Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-22 / 17. szám, szerda
A rekedtségig üvöltöznek egymással Vasárnap Los Angelesben a The Hours (Az órák) című életrajzi mű és a Chicago kapta a legtöbb elismerést Kretének, de extrémek BEMUTATÓ _ égy borzasztóan eltöI kélt, de annál inkább I I pitiáner bűnöző, miu- tán utolsó küldetésük is kudarcot vallott, kap még egy utolsó esélyt a főnöktől. A feladat igazi vakációnak ígérkezik, nincs más dolguk, mint elrepülni Montrealba és szemmel tartani a férfi barátnőjét, ám új megbízást vállalnak el, amikor összetévesztik őket egy bérgyilkosbandával. A fiúk egyik pillanatról a másikra egy extrém sportversenyen találják magukat sokat próbált profiknak álcázva azzal a céllal, hogy megöljék a bájos Leonore de Segonzac-ot. Az ökör vígjátékok készítői mostanában annyira elengedik magukat, hogy még az értelem látszatát is igyekszenek elkerülni. Ennek szellemében nem nagyon vacakolnak olyan dolgokkal, mint az összefüggő történet, azt színtisztán közönséges apropónak használják, hogy poénok sorozatával bombázzanak minket. Ez akár még jól is elsülhet, ha az alkotóknak megvan ehhez a mutatványhoz a kellő humorérzékük, ennek hiányában azonban a katasztrófa elkerülhetetlen. A Kretének, de extrémek esetében kár is lenne szépíteni a dolgokon, a fiúk akkora égést gyártottak le nekünk, amin még a franciás báj sem segít. Az alkotók már a főszereplők leválasztásában alaposan mellé lőttek, mert bár a srácok jópofa fazonok, de egyikükben sincs meg az az egyéniség, amivel alkalmasak lennének, hogy egy filmet rájuk építsenek. Azt azért el kell ismerni, hogy a színészek dolgát a forgatókönyvírók alaposan megnehezítették, hisz úgy gondolták, hogy nincs is igazán szükség poénokra, majd azok a marhák elökörködnek magukban. Az egyedüli, amivel megerőltették magukat az amúgy is zagyva alaphelyzet teljes képtelenségig való csavarása. Az erre épülő humorosnak szánt jelenetek többsége mindössze annyiból áll, hogy a szereplők a rekedtségig üvöltöznek egymással, hogy aztán megállapodhassanak, hogy majd később megölik a csajt. Cselekmény gyanánt az efféle vígjátékok szokásos kliséivel próbálják ébren tartani egyre lankadó érdeklődésünket: az egyik idióta például beleszeret a leendő áldozatba, és persze megjelennek a valódi gyilkosok, akiknek rémtetteit hőseinlmek tulajdonítják. Ebből normál körülmények között akár egy nézhető végeredmény is születhetett volna, de ödetek és tehetség híján csak egy unalmas kreténség lett, ami minőségével egy időre még a francia filmektől is elveheti a kedvünket. (mozinet) Kretének, de extrémek (Le Raid / The Race), színes, francia film, 94 perc, Rendezte: Djamel Bensalah, Szereplők: Atmen Kelif, Héléne de Fougerolles, Julien Courbey, Lorent Deutsch, Roschdy Zem Miskolc, Hollywood Multiplex Golden Globe-díja(zotta)k Jelenet Az órák című filmből FILMHÍR asárnap Los Angelesit f ben hatvanadik alka- % / lommal osztották ki a Golden Globe- filmdíjakat, a külföldi újságírók szövetségének elismeréseit, amelyek sokak szerint a márciusban odaítélendő Oscar-díjak előfutárainak is számítanak. A Beverly Hűtőn Hotel báltermében tartott ünnepségen idén a legjobb drámai filmért járó kitüntetést Az órák (The Hours) című alkotás nyerte el, és a főszereplő Nicole Kidman megkapta a legjobb drámai női főszereplőnek járó díjat is Virginia Woolf írónő megformálásáért. A több idősíkon játszódó alkotás másik két nő főszereplőjét Meryl Streepet és Julianne Mooret is jelölték a díjra, és Streep kapott is egy aranyszobrocskát, mivel az Adaptation című filmben nyújtott színészi munkájáért elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. A legjobb drámai férfi főszereplő Jack Nicholson lett, akinek ezzel már hat szobrocskája van az otthoni vitrinben. Nicholson örömét némiképp beárnyékolta, hogy az About Schmidt című filmet, ami egy megkeseredett nyugdíjas viszontagságairól szól, tulajdonképpen vígjátéknak szánták az alkotók, csak a zsűri túlságosan komolyan vette a történetet. A vígjáték-, illetve musicalfü- mek kategóriájában ezzel szemben a Chicago bizonyult a legjobbnak, és a film két főszereplője sem távozott elismerés nélkül, hiszen a legjobb vígjátéki női szereplő díját, Renée Zellweger, míg a legjobb férfi vígjátéki szereplő kitüntető címet Richard Gere nyerte el. A Chicagóban Richard Gere minden hájjal megkent ügyvédet játszik, akinek az esküdtszék előtt tisztára kell mosnia Renée Zellwegert, akit gyilkossággal vádolnak. Gere szemmel láthatóan meglepődött elismerésén, mivel állítása szerint sohasem szokott semmit nyerni, ráadásul nem is akarta elvállalni a szerepet. A legjobb rendezőnek Martin Scorsesét választotta a zsűri, a New York bandái (Gangs of New York) című film alapján, és a Hollywoodban Akkreditált Külföldi Tüdósítók Szövetsége is őt jutalmazta. Az 1860-as évek bandaháborúit feldolgozó alkotás ráadásul a legjobb betétdal kategóriában is diadalmaskodott a U2 The hands that built America című számának segítségével. A legjobb külföldi fűm díját Pedro Almodovar Beszélj hozzá! című filmje nyerte, tovább növelve a spanyol rendező esélyeit élete második Oscar-szobrocskájának meg- kaparintására. A televíziós kategóriákban idén a The Shield című rendőrségi sorozat tarolt, maga mögött utasítva olyan többéves sikerszériákat, mint a Maffiózók vagy az Elnök emberei. A vígjátéki kategóriában, mint már évek óta műidig, a Jóbarátok nyert meg szinte mindent, Jennifer Aniston még a legjobb női főszereplő címet is megszerezte. A legjobb női mellékszereplő ellenben a Szex és New York-ban feltűnő Kim Cattrall lett, aki beszédében hangsúlyozta, hogy számos emberrel kellett lefeküdnie a szerepért, (i) 1 AZ ARANY GLÓBUSZ DÍJAZOTTJAI Legjobb drámai film: Az órák Legjobb drámai női főszereplő: Nicole Kidman - Az órák Legjobb drámai férfi főszereplő: Jack Nicholson - About Schmidt Legjobb rendező: Martin Scorsese - Gangs of New York Legjobb forgatókönyv: Alexander Payne és Jim Taylor- About Schmidt Legjobb musical, vígjáték: Chicago Legjobb vígjátéki női főszereplő: Renee Zellweger- Chicago Legjobb vígjátéki férfi főszereplő: Richard Gere- Chicago Legjobb idegen nyelvű film: Beszélj hozzá! - Spanyolország Legjobb drámai női mellékszereplő: Meryl Streep - Adaptation Legjobb drámai férfi mellékszereplő: Chris Cooper- Adaptation Legjobb eredeti filmzene: „The Hands That Built America”- Gangs of New York (Zene és szöveg: U2) Cecil B DeMille-életműdíj: Gene Hackman Az alkotás nemcsak egy sima bűnügyi történet, hanem ez egy vígjáték, és bármilyen furcsa, musical is egyben - ez a három együtt különös műfaj, a filmben remek elegyet alkot 8 nő BEMUTATÓ első gondolatom a cím alapján az volt, hogy ez egy francia művészfilm, ahol ez a nyolc nő egy csésze kávé, és cigaretta mellett megbeszéli ügyes bajos dolgaikat. Mikor utánanéztem kiderült, nem erről van szó, krimi lesz. Mégis, a moziban meglepetés ért, nemcsak egy sima bűnügyi történettel van dolgom, hanem ez egy vígjáték, és bármilyen furcsa, musical is egyben. Ez a három együtt különös műfaj, a filmben remek elegyet alkot. Egy francia kisváros melletti tanyán vagyunk. Karácsony van, a hó lágyan szállingózik, szinte teljes az idill. De csak addig, míg meg nem találják a ház urának holttestét! Az éjszaka valaki késsel hátba szúrta, és ugyanez a valaki elvágta a telefonzsinórt, megrongálta a kocsi kábeleit, a birtok kapuját is kulcsra zárta, hogy senki se tudja értesíteni a rendőrséget. A tettes a házban lévő nyolc nő közül valamelyik. De kicsoda? Mert indítéka mindegyiküknek lett volna a gyilkosságra. Megkezdődik hát az amatőr nyomozás, ami szinte lehetetlen küldetés, mert mindenki hazudik. A gyilkos azért, hogy leplezze magát, a többieknek pedig egészen más titkolnivalójuk van. Tipikus Agatha Christie szituáció, akár az ő egyik művének megfilmesítése is lehetne. Nyolcán, elzárva a külvilágtól, magukra utalva és az egyikük gyilkos. De akár színdarabként is megállná a helyét. És itt találtunk rá az igazságra! Francois Ozon rendező Robert Thomas művét álmodta vászonra nagyszerűen. A rendezésnek sikerül azt a kellemes hangulatot megteremtenie, mintha nem is moziteremban ülnénk, hanem színházban, mintha nem is lennének vágások, mintha az egészet egyszerre vették volna fel, a közönség előtt - azaz előttünk. A színészek mind élvezettel játsszák a szerepüket, mindannyi- uknak örömjáték ez. A történet remekül ki van egyensúlyozva, mindegyiküknek ugyanannyi és ugyanolyan nagyszerű pillanatot engedélyez a mű, és ők ki is használják ezeket. Bár a történet kriminek tűnik, a szereplőket nem igazán viseli meg egy holttest a házban, mulatságos helyzetek alakulnak ki (pl: hogyan kerül a részeg nagyi a kamrába), és mindenki dalra is fakad egyszer, hol búsan, hol vidáman. Nem olyan szerves része ez a filmnek, mint a Moulin Rouge-ban, ezek nem a történetet viszik tovább, hanem mintha csak a szórakoztatásunkra tennék. Amint felcsendül egy dallam, mi elmosolyodunk, kényelmesen hátradőlünk, és élvezzük a zenét. Csak számunkra furcsa, hogy a többiek mindehhez háttértáncosként, vagy vokalistaként segítenek, ott, abban a világban ez természetes, és mikor véget ér egy szám, ismét minden halad tovább. Mindenki tovább intrikál, közeledünk az elkerülhetetlen megoldáshoz, ami még úgy is okoz nekünk meglepetést, hogy jóval a vége előtt kitalálhatjuk a tettes személyét. Nem, nem azon az alapon, hogy a legnyilvánvalóbb gyanúsítottak kiesnek, hiszen itt mindenki rendkívül szimpatikus. Még a két gonosz és ármánykodó nőben is vannak olyan tulajdonságok, amik miatt kedveljük őket is. A lelepleződést egyetlen feliratmondat teszi meg, ami először viccnek tűnik, de ha logikusan gondolkodunk, kizárja a hét másik gyanúsítottat. Tehát most először van értelme annak, hogy feliratosán nézzünk meg egy filmet, az eredeti hangok élvezetén kívül. Mint említettem, ennek ellenére is akad meglepetés a film végére, ahol a történet az eddigi komédiából egy pillanat alatt drámává alakul át. Majd a szereplők egymás mellé állnak, megfogják egymás kezét, mi pedig arra várunk, hogy meghajoljanak, és megtapsolhassuk őket. De nem teszik. Talán ezzel utalva arra, hogy ez mégiscsak film, és nem színdarab. Pedig a hangulat szinte ugyanolyan, (mozinet) 8 nő (8 femmes), színes, francia film, 103 perc, Rendezte: Francois Ozon, Szereplők: Catherine Deneuve, Danielle Darrieux, Em- manuelle Béart, Fanny Ardant, Firmine Richard, Isabelle Huppert, Ludivine Sagnier, Virginie Ledoyen, Dominique Lamure Pozsony, AuPark
