Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-27 / 48. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 27. KOMMENTÁR Rémhír ellen bizalom SIDÓ H. ZOLTÁN Rossz idők járnak a bankvilágra. Svájc második legnagyobb pénzintézete, a Crédit Suisse rekordveszteséget jelentett be, Németország egyik csúcsbankja, a Szlovákiában is aktív HypoVereinsbank pedig a negatív eredmények hatására komoly leépítésbe kezdett. Ezzel szemben nálunk annyi évig tartó fájdalmas konszolidáció, elhúzódó magánosítás és 100 milliárd korona feletti állami injekció eredményeként gyakorlatilag az összes bank jól vagy legalább zökkenőmentesen működik. Úgy látszik, nem tarthat sokáig ez az idilli állapot, s ha valódi gondok nincsenek, akkor gyártunk művileg. Néhány napja az ország második legnagyobb pénzintézetét, az Általános Hitelbankot kezdte ki a szóbeszéd. A suttogó negatív propaganda eredményeként a társaságot már eddig legalább 200 millió koronával könnyítették meg az ügyfelei. A bankelnök szinte minden fórumon hangoztatja az olasz többségi tulajdonos kezében levő pénzintézet kiváló eredményeit, ragyogó mutatóit, tőkeerősségét. Sajnos, nálunk a korábbi bankbezárások és a pénzügyi szolgáltatók tavalyi sorozatos csődje után ugyancsak megingott a bizalom a pénzügyeinket kezelőkkel szemben. Ezért elég csak egy otromba tréfa, egy hitelesnek tűnő féligazság, a fiókbezárásokban egyenesen bankbezárást látó informátor, s máris futótűzként terjed a hír: ez vagy az a bank agonizál, nosza, vegyük ki belőle a pénzünket. Gyakorlatilag kivédhetetlen támadásról van szó, például 2Ö01 októberében Szlovákia tartósan legjobb pénzintézete, a Tatra Bank ellen irányult a névtelen tá-madás, összesen 2 milliárd koronás kárt téve. Vajon mit tegyünk az áldatlan állapot visszaszorítása érdekében? Először is tudatosítani kell, hogy a bankok nem ellenőrzés nélküli pénzügyi szolgáltatók. Másodszor, a leggyengébbek már elbuktak, a hazai piacon gyakorlatilag csak tőkeerős, komoly nyugati partnerek által támogatott pénzintézetek működnek. Végezetül, ha ez nem elég, akkor gondoljunk a Betétvédelmi Alap nyújtotta biztonságra. Persze, az igazi az volna, ha újra a bizalom játszaná a főszerepet. JEGYZET Kedves szüleim! JUHÁSZ LÁSZLÓ Épségben és szerencsésen megérkeztem ide - várjatok csak, hol is vagyok...-, ja, igen, Ahmed al Dzsaberba. Ez egy amerikai légitámaszpont Kuvaitban, százhúsz kilométerre az iraki határtól. Ezernégyszáz társammal együtt a 332. expedíciós légi hadtestben teljesítek szolgálatot. Az előbb volt a takarodó, most tudok írni nektek pár sort, remélem, az az állat őrvezető nem veszi észre a villanylámpa fényét. Tudatom veletek, hogy az első bevetést szerencsésen abszolváltam, kedden hajnalban ébresztettek minket, hogy bombázni kell. Még szerencse, mert már éppen unatkozni kezdtem. Képzeljétek, három mozgó föld-föld rakétakilövő rendszerrel kezdtek manipulálni az irakiak, oda vitték, ahová nem lett volna szabad, az északi repülési tilalmi zónába. De mi nem hagytuk magunkat, célra vezérelt rakétákkal lőttük azokat a disznókat. És győztünk! Az örömbe egy kis üröm is vegyült, pont akkor kaptuk a hírt, hogy négy társunk odaveszett egy Black Hawkban. Ez egy helikopter, nekünk is van ilyen. (Azt nem írhatom meg, hogy hány darab, mert titkos. Olvassátok el a CNN honlapján.) Azt nem árulták el, hogy mi lett velük, az is lehet, hogy íelőtték őket. Amúgy marha unalmas itt, szinte semmi sem történik. Mikor kezdődik a háború? Kérdezzétek már meg Rosanne nénit a szomszédból, ő biztos hallott valamit. Emlékezzetek vissza, annak idején azt is tőle tudtuk meg, hogy engem idevezényelnek. Nekünk ezek nem mondanak semmit... A hétvégén nagyon irigyeltem a társainkat, akik nehézbombázókkal kezdtek gyakorlatozni. Olvastam a hivatalos közleményben, hogy a személyzet hatékony harckészültségének fenntartása érdekében lövöldözhettek. Szerintem csak nem akarták, hogy unatkozzanak. Drága Apu! Égyre inkább úgy érzem, igazad volt: itt tényleg férfi válik belőlem. Remélem, túl is élem. És Anyu, a te tanácsodat is megfogadom: majd lassan és alacsonyan repülök. Úgy biztos nem lesz semmi baj. Marge-ot csókol- tatom, mondjátok meg neki, hogy szeretem és sietek haza. Csókol benneteket fiatok, Jamie. P. S.: Már itt egy csomó tévéstáb, úgyhogy nézzétek a televíziót, majd integetek. FIGYELŐ ERDÉLYI RIPORT Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az idén mintegy 200 millió forinttal járul hozzá a határon túli informatikai fejlesztésekhez - közölte Kovács Kálmán tárcavezető az Erdélyi Riport című hetilapnak adott interjújában. A miniszter példaként említette, hogy a határon túli magyar iskolákat is be tudják kapcsolni az oktatási intézményi hálózatba, mivel ebben a rendszerben nem számít, hogy az intézmény telephelye hol található. Mint mondta, a jelenlegi műsorszórási technológiával Erdély jelentős része elérhető. Kovács Kálmán kitért arra is, hogy az új kedvezményezésként indult távfoglalkoztatási programot is megpróbálják majd a határon túli magyarokra kiterjeszteni. A program kísérleti jellegű. A mintegy ezer-ezerötsZáz létrehozandó távmunkahely tapasztalatai alapján a munkaügyi tárca egy átfogó jogszabály módosítási csomagot készít elő, hogy alkalmassá tegyék az egész gazdasági rendszert a távmunkában való foglalkoztatási forma befogadására. „Ha a mostani kísérleti fázison, valamint a törvénymódosításon túljutunk, akkor képesek leszünk a távfoglalkoztatást üzemszerűen beindítani, és ekkor próbáljuk meg kiterjesztését a határon túli magyar munkavállalókra” - mondta. Kovács Kálmán szerint a határon túli magyarok távmunkában történő alkalmazása elsősorban adózási és jogtechnikai kérdés. Úgy vélte a távmunka a kutatásfejlesztés terén fog a leggyorsabban elterjedni, de az információ technológiához kapcsolódó területeken is sikerre számíthatnak. „Jelentős eredményeket érhetünk el a programmal a mozgáskorlátozottak, a fogyatékosok, a kistelepüléseken élők, sőt a határon túli magyarok foglalkoztatásának megoldásában is” - hangsúlyozta.- Tudom, hogy nagyon drága az a gyógyszer, amelyet a kedves férje eddig szedett. Ezért felírok valami mást. Mondja, nem placeboérzékeny az ura? (Lehoczki István rajza) MM TALLÓZÓ LE PÁRISIÉN Könyörtelenül megbírálta a keleteurópai országok Amerika-barát álláspontját sértő módon kifogásoló francia államfőt Laurent Fabius volt miniszterelnök. A szocialista politikus szerint Jacques Chirac „kapitális ballépést” követett el, amikor a brüsszeli rendkívüli uniós csúcsértekezlet alkalmából „lenéző stílusban kioktatta a volt szovjet tömb egykori országait”, amiért támogatásukról biztosították Washington iraki politikáját. „Ezek az országok negyven évig szenvedtek a totalitarizmus igája alatt anélkül, hogy tőlünk segítségre számíthattak volna” - jelentette ki Fabius. Mitterrand egykori miniszterelnöke, aki jelenleg a nemzetgyűlés szocialista frakciójának képviselője, rámutatott: a történelmi tények ismeretében Franciaországtól elvárható lenne, hogy megértést tanúsítson a kelet-európai országok magatartása iránt, márpedig az elnök „fölösleges és arrogáns szavaiban” ennek nyoma sem volt. „Ez a hozzáállás -emelte ki Fabius - csak arra jó, hogy még inkább az Egyesült Államok karjaiba kergesse a szóban forgó országokat.” A szöveg közreadásával az Egyesült Államok és Nagy-Britannia „megelőző csapást" kívánt mérni Szaddámra Irak-ügy: az utolsó utáni esély Az amerikai-brit határozati javaslat, amelyet a Biztonsági Tanács tagjai hétfő este megkaptak - és amellyel a média is nyomban megismerkedhetett a szokásos diplomáciai terjengősséggel „fejti ki” a javaslattevők álláspontját, holott az egyetlenegy mondatban is elmondható lett volna. ACZÉL ENDRE Nóta bene a mondat benne van a tervezetben és imigyen hangzik: „(A Biztonsági Tanács) úgy határoz, hogy Irak elmulasztott élni ama utolsó lehetőséggel, melyet az 1441-es számú határozat felkínált neki.” Rejtély, hogy a javaslattevők miért szaladtak ennyire előre, miért előlegezték meg, hogy Szaddám Húszéin valóban eljátszotta utolsó lehetőségét, s tette ki magát azoknak a valóban „súlyos következményeknek” (tehát a háborúnak, egyértelműen), amiket az idézett határozat előlegezett meg neki. Tudniillik mától számítva is még csaknem 48 óra van hátra addig, hogy az Irakban tevékenykedő fegyverzetellenőrök új jelentést tegyenek, további 126 (összesen 174) óra addig, hogy ezt a jelentésüket szóban kiegészítsék, s 72 addig, hogy Irak megkezdje al-Szamud 2 elnevezésű ballisztikus, taktikai rakétáinak, illetve e rakéták teljes háttériparának megsemmisítését. A rejtély annál is rejtélyesebb, mert Tony Blair brit miniszterelnök kedden a parlamentben közölte, hogy Szaddám Húszéin „még egy utolsó esélyt kapott”. Magyarán: egyet a tervezetben említett utolsó után. Természetesen lehet érvelni azzal, hogy a javaslattevők tudták, a kérdéses szövegről csak akkor lesz szavazás, ha a föntiekben említett határidők sorban kimúltak. De ez nem elégséges magyarázat. Magyarázat csak az lehet, hogy a szöveg közreadásával az Egyesült Államok és Nagy-Britannia „megelőző csapást” kívánt mérni Irakra, egyelőre (hála istennek) csak szavakban, ám a katonai eszközök révén kifejtett nyomás megduplázásának nyilvánvaló szándékával. Az ellentábor (Franciaország, Németország, Oroszország) sietett elfogadhatatlannak minősíteni a szövegtervezetet, de csak a megjelenés napjára vetítve. Világos képlet. Ha Szaddám nem szereli le az említett rakétákat (etc.), akkor casus bellit szolgáltat. Akkor a franciáknak, németeknek, oroszoknak egy szavuk sem lehet immár.-Akkor szó nélkül meg fogják szavazni az amerikai-brit határozattervezetet, legfeljebb mérlegelik, hogy milyen fokon vegyenek részt az erő alkalmazásában. Ha viszont Szaddám leszerel, akkor új helyzet áll elő, Az ellentábor sietett elfogadhatatlannak minősíteni a szövegtervezetet. pontosabban a régi konzerválódik. Az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát ez a lépés sem fogja meggyőzni az iraki diktátor jóhiszeműségéről, viszont a „béketábor” - morálisan megerősödve - újból követelheti, hogy a Hans Blix vezette fegyverzetellenőrök kapjanak további hónapokat eddig eredményes vizsgálataik folytatására és Irak békés eszközökkel való leszerelésére. A további hónapok felkínálásának kísérlete és „kísértete” nem pusztán ellenállásra gerjeszti az amerikaiakat és a briteket, hanem valósággal megacélozza elszántságukat. Mellesleg valóban nem mentes minden meggyőző erőtől az az érvelésük, hogy Szaddám- nak 12 éve volt önszántából leszerelni, nem tette meg, ergo minden további „tétlenkedés” - mármint a Biztonsági Tanács részéről - veszedelmes, önpusztító ostobaság. Nagy biztonsággal megjövendölhető, hogy a mostantól számított két héten belül a háborús párt így vagy úgy, de döntésre viszi a dolgot. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve azonban arról, hogy „mindenképp” szavazásra viszi a dolgot a Biztonsági Tanácsban. Mert ha biztos egy francia és/vagy orosz vétóban, akkor fölöslegesen kockáztat egy diplomáciai vereséget. Ha az „így” változatot ekképpen elveti, akkor jöhet az „úgy”: az 1441-es BT-hatá- rozat olyan értelmezése, hogy az önmagában is elegendő felhatalmazás az Irakkal szembeni katonai fellépésre. LEVÉLBONTÁS Modernkedés? Művészet? Kérem, hallgassák meg végre már a színházba járó nézők véleményét is. Naponta keresem az Új Szó cikkei közt azt a színházkritikát, amelyet olyan szerző ír, aki tolmácsolja a nézők igen nagy hányadának kialakult nézetét is a Jókai Színházban az utóbbi két évadban egyre inkább nem élményt, hanem erős visszatetszést ldváltó darabok láttán. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nagyon sokan már az előadások közben felháborodva távoznak. A megjelenő kritikákból viszont azt olvassuk ki, hogy ez a művészet, ez a modern, csak mi még nem vagyunk olyan szinten, hogy megértsük. Egyszerű nyugdíjas asszony vagyok, aki igyekeztem életem minden gondja, keserve mellett művelődni is, megőrizni magyarságtudatomat. Legfőbb szórakozásom az olvasás, s eddig mindig kiváltottam a színházi bérletet is. De az utóbbi időben becsapnak, mert nem minden meghirdetett darab kerül színre, s ami színre kerül, s ahogy megrendezik, az nem olyan, hogy örömünket lelnénk benne. Mert hiába írta meg a szerző a darabot, erősen meghamisítják: Csehov nem Csehov többé, és Shakespeare-re rá sem lehet ismerni. Az unokáimat is el szoktam vinni színházba, hadd művelődjenek, de ezentúl lebeszélem őket, mert amit ott az utóbbi időben ránk erőltetnek (trágár beszéd, pornográf jelenetek, a darabok átértelmezése), bizony, nemhogy nevelné őket, inkább rontja az ízlésüket. Azt fogják gondolni: ez a színházművészet. A tévéből is zúdítják ránk a sok szemetet, de azt ki lehet kapcsolni vagy lehet keresni valami jobbat. Otven évig támogattuk hűségesen a mi magyar nyelven szóló színházunkat. A magunkénak éreztük, de, sajnos, ha ilyen marad, nemcsak én, hanem ismerőseim közül nagyon sokan is meggondolják, adjunk-e ki pénzt az ilyenfajta „művészetre”, „modernkedésre”. Nagy Mária Komárom Kellene egy-egy régi darab is Már régen töprengek azon, hogy tollat ragadok és elmondom véleményemet az utóbbi idők színházi előadásairól. Azért írok, mert az utóbbi hetekben sok olyan cikkel találkoztam, amely sértette gondolkodásmódomat. Nem értem, néhány újságíró miért ír mindenki nevében, vagy talán a negatív hangzású cikkek nem is láthatnak napvilágot? Felháborítónak és megalázónak tartom, hogy azokat a nézőket, akiknek nem tetszenek az előadások, burkoltan maradinak, nem elég hozzáértőnek titulálják. Miért szeretnék nekünk mindenáron megmagyarázni, mi a haladó szellemű, az európai? Egyáltalán miért szükséges elmagyarázni, mit is láttam és azt, hogy kell értelmezni? A nézőtéren felnőtt emberek ülnek, akiknek már kialakult az ízlésviláguk. Joguk van nemtetszésüket kinyilvánítani, ha a színházi előadáson csupa trágár kifejezéseket hallanak, és a darabok tele vannak tűzdelve felesleges pornográf jelenetekkel, még ha ez az irányzat (előadás) avantgárd is. Miért kell összekeverni az erotikát a színpadon imitáló önkielégítéssel vagy az orális szexszel. Vagy talán a haladást, újítást a trágár kifejezések használata jelzi? Hogy vigyem el színházba serdülő gyermekeimet? Otthon a magyar nyelv szépségeire tanítom őket, arra, hogy még a legocsmá- nyabb dolgokat is ki lehet fejezni illendőképp. Az iskolában megrovást kapnak, ha alpári szavakat használnak. És akkor elmegyünk színházba és két óra leforgása alatt többször hallanak csúnyaságokat, mint a haverok közt az udvaron két hónap alatt. Vagy talán így kellene értelmeznünk ezeket az előadásokat: no gyerekem, fejlődj, látod ez az új irányzat, a jövő, ne szalaszd el, tartozz közéjük! Építsd be a mindennapi szóhasználatodba a trágárságot, haladj a korral, fejlődj, értsd meg benne a mély szimbolikát! Meg kell még említenem, hogy 35 éves értelmiségi vagyok, tehát nem tartozom az „idős” generációhoz, a konzervatívakhoz. Mégis a legutóbbi előadást, a Szentivánéji álmot több korombeli nem tudta végignézni. Szégyellni valóan sokan hagyták el a nézőteret. Nem vagyok ellenzője az újnak, a másnak, de úgy gondolom, mivel Dél-Szlo- vákiának egy magyar színháza van, néha bemutathatnának egy- egy nem „új irányvonalú” színdarabot, amelyben a nyelv szépsége és gazdagsága dominálna, és nem csak a „haladó szel- leműeknek” nyújtana felejthetetlen élményt. Hiszem, hogy a színház minden nézőé. Horváth Mónika Komárom
