Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-08 / 5. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 8. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 1. számában feltett kérdésre a helyes válasz: három. E héten az 500-500 koronát Horváth Dezsőné felsőpatonyi, Harangozó Lajos nagyölvedi és Halász Júlia muzslai olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 moz POZSONY HVIEZDA: Halj meg máskor! (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: Szeretni bolondulásig (ff.) 15, 17.30, 20 AU PARK - PALACE: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 15.15, 16, 18.30, 19.15 A sárkány csókja (am.) 14.50,17 A vörös sárkány (am.) 18.30, 21.15 Jégkorszak (am.) 14.05, 16, 17.55 Erasmus, avagy Barátok (ff.-sp.) 19.50 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 14.05, 15.30, 16.15, 1740, 18.25, 19.50 Vidocq (fr.) 15.55, 18.05, 20.15 A guru (am.) 15.20,17.20,19.20,21.20 Szemtől telibe (am.) 20.35 Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.15, 16.20,18.25, 20.30 Reszkess, Amerika! (fr.) 15.10, 1710 19.10, 21.10 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 15.40, 1750 Mindenütt nő (am.) 19.15, 21.30 PÓLUS - STER CENTURY: A guru (am.) 20.40 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 14.15, 16.20, 18.30 Reszkess, Amerika! (ff.) 19, 21 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.50,16,17.20,18,20.30,21.10 Erasmus, avagy Barátok (ff.-sp.) 14.40, 1705, 19.25, 21.50 Vidocq (ff.) 18.10, 20.20 Mindenütt nő (am.) 1750 Bazi nagy görög lagzi (am.) 15.50,20 KASSA TATRA: Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 16, 18 Szeretni bolondulásig (ff.) 20 CAPITOL: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 13.30, 16.30, 19.30 ÚSMEV: Halj meg máskor! (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Intimitás (ff.-ang.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - KOVÁK: A Boume-rejtély (am.) 19.30 GALÁNTA - VMK: Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 1730,20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Ali G Indahouse (am.) 15.30,17.30,19.45 Elhagyatva (am.) 20 Halj meg máskor! (am.) 15, 1730, 20 Hangyák a gatyában 2. (ném.) 16.15, 20.15 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.30, 1730, 20.30 Mindenütt nő (am.) 15.45, 18, 20.15 A szállító (ff.) 18.15 Szétcsúszva (am.) 18, 20.15 A szmokinger (am.) 18 A tökös, a török, az őr meg a nő (fr.-ang.) 14.45,1715,19.45 Tám László színes fotói a galántai Esterházy-kastélyban Érzékeny képi montázs KEPPERT JÓZSEF Hetedik évét zárta a somorjai magángaléria, amely összekötő kapocs szeretne lenni kultúrák és régiók között Az At Home új dimenziói Kiss Suzanne és Csaba a XIV. Dalai Láma társaságában, aki 2000-ben, a tolerancia nemzetközi évében látogatott el Somorjára. Tibet legfőbb vallási vezetőjének ez volt a legelső szlovákiai látogatása (Martin Marencin felvétele) A Galántai Fotóklub fennállása óta (1975) nagy figyelmet szentel kiállítási programjában a galántai, valamint a régióból származó művészeknek. így kerül sor az egyházfai származású, Pécsett élő Tám László fotóművész színes fotóinak kiállítására az Esterházy-kastélyban. Nagyon érdekesek a kompozíciók, valamint az ismert „szendvics” technikával (amikor kettő vagy több kép egymásra helyezésével új képet alkotunk) készült munkák. A színes fotózás egyik alapja a részletek fotózása. Fontos a nagyon érzékeny képi montázs is. Mindezt a Tűz és Csatatér 1526 és más képek kitűnően bizonyítják. Egyes szakemberek állítják, hogy minden képen legalább egy pontnak élesnek kell lennie. Tám László ezt is megcáfolja például az Iram, Lendület és más képekkel. Más hangulatot sugallnak a csendéletek, színes kompozíciók: Levelek, Elmúlás, Sors, Formák. Tám László 1970-tól foglalkozik diaporámával, a fényképezés egyik nagyon progresszív műfajával. A két diavetítő és az áttűnési rendszer lehetővé teszik, hogy a statikus képek pillanatokra dinamikussá válnak. Ez semmiképpen nem a filmezés felé vezető út. Ez a projek- ciós (vetítési) kultúra egyik formája. Tám legismertebb diaporámái a Pipacs, az Ablakok, a Magyarok nyilaitól..., a Ringlispíl. Mivel művészi szintű diapozitívok szolgáltatják az alapot, azok fotóként képes újságokban is megjelennek. A frankfurti könyvvásáron 1999-ben mutatták be Tám László Keresztek, szentek, kálváriák és temetők című könyvét. A szerző évekig fotózta a magyarországi német vonatkozású szakrális emlékeket, amelyekből válogatás után készült a könyv. Tám László több mint száz magyar- országi és nemzetközi fotós díj tulajdonosa. A galántai kiállítás január 31-én Tám László diaestjével fejeződik be. Hetedik évét zárta a somorjai At Home Gallery, amely ez alatt az idő alatt a város kulturális életének egyik főszereplőjévé vált. Működtetői, Kiss Csaba és Suzanne fáradhatatlan szervezői munkájának köszönhetően a művészet számos területének neves hazai és külföldi képviselői fordultak meg Somorján. MISLAY EDIT Nagy utat tett meg az At Home Gallery a kezdetektől napjainkig. Annak idején, hét esztendővel ezelőtt saját lakótelepi otthonukat nyitotta meg Kiss Csaba és Suzanne a nagyközönség előtt, hogy a kiállítóteremként nem éppen megszokott környezetben hozza közelebb a kortárs képzőművészetet az iránta érdeklődő nagyközönség számára. Nemsokára azonban felfedezték, hogy a kiállításokra sokkal alkalmasabb helyet is találnak Somorján: a romos, nehéz időket megélt, elhagyatott zsinagógát, amelyet „pártfogásukba” vettek, és fokozatosan megkezdték a felújítását. A magángaléria megtartotta ugyan a nevét, ám rendezvényei „átköltöztek” a zsinagógába, aipely fokozatosan új életre kelt, és kezdte visszanyerni régi fényét. A hosszadalmas, nem kevés időt és energiát kívánó munka meg is hozta az eredményét: aki ma Somorján jár, bizonyára alig ismer rá a hajdani romos épületre. Igaz, ma már nem eredeti rendeltetésének megfelelően működik - ha nagy szavakat szeretnénk használni, akár úgy is mondhatnánk: a művészet szentélyévé vált. Kiss Csabának és Suzanne-nak pedig szívügyévé. A művészek, akik meghívásuk nyomán ide látogatnak, szinte kivétel nélkül a hely különleges szellemét említik, amely az évszázados, puritán falak közé lépve megérinti a látogatót. Ezt az ihlető hatást szeretné megőrizni és persze megmutatni Kiss Csaba és Suzanne is, és ezért tartják fontosnak, hogy azok a képzőművészek, akik Somorjára látogatnak, ha mód van rá, lehetőleg ne kész munkákkal érkezzenek, hanem a hely által inspirálva alkossanak olyasvalamit, ami máshol talán nem is születhetne meg. Elképzelésük helyességét támasztja alá az a számtalan HUSZÁR LÁSZLÓ Ha egy közösség elérendő célja érdekében társaságot alakít, olyan alapszabályt, saját törvényt alkot, amely ebben vezérli. Az állam törvényei értelmében hivatalosíttatni kell a tevékenységét, alapszabályának összhangban kell lennie vele, ám mit ér az egész, ha a közösség felrúgja maga alkotta törvényét, fittyet hány az erkölcsi magatartásra. Mondhatja-e, hogy „hitelesen” cselekszik, ha saját „tízparancsolatát” nem tartja be? Márpedig a Pódium Színházi Társaság konfliktusa ebből ered. Jómagam is többször kértem vezetőségi társaimat, intve őket az alapszabály betartására, legyen már közgyűlés. Lelkiismeretemet azzal próbáltam nyugtatgatni, hogy a Duna Menti Tavasz életét nem zavarja. Bár megnyugodva, de a tisztességes számonkérés szándékával indultam a közgyűlésre, s ott a konfliktus eredetére próbáltam rámutatni. Nem azért álltam ki Juhász Dósa János mellett, mert csemadokos kollégám, hanem azért, mert önmagámnak tartoztam az alapszabály, a belső törvény betartásával. A társaság majdnem kétévnyi hallgatás után, a továbblépés esélyeinek latolgatása előtt - önmagába fordulva - miért menekült a „kicsinyes gonoszkodás” gondolatkörébe? Mert az éppen elő- ráncigálható álproblémával lehetett elkendőzni a gondokat, s elkenhelyspecifikus kiállítás, amelyet az utóbbi években láthatott a nagyközönség a zsinagógában, hazai és külföldi képzőművészek műhelyéből. A magángaléria lelkes tulajdonosai azonban nem elégedtek meg a zsinagóga helyreállításával és újszerű működtetésével. Az épület szomszédságába megálmodták a Művészetek Házát, amely két éve épült fel, Ravasz Marián építész tervei alapján, s amely már különböző alkotóműhelyek, szimpóziumok, konferenciák rendezésére is helyet biztosít. Kiss Csaba úgy látja, a Művészetek Háza megnyitása az ő munkájukban is új dimenziókat nyitott meg, és meghatározó a galéria jövője szempontjából is. Az eredeti elképzelésüket, vagyis hogy egy magángalériát működtessenek Somorján, részben éppen a Művészetek Háza nyújtotta lehetőségek nyomán, azóta már - számukra is szinte meglepő módon - túlszárnyalták. Az At Home Gallery az induláskor kapott neve ellenére ma már sokkal több, mint egy „otthon galéria” - sokrétű tevékenységet folytató, a határokon túl is jól isdőzni a valóságot. Az, hogy a Jókai Napok évről évre szemlátomást veszít fényéből, mindannyian látjuk, s ha a saját tapasztalataim alapján keményebben fogalmazok: válaszút előtt áll. Ám akkor miért izmosodtak meg az amatőr művészeti mozgalom további rendezvényei: a Duna Menti Tavasz, a Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok Fesztiválja, valamint a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny? Mert „... az egyes fesztiválokon valójában egy teljes év munkájának az eredménye látható, úgy a fellépők, mint a szervezők részéről...” (M. Csepécz Szilvia kézirata). Ha a Jókai Napokon, az azt szervező Pódium Színházi Társaság megbízott szakemberei elfogadható stratégiát mutattak volna fel, ha példaértékű lett volna a munkájuk, vajon szükségszerű lett volna a Szlovákia Magyar Vers- és Prózamondók Egyesületének megalakulása? Isten látja a lelkem, sosem kívántam a konfliktust. Gyakorlott köz- művelődési szervezőként, a művészeti mozgalmak érdekében mindig a célt tartottam elsődlegesnek, és tartom ma is. Tanítómestereimmel, szakmai, szervezési döntéseimet befolyásoló barátaimmal mindig a cél érdekében vitatkoztunk. Mindaddig a társaság belső ügyének, kommunikációs zavarának - egyáltalán szakmai gondnak - tartottam mindezt, míg az Új Szó 2002. december 27-i számában mert kulturális központ formálódik egyre erőteljesebben Somoiján. Egy olyan, a kortárs művészeteket - képzőművészetet, színházat, zenét - népszerűsítő kulturális központ, amelynek rendezvényeire szakmai berkekben is odafigyelnek és elismerően nyilatkoznak róla. Kiss Csaba az eltelt hét esztendőre visszatekintve úgy véli, most kezd csak igazán érdekessé válni számukra az a munka (vagy talán inkább hivatás), amelybe annak idején belekezdtek. Egyre erőteljesebben kezdenek kirajzolódni azok az irányvonalak, amelyek mentén az At Home Gallery tevékenységét illetően a jövőben haladni szeretnének. Kiss Csaba egyebek mellett az évek folyamán kialakított, napjainkra hatékonyan működő nemzetközi kapcsolataikra is támaszkodva egyfajta összekötő kapocs, ha úgy tetszik, híd szerepét szánja az At Home Gallerynek, amelynek révén nem csupán a közép-európai régió, hanem Kelet- és Nyugat-Európa művészeinek is találkozási, együttműködési lehetőséget biztosíthatnának. Ennek egyik konkrét példája a Kultúra 2000 elnevezésű nemzetnem olvastam el a Sárdobálás helyett párbeszédet! című cikket. Jó tollú, a szakmához értő embernek ismerem a szerzőjét, akit nem a talmi csillogás vonz. A tényekre támaszkodó emberként, a cikk kéziratát olvasva lepődtem meg igazán. Mert a lap szerkesztője nem tartotta be az újságírás alapvető szabályait sem, hiszen tényeket hallgatott el, s ezek tükrében nemcsak a cikkre reagáló Juhász Dósa Jánost vezette félre (Új Szó, 2003. január 2.), hanem a tisztelt olvasót is. Szerkesztői kötelességéről megfeledkezve nem konzultált sem a cikk szerzőjével, sem a cikkre reagálóval. A tények összevetése után elgondolkodtató, hogy elfogultan cselekedett-e. Ezáltal, olyan információktól fosztotta meg az olvasót, s az utókort is, amelyeket kénytelen-kelletlen helyesbíteni kell. Az amatőr színházi mozgalom országos rendezvényeinek a Jókai Napok kivételével a Csemadok és területi választmányai a főszervezői. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt, a Duna Menti Tavaszt („...remek hangulatú rendezvény...”) és a Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok Fesztiválját („...nagy sikerrel...”) szervezőket pennája buzgó alkalmazása közben kihúzta, ám a negatív hangzású passzus, az „...ominózus cikk szerzője ... a Csemadok rimaszombati választmányának titkára...”) bennmaradt a cikkben. Mintha haközi projekt, amelybe Magyarország, Románia, Szlovénia és Németország kulturális intézményei kapcsolódtak be, s amelyben Szlovákia képviseletében az At Home Gallery vesz részt. Bár a jövőben a kortárs művészetek minél több ágának szeretnének teret biztosítani, a kezdetekhez hű maradva azért továbbra is fontos szerep jut majd itt a képzőművészetnek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy amikor a tavalyi év legfontosabb eseményeiről, rendezvényeiről kérdezem Kiss Csabát, szinte kivétel nélkül képzőművészek kiállításait sorolja fel: a cseh Jiíí Príhoda, a svájci Sigismond de Vajay és Liliane Csuka installációját, a cseh Josef Moucha, valamint a magyar- országi Kerényi Béla és Kiss Péter fotókiállítását. Idén sem kell sokáig várnunk az At Home Gallery újabb rendezvényére. Január 15-én - ugyancsak a Kultúra 2000 projekt keretében - szlovák, lengyel, magyar, német és szlovén képzőművészek érkeznek a Művészetek Házába, s a tíznapos nemzetközi alkotó munka eredményét a közönség is megtekintheti majd. ragudna az amatőr színházi mozgalmat szervező, máig is a legfelkészültebb Csemadokra. Kimaradt egy, a „legfiatalabb” fesztiválról alkotott jövőkép is: „A főszervező Boda Ferenc, a Csemadok Szepsiben székelő Kassa-vidéki területi választmányának titkára, aki szerint nagyon fontos, hogy végre a keleti régió is rákerült az amatőr színházi mozgalom »térképére«. - A fesztivál elnevezése viszont megtévesztő - tette hozzá. - Hiszen örömünkre nem csak a falvakból, hanem több városból is szerepelnek csoportok a rendezvényen. Ézért a jövőben valószínűleg Déryné nevét viseli majd az őszi színjátszófesztivál.” (M. Csepécz Szüvia kézirata) Mindezek után az olvasó teljes joggal kétségbe vonhatja M. Csepécz Szilvia rátermettségét, félremagyarázhatja Juhász Dósa János reagálását, és hamis képet alkothat a Pódium Színházi Társaság közgyűlésén történtekről. Pedig csak any- nyi történt, hogy a szerkesztő alapvető kötelességéről feledkezett meg: az újságírói tisztességről. Dusza Istvánnak, az amatőr színházi mozgalmat élete utolsó napjáig szervező, jövőjét féltve őrző, az újságírói etikára precízen ügyelő barátom halálának első évfordulójához közeledve tartottam fontosnak papírra vetni mindezt. A szerző a Csemadok Duna- szerdahelyi Területi Választmányának titkára A művészet játék címmel január 21-éig látható még a pozsonyi Bibiana- házban az a színes, fantáziadús kiállítás, amely Ludovít Fulla, a modern szlovák festészet egyik kiemelkedő alakjának munkásságába vezeti be a gyerekeket. (Mária Baloghová felvétele) Gondolatok a Pódium Színházi Társaság közgyűlése kapcsán A közösségi és újságírói etikáról