségét, amely megpróbálta elfojtani a kritikus hangokat. A NASA szerint csupán megváltoz­tatták a bizottság alapszabályát, hogy felkészültebb és fiatalabb szakértők is bekerülhessenek a testületbe. A kongresszus illetékes tagjai, akik részt vettek az Űrre­pülés-biztonsági Tanácsadó Bi- ftság tavaly áprilisi meghallga­tásán, most megvizsgálják, hogy a költségvetési megszorítások csor­bíthatták-e a biztonságot. A testü­let márciusi jelentése szerint igen, és alapvető változtatásokat sür­gettek. „Még sosem aggódtam ennyire az űrsiklók biztonságá­ért” - mondta Richard Blomberg, a bizottság elnöke az áprilisi meg­hallgatáson. Az elmúlt években számos kormányzati és független jelentés kérdőjelezte meg az el­öregedő űrsiklók alkalmasságát a biztonságos repülésre, figyelmez­tetett a szűkös pénzügyi források, valamint az egymással vetélkedő programok és a munkaerő-elbo­csátás kedvezőtlen következmé­nyeire. Legutóbb - a múlt héten - a legfőbb állami számvevőszék fi­gyelmeztetett arra, hogy a NASA szakképzett munkaerő hiányával küszködik. Egyes törvényhozók szerint az űrsiklóprogram rovásá­ra túl sok pénzt fordítottak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) ki­építésére. A kormány a NASA költségvetésének jelentős emelé­sét javasolja a 2004-es pénzügyi évre. Illetékesek szerint ezt a nö­velést még a Columbia katasztró­fája előtt határozták el. Az amerikai Columbia űrsikló szombati tragédiája miatt módo­sítani kell a Nemzetközi Űrállo­másra vonatkozó orosz kutatási terveket is. Ezt Nyikolaj Moisze- jev, az orosz űrkutatási hivatal, a Roszaviakozmosz vezérigazgató- helyettese közölte. Orosz illetéke­sek attól tartanak, hogy az ameri­kai űrprogramokban várható megtorpanás súlyos következmé­nyekkel járhat az orosz tervekre is. Bár a NASA nem zárja ki, hogy már júniusban újabb űrsiklót indí­tanak Houstonból, orosz megfi­gyelők kevésbé optimisták e tekin­tetben, és emlékeztetnek arra, hogy a Challenger tragédiáját két és fél éves szünet követte az ame­rikai űrprogramokban. A Colum­bia katasztrófája veszélyezteti az anyagi nehézségekkel küzdő Ro­szaviakozmosz számára fontos bevételeket jelentő űrturizmust is. Moiszejev szerint azonban radiká­lis változásokkal nem kell számol­A Columbia kataszt­rófája veszélyezteti az űrturizmust is. ni a kazahsztáni Bajkonur orosz űrközpontban. Mint elmondta, a Roszaviakozmosz és a NASA már a közeljövőben egyeztetni fog a teendőkről, az ISS jövője ugyanis nagyrészt az orosz-amerikai együttműködésen múlik. „A Nem­zetközi Űrállomás nagyszabású vállalkozás, amelyben 19 állam vesz részt, ezért az Egyesült Álla­moknak és Oroszországnak is mindent meg kell tennie a projekt fejlesztéséért” - hangsúlyozta a vezérigazgató-helyettes. Az ISS-re a február elseje előtti tervek sze­rint legközelebb márciusban in­dult volna expedíció, az amerikai Atlantis űrsikló fedélzetén. Orosz űrkutatási szakértők nem zárják ki, hogy áprilisban egy orosz űrhajó bajkonuri fellövésével ez megoldható lenne, az Eho Moszk- vi rádió beszámolója szerint azon­ban a NASA és a Roszaviakozmosz is aggódik amiatt, hogy a jelenlegi legénység visszatérése után bi­zonytalan ideig személyzet nélkül maradhat az ISS. A Roszaviakoz­mosz szakértői valószínűsítik, hogy az orosz Progressz te­herűrhajóknak az amerikai prog­ramok újraindításáig több élelmi­szert és üzemanyagot kell szállíta­niuk az ISS-re, a tudományos fel­szerelések rovására. Bajkonurban vasárnap sikeresen felbocsátották a Progressz-M-47-es teherűrha­jót, amely üzemanyagot, élelmi­szert, berendezéseket és doku­mentációt szállított az ISS-re. Az ISS ellátásának nagyobb részét eddig az amerikai űrsiklók bizto­sították, amelyek 29,5 tonnányi hasznos terhet képesek szállítani, a Progresszek 2,5 tonnás kapaci­tásával szemben. A Roszaviakoz­mosz és az Enyergija orosz űrhajó­zási vállalat illetékesei a texasi ka­tasztrófa után nem zárták ki, hogy amerikai finanszírozás esetén Oroszország több űrhajót építene, de ezek a projektek legkorábban a jövő évben indulhatnának el. ALAPÍTVÁNYOK FIGYELMÉBE Már kettős könyvvitel Az alapítványok szerepe pénzte­len napjainkban egyre inkább nö­vekszik. Az alapítvány olyan va­gyoni társulás, mely közhasznú célok támogatására szolgál. Ilyen célok közé tartozik: lelki és kul­turális értékek fejlesztése, védel­me; emberi jogok és egyéb hu­mánus célok, elvek védelme és gyakorlása; a környezetünk ala­kítása, védelme; természeti érté­kek megóvása; egészségvédelem; a gyermekek és fiatalok jogainak védelme; a tudomány, művelődés és testnevelés támo­gatása; egyénileg megállapított humanitárius segélyek nyújtása olyan személyeknek, akiknek például természeti katasztrófa miatt segítségre van szükségük, stb. Az alapítvány olyan jogi sze­mély, amelyet a belügyminiszté­rium az alapítványok jegyzéktá­rába jegyzett be. Á jogalanyiság a 34/2002. sz., az alapítványokról szóló törvényben van lefektetve; a jogszabály 2002. március else­jétől érvényes. Az alapítványok fő tevékenysége közé tartozik pénz- és más eszközök nyújtása harmadik személynek, továbbá az alapítvány vagyoni gazdálko­dásának bonyolítása, az egyes alapok vezetése. Az alapítványi jegyzéktár olyan nyilvános lista, melynek része az irattár is; ez az alapítványi okmányokat, az ala­pok kialakításáról szóló szerződéseket, esetleg az alapít­vány vezetésének fontosabb ha­tározatait, az évi tevékenyégről és gazdálkodásról szóló jelentést, kimutatásokat tartalmazza. Az alapítvány alaptőkéje, vagyo­na be van jegyezve az említett jegyzéktárba. Az alapítványok könyvvitele 2003. január 1-től az új, 431/2002. sz. törvény szerint vezetendő. A jogszabály értelmé­ben kötelező érvénnyel kettős könyvvitelt kell alkalmazniuk. A kettős könyvvitelre való áttérés esetén jegyzőkönyvet készítünk a pénzügyminisztérium 65/422/1994., valamint a 21552/99-92. sz. rendelet értel­mében. Ennek elkészítését - ugyanúgy, mint az év végi zár­számadást is - minden esetben a vagyon leltározásával kell kezde­nünk. Az egyszerű könyvvitel se­gédnyilvántartásának leltározás­sal pontosított év végi adatait a kettős könyvvitel kezdő állomá­nyaként kezeljük. Az alapítvá­nyok könyvvitelük során a pénz­ügyminisztérium 22502/2002- 92 sz. rendelkezését veszik ala­pul. Ez határozza meg a könyvvi­teli eljárást és a számlarendet azon könyvviteli egységek szá­mára, amelyek nem vállalkozás és nyereségképzés céljából ala­kultak. Az 1. § pontosan felsorol­ja azokat a szervezeteket, melyek ezek közé tartoznak (politikai pártok; politikai mozgalmak; polgári társulások; jogi szemé­lyek társulásai; egyházak és val­lási egyesületek, általános köz­hasznú szolgáltatásokat nyújtó, nem nyereségképző szervezetek; alapítványok; nem beruházási alapok és a többi jogi személy, melyek kettős könyvvitelt vezet­nek és fő tevékenységi körük nem vállalkozás). Természetesen a legjobb, ha könyvvitelünket szakemberekre bízzuk. Még ne­kik is folyamatosan képezniük kell magukat, hogy az elvárások­nak teljes mértékben megfelelje­nek. Az alapítványok év végi zár­számadását a könyvviteli törvény szerint könyvvizsgáló vélemé­nyezi, akinek a tevékenységét szintén törvények, sőt nemzetkö­zi könyvvizsgálati és könyvviteli előírások szabályozzák. Itt is ér­vényes, hogy könyvviteli, könyv- vizsgálói előírásaink, törvénye­ink egyre inkább a nemzetközi normákhoz igazodnak. Szlovákia e területen is felzárkózott a világ­hoz, és teljes jogú tagja lett a nemzetközi könyvviteli és könyv- vizsgálói szervezeteknek. Az el­következő időben figyeljünk job­ban oda, hogy az egyre szaporo­dó módosításokat, előírásokat, rendelkezéseket, törvényeket maradéktalanul meg tudjuk tar­tani alapítványaink tevékenysége során. Beke Sándor okleveles könyvvizsgáló

Next

/
Oldalképek
Tartalom