Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-28 / 22. szám, kedd

13 ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 28. TÉMA: VÁCLAV HAVEL ÁLLAMFŐ TIZENHÁROM ÉVE Václav Havel, aki íróként soha nem vágyott politikai közszereplésre, visszavezette Csehországot a civilizált világba Elköszön a farmeros államfő Drámáit, tanulmányait, köz­életi publikációit főleg a het­venes évektől jobban ismer­ték Magyarországon és Len­gyelországban, mint odaha­za. Ekkor már Nyugaton kivá­ló gondolkodóként, esszéista­ként, a liberális polgári érték­rend egyik markáns egyénisé­geként ünnepelték. Mind­eközben a husáki Csehszlová­kiában tiltották a műveit, őt pedig üldözték, és többször bebörtönözték. Pedig ahogy a prágai vár sörözőjében, a Vikárkában két évtizeddel ké­sőbb újságírók előtt is több­ször elmondta: egyáltalán nem vágyott politikai közsze­replésre. SZILVÁSSY JÓZSEF Nagypolgári családban, a masaryki humanizmus eszmei környezeté­ben nőtt fel. Szellemi érése a hat­vanas évekre esik. Ekkor mutatják be első színművét, a Kerti ünne­pélyt, és más alkotásait is megtűrik Prágában. Publicistaként és az író- szövetség tagjaként eléggé távol tartja magát az 1968-as események fő sodrától. Valójában a Kreml felől fújó fagyos szelek, a husáki meg­torlások acélozták elszántságát és morális erejét. Ekkor döbbent rá végérvényesen, hogy azért a morá­lis értékrendért, amelyet irodalmi alkotásaiban, esszéiben képvisel, a közéletben is ki kell állnia. Ezek­ben az években válik a Prágához közeli hétvégi háza, a Hrádecek (váracska) a cseh másként gondol­kodók egyik találkozóhelyévé és szellemi központjává. Itt születik meg a Charta ‘77 polgárjogi moz­galom gondolata és kiáltványa. A gorbacsovi peresztrojkától is ir­tózó rendszer iparkodott, ám min­den brutalitása ellenére is képtelen volt elnémítani a csehszlovákiai másként gondolkodókat, habár Havelt is többször lecsukatta. El­mondása szerint a börtönben is megérezte a kedvező változások előszeleit, hiszen a hetvenes évek végén még a rendszer egyik konok ellenségének tartották, és szinte minden fegyőr valóságos kapcájá­nak tekintette. Néhány hónappal a rendszerváltás előtt azonban fogva tartóinak a többsége már szinte ké­nyeztette őt. Például addig nézhe­tett tévét, ameddig csak óhajtotta, habár ebben a kegyben nem volt sok köszönet, hiszen néhány régi filmen kívül csak silány ideológiai adások jelentek meg a képernyőn. Havel baráti beszélgetések során és nyilvánosan is többször hálásan emlékezett vissza arra a morális és egyéb segítségre, amelyben ezek­ben a sötét esztendőkben a ma­gyarországi másként gondolko­dóktól és műfordítóitól kapott, akik közül több személyiséggel máig baráti kapcsolatot ápol. Nyolcvankilenc novemberében a bársonyos forradalom vezéralakja­ként egyik megalapítója a rend­szerváltó Polgári Fórumnak. A pol­gári elveket valló Havel itt köt poli­tikai szövetséget a reformkom­munistából szociáldemokratává érett Dubcekkel, akit Gustáv Husák a hetvenes évektől ugyancsak kitil­tott a közéletből, és ha nem is bör­tönbe, de valóságos házi őrizetbe kényszerítette őt. Mindketten az ál­lamfői poszt várományosai, végül a szlovák politikus házelnök lesz, Havelt választják köztársasági el­nökké. Néhány hónapra művész­emberekből verbuválódott baráti körét nevezte ki különböző hivata­lok élére. Ók is - akár csak Havel - egy ideig farmerbem, nyáron rövid­nadrágban jártak munkába. És rol­lerrel száguldoztak a várban.- Ennek gyakorlati oka volt. A kommunista rezsim amolyan szo­cialista barakká silányította a cseh királyok és az első köztársaság ál­lamfőinek székhelyét. Iszonytató- an hosszú folyosókon loholtunk, sokszor a telefonok sem működ­tek, ezért határoztunk úgy, hogy rollerokkal igyekszünk csökkente­ni az irodák közötti távolságokat, addig, ameddig nem teremtenek itt emberi körülményeket. Emlék­szem, Martina Navrátilová, a híres teniszezőnő Amerikából küldött egy remek járgányt, amelynek cso­magtartója és fékje is volt - mesél­te nemrég Bára Stepánová neves cseh színésznő, aki azokban a ro­mantikus időben, az elnök hivatal- vezetője volt. Másokkal egybe­hangzóan ő is az államfő egyik fontos érdemeként tartja számon, hogy ez a műemlék egy évtizednyi restaurálás után ma ismét a régi fényében ragyog. Egy amerikai cseh emigráns elevenítette fel a minap az újdonsült csehszlovák ál­lamfő 1990 februárjában lezajlott első amerikai hivatalos látogatásá­nak történetét. - Kinyílt a prágai kormánygép ajtaja, megjelent Ha­vel és a nemrég Idnevezett minisz­terek. Mindannyian farmerban. Inkább hasonlítottak olcsó szóra­koztatóelektronikával üzletelő alakokra, mint közéleti személyi­ségekre. Azóta sok víz folyt le a Moldván. Ba­rátai szerint az államfő gyorsan be­lekomolyodott, sőt - súlyos betegsé­geit követően - belekomorodoft tisztségébe. Második házassága vaskos viccek, bulvárlapok pletykái­nak céltáblájává vált, amit az elnök nehezen viselt el, és több esetben becsületsértési perre ment a go- noszkodókkal. Politológusok és tör­ténészek feladata lesz elemezni, ér­tékelni Václav Havel államfői tény­kedésének több mint egy évtizedét. Annyi már ma is bizonyos, hogy kül­földön egyértelmű és magas fokú elismerés övezte eddigi államférfiúi teljesítményét. Odahaza éveken át minden mértékadó közvélemény­kutatás szerint a leghitelesebb köz­életi személyiség volt, habár sok bí­rálat is érte. Olykor azért, mert egyesek szerint túlontúl igyekezett beavatkozni a napi politikába, más­kor meg amiatt, hogy a szakmai mércét, morális szempontokat mel­lőzve állítólag a barátait nevezte ki fontos pozíciókba. Közismertek év­tizedes személyi ellentétei Václav Klausszal és Milos Zemannal. Több elnöki amnesztiája olyan ér­zést váltott ki Prágában, mintha az eltévelyedett, néhai cimboráit igyekezne megóvni a börtöntől. •Nemrég Madeleine Albright, a cseh származású amerikai exkül- ügyminiszter - akit Havel egyéb­ként sokáig utódjaként szeretett volna látni ebben a közjogi tiszt­ségben - éppen Prágában jelentet­te ki: - A csehek csak azt becsülik, ami közvetlen anyagi hasznot hajt. Václav Havel volt az, aki a Cseh Köztársaságot szó szerint vissza­vezette a civilizált világba. S azt a világot pedig idehozta. Ó rehabili­tálta a köztársaságot a világ sze­mében, és ezzel egyenrangúvá tet­te más fejlett államokkal Ezt az emberek nagy többsége nem tuda­tosítja, vagy éppenséggel úgy gon­dolja, hogy mindez nem is annyira fontos. Pedig totálisan tévednek. Az államfő csak akkor tűrte meg a rezidencián a higiénikusokat, ha külföldi hivatalos vendég érkezett hozzá Csiri, az elnök magyar szakácsnője SZLVÁSSY JÓZSEF A Havel házaspár tette őt népszerű­vé. Részben nekik köszönheti, hogy a Csiri név fogalom lett Prágában. Leginkább persze a saját szakácsmű­vészetének.- Családi örökség nálunk a főzéstu­domány, hiszen a nagymamám egy­kor neves budapesti személyiségek alkalmazottja volt, hetvenéves édesanyám pedig máig kiváló étele­ket készít. Nem csoda hát, hogy én is örököltem ezt a jó tulajdonságu­kat - kezdi monológját Kosíkné Ker­tész Irén, a csallóközi származású asszony. - A hetvenes években a po­zsonyi nagy ferenceseknél kezdtem szakácskodni. Ott ismerkedtem meg a fétjemmel, akivel nemsokára az akkori Csehszlovákia fővárosába költöztünk. Két ok miatt. Tágas la­kást kaptunk, s az is fontos volt, hogy Prágában soha senki sem üt­között meg azon, hogy magyar va­gyok, méghozzá büszke magyar. Már a görög nagykövetség szakácsa voltam, amikor az egyik állandó vendég, aki neves cseh művészet- történész és Havelék barátja volt, megkérdezte: nincs-e kedvem, az államfőnek és feleségének főzni? 1997 januárjában történt mindez, ekkor nősült meg másodszor Havel úr. Rövidesen igent mondtam. Fi­nom és szerény úriembert ismertem meg. Sosem vol^különleges óhaja. Mindöszsze arra kért, hogy pacalt, lencsefőzeléket és csőtésztát lehető­leg ne főzzek, mert állandóan ezek­kel etették őt a börtönben. A pozso­nyi kiflit és a krumplis lepényt imádta, meg a fűszereket. A do­hányzásról leszokott, de hiába fog­ták diétára az orvosok, az ízekben továbbra is forradalmár maradt. Mindig tartott a fiókjában vagy a zsebében fűszerórieményt, főleg borsot, amellyel minden ételt jól meghintett. Élmények? Kettőt emlí­tek a sok közül. 1997 karácsonyán cseh hallevest és kaprot készítet­tem, Molnámé módra. Vacsora után bekéretett Havel úr, és amikor beléptem a szobába, az egész baráti társaság felállt és tapsolt.- Csirike, ez fenséges volt - nyújtot­ta a kezét az államfő. Nem sokkal ezután Helmut Kohl látogatott az el­nöki rezidenciába. Kacsát rendeltek a házigazdák vacsorára. Végigmust­ráltam a csenevész prágai kínálatot, aztán hazautaztam Illésházára, és az édesanyám tömte szárnyasokból választottam kettőt. Azokat sütöt­tem ropogósra. Áradozott a német kancellár is. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy az államfő csak akkor tűrte meg a rezidencián a hi­giénikusokat, ha hivatalos vendég érkezett. Egyébként nem engedte, hogy tálalás előtt mintát vegyenek a kész ételekből és belekóstoljanak.- Én teljes mértékben megbízom a személyzetben - mondogatta. Két szép esztendőt töltöttem ott. Ezalatt a féljem kibérelt egy épületet, nem messze a Vencel tértől, s éttermet rendezettbe.- Hangulat Csilinél legyen a neve, amely magyar és szlovák ízeket, ételkülönlegességeket kínál - mon­dogatta. Én ráálltam. Mégsem bú­csúztam véglegesen az államfő csa­ládjától, mert ugyan már nem va­gyok a szakácsa, de többször eljött már ide. Akkor mindig sütünk po­zsonyi kiflit. Előfordult, hogy egy nagy kosárral adtam neki ajándék­ba. Legutóbb Dagmar asszony szüle­tésnapját ünnepelték nálunk, és az elnökné kivételesen borsos tokányt rendelt a férjének, s nem kímélő ételt. Hivatalos vagyok a leköszönő államfő búcsúfogadására is.- Családunk barátjaként hívom - je­gyezte meg legutóbb Havel úr.- De azért küldök neki most is má­kos süteményt. Amint belekóstol, megérzi, hogy most is, mint mindig, a lelkem is beletettem az ételbe - néz rám csillogó szemmel. Csiri, akit a Havel házaspár tett híressé (Somogyi Tibor felvétele) VÁCLAV HAVEL ÉLETÚTJA ♦ 1936. május 10-én született, gazdag vállalkozó családjában ♦ 1960-ban amolyan mindenesként: kulisszatologatóként, szervező titkárként és dramaturgként szerződtetik a Divadlo na Zábradlí kisszín- házban, ahol három év múlva mutatják be első színművét, a Kerti ün­nepélyt. Éveken át ennek a társulatnak az egyik házi szerzője ♦ 1968-ban a pártkonkívüli értelmiségiek, a pluralista társadalom kö­vetelőinek egyik vezéregyénisége. Ausztriában nemzetközi irodalmi díjjal tüntetik ki. ♦ 1969 áprilisa után Husák rezsimje megtiltja neki a publikálást ♦ 1977: a Charta ‘77 polgárjogi mozgalom egyik szóvivője. Ugyaneb­ben az évben 14 hónapos, 3 évre felfüggesztett börtönbüntetést Imp ♦ 1979: az Igazságtalanul Üldözöttek Védelmi Bizottságának a tagja, s ezért négy és fél évre elítélik. Irodalmi alkotásai és közéleti publiciszti­kái odahaza szamizdat kiadásban teljédnek. ♦ 1983: A börtönben súlyos tüdőgyulladást kap, a külföldi államférfi­ak követelésére és közbenjárására kiengedik. ♦ 1988:19 esztendő után először lép fel nyilvános rendezvényen. ♦ 1989 januárjában kilenc hónapra ismét elítélik, mert virágot akart elhelyezni a Vencel téren, ahol két étvizeddel korábban Jan Palach egyetemista a szovjet invázió elleni tiltakozásul elégette magát. Május­ban újabb nemzetközi nyomásra szabadul. ♦ 1989 december 29-én a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnö­kévé választják. Hét hónap múlva megerősítik ebben a tisztségében. ♦ 1993. január 21-én a Cseh Köztársaság államfője lett ♦ 1996-ban rákbetegségben meghal első felesége, Olga. Decemberben Havel tüdején rákos daganatot állapítottak meg, amelyet eltávolítottak ♦ 1997 januárban másodszor nősült: felesége Dagmar Veskrnová ne­ves színésznő ♦ 1998. január 20-án ismét államfővé választották ♦ 1998 áprilisában életmentő műtétet hajtottak végre rajta Ausztriá­ban. ♦ 2003 február 2: véget ér a második megbízatási időszaka és lekö­szön az államfői posztról, (szj) MEGKÉRDEZTÜK Huncík Pétert, Havel volt tanácsadóját BEKE ZSOLT Milyen körülmények között is­merkedett meg Václav Havellel, s milyen út vezetett tanácsadói testületébe? Köztársasági elnökké választása utáni első pozsonyi látogatása so­rán a VPN vezetőségével tárgyalt, ahová annak idején én is tartoz­tam. Utána ellátogatott a Nap cí­mű lap szerkesztőségébe, mely ugyanott, a Mozart-házban volt. Ezután találkozásaink rendsze­ressé váltak. Amikor meghalt Milan Simecka, az ismert szlovák másként gondolkodó, aki tanács­adóként dolgozott mellette a prá­gai várban, Martin Bútora került mellé. Ó vetette fel, hogy szükség van egy kisebbségi tanácsadóra is! így aztán 1991 decemberében felköltöztem Prágába, és ott dol­goztam az embeijogi és kisebbsé­gi osztályon. Munkája során rendszeresen találkozott vele, milyen ember­nek ismerte meg? Összetett, de összeilleszkedő, te­hát harmonikus és kiegyensúlyo­zott személyiség, Nagyon pontos morális és politikai értékrend tár­sult hozzá. Ő külsőségeiben, megnyilvánulásaiban is - ugye emlékszünk, hogy nevettünk kis­sé rövid nadrágján meg a bohó- kás gesztusain, hogy nem tudott protokoll szerint viselkedni - vál­tozatlan maradt. De ami sokkal fontosabb, gondolkodásmódja is megmaradt olyannak amilyen volt. Az értelmiségi, a színházi szakember, a gondolkodó alapvo­násait nem veszítette el. Mit tudott a hazai nemzeti ki­sebbségekről? Kisebbségi kérdésekben - s ezt ő őszintén megmondta - nem volt szakember. Ezt a kérdést eleinte elsősorban embeijogi oldaláról látta, úgy mint általában a liberá­lisan orientált emberek egész Eu­rópában. Később rájött, hogy Csehszlovákiában, ahol a népes­ség 7-8 százalékát tehették ki a kisebbségek, ezt nem lehet csak embeijogi kérdésként kezelni. Önmagában az a tény, hogy oda­vett engem kisebbségi tanácsadó­nak, jelezte azt a fordulatot, hogy felismerte a kérdés sajátos szem­pontjait. A magyar kisebbség számára mit jelentett ez a változás? Ami a legfontosabb volt számunk­ra, hogy Havel ‘91 decemberében nagyon fontos megegyezésre ju­tott az akkori négy magyar párt­tal, amelyek elvben beleegyeztek az erkölcsi bocsánatkérésbs. Havel viszont vállalta: ha a dekré­tumok vizsgálatával megbízott jo­gászcsoport arra a következtetés­re jut, hogy azok törvényellene­sek, és a négy magyar párt meg­egyezik az erkölcsi bocsánatkérés­ben, akkor ő hajlandó lesz Göncz Árpáddal folytatott beszélgetésén ezt a kérdést rendezni. Egy bizott­ságot hozatott létre: a felkért jo­gászok kimondták, hogy a benesi dekrétumok a nemzetközi és a csehszlovák joggyakorlattal szem­ben egyaránt törvényellenesek. De az utolsó pillanatban az Együttélés képviselője nem írta alá ezt a dokumentumot. A törté­nészek, az újságírók ezt nem tár­gyalják, a politológusok pedig le- gyinteni szoktak, hogy ez is csak egy haveli színjáték volt. Pedig nem! Meggyőződésem, hogy ak­kor ő ezt komolyan gondolta, igenis bocsánatot akart kérni. Hogy az ő agyában esedeg a do­log végigjátszódott tovább, hiszen ez neki cseh elnökként jól jött vol­na, mert ha a magyarokkal így meg tud egyezni, akkor majd a sokkal nagyobb kártérítést köve­telő németekkel is hasonló mó­don sikerült volna. Milyen jellemző személyes él­ményjut eszébe Havellal kap­csolatban? ‘91 nyarán Szlovákiában már na­gyon erős Havel- és csehellenes hangulat volt. Emlékezhetünk, akkor történtek meg a tojásdobá- lások, néhány ezres tömeg őijön- gott, köpködtek és fújoltak Po­zsonyban, Turócszentmártonban és Besztercebányán. Ezek után mentünk a magyarok lakta vidék­re, és mintha egy másik vüágba léptünk volna. Nagy tömeg várta őt, és ahogy meglátták, elhalmoz­ták a szeretetükkel. Ez nagyon megható volt. Azt mondta: ezt nem értem, ez egy másik vüág? A tömegből áradó szeretet nekem most nagyon kellett. Mit gondol, ki az a személyiség aki államfőként folytathatja a haveli hagyományt? Havel gyakran mondogatta: min­dig gyanús vagyok magamnak, amikor a hatalom közelében va­gyok. Ez az értelmiségi tipikus re­agálása a hatalom érzetére. Min­dig felvetik vele kapcsolatban azt a kérdést, hogy tizenhárom évig ott volt a hatalom csúcsán, s ilyen hosszú ideig meg tudta tartani különböző eszközökkel. De én azt hiszem, nem annyira Havel- nek volt szüksége a hatalomra, mint Csehszlovákiának, illetve Csehországnak volt szüksége Havelra. Ha Csehország ezt a ha­gyományát meg akaija őrizni, olyan utód kellene, akinek erköl­csi értékrendje, szellemi színvo­nala az ország nemzetközi meg­ítélését erősítik. Havel elnök és felesége (a jobb szélen) barátaikkal, Csiriék vendéglőjében (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom