Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-04 / 3. szám, szombat

CSALÁDI KÖR HETVÉGTMAGAZIN| 2003. január 4., szombat 7. évfolyam, 1. szám „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredói elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) „Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold vüága. ” (Arany János) A törvény megszabja, nem a gondozók, a gondozásra szorulók életét kell segíteni, így a testi-szellemi fogyatékos gyermek édesanyja nem kaphat mosógép-vásárlási támogatást Elvesznek a paragrafusok rengetegében PÉTERFI SZONYA atyi csak ül a széké­ben, odaszíjazva, hogy le ne csússzon. Hol harapdálja, hol kiköpi a cumiját, és néha mosolyra hú­i. Nem tudni, elége­dettségében rikkant egy nagyot, vagy a nemtetszését fejezi ki. Ti­zenegy éves. Édesanyja elmondása szerint ami­kor megszületett, teli tüdőből sír­va jelentkezett a világra. Az orvosi zárójelentésben viszont az áll, hogy éleszteni kellett, oxigénhiá- nyosan született. Hogy mit mond­tak, illetve mit nem mondtak az orvosok a kismamának, ennyi idő elteltével kár firtatni, a tények ön­magukért beszélnek: a kisfiú két­éves koráig szinte nem is mozgott, háromévesen üvegből lehetett csak táplálni. Állapota kissé javult a dénesdi rehabilitálás után, ered­ményként könyvelhető el, hogy megtanult nyelni. - Kanállal ete­tem hároméves kora óta, de a táp­lálékát pépesíteni kell. A darabos étel nem is megy le a torkán. An­nak ellenére, hogy az orvosok sze­rint nem lát, nem mozdulhatok mellőle, megérzi az egyedüllétet - ecseteli a helyzetet Bognár Mária, miközben fia arcát simogatja. - A mi gyerekünk, ilyennek szeretjük. Eszünkbe sem jutott, hogy intézet­be adjuk, vállaljuk napi 24 órás gondozását. A baj az, hogy hoz­zánk hasonlóan a beteg gyereket nevelő szülők nem ismerik jogai­kat, fogalmunk sincs, milyen segít­séget kérhetünk - veszi át a szót a családfő, és röviden összefoglalja kifogásait. Felesége a magatehetetlen gyer­mek gondázásáért 3500 koronás járadékot kap, holott 6 ezret is kaphatna, ha tudta volna, mikor kell beadni az új kérvényt. Csak hát nem jártasak az ügyintézés­ben, nem tudnak eligazodni a pa­ragrafusok rengetegében sem. Nem egyszerű feladat a gondozási segély intézése, hiszen hol Gútára, hol Komáromba kell utazni az ira­tokért, az iratokkal. Ami nem csu­pán költséges, hanem időigényes is. A rossz közlekedés miatt. - Ha a gútai szociális osztályon kell intéz­kednem, 5.30-kor indulok Csicsó- ról, de 6.45-ig a csatlakozásra Nemesócsán kell várakoznom. A feleségem a gyerekkel nem képes buszozni, autónk viszont nincs. Komáromba ugyancsak nehezen jutna el, a gyerek kocsijának mére­te, a cipekedés miatt. Mi nem kap­hatunk személyautó-vásárlási hozzájárulást, nekünk nem jár, mert Matyit nem hordjuk gyer­mekközösségbe. Szívesen bead­nánk, de helyben ilyen nincs. És fürdőszoba-átépítési támogatást sem adnak, holott a meglevő csak provizórikus, alkalmatlan a maga­tehetetlen gyerek ellátására. Mo­sógép-hozzájárulás is csak akkor járna, ha Matyi egyedül képes len­ne elvégezni a műveletet. De mert a 16 éves háztartási gép nem mos­sa ki rendesen a holmit, rengeteg áramot fogyaszt, és gyakran el­romlik, a feleségem kézben mossa Matyi ruházatát. Mivel pelenka­használatra kényszerül, nem kell magyaráznom, mennyire fontos ügyelni a tisztaságára. Bár a pe­lenka kiírása az ideggyógyásznak »Nekünk nem ügyintézőre, hanem információkra van szükségünk, és megfelelő támoga­tásra. Mi akarjuk felnevelni, nem mondunk le róla!« köszönhetően zökkenőmentes, a kiváltása már körülményes. Mert van, ahol 160 koronás hozzáfize- tést kérnek. A legközelebbi, a leg­elérhetőbb patikában váltjuk ki, hiszen Matyit nem lehet egyedül hagyni. Nagyon bánt, de a házunk korszerűsítése is lassan halad, ugyanis huzamosabb ideig mun­kanélküli voltam. Most az erdé­szetben dolgozom, de félő, hogy tavaszig ismét segélyen maradok - elemzi a család helyzetét Bognár Gyula. Az új szociális törvény értelmében Bognár Mária valóban 6000 koro­nát kaphatna fia gondozásáért, de ehhez kérvényt kell benyújtani, nem is szólva a különféle igazolá­sok beszerzéséről. Hiába magate­hetetlen, testi-szellemi fogyatékos a gyermeke, károsodása nem ja­vulhat, az illetékes hivatal felülbí­rálja egészségi állapotát. Nem elég a szakorvosi igazolás, személye­sen akarják látni akkor is, ha be­tegsége visszafordíthatatlan. - No­vember elején beidéztek a komisz- szió elé, ahová Matyi nélkül men­tünk. Tudatták, látniuk kell a gye­reket. Nagy nehézségekkel ugyan, de november 25-én megjelentünk, nem is tudom, ránéztek-e egyálta­lán. Amikor megkérdezték, milyen juttatásra tartanánk igényt, csak ámultunk. Mintha tudnánk, mihez van jogunk?! Amikor pedig sorolni kezdtük, s szóba hoztuk a mosógé­pet, a fürdőszobát, elutasítottak. Közölték, esélyünk sincs az autó- vásárlási hozzájárulásra, holott amíg volt kocsink, kirándultunk, sorra látogattuk az ismerősöket. Mi nem dugjuk el a világ elől gyer­mekünket, elvégre nem szégyen a betegség - magyarázza az édes­anya, majd megjegyezi, megtudta viszont, hogy Matyi ügyintézőt kaphatna. - De kérdem én - mondja szinte sírva -, ki ismeri jobban, mint én, aki 11 éve nem mozdulok mellőle? Nekünk nem ügyintézőre, hanem információk­ra van szükségünk, és megfelelő támogatásra. Mi akarjuk felnevel­ni, nem mondunk le róla, nem kér­jük intézeti elhelyezését, amely biztosan jóval drágább, mint a csa­ládoknak juttatott gondozási se­gélyösszege! Az iratok olvasása közben egy fö­löttébb furcsa is a kezembe kerül. Szeretném hinni, hogy Bognárék csak tévedésből kapták, hiszen Matyi beleegyezését és aláírását kérik ahhoz, hogy anyukája gon­dozhassa! Mivel a munkaidő letelte után ér­tünk csak Komáromba, telefonon érdeklődtünk Bognárék esete fe­lől. A Komáromi Járási Hivatal szociális osztályának alkalmazott­ja elmondta, nem bírálhatják felül a törvény minőségét, nekik végre kell hajtaniuk a benne foglaltakat. És mert a Komáromi járásban több ezer kérvényezőt kell felülbírálni, az ügyintézés az érintetteknek las­súnak tűnhet. Ha viszont Bognárné jelezte volna, hogy kép­telen megjelenni a fiával, ők láto­gatták volna meg Csicsón. Igaz, ezzel az ügyintézés jobban elhú­zódna. Tájékoztatott arról, a kér­vényezőnek kell ismernie a törvé­nyeket, előírásokat, tudnia kell azt is, milyen kompenzációkra lenne szüksége. Az elhangzottakat alátá­masztotta a szociális osztály meg­bízott vezetője is. A törvény ugyanis megszabja, nem a gondo­zók, hanem a gondozásra szorulók életét kell segíteni. A testi-szellemi fogyatékos gyermek édesanyja ép­pen ezért nem kaphat mosógép­vásárlási támogatást, mert a tör­vény értelmében munkájának megkönnyítéséhez a társadalom nem járul hozzá. Az eddigi juttatá­si rendszer módosítása januárban feltehetően nagyon felborzolja a kedélyeket, hiszen számos járadék megszűnik, illetve az anyagi támo­gatás mértéke csökken. zódik a száj „A mi gyerekünk,ilyennek szeretjük" (Somogyi Tibor felvételei) Való világ, a hivatali show NAGY ILONA Itt a tét a lét. Tudta ezt emberünk, mikor kezében a felmondással a munkanélküliek hivatalába be­ment. El is kezdődött a show. Ez a felmondás nem érvényes, a feltüntetett paragrafus már hatá­lyát veszítette. Megbotránkoztató egyes vállalkozók tájékozatlansá­ga ezen a téren! Hosszú sípszó - utazás a cégbe. Szócsata a vállalkozóval, fenyege­tés, az emberünk számára előnyte­len kiegyezés. Hiába kérné a há­rom hónap felmondási időt, a két hónapnak megfelelő lelépő össze­get, tényként közlik, a cégnek csak adóssága maradt. Pereskedhet, ha úgy tartja kedve, akár évekig is. Közben a megtakarított fillérek gu­rulnak- hasztalan munkakereső körutak, hirdetésekre telefonok. A hivatalban már el is fogadták a jelentkezési ívet, már csak a cégnél eltöltött idő és a kereseti kimuta­tás kell. Hogy miért nem közölte a hivatalnoknő ezt már első alka­lommal? Újra mehet a céghez, de már csak zárt ajtókat lel. Hosszú sípszó. írásban kérik. Közben he­tek múlnak. A fenyegető levelek halmozódnak-kikapcsolják, el­zárják, leszerelik. Beköszöntött a nagyböjt ideje is. A hivatalnoknő gúnyos szájrándí- tással tárja szét a karját - embe­rünk önmegtartóztatást gyakorol. Nincs mit tenni, várni-várni. Végre beiktatják, a pénz csak visz- szamenőleg valamikor. Sok-sok sípszó után kijön a hivatalból. Ré­szese egy show-nak, a való világá­nak, amelyben csak vesztesek sze­repelnek. ÍRÓ OLVASÓK

Next

/
Oldalképek
Tartalom