Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-08 / 32. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 8. MINDENNAPI KENYERÜNK Hirosima fölött HALKO JÓZSEF Egy éwel ezelőtt Londonban hatalmas pénzekért árverezték el annak a Robert Lewis kapitánynak a naplóját, aki 1945. augusztus 6-án ledobta Hirosimára az első atombombát. „Szörnyű villanás volt - emlékezik Lewis a naplóban aztán úgy fordítottuk a repülőt, hogy figyelhessük az eredményt.” És amikor a kapitány az eredményt meglátta, akkor jegyezte le a mai napig leggyakrabban idézett gondolatait: „Istenem, mit tettünk...?” Azóta a Föld felett helyi háborúk, sót világháború Damoklesz-kardja függ. „Nem tudom, milyen fegyvereket vetnek majd be a harmadik világháborúban - mondja Einstein -, de azt tudom, hogy a negyedikben köveket...” Mindnyájan sejtjük, hogy a problémát nem lehet teljesen megoldani a legmagasabb szinten kerek asztalok mögött, sem pedig az úgynevezett erőegyensúllyal. Mindnyájan sejtjük, hogy e világméretű probléma végül is valahol az „alacsonyabb szinteken” rejlik, a családok, az.egyének szintjén. S természetesen a legalacsonyabb szinten, ahol változatlanul érvényes, amit a szaleziá- nusok alapítója, Don Bosco mondott egyszer: „Aki nincs megbékélve az Istennel - nincs megbékélve sem sajátmagával, sem a többiekkel.” Ahhoz, hogy megelőzhessük a kétségbeesett „mit tettünk?” kérdést, mindenkinek magának kell megkérdeznie: „Istenem, mit kell tennünk?” Isten egyik válaszának tekinthetjük az e vasárnapi evangéliumijelenetet. Jézus ugyanis egy olyan személyt gyógyít meg, aki a világ kezdete óta úgy szerepel, mint fő konfliktusokozó azon az „alacsonyabb”, családi szinten: anyóst gyógyít meg! Nincs ember, aki annyi vicc, rosszindulatú aforizma és cinikus anekdota célpontja volna, mint az ANYÓS. Terentius például azt állítja, hogy „minden anyós tökéletes egyetértésben gyűlöli a menyét”’, amit egy spanyol szólás úgy egészít ki, hogy „a menyecske az anyós mellett olyan, mint magocska a szélviharban”. Giulio Andreotti olasz politikus pedig nem vonakodott ironizálni éppen ezen a mostani evangéliumon. Szerinte Jézus „tudván, hogy Péter háromszor fogja őt elárulni, meggyógyította neki az anyósát”. Ostobaság, természetesen! Isten fiának nem állt szándékában a megtorlás, épp ellenkezőleg: egy anyósellenes légkörben határozottan megrajzolja Péter anyósának pozitív képét. Sőt mi több, a gyógyítás lefolyása válasz a kérdésünkre, hogy mit tegyünk. Általános használati utasítás ez az emberi kapcsolatok meggyógyí- tására, ami nélkül végeredményben lehetetlen a világbéke is. A gyógyítás kéréssel kezdődik: az anyósnak,,... magas láza volt. Kérték őt az érdekében” (Lk 4, 38). S valóban, meggyógyulhatnak-e akár azok a hosszú-hosszú ideje feszült kapcsolataink is anélkül, hogy elhívnánk Jézust, hogy kérnénk őt ennek érdekében? Elmúlhat-e a lelki láz - a gonosz lélek jelképe - Krisztus nélkül, aki „még a tisztátalan lelkek- nek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki”? (Mk 1,27) És soha nem sikerülhet elegendő bizalommal imádkoznunk másokért, ha előtte nem hittük el, hogy a gyógyító isteni érintés valóban lehetséges: „Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fog1 va” (Mk, 1,31). Micsoda ellentét feszül itt az odanyújtott, felsegítő, gyógyító kéz és a között, amelyik az atombomba kioldóját tartja. „Azért küldtek, hogy megöljek százezer fivért és nővért - konstatálta Lewis kapitány -, elég volt a háborúból! A világ békéjéért akarok dolgozni.” És állítólag pap lett, hogy szolgáljon Annak, aki felemelt és gyógyított. A gyógyítás gyümölcse az lett, hogy az anyóst „rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik” (Mk 1,31). A kör tehát bezárul: a jóakarat gesztusa a rokonok részéről utat nyit az isteni beavatkozásnak, mely meggyógyítja az anyóst és szeretetteljes szolgálatra ösztönzi. A sikeres terápia első ismertetőjele: az anyós újra másokért él. Egy jó, közkedvelt anyós ő. Esete arra tanít bennünket, hogy a valódi lelki béke, akárcsak az emberek és a nemzetek közti, három pilléren nyugszik: ima a hozzátartozókért, az emberek szolgálata és az Istenben való hit, aki egyetlen forrása az egyetértésnek s az egységnek. A Chrisitie’s aukciós házban Lewis naplóját szédületes összegért árverezték el, 215 ezer fontért (kb. 14 millió korona). Már csak azért is érdekes, mert eredetileg a megfelelő szervek „titkosítottnak és szigorúan bizalmas körülmények között megsemmisítendőnek” nyilvánították. Mit kellett eltitkolni? A háború borzalmait és a pilóta élményeit, aki tettét mélyen megbánta? Mit kellett volna megsemmisíteni? A leírt tapasztalatot, mely határozott ellenállást ébreszt bárminemű háborúval szemben? Ám ha a naplót sikerült volna is „titkon likvidálni”, itt marad egy másik Könyv, a könyvek könyve, melynek társszerzője, Szent Jakab soha nem szűnik meg ostromolni bennünket: „Honnan a háborúság és a civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak?... öldököltök és versengtek..., civakodtok és tusa- kodtok, és nincs semmitek- azért, mert nem kértek. (...) Engedelmeskedjetek tehát Istennek. (...) Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,1-8) A szerző római katolikus pap Élt egyszer egy Valentinus nevű pap, aki összeadta a szerelmeseket a császár határozott tilalma ellenére A hatalmas szerelemnek BÁLINT-NAP lyenek a szerelmesek! Kevésnek találták a májust, amikor 31 napig övék a világ, kicsikartak még egyet - február 14-ét. Mert a szerelem nemcsak májusban dúl - és hol van még a május! Hozzánk is elért a szívecsketúlten- gésben szenvedő Bálint-napi őrület, és aki szerelmes, az minden lehetőséget megragad érzelmei kinyilvánítására, lett légyen az egy szál virág vagy két összefonódó szív alakú duplabögre... Miközben a kávét kortyolgatja a piros pettyes szívből, és üti a szíve a tizenkettőt, minthogy fülig szerelmes, eszébe jut a szép legenda... Marcus Aurelius Claudius uralkodása alatt, 1900 évvel ezelőtt élt egy Valentinus nevű pap, aki mellesleg gyógyított is. Sokakat keresztény hitre térített, minek okán nem tartozott a császár kegyeltjei közé. Más bűnért is lakolt: titokban összeadta a szerelmeseket, s tette ezt a császár határozott tilalma ellenére. A császár megtiltotta katonáinak a nősülést, azt hirdette: a nős katona nem jó harcos, nem a fegyverforgatáson jár az esze. yalentinus megszegte a parancsot. Áldott jó szíve a sírba vitte. Tömlőébe vetették. S mivel a baj ritkán jár egyedül, a szerelem sötét vermébe is belesétált. Beleszeretett a börtönőr vak lányába. Lévén Valentinus nemcsak tiszteletre méltó pap, hanem kiváló orvostudor is, gyógyítani kezdte a leányzót, méghozzá oly eredményesen, hogy az visszanyerte a látását. (Cáfolva a mondást, mely szerint a szerelem vak.) Asteria - így hívták a szépséges hajadont - visszanyerte szeme világát, Valentinus elveszítette a fejét. Nemcsak képletesen. Fővesztése előtt (az Úr 269-ik évében) egy levélkét küldött imá- dottjának, s így írta alá: a Te Valentinod. Ennyit a legendáról. Az utolsó levél keltezése egyes források szerint 269- re datálódik, más források 270- re teszik, de a nap, minden forrás szerint ugyanaz: február 14- e. Az első szerelmes Bálint-napi üzenetet állítólag egy londoni börtönben raboskodó orleans-i fejedelem küldte a feleségének, valamikor a 15. században. Angliában egyébként február 14-ike a fiatalok legkedvesebb ünnepe. Ezen a napon képeslapot küldenek egymásnak a szerelmesek. (Szégyelli is magát az a lány, aki egy üdvözletét sem kap.) Minden zsák megtalálja a foltját Minden Valentin megtalálja a maga Valentináját, azt a lányt, akit Bálint-nap előestéjén először megpillant, s akit köteles (legalább) egy évig hűséges lovagként kísérni. Vannak ma gavallérok? Hol vannak a régi gavallérok? A fiatalok udvariatlanok, hangoztatják az idősebbek. A nagymamák átszellemült arccal emlékeznek azokra az időkre, amikor a fiatalemberek még szerenádot adtak imádottjuknak, cigánybandával húzatták az ablaka alatt, hogy „csak egy kislány van a világon”. Á leányzó pedig elhitte... De a mai nagymamák csak a nagymamájuktól (esetleg a mamájuktól) szerezték értesüléseiket szerenádügyben, mert az ő fiatalságuk a háború alatti vagy utáni évekre esett, s az a kor nem kedvezett a szerenádoknak. A mai lányoknak legkevésbé talán a szerenád hiányzik. Ha egy szerelmes ifjú ma mégis úgy döntene, hogy dalban adná tudtára az imádott leányzónak, hogy ,jó vagy nálam”, nem cigányzenészek segítségével tenné, hanem rock-zenekart szerződtetne, hangfalakkal, mikrofonokkal, síppal-dobbal kiegészítve, hogy a hatodikon leselkedő kislány biztosan meghallja. Azt viszont a mai lányok is szívesen veszik, ha a fiúk udvariasak, előzékenyek, lovagiasak. De mi az, hogy lovagiasak? Egyáltalán vannak-e lovagias, udvarias fiúk? Majdhogynem szégyellnivaló az udvarias viselkedés. Nemcsak a lányokkal (nőkkel) szemben. Az udvariasság tízparancsolata Ez elsősorban fiatalembereknek szól, de a lányoknak, sőt az idősebbeknek sem árt, ha elolvassák. 1. Viselkedj másokkal úgy, ahogyan azt másoktól elvárod, hogy veled viselkedjenek. 2. Minden helyzetben tartsd meg az illemszabályokat. 3. A diszkrét elegancia több, mint a feltűnő drága cucc. 4. Jobban figyelj másokra, mint önmagadra, környezetedhez és a társasághoz igyekezz alkalmazkodni. 5. Légy tapintatos, pontos, becsületes és szavahihető. 6. Társaságban nyerd meg a beszélgetőpartnered bizalmát. Ha a számládra viccelődnek, ne sértődj meg, inkább nevess velük. Vedd a lapot! 7. Gyakrabban mondd azt, hogy TE (ÖN), mint azt, hogy ÉN. 8. A társaság minden tagjához légy figyelmes (nemre és korra való tekintet nélkül). 9. Partnered sokkal jobban örül a figyelmességnek, ha az személyre szóló, mint a drága ajándéknak, amelyet szív nélkül nyújtasz át, csakhogy letudd a kötelességet. 10. A nehéz táskát mindig vedd el a nőktől - akkor is, ha az ideálod cipeli, akkor is, ha a szomszéd néni. (köp) Mást mond és mást gondol? Sok nő esküszik rá, hogy a férfiak mást mondanak és mást gondolnak. Valahogy így, mint alább látni. De azért ne vegyék komolyan, mert van sok nő, aki meg másra esküszik. „Ó, ez semmiség, csak megvágtam az ujjam...” Valószínű amputáltam az egész kezem, de inkább kivérzek, minthogy beismerjem, hogy iszonyatosan fáj. „Nekem teljesen mindegy, milyen színűre festeted a konyhát.” Csak ne legyen világoskék, rózsaszín, sárga, szürke, türkizkék meg akármilyen, kivéve a fehéret. „Ez férfiügy!” Ezt úgysem értheted, mert valójában teljesen értelmetlen dolog. „Segíthetek neked a főzésben?” Még nincs készen az ebéd? „A feleségem nem ért meg engem!” Az a nő nem hajlandó végighallgatni a mondókámat. „Nincs mit felvenned, és valami új ruha kell?” És hol az a gönc, amit három éve vettél? „Nagyon hosszan tartana, amíg elmagyaráznám...” Ugyanis halvány fogalmam sincs róla, hogyan működik ez a vacak. „Roppant érdekes, amit mondasz!” Meddig akarsz még locsogni? ,;A házimunkát megosztjuk.” Én mindent összekoszolok, te meg majd takarítasz. „Biztos lehetsz benne, hogy megvan rá a jó okom, miért teszem, amit teszek!” Remélem, kitalálom, mi legyen az. „A szerelmet nem mérheted anyagiakkal!” A keservét! Megint megfeledkeztem a házassági évfordulónkról! „Semmit se találok!” Muszáj neked örökké rendet raknod? „Nekem arra nincs szükségem, hogy elolvassam a használati utasítást!” Elrontom én azt anélkül is. „Beülünk a fiúkkal egy sörre!” Ne várj rám. Hajnali ötnél hamarabb úgyse érek haza. Négykézláb tovább tart az út. „Minden koronát megfogok!” Az üvegbetétekből könnyen kifizethetném a villanyszámlát, (k)
