Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-04 / 3. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. CSALÁDI KiSKERTÉSZ Egész télen friss petrezselyemzöld CSANDA PÉTER A petrezselyemhajta- tás célja, hogy télen is biztosítsa a zöld­petrezselyem-szük­ségletet. A hajtatás­nak egészen kezdet­leges és fejlettebb módszerei egy­aránt elterjedtek. A legegyszerűbb megoldás az, ha ősszel a gyökér be­takarításakor a szükségletnek meg­felelő területről a gyökereket nem szedjük fel, s a lombozatot is érin­tetlenül hagyjuk. A petrezselyem lombja a leghidegebb télen is csu­pán kőkeménnyé fagyhat, de a fagy elmúltával a levél visszanyeri ere­deti konzisztenciáját, és felhasznál­ható. A fagyott leveleket is szedhet­jük, hiszen szobahőmérsékleten visszanyerik rugalmasságukat. A fő cél, hogy a tél folyamán bármikor hozzájussunk a levélhez, még akkor is, ha hó van. Ezért valamivel be kell fednünk a lombos petrezselymet a vastagabb hótakaró kialakulása előtt. A sorok fölé helyezhetünk fó­liát úgy, hogy a fólia alatt a levegő­zés biztosított legyen. A szedésre így akkor kerülhet sor, amikor szük­ség van a zöldre. A tél folyamán ter­mészetesen nem fejlődnek új leve­lek, tulajdonképpen tartósított, fa­gyasztott levél biztosításáról van szó. Ám erről a módszerről ez idényben már lemaradtunk. A pet­rezselyemzöld haj tatásának másik egyszerű módja, amikor a felszedett gyökerekből az apró, elágazó, de­formált gyökereket használjuk fel zöldnyerés céljára. Ez is többféle módon történhet. A szobai, konyhai hajtatáshoz elég egy egészen kis műanyag láda vagy virágcserép. Az ősszel kiszedett - főleg rövidebb - gyökerek kiválóan alkalmasak haj­tatásra, a túl hosszúak alsó részét le is vághatjuk. A gyökereket cserépbe egymás mellé állítva függőlegesen helyezzük el. A közöttük levő héza­gokat laza humuszos talajjal kitölt­jük úgy, hogy csak a gyökémyak áll­jon ki a talajból. Azután szükség szerint beöntözzük, és a cserepet a konyhai ablakba vagy más világos helyre tesszük. Néhány hét után szedhető a friss petrezselyemzöld. A leveleket úgy szedjük, hogy a szív­levelek mindig megmaradjanak, mert így ismét újak fejlődnek. Még ettől is egyszerűbb módszer az, ha a gyökerek felső, 3-5 cm hosszú részét egyenesen vízzel félig töltött kis műanyag (joghurtos) po­hárba helyezzük. Nagyon fontos, hogy a fejrész egészséges, sértetlen legyen! Törzstisztogatás Az idősebb, egészséges fák törzsé­nek felületén vastag héjkéreg kelet­kezik. Ez pikkelyesen leválik a törzs kérgéről. A leváló felület alatt és a mély kéregrepedések között külön­böző kártevők bábjai, tojásai és lár­vái telelnek át. Ezeket már az első fagymentes, enyhébb téli napokon úgy távolíthatjuk el, ha a kéregripacsokat először fakaparó- val lesimítjuk, majd a törzset alapo­san megkeféljük drótkefével. Ügyel­jünk arra, hogy az eszközök a fa élő kérgét ne sértsék fel. A munka meg­kezdése előtt terítsünk a fa alá mű­anyag fóliát, hogy arra hulljon a le­kapart kéregtörmelék, amit azután haladéktalanul égessünk el. Mit jelent a várakozási idő? Ilyenkor télen, amikor csikorog odakint a fagy, s nincs mit tennünk a kertben, készüljünk odabent a ta­vaszra, a nyárra. Tanulmányozzuk például növényvédő szereink hasz­nálati utasítását, hogy aztán, ami­kor sor kerül rájuk, ne érhessenek meglepetések bennünket. Mind­egyiken fel van tüntetve a szerre vo­natkozó, napokban meghatározott várakozási idő. Az élelmezés-egész­ségügyi várakozási idő azt jelenti, hogy a kezelést követően hány nap múlva lehet a gyümölcsöt leszedni, értékesíteni, illetve fogyasztani. A várakozási idő betartása a kezelt növények, növényi részek fogyasz­tóinak (embereknek, haszonállat­oknak) a védelmét szolgálja. A ter­mék tehát csak az előírt várakozási idő letelte után értékesíthető vagy fogyasztható, mert az élelmezés­egészségügyi várakozási idő folya­mán lebomlik a növényre juttatott növényvédő szer hatóanyaga. A ha­tóanyag lebomlási folyamatának gyorsasága, számos más tényező mellett, attól is függ, hogy a nö­vényvédő szerrel milyen növényt kezelünk. Ezért fordul elő több nö­vényvédő szer leírása mellett, hogy várakozási ideje eltérő a zöldségfé­lék, a gyümölcsök vagy a szőlő vé­delme során. Adithane M 45 vára­kozási ideje pl. uborkánál 8 nap, hagymánál 14 nap, gyümölcsösben 21 nap, szőlőben 42 nap. Végül - hogy ne legyen olyan egyszerű - meglepetésszerűen az őszibarack­nál a várakozási idő nem napokban van kifejezve, itt ehelyett „AT” rövi­dítés szerepel. Az AT-jelzéses készít­ményt meghatározott, ún. agro­technikai terminusban alkalmaz­zuk. Ez azt jelenti, hogy a szer alkal­mazása és a szedése vagy fogyasztá­sa között olyan hosszú időszak telik el, hogy nem kellett az élelmezés­egészségügyi várakozási időt na­pokban meghatározni. A példaként említett Dithane M 45 szert az őszi­baracknál közvetlenül a rügyfaka- dás előtt alkalmazzuk, ezért érte­lemszerűen a várakozási idő itt nincs napokban kifejezve. Kombinált szerrel való permetezés esetén mindig a leghosszabb vára­kozási idejű készítményhez kell al­kalmazkodni. Ha tehát pl. az alma- termésűeknél Dithane (21 nap) és Punch (35 nap) szerkombinádót használunk, a várakozási idő 35 nap lesz. A szerző kertészmérnök CSALÁDI KÖNYVESPOLC Kis állathatározó ÉV VÉGI OLVASMÁNY HAJTMAN BÉLA Impozáns, színes, kabátzsebben is megférő kötetecskével kedves­kedik a Lilium Aurum a zoológia iránt érdeklődő olvasóknak. Bizo­nyára nem sokan tudják, hogy mely egyedek kerültek be a 287/1994-es törvény alapján a Szlovák Köztársaság védett álla­tainak jegyzékébe. Miklós László környezetvédelmi miniszter elő­szavában egyrészt szomorúságá­nak, másrészt örömének ad han­got, vagyis arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy egyre több a ve­szélyeztetett vagy kihalófélben le­vő faj, másrészt örül, mert egyre többen szentelnek figyelmet a természetnek, tartják küldetésük­nek a természet, a jövő óvását. Magam is hasonló, ambivalens érzéssel olvastam az ismertető­ket, főleg az első oldalakon levő szöveges részek nyelvi megszer­kesztettsége és megformálása ugyanis némüeg hiányérzetet kel­tett bennem. Ezt igazán a boga­rak, valamint a lepkék rendjének leírásánál tapasztaltam; a további oldalakon már nemcsak a színes fényképfelvételek nézegetésében, hanem az ismertetők olvasásá­ban is örömömet leltem. Szeren­csésebb megoldás lett volna, ha külön fejezetekre tagolódnak, egymástól elhatárolódnak az egyes állatrendek és -fajták. Ez a beosztás és felsorolás leginkább a tartalomjegyzékben zavaró, ahol Miklós Lászlót rögtön az Aranyos bábrabló követi. Igaz, az egyes ál­latfajták neveinek az ábécének megfelelő sorrendbe állítása megkönnyíti a zoológiában isme­reteit gyarapító olvasó tájékozó­dását. Külön figyelmet és kieme­lést érdemel a kiadvány második része, Szlovákia védett állatainak jegyzéke, veszélyeztetettségük fo­ka és eszmei értékük. Ki gondolta volna, hogy a meztelen csiga vagy a szőrös szitakötő 3000, míg a réti fülesbagoly, akár a közönsé­ges aranysakál eszmeüeg 30 ezer szlovák koronát ér! A Szlovákia védett állatai szép és hasznos kö­tet, nemcsak az állatvédőknek és a laikus érdeklődőknek, hanem iskolás gyermekeinknek is jó célt szolgálhatnak a benne található szlovák és latin nyelvű meghatá­rozások. (Szlovákia védett állatai, Lilium Aurum, 2002) Kész a leltár VAJKAI MIKLÓS Egy levelet kellett volna - innen az árokhátról - a XX. századnak kül- denem. Már azért is, mert az ő te­remtménye vagyok. Levelet! An­nak a hamis alázattal közelítő, ne­gédesen mosolygó, papoló század­nak, amely dolgavégezetlenül odébbállt. Elmenőben csak ennyit mondott: „A futásomat megfutot­tam: a többi a történészek dolga!” Nem mondott igazat. Jól ismerem ezt a modort. Szép kis időt töltöt­tünk kölcsönhatásban. Jól ismerem én ezt a manírt! A cseleit! A maga­tartását! Mindig meglelte a mód­szereit ahhoz, hogy tehetetlenségét elkendőzze. A század! Az évszáza­dom már odaát. A túloldalon. Éli a szokványosán nyugalomba vonul­tak életét. Cseppet sem zavarta őt, hogy jól becsapott bennünket. Úgy bizony! Azt a bizonyos levelet pedig már korábban megírhattam volna. Mondjuk, az új évszázad első nap­jaiban. Fennhangon kellett volna kimondanom mérlegeléseim ered­ményét. Mégpedig, hogy minden tévút tévedések útja. A százeszten- dőnyi diszharmónia pedig újabb­nak és újabbnak a tűzfészke. De hát... ne legyünk naivak! Jelenünk mindmegannyi jelensége éppen a tárgyalandó félmúltban gyökerezik csakúgy, mint a XX. századé az őt megelőző bizonyos évtizedeiben... S ha a XIX. század nyűglődve s nyögve múlott el, s egy ugyancsak esedenül megoldott dolog helyébe száz és száz megoldatlan került, miért lett volna ez másképpen a mi félmúltunkban? Aki ettől többet re­mél, következtetésért pillantson az emberiség történelmének tükrébe! Különben meg, az ember mindig is szerette felebarátait - elpusztítani. Különösen kedvére volt a véreng­zések új és új, gyakran sebtében feltalált módszere. Ajól megter­mett mészároslegények pedig min­dig hihetetlen derűvel végezték munkájukat, hogy azután - némi­képp megfáradva - lemossák ma­gukról a szennyet, és felvegyék leg­jobb ruhájukat. A két világháború: két világháború. Csupán a gyors­talpaló „művészek” számára vált többé, bizonyos fokú magasabb- rendűséggé, szimbólummá, s válo­gatott értelemben megközelíthe- tetlenné. Teljessé. Mint ahogyan az igazi titok, zárt és elérhetetlen. A valóságban pedig az anyag, a min­denkori elmúlás nem fordulhat át sem jelképpé, sem maradandóság- gá! S ezt feltételezni is - szörnyű tévedésnek, megbocsáthatatlan té­velygésnek minősül számomra. Agyaglábakon álló, gyenge, elfer­dített bizonyítékok alapján a XX. századot a két világháborúval azo­nosítják. Mondván: ettől eddig! Mondván: ennyi és ennyi! Az emlí­tett évszázadba valóban belefért ez a véres, mint utóbb nyilvánvalóvá vált, emberek tízmillióit megsem­misítő, erkölcstelen komédia. De félre a mellébeszélésekkel! És ne szónokoljunk a lágerek bezárt ka­puiról! A gyűjtőtáborok sosem vál­hatnak a lelki öntisztulás jelképé­vé. Az egykori sikolyok, a görcsbe ránduló tagok, a kihűlő emberi tes­tek, a halomban heverő emberi haj, akárcsak az áldozatok után fel­halmozódott, ma már jószerint csak bizonyítékként szolgáló hol­mik - fájdalom, de nem válhatnak mássá, mint amik. A két világhábo­rú minden szörnyűsége - emberál­dozata, romboló hatása - más megközelítésben érthető igazán! Éspedig jelen időnk alapvonalá­ról... Ma már tudjuk, hogy mindaz, ami a XX. század első felében meg­történt, nem volt több, sem pedig kevesebb a tömegpusztítások terü­letén megalapozott távlatnál! Mondanom sem kell, hogy az emlí­tett évszázad első évtizedeiben már ez a hangulat uralkodott. Az akkori jelen gyolcsát átitatta az el­hallgatott, vagy éppen figyelmen kívül hagyott meggyőződés, hogy a világ átrendeződőben van, és eh­hez az átrendeződéshez nagy és véres háborúk barikádjain vezet el az út. A jövőbe! írtak erről Prágá­ban, Budapesten és Bécsben, ko­molynak vehető eszmefuttatások jelentek meg. Mondván: a múlt el­múlott. S az új még nem alapozó­dott meg! írtak erről. A majdani, fényes jövő kiteljesedéséig világháborúk soro­zata szükséges. A XX. század első évtizedeiben - sunyin - ez a han­gulat uralkodott. A történelem el­méleti síkján pedig nem volt más, mint teleírt papírlapok, pátosszal teljes szólamok. Példaként ott vol­tak a nagy európai, mondhatnám „a szentséges példákként” előrán­gatott forradalmak! Miközben igencsak tudatosan elhallgatták, hogy az efféle hercehurcák áldoza­tokkal járnak. És hogy a háborúkat nem íróasztalok vagy néhány la­pos jegyzetfüzet társaságában vív­ják! S hogy a pillanat pátoszát majd elfojtja a kiffeccsenő vér, az elhallgattatott sikoly, a megégetett köröm és emberi bőr nehéz szaga! Mint írva van: a két világháború végtére is megtörtént. S az egyen­ruhákban feszítő hóhérok titokza­tosan összekacsintottak az életben maradt „áldozatjelöltekkel!” A művészek pedig: dicsőséget zeng­ve koronázhattak: versben, zené­ben, kőben s prózában. A több tíz­milliós emberáldozat a mindenko­ri emberi világ oldalvonalára téte­tett! Valami mindenképpen véget ért, hangsúlyozták a szócsövek. Valami... valami véget ért! De aki járt kicsi és poros falvak mélyén megrendezett álarcosbálon, annak nem ismeretlen ez a fogalom: 1945 után a Föld nevezetű bolygó össznépi álarcosbálja kezdődhetett oly észtveszítő tempót diktálva, hogy néhány röpke esztendő után csak legyintettünk. Százesztendő- nyi idő, éspedig úgy, hogy egyet­len nap sem szüneteltek a fegyve­rek. Az éhhalálban elpusztultak száma magasabb a két világhábo­rú halottaiétól! A helyi háborúsá­gok, a különböző intervenciók, a lakosságcserék... Nem, nem! Egy­szerűen nem lehet leltárba venni pusztításainkat. A szellemvonatok zakatolása, a szellemhajók fel-fel­tűnése, mindez a XX. század szín­képeihez tartozik. Akárcsak a kes­keny szíjas utak hamuszín arcú, örökké haladó, de célt nem érhető vándorai... Mégsem ez ama száz esztendőnek leginkább szembetűnő valósága: hanem az álarcosbál, amit örököltünk..., s amiben majd léteznünk kell mind­halálig! A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Dióbél Túdvalevőleg, csak egészen friss ál­lapotában hámozható. Ha a száraz diót csemegeként tálaljuk fel, és azt akarjuk, hogy hámozható le­gyen, tegyük egy éjszakán át gyen­gén sós vízbe, miáltal másnap könnyen leválik a belső, sárga héja. Diólikőr A júniusban szedett friss zöld diót vágjuk középen ketté, és azonnal, még mielőtt nedve kifolyhatna, dobjuk bele a már előre elkészített spiritusszal telt üvegbe. Minden kiló dióhoz egy liter 96 százalékos, finom spirituszt számítunk. Ha a kellő mennyiséget üvegbe raktuk, minden két liter spirituszhoz egy ujjnagyságú darab kálmost és en­ciángyökeret adunk. Az üveget jól bekötjük és 2-3 hónapon át napon hagyjuk. Minden liter alkoholhoz fél kiló cukrot háromnegyed liter vízzel jól felfőzünk, a szirupot hűl­ni hagyjuk, beleszűrjük az üveg­ben lévő alkoholt, a folyadékot pa­lackokba töltjük, és parafadugasz- szal jól elzárjuk. A diólikőr annál jobb, minél tovább áll. A kálmost és a keserűgyökeret el is hagyhat­juk, és helyette minden liter alko­holhoz egy szeletekbe vágott na­rancsot adunk. Diólikőr a la Malaga 5 kg zöld diót összevágunk, üveg­be tesszük és 5 liter 96 fokos spiri­tusszal leöntjük. Az egészet 2 hé­tig állni hagyjuk. Az üveget több­ször felrázzuk. Azután a folyadé­kot lehúzzuk egy másik edénybe és 100 gramm durván tört fahéjat, 50 gramm szegfűsze­get, 300 gramm finomra vágott citronádot és 150 gramm barackmagot teszünk hozzá. Az egészet még további 14 napig állni hagyjuk a napon, miközben többször felrázzuk. Vé­gül itatóspapíron átfiltráljuk. Ak­kor 5-7 kg cukrot 10 liter jól felfor­ralt vízben feloldunk és leöntjük vele a likőrt, amely ha megfelelő ideig fekszik a pincében, malaga ízű lesz. Dohányszag eltüntetése Dohányszagot a szobákból úgy tüntethetünk el, hogy egy kevés ecettel elkevert klórmeszet állí­tunk a szobába rövid időre. Ha utána kiszellőztetünk, nyoma se marad a dohányszagnak, ami kü­lönben könnyen beleveszi magát a függönyökbe és a párnázott búto­rokba. Drágakövek tisztítása A piszkos drágaköveket legjobban kéntejjel tisztíthatjuk, melyet egészen tiszta alkohollal nedvesí­tettünk meg. Finom szarvasbőrrel végezzük a tisztogatást, ahová pedig a szarvasbőrrel benyúlni nem tu­dunk, ott finom kefécskével dol­gozunk. Néha bámulatos ered­ményt érhetünk el, ha a drágakő­vel díszített ékszert tiszta benzin­nel telt tálacskában néhány per­cig áztatjuk, azután szarvasbőrrel szárazra töröljük. Különösen a puszta testen hordott gyűrűk, láncok, fülbevalók tisztulnak meg így szépen. Dohos felsőruha szagtalanítása Megesik, ha nedvesen akasztottuk el, vagy nyirkos helyen tartottuk. Levegős helyre akasztjuk, tiszta al­koholba mártott, tökéletesen tiszta kefével átkeféljük, és két napig szellőztetjük. Az elpárolgó alkohol elviszi a dohos szagot is. Ugyanígy szagtalanítjuk a nyárra molytala- nított, esetleg erősen szagos hol­mit is, amit mosni nem lehet. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KÖR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom