Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-29 / 23. szám, szerda

A szállító BEMUTATÓ ár a Yámakasin és a M Taxi második részén is érezhető volt, hogy a jobb napokat is lá- ^m tott francia rendező, Luc Besson forgató­könyvírói és produceri minőségében kezdi elveszteni humorát, és a csa­varos történetek iránti vonzalma is apadóban. A korai Besson-munkák e jellegzetes összetevőinek pótlására a filmes polihisztor mind nagyobb ro- konszenwel fordult az erőteljes ak­ciójelenetek terítése felé, ami pénz­ügyi értelemben ugyan szépen ho­zott a konyhára, mégis elerőtlenítet- te produkcióit. A szállító a fenti trend reprezenta­tív darabja: Besson a forgatókönyv csupán első néhány lapjának ki­dolgozására szentelt néminemű energiát, a fennmaradó részt pe­dig sűrűn záporozó akciókkal töl­tötte ki. Frank Martin (Jason Statham - A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső; Blöff) exzsoldos Dél-Franciaországban él, viharos múltjához képest vi­szonylagos békében. Szállítóként dolgozik, ami annyit tesz, hogy bármilyen tárgyat vagy személyt bárki megbízásából, bárhonnan bárhova elszállít megfelelő díjazás ellenében. Frank magának tartja fenn a jogot az egyes akciók lebo­nyolításának mikéntjét illetően, és mindenkor az általa meghozott alapszabályok szerint jár el. Ezek közül a legfontosabbak: sohasem akarja tudni, kinek és mit szállít. Amikor egy alkalommal vét paran­csolatai mindegyike ellen, nagy veszélybe kerül: nem csupán arról van szó, hogy ezek után eléggé meg nem vethető módszerekkel próbálják likvidálni őt az élők so­rából, ráadásként még egy keleti szépség is a nyakába szakad, aki­vel - legalábbis eleinte - aztán végképp nem tud mit kezdeni. A szállító szinte teljes leltárát adja Besson korábban kikísérletezett öt­leteinek, viszont jóformán semmi új­donsággal nem rukkol elő. A konf­liktus felvezetésétől jó egyórás, lan­kadatlan csihipuhi veszi kezdetét - aki kedveli az ilyesmit, annak bátran ajánlható a film. (Tutajos, est) A szállító (The Transporter), szí­nes feliratos francia-amerikai krimi, 94 perc, Rendezte: Cory Yuen Szereplők: Jason Statham, Qi Shu, Francois Berléand, Matt Schulze, Ric Young Pozsony, Pólus A csúnya tettet egy kelet-európai fegyverkereskedő viszi véghez, ám mint mindenkinek, neki is van gyenge pontja Én, a kém BEMUTATÓ udapest végre a mi­B énk. És Hollywoodé - úgy, ahogy már rég szerettük volna. Volt már Nyugat-Berlin és rengeteg féle fővá­ros, esetenként olyan is, ami talán nincs is rajta a térképen. Most mégis újra régi színében pompá­zik: Gellért-szálló, Lánchíd, Vár, Budavári sikló, Mátyás templom, Rakpart, Erzsébet-híd... A nemrég bemutatott Halj meg máskor! James Bond-filmből már megismerhettük, milyen gyönyörű is egy láthatatlan autó a csúcsszuper Aston Martinnak kö­szönhetően. Jelen esetben nem egy gépjárműről van szó, hanem egy láthatatlannak vélt szupertit­kos repülőről, melyet rosszfiúk lo- vasítanak meg. A csúnya tettet egy kelet-európai fegyverkereskedő vi­szi véghez, ám mint mindenkinek, neki is van gyenge pontja, neveze­tesen a sport. Bár számára a kosár­labda a csúcs, más tájakra is öröm­mel elevickél - ilyen például a boksz. A profi boksz. Kedvence a mindenkit legyőző, táncoló (nem Kokó!) Kelly Robinson (Eddie Murphy). Ezzel a hatóságok is tisz­tában vannak, ezért igyekeznek mindent bekalkulálni akciójukba: Alex (Owen Wilson) jól szervezett csapata (CIA, FBI, Interpol, stb.) csapdát állít, hogy visszaszerezze a milliókat érő ketyerét, egyúttal rács mögé juttassa a gazfickót. Be­szervezik hát Kelly Robinsont, Alex pedig edzőnek álcázza magát, és indulhat a „kikémlelés” - termé­szetesen nem vérre menő akciók formájában (bár akad néhány jobb jelenet), de az Én, a kém a poénok szállítása mellett a látványra is koncentrál. Nem is lehet ez más­ként, ha a főszerepben Eddie Murphy brillírozik, aki ezúttal is csak nyomja a sódert és poénkodik, ráadásként bokszol és kémkedik. Hosszú idő óta újra van fővárosa Magyarországnak és újra öröm (talán) itt forgatni. Remek érzés látni az akciójeleneteket a rakpar­ton, a Halászbástyán, a robbaná­sig feszült helyzetet a Gellért-für­dőben, s végül a Lánchíd is egy­ben marad - bár talán nehezen bírná el a zárójelenetben látható (már látható) repülőcsodát az egyik tartóoszlop tetején. A sze­replőválasztás is jó: Eddie Mur­phy láthatóan kigyógyult Pluto Nash figurából s régi önmagát hozza. Owen Wilson bár talán va­lamivel gyengébb, egy Ellenséges terület-szerű akciófilm minden bi­zonnyal jobban fekszik neki, mint az efféle komédiázás. Az ügynök­nő szerepében feltűnő Famke Janssen pedig már puszta megje­lenésével is elkápráztat - pláne, ha még mutat is magából vala­mit... Humoros jelenetekből nincs hiány, ezeket szerencsére a komolyabb melléfogások sem tudják beárnyé­kolni. Ilyen például az amerikai saj­tótájékoztató, ahol a nemzetközileg ismert TV-s csatornák (HBO, FOX stb.) mikrofonjai mellett ott virít az egyik hazai kereskedelmi adó emb­lémája is. Ellensúlyozásként viszont meg lehet említeni a Q-féle kelléke­ket is megszégyenítő, kontaktlen­cseként működő kamerát, melynek óriási szerepe van egy udvarlási je­lenetben - ehhez persze elengedhe­tetlen Eddie Murphy játéka is. Az Én, a kémen, ha az ember nem is röhögi magát halálra, de legalább a pesti jeleneteken kellemeseket fog derülni. Jó látni olyat, amilyet ame­rikai filmekben ritkán: Budapestet Budapestként, (mozinet) Én, a kém (I Spy, színes), ameri­kai film, 96 perc, Rendezte: Betty Thomas, Szereplők: Eddie Murphy, Owen Wilson, Famke Janssen, Malcolm McDowell Győr, Cinema City; Miskolc, Cinema City; Nyíregyháza, Hoollywood Multiplex A sors úgy hozza, hogy az újdonsült feleség „véletlenül" szemtanúja lesz a hűtlenkedésnek, s az őt ért sokkért, szégyenért csupán egy válás, és a ropogós bankók kárpótolhatják Szívtiprók BEMUTATÓ anya és lánya, még ha akar­nának se tud­nának meg­szabadulni egymástól, ugyanis egymáshoz láncolja őket kissé szokatlan közös munkájuk. A rutin egyszerű, ám ez a pénzke­reseti forrás korántsem nevezhe­tő tisztességesnek: Maxine, Angela, Ulga vagy akárhogy is hívják (Sigourney Weaver) férj­hez megy egy meglehetősen gaz­dag, magányos férfihez. Ekkor jön a képbe a fiatal és szexis Wendy, Page vagy ha úgy tetszik, Jane (Jennifer Love Hewitt), aki a balul sikerült nászéjszaka után el­csábítja a már kellően feszült fér­jet. A sors úgy hozza, hogy az új­donsült feleség „véletlenül” szemtanúja lesz a hűtlenkedés­nek, s az őt ért sokkért, valamint szégyenért csupán egy gyors vá­lás, és nem utolsósorban ropogós bankók kárpótolhatják. Miután sikeresen végeznek egy mellékállásban kisstílű gengsz­terként tevékenykedő autókeres­kedővel (Ray Liotta), a bomba­biztos páros későbbi karrierjét ve­szély fenyegeti: a lány ugyanis már elég érettnek érzi magát ah­hoz, hogy külön utakat járjon. A szerelmi ügyek mellett az élet egyéb kérdéseiben is valamilyen frappáns, és kellően lehangoló ta­nácsokat magából megállás nél­kül ontó anya végül rábeszéli ta­nítványát egy utolsó nagy dobás­ra, mely több, korábban be nem kalkulált fordulatot hoz. A jobbára helyzetkomikumokra építő Szívtiprók szerez néhány kellemes percet a nézőnek, kö­szönhetően a fordulatokban gaz­dag cselekménynek és a nagysze­rű színészeknek: elsősorban a rég nem látott Sigourney Weavernek és a bunkó milliomost megformá­ló Gene Hackmannek. Nagy kár, hogy a rendező, David Mirkin (Romy és Michelle) egyszerűen nem tudta befejezni filmjét, így a könnyed, másfélórányi szórako­zást valamivel több, mint kétórás­ra nyújtotta. Roppant zavaró to­vábbá a háttérben John Debney zeneszerző munkája, aki szemér­metlenül lekoppintotta az Ameri­kai szépség jól sikerült dallamait, így akarva-akaratlanul is gyakran Sam Mendes nagyszerű alkotását juttatja eszünkbe, (mozinet) Szívtiprók, Heartbreakers, szí­nes, amerikai film, 123 perc, Ren­dezte: David Mirkin, Szereplők: Gene Hackman, Jennifer Love Hewitt, Ray Liotta, Sigourney Weaver, Anne Bancroft, Jason Lee, Jeffrey Jones Pozsony, Pólus Konfliktusos felvezetés - jó egyórás, lankadatlan csihipuhi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom