Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-01 / 26. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 1. VENDÉGKOMMENTÁR E pericoloso sporgersi! BARAK LÁSZLÓ Nemrégiben riportfilmet sugároztak egy magyarországi tévés hírma­gazinban arról, hogy milyen az utazás, vagyis, a személyszállítás kultúrája a vasutakon. A prezentált eredmény lesújtónak, mi több, elrettentőnek mutatkozott. Különös tekintettel arra a kontrasztra, amelyet a nyugat-európai, nevezetesen az osztrák és a német vasúti személyszállítás bemutatása jelzett. Ebben az összefüggésben egyelőre elsősorban ne a szárnyvonalakon közlekedő vicinálisokra tessenek gondolni. Mert bizony a fő vasútvonalakon közlekedő sze­mélyvonatokat is avítt, helyenként fűtetlen, lepusztult, elriasztóan mocskos, a huszonegyedik század emberéhez teljességgel méltatlan vagonok jellemzik. - Ilyen erővel akár marhavagonokat is láncba ál­líthatnának, hiszen marha, aki manapság vonatra száll-jegyezte meg a minap egy huszonöt éve utazni kénytelen gyári munkás... Igaz persze, hogy nem sokkal kulturáltabbak az utazási lehetőségek az autóközlekedési vállalatok autóbuszain sem. Amelyek többsége im­már magánkézbe van, mint ahogy a vasút is üzleti szempontok sze­rint működő részvénytársasággá alakult át. Éppen ebből követ­kezően akarnak most megszabadulni több mint két tucat szárnyvo­naltól, amelyek üzemeltetése havonta majdnem ötven müliós ráfize­tést jelent a társaságnak. Hiába alapul azonban a döntés logikus gaz­dasági érveken, logikusnak tűnik az is, hogy az érintett vasutasok or­szágos sztrájkkal reagálnak a szándékra. A baj „csupán” az, hogy a sztrájk hajszálra ugyanúgy sújtja az ellenfeleket... Hiszen a vasúti részvénytársaság, vagyis a vasutasok munkaadója, épp a sztrájk mi­att szenved el mintegy 50-60 milliós kárt - naponta... Ami egyelőre, érthetetlen módon, sem a vasút vezetőit, sem pedig a nyomásgya­korlás hatalmát ízlelgető szakszervezeti gurukat nem érdekli. Mint ahogy a kormány illetékesei is a kezüket mossák egyelőre. Látszólag tudomást sem véve arról, hogy a döntés-előkészítés elmaradása mi­att elsősorban őket terheli a felelősség. Hiszen számos szakember vé­leménye szerint, jogi úton már rég átruházhatták volna a szóban for­gó szárnyvonalakat a megyei önkormányzatokra, ahol közvetlenül az érintettek mérlegelhették volna az üzemeltetés lehetőségeit, az esetleges kényszerű felszámolás következményeit. Az is tény persze, hogy a jelenlegi helyzetet tulajdonképpen a több mint egy évtizede tartó tétovaság eredményezte. Hiszen a gazdasági reformokat eddig rendre halpgatták a vasút háza táján is, szőnyeg alá söpörve a prob­lémákat. Pedig, akik utaztak valaha is vonaton, jól tudják: E perico­loso sporgersi! Azaz: Kihajolni veszélyes...! JEGYZET Megpatkolt orvosok KÖVESDI KÁROLY Sok ellensége lehet Szlovákiának, ha egyesek ennyire igyekeznek befeketíteni. Legújabban a roma nők sterilizálásának a képtelen ödetével. Amely egyelőre tényleg agyrémnek tetszik, ám a botrány kipattant, s már a fél világ ott kaj­tat Kelet-Szlovákia péróiban, szenzációra éhes tollnokok hada szimatol a putrikban, hátha meg­orront valami világraszóló bot­rányt. Még el sem ült a lehallga­tási cécó kavarta vihar, a vüág vi­gyázó szeme ismét Szlovákián, az orvosok pedig, szegények - mint­ha nem lenne elég bajuk e nélkül is - nem győzik csóváim a fejüket. Mit is tehetnének ilyen képtelen vádakkal szemben? Az orvosi ka­mara hallgat, az ügyészség és a belügyminiszter a füle botját se mozdítja, egyedül Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes tett felje­lentést ismeretlen tettes ellen rémhírterjesztésért. Azt azonban tudjuk, hogy míg az ilyen ügyek tisztázódnak, legfeljebb a mon­dás érvényes: akire rásütik, hogy ló, tiltakozni sincs ideje, máris megpatkolták. Túl egyszerű len­ne azonban a bulvársajtó és a mé­diák számlájára írni ezt a mocs­kos ügyet, hiszen erkölcsi vonat­kozásában sokkal súlyosabb a ko­alíciós huzavonáknál, melyek előbb-utóbb mindig megoldód­nak, a felek kölcsönös elégedet­lenségére és többnyire hallgatóla­gosan. A „steril” témának a hátte­rében két dolog lehet: vagy politi­kai indíttatású zavarkeltés és az egészségügyi miniszter elleni tá­madás rafinált módja, vagy vala­kik egyszerűen „kiokosították” a roma nőket, hogy kártérítést kö­vetelhetnek az államtól az elle­nük elkövetett állítólagos bűn­tettért. A kettő nem zárja ki egy­mást, hiszen a romákat már sike­rült néhányszor csőbe húzni; egyes politikai kalandorok (akik­nek kilétére szintén nem derült fény a mai napig) sikeresen to­borozták, majd utaztatták őket Skandináviától Kanadáig a könnyebb élet reményével ke­csegtetve. Legkézenfekvőbbnek azonban az utóbbi állítás tűnik, hiszen pár éve magam is hallot­tam, hogy némi kártérítés fejé­ben végeztek nálunk sterilizálást olyan (és nemcsak roma szárma­zású) nők körében, akik nem akartak többé gyermekáldást. Természetesen a páciens tudtá­val és beleegyezésével. Közép-Európában egyébként di­vat rasszizmust kiáltani bárhol, bárkire. Most éppen az orvosok­ra, akikről épeszű ember nehe­zen hiheti el, hogy esküjüket megszegve bűnözőkké válná­nak, kockára téve karrierjüket, jövőjüket. Cserébe semmiért, hiszen még csak anyagi hasz­nuk sem származhat az ilyen „ügyletekből”. FIGYELŐ Költöznek a támaszpontok Lengyel lapértesülések szerint lengyel és amerikai illetékesek titkos tárgyalásokat folytatnak a németországi amerikai kato­nai támaszpontok egy részének Lengyelországba telepítéséről. A hivatalosan meg nem erősí­tett értesülést a konzervatív Rzeczpospolita és a liberális Gazeta Wyborcza is közreadta. Az ügy állítólag napirendre ke­rül Leszek Miller lengyel mi­niszterelnökjövő héten esedé­kes egyesült államokbeli tár­gyalásain is. Névtelenségükhöz ragaszkodó magas rangú ame­rikai tisztségviselők azt mond­ták, hogy az amerikai fél na­gyon pozitívan viszonyul ehhez az elképzeléshez. Értesülések szerint az amerikai katonák a Visztula vonalától nyugatra nyernének elhelyezést, például a pomerániai katonai körzet­ben. Több megfigyelő úgy érté­kelte, hogy a Németországban állomásozó amerikai csapatok egy részének Lengyelországba vezénylése előnyös lenne mind Varsó, mind szövetségesei, mind a lengyel gazdaság szá­mára, az amerikaiaknak pedig biztosítaná a további európai jelenlétet, különösen a növekvő németországi Amerika-ellenes- ség légkörében. Képzelje, anyuka, Géza két év után kapott munkát! Mit tetszett volna kérni karácsonyra? (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő szerint Moszkvának ér­dekében áll, hogy támogassa az Egyesült Államokat Szaddám Hú­széin elleni harcában: az Ameriká­val szorosan együttműködő Orosz­országnak megnőne a politikai és gazdasági befolyása az egész vilá­gon. A magyar származású politi­kus, a kongresszus külügyi bizott­ságának rangidős demokrata párti tagja Moszkvába látogat azzal a céllal, hogy Washington iraki poli­tikájának helyességéről győzze meg az orosz vezetőket. Lantos egyike volt azoknak, akiket a Fehér Ház csütörtökön megismertetett azokkal a bizonyítékokkal, amelye­ket Colin Powell amerikai külügy­miniszter tár február 5-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé Bagdad tö­megpusztító fegyvereiről, illetve kapcsolatáról az al-Kaidával. HÉTVÉG(R)E Az utolsó vonatok Ha nem lenne sztrájk, hol­nap huszonöt vonalon szállí­tanák az utolsó vonatok a kormány transzformációs csomagját, és minden állo­máson belekukkanthatná­nak az emberek, kihasználva ezt a valóban soha vissza nem térő alkalmat. HOLOP ZSOLT Éppen fordítva képzeltem el ezt az utolsó napot, hogy az utasok sztráj­kolhatnának, kísértetvonatok csö­römpölnének oda és vissza, valami 24 órás abszurd színjáték lenne ez a vasárnap. Másként hogyan tudnánk védekezni az elviselhetetlen érzés el­len, hogy tehetetlenek vagyunk, bár­mit lenyeletnek velünk, és még azt is elvárnák, vágjunk jó képet hozzá, hacsak úgy nem, hogy kínunkban mi is nevetünk szerencséden önmagun­kon. Ünneplőbe öltözve és jókedvű­en felkerekedne tehát a falu apraja- nagyja, és kiballagna az állomásra megvizsgálni ezt a rejtélyes transz­formációs csomagot. Kézről kézre járna, forgatnák, mustrálgatnák jobbról-balról a díszdobozt, a finom szalagját, végül a polgármester bon­taná ki, felpattintaná a fedelét és... És egy ördögfej ugrana elő, kajánul vigyorgó ördögfej táncolna egy ru­gón, akár a rajzfilmekben. A falu né­pe erre önfeledt kacagásban törne ki, micsoda tréfa, nahát, ezt küldték nekünk, és élénk vita kerekedne, va­jon mindenhova ezt viszik-e a vona­tok, hiszen az ördög is helyettesíthe­tő sok mindennel, és persze a fej is más testrészekkel. Ezzel azonban sajnos véget is érne a performance, ezért lenne helyes, ha a csomagot személyesen egy minisz­ter vinné le, ha nem veszik sértés­nek, feloszthatnák magtik közt a vo­nalakat. Már csak azért is, mert tör­ténelmi pillanatokról van szó, és ilyeneknél szeretnek jelen lenni és nem is hiányozhatnak a miniszterek, így talán távolabbi vidékekről is oda- sereglenének az emberek, tudatosít­va, hogy ez a vasútügy őket ugyan nem érinti, de végső soron mindany- nyiunknak ugyanazok a miniszterei. Az állomásokon vasutaszenekarok és asszonykórusok várnák, hogy méltóságteljesen begördüljön a fel-' díszített vonat (- Látod, fiam, tegnap még én utaztam rajta.), decensen in­tegetne a miniszter, majd egy abla­kot lehúzna, jelt adna, és a kórus rá­zendítene Demjén Rózsi dalára, hogy meglegyen az alaphang: A vo­nat nem jár/ nem indul már,/ és ami egyszer megszűnik,/ az nincs többé máááár/, nananana-nnáá..., és így tovább, egyet jobbra, egyet balra, bü- legne az asszonykórus. Ezután pa­pírlapot húzna elő, és spontánul megfontolt beszédet rögtönözne, melyet nagy vonalakban előre egyeztetne a polgármesterrel, vajon egy realisztikus, múltba mutató, két lábbal a földön álló szónoklatot hall­gatna szívesebben a falu, avagy emelkedett filozofálgatást, melynek egy-egy jól sikerült mondatával szá­zadokat ölel magához vagy vágtat át rajtuk a miniszter, esetleg a kettő gondosan összekomponált változa­tát, csipetnyi humorral fűszerezve. - Emberek, barátaim! Nagy nap, törté­nelmi nap a mai. Több mint száz évet kellett rá várni, de kivártuk. Álltunk a vártán, hajunkat lobogtatta a szél, golyók süvítettek a fülünk mellett. És most szeretnék mindenkit emlékez­tetni: programunk egyik sarkalatos pontja volt, hogy végre biztonságos­sá tesszük a vasúti átkelőket, és eb­ből nem engedünk. Bizonyára itt a faluban is hány meg hány áldozatot szedett már az elromlott sorompó. Nem kell már izzadni nyáron a fül­ledt vagonban, télen meg vacogni. Nem lesz mérgelódés a menetrend, a késés miatt. Ha az illetékesek, sőt, nem félek így nevezni őket, a felelő­sök, igen, ha a felelős személyek ide­jében meghozzák ezt a merész dön­tést, József Attila még ma is élne! Ki­lencvennyolc éves lenne, Faludyval kávézgatna, és reménytelenül sze­relmes volna Kovács Fanniba. Száz­éves mulasztást pótolunk most be egyetlen nap alatt. Én kérem, kész tervvel érkeztem, ha esetleg közüle- tek valaki mégis a jövő miatt aggód­na, amit most ünnepélyesen átnyúj­tok a polgármesternek - s ekkor, hogy elfojtsa kitömi készülő neveté­sét, kicsit hátralép a vagon mélyére, (ez a bamba nép, istenem! - préseli ki magából testőreinek), az emberek meg a röhögéstől fulladozva kérdez­getik egymást, ki ez a fazon, aki ilye­A régiót pedig fel fogjuk virágoztatni! De ne várja­tok föntről segítséget. neket hord itt össze. (Egyébként a miniszter részben önmagán neve­tett, mert már a harmadik faluban rontotta el ezt az összetett monda­tott, és a rossz sorrend miatt min­denáron a jövőt akarta rátukmálni a polgármesterre, nem pedig a kész tervet. Szerencsére a szó elszáll. Az írás meg marad.)- Nos, barátaim, itt az emléktábla, amit az állomás falán helyezek el, ünnepélyesen, a mai dátummal. A régiót pedig fel fogjuk virágoztatni. De ti se ülhettek ölbe tett kézzel, nem várhatjátok föntről a segítsé­get. Az objektum hasznosítására projektumtervezetet nyújtok át uni­ós támogatások elnyerése céljából. Az állomáson kísértetházat rende­zünk be, melyet szellemvasúton kö­zelítenek meg a nyugati turisták. Imádják a horrort, kézi hajtánnyal gurulnak majd ide az euróikkal együtt, a részeg bakter pedig riogat­hatja őket. Persze, ha nem tetszik, megtarthatjátok a várótermet, fel­mázolhatjátok a falakra, hogy vár­juk a szebb jövőt, de az nem fog el­jönni. Ismétlem, nem fog! Ezenkívül pedig minden állomás kap egy va­gont, ahol vasúti resti működhet, a vasúttársaság pedig pályázatot ír ki új vonatok vásárlására, de ez nem tartozik ide, mert nem itt fognak közlekedni - hadarja a miniszter, de közben már jobbnak látja jelzést ad­ni a mozdonyvezetőnek, induljunk, na!, és aztán rendületlenül integet tovább - Szavazzatok ránk! - a vo­nat mellett lihegő, lassan lemaradó tömegnek. A következő állomáson pedig ravaszul azt is becsempészi beszédébe, hogy ennek a falunak sokkal szebb az asszonykórusa. Elképzelése, a kísértetház azonban megvalósul, csak éppen uniós pénz nélkül. Lassan a falu is elnéptelene­dik, de akik maradnak, sokáig emle­getik ezt a napot. Próbálkozás is akad, hogyan lehetne visszavará­zsolni, ha rövid időre is, a hangula­tát. Néhányan azzal a nem teljesen eredeti ötlettel állnak elő, hogy kar­tonpapírból építsenek vonatot, és az évfordulókon cipeljék végig a síne­ken. Az inspirációt az adja, hogy az ipolysági vasútállomáson ekkor már emléktábla őrzi egy miniszter hal­hatatlan szavait, aki 2002. augusz­tus 31-én részt vett a mindössze hat kilométernyi Ipolyság-Drégelypa- lánk vonal felújításáért tartott papír­vonatozáson, ami, eléggé szeren­csétlenül, választási kampány idejé­re esett. „Harna István, az MKP ré­giófejlesztési minisztere: Majdhogy­nem szivarzsebből finanszírozható beruházás. Ha az MKP a jövőben is a kormány tagja lesz, ezt simán el tud­juk intézni." A tábla előtt gyakran álldogálnak, hosszasan nézegetik az emberek. Ugyan hova sietnének? HETI GAZDA(G)SÁG Az egyenadó lehet áldás, de csapás is TUBA LAJOS Érdekes léggömböt eresztett fel né­hány napja a pénzügyminisztérium. Az adórendszer reformja jelentősé­gében csak a nyugdíjreformmal vet­hető össze, a róla szóló első informá­ciók mégis szinte visszhang nélkül maradtak. Igaz, a hír sem volt túlsá­gosan magvas, az új rendszer részle­teit inkább csak megszellőztették, mint magyarázták. Az egységes jö­vedelemadó jó ötlet, de egyáltalán nem mindegy, mekkora lesz. A jel­zett 20 százalék meglehetős túlzás és azt jelentené, hogy a legrosszab­bul keresők terhelése nőne, a leg- gazdagabbaké csökkenne. A nép egyébként is paprikás hangulatának egy üyen megoldás biztosan nem tenne jót. Egy megoldás viszont ki­utat jelentene, mégpedig az, ha az adómentes részt akkorára emelnék, hogy a legszegényebbeknek egyál­talán ne kelljen adót fizetniük. Egyébként Oroszország nemrég 13 százalékos egyenadót vezetett be és az adóbevételek azonnal megugrot­tak. Korábban Ivan Miklós is ilyene­ket mondott, de hát a pénzügymi­niszteri bársonyszék már sokakat megváltoztatott. Jó ötlet a vagyon­átruházási adó törlése (Ján Langos tán egy éve nevezte az örökösödési adót haláladónak), ez egyébként sem jelent nagy költségvetési bevé­telt. Ha bennmarad az új koncepció­ban, akkor viszont furcsán hat majd Miklós szájából a gépkocsiadó. Ez az útadó helyébe lépne, de a vállalko­zók helyett minden gépkocsi-tulaj­donosra vonatkozna. Jól emlék­szünk, mekkora összecsapás volt an­nak idején emiatt a baloldali Schmögnerová pénzügyminiszter és a jobboldali Miklós gazdasági mi­niszterelnök-helyettes között. Akkor Miklós győzött és jól néznénk ki, ha most ő valósítaná meg Schmögnero­vá egykori ötletét. Az elkövetkező hetekben érdekes vi­ta alakulhat ki a nagyszombati ipari park számára megígért idei 2,2 mil­liárd koronás állami támogatás elő­teremtéséről. Bármennyire szeret­nék, a privatizációs bevételekből nem csíphetnek le erre a célra, mert így túllépnék a költségvetési hiány, megígért nagyságát. így azután megkezdődik a faragás, az eddigi hí­rek szerint 900 millió koronát meg­spórolnak (ha lehet, eddig mért nem tették!), 450 milliót a költség- vetési tartalékból vesznek el (ennek felhasználásáért minden évben nagy könyöklés folyik), 1 milliárd- dal pedig egyszerűen lefaragják az egyes költségvetési tételeket (lesz nagy sírás). Ha ily módon össze tud­nak szedni 2,2 milliárdot, akkor a csodaberuházás érkezése azt is megmutatja, hogy még az idei költ­ségvetés is lyukas, az állam bőven nem használta ki a racionalizálás összes lehetőségét. Csak megemlít­jük, hogy az elkövetkező években még 4 milliárd koronás állami pénz- injekció vándorol Nagyszombatba. Hírek érkeztek az AGW-ről. A csőd­biztos szerint a pénzügyi szolgáltató masszív reklámkampánya annak idején húszezer embert győzött meg. Számukra fontos, hogy a fel­számolás csak az AGW korlátolt fele­lősségű társaság ellen folyik és vár­hatóan évekig tart majd. A kliensek egy része viszont időközben elfo­gadta az ajánlatot, hogy betétjét az AGW Részvénytársaság részvényei­re váltsa át. Ez a cég tovább műkö­dik, tehát a részvény után osztalékot fizethet, esetleg az értékpapír el is adható. Ezekben a napokban ne utazzunk, legalábbis vonaton. A vasút átalakítása nem könnyű folya­mat, az ottani reform után már talán az is megtörténik, hogy a vállalko­zóknak nem kell jattot adniuk, ha ép­pen vagonra van szükségük. Egyéb­ként ne legyenek illúzióink. A mai sztrájkhősöket három év múlva a vá­lasztási kampányban láthatjuk majd viszont, amint a most hiányzó parla­menti baloldalt igyekeznek pótolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom