Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-15 / 38. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 1 VENDÉG KOMMENTÁR Politikusok békeharca BARAK LÁSZLÓ Egyáltalán nem kell ahhoz politikai zseninek lenni, hogy világos legyen, az Irakra irányuló fegyvereket rövidesen elsütik... Az is kézenfekvő, hogy lesznek számosán - politikusok és civilek egyaránt akik kizárólag az Egyesült Államokat okolják majd a háború miatt. Mivel ezt diktálják saját érdekeik, szemrebbenés nélkül az amik szemére hányják majd - egyébként is ezt ragozzák már hetek óta -, hogy a háborút kizárólag Irak olajkészleteinek megszerzése motiválja. Világos azonban az is, ha Irakban nem lenne egy szemernyi olaj sem, az egyes támadáspárti kormánypártok aktuális ellenzéke akkor is megtalálná a kákán a csomót, vagyis azt a vélt vagy valós érdeket, amelyet mintegy bűnjelként az amerikaiak s nem utolsó sorban a saját kormányaik nyakába lehetne varrni. Megérne persze egy misét az is, vajon ki az az idióta, aki érdek híján támad meg egy másik országot... Összpontosítsunk azonban ezúttal az ellenzéki politikusok érdekeire. Itt van például nálunk ez a Robert Fico, aki tavaly a Smerrel alaposan irányt tévesztve, a remélt kormányfői bársonyszék helyett csak a parlament ellenzéki padsoraiba ülhetett be. Pedig a választások előtt mekkora bizalmat „helyezett beléje” az amerikai diplomácia... Nem különben ő az amerikaiakba. Lám, Fico mostanra mégis akkora pacifista lett - az USA rovására is hogy enyhe képzavarral szólva, Josephin Baker kismiska lenne hozzá képest. Holott, a legkevésbé az amerikaiakat szeremé leváltani... Dzurindáék vannak elsősorban az útjában. Ellenzéki politikusként tehát az iraki invázió épp olyan szalmaszál számára, mint mondjuk a vasutassztrájk volt. Ä köznép pedig néz mint a moziban, s mivel halvány fogalma nincsen, hogy mi történik a nagypolitika hátsó udvaraiban, lassan azt is képes lesz elhinni, hogy Szaddám Húszéin olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Pedig ebből az egész békepárti kardcsörtetésből az a legfőbb tanulság, hogy a politikusok csalfábbak a legkikapósabb menyecskéknél is. Azzal a különbséggel, hogy míg a szóban forgó menyecskét lehet, hogy csupán a vére hajtja, addig a politikusokat kizárólag az érdekek vezérlik. A lehetséges iraki háború tehát nem több számukra ebben a pülanatban egy helyzetnél, amelyből esetleg profitálni lehet. JEGYZET Gödrök és grundolc KÖVESDI KÁROLY Valahányszor fellapozom a múlt századi magyar novellatermés legjavát, mindannyiszor eszembe jut Simonffy András remek novellája, az Egykori gödreink. A történet, amely arról szól, hogy az egyik srácot megöli a háborúból visszamaradt gránát, tulajdonképpen A Pál utcai fiúk kései reinkarnációja, hiszen a gödrök és a grundok, a kis emberke hősiességének témája Molnár Ferenc óta megkerülhetetlen. Ahogyan az orosz próza Gogol köpönyegéből bújt elő, a magyar ifjúsági irodalmon ott fijyeg Molnár Ferenc kabátjának elnyűhetetlen cémaszála. (Amely, sajnos, egyre vékonyodik és rojtosodik. Valahogy nem akad senki, aki befűzné és tovább varmá.) Aztán az ember bekapcsolja a tévét, és jönnek a hazai, szlovákiai gödrök. Legújabban a vasút egykori főigazgatójának vájatai, melyek ásásáért Egyed úr valószínűleg nem kap se szlovák, se nemzetközi irodalmi díjat, hanem nyugdíjas éveiből néhányat a sitten tölthet. Az első becslés szerint ez a gödör, melyet úgy hívnak, hogy hűden kezelés, mintegy százmillió koronát nyelt el. Elsősorban a vasutasok, de közvedenül valamennyiünk zsebéből. A grundolás áldozatai életben maradtak, sőt jó egészségnek örvendenek, aminek nemrég adták tanújelét: sztrájkjuk megbénította az ország vasúti közlekedését. Aztán az ember kikapcsolja a tévét, és felsóhajt: istenem, hány gödörről és szakadékról hull még le a lepel? Hiszen minden hétre jut legalább egy. Meddig gyarapodik még az áldozatok száma ebben a kis országban, amely egyre inkább egy hatalmas grundra hasonlít? Hány főigazgatóról, csúcsmenedzserről, politikusról derül ki még, hogy szorgos munkával rakta az aknákat alánk? Hiszen lassanként úgy néz ki az egész gazdaság, mint egy hatalmas ementáli sajt: teli lyukakkal, odúkkal, tátongó barlangokkal, melyek létezése mindig utólag és későn derül ki. Aztán, ha a rossz vezetés, a hozzá nem értés áldozatai az utcára vonulnak, hogy utolsó lehetőségként hangot adjanak felháborodásuknak és mentsék a család kenyerét, elég egy bírói beintés: ácsi, vissza a lapáthoz! Ez itt nem Dél-Ameri- ka, ahol csak úgy büntetlenül lehet tüntetgetni. Ez jogállam, ahol rend van, béke és nyugalom. Aki az érdekeit védi, az az ország gazdaságát dönti romba. Igaz, kissé sok a gödör, de majd egyszer elfogynak, s akkor majd jó dolga lesz mindenkinek. Minap láttam egy falfirkát. A türelmetlen szlovákiai Murphy ezt pingálta fel: „Hiába mondják, hogy holnap jobb sorom lesz, ha valahányszor felébredek, mindig csak ma reggel van.” Nem hiszem, hogy kommentárt igényel. LEVÉLBONTÁS Nyugaton a helyzet Véleményem szerint George W. Bush jobban tenné, ha háborús irodalmat is olvasna, nem csupán háborús tanácsadóinak írásait. Mert tanácsadóinak az a jó, ha háború van, neki meg az lenne a jó, ha ésszerű döntéseket tudna hozni. Azonban, tartok tőle, Bush nem olvas túl sok irodalmat, akkor esetleg rájött volna, mekkora ostobaság a háború, főleg, ha nincs szüksége rá senkinek. A demokrácia állítólag azért szép és jó, tanítják nekünk, mert az egyetlen államirányítási forma, amely a többség akaratára épül. Demokratikus elvek alapján szervezték meg a nemzetközi szervezeteket is, ha nem tévedek, az Egyesült Államok most mégis a képébe röhög az ENSZ-nek, a NÁTO-nak. Olyan réginek tűnik már Mahatma Gandhi, vagy Martin Luther King szelleme, talán nem is létezett, csak valaki meghamisította a történelemkönyveket. Túl kicsik vagyunk, az amerikai politika pedig megtesz mindent, hogy még kisebbnek érezzük magunkat. És fordított arányossággal növekszik Bush maga- biztossága. Olykor az a meggyőződésem, hogy a vüág ellenállása teszi őt naggyá. Colin Powel bizonyára jól eldugta a hasznos könyveket a Fehér Ház könyvtár- szobájának legfelső polcára. Ha van egyáltalán könyvtárszoba. Remélem, a következő elnök berendez egyet. Sajnos, a vüágpoli- tika szempontjából nem mindegy, hogy mikor. Gálik Ivett Damaszkusz TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Milan Cerovsky vezérkari főnökk készített interjút a lap az Iraki készülő szlovák vegyvédelmi al; kulatról. A gyakorlatozás me nagyban folyik, a felújított felszí relést valószínűleg majd csak a ji vő héten kapják meg a katoná Addig cseh szakemberek felügyi lete alatt készítik őket fel, hog szakmailag a cseh fél egyenrang partnerei legyenek. Arról, hogy katonák pontosan mikor indulna el a Közel-Keletre, biztonsá; okokból nem volt hajlandó nyila kozni. A pontos létszám és £ összetétel még nem végleges, c az már biztos, hogy a katonákk; egy pszichológus is kiutazik a té ségbe. A katonák a misszió ide; alatt 1800 és 3000 amerikai doll: közötti különdíjat kapnak az ot honi fizetésük mellet. A telj« misszió 300 millió koronába kéri majd, de az amerikaiak ígéret! tettek, hogy a szállítással kapcs( latban felmerülő költségeket, ami 140 millió korona körül mozo; nak, esetleg visszatérítik a szlová hadseregnek. A maradék összeg! máshonnét kellett elkülöníten így a hadsereg modernizációjái idén kevesebb pénz jut az eredet leg tervezettnél. HETVEG(R)E Amiről írhatok, és amiről nem Az elején gyorsan letudom, amiről nem írhatok. Egy szóval sem említhetem, kit akarnak bizonyos körök a Jókai Színház igazgatói székébe ültetni, azt sem hozhatom nyilvánosságra, kitől tudtuk meg, hogy két MKP-s miniszter a szárnyvonalak megszüntetése mellett szavazott. JUHÁSZ LÁSZLÓ És ezek csak az elmúlt hét titkai. Hónapok, évek óta nyomja a szívem, hogy -tudom, de mégsem árulhatom el, melyik neves politikus fia drogdíler, kik írták valójában a magyar státustörvény első változatát, és ki az a köztiszteletben álló férfi, aki fiúkkal csalja feleségét. Ha tudnák, hogy az egyik ismert közéleti személyiség gyereke nem is az ő gyereke, hogy felesége anno más valakivel feküdt össze! De nem tudják, tőlem pedig - sajna - nem is tudhatják meg. Higgyék el, majd szétrobbanok a dühtől, hogy mindezeket most nem közölhetem Önökkel, pedig - mondják most joggal - ez lenne a dolgom, mindez csupa érdekes téma, lepipálja a ma esti kiszavazósót is a bigbradörben. Ez így van, csakhogy... Csakhogy köt az újságírói etika, az informátoraim védelme, a baráti becsületszó és a büntető törvénykönyv. Úgyhogy erről ennyit, bocsánat az elvarratlan szálakért, de ki kellett írnom magamból mindezt. És most jöjjön, amiről írhatok. Azt mondja a haverom, hogy már a hétvégén kitörhet a háború. Hát, nem tudom... Láttam én már karón varjút, mégsem akarom elhinni, hogy bekövetkezhet, aminek be kell következnie. Nyomhatnám az álpacifista dumát, hogy talán mégis a békés megoldás, a diplomácia, meg a pápa követe, de minek, ha néhány hét múlva már úgyis arról fogok írni, milyen igazuk volt Bushéknak, amikor lerohanták azt az őrült Szaddámot. Ráadásul esetleg rajtunk keresztül. Mivelhogy a héten Szlovákia közútjait és a vasúti hálózatot is megnyitotta az Irak elleni támadásban részt vevő csapatok előtt. A vasúton már nem lesznek láb (illetve kerék) alatt a fölösleges csángók, motorkák és fapadosok, azt meg már látom magam előtt, ahogy Rimaszombat és Tornaija között nehézfegyvereket szállító konvojok döcögnek, ki tudja hová, a fügéi kanyarban lassítva egy picit. (Ha már hazai tájakon bolyongok: drága édesanyám, akinek harmincéves fejjel is kicsi fia vagyok, köti az ebet a karóhoz, hogy mondjak le a NewYork-i kirándulásról, mert háború lesz. Elrontottam, azt kellett volna mondanom, hogy Irakba készülök, megvettem már a repülőjegyet is, aztán bejelenteni, hogy meggondoltam magam, mégis Amerikába megyek, ott biztonságosabb, biztos fellélegzett volna.) A szerkesztőségi vitát eldöntendő Ha tudni akaijuk, mikor kezdődik a háború, lapozzuk fel a CNN műsorát. egy másik haverom tegnap megint elsütötte régi poénját, hogy ha tudni akaijuk, mikor kezdődik a háború, elég fellapozni a CNN műsorújságját. «Bevallom, megint röhögtem egy sort, de félő, hogy rövidesen már nem viccelhetünk a háborúval. A harmadik haver meg azt mondja, lassan ideje beszerezni a 12 liter ivóvizet, a váltás fehérneműt, az elemlámpát, meg a szárazkaját. Ennyire azért nem v: gyök pesszimista, még ha a hété bejelentette is Powell mester, hog közeleg az igazság pillanata, úgj hogy jó lesz vigyázni. Vigyázzunk, nehogy megfázzunl mondta annak idején Boborjár természetesen urdu nyelve („onyikábogya” - ez olyan, minth Szaddám imájának utolsó szavÉ hallanánk), és akkor még nem i gondolta, mennyire aktuális les napjainkban intelme, ugyanis, jí lentem tisztelettel, ha az amik mé nem is, az influenzavírus már tó mad. Meg is betegedett több mir 55 ezer ember az országban. Szí rencsére az illetékestől megtudtul hogy ez még nem járvány, ugyar az csak egy-két hét múlva várható addig együnk sok vitamini nyelőcsövünket fertőtlenítsünk ke nyakkal, de a legjobb, ha citromé nyalogatunk. Mikulás Dzurindát ellátták nyalni valóval, egy kassai lap adományé zott neki egy citromot a héten. D volt a gyümölcs, az aranyköpéséül kapta, azt találta mondani eg munkásnőnek, hogy „Az ön órabé re magasabb, mint az enyém”. Ez díj savanyú vigasz, mondaná erre negyedik haverom, aki időnkén mindent összezagyvál. HETI GAZDA(G)SÁG A pénzügyminiszter filléres aggodalmai TUBA LAJOS Itt van tehát, amit annyira vártunk. A szociálisügyi minisztérium közzétette az új nyugdíjrendszer koncepcióját. Áz anyag nem könnyű olvasmány, ráadásul még variációkat is tartalmaz. Talán ez az oka annak, hogy a sajtó az elmúlt napokban nem szedte ízeire - az újságíróknak is eltart egy ideig, amíg megemésztik az információkat. Vajon meddig fog tartani a többieknek? Beindult a másik oldal is. Ezen sem csodálkozzunk, kis hazánkban tíz éven keresztül nyíltan vagy burkoltan hivatalos politika volt a kommunizmusból örökölt nyugdíjellátási rendszer babusga- tása. Márpedig, aki a Meciar-kor- mányban pénzügyminiszter-helyettesként rontotta a levegőt, az most akadémiai alkalmazottként sem hiteles. Tamáskodni persze lehet, hiszen egy ilyen gyökeresen más modellben mindig van mit kikezdeni. Azt viszont senki se próbálja elmagyarázni, hogy nálunk működésképtelen az, ami a világ minden normális országában természetes. Még mielőtt nagyon belemelegednénk a témába, egy dolgot mindenképpen hangsúlyozni kell. Az új rendszerbe egy nagyon komoly garanciát építenek be: aki nem képes összegyűjteni a minimális összeget, annak az állam garantálja az átlagbér negyven százalékának megfelelő nyugdíjat. Egyébként, aki nem bízik meg az új rendszerben, bizonyos kor felett maradhat a régiben. Vitami tehát lesz mit. De ez nem baj, ez a téma azon kevesek közé tartozik, amellyel kapcsolatban végre hasonló összefüggésekben gondolkozhatunk, mint szerencsésebb nyugati embertársaink. Nem úgy az Értékpapírközpont (SCP) számláiról, amelyeket ezekben a napokban kézbesít a posta. A legtöbben ilyenkor a szemeteskuka felé indulnak, hiszen a számláikon értéktelen részvények szerénykednek. De rosszul teszik, ha eldobják a levelet. Az SCP az illetékesek nyilatkozatai alapján idén komolyan tervezi, hogy akár bírósági úton is behajtja a számlavezetés díját. Ezt pedig negyven korona miatt nem érdemes kockáztatni, gondoljunk csak azokra, akik nem hitték, hogy a „vagyonjegyes kölcsönüket” be tudja rajtuk valaki hajtani. Ezzel különben is búcsút veszünk az egykoron szépreményű intézménytől, jövőre az SCP már nem kér tőlünk ilyen illetéket. A gazdasági miniszterek tanácsa a héten tárgyalt a tíz és húsz filléresek bevonásáról. A jegybank szerint ezek gyártása az értékük többszörösébe kerül. Az is sok mindent elárul, hogy a forgalomba bocsátott érmék fele egyszerűen eltűnik, elkallódik. így tehát logikus a javaslat a bevonásukról. Nem nagyon értjük viszont Ivan Miklós aggódását a felfelé kerekített árak inflációs hatásáról. Azok után, amit ebben az országban már ő emelt, nehezen hihető, hogy a negyven fillérről ötven fillérre emelkedő árak inflációs hatása miatt a pénzügyminiszter nem tud nyugodtan aludni. Nem Miklós kezéhez tapad, de azért az emelésekkel függ össze a Volkswagen esete, amely megunta a hazai áramszolgáltató packá- zását és külföldről veszi az áramot, ráadásul olcsóbban. A gázzal is megtenné ezt, de itt a monopólium egyelőre csak papíron számolódon fel. Pedig a VW szerint; földgáz ára nálunk már a legma gasabbak közé tartozik Európá ban. Ha ez valóban így van, akko valaki az árszabályozó hivata körmére nézhetne. Az államigazgatás a múlt héten i szorgalmasan dolgozott a nagy szombati ipari park előkészítésén Törvénymódosításra lesz szükség; 130 koronás telekár kifizetéséhez alakul az összes szükséges infra struktúra kiépítésének terve, a: oktatásügyi minisztérium módo sítja a környékbeli iskolák tanrend jét (szinte általános lesz a francia oktatás), az építésügyi minisztéri um munkáslakás-programot tér vez. Dicséretre méltó igyekezet ez de azért vannak, akik úgy érzik hogy a nagy külföldi cégek mellet a hazaiakra is érdemes lenne oda figyelni. Különösen úgy, hogy vala ki egy egyszerű számtani művelet tel kiderítette, hogy bizony a Peu geot Nagyszombatban kis orszá gunk kormányától minden egye: munkahelyre 650 ezer koronás ál lami támogatást kap. Ilyen bőkezí támogatással a hazai polgárok kö zül is elég sokan képesek lennénel jól menő vállalkozást működtetni- Miért nem írta be a szociális bérlakást igénylő kérvényébe a második gyermeket is? Ja, hogy ezek már az unokák?! (Lehoczki István rajza)
