Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-15 / 38. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 1 VENDÉG KOMMENTÁR Politikusok békeharca BARAK LÁSZLÓ Egyáltalán nem kell ahhoz politikai zseninek lenni, hogy világos le­gyen, az Irakra irányuló fegyvereket rövidesen elsütik... Az is kézen­fekvő, hogy lesznek számosán - politikusok és civilek egyaránt akik kizárólag az Egyesült Államokat okolják majd a háború miatt. Mivel ezt diktálják saját érdekeik, szemrebbenés nélkül az amik szemére hányják majd - egyébként is ezt ragozzák már hetek óta -, hogy a há­borút kizárólag Irak olajkészleteinek megszerzése motiválja. Világos azonban az is, ha Irakban nem lenne egy szemernyi olaj sem, az egyes támadáspárti kormánypártok aktuális ellenzéke akkor is megtalálná a kákán a csomót, vagyis azt a vélt vagy valós érdeket, amelyet mintegy bűnjelként az amerikaiak s nem utolsó sorban a saját kormányaik nya­kába lehetne varrni. Megérne persze egy misét az is, vajon ki az az idi­óta, aki érdek híján támad meg egy másik országot... Összpontosít­sunk azonban ezúttal az ellenzéki politikusok érdekeire. Itt van példá­ul nálunk ez a Robert Fico, aki tavaly a Smerrel alaposan irányt té­vesztve, a remélt kormányfői bársonyszék helyett csak a parlament el­lenzéki padsoraiba ülhetett be. Pedig a választások előtt mekkora bi­zalmat „helyezett beléje” az amerikai diplomácia... Nem különben ő az amerikaiakba. Lám, Fico mostanra mégis akkora pacifista lett - az USA rovására is hogy enyhe képzavarral szólva, Josephin Baker kis­miska lenne hozzá képest. Holott, a legkevésbé az amerikaiakat sze­remé leváltani... Dzurindáék vannak elsősorban az útjában. Ellenzéki politikusként tehát az iraki invázió épp olyan szalmaszál számára, mint mondjuk a vasutassztrájk volt. Ä köznép pedig néz mint a mozi­ban, s mivel halvány fogalma nincsen, hogy mi történik a nagypolitika hátsó udvaraiban, lassan azt is képes lesz elhinni, hogy Szaddám Hú­széin olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Pedig ebből az egész békepárti kardcsörtetésből az a legfőbb tanulság, hogy a politi­kusok csalfábbak a legkikapósabb menyecskéknél is. Azzal a különb­séggel, hogy míg a szóban forgó menyecskét lehet, hogy csupán a vére hajtja, addig a politikusokat kizárólag az érdekek vezérlik. A lehetsé­ges iraki háború tehát nem több számukra ebben a pülanatban egy helyzetnél, amelyből esetleg profitálni lehet. JEGYZET Gödrök és grundolc KÖVESDI KÁROLY Valahányszor fellapozom a múlt századi magyar novellatermés legjavát, mindannyiszor eszembe jut Simonffy András remek novel­lája, az Egykori gödreink. A törté­net, amely arról szól, hogy az egyik srácot megöli a háborúból visszamaradt gránát, tulajdon­képpen A Pál utcai fiúk kései re­inkarnációja, hiszen a gödrök és a grundok, a kis emberke hősies­ségének témája Molnár Ferenc óta megkerülhetetlen. Ahogyan az orosz próza Gogol köpönye­géből bújt elő, a magyar ifjúsági irodalmon ott fijyeg Molnár Fe­renc kabátjának elnyűhetetlen cémaszála. (Amely, sajnos, egyre vékonyodik és rojtosodik. Vala­hogy nem akad senki, aki befűz­né és tovább varmá.) Aztán az ember bekapcsolja a té­vét, és jönnek a hazai, szlovákiai gödrök. Legújabban a vasút egy­kori főigazgatójának vájatai, me­lyek ásásáért Egyed úr való­színűleg nem kap se szlovák, se nemzetközi irodalmi díjat, ha­nem nyugdíjas éveiből néhányat a sitten tölthet. Az első becslés szerint ez a gödör, melyet úgy hívnak, hogy hűden kezelés, mintegy százmillió koronát nyelt el. Elsősorban a vasutasok, de közvedenül valamennyiünk zse­béből. A grundolás áldozatai élet­ben maradtak, sőt jó egészségnek örvendenek, aminek nemrég ad­ták tanújelét: sztrájkjuk megbéní­totta az ország vasúti közlekedé­sét. Aztán az ember kikapcsolja a té­vét, és felsóhajt: istenem, hány gödörről és szakadékról hull még le a lepel? Hiszen minden hétre jut legalább egy. Meddig gyara­podik még az áldozatok száma ebben a kis országban, amely egyre inkább egy hatalmas grundra hasonlít? Hány főigazga­tóról, csúcsmenedzserről, politi­kusról derül ki még, hogy szorgos munkával rakta az aknákat alánk? Hiszen lassanként úgy néz ki az egész gazdaság, mint egy hatalmas ementáli sajt: teli lyu­kakkal, odúkkal, tátongó barlan­gokkal, melyek létezése mindig utólag és későn derül ki. Aztán, ha a rossz vezetés, a hozzá nem értés áldozatai az utcára vonul­nak, hogy utolsó lehetőségként hangot adjanak felháborodásuk­nak és mentsék a család kenyerét, elég egy bírói beintés: ácsi, vissza a lapáthoz! Ez itt nem Dél-Ameri- ka, ahol csak úgy büntetlenül le­het tüntetgetni. Ez jogállam, ahol rend van, béke és nyugalom. Aki az érdekeit védi, az az ország gaz­daságát dönti romba. Igaz, kissé sok a gödör, de majd egyszer el­fogynak, s akkor majd jó dolga lesz mindenkinek. Minap láttam egy falfirkát. A tü­relmetlen szlovákiai Murphy ezt pingálta fel: „Hiába mondják, hogy holnap jobb sorom lesz, ha valahányszor felébredek, mindig csak ma reggel van.” Nem hi­szem, hogy kommentárt igényel. LEVÉLBONTÁS Nyugaton a helyzet Véleményem szerint George W. Bush jobban tenné, ha háborús irodalmat is olvasna, nem csupán háborús tanácsadóinak írásait. Mert tanácsadóinak az a jó, ha háború van, neki meg az lenne a jó, ha ésszerű döntéseket tudna hozni. Azonban, tartok tőle, Bush nem olvas túl sok irodalmat, ak­kor esetleg rájött volna, mekkora ostobaság a háború, főleg, ha nincs szüksége rá senkinek. A de­mokrácia állítólag azért szép és jó, tanítják nekünk, mert az egyetlen államirányítási forma, amely a többség akaratára épül. Demokratikus elvek alapján szer­vezték meg a nemzetközi szerve­zeteket is, ha nem tévedek, az Egyesült Államok most mégis a képébe röhög az ENSZ-nek, a NÁTO-nak. Olyan réginek tűnik már Mahatma Gandhi, vagy Mar­tin Luther King szelleme, talán nem is létezett, csak valaki meg­hamisította a történelemkönyve­ket. Túl kicsik vagyunk, az ameri­kai politika pedig megtesz min­dent, hogy még kisebbnek érez­zük magunkat. És fordított ará­nyossággal növekszik Bush maga- biztossága. Olykor az a meg­győződésem, hogy a vüág ellenál­lása teszi őt naggyá. Colin Powel bizonyára jól eldugta a hasznos könyveket a Fehér Ház könyvtár- szobájának legfelső polcára. Ha van egyáltalán könyvtárszoba. Remélem, a következő elnök be­rendez egyet. Sajnos, a vüágpoli- tika szempontjából nem mind­egy, hogy mikor. Gálik Ivett Damaszkusz TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Milan Cerovsky vezérkari főnökk készített interjút a lap az Iraki készülő szlovák vegyvédelmi al; kulatról. A gyakorlatozás me nagyban folyik, a felújított felszí relést valószínűleg majd csak a ji vő héten kapják meg a katoná Addig cseh szakemberek felügyi lete alatt készítik őket fel, hog szakmailag a cseh fél egyenrang partnerei legyenek. Arról, hogy katonák pontosan mikor indulna el a Közel-Keletre, biztonsá; okokból nem volt hajlandó nyila kozni. A pontos létszám és £ összetétel még nem végleges, c az már biztos, hogy a katonákk; egy pszichológus is kiutazik a té ségbe. A katonák a misszió ide; alatt 1800 és 3000 amerikai doll: közötti különdíjat kapnak az ot honi fizetésük mellet. A telj« misszió 300 millió koronába kéri majd, de az amerikaiak ígéret! tettek, hogy a szállítással kapcs( latban felmerülő költségeket, ami 140 millió korona körül mozo; nak, esetleg visszatérítik a szlová hadseregnek. A maradék összeg! máshonnét kellett elkülöníten így a hadsereg modernizációjái idén kevesebb pénz jut az eredet leg tervezettnél. HETVEG(R)E Amiről írhatok, és amiről nem Az elején gyorsan letudom, amiről nem írhatok. Egy szóval sem említhetem, kit akarnak bizonyos körök a Jókai Színház igazgatói szé­kébe ültetni, azt sem hozha­tom nyilvánosságra, kitől tudtuk meg, hogy két MKP-s miniszter a szárnyvonalak megszüntetése mellett sza­vazott. JUHÁSZ LÁSZLÓ És ezek csak az elmúlt hét titkai. Hónapok, évek óta nyomja a szí­vem, hogy -tudom, de mégsem árulhatom el, melyik neves politi­kus fia drogdíler, kik írták valójá­ban a magyar státustörvény első változatát, és ki az a köztisztelet­ben álló férfi, aki fiúkkal csalja fe­leségét. Ha tudnák, hogy az egyik ismert közéleti személyiség gyere­ke nem is az ő gyereke, hogy fele­sége anno más valakivel feküdt össze! De nem tudják, tőlem pedig - sajna - nem is tudhatják meg. Higgyék el, majd szétrobbanok a dühtől, hogy mindezeket most nem közölhetem Önökkel, pedig - mondják most joggal - ez lenne a dolgom, mindez csupa érdekes té­ma, lepipálja a ma esti kiszavazó­sót is a bigbradörben. Ez így van, csakhogy... Csakhogy köt az újság­írói etika, az informátoraim védel­me, a baráti becsületszó és a bün­tető törvénykönyv. Úgyhogy erről ennyit, bocsánat az elvarratlan szálakért, de ki kellett írnom ma­gamból mindezt. És most jöjjön, amiről írhatok. Azt mondja a haverom, hogy már a hétvégén kitörhet a háború. Hát, nem tudom... Láttam én már ka­rón varjút, mégsem akarom elhin­ni, hogy bekövetkezhet, aminek be kell következnie. Nyomhatnám az álpacifista dumát, hogy talán mégis a békés megoldás, a diplo­mácia, meg a pápa követe, de mi­nek, ha néhány hét múlva már úgyis arról fogok írni, milyen iga­zuk volt Bushéknak, amikor lero­hanták azt az őrült Szaddámot. Ráadásul esetleg rajtunk keresz­tül. Mivelhogy a héten Szlovákia közútjait és a vasúti hálózatot is megnyitotta az Irak elleni tám­adásban részt vevő csapatok előtt. A vasúton már nem lesznek láb (illetve kerék) alatt a fölösleges csángók, motorkák és fapadosok, azt meg már látom magam előtt, ahogy Rimaszombat és Tornaija között nehézfegyvereket szállító konvojok döcögnek, ki tudja hová, a fügéi kanyarban lassítva egy pi­cit. (Ha már hazai tájakon bolyon­gok: drága édesanyám, akinek harmincéves fejjel is kicsi fia va­gyok, köti az ebet a karóhoz, hogy mondjak le a NewYork-i kirándu­lásról, mert háború lesz. Elrontot­tam, azt kellett volna mondanom, hogy Irakba készülök, megvettem már a repülőjegyet is, aztán beje­lenteni, hogy meggondoltam ma­gam, mégis Amerikába megyek, ott biztonságosabb, biztos fellé­legzett volna.) A szerkesztőségi vitát eldöntendő Ha tudni akaijuk, mikor kezdődik a háború, lapoz­zuk fel a CNN műsorát. egy másik haverom tegnap megint elsütötte régi poénját, hogy ha tud­ni akaijuk, mikor kezdődik a hábo­rú, elég fellapozni a CNN műsorúj­ságját. «Bevallom, megint röhög­tem egy sort, de félő, hogy rövide­sen már nem viccelhetünk a hábo­rúval. A harmadik haver meg azt mondja, lassan ideje beszerezni a 12 liter ivóvizet, a váltás fehér­neműt, az elemlámpát, meg a szá­razkaját. Ennyire azért nem v: gyök pesszimista, még ha a hété bejelentette is Powell mester, hog közeleg az igazság pillanata, úgj hogy jó lesz vigyázni. Vigyázzunk, nehogy megfázzunl mondta annak idején Boborjár természetesen urdu nyelve („onyikábogya” - ez olyan, minth Szaddám imájának utolsó szavÉ hallanánk), és akkor még nem i gondolta, mennyire aktuális les napjainkban intelme, ugyanis, jí lentem tisztelettel, ha az amik mé nem is, az influenzavírus már tó mad. Meg is betegedett több mir 55 ezer ember az országban. Szí rencsére az illetékestől megtudtul hogy ez még nem járvány, ugyar az csak egy-két hét múlva várható addig együnk sok vitamini nyelőcsövünket fertőtlenítsünk ke nyakkal, de a legjobb, ha citromé nyalogatunk. Mikulás Dzurindát ellátták nyalni valóval, egy kassai lap adományé zott neki egy citromot a héten. D volt a gyümölcs, az aranyköpéséül kapta, azt találta mondani eg munkásnőnek, hogy „Az ön órabé re magasabb, mint az enyém”. Ez díj savanyú vigasz, mondaná erre negyedik haverom, aki időnkén mindent összezagyvál. HETI GAZDA(G)SÁG A pénzügyminiszter filléres aggodalmai TUBA LAJOS Itt van tehát, amit annyira vár­tunk. A szociálisügyi minisztéri­um közzétette az új nyugdíjrend­szer koncepcióját. Áz anyag nem könnyű olvasmány, ráadásul még variációkat is tartalmaz. Talán ez az oka annak, hogy a sajtó az el­múlt napokban nem szedte ízeire - az újságíróknak is eltart egy ide­ig, amíg megemésztik az informá­ciókat. Vajon meddig fog tartani a többieknek? Beindult a másik oldal is. Ezen sem csodálkozzunk, kis hazánk­ban tíz éven keresztül nyíltan vagy burkoltan hivatalos politika volt a kommunizmusból örökölt nyugdíjellátási rendszer babusga- tása. Márpedig, aki a Meciar-kor- mányban pénzügyminiszter-he­lyettesként rontotta a levegőt, az most akadémiai alkalmazottként sem hiteles. Tamáskodni persze lehet, hiszen egy ilyen gyökere­sen más modellben mindig van mit kikezdeni. Azt viszont senki se próbálja elmagyarázni, hogy nálunk működésképtelen az, ami a világ minden normális országá­ban természetes. Még mielőtt na­gyon belemelegednénk a témába, egy dolgot mindenképpen hang­súlyozni kell. Az új rendszerbe egy nagyon komoly garanciát épí­tenek be: aki nem képes összegyűjteni a minimális össze­get, annak az állam garantálja az átlagbér negyven százalékának megfelelő nyugdíjat. Egyébként, aki nem bízik meg az új rendszer­ben, bizonyos kor felett maradhat a régiben. Vitami tehát lesz mit. De ez nem baj, ez a téma azon kevesek közé tartozik, amellyel kapcsolatban végre hasonló összefüggésekben gondolkozhatunk, mint szerencsé­sebb nyugati embertársaink. Nem úgy az Értékpapírközpont (SCP) számláiról, amelyeket ezekben a napokban kézbesít a posta. A leg­többen ilyenkor a szemeteskuka fe­lé indulnak, hiszen a számláikon értéktelen részvények szerényked­nek. De rosszul teszik, ha eldobják a levelet. Az SCP az illetékesek nyi­latkozatai alapján idén komolyan tervezi, hogy akár bírósági úton is behajtja a számlavezetés díját. Ezt pedig negyven korona miatt nem érdemes kockáztatni, gondoljunk csak azokra, akik nem hitték, hogy a „vagyonjegyes kölcsönüket” be tudja rajtuk valaki hajtani. Ezzel különben is búcsút veszünk az egy­koron szépreményű intézménytől, jövőre az SCP már nem kér tőlünk ilyen illetéket. A gazdasági miniszterek tanácsa a héten tárgyalt a tíz és húsz fillére­sek bevonásáról. A jegybank sze­rint ezek gyártása az értékük többszörösébe kerül. Az is sok mindent elárul, hogy a forgalom­ba bocsátott érmék fele egy­szerűen eltűnik, elkallódik. így te­hát logikus a javaslat a bevoná­sukról. Nem nagyon értjük vi­szont Ivan Miklós aggódását a fel­felé kerekített árak inflációs hatá­sáról. Azok után, amit ebben az országban már ő emelt, nehezen hihető, hogy a negyven fillérről ötven fillérre emelkedő árak inflá­ciós hatása miatt a pénzügymi­niszter nem tud nyugodtan alud­ni. Nem Miklós kezéhez tapad, de azért az emelésekkel függ össze a Volkswagen esete, amely megun­ta a hazai áramszolgáltató packá- zását és külföldről veszi az ára­mot, ráadásul olcsóbban. A gázzal is megtenné ezt, de itt a monopó­lium egyelőre csak papíron szá­molódon fel. Pedig a VW szerint; földgáz ára nálunk már a legma gasabbak közé tartozik Európá ban. Ha ez valóban így van, akko valaki az árszabályozó hivata körmére nézhetne. Az államigazgatás a múlt héten i szorgalmasan dolgozott a nagy szombati ipari park előkészítésén Törvénymódosításra lesz szükség; 130 koronás telekár kifizetéséhez alakul az összes szükséges infra struktúra kiépítésének terve, a: oktatásügyi minisztérium módo sítja a környékbeli iskolák tanrend jét (szinte általános lesz a francia oktatás), az építésügyi minisztéri um munkáslakás-programot tér vez. Dicséretre méltó igyekezet ez de azért vannak, akik úgy érzik hogy a nagy külföldi cégek mellet a hazaiakra is érdemes lenne oda figyelni. Különösen úgy, hogy vala ki egy egyszerű számtani művelet tel kiderítette, hogy bizony a Peu geot Nagyszombatban kis orszá gunk kormányától minden egye: munkahelyre 650 ezer koronás ál lami támogatást kap. Ilyen bőkezí támogatással a hazai polgárok kö zül is elég sokan képesek lennénel jól menő vállalkozást működtetni- Miért nem írta be a szociális bérlakást igénylő kérvényébe a második gyermeket is? Ja, hogy ezek már az uno­kák?! (Lehoczki István rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom