Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-07 / 4. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 7. KOMMENTÁR Jó elvekből gyakorlatot SZILVÁSSY JÓZSEF Ezt az esztendőt is ricsajozással kezdte a Matica slovenská. Ezút­tal olyan óriásplakátból igyekezett minél nagyobb csinnadrattát csapni, amelyen a hirdetés csupán magyarul jelent meg. Az érin­tett reklámügynökség az ügyben illetékes kulturális tárca felszó­lítására elismerte, hogy törvényt sértett, és egyik képviselőjének ígérete szerint rövidesen a többség nyelvén is olvasható lesz a szöveg. így aztán a jelentéktelen ügyből nyilván nem sikerül újra nacionalista indulatokat szítani, habár a szlovák szervezet a meg­rendelők bakijának vagy tudatos reklámfogásának jelentőségét szokásos kormány- és magyarellenes riogatásokkal igyekezett fel­turbózni. A pici pohár vízben kavart aprócska fuvallat azért szá­munkra is szolgál tanulsággal. Alighogy megjelentek az említett óriásplakátok, a maticások máris félreverték a harangot. Mi vi­szont tétlenül szemléljük, hogy a dél-szlovákiai, vegyesen lakott területeken vészesen fogynak a kétnyelvű feliratok. Elsősorban az újonnan nyílt áruházak, üzletek, éttermek és más kereskedelmi létesítmények cégtábláin egyre nagyobb számban csak szlovákul tüntetik fel a szöveget. Igaz, olykor a kétnyelvű fe­liratokban sincs sok köszönet, hiszen az amúgy is vészesen romló anyanyelvi kultúránkat csak tovább rombolják az olyan szörnyfe­liratok, hogy „Jadrán fagylalt”, „Fagylaltosság” vagy „Gyermek­bölcsőde”. Ideje lenne már, hogy nálunk is alakuljanak olyan civil szerveződések, amelyek a magyarországi példához hasonlóan anyanyelvűnket palléroznák, s amelyek a dunaszerdahelyi szék­helyű Gramma nyelvművelő társasággal közösen segítenék azo­kat a jó szándékú vállalkozókat, akik talán nem is tudják, mennyire rossz magyarsággal közölnek információkat. Látszólag jóval nagyobb feladat elérni azt, hogy a cégtáblák a magyarok vagy éppenséggel a ruszinok, az ukránok vagy a németek lakta térségekben kétnyelvűek legyenek. Pedig három lehetőség is kí­nálkozik erre. Az első az, hogy az önkormányzatok udvarias le­vélben kérik erre a tulajdonosokat. Ezt tette például tavaly a somorjai városvezetés, és a helyi Billa áruházban rövidesen magyarul is kiírták az alapvető információ­kat. További lehetőség általános érvényű helyi rendelet révén elérni a kétnyelvűséget. Ennek a normának az erejét és számon- kérhetőségét jelentős mértékben növelné, ha végre a Szlovákiá­ban is ratifikált Európai Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának érvényesülését a szükséges végrehajtó törvények szavatolnák. Örömmel állapítottam meg, hogy a Hypernova üzletlánc kará­csony előtt a Csallóközben kétnyelvű - szlovák és magyar - rek­lámkiadványt is terjesztett. Nyilván az élesedő versengésben ilyen gesztussal is igyekezett növelni a vásárlók számát. Ma még, sajnos, kivételnek számít az ilyen megoldás. Téves azoknak az üzletembereknek az érvelése, akik azt hangoztatják, hogy ma­napság már mindenki tud annyira szlovákul, hogy fölösleges lu­xus a kétnyelvű felirat. Nyilván a magyarok többsége szintén majdnem mindent megért szlovákul is, de ebben az esetben nem ez a lényeg. Hanem az, hogy anyanyelv egyenrangú érvényesülé­se a helyi hivatalokban és a kereskedelemben a nemzeti kisebb­séghez tartozó polgár egyenjogúságának jelképe egyszersmind bizonyítéka. S ennek az európai elvnek célirányos jogszabályok­kal végre Szlovákiában is érvényt kell szerezni. Közjogiak melléfogása TÓTH MIHÁLY Ha történész lennék, némi szorgalommal be tudnám bizonyítani, hogy a bölcs, ugyanakkor jóságos legfelsőbb vezetőről és az osto­ba, ráadásul gonosz tanácsadóról szóló közérzet-javítási hírve­résben rejlő lehetőségekkel már az ókorban országló fejedelmek is éltek. Hát még a 20. századiak! Túlélők bizonyították annak idején, hogy voltak a kommunizmusnak a legtávolibb Szibériába „szelíd erőszakkal” átirányított építői, akik még fogságuk tizedik évében is terjedelmes levelekben próbálták meggyőzni Sztálint, hogy itt - úgymond - nagy félreértés történt. Szlovákia némely vezetői a múlt év folyamán elérkezettnek látták az időt közérzetjavító gesztusok megtételére. Elnökünket a jó szándék vezérelte, amikor második ausztriai gyógykezeléséről hazatérve annak a véleményének adott hangot, hogy ami a nyi­latkozatát megelőző napokban egészségének helyreállítása érde­kében vele az alpesi országban történt, abban nincs semmi külö­nös. Ha a jövőben bármelyik szlovákiai állampolgárt a honi egészségügy nem képes kellő színvonalon gyógyítani, jelentkez­nie lehet ausztriai gyógykezelésre. Itt most hadd ne írjak arról, hogy a műtétre bevonuló közrendű állampolgár csomagjában mi mindent ajánlatos felhalmozni. Azt se vagyok hajlandó taglalni, mennyivel növekszik annak a vér­nyomása, aki kórházba vonulás előtt nyugdíjas (munkanélküli-, szociális segélyen éldegélő stb.) létére azt számolgatja, mennyit kell majd befizetnie az egészségügyi rendszer kasszájába. Nem taglalom, mert kímélem a vérnyomásomat. Azt azonban el tu­dom képzelni, hogyan fogadták a szlovákiai kórházakban páci­ensként időző emberek a Rudolf Schuster által kilátásba helye­zett lehetőséget. Tudtommal legfeljebb néhány újgazdag jelent­kezett az elnök által bejelentett vívmány igénybevételére. Ez la­kosságunk realitásérzékéről tanúskodik. A lehetőség Schuster ál­tali kilátásba helyezése az ország első polgárának helyzetismere­téről állít ki bizonyítványt. Ha nincs kenyér, egyetek kalácsot! Az óév utolsó napjaiban Mikulás Dzurinda miniszterelnök is kí­sérletet tett közérzetünknek karbantartására. Pihenésre szánt óráit valahol a hegyek között, egy forgalmas síterepen múlatta. Ugyanekkor az az ember is ugyanitt tartózkodott, akiről a kor­mányfő nem is olyan régen kijelentette, hogy belátható időn be­lül nem kerül ki a börtönből. Kikerült, és szabad ország szabad állampolgáraként szabadon lökdöste félre a sífelvonóra váró töb­bi szabad állampolgárt. Dzurinda javaslatot tett garázdaság cí­mén való perbe fogására. A sztori közismert, a feltételesen szaba­don engedett személy őrizetbe vételét az illetékes jogszolgáltatá­si szerv visszautasította. E történet nem arról szól, hogy nálunk még a miniszterelnök se tudja lecsukatni a szabadon garázdálko­dó börtöntölteléket. Nagyon jól van, hogy nem tudja lecsukatni. A kormányfő ne helyettesítse se a rendőr őrmestert, se az ügyészt. Az ilyet látva keserű a szájíze mindenkinek, aki véletle­nül éppen nem miniszterelnök. Nincs szerencsénk a közérzetjavításra vállalkozó közjogi méltósá­gokkal.- Azelőtt volt az embereknek valamicske pénzük, nekünk viszont alig volt árunk. Most mindenből tudunk so­kat és jót kínálni, de a legtöbb polgárnak üres a pénztárcája... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Kezd komolyra fordulni a dolog az Európa jövőjével foglalkozó kon- ventben, amely az elkövetkező he­tekben tér rá annak a lényegi kér­désnek a megvitatására, hogy ki gyakorolja a végrehajtó hatalmat az EU-ban - írta a londoni üzleti lap. Franciaország és Németország azt ígérte, hogy a következő két hétben közös reformjavaslatokat terjeszt elő, egyelőre azonban még közöttük sincs egyetértés. Németország az Európai Bizottság, Franciaország az Európa Tanács megerősítését és en­nek érdekében egy új elnöki tisztség megteremtését szorgalmazza. A brit lap szerint Gerhard Schröder német kancellárra nyomás nehezedik saját szociáldemokratái részéről, hogy utasítsa el ez utóbbi javaslatot, ame­lyet Franciaország mellett Nagy-Bri- tannia és Spanyolország is támogat. Külügyminisztere, Joschka Fischer viszont azzal az elképzeléssel állt elő, hogy az Európai Bizottság elnö­ke választás útján kerüljön tisztsé­gébe, s ő legyen egyszersmind a ta­nács elnöke is. Brigitte Boisselier most sem szolgált bizonyítékkal; állítólag egy holland leszbikus pár kislányáról van szó Újabb klónbaba vagy csalás? Állítólag szombaton egy meg nem nevezett észak-európai országban megszületett a második klónozott ember. A ráéliánus szekta „leányvál­lalatának” tekinthető Clona- id cég vezetője, Brigitte Bois­selier, aki bejelentette a hírt, azt is elmondta, egy holland leszbikus pár kislányáról van szó. Bár bizonyíték híján a világban egyre nő a kételke­dés, a felháborodás is mind nagyobb a zavaros hátterű „klónvállalkozók” tevékeny­sége miatt. DÉSI ANDRÁS, HORVÁTH GÁBOR PALUGYAI ISTVÁN A most a France Presse hírügynök­ségnek nyilatkozó Boisselier nem szolgált bizonyítékokkal az elmúlt év végén sem, amikor az első kló­nozással született emberi újszülött, Eve világrajöveteléről adott hírt. Sőt egy vasárnapi BBC-beszélgetés során azt is elmondta: az erről szó­ló szerződésük ellenére „nincs szí­ve a szülőket arra kényszeríteni”, vessék alá magukat a klónozást bi­zonyító genetikai teszteknek, in­kább váljanak vele. Sikerüket eközben ugyanúgy cáfol­ja az amerikai tudósvilág, az első klónozott állatot, a Dolly bárány létrehozó skót intézet vezetője, mint nagy konkurensük, a hasonló­képpen botrányhősként is elhíre- sült olasz embriológus, a saját első klónbabáját e hónapra ígérő Seve- rino Antinori. - A klónbaba ugyan­akkor - ha tényleg él - azonos jogú, mint a többi ember - nyilatkozta a Népszabadságnak Sándor Judit bi- ‘ oetikus szakértő. A klónozás körül fellángolt vita kö­vetkeztében a világon a legjobban felszerelt amerikai kutatóintézetek attól tartanak, hosszú időre ellehe­tetlenül a klónozással kapcsolatos tudományos munka. A ráéliánus szekta bombasztikus bejelentései nyomán a konzervatív honatyák máris a teljes tilalmat szorgalmazó törvényhozási javaslatokkal bom­bázzák a Capitoliumot. Ha sikerül keresztülvinni akaratukat, világ­szerte ellehetetlenülhet a klónozott őssejteken alapuló gyógymódok kutatása. Az igazi tudomány érdekeit ért ká­ron, sajnos, már az sem fog enyhíte­ni, ha kiderül, amit egyre több sza­kértő gyanít, hogy a szekta valójá­ban hazudik, és az anyagi haszon re­ményében egyszerű médiatrükkhöz folyamodott. Miután a második kló­nozott babáról sem álltak elő sem­milyen bizonyítékkal, erősödik az a szkepszis, amely az igazi kutatókat a december 27-i bejelentéstől kezdve jellemezte. Alta Charo, a Wisconsini Egyetem bioetika-professzora sze­rint a ráéliánusok a bolondját járat­ják a vüággal. Ugyanígy vélekedtek a Dolly-kísérletteí világhírűvé vált skóciai Roslin Intézet kutatói is. Az első klónozott bárányt létrehozó in­tézet ügyvezető igazgatója, Harry Griffin azt mondta, nincs oka bármi mást feltételezni, mint hogy egy­szerű figyelemfelkeltés folyik. Bri­gitte Boisselier azt állítja, hogy a bi­zonyítékok csak késnek, de hamaro­san meglesznek. Az első, amerikai pár egyelőre azért nem engedi a DNS-minta-vételt, mert Floridában egy túlbuzgó ügyvéd máris bíróság­hoz fordult, és el akarja vetetni tőlük az állítólag klónozással fogant Eve- et. A ráéliánusokról az elmúlt na­pokban az amerikai lapok azt is megírták, hogy a szektát alapvetően vezetőinek anyagi jóléte és szexuális kicsapongásai kedvéért hozták lét­re. A „híveknek” meg kell engedniük minden szexuális közeledést, a szekta elöljárói kifejezetten bátorít­ják az orgiákat. A „vallás” saját hon­lapja szerint 55 ezer tagjuk van - ám az amerikai szakértők ennek legfel­jebb a tizedét valószínűsítik. (Cso­dák csodájára a hívek között jóval több a férfi, mint a nő.) A szekta szavahihetőségét tovább csökkenti, hogy a klónozás tudomá­nyos bizonyítására felkért, állítólag A Ráél-szekta min­denekelőtt jól működő üzleti vállalkozás. független újságíróról kiderült: hó­napok óta házalt a sztorival. A ko­rábban komoly tudósnak és tévés szakújságírónak tartott Michael Gu­illen egyebek között a CNN, az ABC, az NBC, a CBS, az HBO és a Fox té­vétársaságoknak ajánlotta fel az exkluzív jogokat. Egy „valóságs- how-ban” feldolgozva, saját szer­kesztésben és gyártásban akarta el­adni a történetet - több mint 100 ezer dollárért. Hasonló ajánlattal kereste meg a sztorival most előálló New York Timest is, ám mindenütt visszautasították. Maga a szekta feje, a francia Clau­de Vorilhon nyüvános szereplések során „Ószentsége Ráélnek” szólít- tatja magát, s arról értekezik, hogy 25 ezer évvel ezelőtt egy másik bolygóról érkezett földönkívüliek hozták létre az emberi fajt. Neki mint a világszerte állítólag 55 ezer hívet számláló Ráél-mozgalom fe­jének pedig azt a feladatot adták a hetvenes évek elején létrejött „har­madik típusú találkozás” során, hogy elvégezze az emberiség „leg­jelentősebb fejlődési szakaszát” ho­zó szaporodási klónozást. A mindig bő fehér ruhát viselő, haját varkocsba kötő Vorilhon eddigi pá­lyafutása is meglehetősen ellent­mondásos. A szektaalapító a máso­dik világháború után, házasságon kívüli kapcsolatból született, s nagy­nénje nevelte fel. A labilis idegzetű, az igazi és a pótmama között vergődő iíjú először a szórakoztatói­parban próbált szerencsét. Vorilhon a hatvanas évek végén - Claude Cel­ler néven Méz és fahéj címmel - még lemezt is megjelentetett. A sportúj­ságírás és a versenyautózás vüágá- ban tett kitérő után 1974-ben alapí­totta meg a ráéliánus mozgalmat. - Kezdetben nem hitt az egészben, de később, különösen az ideg-össze- roppanása nyomán a földönkívüli kapcsolat és az új személyiség telje­sen a hatalmába kerítette - nyilat­kozta a Journal du Dimanche-nak Claude Vorilhonról egykori felesége, Christine asszony. A Ráél-szekta mindenekelőtt jól működő üzleti vállalkozás: a tagok éves jövedelmük 3-7 százalékát kö­telesek átutalni a mozgalomnak, további egy két százalékot pedig a Ráél, azaz Vorilhon személyes ki­adásait fedező számlára. Az embe­ri klónozás Dolly bárány 1997-es születése után bukkant fel a szék­helyét Franciaországból Svájcba, majd Kanadába áttevő szekta programjában: a Brigitte Boisselier által irányított Clonaid leányválla­lat 200 ezer dollárért, illetve euró­ért vállalkozik arra, hogy meddő vagy gyermeküket tragikus körül­mények között elvesztő (házas)pá- rokat utódokhoz juttasson. A francia sajtóban a Ráél és az em­beri klónozás körül zajló vitában sokan arra is rámutatnak, hogy a nyugati társadalmakban bekövet­kezett változások nyomán létezik egyfajta kereslet a klónbébik iránt. Leszbikus párok mellett egyre több az olyan egyedülálló nő, aki a férfi szerepvállalása, vagyis a klasszi­kus nemi aktus nélkül szeretne gyermeket szülni. A klónozás kérdéskörében hamaro­san második könyvét publikáló Bertrand Jordan molekuláris bioló­gus szerint a kérdés nem úgy merül fel, hogy lehet-e vagy sem embert klónozni. - Ha Ráéléknek nem si­kerül, előbb-utóbb valaki „átlépi a Rubikont” - vélte a marseille-i ku­tató, aki úgy gondolja, hogy az első klónbébiként beharangozott Eve egészségi állapota komoly aggoda­lomra ad okot. Az állatkísérletek során a klónozott utódok jelentős része különböző testi rendellenes­ségeket mutatott, s nincs rá semmi Brigitte Boisselier és Claude Vorilhon biztosíték, hogy e zavarok - tetőzve szellemi fogyatékossággal - elkerü­lik az embert. Jordan jelenleg a leg­nagyobb veszélynek a genetikai manipulációt tartja. Az elkövetkező évtizedekben egyes szülők közt egyre nagyobb lesz a kísértés, hogy az átlagosnál szebb, erősebb és in­telligensebb gyermekeket hozza­nak világra, s ennek érdekében ké­szek arra, hogy génekkel javítsák utódaik DNS-állományát. Az elmúlt napok klónozási bejelen­tései a szaporodási célú klónozás jogi tiltásának komoly kudarcát jelzik - mondta a Népszabadság­nak Sándor Judit jogász, a Közép- Európai Egyetem tanára. Úgy tűnik, hogy az önreprodukció a jo­gi tilalmak ellenére mégis vonzó lehetőség azok számára, akik a lombikbébi-eljárásokból valami­lyen okból kiszorultak. Persze azt most sem tudni, hogy a világszen­zációt kiváltó hírek esetleg nem azt célozzák-e, hogy a konkurens olasz embriológus-botrányhős, Severino Antinori által januárra beígért klónbébi hírét elhomályosítsák. A jelenlegi helyzetben a klóncse- csemőket ugyanolyan jogvédelem illeti meg, mint más, in vitro eljárás­ból származó sok százezer gyerme­ket. A neves bioetikus kiemelte, hogy ezek a gyermekek nem szen­vedhetnek el diszkriminációt szüle­tésük körülményei miatt. Az a tény, hogy a gyermekeket nem mutatták be a vüágsajtó előtt, nem ítélhető el, sőt a kiskorú védelme szempontjá­ból indokolt. A későbbiekben azon­ban e gyermekeknek joguk van szár­mazásuk körülményeit megismerni a gyermekjogairól szóló, New York-i egyezmény értelmében. - Ha létezik már klónbébi, akkor őt egyenjogú embertársunknak kell tekintenünk, az eljárás büntetőjogi megítélésétől függetlenül - folytatta Sándor Judit. A gyermek státusától elkülönítve ugyan, de vizsgálni kell a klónozási eljárás büntethetőségét is. A világ nagy részén ugyanis a reprodukciós célú klónozást tiltják a törvények, és hamarosan megszületik a klónozás világméretű tiltását célzó ENSZ- egyezmény is. (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom