Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-22 / 44. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 22. Riport A tardoskeddi szabadidőközpontban a tavaszi szünidőben játékos vetélkedőkkel, kirándulással, farsangi táncmulatsággal szórakoztatták a gyerekeket Újra megpendült a régi citera Nem hinném, hogy vidéki elődeink valaha is naplót vezettek. Erre a dolgos hét­köznapokon nem jutott ide­jük, télidőben pedig, ha akadt is néhány szabad es­téjük, azt inkább társaság­ban töltötték. SZÁZ ILDIKÓ A muzsika és a tánc oldotta a hosz- szú téli esték egyhangúságát. Ma is szép számmal akadnak, akik a le­jegyzett, múltbeli üzenetek nélkül is meghallják a régi idők hívását. Tardoskedden ilyen emberekkel találkoztam. „A padláson talál­tam rá nagyapám citerájára. Si­ralmas állapotban volt. Nem akartam, hogy végleg tönkremen­jen. Úgy gondoltam, a gyerekeim­nek is látniuk kell. Lehoztam hát és felújítottam. Amikor néhány évvel ezelőtt meghalt az édes­apám, felkértek, töltsem be a nagyszüleim és szüleim után ke­letkezett űrt a helyi népdalcso­portban, és jöjjek magam is éne­kelni” - kezd a történetbe Szabó Ferdinánd, aki szakmáját tekintve hentes. Ekkor még ő maga sem sejtette, hogy 1999 novembérére gyerekekből verbuvál citeracso- portot. „Én nem játszom, csak ké­szítem a citerákat, hogy erre ne kelljen költeni. Eddig minden év­ben ott voltunk a nemzetközi cite- ratáborban, de tavaly nem jutott rá pénz. Pedig a fiam nagyon szé­pen citerázik, mindegyik darabot, amit kifaragtam, ő hangol be és próbál ki” - avat be a családi hangszerkészítés titkaiba. Ottho­ni gyűjteményéből már tavaly ta­vasszal Stájer citerát, kis pikoló- kat, könnyű prím citerákat, furu­lyát hozott magával a tardosked­di szabadidőközpontba az első kézműves-találkozóra. Idén a tavaszi szünetben folytatta a kézműves-foglalkozást. Látoga­tásunkkor több mint negyven óvodás és iskolás gyerek várta Nándi bácsit, hogy tökből madá­retetőt készítsenek és megtanul­janak falapokat vájni, mintákat készíteni rajtuk. A gyerekek egész délután fúrtak, faragtak, fűré­szeltek, és a kész citerákat is ki­próbálhatták. A mester a rögtön­zött kiállításról csak a fából fara­gott kutakat hagyta házi aszta­losműhelyében, mivel azok nem fértek volna be a régi iskola tan­termébe. Czanik Krisztián idén csatlakozott Szabó Ferdinánd- hoz, mivel a nyitrai művészeti kö­zépiskola negyedikes tanulója­ként fafaragást tanul. Az ötéves tanulmányok után a képzőművé­Több mint negyven óvo­dás és iskolás gyerek vár­ta Nándi bácsit. szeti főiskolán, esetleg saját műhelyében folytatja a munkát. Megcsodálom a fából faragott Vé­nuszt, az ókori és egyiptomi mű­vészet ihlette nyír-, hárs- és bükk­fából készült domborműveket. „A fát többnyire Gútáról hozom, mi­vel csak olyan anyaggal tudok jól dolgozni, melynek nedvességtar­talma 8-10 százalékos. Agyagból már elkészítettem azt a női ala­kot, melyet a nyáron készítek el fából” - mutat a kiállított agyag­szoborra. A szakiskolában nyol­cas csoportokban dolgoznak, és a legtöbb díjat az ő munkái nyer­ték. Alkotásait már láthatta a zsolnai, a pozsonyi és a nyitrai nagyközönség. A gyerekek körbeállják a két kéz­művest, egy ideig csak nézelődnek, hallgatják az utasításokat, majd kis idő múltán maguk is munkához látnak. Az első madáretetők körül élénk vita kerekedik, vajon melyik madár bújhat a kis házba és melyik nem. Közben Budai Ildikó forró te­át szolgál fel. A szabadidőközpont igazgatója elmondja, a tavaszi szü­nidőben játékos vetélkedőkkel, ér­sekújvári kirándulással, farsangi táncmulatsággal szórakoztatták a gyerekeket. Fekete László, a Cse- madok helyi alapszervezetének új elnöke is betoppan a műhelybe. Örül annak, hogy a kézműves-fog­lalkozásoknak köszönhetően ne­velődik az utánpótlás, s hogy falu­jában olyan felnőttek élnek, akik megmutatják a népművészethez, a zeneszeretethez vezető utat. Czanik Krisztián számos dijat nyert alkotásaival (A szerző felvétele) Hrala Gyula amatőr gyűjtő azokra a fényképekre a legbüszkébb, azok számára a legbecsesebbek, amelyeken Kossuth Lajos saját kezű feljegyzései találhatók Felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékek a Kossuth-hagyatékból Hrala Gyula számos fényképet, levelet, dokumentumot őriz a Kossuth-család hagyatékából (Vas Gyula felvétele) V. KRASZNICA MELITTA Kisebbfajta múzeumnak is beillik a komáromi Hrala Gyula lakása. A falakat festmények, kardok, mell­vértek díszítik, a konyhát tányér­gyűjtemény teszi hangulatossá, a mennyezetig érő könyvespolcokon 16. századból származó könyveket is találunk. Nem is beszélve a meg­számlálhatatlan dokumentumról, fényképről, az 1968-as szamizdat irodalomról. Dolgozószobája falán például egy kis üveglap mögött két érem található, egyiket a Felvidék visszacsatolása, a másikat Kelet- Magyarország és Erdély egy részé­nek felszabadulása emlékére adták ki. Mindkettő mellett ott az igazo­lás, amely Hrala Gyulát - vagyis vendéglátónk édesapját - feljogo­sítják ezen érmek viselésére. Azt hiszem, nem sok helyen találunk ilyen történelmi tárgyú különle­gességeket. A kiterjedt gyűjtemény gyöngyszemének azonban azok a darabok tekinthetők, amelyek Kos­suth Lajos és fia, Ferenc hagyaté­kából származnak. „Édesapám évtizedekig Ógyallán volt közjegyző, és családunk na­gyon szoros baráti kapcsolatot tartott fenn a bagotai kúriában élő Ordódy Maricával, Kossuth Ferenc keresztlányával - kezd a mesélésbe Hrala Gyula amatőr gyűjtő, kutató, aki nyugdíjba vo­nulásáig a hajógyárban volt osz­tályvezető. - Kossuth Ferenc ha­lála előtt kijelentette, hogy neki nincs vér szerinti rokonsága, csak örökösei, ezek egyike volt Marica is. így került a Kossuth-hagyaték egy része a ma már Ógyalla részét képező Bagotára. Marica nénivel számtalan nappalt és éjszakát vé­gigbeszélgettünk, így a tárgyi em­lékek mellett nagyon sok családi történettel ajándékozott meg en­gem.” Hrala Gyula számos fényképet őriz a Kossuth-család hagyatéká­ból. Ezek részben a család tagjait ábrázolják, részben a családnak küldött, különböző ajánlásokkal ellátott képek. „Én azokra vagyok a legbüszkébb, azok számomra a legbecsesebbek, amelyeken Kos­suth Lajos saját kezű feljegyzései találhatók - mutatja. - Ugyan­A szlovák történészek vonakodnak Kossuth ob­jektív értékelésétől. csak kuriózumnak számít Kos­suth Lajos Olaszországban ké­szült öregkori fényképe, Ferenc gyermekkori képe, valamint Fe­renc első feleségéről, a magyarok által „angol asszonyként” emle­getett hölgyről készült kép. Erről a gyönyörű asszonyról, aki fiata­lon tüdőbajban hunyt el, Krúdy Gyula egy alkalommal azt írta, hogy csupán egyetlen kép maradt fenn róla. Nekem két különböző felvételem is van.” Vendéglátónk büszkén mutatja Kossuth Ferencnek a párizsi és lon­doni tanulmányai alatt készült mű­szaki rajzait és térképvázlatait is. Majd egy versre hívja fel a figyel­münket. „Egyelőre nem sikerült megállapítanom, ki a szerzője, de a tartalma alapján nagyon is elkép­zelhető, hogy maga Kossuth Lajos írta. Ám ha nem ő is a szerző, min­denesetre nagyon kedves verse le­hetett, hiszen szinte minden benne van, ami az ő lelki világát az emig­ráció éveiben jellemezte. íme a vers néhány sora: „Nem nyújt ne­kem túl a hazán/Éppen semmi vi- gasztalást/Vérző szívem mást nem kíván/Csak az édes viszontlátást.” Vagy: „Most megfosztva minde- zektől/Hazátlanul barangolok/Tá- vol esve a nemzettől/Mely iránt oly hőn lángolok.” Hrala Gyula több Kossuth-bankót is őriz. „A szlovák történészek mind a mai napig vonakodnak Kossuth objektív értékelésétől - mondja a bankó kapcsán. - Vala­hányszor felvetődik ez a téma, nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kossuth hadseregében több mint 20 ezer szlovák nemzetiségű sze­mély harcolt, sőt, szerintem Kos­suth volt az első, aki hivatalossá tette a szlovák nyelvet. A Kossuth- bankók hátlapján ötnyelvű felirat olvasható, a magyar és a német után harmadikként a szlovák.” Hrala Gyula, a tulajdonában levő kincseket, a Kossuth hagyaték da­rabjait kiállításon is szívesen be­mutatná, de mint mondja, eddig nemigen talált támogatókra, akik segítenék terve megvalósítását. A ceglédi Kossuth Múzeumból már többször felkeresték, meg szeret­ték volna venni tőle gyűjteménye egy-egy darabját, de nem adta. Azt vallja, ezeknek a kincseknek itt kell maradniuk a Felvidéken. VARHATO IDŐJÁRÁS: HELYENKÉNT BORULT ÉGBOLT, ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA 3-7 fok A Nap kel 06.49-kor - nyugszik 17.23-kor A Hold kel----nyugszik 09.29-kor A Duna vízállása - Pozsony: 305, árad; Medve: 130, változatlan; Komárom: 210, apad; Párkány: 135, árad. Ma is marad a többnyire napos idő, bár némi felhősödés, köd a reggeli órákban még megjelenhet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 7 fok között várható, de fagy­pont alatti hidegre már csak a he­gyekben számíthatunk. Gyenge, vál­tozó irányú szél. Éjszaka a hőmérő higanyszála -2 és -6 fok közé süllyed. Holnap a maihoz hasonló időre szá­míthatunk, bár az alacsonyabban fekvő területeken a reggeli köd a dé­lelőtti órákban sem száll fel A legma­gasabb nappali hőmérséklet 3 és 7 fok között alakul, a ködös területe­ken 0 fok körül várható. Kifejezetten jó ha­tással lesz ma az időjárás szerveze­tünkre. Szellemi és fizikai telje­sítőképességünk teljében leszünk, koncentrációkész­ségünk megközelíti a maximumot. A mély és nyugodt álom jó regeneráci­ós hatással lesz szervezetünkre. A mozgásszervi problémák háttérbe szorulnak, ám a szív- és érrendszeri gondokkal küzdők ne erőltessék meg magukat. Az iparvidékeken reggel a légszennyezettség a hideg hatására nehezebben csökken, így ott az arra érzékenyeknél légzési problémák jelentkezhetnek. Holnap is a pozitív hatás érvényesül. Hétfőn ÚPOLT'/ÍLÁG ♦ Ismét nagyüzem volt ♦ Az olaszországi ♦ Külföldi labdarúgó-bajnokságok a jégkorong ST Extraligában északisí-világbajnokságon történt eredményei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom