Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-20 / 42. szám, csütörtök

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 20. Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Janosch, Schriftstellerund Illustrator, hat seine berühmteste Figur, die Tigerente, nicht selbst erfunden. „Ich habe sie mir geliehen. Von einem Plakat des Illustrators F. K. Waechter“, sagte der 72-Jährige in einem „Playboy“-Interview. Die meisten seiner Bücher habe er „im Suff' geschrieben. „Ich habe über 30 Jahre lang keinen Tag ohne Alko­hol leben können“, sagte Janosch. „Ich soff aus Angst vor dem Papier. Im Rausch konnte ich besser zeichnen und malen.“ Seit 25 Jahren trinke er jedoch kaum noch Alkohol. Brad Pitt (39), Hollywood- Schauspieler hat sich aus künstlerischen Gründen geweigert, noch einmal neben seiner Frau Jennifer Aniston (33) in einer Episode der erfolgreichen Sitcom „Friends“ aufzutreten. In einer Folge hatte er einen alten Schulfreund von Ross (David Schwimmer) gespielt, der Rachel (Jennifer Aniston) nicht ausstehen konnte. Die Fans des Paares waren begeistert, und Pitt wurde sogar für einen Emmy nominiert. Er habe das Erlebnis genossen, wolle es jedoch nicht wiederholen: „Man kann solche Sachen nur ein Mal machen. Es noch mal zu machen, wäre nicht mehr das Gleiche“, sagte der Schauspieler laut „imdb.com“. Außerdem sehe er sich als ernsthaften Schauspieler, wie er seiner Frau vorsichtig beibrachte. Jack Nickolson, US- Schauspieler, will zu einem umgänglicheren Kollegen werden. „Ich sage jedem Regisseur, dass er mich stoppen soll, wenn ich in typischer Nicholson-Manier agiere“, sagte der 65-Jährige dem „Playboy“. Er wolle sich fordern, indem er gewohnte und bekannte schauspielerische Eigenheiten ablege. Nach eigenem Bekunden macht dem nicht mehr ganz jungen Hollywood-Star seine Vorliebe für junge Frauen langsam zu schaffen: „Das macht natürlich Spaß. Aber glauben Sie mir: Junge Frauen können auch ziemlich anstrengend sein.“ (DW) SZÓTÁR • die meisten seiner Bücher habe er „im Suff1 geschrieben - könyvei többségét alkohol hatá­sa alatt írta • ich soff aus Angst vor dem papier, im Rausch konnte ich besser zeichnen und malen - azért szlopáltam, mert féltem a papírtól, ha kábult voltam, job­ban ment a rajzolás és a festés • er habe das Erlebnis genossen, wolle es jedoch nicht wiederholen - tetszett neki ez az élmény, de állítólag nem akarja megismételni • außerdem sehe er sich als ernsthaften Schauspieler, wie er seiner Frau vorsichtig beibrachte - ezen kívül komoly színésznek tartják, ahogy ezt elővigyázatosan feleségének is elmondta • will zu einem umgänglicheren Kollegen werden - elviselhetőbb kollégává szeretne válni • er wolle sich fordern, indem er gewohnte und bekannte schauspielerische Eigenheiten ablege - magának akar bizonyí­tani azzal, hogy félreteszi a be­tanult és ismert színészi tulaj­donságait • nach eigenem Bekunden macht ihm seine Vorliebe für junge Frauen langsam zu schaffen - ahogy azt maga is be­ismerte, igénybe veszi a fiatal nők iránt érzett vonzalma VICYORCÓ A frissen felvett, nagyreményű tanuló érdeklődik a munkahe­lyén:- Mennyi a fizetés?- Először hatezer korona, aztán fokozatosan több és több - mond­ja a főnöke.- Jó, akkor jövök később. Heten, mint a gonoszok-A kutyámat Bodrinak hívják. Na­gyon intelligens állat - henceg szomszédjának a kutyatulajdonos.- Az én kutyám neve Hektor. Ó is nagyon intelligens. Minden reggel ő vásárolja meg számomra az újságot- így a másik.-Tudom. Bodri már elmesélte! (Internetfotó) Azt mondják, a tévé, a számítógépek és az internet elterjedése kiszorítja a könyv szeretetét az emberek szívéből Mégis olvasnak a fiatalok? A könyv tapasztalatot ad, és mégmozgatja a fantáziánkat (Illusztrációs felvétel) Miért olvasunk? Mit olva­sunk? A könyvre is mond­hatjuk azt, hogy nézd meg mit olvas, és megmondom, ki ő. Mert minden ember gondolkodását befolyásol­ják olvasmányai. És aki a könyvet szereti, rossz em­ber nem lehet. NESZMÉRI CSILLA Azt mondják, a tévé, a számítógé­pek és az internet elterjedése ki­szorítja a könyv szeretetét az em­berek szívéből. Én ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy egyre több fiatal fordul mégis a könyvek felé. Nem hiába mondják, hogy a könyv a legjobb barátunk. Bármi­kor számíthatunk rá, levehetjük a polcról és sok tapasztalatot, sőt olykor erőt, vagy jó kedvet merít­hetünk belőle. Olykor a nehéz pil­lanatokat is jobban át lehet vé­szelni egy vidám olvasmánnyal. A könyv tapasztalatot ad, és meg­mozgatja a fantáziánkat. Arról kérdeztem meg pár fiatalt, hogy mit szeret olvasni és miért? Neszméri Tünde Dunaújfaluból így vélekedik az olvasásról: „Hogy mi­ért szeretek olvasni? Ez szerintem elsősorban nevelés kérdése, ki mit lát otthon, mivel nálunk mindenki szeret olvasni, megtanultam én is, hogy a könyv tudást, tapasztalatot ad. Természetesen én is a népme­sékkel kezdtem, és erről tértem át a szépirodalomra. Első szépirodal­mi élményeim a francia realisták voltak. Aztán gimis koromban a történelmi jellegű műveket olvas­tam. Nagyon szeretem a verseket, fő­leg Pilinszkyt, Szabó Lőrincet, Petri Györgyöt, Wass Albertet és néhány mai fiatal költőt. A regényírók közül, most, Závada Pál a kedvencem (a Jadviga párná­ja és a Milota), de nagyon szeretem Wass Albert regényeit is. Sok 20. századi művet olvasok, de nem mind nyeri el tetszésemet, a vi­lágirodalomból Hrabal és az olasz Alberto Moravia az, akit szívesen olvasok. Ezek az írók általában, szerintem, jó arányban keverik a politikát/kisebbségi léthelyzetet a magánélettel, és ez az, amit szere­tek.” Kovács Emese Mihályfáról egyetért Tündével, hogy az olvasás szerete­tét otthonról hozzuk. „Olvasásban mindenevő vagyok, szeretem a ro­mantikusokat és a mai irodalmat is, de verseket is szívesen olvasok, a lényeg, hogy úgy érezzem adott valamit az a mű. Szerintem fontos, hogy néhány könyvet újra olvas­sunk, mert mindig mást mond egy- egy könyv vagy vers.“ Kövesdi Krisztina Dunaszerda- helyről nemcsak a szépirodalmat részesíti előnyben. „Nagyon szere­tem a Kisherceget,. sokszor kézbe veszem, mert ez az a mű, amiben minden egyes olvasásnál újat fe­dezek fel, tanulhatok belőle, az az érzésem, hogy új művet olvasok. Szeretem Agatha Christie műveit, mert tele vannak izgalommal. Tet­szenek Shaw és Shakespeare, Ib­sen, Tenesse Williams művei is és Salinger Zabhegyezője. Petőfi köl­tészete áll hozzám a legközelebb, de Dsidát, Nagy Lászlót, József At­tilát is szívesen olvasok. Az útleírásokat, ismeretterjesztő könyveket is kedvelem - mind­egy, hogy ki írta, a lényeg a ter­mészet - Kittenberget például.” Bráz Tünde Dereskről is csatlako­zott a többiekhez, hogy az otthoni környezet befolyásolja az olvasási szokásokat. „Kiskorom óta olvasok, hiszen otthon én is ezt láttam, a jó köny­vet képtelenség letenni. Egyesek szerint egy könyvmoly vagyok. Szeretem az avantgárd irodal­mat, sokakkal ellentétben. A köl­tők közül József Attila a kedven­cem, leginkább az életfelfogása fogott meg, és nagyon szeretem az istenes verseit is. Orwellt sze­retem, először az Állatfarmot ol­vastam tőle, és úgy gondoltam a többit sem szabad kihagynom. A magyarok közül, talán Márait ol­vasom a legszívesebben. Az újra- olvasásnak én is híve vagyok.” A középiskola vagy akár az egyetem befejezése után sem dőlhetünk kényelmesen hátra Tudatosan tervezz, de hallgass a szívedre! Amikor szakmát vagy új iskolát választunk, ne hagyatkozzunk a véletlenekre és a vakszerencsére! (Képarchívum) ÖSSZEÁLLÍTÁS Sokan ismerik a bizonytalanság és kellemetlenség érzését, ami egy- egy új iskola, tanulási vagy mun­kakörnyezet hatására jön létre. Hiába is tagadnánk, ez a kellemet­len érzés hátráltathatja, gyakran meg is akadályozhatja a feladatok sikeres elvégzését. így van ez az­zal a diákkal is, aki csak egy új te­lepülésre költözik, egy csapásra megváltozik körülötte minden. Képzeljük el, amikor egy felnőtt kerül új helyzetbe: munkahelyet kell változtatnia, netán munka nélkül marad. Megfigyelték, hogy az efféle esetekben a düh, a taga­dás, a harag, az önvád és a kétség- beesés változó és szélsőséges ér­zelmei kerítik hatalmukba az em­bert. Márpedig tudjuk, a harag rossz tanácsadó és nehéz ezekkel a negatív érzelmekkel kilábalni a nehézségekből. Meg kell hát ta­nulnunk a nehéz helyzetekben is józannak maradni, a lehetőségek számbavételével és helyzetünk va­lóságos értékelésével felülkere­kedni a ránk törő emésztő érzel­meken. A tanulás, a felkészülés erre a terü­letre, a munka világára is érvényes. El kell fogadnunk, hogy a világ, benne a munka, a munkaerőpiaci helyzetünk, az életpályánk építése is attól függ, képesek vagyunk-e törvényszerűségeit elfogadni, azokkal jól élni, javunkra fordítani. Mindenekelőtt tekintsük át azokat az alapelveket, amelyeket a saját életünk, pályánk, munkánk szem­pontjából sohasem szabad elfeled­nünk. A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ Hivatkozhatnánk az ókori bölcse­lőkre, ők már akkor is tudták, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a fo­lyóba lépni, de magunk is látjuk napról napra, hogyan változik kör­nyezetünk. Mi magunk is válto­zunk, öregebbek, okosabbak le­szünk, megnövünk. A változások nem kerülik el a munka világát sem. Mivel egy foglalkozás, szak­ma sem örökéltű, nem tart egy éle­ten át, a változásokhoz való alkal­mazkodóképesség talán a legszük­ségesebb ahhoz, hogy sikeresek le­gyünk. TANULNI KELL EGÉSZ ÉLETEN ÁT A régi közmondás is azt mondja: „A jó pap is holtig tanul.“ Eleink te­hát már tudtak valamit ezekről a modern alapelvekről. A középisko­la vagy akár az egyetem befejezése után sem dőlhetünk kényelmesen hátra, hogy most aztán készen va­gyunk, befejeztük az életre való ta­nulást, mindent tudunk, amire szükségünk van. Már másnap szembesülhetünk a ténnyel: el­avult, amit tanultunk, új műszaki, tudományos felfedezések szület­tek. Tanulni, napra késznek lenni jó! Meg kell tanulnunk felismerni, megragadni és kihasználni a meg­felelő alkalmat a tanulásra - a le­hetőségek mindenütt jelen van­nak. AZ ÉLET EGY NAGY UTAZÁS Ezt is sokan mondták már, de ha már ezt a hasonlatot választjuk, mint minden utazást, még egy vi­déki kirándulást is meg kell tervez­nünk. A célállomás kijelölésével egyúttal az útirányt is meghatároz­zuk. Lépésről lépésre haladunk előre. Gondolnunk kell az esetle­ges buktatókra, mellékvágányok­ra, új lehetőségekre és, ha szüksé­ges, új célállomások kijelölésére is. Ne hagyatkozzunk a véletlenekre és a vakszerencsére! HALLGASSUNK A SZÍVÜNKRE! Mindenkinek vannak álmai, elkép­zelései. Ezek az álmok segítenek fel­ismerni azt, amit valójában el aka­runk érni. Ezek az álmok, vágyak legtöbbször a legfőbb motivációs té­nyezők a kívánt életpálya elérésé­hez. Lehet, hogy az álmok megvaló­sítása nehézségekbe ütközik, de ne hagyjuk magunkat eltántorítani. SZÖVETSÉGBEN Az életutazást nem egyedül tesz- szük meg. Mellettünk vannak a szüléink, a tanáraink, a barátaink, a partnerünk. Szűkebb és tágabb környezetünk hat ránk, befolyásol a döntéseinkben, választásaink­ban. No, és persze sokat segíthet­nek abban is, hogy helyes lépése­ket teszünk-e utazásunk során. (s,he)

Next

/
Oldalképek
Tartalom