Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-24 / 19. szám, péntek

14 Gondolat ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 24. Az összesen 39 ajánlásból eddig legfeljebb 12-15 teljesült maradéktalanul - sokkal több a függőben levő kérdés, amelyeket ráadásul a felek eltérően interpretálnak A szlovák-magyar alapszerződés hatásvizsgálata* 1 SIDÓ ÁRPÁD-FIALA JÁNOS-VINCZE DÁVID-JARÁBIK BALÁZS Velencei Bizottság2 és az Európa Unió véle­ménye szerint a két­oldalú szerződések jelentik a kisebbsé­gek védelmének leg­magasabb garanciáját. A Velencei Bi­zottság a magyar kedvezménytör­vényhez irt véleményében megálla­pítja: „a szerződéses megközelítés hatékonyságát aláaknázhatja, ha a- zokat nem jóhiszeműen és az álla­mok közötti jószomszédi kapcsola­tok alapelvének fényében értelmez­nék és hajtanák végre.”3 A szlovák kormány (2002. novemberi, a már módosított magyar kedvezménytör­vényről készült jegyzéke szerint a jogszabály kínálta előnyöket, támo­gatásokat Szlovákia előzetes hozzá­járulásához kömé, mégpedig a ma­gyar-szlovák alapszerződés kereté­be iktatott kétoldalú egyezmény alapján. Mivel a vegyes bizottságok összesen három ülése alatt elfoga­dott határozatainak végrehajtásáról nincs hivatalos adat és az alapszer­ződés végrehajtásának kiértékelése bilaterális, vagy kormányszinten ed­dig elmaradt, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának szándéka egy rövidebb lélegzetű, de reménye­ink szerint alapos áttekintés készíté­se a szlovák-magyar alapszerződés végrehajtásáról. I. Nemzetközi kitekintés Kétoldalú kisebbségvédelmi szer­ződések Európában: A kisebbségek kétoldalú nemzetközi szerződések általi védelme nem új a nemzetközi jogban. A XIX. századtól a kisebbségek vallási identitásával szemben fokozottabban kezd érvé­nyesülni a nyelvi, nemzetiségi meg­közelítés. Az I. világháború határ­módosításai után az újonnan meg­alakult Nemzetek Szövetsége hivata­losan nem ismerte el a nemzeti ki­sebbségek létét Nyugat-Európában. Kivételt Finnország jelentett, ahol a svéd kisebbség Aland-szigeteki auto­nómiáját biztosító 1921-es Finn- Svéd Szerződés a Nemzetek Szövet­sége védnöksége alá került. Ez az egyetlen kisebbségvédelmi szerző­dés, amely a két világégés közti idő­szakból máig hatályos. A II. világháború után több állam is elismerte a területén élő nemzeti ki­sebbségek létét és különböző for­mákban próbálták megadni az auto­nóm fejlődés lehetőségét. Nemzet­közi szinten biztosították a dél-tiroli német kisebbség jogállását. 1955- ben Dánia és Németország parla­mentjei előzetes egyeztetés után el­fogadták a német, ill. dán kisebbség védelméről szóló nyilatkozatot. Két­oldalú szerződéseket kisebbségvé­delmi tartalommal Nagy-Britannia és Írország, valamint Ausztria és Ju­goszlávia is kötöttek. Ezek a szerző­dések nem azonnal hozták el a békés együttélést a különböző nemzetisé­gek számára. A szerződések végre­hajtása és a gyakorlatba való átülte­tése hosszú folyamat volt, nem járt feszültségek nélkül, de végül a tár­1 Az Új Szó számára készült rövidített vál­tozat, a teljes szöveg megtalálható a www.cla.sk weboldalon 2 Lásd a Velencei Bizottság a magyar ked­vezménytörvényhez üt jogi véleményét, REPORT ON THE PREFERENTIAL TREAT­MENT OF NATIONAL MINORITIES BY THEIR KIN-STATE adopted by the Venice Commission at its 4Sth Plenary Meeting, CVenice, 19-20 October 2001), www.cla.sk . 3 Ibid. 4 Diószegi István: A két világháború közöt­ti időszak diplomáciatörténete. IKVA, 1992 Budapest, 24. old 5 The League of Nations 1920-1946. Uni­ted Nations publication, 1996 Geneva, 133 old. 6 Etnikumok enciklopédiája. Kossuth könyvkiadó, 1993 Budapest, 138 old. 7 Bútora, Martin and Huncik, Peter (ed.), Global Report on Slovakia, SMF, Bratis­lava, 1997,55-61. oldal gyalások és megoldáskeresések eredményeként Nougat-Europa ezen régióiban - Észak-írország kivé­telével - példamutatóan sikerült biz­tosítani a kisebbségek helyzetét. Kétoldalú kisebbségvédelmi szerződések Közép-Európában Közép-Európában a nemzeti kisebb­ségek védelme az I. világháború u- tán a nyugat-európaitól eltérő mó­don fejlődött. Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Románia é s Görögország a szövetséges és társult főhatalmakkal kötöttek ún. kisebb­ségvédelmi szerződéseket, amelyek­ben kötelezték magukat, hogy ál­lampolgáraiknak biztosítják a teljes jogegyenlőséget nemzetiségre, nyelvre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. Ausztria, Magyarország és Bulgária a háborút lezáró békeszer­ződésekben vállaltak hasonló kötele­zettségeket4. A szerződések rendel­kezéseinek teljesítését a Nemzetek Szövetsége Kisebbségi Bizottsága fel­ügyelte, amely 1929-től nyilvános je­lentéseket adott ki a közép-európai kisebbségek helyzetéről5. Ez a ki­sebbségvédelmi rendszer a II. világ­háborúig működött. AII. világháború után Közép-Európa a Szovjetunió katonai megszállása és politikai befolyása alá került. A szo­cialista államok között nem volt le­hetőség a kisebbségi kérdés nemzet­közi szintű rendezésére, mivel az hi­vatalosan megoldottnak számított. A szocialista államberendezkedés bu­kása és a demokratizálódási folya­mat eredményeként a 80-as évek vé­gén az addig elfojtott nemzetiségi kérdés számos közép-európai állam­ban az érdeklődés homlokterébe ke­rült. A kisebbségek részéről megerő­södött az önrendelkezés iránti vágy, amit a többségi nemzetek sokszor az esetleges elszakadási folyamat kez­deteként értelmeztek. A kisebbségek és anyaországaik közti viszony a nemzetközi kapcsolatokat is befolyá­solta, különösen ahol egy hosszabb, eddig nem kezelt folyamat folytatá­sáról volt szó (1. Románia és Magyar- ország viszonyát a Ceauescu-éra a- latt6). A volt Jugoszláviában az egy­másnak ellentmondó nemzetiségi törekvések az ország széthullásához, majd polgárháborúhoz vezettek. Ebben a helyzetben jutott több kö­zép-európai állam arra az elhatáro­zásra, hogy kétoldalú szerződések­ben rögzítse kapcsolatait a környező államokkal. Ezeknek a szerződések­nek fő célja az volt, hogy békés meg­oldást találjon az eddig megoldatlan problémák rendezésére, garantálja a fennálló határokat és biztosítsa a tér­ségben élő kisebbségek jogait. Ezek a szerződések hozzájárultak Közép- Európa stabilitásához, ami különö­sen fontos volt a a térség államai szá­mára az európai és az euro-atlanti struktúrákhoz való csatlakozás szempontjából. A közép-európai államok közül Ma­gyarország és Románia kötötte a leg­több (6) kétoldalú baiűtsági és együttműködési szerződést. Horvát­ország 5, Bulgária 3, Jugoszlávia 3, Bosznia-Hercegovina 2, Moldova 2, Szlovénia és Albánia 1-1 szerzödés­8 Vö.: Új Szó, 1995. március 20. 9 Bútora, Martin and IvantySyn, Martin (ed.), Slovensko 1997, IVO, Bratislava, 1998,271-272. oldal 10 Meseznikov, Grigorij, Ivantyáyn, Mi- chal, Nicholson, Tom (ed.), Slovakia 98- 99, IVO, Bratislava, 1999,188-189. oldal 11 Az 1998. nov. 24-én aláírt jegyzőkönyv értelmében 11 szlovák-magyar vegyes bi­zottságjött létre (pl. olyan szakpolitikai ágazatokban, mint a biztonságpolitika, gazdaság, kömyezetvédelm, közlekedés- ügy, mezőgazdaság, stb és persze a kisebb­ségek helyzete) majd egy évvel később, 1999. decemberében döntés született ar­ról, hogy megalakítják a regionális fejlesz­tést és a határmenti együttműködést fel­ügyelő 12. bizottságot. Lásd Slovensko 2000, IVO, Bratislava, 2000,378. oldal 12 A 2002-es kormányváltásig a magyar tagozat vezetője Németh Zsolt, míg a szlo­vák tagozat elnöke Ján Fígel egészen 2000 ben vállalt kötelezettségeket a ki­sebbségek védelmére. Szlovák-Magyar Alapszerződés Szlovákia és Magyarország között so­káig húzódott az alapszerződés meg­kötése, ami a Pozsony és Budapest kapcsolatainak teljes elhidegülésé- hez vezetett a második Meciar-, ill. Antall-kormány idején (1992-1994). A két ország közötti viszony szerző­désszerű rögzítésének gondolata Jó­zef Moravcík 1994-es kormányfői ki­nevezése után kezdett körvonala­zódni7, ám a Horn Gyula vezette szo- ciál-liberális magyar kormány a tár­gyalásokat már a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Munkásszövetség alkotta végre­hajtó hatalommal folytatta le. A Szerződés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jó­szomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről végül 1995. már­cius 19-én Párizsban köttetett meg. A magyar-szlovák szerződéshez az ed­digi gyakorlattól eltérően nem csat­lakozott egy külön nyilatkozat, ami a kisebbségek jogait rögzítette volna, hanem ezeket a felek magába a szer­ződésbe foglalták bele. Az alapszerződés, a , jószomszédság és a bizalom szellemében” fogant dokumentum kimondja8, hogy a „Szerződő Felek kölcsönös együtt­működésükben elősegítik egymás számára, hogy figyelemmel kísér­hessék e cikk tartalmának megvaló­sulását...” és „... e célból az általuk szükségesnek tartott összetételű ta­gozatokból álló, ajánlási joggal felru­házott vegyes bizottságot hoznak lét­re”. Ezzel azonban ellentétes volt az a hivatalos szlovák hozzáállás, ami megelőzte a dokumentum pozsonyi parlament általi ratifikálását. A szer­ződést egy évvel az aláírása után, 1996. március 26-án fogadta el a szlovák törvényhozás, részben azért, hogy az alapszerződés kisebbségek­nek nyújtotta vélt bőkezűséget le­gyen idő ellentételezni nacionalista szűkmarkúsággal. Ilyen célt szolgált a nyelvtörvény elfogadása, valamint az erőltetett közigazgatási jogsza­bálytervezet, mely nem vette figye­lembe a Magyar Koalíció észrevéte­leit. Paradox módon az alapszerző­dés megkötése után egyre inkább el- hidegültek a szlovák-magyar kap­csolatok.9 Hosszantartó vitát gerjesz­tett a szerződés 15. pontjának - az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201- es ajánlását illető - eltérő értelmezé­se, mely hozzájárult ahhoz, hogy el­maradt az alapszerződésben megha­tározott célok teljesítése. Változást csak az 1998-as szlovákiai parlamenti választások hoztak, ami­kor az ország irányítását a kisebbségi kérdést illetően megértőbb koalíció vette át, melynek tagja lett a Magyar Koalíció Pártja is. Az 1998. novem­ber 24-én aláirt, az alapszerződés teljesítésének kiértékelését szorgal­mazó jegyzőkönyv10 értemében a szerződő felek a fontos szakpolitikai kérdéseket lefedő, összesen 11 ve­gyes bizottságot hoztak létre11 az alapszerződés teljesítésének elősegí­tése érdekében. februáijáig, amikor is a szlovák kormány a külügyminisztérium másik államtitkárát, Jaroslav Chlebót nevezte ki Fígel helyére. 13 Az önkormányzatokat Pásztor István, Komárom polgármestere, az MKP-t Duka Zólyomi Árpád, a párt elnök-helyettese képviselte. 14 2003. január 15 15 Lásd: Memorandum a Kormányközi Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizott­ság első üléséről 16 Jegyzőkönyv a Magyar-Szlovák Kisebb­ségi Vegyes Bizottság alakuló üléséről, Bu­dapest, 1999. február 8. 17 Lásd: Správa o ustanovujúcom zasad- nutí zmieäanej slovensko-mad’arskej ko- misie pre zálezitosti mensín 18 Zápisnica z druhého zasadania zmiesa- nej slovensko-madarskej komisie pre zále­zitosti mensín 19 A 2000. december 6-án keltezett levél iktatási kódja 2934/NZS II. A szlovák-magyar szerződés végrehajtása A vegyesbizottságok közül kiemelke­dő szerepet tölt be a kisebbségek helyzetével foglalkozó testület, melyre valamiféle összegző, ellenőr­ző, szintetizáló feladat hárul a többi bizottsággal összevetve. Fontosságát már a bizottság vezető posztjának betöltése is sugallta, hiszen a kisebb­ségi vegyes bizottság szlovák és ma­gyar tagozatának két társelnöki tiszt­ségét a 2002-es választásokig az a- lapszerződést tető alá hozó két kül­ügyminisztérium államtitkára töltöt­te be.12 Mivel a vegyes bizottságok a létrehozásuktól szinte önállóan, egy­mással alig egyeztetve működtek, a kisebbségek helyzetét felügyelő tes­tület feladatának tekintette nyomon követni a többi bizottság munkáját. A kisebbségi vegyesbizottság szlo­vák tagozatának létrehozatalakor döntés született arról, hogy ne csak az egyes minisztériumok tisztségvi­selői kapjanak helyet benne, hanem érvényesüljön egyfajta „polgári ellenőrzés” is. így kapott helyett a bizottságban az önkormányzatok képviselője, ill. az MKP parlamenti képviselőcsoportjának tagja.13 Az említett tagokkal kiegészített vegyesbizottság szlovák tagozata már a kisebbségi vegyes bizottság alakuló ülése előtt gyűjteni, rend­szerezni kezdte a megoldandó fel­adatokat. A munkamenet minden esetben az volt, hogy a bizottság tagjainak észrevételeiből összeáll­jon egy ajánlási anyag, amit a kül­ügyminisztériumban egységes do­kumentummá dolgoztak át. Ez ja­vaslatként, egyfajta jegyzőkönyv­tervezetként átkerült Magyaror­szágra, ahol a budapesti kormány hozzáillesztette a saját csomagját. Ezek után az - eddig14 összesen há­romszor - ülésező kisebbségi vegyes bizottság közös anyaggá gyúija a két oldalról megfogalmazott javaslato­kat. A két ország kormánya saját ha­táskörén belül kormányhatározat útján dönt arról, hogy az egyes aján­lások határidőhöz kötött teljesítését melyik tárcára bízza, amennyiben a kormány nem utasítja el a vegyes bi­zottság ajánlásának teljesítését. A Kormányközi Magyar- Szlovák Ki­sebbségi Vegyes Bizottság I. ülésére 1999. február 8-án került sor Buda­pesten. Az itt elfogadott memoran­dum értelmében a Bizottság „ előse­gíti a Szlovákia területén élő, a ma­gyar nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a Magyarország terü­letén élő, a szlovák nemzeti kisebb­séghez tartozó személyek identitá­sának megőrzéséhez, kifejezéséhez és fejlesztéséhez szükséges feltéte­lek biztosítását”, valamint hatékony intézkedéseket javasol a „... kisebb­ségek gyarapodásának biztosítá­sára”15. Mindezek megvalósulása érdekében a jegyzőkönyvben fel­tüntetett javaslatok között megfo­galmazódott például a Szlovákia te­rületén működő kihelyezett magyar főiskolai tagozatok konkrét formát öltő támogatásának megteremtése, továbbá annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a Szlovákiában magyar nyelven oktató iskolák szá­20 A kisebbségi vegyes bizottság n. és III. ülése közti idócsúszást a pozsonyi külügyi tárca később így magyarázta: A magyar fél olyan kérdésekre fektetett hangsúlyt, me­lyek közvetlenül nem függtek össze a ki­sebbségek helyzetével, mint pl. a területi­közigazgatási reform kérdése, a szlovák al­kotmány preambulumának módosítása, a református egyház kárpótlása stb,. A ma­gyar fél túlságosan általánosan, illetve pon­tatlanul fogalmazza meg javaslatait, ez pe­dig hosszadalmassá tette a tárgyalásokat. Lásd: materiál na rokovanie vlády Slovens- kej republiky, Návrh materiálu „Informácia o príprave a priebehu III. zasadnutia zmieä­anej slovensko- madarskej komisie pre zálezitost' mensín“, Bratislava, máj 2001 21 Lásd: Jegyzőkönyv a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság III. üléséről 22 Lásd: Uo. A vegyes bizottság III. üléséig teljesített 9 ajánlás - az 1. ülés ajánlásai: konzulátusok nyitása Kassán és Békéscsa­mára a pedagógusok és teológusok magyarul tanulhassanak már létező szlovákiai felsőoktatási intézmé­nyekben, valamint a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete megteremtésének kérdése 16. Az eh­hez hasonlatos ajánlások szépséghi­bájára a szlovák külügyminisztéri­um jelentése utal17 amikor leszöge­zi, teljesítésük jogilag nem kötelező jellegű, hiszen a „két ország kormá­nya önállóan dönt arról, melyik ajánlást milyen mértékben fogadja el”. A15 ajánlás többségét mindkét félnek címezték, kettőt Szlovákiá­nak egyet pedig Magyarországnak. A Magyar-Szlovák Kisebbségi Ve­gyes Bizottság II. ülését 1999. szep­tember 29-re hívták össze Pozsony­ba. Az elfogadott jegyzőkönyv be­számol az időközben a szlovák par­lament által elfogadott kisebbségi nyelvtörvény eltérő interpretációjá­ról. Míg a magyar fél sajnálattal ál­lapítja meg, hogy a jogszabály elfo­gadásakor figyelmen kívül hagyták az MKP véleményét, addig a szlovák oldal ugyanezt „a kisebbségek hely­zetének javítása felé tett fontos lé­péseként könyveli el.18 A dokumen­tum kitér a vegyes bizottság első ülésén felsorolt ajánlások teljesíté­sének kiértékelésére, ahol helyen­ként ismét szembetűnő az eltérő lá­tásmód. Míg a szlovák fél komoly fegyvertényként láttatja, hogy a He­lyi Önkormányzatok Európai Char­tájának 20 rendelkezését vállalja magára, addig a magyar küldöttség azt kifogásolja, hogy Szlovákia csak a minimális mennyiségű rendelke­zést kívánja jogrendjébe beiktatni. A jegyzőkönyvben az alakuló ülés kiértékelését az új ajánlások köve­tik, melyek közt megtaláljuk példá­ul a komáromi Kálvin János Teoló­giai Akadémiára vonatkozó, s az ok­tatási intézmény egyetemi karrá alakítását előirányozó utalást. A néhány pontban eltérő szlovák és magyar értékelést jól illusztrálja Né­meth Zsolt szlovák partneréhez, Jaroslav Chlebóhoz írt levele19, melyben Németh szerint a „két ter­vezet néhány fontos ponton más­más megközelítést tükröz. Ehhez hasonlóan eltérő megítélést látok jegyzőkönyv-tervezetünk néhány ajánlásával kapcsolatosan - a ve­gyes bizottság hatáskörét illetően is.” A 3. ülésre készülő javaslatból olyan, a szlovák fél számára az MKP sugallatára megfogalmazott magyar igény is kiesett az egyeztetés során, mint a szlovák alkotmány pream­bulumának módosítása. Az ütemtervhez képest jókora késés­sel, csupán 2001. március 30-ra hív­ták össze a Magyar-Szlovák Kisebb­ségi Vegyes Bizottság III. ülését. A másfél éves kihagyást20 talán a szer­ződő felek is sokallották, mivel a 3. jegyzőkönyv a bevezetőjében meg­állapítja: a .jövőben a bizottság szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik.”21 Összegezve az első két ülés ajánlásainak teljesítését a jóváhagyott dokumentum megál­lapítja, hogy addig összesen, a két Fél felé megfogalmazott 28 teljesí­tendő pont közül mindössze 9 vált valóra.22 „A két Fél továbbiakban is feladatának tekinti“ kategóriában bán, Európai charták elfogadása, Mária Va­léria híd újjáépítése, nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény elfo­gadása Szlovákiában, szlovákiai kisebbségi színházak jogalanyiságának visszaállítása, A 2. ülés ajánlásaúkisebbségek részvétele az összes vegyes bizottságban, Magyar- Szlovák Történész Vegyes Bizottság tevé­kenységének a felújítása, ekvivalencia egyezmény aláírása, a közös történelemre emlékeztető műemlékek megóvása 23 Alig egy héttel a vegyes bizottság III. ülése előtt a szlovák külügyminisztérium átfogó értékelést készített az addigi ajánlá­sok helyzetéről (Komplexné vyhodnotenie plnenia odporúcaní zmiesanej slovensko- mad’arskej komisie pre zálezitost menáín), mely dokumentumban megállapítja, hogy az oktatás, tudomány és kultúra területére vonatkozóan teljesült a kétoldalú együtt­működési munkaterv elkészítését szorgal­mazó ajánlás. Ezzel ellentétben a Jegyző­19 teljesítésre váró ajánlás maradt, olyanok is, amelyeket a szlovák Fél eredetileg megoldottnak könyvelt el23. A 3. jegyzőkönyv további 11 ajánlást sorol fel. Ezek többségét a szlovák, hármat a magyar, kettőt pe­dig mindkét Félnek fogalmaz meg. A szlovák Félnek címzett ajánlások közül érdekes megemlíteni azokat, melyeket a pozsonyi külügyminisz­térium még az előzetes egyezteté­sekkor, a 3. ülés előtt három héttel megalapozatlannak vélt24. Az aján­lás kimondja, hogy Pozsony az elő­készítés alatt álló közigazgatási re­formja, valamint az új területi egysé­gek Idalakítása során vegyen figye­lembe számos nemzetközi doku­mentumot, továbbá az állam és az egyházak kapcsolatainak rendezése keretén belül a szlovák kormány folytasson tárgyalásokat a Szlováki­ai Református Keresztény Egyházzal is. A felsorolt ajánlások teljesítése iránti szlovák hajlandósságot kér­dőjelezi meg a külügyi tárca kor­mány elé terjesztett javaslata, mely leszögezi, hogy a felsorolt igények megfogalmazása általános, ráadá­sul nem kötelezőek, hanem csak ajánló jellegűek.25 A vegyes bizott­ság III. ülése ajánlásainak teljesíté­séről szóló beszámolót hivatalosan majd a következő, IV. ülésen jóváha­gyandó jegyzőkönyv tartalmazza, addig pedig minden érintett fél a sa­ját szája íze szerint értékeli ki a meg­fogalmazottakat. A pozsonyi kül­ügyminisztérium a bizottság III. ülé­sén elfogadott ajánlásokat elemez­ve26 megállapítja, a közigazgatási re­formot és a református egyházat érintő ajánlások már maradéktala­nul teljesültek. Ezzel szemben áll az MKP értékelése, mely az ország te­rületi átszervezésével kapcsolatban megjegyzi, az ajánlás teljesítése el­maradt, hiszen a megyék kialakítá­sakor nem vették figyelembe a nem­zetközi dokumentumokat.27 Összegzés Megállapítható, hogy a magyar­szlovák kisebbségi vegyes bizottság eddig megtartott három ülése meg­lehetősen rendszertelenül zajlott. Annak ellenére, hogy a legutolsó ülésen elhatározták a tanácskozá­sok rendszeressé tételét, a magyar­szlovák kisebbségi vegyes bizottság már majdnem két éve halogatja a találkozót. A három elfogadott jegy­zőkönyv több tucat ajánlást fogal­mazott meg- melyek kiértékelése - különös tekintettel a legutolsó ülé­sen megfogalmazottakra - majd a negyedik ülésre készülő dokumen­tumban kap helyet. Addig csupán olyan becsléseimé támaszkodha­tunk, melyeket az érintett felek (a szlovák külügyminisztérium, az MKP, a magyar diplomácia, stb) ké­szítettek, saját álláspontjaik tisztá­zása végett. Megalapozottnak tű­nik, hogy az összesen 39 ajánlásból eddig legfeljebb 12-15 teljesült ma­radéktalanul. Sokkal több a függő­ben levő kérdés, amelyeket ráadá­sul a felek eltérően interpretálnak. c A Kalligram Alapítvány Jogelem­ző Csoportja könyv a Magyar-Szlovák Kisebbségi Ve­gyes Bizottság in. üléséről c. dokumentum ugyanezt az ajánlást a „továbbiakban is fel­adatnak tekintendő“ kategóriába sorolja. 24 Lásd: Návrh novych odporúcaní z III. zasadnutia zmiesanej slovensko-mad’ar­skej komisie pre zálezitosti mensín, 9. 3. 2001. 25 Lásd: materiál na rokovanie vlády Slovenskej republiky, Návrh materiálu „Informácia o príprave a priebehu ül. zasadnutia zmiesanej slovensko- ma- d’arskej komisie pre zálezitost’ mensín“, Bratislava, máj 2001 26 MZV SR, Vyhodnotenie odporúcaní z ÜL zasadnutia zmiesanej slovensko- mad’arskej komisie pre zálezitost’ mensín, Bratislava, apríl 2002 27 Vyhodnotenie odporúcaní z HL zasadnutia zmiesanej slovensko- ma- cfarskej komisie pre zálezitost’ mensín, SMK, Bratislava, júl 2002

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom