Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-26 / 47. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 26. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 8. számában feltett kérdésre a helyes válasz: január 31- től február 3-ig. E héten az 500-500 koronát Hegedűs Lajos ipoly- szakállasi, Molnár Erzsébet nagyabonyi és Tolvaj Gyöngyike gömör- sídi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Magyar Zoltán A mindentudó fű - Zoborvidéki mondák és hiedelmek című könyvét mutatja be Danter Izabella néprajzkutató, (ú) SZINHÄ3 POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orleans-i szűz 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Madarak vacsorája 19 KOMÁROM PÓLUS - STER CENTURY: Solaris (am.) 18, 20.10, 22.25 Hollywood Ending (am.) 19.30 Kapj el, ha tudsz! (am.) 14.20,17,19.40,22.20 Csajok a csúcson (ném.) 15,17.05,19, 21 Kislány (cseh) 20.15 Még egy kis pánik (am.) 15.35,17.40,19.50, 22 Én, a kém (am.) 20.30, 22.30 Szívtiprók - Heartbreakers (am.) 14.35,16.55,19.20,21.45 KASSA TATRA: Hollywood Ending (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Csajok a csúcson (ném.) 16,18,20 ÚSMEV: Kapj el, ha tudsz (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A szállító (fr.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Halj meg máskor! (ang.-am.) 17,19.30 KOVÁK: Szemtől telibe (am.) 19.30 GALÁNT/f-VMK: Szívtiprók-Heartbreakers (am.) 19 VÁGSELLYE- VMK: Testvérem, Tom (ang.) 19 PÁRKÁNY - DANUBIA: Szeretni bo- londulásig (fr.) 19 LÉVA - JUNIOR: Halloween: Feltámadás (am.) 16.30, 19 IPOLYSÁG - IPOLY: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.- am.) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Én, a kém (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A dzsungel könyve 2 (am.) 14, 16, 18 Én, a kém (am.) 14, 16, 18, 20 Fullasztó ölelés (am.) 17.30 Kapj el, ha tudsz (am.) 14, 17, 19.45 Nemzetbiztonság Bt. (am.) 14,16,18, 20 Sobri - Betyárfilm (magy.) 20.30 A tökös, a török, az őr meg a nő (fr.-ang.) 18, 20 8 mérföld (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Nyolcvankét éves korában elhunyt Alberto Sordi A legnagyobb kisember MTI-HÍR Frenák Pál Lakomája a budapesti Trafóban. Az előadást már a francia közönség is látta, és nagy elismeréssel fogadta Sár fröccsen a lakoma végén (Sándor Katalin felvétele) Róma. Eiment a legnagyobb kisember. Alberto Sordi filmbeli alakjaiban minden olasz felismerni véli önmagát, mindenki úgy érzi, hogy ő testesítette meg a leghűségesebben a tálján ádagember gyarlóságait és erényeit. Az, hogy nagy ember volt, abból is látszik, hogy az olasz csizmán mindenki csak úgy nevezte őt: „Albert- one” (a nagy Alberto). Kevés nála népszerűbb ember élt ebben az országban, minden nemzedék sajátjának tekintette őt, hiszen az elmúlt fél évszázadban kétszáz filmalkotás tette felejthetetlenné a nevét. Mindenki úgy fogalmaz: ő volt a legnagyszerűbb jellemszínész. Azt is mondják róla az örök Városban, hogy tehetsége elsősorban ösztönös játékában rejlett, ami bizonyos szempontból megkülönböztette őt a nem kevésbé nagy formátumú, de modoros kortársától, Vittorio Gass- mantól. Csakhogy Alberto Sordi is képzett színész volt, aki mielőtt a filmvásznat meghódította volna, a színpadon kovácsolta ki önmaga professzionizmusát. Már fél éve beteg volt, február 3-án nem tudta átvenni a városházán az egyik díjat. Halála után rögtön rómaiaik százai járultak villájának kapujához, sokan virágokat helyeztek el ott, ügyelve arra, hogy azok sárgák és pirosak legyenek, mint Roma labdarúgó csapatának jelképes színei. „Mint mindenki, én is gondolok a halálra, de szorongás nélkül. Tudom, hogy egy napon távoznom kell, de az életet továbbra is olyan lelkesedéssel élem, mint fiatal koromban. Az élet túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy elmulasszuk élvezni” - fogalmazott hat évvel ezelőtt Albertone, a legnagyobb olasz kisember. Kap a szellem, kap a lélek és jócskán kap a szem is Frenák Pál Lakoma című előadásán. A Lakoma zárójelben szerepel a plakáton, előtte az áll, hogy Festen. Az pedig ünnepet jelent. De olyan eszem- iszomosat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ünnep ez az est is, mint minden Frenák-bemutató. A test ünnepe. A tiszta mozdulat ünnepe. A tartalmas gondolat ünnepe. Lakomáról lévén szó, elsőként persze Platón jut az eszünkbe. A falatozással egybekötött szellemes, filozofikus eszmecsere. Szabadon gondolkozó és szabadon szerető férfiak gazdag párbeszéde. Ezzel párhuzamosan azonban Marco Ferreri filmje, A nagy zabálás is megfordulhat a fejünkben. A kulináris örömöknek hódolók sajátos „ünnepe”. Frenák Pál Budapestről indult, Franciaországban alapított együttest, koreográfiáit azonban már nemcsak a magyar és a francia közönség ismeri - nemzetközi csapatával évek óta utazgat a világban. Triks & Traks című darabjukkal nemrég Pozsonyban is felléptek, a Lakoma ezt követően született. Nagy méretű, fehér, döntött lapú asztal áll a tér közepén, körülötte öt hinta lóg a magasból. Ebben a fehér, zöld és sárga fénnyel megvilágított rideg térben találkoznak a szereplők, a külsőleg és belsőleg is különböző táncosok. A szilaj testű, kopasz fiú (Gergely Attila), a háborús repülősök sapkáját viselő érett férfi (Frenák Pál) és a festett fejű, ugyancsak kopasz, démoni nőalak. Lehet választani, ki kire figyel jobban, hiszen mind a három szereplő szuggesztív egyéniség, mozdulataikkal szinte mágnesként vonzzák a nézők tekintetét. Táncukban a magány, az elkeseredettség, a düh, az elfojtott érzékiség tombol. Ha Lakoma, akkor ez még mindig csak az előétel, a főételt később tálalják. Még nagyobb horderővel, még mélyebbre ható érzelmekkel. Addigra azonban újabb szereplőkkel bővül a történet. Párducléptekkel jön egy vörös ruhás lány, mellette egy fejjel alacsonyabb páija, aztán egy za- kós, napszemüveges nő és vékony, meztelen felsőtestű, cigarettázó férfi, aki karjait magára fonva úgy ölelgeti saját testét, mintha hátulról szorosan rátapadva egy másik személy hozná izgalomba. Belső magánya ordít a keskeny fénysávban. Nehéz eldönteni, mi rejlik a „kép” mögött: az eltitkolt vágy láthatatlan megszemélyesítője vagy a be nem mutatható másik, akihez nagyon is szoros köze van. A látvány mindenesetre, amelyet Takát- sy Péter nyújt, frenetikus. Megjelenik a színen két zsiráf is (Csabai Attila és Gergye Krisztián). A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya 2003. március 7-9-én (péntek-vasárnap) országos bábos és gyermekszínjátszó tanfolyamot rendez Dunaszerdahelyen, a Szabó Gyula Utcai Építészeti Szakközépiskola épületében. A rendezők elsősorban a Duna Menti Tavaszra készülő színjátszó csoportok vezetőire és a színjátszó csoportok alakításának gondolatával foglalkozókra számítanak, valamint azokra az óvónőkre és tanítónőkre, tanítókra, akik a színjátékot pedagógusi munkájukban - a tanításban, a szakköri foglalkozásokon - szeretnék hasznosítani. Az érdeklődők 2003. március 1-ig jelentkezhetnek az alábbi címen: Csemadok TV, P.O. Box 16, Trho- visko 825/8, 929 01 Dunajská Streda. e-mail: huszar@csemadds.sk , vagy huszar@csemadok-dsz.sk Információ: telefon, fax: 031/552 24 78, napközben Molnár Zsuzsánál, Takács Ottónál honlap: www.csemadok-dsz.sk A kötélen: Dirk Schaumbacher Cipőjük magasított, jellemük illúziót keltő. Nem is járkálnak - szabadon kószálnak a színpadon. Mozdulataikban báj és kedvesség, humor és elegancia. Káprázatos, amit műveinek. A legapróbb gesztusuk is emberi, miközben hitelesen állati. Nem lehet kérdés, hogy mit keresnek a színen. Egyszerűen ott a helyük. Összetartoznak és mégis magányosak. Közben ismét feltűnik a darab legelejéről ismert, fekete ágyékkötős férfi, aki a festett fejű, kopasz nővel A tanfolyamok részvételi díja 400 korona. A bábos tanfolyam tematikája (kezdő és haladó csoportok): ♦ a kesztyűsbábok és mimikus bábok animációs technikájának elsajátítása, valamint színpadi alkalmazásaiknak formái és lehetőségei ♦ dramaturgiai és rendezési szempontok szöveg- és darabválasztásnál, kesztyűsbábok és mimikus bábok esetében ♦ a kesztyűsbábok és mimikus bábok felhasználása az óvodai vagy általános pedagógia munkában Szakmai vezető: Mészáros Emőke (Budapest), Kecskés Marika (Pozsony) A színjátszó tanfolyam tematikája: ♦ játéktárbővítés ♦ munka a szöveggel: dramatizá- lás papíron és térben ♦ a készülő produkciók megbeszélése - hozott szövegkönyv vagy videofelvétel alapján. Szakmai vezető: Zsélyi Kati drámapedagógus imitál furcsa szeretkezést. Mintha egy idegszanatórium eldugott szobájába leselkednénk be egy résnyi- re nyitott ajtó mögül. Új szereplő jelenik meg a színen, áld eddig a magasban lógott (Zam- brzycki Ádám). Nevezhetnénk ejtőernyősnek is, aki komolyabb sérülést szenvedett, az egyik végtagja legalább is ezt sejteti. Szép lassan leereszkedik az égből, elvegyül a földi zűrzavarban, de bárkivel próbál is kapcsolatba kerülni, minden igyekezete kudarcba fullad. A februári szám a télvégi szokásokkal, ünnepekkel foglalkozik, sok kis írás, beszámoló, vers, de még játék és fejtörő is a farsangról, régi és mai mulatságokról szól. Hogyan szórakoztak a nagyapák, nagyanyák régen, és kit köszöntsünk mi a mai divat szerint például február 14-én, a Bálintokat vagy a szerelmeseket? - erre is keresi a választ a Tücsök legújabb száma. A lap tudósításai ezúttal a deáki óvodából és a vághosszúfalui iskolából hoznak híreket, beszámolnak az Öreg-Duna és környezete élővilágának nagy változásairól, és sok érdekességet megtudhat a Ids olvasó a baglyok különös, rejtőzködő életéről. A népmesék és a mai modern mesék Benedek Elek és Szász Ildikó tollából, Szilágyi Domokos, Roncsol László, Tóth Elemér, Gál Sándor verse és a sok játék, feladat jó Szerencséjére a kötél, vagy inkább a láthatatlan kéz megoldja kínját- baját. Visszahúzza a magasba. Később, kétségbeesetten kapálózva újra leereszkedik, de hiába szeretne, nem képes szabadulni. A kötél nem engedi. (Vagy a lenti világ nem tudja befogadni.) Elhangzik egy mondat is a darab során. „Maga normális?” Kérdés persze, ki itt a normális? Ebben a (színpadi) világban mindenki más. Csak a magánynak, a kínnak, a fájdalomnak közös a nevezője. Itt az is társtalan, aki párban jelenik meg a színen. Ez a meg nem értettség, a körön kívüliség halhatatlan szimfóniája. Desszertként két, keretbe illő képet kap a néző. Az egyik: virágzó napraforgókkal teletűzdelt, földig érő palástban besétál egy páratlan jelenség (Ta- kátsy Péter). Lassú, kimért léptekkel közeledik a közönség felé. Sötét a szín, egyedül ő kap fényt, amelyben fenséges mozdulattal mutatja meg androgün lényét. Mezítelen férfitest, „eltüntetett” nemi szervvel. A test önmagáért beszél, az arcon égi-földi szomorúság. Frenák Pál üzenete: szabaduljunk meg gyorsan lelki szennyünktől. Ehhez a képhez kötődik a darab záróképe: a kötélre mászó, reneszánsz szoborra emlékeztető figura (Dirk Schaumbacher). Akrobatikus mutatványa cirkuszba illő (cirkusz az egész világ!). Úgy tekeri önmagára a kötelet, hogy közben újra és újra visszaesik, de a zuhanástól sosem kell félteni. Látványos „kötéltáncát” éteri női hang kíséri, és a két zsiráf közül az egyik végül is lerángatja őt a kötélről, a hatalmas asztal közepére veti, ahol a többiek valósággal szetmar- cangolják, és felfalják. így, csontig lerágva, ruhátlanul marad az asztalon, és így, mezítelenül lesz csak képes felmászni a kötélen, vagyis megszabadulni e rettenetes káoszból, amelyben hatalmas nagy erő kell a lelki-szellemi megtisztuláshoz. Mi jöhet ezek után? Hófehér lepedők szállnak alá a magasból, és minden szereplő mezítelenül jelenik meg a színen. A lakomának vége. Finita la comedia. A táncosok csupasz testükre tekerik a leplet, és felülnek a hintára. A vakító fényben egy vödörnyi sár fröcs- csen az asztalon. Jut belőle mindenkinek. Még az első sorokban ülő nézőknek is. Frenák Pál üzenete innen, a közelből: szabaduljunk meg gyorsan lelki szennyünktől. Ez az első lépés ahhoz, hogy szebb, emberibb „lakoma” részesei lehessünk. szórakozást nyújt a legkisebbeknek. Sőt az egész családnak! Nagyszülők és szülők is bekapcsolódhatnak a nagyjátékba, amely a februári számtól indul, (ú) A Velencei filmfesztiválon 2001-ben (TASR/EPA-felvétel) FELHÍVÁS Télvégi szokások, farsang, régi és mai mulatságok Megjelent a Tücsök legújabb száma LAPAJÁNLÓ
