Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-25 / 46. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 25. Riport Nem lesz könnyű ellenállni a napi kihívásoknak, de a csoporttársaim példáját követve én is hangsúlyozni fogom: azért nem koccintok, mert alkoholista vagyok Bár nem szerette a mámort, nem tudott ellenállni Még remeg a keze. A tekinte­te, az arckifejezése állandó­an változik. Es a szeme oly­kor megtelik könnyel. Alig érteni, mit mond, úgy tűnik, óvatosan fogalmaz. Pedig csak keresi a szavakat. PÉTERFI SZONYA Az orvos azt állítja, meggyógyul­hat. De ahhoz, hogy kilábaljon a szenvedélybetegségből, akarnia kell. És tudni nemet mondani, amikor minden idegsejtje alkohol­ra szomjas. - Családunkban én va­gyok a fekete bárány. Nem mintha a többiek megvetnék az italt, az a baj, hogy engem kiütött. A gyen­geségért pedig lakolni kell - állít­ja, miközben mélyen leszívja a ci­garettafüstöt. - A büntetés nem maradt el, elfordultak tőlem, mert szégyent hoztam rájuk. És minél magányosabb voltam, annál töb­bet ittam. Mint a nők általában, persze, titokban. Zugivónak mondják, igaz? Szinte észrevétle­nül váltam alkoholistává, holott nem is ízlett az ital. Szándékosan használom a múlt időt, öt hónapja nem iszom. Három hónapot elme­gyógyintézetben töltöttem, előtte néhány napot intenzív osztályon. Állítólag megérintett a halál. Né­ha azt gondolom, nem is lett vol­na olyan nagy kár értem. De ezt nem vallhatom be a többieknek, mert itt szinte kötelező a pozitív gondolkodás. - Mire jó ez a világ­fájdalom? - kérdezi tőle az orvos, de Magda nem válaszol, tekintetét a földre szegezi. Beleegyezik, hogy orvosa elmesélje az asszony betegségének történetét. A jómódú család egyetlen gyer­meke mindenki szemefénye volt. A kissé korosabb szülők elkényez­tették az okos kislányt, s mivel gyakran jártak társaságba, vitték magukkal. Kicsi korától úgy fogta fel az italozást, mint az élet ter­mészetes velejáróját. Tizenévesen megkínálták őt is, s hiába szabad­kozott, a felnőttek nem tűrték az ellentmondást. Az egyetemi évek alatt kiszakadt a megszokott kö­zösségből, ám az alkoholtól nem szabadult meg. A kollégiumban alig volt nap, hogy ne ünnepeltek volna valamit. A sikert éppúgy, mint a kudarcot. - Borzasztóan nehéz végig hallgatni, inkább én mondom el - vette át a szót Mag­da az orvostól - Államvizsgák után nem ismertünk mértéket, nem tudom, hány napon át ünne­peltünk. Másnap mindig borzasz­tó rosszul voltunk, de hát ismeri a mondást, kutyaharapást szőrivel. A diplomámat is részegen vettem át, és bár kissé bizonytalan volt a A delirium meghatározása ♦ tudat- és figyelemzavar ♦ kognitív folyamatok általá­nos zavara ♦ pszichomotorikus zavar ♦ alvás-ébrenlét ciklusának zavara ♦ emocionális zavarok járásom, a családom nem vett ész­re semmit. Ha jól emlékszem, ak­kor már ittam egyedül is, estén­ként. Amikor megismertem a fér­jemet, elhatároztam, többé egy kortyot sem. Az esküvőn is eluta­sítottam az italt, mindenki azt hit­te, állapotos vagyok. A fiam há­zasságunk harmadik évében szü­letett. Amikor befejeztem a szop­tatást, berúgtam. Gyakran. Nem tudom az okát. A férjem nem vett észre semmit, azt hitte, a kime­rültségtől szédelgek. Kezdetben csak éjszaka ittam. Kiszöktem az ágyból, s meghúztam a hűtőben tárolt üveget. Amikor kiürült, újat tettem a helyébe. Egy idő után a páromnak feltűnt az üveg tartal­mának változása, s amikor szóvá tette, óvatosabb lettem. A végén nem volt a lakásban olyan rejtek­hely, amelyben ne lett volna egy- egy' megbontott palack. Eleinte márkás italokat vettem, később váltanom kellett, a végén viszont a legolcsóbb pia is drága volt. Amikor elemezni kezdi házassá­gát, bevallja hibáit. Csak azt nem érti, a párja miért tűrte szótlanul. - Az igaz, hogy nappal tartottam magam, odahaza is és a munkahe­lyemen is elvégeztem a feladato­kat, a gyerekkel is többnyire én foglalkoztam, de amikor elcsen­desedett a ház, innom kellett. El­fogott a remegés, kivert a hideg veríték, elhagyott az erőm. Saj­nos, nem vettem észre magamon a változást, pedig lefogytam, megnőtt a hasam, az arcbőröm, a hajam fénytelen lett. És állandóan rossz volt a kedvem. A családom­ban nem akadt senki, aki megkér­dezte volna: valami baj van? Egy fedél alatt éltünk, de én egyre ma­gányosabb voltam. Itallal dobtam fel magam, de persze ez nem segí­tett, még jobban hatalmába kerí­tett a keserűség. Az asszonyt a fia mentette meg. Öt hónappal ezelőtt egy árokban talált rá, eszméletlen állapotban. Hiába mozgósította a rokonságot, senki sem volta hajlandó elintéz­ni, hogy az alkoholelvonóba utal­ják.- A szégyentől tartottak - jele­nik meg arcán halvány mosoly, majd bevallja, nem akarta kezel­tetni magát. Végül belátta, ha élni akar, nincs más megoldás. - Az volt a szerencsém, hogy az inten­zív osztályon jött rám a delirium. A testi rosszullét semmiség a lelki­hez képest. Ha valami miatt szé­gyenkezem, akkor ezért az állapo­tért. Ne szóljon semmit, doktor úr- inti le az őt nyugtatni szándéko­zó orvost. Elmondja, nehezen bír­ta az intézeti kezelést, mert hiába akart a csoportfoglalkozásokon a többiekhez hasonlóan beszélni, nem tudott mondatokat formálni.- Az agyam még nem tisztult ki teljesen, de az orvosok szerint rendbe jöhetek. A családom nem foglalkozik velem, csak a fiam tá­mogat. Épp tegnap vitattuk meg, hogy a társadalom figyelme a ká­bítószerfüggőkre összpontosul, (Illusztrációs felvétel) holott vannak más szenvedélybe­tegek, akik szintén segítségre szo­rulnak. Az országban egyre több az alkoholista, gyarapodik a zugi­vó nők száma is, de a legtöbb tá­mogatást a narkósok kapják. Tu­dom, nem lesz könnyű ellenállni a napi kihívásoknak, de a csoport­társaim példáját követve én is hangsúlyozni fogom: azért nem koccintok, mert alkoholista va­gyok. Voltam?! A minap a fiam tükröket helyezett el lakásunk­ban, én törtem össze valamennyit, hogy lássam, mennyire megvál­toztam. Valóban, a régi önmagam kezdek lenni. Bár a gyógyulás útja még nagyon hosszú. A régi polgármester levélben értesítette az önkormányzatot, hogy betegsége miatt továbbra sem képes eleget tenni a hivatala átadásával járó kötelezettségének Egy bukás lélektana, avagy polgármester kulcsok nélkül HOGYA GYÖRGY Dobra kisközség Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében fekszik, alig pár kilométerre Tisza- csernyőtől. A tavalyi helyhatósági választásokon a község kétszáz­nyolcvan választópolgárából 116- an az új, 115-en a régi polgármes­terre szavaztak, így a falu első em­bere Simon László, az MKP jelölt­je lett egy szavazattal. Eddig min­den rendben is lenne, mindenhol a polgárok döntöttek arról, kit szeretnének a polgármesteri szék­ben látni a következő négy évben. Csakhogy Dobra községben nem éppen szabályosan folyt az át­adás. A 2003. január 7-i beiktatá­son betegségére hivatkozva a régi polgármester nem vett részt, sőt az azt követő, január 22-i ülésen sem jelent meg. Ekkor az önkor­mányzat tagjai levélben kérték, jöjjön el a január 28-i újabb ülés­re, amelyen átadhatná a hivatalos iratokat, a pecsétet, a kulcsokat, valójában mindent, amit ilyenkor át kell adni, amivel él kell számol­ni. A régi polgármester - dacolva a hivatalos értesítéssel - ezen az ülésen sem jelent meg, csak levél­ben értesítette az önkormányza­tot, hogy betegsége miatt tovább­ra sem képes eleget tenni átadás­sal járó kötelezettségének. BÉNÍTÓ BETEGSÉG Az új polgármester tanácstalanul állt az eset előtt, hiszen ha csak egy szavazattal is, de hivatalosan meg­nyerte a választásokat, és legitim módon lett első embere a község­nek. Intézkednie, leveleznie kell, s dolgozni szeretne. Kulcsokat még­sem kapott, az épületbe csak akkor léphetett be, ha a takarítónő, vagy a régi titkárnő megérkezett, és ki­nyitotta az ajtókat. Az újonnan fel­vett titkárnővel a községi hivatal egyik szomszéd helyiségéből irá­nyították a tennivalókat, de ha kel­lett, átmentek a régi titkárnőhöz, és onnan telefonáltak, ott fénymá­soltak. „Érthetetlen és bosszantó ez az időhúzás - mondta a polgár- mester - ,mert nem tudom elhinni, hogy betegsége ellenére ne tudott volna eljönni és átadni az iratokat, kulcsokat, pecséteket és mindazt, ami szükséges a munkánkhoz.” Szakszón Géza, a régi polgármes­ter, már tizenkét éve intézi a falu ügyeit. Ez idő alatt vezették be a gázt, építették fel a halottashá­zat, évente kétszer meghívta a Thália Színház művészeit, saját traktorával kaszálta a füvet a foci­pályán, és takarította el a havat a falu utcáiról. Nem érti, miért ve­szítette el a választást. „Nem is kampányoltam, hiszen nem volt időm, mert az építendő bérházak ügyében Nagymihályba kellett szaladgálnom” - mondja, hangjá­ban érződik a csalódottság és az elkeseredettség. A kérdésre, betegsége valóban annyi fájdalmat okozott-e hogy képtelen volt átadni a polgármes­teri tisztséget, egyértelmű igennel felel. „Nagy fájdalmaim voltak, s ha tisztességesen át akartam adni funkciómat, ki kellett mennem a terepre, a bérházakhoz, meg a fo­cipályára. De a fájó derékkal ab­ban a hidegben erre nem vállal­koztam. Egyébként megmondtam, hogy február tizedikén kell el­lenőrzésre mennem, addigra re­méltem felépülök annyira, hogy elmehessek a községi hivatalba és átadjam a funkciót. De addig is ott volt a kolléganőm, aki mindenben segítségére volt az új polgármes­ternek, utasítottam, hogy a kölcsö­nök fizetésére és az új adók vala­mint illetékek beszedésére figyel­meztesse a polgármester urat.” FELESÉGE KALAPBAN JÁRT Úgy néz, ki az átadáson lassan túl­esnek a felek, nem történt különö­sebb tragédia. A falu lakói termé­szetesen megosztottak a történtek miatt, nehéz tárgyilagos embert találni. Bárkit kérdeztünk, min­denki saját emberét védte. Miért is veszítette el a régi polgármester a választást? - „Elkövetett apróbb hibákat” - mondja az egyik falube­li. „Minek vette oda magához a sa­ját lányát?” „A felesége meg kalap­ban járt” - teszi hozzá egy másik földi, látható rosszallással. „Eltün­tette a kisebbségnek járó pénzt!” - hangzik el végül a talán legsúlyo­sabb érv. A legpontosabban azon­ban egy férfi magyarázza a dolgo­kat. „Itt nagyon sok a munkanél­küli - kezdi igyekvőén -, aki keres az is alig többet, mint négy-ötezer koronát. Egy négytagú család összkeresete a legjobb esetben sem lépi túl a tizenötezret. És mit látnak? Hogy a polgármester ke­res huszonvalahányezret, a felesé­ge is valamit, a lányának is fizet vagy nyolcezer koronát. Hát ez már sok! Szerintem ezt irigyelték meg az emberek!” Igaz, hogy állí­tólag ingyen kaszált, de ki hiszi el, hogy valahol nem fizettette ki ma­gának a naftát? Szóval, dolgozott ugyan, de ki tud­ja mi volt a fizetsége? És még az új polgármesternek sem akarta átad­ni a tisztséget! De mi van a kisebb­ségeknek járó pénzzel? „Én csak arra tudok gondolni, hogy nemré­giben a Markíza televízió osztoga­tott a környéken a romáknak pénzt, de abból a mi falunk nem kapott, így el sem sinkófálhattam, mint azt egyesek állítják” - mondja Szakszón Géza. „De a tárgyaláson kiderül” - teszi hozzá. Azóta ugyanis két per kezdődött el, mert a választási kampány velejárója volt a sértegetés és a fenyegetés. „Igen, életveszélyesen megfenye­gettek” - mondja, de a részletekről nem szívesen beszél. Érdekes, a je­lenlegi polgármester szerint éppen ő, mármint a régi polgármester volt az, aki kirúgással fenyegette meg az újat. „Ilyesmi nem történt” - határolja el magát egészen hatá­rozottan Szakszón Géza. LELTÁR FOLYAMATBAN Mindenesetre a leltár átadása megkezdődött és mostanáig tart. Nem tudni mikor kezdődhet az igaz érdemi munka a faluban. Egy azonban bizonyos Dobrán, és ezt a jelenlegi polgármesternek is meg kellene szívlelnie: Nem biz­tos, hogy ha valaki tizenkét évét a faluért áldozza, azt meg is köszö­nik neki. Ma is a pozitív ha­tások lesznek túl­súlyban, s ez legin­kább szellemi és fi­zikai teljesítőké­pességünket befo­lyásolja. Az izületi fájdalmak eltűn­nek, a mozgásszervi, főleg reumás fájdalmakban szenvedők is kelleme­sen érzik magukat. Sajnos a hideg hatására a reggeli órákban a lég­szennyezettség nehezebben tűnik el, így a légúti problémáktól szenvedők nehézségekkel számoljanak. Ugyan­így némi gond jelentkezhet a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők­nél, ók ne nagyon erőltessék meg magukat. Holnap is kedvező biome­teorológiai hatásra számíthatunk. fok VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: NAPOS; NÉHOL KÖDÖS, 5-9 ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Többnyire derült lesz az égbolt, bár a reggeli órákban az alacsonyabban fekvő területeken ködképződésre számítsunk. Havazás, eső sehol sem várható. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet 5 és 9 fok között várható, a szélvédett katlanokban 3 fok lesz. Gyenge, változó irányú szél, délnyugaton délkeleti, 5 ni/s körüli sebességgel. Éjszaka a le­vegő hőmérséklete -3 és -7 fok közé csökken. Holnap marad a maihoz hasonló időjárás, a legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 9 fok kö­zött várható, a köddel borított terü­leteken 0 fok. Komárom A Nap kel 06.43-kor - nyugszik 17.297-kor A Hold kel 03.138-kor- nyugszik 11.15-kor A Duna vízállása-Pozsony: 195, apad ; Medve: 95, apad; Komárom: 185, apad; Párkány: 115, apad. Holnap \i í\É % Ö T É ET ♦ A kör ♦ Leszbikus csókok Az órákban ♦ Rettegnek Eminemtől

Next

/
Oldalképek
Tartalom