Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-10 / 33. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 10. KOMMENTÁR Lehallgatási Ki kicsoda TÓTH MIHÁLY „Amikor elolvastam az életrajzukat, kiderült, hogy ezek az emberek az egykori rezsim biztonsági apparátusából, az StB-ből valók.” A politikai elit addig fontolgatta a „demokráciában mi jelent biztonsági kockázatot és mi nem” kérdésnek az államirányítási gyakorlatra is kiterjedő megválaszolását, mígnem belügyminiszterünk a rendszerváltást követő 14. évben a fenti megállapítást tette a titkos lehallgatási eszközöket irányító hivatal igazgatójának menesztéséről. Most könnyebb dolgom lenne, ha a belügyminiszteri mondat végiggondolása után azzal kezdhetném a hírmagyarázatot, hogy mélységesen elmarasztalom a titkosszolgálatok működésében meghonosított meciari praktikákat. Csakhogy bármennyire kedvemre való lenne is Meciar mindenért való elmarasztalása, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a HZDS már 1998 őszén kikerült a hatalomgyakorlásból. Úgy 12-13 éve hittük is, meg nem is a rendszerváltó politikusoknak azt az érvét, hogy a titkosszolgálatoknál nem hajtható végre „teljes nagy- takarítás”, mert bizonyos számú szakember nélkülözhetetlennek bizonyult, és leváltóik betanítása majd, úgymond, évekig tart. Vajon ki hibáztatható azért, hogy 1998 ősze után a belügy legilletéke- sebbjei nem vizsgálták meg, hogy Meciar kormányzásának 5-6 éve alatt mi történt a kényes terület legtitkosabb ügyeit intéző munkahelyein hagyott pártállamiakkal? Ez a mulasztás nagy rosszindulattal se varrható a HZDS és holdudvara nyakába. A Pavol Rusko lehallgatási botránya körül zajló vita alapján más következtetésre jut az országos politika alanya, és másra a kisember, aki információ hiányában száj- tátva veszi a híreket. A nagypolitika résztvevője - aszerint, mennyire van beavatva az érdekérvényesítés műhelytitkaiba - legalább sejti Rusko indítékait és az ezek mögött meghúzódó - főképp - gazdasági érdekeket. A tűzközeliek annak alapján is képesek következtetéseket levonni, hogy miként reagál a belügyminiszter, vagy a lehallgatási napló tanulmányozása során mennyire ködösít a titkosszolgálat főnöke. Merőben más következtetéseket von le az egyszerű állampolgár. És - valószínűleg - nem téved. Az ügy kivizsgálása során kiadott jelentések alapján szükségszerűen arra a következtetésre jut, hogy a Dzurinda-kormány a titkosszolgálatok neuralgikus munkaterületem az előző négy év alatt csekély erőfeszítést tett olyan emberek kiképzésére, akiknek már semmi közük az StB-hez. Elcsépelt szellemesség, hogy valaki csak úgy félig-meddig nem lehet állapotos. Viszont az StB szakemberei szolgálatainak igénybevétele kapcsán az sem megalapozadan kérdés, vajon a veszélyeztető terheltség csak félig-meddig történő megszakítása elvégezhető-e a páciens (esetünkben a demokrácia) létének kockáztatása nélkül. JEGYZET Ivan Lexa levele MADI GÉZA A meciari titkosszolgálat két hónapja előzetesben tartott egykori igazgatója megunta a hallgatást, és egy lap kérdéseire levélben válaszolva elpanaszolta, milyen sivár az ő élete az Igazságügyi Palota zárkájában. Nem engedik be hozzá a családtagjait, ha pedig igen, akkor is csak néhány percre. Ezeken az ünnepnapokon egy vastag üveg választja el, viszont csak egy rozzant telefon köti ösz- sze őket. írni is szeretne a cellában, de nem a titkosszolgálati évekről, hanem a mostam időkről, a börtönben eltöltött napokról, hetekről. Ehhez azonban hordozható számítógép vagy legalább egy régi írógép kellene és persze papír, amit befűzhetne a gépbe. De azt nem ad az a fránya börtönigazgató, csak levélpapírt és egy megrágott végű ceruzát. Azzal kell lekörmölnie a kézzel való írástól már rég elszokott kezével, hogy mennyire nem humánusak a börtönviszonyok a szlovákiai igazságszolgáltatásban, hogy mennyi svábbogárral kell közelharcot vívnia egy pár méterszer pár méteres zárkában, míg aztán a foglárok nagy nehezen kiirtják a kártékony rovarját. Közben az éppen a helyszínen tartózkodó főemlős rabok is majdnem elpusztulnak a bevetett vegyszertől. Ömlik a panasz Ivan barátunk szájából, jobban mondva: tollából. Nem telefonálhat, pedig felajánlotta, hogy saját költségén fog beszélni, s akár le is hallgathatják. Összegzésképpen azt is levélpapírra vetette (azaz így megmarad az örökkévalóságnak ez a bölcs megállapítás), hogy az Igazságügyi Palota börtönrészlegén egészen más világ van, mint odakinn. Hát, a fegyintézetek már csak ilyenek (ugye, ez is egy bölcs megállapítás, Lexa úr). FIGYELŐ NEUEZURCHERZEITUNC A svájci lap A magyar elit az EU- csatlakozás támogatásáért küzd címmel, Orbán a csatlakozás mellett alcímmel közölt cikket. A szerző emlékeztet arra, hogy Magyarországon - akárcsak több más kelet-közép-európai országban - a nehéz csadakozási tárgyalások nyomása alatt valamelyest csökkent az utóbbi hetekben az Európa-lelkesedés. Bár egyelőre alig van ok az aggodalomra, hogy a nép az április 12-i népszavazáson a csatlakozás ellen szólhat, de a felmérések jelzik: egyre több polgár jut arra a következtetésre, hogy az országnak uniós tagként rövid távon jelentős hátrányokat kell elfogadnia. A legfontosabb ellenzéki csoportok- élen Orbán Viktor volt kormányfő fiatal demokratáival - elégedetlenek a Medgyessy-kormánynak a tárgyalásokon nyújtott teljesítményével, s a szemére vetik, hogy a mezőgazdaság területén csekély brüsszeli támogatásokkal elégedett meg, s ezzel a magyarokat a jövőre nézve „másodosztályú taggá” tette. „Ez a füippika szinte az utolsó vesszőig azonos azokkal a panaszokkal, amelyek a térség többi tagjelölt államában is elhangzottak, s önmagában ez a körülmény is mutatja, hogy a bírálók némileg nélkülözik a tisztességet. Tudott volt, hogy a tárgyalások játéktere Brüsszelben szűk, s a feltételezés, amely szerint más, jobb tárgyalópartnereknek sikerült volna nagyobb előnyöket szerezni, nem csupán merésznek, hanem tévesnek tűnik” - írta a szerző. Szerinte a kormány alighanem bizonyos megköny- nyebbüléssel fogadja, hogy most Orbán is minden kételye ellenére a csatlakozás támogatására szólítja híveit. A volt kormányfő véleménye ugyan ma is az, hogy a tárgyalók kudarcot vallottak, de a csadakozás melletti érvek nagyobb súllyal esnek latba, mint az ellene szólók. Medgyessy Péter kormányfő számára a támogatás csökkenése annyiból nem tragikus, hogy például Szlovákiával és Csehországgal ellentétben a népszavazás eredménye nem kötelező érvényű a kormányra nézve.- Kis tábornokom, maga más bolygóról csöppent ide? Hát nem tudja, hogy ilyen márkájú gépkocsik vezetőjét nálunk nem szokás megbírságolni gyorshajtásért? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ JAPÁN ÉS KOREAI SAJTÓ A japán kormány készenléti tervet dolgozott ki arra az esetre, ha a nukleáris válsággal fenyegető Észak-Ko- rea rakétákat indítana. A Jomiuri Simbun című tokiói lap értesülése szerint, ha a kommunista Korea bármilyen rakétát bocsát fel, és arra utaló jelek vannak, hogy azokat továbbiak is követik, akkor a terv értelmében mozgósítják a japán védelmi erőket. Az észak-koreai katonai támaszpontokat amerikai kémrepülőgépek és más eszközök figyelik majd, és ha bármi olyat észlelnek, ami egy rakéta küszöbön álló indítására utal, akkor a tokiói kormány azonnal követeli majd a start lefújását, a japán lakosság pedig felkészülésre szólító felhívást kap. Az északkoreai központi kommunista pártlap figyelmeztette Dél-Koreát, hogy szörnyű pusztítással kellene számolnia, ha háború törne ki. A Rodong Színműn vezércikke szerint Szöul ezért jól tenné, ha maga is igyekezne lebeszélni az Egyesült Államokat egy Észak-Korea elleni támadásról. Aligha vesz részt a népszavazáson az az általános iskolát végzett roma, aki egy kis faluban él a Trencséni járásban Mindenkit megszólít a kampány Három hónapja van a Dzurinda-kabinetnek, hogy meggyőzze a szlovákiai választópolgárokat, vegyenek részt a május 16-17-re meghirdetett népszavazáson, melynek során kiderül, tá- mogatjuk-e Szlovákia belépését az Európai Unióba. JUHÁSZ LÁSZLÓ „Miután Szlovákia csatlakozik az Európai Unióhoz, az egységes Európa részévé válunk. A tagság lehetővé teszi számunkra, hogy kihasználjuk annak gazdasági és szociális előnyeit, a központi és a regionális szinteken egyaránt. Ebben a közösségben a gazdagabb régiók segítik a szegényebbek életszínvonalának növekedését. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget, és szakítsunk időt a népszavazáson való részvéteké, mert minden voks számít.” A kormány döntése nyomán ezt az üzenetet hivatott közvetítem a május 16-ig' tartó kampány. Ezek a mondatok olvashatók a referendum hivatalos internetes oldalán, a www.eurefe- rendum.sk címen is. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy a leghatásosabb érveket gyűjtötték-e egy csokorba az üzenet megszövegezői, hiszen hivatkozhattak volna az ország nemzetközi befolyásának növekedésére, a határok átjárhatóságára éppúgy, mint a jövőbeli külföldi munka- vállalás vagy a közös európai kasz- szából való merítés kínálta előnyökre. Ez azonban fölösleges, inkább tekintsünk bele a hatvanoldalas dokumentumba. A kampány vezetője Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, ő terjesztette elő a kormányban jóváhagyásra az 50 millió koronás összköltséggel számoló stratégia tervezetét is, melynek megvalósításába média- szakembereket is bevonnak. A tervezet része annak a kommunikációs stratégiának, amelyet még az első Dzurinda-kabinet hagyott jóvá 1999 áprilisában, és amely a szlovákiai állampolgárokat hivatott felkészíteni az ország uniós tagságára. A januárban elfogadott dokumentum elöljáróban megállapítja, hogy az integráció támogatottsága stabil. Nézzük, mit mondanak a számok. A statisztikai hivatal közvélemény-kutatása szerint az elmúlt hónapokban a megkérdezettek 60-70 százaléka látta volna szívesen Szlovákiát az EU-ban. (Tavaly júniusban a lakosság 62 százaléka támogatta az uniós csatlakozást, októberre ez az arány 68 százalékra nőtt). A legtöbben a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól szeretnének több információt, de a megkérdezettek felét az érdekli, milyen hatással lesz az ország csatlakozása az életszínvonalukra. Feltűnő, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok az országos átlagnál jóval nagyobb, 79 százalékos arányban EU-szimpatizánsok. A kampánytervezet részét képező statisztika tanúsága szerint még a romák körében is 65 százalékos az uniós tagság támogatása. És ha már a romáknál tartunk, a Nyilvános Kérdések Intézete (IVÓ) felmérésére hivatkozva a dokumentum figyelmeztet: a népszavazásnál rizikót jelenthet, hogy a romák kevéssé tudnak különbséget tenni az EU és a NATO között. A statisztikák alapján próbáljuk meg felvázolni az ország uniós tagságát fenntartások nélkül támogató szlovákiai állampolgár „fantomképét”. Az illető huszonéves, magyar nemzetiségű és főiskolát végzett. A Pozsonyi kerületben él, vállalkozó, az SDKÚ szimpatizánsa. Természetesen ez az általánosítás félrevezető, hiszen valamennyi felsorolt szempontnak valószínűleg meglehetősen kevés ember felelne meg. Valószínűleg nem vesz részt a népszavazáson (és így az uniós tagságot is ellenzi) az a hatvan év feletti, általános iskolát végzett roma, aki a kommunista párttal szimpatizál, és egy kis faluban él a Trencséni járásban. A tervezet szerint a kampánynak szisztematikusnak, intenzívnek, meggyőzőnek és hosszú távúnak kell lennie, és megalkotói szerint Szisztematikusnak, intenzívnek, meggyőzőnek kell lennie. össztársadalmi, nyilvános eszmecserére fog sarkallni, miközben tiszteletben tartja a szólásszabadságjogát. A stratégiai cél - áll a dokumentumban - megőrizni a csatlakozás támogatottságát és motiválni az állampolgárokat, hogy vegyenek részt a népszavazáson. Bár mindössze egy mondatban, de foglalkozik a tervezet azzal a fontos szemponttal is, hogy az eddigi népszavazások Szlovákiában az alacsony részvétel miatt rendre érvénytelenek voltak. Ezért aztán, fogalmaz a tervezet, a nyilvánossággal tudatosítani kell, hogy május közepén referendum lesz az országban, és biztosítani kell, hogy a választók legalább fele plusz egy fő az uniós tagság mellett foglaljon állást. A kampány kilenc célcsoportot különböztet meg. A véleményformálók, a fiatalok, az idősek, a városban illetve a községekben élők, a vállalkozók, a kisebbségek, a munkanélküliek és a nők mind-mind más megközelítést igényelnek. A fiatalokat például rövid szöveges üzenetekkel, vagyis SMS- ekkel, internetes játékokkal és ingyenes képeslapokkal is igyekeznek meggyőzni, hogy vegyenek részt a népszavazáson. A nyugdíjasokat főként a közszolgálati rádió és televízió adásában szólítanák meg azzal az üzenettel, hogy az uniós tagság magasabb életszínvonalat jelent, gyermekeik és unokáik számára pedig könnyebb boldogulást. A fenti két példából is kiderül, hogy valamennyi célcsoportnál „testre szabott” lesz a kampány. A városlakókat például a tömegközlekedési eszközökön elhelyezett plakátok segítségével, a kisebbségeket pedig anyanyelvükön szólítják meg. Néhány témával kiemelten foglalkozik a kampány. A kormány szeretné, hogy az állampolgárok minél többet tudjanak meg a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól, a Szlovákiára is kötelező érvényű nemzetközi szerződésekről és azok hatásáról uniós mindennapjainkra, és arról is, milyen anyagi segítségre számíthatunk az Európai Uniótól (PHARE, ISPA, SAPARD alapok). Külön figyelmet szentelnek az európai uniós csatlakozás gazdasági, szociális, politikai és kulturális aspektusainak, az EU intézményi rendszere bemutatásának, az unió történetének, a tagjelölt államokkal szemben támasztott politikai és gazdasági követelményeknek, Szlovákia versenyképességének, az uniós életszínvonalnak. Nemcsak az elektronikus és a nyomtatott sajtóban szólítanak meg bennünket, hanem szórólapok, plakátok és az internet segítségével is. A kampányban minden esetben ugyanazt a szlogent, lógót és zenei motívumot használják majd. Márciusban ingyenes információs telefon- vonalat hoznak létre a kormányhiValamennyi célcsoportnál „testre szabott” lesz a kampány. vatalban, melyen az EU-t érintő kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők. Ez utóbbi szolgáltatás három hónapon át üzemel majd, félmillió koronát emésztve fel a kampány költségvetéséből. A tájékoztatás áprilisban és májusban lesz a legintenzívebb, ezekben a hónapokban találkozhatunk annak az információs csomagnak (ingyenes képeslapok, újságmellékletek, levonok stb.) a nagy részével is, melyre ötmillió koronát költ a kormányhivatal. A statisztikai hivatalnál három közvélemény-kutatást rendeltek meg, egyenként 150 ezer koronáért. Több mint tíz és fél millió koronát különítettek el az úgynevezett kis projektumok finanszírozására. Az első határidő február elsején már lejárt, e hét szombatjáig (február 15.), majd még kétszer, március 1-ig és március 15-ig jelentkezhetnek azok a kormányon kívüli szervezetek, amelyek szeretnének részt vermi a kampánystratégia gyakorlati megvalósításában, vagyis van elképzelésük, kiket és milyen formába kellene megszólítani a népszavazás sikere érdekében. Egy-egy kis projektum legtöbb 250 ezer koronás állami támogatást kaphat. Végezetül egy kis összehasonlítás. Szlovákia 50 millió koronát költ az uniós tagságról szóló népszavazást megelőző kampányra. Ez az összeg a Visegrádi Négyek országaiban arányaiban meglehetősen eltérő. Magyarországon - átszámítva - 250 millió koronát szán a Medgyessy- kormány az EU-val kapcsolatos kommunikációs kampányra, a cseh külügy ennél alig többet, 260 milliót áldoz ugyanerre a célra. A régió legnagyobb állama, Lengyelország mindössze 35 millióból kívánja megoldani a kampányt, bár ez utóbbi költségvetés az igényeknek megfelelően további milliókkal bővíthető. A V4-ek csoportjából először a magyar állampolgárok nyilváníthatják ki akaratukat, már két hónap múlva, április 12-én. Lengyelországban május 11-én, Szlovákiában május 16-17-én tartják a népszavazást. A sort a Cseh Köztársaságban tartandó referendum zárja, melyre június 15-16-án kerül sor. * ★ * A kampány hivatalos emblémája (Képarchívum)
