Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-07 / 4. szám, kedd

8 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 7. NYELVSULI Der Roboter - bald ein neues Familienmitglied? In Japan ist der Roboterhund angeblich schon keine Seltenheit mehr. Eltern schenken statt eines lebendigen Haustieres lieber einen Roboterhund, eine Roboterkatze oder ein anderes künsdiches Tier. Das ist ja auch wesentlich einfacher, sich eine solche Maschine anzuschaffen. Wenn man keine Lust mehr hat, sich um das „Vieh“ zu kümmern, schaltet man den Knopf von „on“ auf „off“ und man kann sich mit anderen Dingen beschäftigen, wie etwa mit dem neuesten Computerspiel. Da fragt man sich: Kann der Roboter wirklich einen Hund, eine Katze oder ein anderes Tier ersetzen? Ein Tier, das immer für einen da ist, seinen eigenen Kopf hat und nicht immer so funktioniert, wie das Herrchen will? Ist das nicht etwas ganz Besonderes und Einzigartiges? In der Technik sind die Roboter ja sehr nützlich, da sie im Gegensatz zum menschlichen Gehirn wesendich mehr Fassungsvermögen haben. Und ob es im OP-Saal ist oder in einer Fabrik: Roboter sind nun einmal sehr präzise und können Aufträge ohne Fehler ausführen. Trotzdem - ich muss ganz ehrlich sagen: Mir macht Angst, dass die Roboter mehr und mehr zum Alltag gehören. Werden wir Menschen denn auch bald von Maschinen ersetzt? (juma) SZÓTÁR •bald ein neues Familienmitglied - már egy új családtag • ist der Roboterhund angeblich schon keine Seltenheit mehr - a robot­kutya már nem ritkaság • Eltern schenken statt eines lebendigen Haustieres lieber einen Roboterhund - a szülők élő háziállatok helyett inkább szívesebben ajándékoznak robotkutyát •Wenn man keine Lust mehr hat, sich um das „Vieh“ zu kümmern - ha az embernek már nincs kedve törődni az állattal • man kann sich mit anderen Dingen beschäftigen - más dolgokkal tud foglalkozni •Ist das nicht etwas ganz Besonderes und Einzigartiges? - Ez nem va­lami különleges és egyedi? •Roboter sind nun einmal sehr präzise und können Aufträge ohne Fehler ausführen - A robotok minden bizonnyal precízek, és a paran­csokat hibátíanul elvégzik •Werden wir Menschen denn auch bald von Maschinen ersetzt? - Mi emberek is robotok által pótolhatóak leszünk? A suli fogalma mögött a fiatalság, könny, nevetés és az óra végét jelző csengő hangja rejtőzik Miért kell az iskola? (Képarchívum) Ezt a kérdést sok dühös és csalódott diák felteszi magá­nak, de általában nem keres­sük rá a mélyebb választ. Lehet, ez azért van, mert az egyszerűnek tűnő válasz sok váratlan felismerést rejt maga mögött. Egy-egy elrontott szó­beli felelet vagy írásbeli után, esedeg a sikertelen, gyenge bizonyítvány kiosztásánál a csalódott diák szinte biztosan azt válaszolja: a suli nem jó semmire. HORVÁTH ERIKA De ezzel a kijelentéssel a logikus és józan gondolkodású ember nem ért egyet, hiszen az újonnan elsajátított tudás által személyiségünk gazda­godik. Az iskola mindenkinek mást jelent. Azt tudatosítanunk kell, hogy a suli nem csak egy szürke, stílusta­lan építmény, ami tele van szigorú és kompromisszumra képtelen taná­rokkal. Az iskola fogalma mögött a fiatalság, könny, nevetés és a tanítá­si óra végét jelző megkönnyítő csen­gő hangja rejtőzik. Sokaknak a suli természetes és egyszerű dolog, vala­mint az alapműveltség megszerzése is egyértelmű igény. Hihetedennek tűnik néha, ha elképzeljük, vannak olyanok is a világon, akik szívesen tanulnának, és a művelődést a leg­szebb ajándéknak tartanák, de nem tehetik, nincs rá lehetőségük, vagy éppen hiányoznak a feltételek. Nem kell ehhez a vüág más tájékaira utaznunk, elég, ha elbeszélgetünk nagyszüleinkkel, akiknek annak ide­jén nem állt módjukban iskolába jár­ni a háború és szegénység miatt. Vajon nekik mit jelentett az iskola? Az ő életüket a fárasztó mezei mun­ka, az állatok legeltetése, a tehénfe- jés és a libapásztorság töltötte ki. Ezek olyan feladatok voltak, ame­lyek elvégzéséhez nem kellett az írás-olvasás tudománya. Ezekben az időkben a kétkezi munkát jobban becsben tartották, mint a tanulást és az iskolalátogatást, de ezt legtöbb­ször nem önszántukból, hanem kényszerből és megszorulásból tet­ték. S amikor eljutottak az iskolába, gyakran - cipő híján mezítláb - hosszú utat tettek meg, mert tanulni akartak, s nem számítottak a mosto­ha körülmények, a tanítók durva és sokszor erőszakos viselkedése sem. Minél elérhetetienebbé vált számuk­ra az iskola, annál jobban vágyakoz­tak oda. Lehet sejtették, hogy ha nem tanulnak meg helyesen írni és számolni, valamint nem szereznek általános és hasznos ismereteket a világ dolgairól, nem lesz könnyű dolguk az életben. Ám az is lehetsé­ges, hogy sokkal prózaibb okból vágytak az iskolába, hiszen ott sok új, számukra eddig ismeretien dol­got tudhattak meg a világról, más országok múltáról, és az sem elha­nyagolható tény, hogy az osztályte­remben lévő kályha mindig meleg volt, ahol felolvaszthatták hideg ke­zeiket, lábaikat akkor is, amikor odahaza már nem volt pénz tüzelő­re. Ezek a dolgok nekünk már hihe­tetlennek és nevetségesnek tűnnek néha, de igazak és a múlt részei. Változnak az idők, s velük együtt a dolgokra is másképp tekintünk. A régi tantermek meleg kályháit fel­váltották a hideg radiátorok, és ah­hoz, hogy új ismeretekre tegyünk szert, már nem szükséges feltétlenül a tanár, hiszen elmehetünk a gazda­gon felszerelt könyvtárba, vagy akár az internetről is lehúzhatjuk azt, ami nekünk kell. Ezek a tények is alátámasztják azt a feltevést, hogy a diákok szemében az iskola már el­vesztette ősi funkcióját. Mindezek ellenére az iskola a mai napig pótolhatatlan a diák életében, hiszen az emberi élet egyik meghatá­rozó szakasza telik el benne. Amikor először átlépjük a suli kapuit, még csak hatéves, kis tapasztalatlan gye­rekek vagyunk, s pár év múlva mű­velt felnőttként távozunk az iskola­padból, azzal a reménnyel, hogy fe­Vajon neki mit jelent az iskola? jünk tele van hasznos információk­kal, melyek ismeretében könnyeb­ben érvényesülhetünk majd az élet­ben, jobban megvalósíthatjuk önma­gunkat. De ez nem olyan egyszerű dolog. Az érvényesülést maga a sze­mélyiség irányíthatja, hiszen az isko­la műveltséget kínál, ám az, mennyi­re fogadjuk magunkba és használjuk ki a tudást, már csak tőlünk függ. Sokaknak az iskola most még nem jelent semmi mást, csak egy kínos és kellemetlen helyet, ami elől nem le­het elbújni, nem lehet kikerülni. Ám valójában a suli egy hely, ahol sok újat ismerhetünk meg: barátságot, a meg nem értettséget, saját képessé­geinket és értékeinket, hiányossága­inkat, és ezzel egyidőben a tökélet­lenségünkkel is szembesülhetünk. Vannak kiábrándító dolgok is, mint a becsvágy, a hazugság, ellenséges­kedés, de ugyanakkor megtanulha­tunk kiállni az igazunkért, felelős­ségteljesen gondolkodni és élni. A jelenkori iskola lassan lerántja a lep­let a világ hazugságairól és hiányos­ságairól, és hozzásegíti a fiatalokat ahhoz, hogy egyenletes léptekkel haladjanak majd az életben. A suli egy intézményes híd a műveletien- ség és műveltség között, az életről alkotott naiv elképzelések és a való­ság között. Ez a híd sok kérdéssel és vizsgával van kideszkázva, néme­lyik könnyű, másik nehéz, és úgy érezhetjük, nem tudunk átjutni a túloldalra. Az átkelésnél sok szigorú és kevésbé szigorú szabálynak kell megfelelnünk, hiszen azok betartás­ára a tanítók és a tanárok árgus sze­mekkel figyelnek. Minden embernek tudnia kellene, mit jelent számára az iskola. Néha úgy tűnik, a suli sok gond és megkö­tés okozója, ám azért az túlzás, hogy haszontalan lenne, hiszen minden­kinek ad valamit, a műveltség mel­lett barátokat, tapasztalatot és felejt­hetetlen emlékeket. ZENESAROK Mi az? Nagy, fekete, és még sosem láttál ilyet? William Hannibal Means A P.O.D. most januárban már meg­kezdi a stúdiómunkálatokat Megszokjuk vagy megszökünk A 2002-es év eladási statisztikáit figyelve mindenki számára nyil­vánvalóvá válik, hogy virágkorát éli a rap-rock/nu-metal. Olyan csapatok értek el hatalmas sike­reket, mint a Korn, a Papa Roach, a Crazy Town és a Linkin Park, akiket néhány éve nagyítóval sem lehetett volna felfedezni a keres­kedelmi tévé és rádiócsatornák műsoraiban. A P.O.D. is nagyjából ebből a vo­nulatból indult, ám Marcos Curiel gitáros nagyon fontosnak tartotta kijelenteni, ők különösen figyelnek arra, hogy a vulgáris szövegeket és polgárpukkasztó viselkedést elkerüljék. „A legfon­tosabb, hogy amit csinálunk, az egyenesen a szívünkből jön. Ha ez tetszik másoknak, az tök jó, ha nem, hát...“ Curiel szerint már a következő al­bum dalait írják, és új elemeket is ki szeretnének próbálni ezúttal, amely már csak azért is termé­szetes, mivel a srácok élete gyö­keresen megváltozott a rájuk zú­dult sikerek miatt. Traa Daniels basszusgitáros elmondta, jól jött a pihenő a majd egy éves folya­matos turnézás után, és most végre volt idejük, hogy San Diegóban lazítsanak, és saját há­zakat vásároljanak maguknak. A P.O.D. januárban kezdi a stú­diómunkálatokat. Arról egyelőre semmiféle konkrétummal nem tudtak szolgálni, hogy Carlos Santana viszonozza-e a szívessé­get, amit ők az új albumán nyúj­tottak. Új NEO album Több mint három évvel a debütá­ló Eklektogram után most ismét új nagylemezzel áll elő az elekt­ronikus tánczene egyik legna­gyobb magyarországi alakja, a Neo. A Lo-Tech Man, Hi-Tech World című korong majd egy évig készült. A 12 vadonatúj nótát tartalmazó CD dalait már a nyári fesztivál­szezon óta „tesztelték“ a fiúk, és mindenhol sikerült közönségüket táncra perdíteni. Az első kisleme- zes Diskhead a nyár közepe óta a boltokban van, mi több, különle­ges képi világgal megáldott klip­jét az MTV Europe is többször műsorára tűzte. A hírek szerint Matyi, Márk és Krisztián (ő egyébként a Heaven Street Seven énekese is egyben) annyi tapasz­talatot és ötletet halmozott fel a video készítése közben, hogy leg­alább két új alkotásra van már meg a forgatókönyvük. Az album dalai között jónéhány különleges szerzemény is megtalálható, pél­dául a Renard című számban Sztravinszkij dallamai csendül­nek fel, és még egy csodálatos hangú operaénekesnő is megszó­lal. Jason Newstead nagytakarítást csinál ... amely során úgy tűnik, elősze­di az összes, 1994 óta szerzett dalát, beleértve azokat is, ame­lyeket korábban, még Metallica tagként írt. Most, hogy saját lábéit alapított, már megvan a szabadsága, hogy megtegye, és ígérete szerint az elkövetkezendő néhány évben ránk is zúdítja majd a nótákat. A basszista a Sepultura, a Faith No More és a Melvins tagjaitól kapott segítséget, és jelenleg kö­rülbelül 10-12 kész dal vár arra, hogy lemezre kerülhessen. Kifulladt a The Vines Azonnal visszareptették Ausztráli­ába a The Vines tagjait, mivel az orvosok úgy döntöttek, a túlhaj­Jason Newstead már szabad (Internetfotók) szolt zenekarnak most kötelező pihenőre van szüksége. A dolog igazából akkor lett szem­beötlő, amikor Craig Nicholls énekes a bostoni koncerten any- nyira bedühödött Patrick Mathews basszusgitárosra, ami­ért az eltépte az egyik húrt a hangszerén, hogy verekedni kez­dett, és a két zenész egymást ma­gával rántva bezuhant a közön­ség közé. A csapat összes koncertjét le­mondták a 2003-as év első ne­gyedében, így a New Musical Express díjkiosztóját is kénytele­nek lesznek kihagyni, kútba esni látszik a japán és amerikai túra, és a londoni Astoriában sem játszhatnak, (zenenet) Pozitív. Ez volt az első gondolatom, mikor megláttam a pozsonyi Pizza Hut nagy direktori székében ter­peszkedve. Kedves, volt a második, mikor méreteihez képest (kb. 120 kiló, 190 cm) meglepően finom és bársonyos hangján megszólalt, majd fantasztikus színű palástját hátradobva hellyel kínált. Egy kali­forniai, aki Bécsben él, anyja néger, apja cherokee indián, nem minden­napi, őszinte egyenes, tiszta. És mindez rögtön látszott! íme: William Hannibal Means, gospel-, jazz-, soul-, bluesénekes, művész és zongorista egyszemélyben. Na, ez jól kezdődik, gondoltam. Hogy kerültél kapcsolatba a zené­vel? - kérdeztük, mivelhogy rögtön az elejétől fogva tegeződtünk. Anyám gospelénekes volt a helyi gyülekezetben, és már egész kicsi korom óta elvitt magával a próbák­ra, templomba, tetszett, éreztem, ez az, megfogott. Egy kaliforniai Ausztriában? Ho­gyan? Miért? Grazban operaénekesnek tanultam, ez kitűnő alap volt a későbbiekben, amikor a saját filozófiám szerint kezdtem élni, dolgozni. Számomra az emberek mindenhol egyformák a vüágon, nem teszek különbséget köztük, mindnyájan egyek vagyunk. Szeretem Európát, a kultúrát, az éle­tet. Mi okozza a legnagyobb örömet neked mint művésznek? Ó, hát ha ez emberek velem énekel­nek, ha sikerül egy-egy koncerte­men, előadásomon magammal ra­gadni a közönséget, annyira, hogy elfelejtsék legalább egy pillanatra a mindennapok problémáit, bajait, a mosoly, a jókedv. Honnan meríted ezt a szemláto­mást rengeteg pozitív energiát, mi ad erőt? Hiszel Istenben? Nem hiszem, tudom, hogy van. Min­Jött, látott, győzött (Internetfotó) denkinek, mindenkinek megvan a saját Istene és mindig pont olyan, amilyennek elképzeli. Ez az én utam, sorsom, és büszkén vállalom, szeretem. Érzed a sztárságot? Jelent ez ne­ked valamit? Nem, számomra sztárnak lenni annyi, hogy így még többen megis­mernek, hallgatnak, és megértik a szavaimat, gondolataimat, ez egy eszköz, célom az, hogy szeretetet és megértést adjak mindenki számára, akinek erre szüksége van. Mindnyájan sztárok vagyunk, egye­diek, utánozhatatlanok, ezért nem érzem magam többnek, mint bárki más. A családod hogy viseli ezt az élet­formádat? Megszokták és megértik, nagyon kö­zel állunk egymáshoz a lányaimmal, akik mellesleg imádják Britney Spearst, de teljes az áttekintésük a zene világában. Az üzenet, amit hordozol, kür­tölsz a világnak... Szeressük, tiszteljük egymást, hi­szen mindnyájan emberek vagyunk. Higgyetek! (ki?vi) A külföldön is sikeres NEO új albummal jelentkezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom