Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-04 / 3. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. Családi kör A betegség leírását először James Parkinson londoni orvos adta közre 1817-ben Kóros remegés: százból egy PÉTERFI SZONYA A Parkinson kór jobbá ra az idősödő - a hat- JjL . van év fölötti - embe- rek betegsége. Mint- m” hogy pontos honi sta- ! tisztika nem áll rendel­kezésre, csak feltételezni lehet, hogy Szlovákiában nyolcezren szembe­sülnek vele, ám a betegek felénél nem áhítottak fel diagnózist. Főleg azért, mert a hozzátartozók úgy vé­lik, a remegés az idős kor velejárója. A rendelkezésre álló kimutatások szerint százezer 65 éves ember kö­zül 164, de a 80 éven felüliek közül (százezer lakosra) már 2250 Parkinson-kóros. Az Egyesült Álla­mokban körülbelül egymilliónyian szenvednek tőle, s évente negyven­ezer új beteget vesznek nyilvántar­tásba - adta közre az adatokat dr. Jolana Matiasovicová, a GlaxoSmithKline gyógyszertárság termékmenedzsere.- Pedig a központi idegrendszeri be­tegség a tünetei alapján könnyen kó- rismézhető. A legjellemzőbb négy az izommerevség, a lelassult moz­gás, a végtagok nyugalmi állapotbe­li remegése, valamint a bizonytalan testtartás (járás). Ezekhez izomfáj­dalom, fáradtságérzés, az arc maszkszerűvé válása, görnyedt test­tartás, nyitott száj és akadozó be­széd társulhat. A Parkinson-kóros beteg járása szintén jellegzetes. Rendszerint nehezen tud elindulni, majd aprókat és csoszogva lép, mi­közben a karjait behajlítva teste mellett tartja. Gyakori dolog, hogy az egyensúly megőrzése érdekében a lépéseit egyre szaporázza, s végül csaknem futásra kényszerül. Ez azonban nem okvetlenül óvja meg az eleséstől, ami sérülést okozhat neki - magyarázza a tudnivalókat dr. Frantisek Cibulcík, a pozsonyi ruzinovi kórház neurológusa. A Parkinson-kór fő gyógyszere a dopamin előanyaga. Ha a levo- dopa nevű molekula eljut az agy­ba, ott egy enzim dopaminná ala­kítja át, s ekképp pótlódik az in­gerületátvivő anyagnak az el­pusztult idegsejtek miatt hiányzó mennyisége. Ez a szer elsősorban az izommerevséget csökkenti, de a végtagok remegését szintén tar­tósan csillapítja. Vannak olyan gyógyszerek is, amelyek a dopa­min lebontását végző enzimek működésének gátlásával tesznek jót, mert elnyújthatják a meglevő ingerületátvivő anyag hatását. Ennek köszönhetően a rendesnél kisebb mennyiségű dopamin is úgy-ahogy ellátja a feladatát, kü­lönösen akkor, ha levodopa for­májában kívülről támogatást kap a beteg. De az is bevett eljárás, hogy a dopamin jelfogóit (recep­torait) gyógyszerekkel aktivizál­ják, mert ekképp az ingerületátvi­vő anyag hatása könnyebben ér­vényesül. Az utóbbi készítmé­nyekkel a levodopa kellemetlen mellékhatásai is enyhíthetők, amelyek közül az akarattalan mozgások a leggyakoribbak. - Mivel a Parkinson-kór gyógyítha­tatlan, a hosszantartó gyógysze- rezés sem használ a betegnek. Két év után komplikációkkal, 5 év el­teltével a mozgás rosszabbodásá­val kellett számolni. Most viszont úgy tűnik, a GSK új gyógyszer­ének hatóanyaga, a ropinirol nemcsak a remegést enyhíti, ha­nem az agysejtekben csökkenti a dopaminhiányt, a depressziós tü­netekkel együtt - számol be a kor­szerű gyógyítás lehetőségéről dr. Juraj Vyletelka zsolnai ideg- gyógyász, majd hangsúlyozza: - az új orvosság az eddig használa­tos szerekkel egyidejűleg szedhe­tő, ezáltal pl. a levodopa napi adagja 30 százalékkal csökkent­hető. A Parkinson-kór fö jellemzője Olyan betegségről van szó, amely nem rövidíti meg a beteg életét, de tünetei jelentősen befolyásolják. Is­meretlen okból ugyanis elhalnak az agy idegsejtjei, amelyek a testmoz­gást, a testtartást és az egyensúlyo­zást szabályozzák. A betegség nem öröklődik, mind a férfiaknál, mind a nőknél azonos gyakorisággal fordul elő. A betegség tünetei fokozatosan és lassan alakulnak ki. A megjelenés során szinte mindenki másfajta problémával kerül szembe, nincs két teljesen egyforma beteg. A főbb jelenségek: © A kéz, a fej és a láb nyugalomban fellépő, mozgásra mérséklődő re­megése © Az izmok merevvé válnak és nem képesek ellazulni © A mozgás lelassul és érődén lesz, még az automatikus mozdulatok­hoz is tudatos erőfeszítés szükséges Társult tünetek: © A járás megkezdése előtt lemere- vedési időszakok 0 Csoszogó, apró léptű járás © Pislantási problémák © Mimikaszegény, kifejezés nélküli arc Életmódtanácsok: © Fontos az aktív életvezetés. Ha elég erősnek érzi magát, lassú, óva­tos sétákat tegyen. © Egyszerre csak egy dolgot csinál­jon. 0 Egészséges, megfelelően összeál­lított ételeket fogyasszon, akkor is, ha rossz az étvágya. © Ne igyon kávét, alkoholt. HÍVATLAN LÁTOGATÓK Kellemetlen lakótársak SZTRECSKÓ RUDOLF emberek általá­ban nemcsak a katicabogarat, hanem például a csótányt, a le­gyet vagy a lep­kéket is egyszerűen a bogarak közé sorolják. Pedig ezek mind-mind kü­lön rend képviselői, az osztály a kö­zös, amelybe tartoznak: a rovarok (Insecta) osztálya. Ám még a rova­rok közé sem „fértek” be többek kö­zött a százlábúak vagy a pókok, őket további külön osztályokba so­roljuk. Ezeket az egyes osztályokat foglalja magában az ízeltlábúak (Arthropoda) törzse, tehát ezen a közös néven helyes emlegetni a kö­rülöttünk élő „bogarakat”. Az ízeltlábúak fajszáma szakértők véleménye szerint jóval meghalad­ja az egymilliót - elképesztően nagy szám! És évente még ma is né­hány száz új fajt figyelnek meg és írnak le a kutatók. Ennek alapján elkerülhetetlen, hogy az ízeltlábú­ak képviselőivel lépten-nyomon ne találkozzunk közvetlen környeze­tünkben, így a lakásunkban is. Né- hányuk csak véletlenül, olykor a lámpafény által megtévesztve, aka­ratán kívül téved be hozzánk, mondjuk, egy pillangó vagy zöld lombszöcske. Ezeket semmi szín alatt ne bántsuk, csak szelíden hes­segessük ki őket a nyitott ablakon, ajtón. Akadnak azonban szép számmal olyanok is, melyek na­gyon is tudatosan férkőznek és tele­pednek környezetünkbe, sőt egye­sek már kimondottan az emberek közelébe, létesítményeiben képe­sek csak megélni. Némelyik jelenlé­te csupán idegesít, de van köztük olyan is, amelyik egyenesen veszé­lyes ránk nézve, és megkeseríti éle­tünket. Most induló sorozatunkban a betolakodók közül mutatjuk be a leggyakoribb fajokat. Házi légy (Musca domestica) íme, a rovarvilág legismertebb képviselője. Az egész világon elter­jedt, főleg az ember környezetében él. 6-8 mm nagyságú, szapora két- szárnyú - nálunk öt, kedvező kö­rülmények között több nemzedéke is kifejlődik egy évben, míg a tró­pusokon egész évben szaporodik. A nőstény esetenként 100-150 pe­tét rak korhadó anyagokba, legin­kább disznótrágyába. A mi éghaj­latunk alatt és északabbra csak emberi létesítményekben tud átte­lelni - gyors fejlődésének köszön­hető, hogy ennek ellenére olyan sok utódot képes létrehozni. Szíve­sen száll az emberre, hiába hesse- getjük el, kitartóan visszaszáll ránk, nem kis bosszúságot okozva ezzel. Ám ez lenne a kisebbik baj: szőrös testén - a szőrök valójában kitinserték - és bélcsatornájában mikrobák millióit (akár 500 millió­nál is többet!) hordozza, s ezáltal veszélyes betegségeket terjeszthet. Az általa terjesztett betegségek száma harmincnál is több. Példa­ként megemlítjük, hogy az egykori nagy tífuszjárványok is a házi légy rovására írandók leginkább. Kép­zeljük csak el, hogy az ételünkre szálló légy előzőleg esetleg ürülé­ken mászkált és nyalakodott. A nem eléggé híg táplálékot ugyanis nyálával és szájszervének elvasta­godó, seprűszerű végével fellazít­ja, majd felnyalja. Semmi esetre se tűrjük meg a köze­lünkben, üldözzük, irtsuk minden lehetséges módszerrel. Ha undoro­dunk a szétlapított légy látványá­tól, hajtsuk ki egy rongydarabbal az ablakon. A szaporodását lehetővé tevő anyagokat távolítsuk el laká­sunk, házunk, ablakaink közeléből. CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Ne hallgasson, ne tűrjön Pedagógus jeligére: „A fi­am ötödikes, és eddig sze­retett iskolába járni. Most ■ viszont húzódozva megy, különösen akkor, ha matematika órájuk van. Sajnos a tanár na­gyon goromba velük, volt már rá példa, hogy megverte a gyere­ket, mert nem tudott megoldani egy példát a táblánál. Rendsze­resen megalázza öt az osztály előtt. Mások is panaszkodnak rá. Nem akarom a fiamat kivenni az iskolából, de pszichológushoz sem hordani. Mit tegyek, hogy megvédjem őt?" » Rögtön azzal kezdem, hogy a pedagógusnak nem szabad megvernie a gyereket, ha ez • mégis megtörténik, akkor azonnal konzultáljon az osztály­főnökkel, majd az igazgatóval. Hans Zulliger svájci származású pszichoanalitikus szemléletű pe­dagógus kifejti, hogy mint bárki más, a pedagógus is bizonyos szükségleteinek kielégítésére tö­rekszik munkája révén. Ő három pedagógustípust különböztet meg. A zsarnok típusú nevelőt, akinek múltjában többnyire szo­morú emlékeket találunk. Gyer­mekkori megalázásainak kom­penzációja vagy reakcióképződ­ménye a hatalomvágy, amely azonban gyávasággal párosul. Tulajdonképpen felnőtteken sze­retne zsarnokoskodni, de ahhoz nincs bátorsága, ezért megy ne­velőnek. Az érzelmes típusú pe­dagógus, aki a gyermekhez túlfű­tött emóciókkal kötődik, hajla­mos a kivételezésre, mások eluta­sítására. Egész magatartását a viszontszeretetre, a népszerűség­re törekvés jellemzi. A harmadik nevelőtípus rendelkezik a vezetés tehetségével. Nem maga az esz­ményi tökéletesség, de közvetíte­ni tudja az eszményeket. Szigorú­an ragaszkodik a követelmények­hez, de elnéző a gyermeki hibák megítélésében. Függ Zsuzsa kivá­ló szociológus egyik tanulmányá­ban olvashatunk, talán e harma­dik nevelőtípusba besorolható pedagógussal egy beszélgetést, amely igen tanulságos és így szól: „Kiváló - 3-4 évvel a nyugdíj előtt álló - gyakorló kollégával beszél­gettem: - Nézd! Az oktatás mér­hető. A felügyelet arra kíváncsi, hogy mit tudnak a gyerekek. Meg arra, hogy passzol-e a tanmenet a naplóval, a tantervvel. Van-e óra­vázlat, sokoldalú volt-e a szemlél­tetés, nagy volt-e az aktivitás, mi­lyen a dekoráció a falon stb. Hogy én mit tudok a „gyerekeimről”, hogy nevelem őket, erre nemigen kíváncsi senki. Aki felmondja a tantervet és tűzijátékot rendez a vendégek előtt az új eszközökkel, az a kiváló tanár (...) hozzám csak visszajárnak tömegesen a volt tanítványaim, mert van mon­danivalójuk 5-10 év után is. Tu­dod, néha szánalmasan gyerme­teg óralátogatási jegyzőkönyve­ket írok alá, olyat, aminek a látott órához kevés köze van. Vagy mert a látogató végig beszélget, alszik, vagy nem tudja leírni, amit látott. A nevelésemet még senki sem értékelte... Igaz, nehe­zen mérhető, meg ezt nem lehet loholva, futtában megtenni. Őt valahogy eddig, több évtized alatt, elkerülték a kitüntetések. Lehet, hogy messze van a pikszis- től... Van ilyen... meg olyan is, aki már alig fér tőlük, annyira nem, hogy nem is nagyon tud a Lacik­kal, Karcsikkal, Gáborokkal mit kezdem...” A fentiek értelmében javasolható lenne, hogy pedagó­giai pályára olyan személyiségű embereket kellene felvenni, akik­nek az érzelmi intelligenciahá- nyadosa (EQ) magasabb az értel­mi intelligenciahányadosától (IQ). A család mindenek felett Házasság? jeligére: „21 éves fiú vagyok, semmi kedvem megnősülni. Kü- ■ lönben is úgy tartom, hogy nincs szükség a házasságra. Vala­hol olvastam, hogy a svédek kommunákban élnek. Nekem ez tetszik, és én is úgy szeretnék él­ni. Beleborzongok, ha arra gon­dolok, hogy egy nő mellett kell leélni az életemet. Mi a vélemé­nye a kommunákról?" Én azt javaslom, hogy jó so­káig ne is nősüljön meg. Kommunákban való együtt- • élési forma valóban Svédor­szágban volt kezdeményezés a házasság intézményének megújí­tására, de nem vált be. Többek között azért nem, mert a „család” alapfunkcióit nem sikerült meg­teremteni úgy, hogy működőké­pes legyen. A család legfonto­sabb feladata a szocializáció, ami nem más, mint a társadalmi nor­mák elsajátítása azonosulás ré­vén. A család főbb szocializációs funkciói a következők: A család teremti meg a biológiai létfeltéte­leket (táplálkozás, ruházkodás stb.). A család tagjai között kiala­kult érzelmi kapcsolatok struktú­rája alakítja ki a gyermeki szemé­lyiségfejlődés érzelmi alapjait. Ézen belül a leglényegesebb az anya-gyermek kapcsolat, amely­nek zavara maradandó személyi­ségkárosodáshoz vezet. A család tanítja meg a nyelvet mint a kommunikáció eszközét. A csa­lád kondicionálja a szokásokat. A család képez interakciós teret a növekvő személyiség számára. A család a személyiségbe motiváci­ókat és ideálokat épít be. A gyer­mek a családban tanulja meg a szociális viselkedés mintáit, a szerepeket. A szerepek bizonyos társadalmi helyzetekben köve­tendő viselkedések előírásai. A szerepek személyiségbe épülésé­nek mechanizmusa az azonosu­lás. A család tanítja meg a gyer­meket az affektiv feszültségek Dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus (pl. agresszivitás) szocializált, vagyis szublimált megoldási módjára. A család szocializációs típusai abban különböznek egy­mástól, hogy szocializációs funk­ciójukat másképp gyakorolják. Szocializációs típusonként más és más a szülő-gyermek kapcso­lat emocionális tartalma, mások az érintkezés formái, a nevelés­ben érvényesülhet a tekintélyel­vűség vagy a demokratizmus, mások lehetnek a büntetés vagy a jutalmazás formái. A motiváci­ók és ideálok, amelyeket kisgyer­mekkorban a család épít be a sze­mélyiségbe, szocializációs típu­sonként szintén különböznek. Kedves fiatalember, bármennyire nem tetszik is Önnek a család, a házasság intézménye, el kell fo­gadnia azt, hogy még jobbat nem találtak ki helyette. Unokatestvérek házassága Félelem jeligére: „Az uno­kafivéremhez akarok férj­hez menni. Nem lesznek ■ egészségkárosult gyerme­keink?” ( Egészségügyi szempontból az unokatestvérek házassá­gát akkor lehet kifogásolni, • ha a családban halmozot­tan fordulnak elő bizonyos örök­letes ártalmak. Ilyen fokú ro­konság esetén ajánlatos orvos­genetikus véleményét kikérni, aki különböző vizsgálatok alap­ján meg tudja mondani, hogy nagyjából mekkora a valószínű­sége a születendő gyermek eset­leges öröklődő betegségének. Mellékesen jegyzem csak meg, hogy Hitler is első unokatestvé­rek házasságából született. (A rajz a szerző munkája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom