Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-10 / 33. szám, hétfő

Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 10. Rövid magán-közvéleménykutatás kis számú, de eltérő gondolkodásmódú és műveltségű férfiak és nők körében Mit jelent önnek a férfiasság fogalma? Mi van a fejekben, és miért nem beszélünk róla? (Képarchívum) Men's Studies - Férfikutatások A férfikutatások egy olyan társadalomtudományi irány­zatot képviselnek, mely a fér­fitapasztalat társadalmi, kul­turális és történelmi sajátos­ságait kutatja. Például hogy­hogy számos dél-amerikai ál­lamban évszázadok óta a hosszú haj szimbolizálja a fér­fiasságot, míg némely euró­pai férfi számára ez a pu- hányságot vagy elférfiatlanodást jelképezi? Vagy milyen szerepet játsza­nak a különböző sportágak annak a' meghatározásában, hogy ki az igazi férfi és ki nem? Vagy miért különböz­nek egymástól a férfiak és nők barátságai, miért utasítja visssza oly sok férfi, a nőkkel ellentétben, a meghittebb ba­ráti kapcsolatokat? Több szo­ciológus arra a következtetés­re jutott, hogy a a férfiak sze­repkeresését megnehezíti a mai világ ellazult, rugalma­sabb értékrendje. Mivel olyan korban élünk, ahol sok fiatal nő már kevésbé hajlandó a hagyományos női szerepek­hez mérten élni életét, a férfi­ak (is) próbálják megtalálni magukat a változó elvárások rengetegében. Amerikában az elmúlt két év­tizedben alakultak olyan tár­sadalmi mozgalmak, melyek egyértelműen tükrözik ezeket a próbálkozásokat. Például a Nemi Megkülönböztetés Ellen Harcoló Férfiak Szervezete (NOMAS) feminista elveket vallva harcol az etnikai, faji és vallási kisebbségek jogaiért. Ezt a célt a férfiak életében véghez vitt pozitív változások­kal szeretnék elérni. Például azt hangoztatják, hogy a férfi­ak boldogabbak és kiegyensú­lyozottabbak lesznek, ha ellenállnak a hagyományos maszkulin elvárásoknak, me­lyek megkövetelik a férfiak felsőbbrendűségét, (vanya) Ezzel a kérdéssel fordultunk néhány embertársunkhoz az elmúlt napokban, mivel sze­rettük volna feltérképezni a hazai véleményváltozatokat. A válaszokon keresztül tulaj­donképpen megbizonyosod­hattunk a hagyomány hihe­tetlen erejéről. Kommentár nélkül közöljük a véleménye­ket, hiszen a bennük felvetődő problémákra két alábbi anyagunk adja meg a választ. VANYA MAGDOLNA Szaló Csaba, szociológus, 35 éves A férfiasság alatt kulturális formát, cselekvési modellt értek. Vagyis azt a férfiképet, melyet egy kultúra vagy szubkultúra értékként, normális­ként és követendőként ábrázol. He­lyesebb többes számban, férfiassá­gokról beszélnünk, mivel szerintem nincs olyan, minden egyes férfikép­ben megtalálható, jel, melyet a sok­féle férfiideál közös nevezőjének te­kinthetnénk. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy nem létezik semmiféle átfedés vagy közösség ezen etikai ideálok közt. Ha nagyon akarnánk, biztosan találhatnánk valami közö­set a paraszti és nagypolgári, budd­hista es keresztény, metalista es gay ferfiideálok közt, mindenesetre sze­rintem közelebb áll a valósághoz, ha tiszteletben tartjuk a köztük lévő kü­lönbségeket, s nem hódolunk be a fallikus redukció naturalizmusának. A sokszínűség figyelembevétele ugyanakkor nem záija ki azt, hogy észrevegyük: bizonyos férfiképek a hatalom által intézményesülnek, a tömegkomunikáció és az iskolák ál­tal terjesztettek. Általában a Harcos különböző variációit ábrázolják, le­gyen az honvédő, sportoló, a művé­szet vagy a munka hőse. Ezzel szem­ben léteznek olyan férfiképek, me­lyek nem a küzdelem- és verseny- szellemet közvetítik. Ezekről gyak­ran elfeledkezünk, pedig ez azért is fontos, mert a különböző férfiképeket kialakító kultúrák nem­csak a nőiességgel és a gyerekséggel szemben definiálják saját férfi ideál­jukat, hanem például az állatiasság- gal szemben is. Hogy az anti- keménylegény (például gondosko­dó) férfiideálok jelenleg kisebbség­ben vannak, s valószínűleg a jövő­ben is ebben a pozícióban marad­nak, az nem csökkenti jelentőségü­ket... Kovács Attila, egyetemi tanárse­géd, 30 éves Mi a férfiasság? Szerintem: kicsit túlideologizált vagy/és mitologi- zált kategória. Egyrészt valamiféle „gentleman“-ség: tartás, elsősor­ban az adott szót vagy ígéretet tart­ja „a férfi“, aki még előzékeny és egyenes is, valamint megbízható, korrekt (ez több, mint csak udvari­as), feddhetetlen. Másrészt: a férfi társadalmi szerepéből következő férfiasság: érő, következetesség, biztonság, büszkeség és persze hiú­ság. „A férfiasságnak“ persze nincs sok értelme „a nőiesség“ nélkül, és ez több mint viszonyítási alap. Csak ennek a két egymást kölcsönösen kiegészítő (és nem értelemszerűen ellentétes!) viszonyán keresztül le­het eljutni egyiknek vagy másiknak szavakban nagyon nehezen meg­fogható lényegéhez. Ha ezt tisztáz­tuk, továbbléphetünk majd megfo­galmazni azt, mi is az, hogy „emberiesség“. Kálmán, karbantartó, 52 éves Intelligens, gentleman, lovag, be­csületes és tisztességes. A szex is ide tartozik, de csak ezek után. Miriam, tolmács, 25 éves A férfiasság az, amit minden nő maga mellett akar tudni. Olyan férfit szeretne egy nő, aki mellett biztonságban fogja magát érezni, nem pedig félelemben. Azt szeret­né, ha a férfi meghallgatná és meg­értené, a reménytelenség pillanata­iban megmutatja neki, merre to­vább. Szóval olyan férfit, aki meg­áll a lábán mellette, és a nő támasz­ra talál benne. A férfiasság másik oldala a gyengéd­ségében rejlik, a nevetésben, és nem utolsó sorban a szeretkezésben! A férfi ki tudja mutatni az érzéseit, és vállalja tetteit. Nagyon kár, hogy a férfiak többsége csak idősebb korá­ban képes szert tenni a ferfias- ság(á)ra Petra, ellenőr, 51 éves A férfi határozott, a nő vonzódik hozzá, elválja tőle, keresi benne azt, amit egy nő nem adhat meg neki. Biztonságot érzel mellette, számíthatsz rá lelkiekben, testiek­ben, általában megtart, megvigasz­tal nehéz helyzetben. Jó, ha udvari­as, van tartása, nem puhány. Ágnes, földmérő, 32 éves Nagyon összetett, sokrétű, olykor te- kervényes... S függ az adott helyzettől, pillanat­nyi állapottól amit egy pillantás, egy mosoly, egy száraz erőteljes kézfo­gás, egy szó, egy mondat is megha­tározhat... Legyen társ, oldalborda, gazdag és árnyalt, érzékeny és okos, csupa em­pátia, akiben dúskálni lehet és fölfe­dezéseket tenni, aki őszintén ad és feltétel nélkül szeret... Aki kiszabadít a magány börtöné­ből... Ervin, tornatanár, 26 éves A férfiasság? Tudni megőrizni a jó­zan gondolkodást problémás szitu­ációkban, magabiztosság és erő (nemcsak testi), határozottság, szí­vósság. Natika, főiskolás, 26 éves (közgazdaságot tanul) Erő, a nő számára ez azt jelenti, hogy a férfi meg tudja védeni. Né­ha az az érzésem, hogy a férfiasság többet, erősebbet jelent a feminitással összehasonlítva. A fér­fiasság a társadalmi értelmezésben többet, erősebbet jelent, erősebb személyiséget, mint a nők általá­ban. Több határozottságot várnak el a férfiaktól, mint a nőktől, példá­ul amikor a férfiak katonák lesznek, ott nyilvánul meg ez na­gyon, abban a helyzetben. A nőies­ség ennek az ellentéte, és ez meg­mutatkozik más társadalmi hely­zetben is - a férfiasság felülnézet mindenre. A nők ennek az ellenté­te. A nyersség is férfiasság, de az már relatív, nem biztos hogy min­dig férfiasságot jelent. Zsuzsa, irodai asszisztens, 29 éves Határozottság, racionális gondol­kodás, jó teherbírás, kitartás, fi­gyelmesség, humor, önfegyelem, kalandvágy, műveltség, határozott kézfogas. Eme tulajdonságokkal nem árt, ha rendelkezik a férfiú. Ha ezek megvannak egy férfiban (vagy legalább a nagy többsége), akkor a külső már adja magát. Ilyen tulajdonságokkal a külső is tökéletessé válik egy nő számára. Fordítva ez nem érvényes, hogy ha tökéletes a külső, a belső tulajdon­ságok is azzá válnak. Olyan elvárásoknak kell megfelelniük, melyek testi és lelki egészségükre is károsak Érzéseikkel nem tudnak azonosulni, a teljesítmény számít számukra a legfontosabb Programozott elvárások ISMERTETÉS Nemrég még az emberi nem felfede­zés előtt álló része a nő volt, és sen­kinek sem jutott eszébe, hogy meg­kérdőjelezze a férfiasság mibenlét­ét. - olvashatjuk Elisabeth Badinter, francia feminista írónő Férfi identi­tástudat: XY című könyvében, amely nálunk szlovák nyelven jelent meg az Aspekt kiadó gondozásában. A könyv alapján cikkünkben né­hány alapvető kérdésre keressük a választ, amely az évszázadok során állandósult felfogást, s annak krízisét próbálja megfogalmazni. A férfiasságra úgy néztünk minded­dig, mint a nőiség világos és termé­szetes ellentétére, amely önmagából adódik. Az utóbbi harminc évben azonban ezek az ősrégi igazságok darabjaira hulltak. A nők ugyanis úgy döntöttek, hogy szót kérnek, és elmondják saját véleményüket női mivoltukról, s ezzel a férfiakat is rákényszerítették, hogy gondolkoz­ni kezdjenek saját önazonosságu­kon. Az XY kromozóma genetikai igaza megmaradt, viszont a férfi identitás már nem az, amit a múlt­ban jelentett. A legintimebb bizton­ság megkérdőjelezése mindig hosz- szan tartó és fájdalmas folyamat. Mi a himnemű emberi egyén alaptulaj­donsága? Ha a férfi lét mivoltáról beszélünk, általában felszólító módú mondatok jutnak eszünkbe. A „légy férfi” gyakran elhangzó felszólítás, amely egyértelműen ki­fejezi, hogy a férfivé válás nem au­tomatikus folyamat, s nem is olyan természetes, mint ahogy azt hin­nénk. Sokkal ritkábban hallani, szinte furcsán is hangzik a másik nemre vonatkozóan, hogy „légy nő”, miközben a fiúk, serdülő és felnőtt férfiak esetében ez mindennapi do­log a legtöbb társadalomban. Maga a férfi és környezete annyira bi­zonytalan saját mivoltában, hogy ál­landóan bizonyítékokat követel. Bizonyítsd be, hogy férfi vagy! - ez egy olyan felszólítás, amellyel min­den férfinek meg kell küzdenie. A bizonyítási folyamatban pedig olyan próbáknak vetik alá, amelyeket a nőknek nem kell kiállniuk. Feladatok, bizonyítékok, próbák - a férfi egy alkotás, amely bármikor felmondhatja a szolgálatot. A férfi dicséretére elég annyit mondani: Ez férfi! - a férfiillúzió képlete ez. Ál­landó harc és igyekezet az ideál el­érésére, és csalódás, ha ez nem sike­rül. Günter Grass a hetvenes évek­ben, amikor a férfi önazonosság egyik krízisét élte át a nyugat-euró­pai társadalom, a „mi a férfi?” kér­désre ezt veti papírra: a bosszúság színtere...a véletlen játéka...a re­ménytelen szorongás színtere. A férfiak abban az időben kérdeztek rá először önazonosságukra, és a fe­ministák példájára szabadulni akar­tak illúziójától. Sokan a hatvanas évek feminizmu­sát okolják azért, hogy megbontotta az elrendezett ellentéteket, és elsö­pörte a tartós értékeket. A nyugati feminizmus viszont csak rámutatott arra, hogy a király meztelen. Véget vetettek a feladatok megkülönböz­tetésének, és ezzel szétverték a fér­fiasságjellemzését, amely a férfinek a nő fölé helyezését foglalta magá­ba. A férfi ugyanis mindaddig ki­váltságos lényként határozta meg magát, aki valami „többlettel” ren­delkezik, aminek lényegét a nők nem ismerik. Ez a többlet indokolja „felsőbbrendűségét” a nőkkel, vagy legalábbis saját feleségével szemben. Az amerikai nők tudatosították elő­ször a férfikérdés felvetésének fon­tosságát. A téma néhány szakértő­je, elsősorban férfiak, mint például Sidney Jourard kanadai pszicholó­gus szerint a férfiak lelki szükségle­tei alapjában véve azonosak a nőké­ivel: szeretni és szeretve lenni, érzé­seket és érzeteket közvetíteni, aktív és passzív szerepet is vállalni. Csak­hogy a „férfiideál” fogalma megtiltja a férfiaknak, hogy kielégítsék eze­ket az „emberi” igényeiket. Azok az elvárások, amelyek a férfiakra há­rulnak, ha meg akarnak felelni a férfiideálnak, szorongást váltanak ki, a sikertelenségtől való félelemér­zetet, amik potendonális veszélyt váltanak ki és károsak. Ha figyelem­be vesszük, hogy müyen hatással van a lelki szorongás a testi betegségek kialakulására, valamint azt, hogy a férfiak nehezebben és sokkal ritkáb­ban kérik ki orvos véleményét, mint a nők, megértjük, miért rövidebb az átlagéletkoruk. Sok férfi levonta ebből a tanulságot. Szerintük eljött az ideje, hogy meg­értsék, hogy a férfiasság ideáljáért nagy árat fizetnek. A fiúknak más férfiasságmodellt kell átadni, amely megengedi a sebezhetőséget. Meg kell tanulniuk kifejezni érzéseiket, segítséget kérni, anyainak lenni, megértőnek, és a vitákat nem erő­szakkal megoldani, elfogadni a ha­gyományosan nőknek tulajdonított viselkedési formákat, mint az emberi egyén fejlődéséhez feltétlenül szük­séges dolgot. Úgy is mondhatjuk, hogy meg kell tanulniuk szeretni más fiúkat és lányokat, (le) Az önismeret újrafelfedezésének útjai ELEMZÉS Victor J. Seidler angol filozófus azonos című könyve több szem­pontból vizsgálja a férfi lét fogal­mát. A nők társadalmi szerepé­nek növekedésével válságba ke­rült a férfiak önértékelése. A nők a feminizmus eszméin ke­resztül egyre pontosabban hatá­rozzák meg igényeiket, helyüket és szerepüket a világban, a férfi­ak velük ellentétben azonban ve­szélyesnek érzik szerepük és léte­zésük értelmének újra- vagyis megfogalmazását. Bár a férfiak kifejlett önazonos- sági érzéssel rendelkeznek a köz­életi dolgok tekintetében, ez gyakran a személyesebb énjük rovására megy. Oly mértékben azonosulnak munkában kitűzött céljaikkal, hogy gyakran teljesen vakok emocionális szükségleteik­kel szemben. A feminizmus hatá­rozottan kimondja a módszere­ket, amelyek következtében a Ha érzemi konfliktusra kerül sor, szinte mindig teljesen bezárulnak. nők a közéletben nem láthatóak, de szinte senki sem kutatja azt, hogyan látják saját magukat a férfiak. Éppen ezért a férfiak fo­lyamatosan másokra hárítják saját problémáikat. Azzal az érzéssel nőttek fel, hogy személyes szükségleteik bevallása egyúttal gyengeségük bevallása is. Szükségleteikről beszélni elkép­zelhetetlen számukra, mert valami fájdalmasat érint, mégpedig azt, hogy mennyire nem szoktak hozzá érzelmi szükségleteik kielégítésé­hez. Mivel nem szentelnek időt és teret saját maguknak, kapcsolata­ik felületesek. Gyakran aktívak a közéletben vagy a munkahelyen, de passzívak, sőt infantilisek a párkapcsolatokban. Ennek oka, hogy férfiként megtanulták el­nyomni szükségleteiket és függő­ségüket, melyeknek a közéletben nincs szerepük. Résen vannak, fél­nek, nehogy elárulják magukat az­zal, hogy kifejezik az érzéseiket. Inkább az érzelmi életük felett ér­zett hamis uralkodás érzése a sa­játjuk, amikor azt hiszik, hogy mindennel megbirkóznak akarat­erejük segítségével. Gyakran de­presszióba esnek, mert megtanul­ták automatikusan elnyomni a rossz és kellemetlen érzéseiket. Hogy ne kelljen saját magukkal foglalkozniuk, gyakran elnyomják partnernőik megnyilvánulásait. Férfiként megtanultak a jövőben élni, mert terveik megvalósítására összpontosítanak. Személyes ta­pasztalataikkal nem tudnak azo­nosulni, mert csak az elért sikerek és eredmények számítanak. Ez gyakran azt jelenti, hogy a kap­csolatban passzívak, készek meg­felelni partnerük elvárásainak anélkül, hogy tudnák, ők mit akar­nak. Ez a passzivitás azonban azt jelenti, hogy kevéssé vesznek részt a kapcsolat személyes és szexuá­lis részében. Ez a folyamat olyan automatikus, hogy észre se veszik, mennyire zárkózottak és megközelít- hetetlenek. Ha érzelmi konflik­tusra kerül sor, gyakran teljesen bezárulnak. Ritkán ismerik el sa­ját problémáikat, mert ez azt je­lentené, hogy az a vád éri őket, nem igazi férfiak. Gyakran azzal az érzéssel húzódnak vissza, hogy nincs kiút, remélve, hogy partne­rül túlteszi magát ezen. A férfiasság fogalmát a munká­ban elért teljesítménnyel azono­sítják. A férfi önazonosságtudat, a büszkeség és a méltóság forrá­sa a munka volt, tehát munka nélkül mintha a férfi megszűnne létezni. Ha elveszti a munkáját, önmagát veszíti el. A nőkre ez nem vonatkozik, mert a család­hoz való viszonyban helyük sok­kal láthatóbb. Mivel előszeretettel alulértékelik érzelmi szükségleteiket, nehezen tudnak reagálni mások szükségle­teire. Minél figyelmesebbek lesz­nek saját maguk iránt, annál nyi­tottabbá válnak partnerük iránt is. Azzal, hogy bevallják, hogy kedve­sek akarnak lenni, és szükségük Partnerüktől való függőségüket gyakran nem tudatosítják. van partnerük érintésére, semmit se veszítenek férfiasságukból. Gyakran beszélnek arról, milyen fontos számukra a feleségük és a gyermekeik, nehezen válhatnának azonban kulcsszereplőkké életük­ben, mivel szakmai életük szerve­zéséhez szükséges csupán ez a ki­jelentés. S mivel olyan kevés az érzékük saját igényeikkel szem­ben, másokéival szemben gyakran érzéketlenek és durvák. Részben ez az oka annak, miért tartják a nőket érthetetlennek. S nem értik, hogyan válhat a ha­gyományos férfiasság „önkényura­lommá”, s hogyan teszi tönkre je­lenlegi és jövőbeni kapcsolataikat. Partnerüktől való függőségüket gyakran nem tudatosítják, mert gyengeségnek tartják. Ezért hagy­ják őket gyakran cserben. Nem tu­datosítják a másik fontosságát és azt sem, hogy tudomására kellene hozniuk, mennyire szükségük van rá és szeretik őt. Az első lépés saját szükségleteik meghatározása, de ez nem történ­het az akarat erejével, ahogyan munkájukban hozzászoktak. En­nek feltétele azonosulni szemé­lyes problémáikkal, és felelőssé­get vállalni értük, (bl)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom