Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-24 / 45. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 24. KOMMENTÁR Bűzlő Szlovákia SZILVÁSSY JÓZSEF Országunkat elárasztották az ízléstelen és semmitmondó óriásplakátok, amelyek azt hirdetik, amit a gyalogpolgárok milliói egyre többször a saját bőrükön éreznek: a korrupció a vérünket szívja. Az ötletember bizonyára felmarkolt egy csinos summát, Mikulás Dzurinda vagy valamelyik famulusa pedig valószínűleg világgá kürtölte volna, hogy a korrupciónak még az írmagját is rendíthetetlenül irtó kormány ezzel az alkotással micsoda hatalmas mértékben tisztította meg a közéleti morált. Közbejött azonban egy malőr. Néhány vezető szlovákiai politikus megkapta azoknak a - tavaly ősszel, tehát a parlamenti választások után - lehallgatott telefonbeszélgetéseknek az írásos változatait, amelyekben ismert vállalkozók többek között azt vitatják meg, hogy kik töltsék be a megbukott SDL által eddig elfoglalt tisztségeket. Különösen érdekes az a hangfelvétel, amelyen Gabriel Palacka, az SDKÚ pénztárnoka azt is megkérdezi Ján Badzgon nagyvállalkozótól, vajon megérkezett-e az a potom negyvenöt millió szlovák korona, amelyet egy állami cég még tavaly áprilisban a svájci UBS bankba utalt. Miután a pénztárnok kedvező választ kapott, abban is megegyeznek, hogy bizonyos Horák úrral találkozik Prágában. Jelenleg itt tart - legalábbis hivatalosan - a történet, amelynek legalább két összebogozott szála van. Az egyik az, hogy ki hallgatta le ezeket a beszélgetéseket, s kinek állt érdekében a kiszivárogtatás, miként az nemrég Pavol Rusko esetében is megtörtént. Vajon igaza van-e a Smer képviselőjének, aki pénteken azt állította, hogy a Dzurinda-kabinet képtelen a törvényes lehallgatások felügyeletére és a törvénytelenségek leleplezésére. Akkor sem nyugodhatunk meg, ha téved az ellenzéki párt egyik vezetője, vagyis akadnak, akik pontosan tudják, mi történik. Ebben az esetben ugyanis bizonyos kormánykörök vagy a gazdasági holdudvaruk forgatókönyve szerint pattan ki újabb és újabb lehallgatási botrány, és olyasmikkel zsarolnak bizonyos befolyásos személyeket, amelyek valóban megtörténtek. Valószínű, hogy a legújabb botrány szálai az SDKÚ politikai és gazdasági boszorkánykonyhájába vezetnek. És Mikulás Dzurinda személyesen is felelős mindezért. Enyhén szólva is furcsa dolog megtartani azt a Gabriel Palackét a párt pénztárnoki tisztségében, aki az előző kabinet közlekedési minisztereként korrupció gyanújába keveredett, s emiatt kénytelen volt távozni posztjáról. Nem volt éppen makulátlan a motorvonatok körüli tenderbotrányban sem, de a pártelnök még mindezek után is a bizalmasaként foglalkoztatja őt. Kormányfőként pedig már felháborító a hallgatása, hiszen a lehallgatási botrányok és a kiszivárogtatott tények ügyében egyértelmű állásfoglalást vár tőle a közvélemény. Fölöttébb elgondolkoztató az is, hogy a jelek szerint a KDH sem hajlandó beleegyezni olyan független - és a parlament által ellenőrzött - hivatal létrehozásába, amelynek az MKP javaslata alapján kizárólagos joga lenne a telefonlehallgatások törvényes elrendelésére és ellenőrzésére. A keddi koalíciós tanácson végre tisztázni kellene: kinek az érdeke a botrányok eltussolása, és ki szeretne a rejtélyes ügyek végére járni. Ha nem tisztázódik, hogy melyik párt vagy érdekcsoport sáros ezekben az ügyekben, akkor menthetetlenül besározódik az egész kormánykoalíció. Ma a korrupciótól bűzlő Szlovákiában ugyanis már senki sem hisz a kormány nagyhangú fogadkozásainak, és bamba óriásplakátjainak sem. A Dzurinda-kabinet alaposan megtépázott hitele határozott tettekkel talán még megmenthető. A kórház kapuj ában TÓTH MIHÁLY Most találgathatjuk, hogy programjában a Dzurinda-kormány miért nem húzta meg azt a határt, amelyet egyensúlyjavító törekvéseit követve egyetlen miniszter se léphet át. E határ megvonása nemcsak a lakosság legszegényebb harmadának a közérzetét javította volna, hanem a hatalomra jutott koalíció biztonságérzetét is. Közismert, milyen keskeny mezsgyén mozgott ez a kormány a költségvetés kidolgozásakor. Talán ez is az oka annak, hogy érzékenyebb orrok számára kisebb-nagyobb mértékben popu- lizmustól bűzlik minden olyan megnyilvánulás, amely a bérek alacsony voltát, vagy a szociális kiadások lefaragását bírálja. Viszont van a (nevezzük nevén az óriáscsecsemőt) szegénység mindennapi életének egy területe, amelyről szólva teljes hangerővel ki kell nyilvánítani, hogy ezen egy lépésnyi hátráltatást se szabadna szó nélkül hagyni. Amióta nyilvánosságra kerültek a rendelőintézetekben, illetve kórházakban fizetendő tételekről szóló adatok, egyre inkább megbizonyosodom arról, hogy a Dzurinda- kormányban nem működik a létfenntartási ösztön. Azt meg lehet szokni, hogy valaki holnaptól kezdve két kifli helyett csak másfelet engedhet meg magának reggelire. Elviselhető, hogy házában a nyugdíjas csak a konyhai fűtőtestet hagyja be- kapcsolva. Viszont elviselhetetlen, ha anyagiak miatt bárki megfontolás tárgyává kénytelen tenni, betegsége kezeltetésére befe- küdjön-e kórházba. Szociálpolitikusaink a sajtóval addig masszí- roztatták közvéleményünket a gyógyszerpazarló képzelt betegekről szóló történetekkel, addig sugalltak sztorikat a táppénzcsaló kelet-szlovákiai melósról, hogy a miniszter kidolgoztatta a tervezetet, amelynek értelmében megszűnne a kórházi ápolás ingyenessége. Én még láttam embert úgy meghalni (1940 táján), hogy a komáromi kórház kapujából falunkba visszadöcögött vele a szekér. Nem merték otthagyni, amikor kiderült, mennyit kellene fizetni. Szociális demagógiának is minősíthető, ha valaki túl hangosan tiltakozik a felsőfokú képzés ingyenességének megszüntetése ellen, vagy ha valaki tiltakozik, mert minden vonatkozásban a munkavállaló rovására alakították át a munkatörvénykönyvet. Fogcsikorgatva, de napirendre lehet térni afölött, hogy miközben a nyomorgók szociális segélyét is megrövidítik, az államnak milliókkal tartozó adócsalókat futni hagyják. Az viszont már az elviselhetetlen dolgok közé tartozik, hogy ebben az országban bárki attól függően merjen befeküdni a kórházba, hogy a naponkénti ott-tartózkodásra lesz-e 50 koronája. A modernkori történelem nagy sorsfordulóira az volt jellemző, hogy irányzatokat, forradalmakat legyőzhettek, de - ha az új garnitúra adott magára - a valóban értékes vívmányokat nem számolta fel. Az orvosi ellátás ingyenessége olyan érték, amelyhez csak egészen gátlástalan politikusok mernek hozzányúlni. TALLÓZÓ ELPAÍS „Az uniós belépésükre váró országok az Egyesült Államokat támogatják az iraki válságban, azt az országot, amelyre úgy tekintenek, mint a szabadság és a demokrácia mintapéldájára” - áll a spanyol lap „Az új Európa lázadása” c. cikkében. Herman Tertsch, a közép- és kelet-európai térség szakértője kifejti, hogy Franciaországban és Németországban „ellenérzést keltett az a tény, hogy még hivatalos EU-belépésük előtt ezek az országok felrobbantották a közös európai állásfoglalás lehetőségét, és az amerikai kormány kezére játszottak, amely mindent megtesz, hogy szabotálja az esetleges előrehaladást a 25 tagú, valóban egyesült Európa felé, mivel az a jövőben komolyan veendő riválist jelenthet a számára, és megkérdőjelezheti a jelenlegi monológot a nemzetközi színtéren, gazdasági, katonai és piacellenőrzési területen”. A tagjelölt országok amerikához vonzódásának okait elemezve hangsúlyozta, hogy ezek idealizálják az ÜSA-t, mivel nem ismerik eléggé.- Mi az, hogy menjünk valamilyen euba? Én már csak a kocsmába vagyok hajlandó menni, mert ott van csatlakozásom a piához! (Peter Gossányi karikatúrája) Seselj hágai kalandja A szerbiai radikálisok vezére még a hó legelején jegyet váltott a jugoszláv légitársaság menetrendszerű járatára, február 24-ére, Hágába. Már akkor híre ment, a nemzetközi törvényszék ellene is elkészítette a vádiratot. Seselj azonnal döntött: elutazik, „igazságot tesz”, valamint „véget vet a világban tapasztalható szerbellenes összeesküvésnek”. SINKOVITS PÉTER Amikor néhány hete Milan Milutinovics (öt éven át Szerbia elnöke) szintén elszánta magát erre az útra, az élet nyugodtan csordogált tovább, hiszen a közvélemény szemében egy gyáva, meghunyászkodó, bukott politikus vette a kalapját. Vojiszlav Seselj egészen más. Ó „igazi hazafi”, hovatovább „a szerb nemzeti érdekek valódi védelmezője”. S hogy a helyzet különlegessé válhat, sejteni lehetett, miután a hónap derekán bejelentették, a Szerb Radikális Párt (SZRP) február 22-én, azaz szombaton tartja meg VI. kongresszusát, másnap pedig „Seselj-búcsúztató rendezvényt” tartanak Belgrád szívében, a Köztársaság téren. Amit tudunk: a kongresszus Seseljt elsöprő többséggel megerősítette elnöki posztján. Oldalzárási követelmények miatt viszont e sorok nyomdába küldésekor még nem ismert, hogyan zárult, vagy milyen irányt vett a vasárnap este 6 órára bejelentett míting, amelyen - a Szerbiai Szocialista Párt utólagos felhívására - e párt tagjai is megjelentek. Azt pedig tudni kell, csak az SZRP- nek 300 000 bejegyzett tagja van. Egy bizonyos: a 2000. október 5-i rendszerváltás után ez lesz a legnagyobb kormányellenes demonstráció. Szocialisták és radikálisok - ismét egy táborban Milosevics hívei! Maga a pillanat amúgy igencsak különleges. A régi Jugoszlávia megszűnt, az azt felváltó Szerbia és Montenegró államszövetség testületéi még nem álltak össze. Közben pedig történt egy „apró” incidens is, lévén, merényletet követtek el a minap Zoran Djindjics szerb kormányfő ellen (A kísérlet kísértetiesen hasonlított arra, amit Vük Draskovics ellenzéki pártvezér évekkel ezelőtt túlélt. Az egybeesés valóban különös, ám ez nem írható Seselj számlájára. Voltaképpen arról van szó, hogy máig tisztázatlan, a Milose- vics-korszakban ellenőrizetlenül megerősödött alvilágnak milyen szerepe volt a hatalomváltásban, ők voltak-e a megrendelt politikai gyilkosságok elkövetői, s hogyan ágyazódtak be a titkosszolgálatok mai rendszerébe. Ezt megbolygatni pedig nem könnyű feladat.) Lehet, hogy Seselj minderről többet tud, mint kellene. Ez majd Hágában tudódik ki, de egyértelmű, hogy a nemzetközi bíróság előtt a radikálisok vezére nem vádlottként, hanem vádlóként szeretne fellépni. Milose- vicsen sokat nem segíthet, de meggátolhatja a demokratikus kibontakozást. Arra vár, hogy perét a tévé közvetítse, mert akkor cirkuszt tud rendezni, miként megannyiszor a szövetségi parlamentben, egy napon pedig visszatér, de akkor nem tudni, „kit talál a helyén a jelenlegi vezetők közül”. Ez lesz Seselj bosz- szúja. Képességei alapján pedig megkockáztathatjuk: a hágai nemzetközi törvényszék veszélyes ellenfelet kapott. Ha más oldalról szemléljük a dolgokat, nem szabad-figyelmen kívül hagyni, hogy a belgrádi vezetés a Nyugat állandó szorítását érzi, további európai integrációs törekvésének - nemkülönben az érkező pénzsegélyeknek - éppen a Hágához való viszonyulása a választóvonal. Egészen világosan: ezen áll vagy bukik minden. A Nyugat perSzocialisták és radikálisok - ismét egy táborban Milosevics hívei! sze nagyobb halakra vadászik. Mladicsot szeretné, a boszniai szer- bek katonai parancsnokát, valamint a vukovári vérengzések szerb tisztjeit. Az USA már korábban Belgrád értésére adta, ezek kiszolgáltatása nélkül Washington március 31-ével leállítja a dollár- milliárdok kézbesítését. Ilyen tekintetben Seselj csak amolyan „ajándéknak” tűnhet, ám a belpolitika viszonylatában ez nagyobb horderejű. Amennyiben távozásával a radikálisok a következő választásokig legyöngülve teret veszítenek, akkor Szerbia jelenlegi hárompólusú instabil rendszerében már kiszámíthatóvá válik a politikai paletta. Ezzel Belgrád kikerülne a „sötét lyuk” fogalomköréből, a Balkán tehát nyílt tereppé válna. Voltaképpen ez most a lehetséges forgatókönyvek tétje. Az már csak adalék, miszerint Seselj arra hivatkozik, a balkáni háborúkban az SZRP által szervezett - a horvátországi és a boszniai harcokba bevetett - mintegy tízezer önkéntes egyikével kapcsolatban sem született vádirat, hasonlóképpen az a tétele sem áll szilárd alapokon, miszerint - ezt kongresszusi beszédében hangoztatta - „a Vajdaságban nem volt háború”, hiszen köztudott, hogy a szerémségi Herkóca településről 1992-ben a radikálisok üldözték el az ottani horvátokat és magyarokat, nagygyűlésükön közzétéve a távozásra felszólítottak listáját. S ma már az is egyre inkább bizonyított, hogy a horvátországi, a boszniai és a koszovói hadszíntereken éppen a radikálisok által felfegyverzett „szabadcsapatok” végezték el a piszkos munkát. Persze az sem kizárt - kávéházi beszélgetésekben gyakran elhangzik -, hogy a belgrádi vezetés időszűkében az „elfoghatatlan” Mladi- csért cserébe Seseljt kínálta fel. A radikálisok vezére egyébként egy terjedelmes interjú során kifejtette: „Ha Djindjics arra vetemedik, hogy kiszolgáltassa Mladicsot, bokáig vérben fognak gázolni”. Ez több mint fenyegetés. Viszont Seselj csak odafelé váltott jegyet Hágába. Ez az egyetlen, ami optimizmusra ad okot. Eddig hét önkormányzat fogadta el a dokumentumokat, Topolyán és Szabadkán még nem szavaztak róla Szeparatizmussal vádolják a VMSZ-t MTI-HÁTTÉR Belgrád. A Vajdaságban parázs vitákat gerjeszt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elképzelése kilenc észak-bácskai és északbánáti önkormányzat társulásáról. A délvidéki magyar pártot az elképzelés miatt szövetségesei is élesen bírálják. A VMSZ hét, javarészt észak-bácskai és két észak-bánáti település (Szabadka, Zenta, Magyarkanizsa, Becsej, Ada, Topolya és Kishegyes, illetve Csóka és Törökkanizsa) képviselő-testülete elé jegyzőkönyvet terjesztett az önkormányzatok együttműködéséről, illetve javaslatot tett arra, hogy említett települések térségbeli közbiztonsági alapítványt hozzanak létre. Eddig hét önkormányzat fogadta el a dokumentumokat, Topolyán és Szabadkán még nem szavaztak róla. A javaslatok a minap kerültek Szabadka önkormányzatának napirendjére, de az ellenzék mellett a VMSZ-szel szövetséges Demokrata Párt (DS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV), illetve a hor- vát képviselők is tiltakozva kivonultak az ülésteremből, megbénítva ezzel az önkormányzat munkáját. A DS és az LSV felelőtlennek tartotta a VMSZ elképzelését, azzal vádolta a pártot, hogy etnikai alapú önkormányzati szerveződést hoz létre, amelyben a VMSZ lenne túlsúlyban. Mindkét párt azzal a Kilenc bácskai és bánáti önkormányzat társulást szeretne létrehozni. javaslattal állt elő, hogy népszavazás döntse el, szükség van-e erre. Nenad Canak, az LSV elnöke arra figyelmeztette Belgrádot, hogy Koszovó megosztásának kísérlete a Vajdaság megosztásához vezethet. A szerbiai szocialisták szeparatizmussal vádolták a VMSZ-t. Józsa László, a VMSZ szabadkai önkormányzati frakciójának vezetője az MTI-nek nyilatkozva elutasította a vádakat. Egyáltalán nem titok - mondta -, hogy az önkormányzatok együttműködésének ötlete a VMSZ területi autonómiakoncepciójából származik, de az elképzelés megvalósításának már nincs etnikai jellege. A törökkanizsai önkormányzatban például egyáltalán nem képviselik magukat magyar pártok vagy szervezetek, noha a településen jelentős lélekszámú magyarság él. Józsa szerint az önkormányzatok társulása regionális érdekeket jelenít meg, és kiváló példája lehet olyan önkormányzatok együttműködésének, ahol azonosak az infrastrukturális és gazdasági problémák, egyformán hiányzik a logisztikai háttér és magas a munkanélküliség. A hatályos jogszabályok lehetővé teszik az önkormányzatok ilyen szerveződését - szögezte te Józsa. Kasza József, az VMSZ elnöke szerint elkerülhető lett volna a „támadáslavina”, ha Szabadka VMSZ-es polgármestere a dokumentumok előterjesztése előtt felveszi a kapcsolatot a koalíciós partnerekkel. A pártelnök azonban rámutat arra, hogy az utóbbi időben egyre több támadás éri a VMSZ-t és a délvidéki magyarokat, s felmerül a gyanú, hogy szervezett akcióról van szó. „Nem csoda, hogy a szocialisták szeparatizmussal vádolják a magyarokat, mert korábban is ezt tették. Az viszont már meglepő, hogy Nenad Canak Koszovóval von párhuzamot” - mondta Kasza. A VMSZ elnöke leszögezte, hogy a délvidéki magyarság nem akarja kettéosztani a Vajdaságot, s nem is akar határváltoztatást, az elmúlt tíz év borzalmainak fényében pedig végképp nincsenek ilyen gondolatai. Kasza a következő napokban vitatja meg a nézeteltéréseket legfőbb vajdasági szövetségesének tekintett Nenad Canak tartományi parlamenti elnökkel és Zoran Djindjics szerb kormányfővel, aki elnöke a DS-nek. A nemzetközi bíróság előtt a szerb radikálisok vezére nem vádlottként, hanem vádlóként szeretne fellépni