Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-26 / 47. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 26. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 8. számában feltett kérdésre a helyes válasz: január 31- től február 3-ig. E héten az 500-500 koronát Hegedűs Lajos ipoly- szakállasi, Molnár Erzsébet nagyabonyi és Tolvaj Gyöngyike gömör- sídi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéház­ban Magyar Zoltán A mindentudó fű - Zoborvidéki mondák és hie­delmek című könyvét mutatja be Danter Izabella néprajzkutató, (ú) SZINHÄ3 POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orleans-i szűz 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Madarak vacsorája 19 KOMÁROM PÓLUS - STER CENTURY: Solaris (am.) 18, 20.10, 22.25 Hollywood Ending (am.) 19.30 Kapj el, ha tudsz! (am.) 14.20,17,19.40,22.20 Csa­jok a csúcson (ném.) 15,17.05,19, 21 Kislány (cseh) 20.15 Még egy kis pánik (am.) 15.35,17.40,19.50, 22 Én, a kém (am.) 20.30, 22.30 Szív­tiprók - Heartbreakers (am.) 14.35,16.55,19.20,21.45 KASSA TATRA: Hollywood Ending (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Csajok a csú­cson (ném.) 16,18,20 ÚSMEV: Kapj el, ha tudsz (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A szállító (fr.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Halj meg máskor! (ang.-am.) 17,19.30 KOVÁK: Szemtől telibe (am.) 19.30 GALÁNT/f-VMK: Szívtiprók-Heartbreakers (am.) 19 VÁGSELLYE- VMK: Testvérem, Tom (ang.) 19 PÁRKÁNY - DANUBIA: Szeretni bo- londulásig (fr.) 19 LÉVA - JUNIOR: Halloween: Feltámadás (am.) 16.30, 19 IPOLYSÁG - IPOLY: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.- am.) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Én, a kém (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A dzsungel könyve 2 (am.) 14, 16, 18 Én, a kém (am.) 14, 16, 18, 20 Fullasztó ölelés (am.) 17.30 Kapj el, ha tudsz (am.) 14, 17, 19.45 Nemzetbiztonság Bt. (am.) 14,16,18, 20 Sobri - Betyárfilm (magy.) 20.30 A tökös, a török, az őr meg a nő (fr.-ang.) 18, 20 8 mérföld (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Nyolcvankét éves korában elhunyt Alberto Sordi A legnagyobb kisember MTI-HÍR Frenák Pál Lakomája a budapesti Trafóban. Az előadást már a francia közönség is látta, és nagy elismeréssel fogadta Sár fröccsen a lakoma végén (Sándor Katalin felvétele) Róma. Eiment a legnagyobb kis­ember. Alberto Sordi filmbeli alak­jaiban minden olasz felismerni véli önmagát, mindenki úgy érzi, hogy ő testesítette meg a leghűségeseb­ben a tálján ádagember gyarlósága­it és erényeit. Az, hogy nagy ember volt, abból is látszik, hogy az olasz csizmán min­denki csak úgy nevezte őt: „Albert- one” (a nagy Alberto). Kevés nála népszerűbb ember élt ebben az or­szágban, minden nemzedék saját­jának tekintette őt, hiszen az elmúlt fél évszázadban kétszáz filmalkotás tette felejthetetlenné a nevét. Mindenki úgy fogalmaz: ő volt a legnagyszerűbb jellemszínész. Azt is mondják róla az örök Városban, hogy tehetsége elsősorban ösztö­nös játékában rejlett, ami bizonyos szempontból megkülönböztette őt a nem kevésbé nagy formátumú, de modoros kortársától, Vittorio Gass- mantól. Csakhogy Alberto Sordi is képzett színész volt, aki mielőtt a filmvásznat meghódította volna, a színpadon kovácsolta ki önmaga professzionizmusát. Már fél éve beteg volt, február 3-án nem tudta átvenni a városházán az egyik díjat. Halála után rögtön rómaiaik százai járultak villájának kapujához, sokan virágokat helyez­tek el ott, ügyelve arra, hogy azok sárgák és pirosak legyenek, mint Roma labdarúgó csapatának jelké­pes színei. „Mint mindenki, én is gondolok a halálra, de szorongás nélkül. Tu­dom, hogy egy napon távoznom kell, de az életet továbbra is olyan lelkesedéssel élem, mint fiatal ko­romban. Az élet túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy elmulasszuk élvezni” - fogalmazott hat évvel ez­előtt Albertone, a legnagyobb olasz kisember. Kap a szellem, kap a lélek és jócskán kap a szem is Frenák Pál Lakoma című előadásán. A Lakoma zárójelben szere­pel a plakáton, előtte az áll, hogy Festen. Az pedig ünne­pet jelent. De olyan eszem- iszomosat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ünnep ez az est is, mint minden Frenák-bemutató. A test ünnepe. A tiszta mozdulat ünnepe. A tartal­mas gondolat ünnepe. Lakomáról lévén szó, elsőként persze Platón jut az eszünkbe. A falatozással egy­bekötött szellemes, filozofikus esz­mecsere. Szabadon gondolkozó és szabadon szerető férfiak gazdag párbeszéde. Ezzel párhuzamosan azonban Marco Ferreri filmje, A nagy zabálás is megfordulhat a fe­jünkben. A kulináris örömöknek hódolók sajátos „ünnepe”. Frenák Pál Budapestről indult, Franciaországban alapított együt­test, koreográfiáit azonban már nemcsak a magyar és a francia kö­zönség ismeri - nemzetközi csapa­tával évek óta utazgat a világban. Triks & Traks című darabjukkal nemrég Pozsonyban is felléptek, a Lakoma ezt követően született. Nagy méretű, fehér, döntött lapú asztal áll a tér közepén, körülötte öt hinta lóg a magasból. Ebben a fehér, zöld és sárga fénnyel megvi­lágított rideg térben találkoznak a szereplők, a külsőleg és belsőleg is különböző táncosok. A szilaj testű, kopasz fiú (Gergely Attila), a hábo­rús repülősök sapkáját viselő érett férfi (Frenák Pál) és a festett fejű, ugyancsak kopasz, démoni nőalak. Lehet választani, ki kire figyel job­ban, hiszen mind a három szereplő szuggesztív egyéniség, mozdulata­ikkal szinte mágnesként vonzzák a nézők tekintetét. Táncukban a ma­gány, az elkeseredettség, a düh, az elfojtott érzékiség tombol. Ha La­koma, akkor ez még mindig csak az előétel, a főételt később tálalják. Még nagyobb horderővel, még mé­lyebbre ható érzelmekkel. Addigra azonban újabb szereplőkkel bővül a történet. Párducléptekkel jön egy vörös ruhás lány, mellette egy fejjel alacsonyabb páija, aztán egy za- kós, napszemüveges nő és vékony, meztelen felsőtestű, cigarettázó férfi, aki karjait magára fonva úgy ölelgeti saját testét, mintha hátul­ról szorosan rátapadva egy másik személy hozná izgalomba. Belső magánya ordít a keskeny fénysáv­ban. Nehéz eldönteni, mi rejlik a „kép” mögött: az eltitkolt vágy lát­hatatlan megszemélyesítője vagy a be nem mutatható másik, akihez nagyon is szoros köze van. A lát­vány mindenesetre, amelyet Takát- sy Péter nyújt, frenetikus. Megjelenik a színen két zsiráf is (Csabai Attila és Gergye Krisztián). A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya 2003. március 7-9-én (péntek-vasár­nap) országos bábos és gyer­mekszínjátszó tanfolyamot ren­dez Dunaszerdahelyen, a Szabó Gyula Utcai Építészeti Szakkö­zépiskola épületében. A rendezők elsősorban a Duna Menti Tavaszra készülő színjátszó csoportok vezetőire és a színjátszó csoportok alakításának gondolatá­val foglalkozókra számítanak, va­lamint azokra az óvónőkre és taní­tónőkre, tanítókra, akik a színjáté­kot pedagógusi munkájukban - a tanításban, a szakköri foglalkozá­sokon - szeretnék hasznosítani. Az érdeklődők 2003. március 1-ig jelentkezhetnek az alábbi címen: Csemadok TV, P.O. Box 16, Trho- visko 825/8, 929 01 Dunajská Streda. e-mail: huszar@csemadds.sk , vagy huszar@csemadok-dsz.sk Információ: telefon, fax: 031/552 24 78, nap­közben Molnár Zsuzsánál, Takács Ottónál honlap: www.csemadok-dsz.sk A kötélen: Dirk Schaumbacher Cipőjük magasított, jellemük illú­ziót keltő. Nem is járkálnak - sza­badon kószálnak a színpadon. Mozdulataikban báj és kedvesség, humor és elegancia. Káprázatos, amit műveinek. A legapróbb gesz­tusuk is emberi, miközben hitele­sen állati. Nem lehet kérdés, hogy mit keresnek a színen. Egyszerűen ott a helyük. Összetartoznak és mégis magányosak. Közben ismét feltűnik a darab leg­elejéről ismert, fekete ágyékkötős férfi, aki a festett fejű, kopasz nővel A tanfolyamok részvételi díja 400 korona. A bábos tanfolyam tematikája (kezdő és haladó csoportok): ♦ a kesztyűsbábok és mimikus bá­bok animációs technikájának elsa­játítása, valamint színpadi alkal­mazásaiknak formái és lehetőségei ♦ dramaturgiai és rendezési szem­pontok szöveg- és darabválasztás­nál, kesztyűsbábok és mimikus bá­bok esetében ♦ a kesztyűsbábok és mimikus bá­bok felhasználása az óvodai vagy általános pedagógia munkában Szakmai vezető: Mészáros Emőke (Budapest), Kecskés Marika (Po­zsony) A színjátszó tanfolyam tematiká­ja: ♦ játéktárbővítés ♦ munka a szöveggel: dramatizá- lás papíron és térben ♦ a készülő produkciók megbeszé­lése - hozott szövegkönyv vagy vi­deofelvétel alapján. Szakmai vezető: Zsélyi Kati dráma­pedagógus imitál furcsa szeretkezést. Mintha egy idegszanatórium eldugott szo­bájába leselkednénk be egy résnyi- re nyitott ajtó mögül. Új szereplő jelenik meg a színen, áld eddig a magasban lógott (Zam- brzycki Ádám). Nevezhetnénk ej­tőernyősnek is, aki komolyabb sé­rülést szenvedett, az egyik végtag­ja legalább is ezt sejteti. Szép las­san leereszkedik az égből, elvegyül a földi zűrzavarban, de bárkivel próbál is kapcsolatba kerülni, min­den igyekezete kudarcba fullad. A februári szám a télvégi szokások­kal, ünnepekkel foglalkozik, sok kis írás, beszámoló, vers, de még játék és fejtörő is a farsangról, régi és mai mulatságokról szól. Hogyan szórakoztak a nagyapák, nagy­anyák régen, és kit köszöntsünk mi a mai divat szerint például február 14-én, a Bálintokat vagy a szerel­meseket? - erre is keresi a választ a Tücsök legújabb száma. A lap tudósításai ezúttal a deáki óvodából és a vághosszúfalui isko­lából hoznak híreket, beszámolnak az Öreg-Duna és környezete élővi­lágának nagy változásairól, és sok érdekességet megtudhat a Ids olva­só a baglyok különös, rejtőzködő életéről. A népmesék és a mai modern me­sék Benedek Elek és Szász Ildikó tollából, Szilágyi Domokos, Ron­csol László, Tóth Elemér, Gál Sán­dor verse és a sok játék, feladat jó Szerencséjére a kötél, vagy inkább a láthatatlan kéz megoldja kínját- baját. Visszahúzza a magasba. Ké­sőbb, kétségbeesetten kapálózva újra leereszkedik, de hiába szeret­ne, nem képes szabadulni. A kötél nem engedi. (Vagy a lenti világ nem tudja befogadni.) Elhangzik egy mondat is a darab során. „Maga normális?” Kérdés persze, ki itt a normális? Ebben a (színpadi) világban min­denki más. Csak a magánynak, a kínnak, a fájdalomnak közös a ne­vezője. Itt az is társtalan, aki pár­ban jelenik meg a színen. Ez a meg nem értettség, a körön kívüliség halhatatlan szimfóniája. Desszertként két, keretbe illő képet kap a néző. Az egyik: virágzó napraforgókkal teletűzdelt, földig érő palástban besétál egy páratlan jelenség (Ta- kátsy Péter). Lassú, kimért léptek­kel közeledik a közönség felé. Sö­tét a szín, egyedül ő kap fényt, amelyben fenséges mozdulattal mutatja meg androgün lényét. Me­zítelen férfitest, „eltüntetett” nemi szervvel. A test önmagáért beszél, az arcon égi-földi szomorúság. Frenák Pál üzenete: szabaduljunk meg gyor­san lelki szennyünktől. Ehhez a képhez kötődik a darab záróképe: a kötélre mászó, rene­szánsz szoborra emlékeztető figu­ra (Dirk Schaumbacher). Akroba­tikus mutatványa cirkuszba illő (cirkusz az egész világ!). Úgy teke­ri önmagára a kötelet, hogy köz­ben újra és újra visszaesik, de a zu­hanástól sosem kell félteni. Látvá­nyos „kötéltáncát” éteri női hang kíséri, és a két zsiráf közül az egyik végül is lerángatja őt a kötélről, a hatalmas asztal közepére veti, ahol a többiek valósággal szetmar- cangolják, és felfalják. így, csontig lerágva, ruhátlanul marad az asz­talon, és így, mezítelenül lesz csak képes felmászni a kötélen, vagyis megszabadulni e rettenetes káosz­ból, amelyben hatalmas nagy erő kell a lelki-szellemi megtisztulás­hoz. Mi jöhet ezek után? Hófehér lepedők szállnak alá a ma­gasból, és minden szereplő mezíte­lenül jelenik meg a színen. A lako­mának vége. Finita la comedia. A táncosok csupasz testükre tekerik a leplet, és felülnek a hintára. A vakí­tó fényben egy vödörnyi sár fröcs- csen az asztalon. Jut belőle min­denkinek. Még az első sorokban ülő nézőknek is. Frenák Pál üzenete innen, a közel­ből: szabaduljunk meg gyorsan lel­ki szennyünktől. Ez az első lépés ahhoz, hogy szebb, emberibb „la­koma” részesei lehessünk. szórakozást nyújt a legkisebbek­nek. Sőt az egész családnak! Nagy­szülők és szülők is bekapcsolód­hatnak a nagyjátékba, amely a feb­ruári számtól indul, (ú) A Velencei filmfesztiválon 2001-ben (TASR/EPA-felvétel) FELHÍVÁS Télvégi szokások, farsang, régi és mai mulatságok Megjelent a Tücsök legújabb száma LAPAJÁNLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom