Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-28 / 22. szám, kedd
22 TÉMA: AGYHÁRTYAGYULLADÁS ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 28. (Képarchívum) A meningococcus főként a téli idényben terjed, mivel többet tartózkodunk zárt, szellőzetlen helyiségben Emberhez alkalmazkodó vírus Az időszakosan fejét felütő meningococcus okozta agyhártyagyulladás-járványt a sajtó jó része szenzációként kezelte, és ma is kiemelten foglalkozik napjaink szórványos eseteivel. Miután több megalapozatlan kritika, félreérthető megfogalmazás is napvilágot látott, célszerű ismertetni a kórokozó jellemzőit és az ellene való védekezés tudnivalóit. PÉTERFI SZONYA A kórokozó hivatalos neve a Neisseria meningitidis, de a régi elnevezés, a meningococcus szakmai körökben is használatos. A meningococcus szigorúan emberhez alkalmazkodott kórokozó. A fertőzés azonban az esetek körülbelül 98 százalékában nem okoz megbetegedést, a kórokozó csak átmenetileg telepszik meg az orrgaratban. Mivel ilyen speciális helyen tapad meg, ahhoz, hogy terjedjen szoros kontaktusra van szükség. A coccushordozók 1-2 százalékában a kórokozó betör a véráramba, ezt a folyamatot nevezzük inváziónak. Ennek csak részjelensége a névadó gennyes agyhártyagyulladás, a meningitis, a betegség során szepszisről van szó, melyhez keringési zavarok, szervi funkciók zavarai társulnak. Ez az úgynevezett koagulopátia, melynek jól felismerhető jelei a bőrvérzések. Ez magyarázza a magas halálozási arányt, mely elérheti az 50 százalékot is, holott a kórokozó érzékeny a penicillin (G)-re. A meningococcus, mint minden légúti fertőzés, a téli idényben terjed, mivel többet tartózkodunk zárt, szellőzetlen helyen. A kaszárnyákban kialakult járványban nincs szerepe a rossz fűtésnek, kialakulhatott volna jól fűtött leány- kollégiumban is. Meg kell említeni, mikor beszél a szakma járványról, ugyanis ez okozza a zavart a sajtó és a hatóságok között. Köznapi értelemben járványról akkor beszélünk, ha halmozottan nagy számú megbetegedés alakul ki egy adott időszakban, ám a WHO megfogalmazása szerint - ha összefüggésük igazolható -akár két eset is lehet járvány. Mit tudunk tenni? Járvány idején, vagy az invazív esetek környezetében nem alkalmaznak védőoltást, mert az immunitás kialakulásához 10-14 napra van szükség. Az egyetlen megoldás a coccus- hordozó állapot megszüntetése. Erre a penicillin vagy a kezelésre Az egyetlen megoldás a coccushordozó állapot megszüntetése. ma inkább használatos cepha- losporinok nem alkalmasak, csak a rifampicinfélék, melyekkel közel 100 százalékos gyógyulás érhető el. Mielőtt a védőoltás kérdésére rátérnénk, nézzük a kórokozót. Egyetlen stabil, nem variábilis komponense van: a polysaccharida tok. Szerencsére az ellene termelődő ellenanyagok védenek a fertőzéssel szemben. A meningococcust is a tok alapján tipizálják, tizenhárom toktípust ismerünk, de közülük csak ötnek van klinikai jelentősége: az A, B, C, Y és W-135-nek. Az A típus ázsiai eredetű, nem fordul elő sem Észak-Amerikában, sem Európában. Az utóbbi évekig Európában a B típus fordult elő, és fokozatosan előtört a C toktípus. Angliában a C-tokanyagot tetanusz toxoidhoz kötötték, és ezzel a vakcinával oltják kötelezően a csecsemőket (csak ennek van értelme, nem a betegek környezeti oltásának). A kérdés csak az, mikor kell bővíteni a vakcinát más toktípussal, mert az Y típus az Egyesült Államokban már elérte a 26 százalékos előfordulási arányt. Még folyik a B-tokanyag elleni vakcinatípus intenzív kutatása, olyan konzervatív proteint keresnek, melyre az immunválasz védő hatású. Ez nem könnyű feladat, hiszen a proteinek a meningococ- cusnál rendkívül variábilisak. A hazai katonai és civil egészségügy korszerűen és hatékonyan kezelte az utóbbi években jelentkező meningococcus-járványt. A meningococcusos agyhártyagyulladás elsősorban az öt-tizenöt éves gyermekeket fenyegeti Gyógyszerrel megfékezhető a kórokozó ÖSSZEFOGLALÓ A meningococcus nem kuriózumszámba menő kórokozó, hiszen az egészséges emberek mintegy 2-4 százalékának az orrgaratában föllelhető. Az első világháború idején kanadai katonák körében végzett felmérések szerint a tünetmentes baktériumhordozók aránya a járvány kitörése előtt 20-30 százalékra nőtt, s a járvány tetőpontján megvizsgált katonák 80-90 százalékának az orrgarat-váladékából került elő az említett baktérium. A járvány azonban nem korlátozódott a seregre, hanem a lakosságra is átterjedt, s a lakosok közül is áldozatokat szedett. A járványos agyhártyagyulladás írott története azonban jóval korábbi időre nyúlik visz- sza. Az első tömeges megbetegedés Genfben következett be, s M. Vieusseaux adott róla hírt 1805- ben. Egy évvel később az amerikai Medfieldben, majd 1806-ban és 1807-ben a porosz hadseregben tört ki járvány. Azóta a világ minden táján előfordultak tömeges megbetegedések, de bizonyos időszakokban egyik-másik országban vagy földrészen halmozódtak az esetek. Az Egyesült Államokban 1806 és 1830 között, Franciaországban 1837 és 1850 között, míg Európában 1854 és 1874 között volt járványos méretű ez a betegség, de később Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában is felütötte a fejét. Miért fenyegeti az agyhártyagyulladásjárvány főleg a katonákat és a tanulókat? Azért, mert a laktanyák és az iskolák viszonylag zárt közösségeiben a meningococcus könnyen átterjedhet az egészséges hordozókról a nem fertőzött személyekre, s ha adottak a megbetegedés feltételei (ha vírusos felső légúti fertőzés következtében meggyengül a védekezési rendszer ereje, ha nem megfelelő a táplálkozás, ha nagy a testi megterhelés stb.), ez az egyébként nem gyakori bajkeltő kórokozó támadásba lendül. Minthogy a meningococcus az orrgaratban húzza meg magát, a fertőzött ember a tüsszentéskor kifröcs- csenő orrváladékával vagy a levegőbe porlasztódó nyálával terjeszti e kórokozót. Mivel ez a baktérium a szervezeten kívül elég hamar elpusztul, a fertőzött orrgarat-vála- dékkal szennyezett tárgyakkal való terjedése eléggé valószínűtlen. A meningococcusos agyhártyagyulladás leginkább az 5-15 éves gyermekeket fenyegeti, de a csecsemők és a fiatal felnőttek is gyakran megbetegszenek. Ugyanakkor 45 éves kor fölött járványmentes időben csak ritkán fordul elő ez a betegség. A meningococcusszal való fertőződés az esetek java részében csak eny- hébb-súlyosabb orrgarat-gyulladást okoz, s annak gyógyulása után a kórokozó vagy eltűnik az orrgaratból, vagy ott marad, s tünetmentes ürítőjévé válik az ember. Nagyobb a baj, ha e baktérium a véráram révén elárasztja a szervezetet, vagyis vérmérgezés alakul ki, mert ebben igen gyorsan (akár agyhártyagyulladásra utaló tünetek nélkül is) meghalhat az ember. A betegség harmadik szakasza az agyhártyagyulladás, amely hajdan - a baktériumellenes gyógyszerek megjelenése előtt - igen nagy arányban szedte halálos áldozatait, de sajnos napjainkban is szed áldozatot. Különösen akkor, ha a pácienst nem kezdik a gyanú felmerülésekor azonnal antibiotikummal kezelni. A kezdeti szakaszban ugyanis a kórokozó gyógyszerrel könnyen megfékezhető, később azonban nemcsak a jelenléte, hanem a kártétele ellen is küzdenie kell az orvosoknak. Az agyhártyagyulladás diagnosztizálásánál radiológiai (koponya-CT) vizsgálatokat is végeznek (Képarchívum) A LEGGYAKORIBB KÉRDÉSEK Mi a betegség lényege? Az agyhártyagyulladás az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) fertőzéses megbetegedése. Vírus- vagy baktériumfertőzés okozhatja. A betegség komolysága és gyógymódja jelentős mértékben különbözik a vírusos és a baktériumos formában. A vírusos agyhártyagyulladás általában kevéssé jelentős, nem jár tartós tünetekkel. Általában egy-két hét alatt spontán gyógyul. A bakteriális forma („gennyes”) sokkal komolyabb. Agykárosodással, sőt halállal is végződhet. Mely baktériumok okozhatnak meningitist? Elsősorban három baktérium játszik szerepet kórokozóként: a Haemophilus influensae, a Neisseria meningitidis és a Streptococcus pneumoniae. A gyakorlattá vált gyermekkori védőoltások eredményeképpen a korábban legjelentősebb Haemophilus vezető helyét a jelenleg hazánkban is megbetegedést előidéző Neisseria vette át, a baktérium neve után a betegséget meningococcusos meningitisnek is nevezik. A kórokozó kiderítése a betegség kezdeti szakaszában nagyon jelentős, mert ennek alapján választanak antibiotikumot mind a beteg, mind pedig megelőző célzattal a környezete számára. Hol fordulnak elő a kórokozók? Világszerte előforduló betegségről van szó, mivel a kórokozók minden emberi közösségben megtalálhatók. A legyengült immunrendszerű embereknél azonban áttörhetik a nyálkahártya falait, és a vérrel a liquorba kerülhetnek. A kórokozóktól az idegrendszer hármas hártyája begyullad, sőt be is gennyesedhet. Hogyan lehet elkapni a betegséget? A baktérium fertőzött személy orr- vagy torokváladékával való közvetlen érintkezéssel kerülhet át ránk. Szerencsére a kórokozóknak nem nagy az áthatolóképességük, tehát közös helységben tartózkodás, vagy egyszerű testérintés nem terjeszti a megbetegedést. Melyek a betegség tünetei és lehetséges szövődményei? A közös tünetek: magas láz, fejfájás és merev tarkó. A tünetek néhány óra alatt is kialakulhatnak de a tünetegyüttes kialakulásához általában egy-két nap szükséges. További tünetek lehetnek: nátha, hányás, fény- érzékenység, zavartság, aluszékonyság. A kifejlettebb formákban rohamosan terjedő bőrkiütések is megjelenhetnek. A kifejlett formák gyakorta okoznak agykárosodást, kómát, néha halált. A túlélők gyakran szenvednek hosszú távú következményektől is (halláskárosodás, szellemi visszamaradottság, érző vagy mozgatóbénulás). Hogyan diagnosztizálják és gyógyítják a betegséget? Gerinccsapolásnál vett liquormintából kitenyésztett baktériumtörzsek elemzése adja a pontos diagnózist. Ez a megfelelő antibiotikum kiválasztásához is segítséget nyújt. A korai stádiumban felismert betegség általában szövődmények és hosszú távú károsodás nélkül gyógyítható. Mennyire elterjedt a betegség? Az USA-ban és Nyugat-Európában csak elszórt esetek ismeretesek. Romániában az utóbbi években jelentősebb járványok zajlottak le, melyekbe többen belehaltak. A többi környező országban évente 10-30 eset fordul elő. A halálozási arány (ha más társult betegség nem járul hozzá) nagyon alacsony, évente egy-két eset. A legnagyobb járványok Afrikában fordulnak elő. Évente kb. 1 millió megbetegedést regisztrálnak a világon, és ennek kb. 10 százaléka halálos kimenetelű. A gerincvelő-csapolás után ki kell tenyészteni a kórokozót Káros a megelőző kezelés ISMERTETÉS A betegség szomorú aktualitása okán érdemes elöljáróban élesen elkülöníteni a vírusos és a bakteriális agyhártyagyulladást, míg az előbbi rendszerint jóindulatú, spontán gyógyul, a bakteriális folyamat 25-30 százalékban maradandó károsodás hátrahagyásával, hosszas kórházi kezeléssel gyógyul, vagy dacolva minden kezeléssel, kimutatható kórokozó nélkül az esetek kb. 10 százalékában halálos kimenetelű, életveszélyes, súlyos betegség. Ahhoz, hogy agyhártyagyulladás kialakuljon, a kórokozóknak át kell jutniuk a „vér-agy” gáton, ezen a fejlett szűrőrendszeren, ahol a gyógyszerek is fennakadnak. Ez még a gyógyítást is hátráltatja. A bevezető tünetek nem különböznek a heveny légúti fertőzésekétől, rendszerint ezek előzik meg az agyhártyagyulladás jellegzetes tüneteit, melyek a tartósan magas láz, az egész koponyára kiterjedő súlyosbodó fejfájás, hányás (hányinger nélkül) és a tarkó merevsége. Sőt tüneti epilepsziás rohamok alakulhatnak ki. Áz állapot 24-36 óra alatt súlyosbodik, de olykor ennél rövidebb idő alatt is kritikus állapotba kerülhet a beteg, az agyi ödéma, a nyúltvelő beékelődése révén keringés- és légzésbénulás révén halált okozhat. A meningococcus fertőzésre a fenti tüneteken kívül jellemzőnek tartják a delí- riumra, kómára való hajlamot, vérzéses eredetű apróbb-nagyobb ele mű bőijelenségeket, kiütéseket. A kórokozók bekerülhetnek az agyba a vérárammal, közvetlenül az orrgarat és melléküregi gyulladásaiban, ám sérülés után közvedenül is. Az agyhártyagyulladás diagnosztizálásánál gerinccsapolást, illetve radiológiai (koponya-CT) vizsgálatokat végeznek. A gerincvelő-csapolás után meg kell kísérelni a kórokozó kitenyésztését az antibiotikus kezelés érdekében. A szakirodalom nem tartja szükségesnek a fertőzött beteggel nem nagyon közeli kontaktust létesített személyek (pl. szájból szájba lélegeztetés, azonos közösségben élés, bölcsőde, laktanya) antibiotikumos megelőző kezelését, sőt felvetik ennek káros hatását, ha elfedheti a kibontakozó meningitis jellemző tüneteit. (A már említett vér-agy gát a szokásos adagban adagolt antibiotikumokat oly kis mértékben engedi át a fertőzött területre, hogy gyógy- hatás nem alakulhat ki. Az antibiotikumokat kórházban kizárólag infúziós formában, igen nagy adagban kell adni! A betegség megelőzésében a védőoltások mellett a személyi higiénés követelmények betartása, vitamindús, mennyiségileg és minőségileg is megfelelő táplálkozás, az immun- rendszer épségének fenntartása, közösségben a megfelelő öltözködés, a betegek elkülönítése, egyéni védőeszközök alkalmazása (pl. arcmaszk) jut fontos szerephez és veheti elejét a járvány kialakulásának.
