Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-21 / 16. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 21. KOMMENTÁR Zöld mezőben kiskocsi PÁKOZDI GERTRUD Francia autógyár készül megvetni a lábát Szlovákiában. Ha minden a terv szerint halad, szeptemberben megkezdődik a zöldmezős beruházás kivitelezése. A szerelőszalagokról három év múlva legördülhetnek az első Peugeot és Citroen márkájú kiskocsik, mintegy 10 ezren juthatnak munkához a térségben. Ki közvetlen alkalmazottként, ki meg beszállító cég dolgozójaként. Igaz, három esztendő nagy idő. A ma munkanélküli szakmunkás számára azonban a gyár ígérete: reménysugár. Ha a nagyszabású beruházásért versenyző szomszédos országok valamelyike nyeri el a franciák tetszését, jóval kisebb lenne a remény arra, hogy számottevő külföldi tőke segítségével belátható időn belül mozgásba lendül Szlovákia gazdasága. A francia beruházó döntése ugyanis nemcsak arról szól, hogy jó az építkezésre kijelölt ipari park földrajzi fekvése, elérhetősége, jó a munkaerő-kínálat stb., hanem arról is, hogy az illetékes hivatalok nem nehezítették a pénzét idehozó gyár lépéseit. Tehát mintha javulni látszanának nálunk a külföldi tőke letelepedési körülményei. Ez pedig olyan üzenet a terjeszkedni kívánó beruházóknak, amilyet eddig nem túl sokat küldött feléjük Szlovákia. Inkább arról lehetett hallani, hogy botrányosan lassú és kusza itt az ügyintézés. A letelepedni szándékozók gyakran a végső döntés előtt léptek vissza, rontva ezzel az ország külföldi megítélését. A héten lesz száz napja, hogy az államfő kinevezte az új kormányt, amely éppen most kénytelen szembenézni a megszorító intézkedései hatására növekvő lakossági elégedetlenséggel. A kabinet szempontjából tehát soha jobbkor nem érkezhetett volna a nagyszombati beruházásról szóló hír, amelyet - érthetően - nem mindenki fogad olyan lelkesen, mint az érintett térség és szélesebb vonzáskörzete, illetve a népszerűségét gyorsan veszítő kormány. A fanyalgók például arról cserélnek eszmét, hogy Szlovákia fejlődése túlságosan egyeden ipari ágazathoz kötődik majd, s ha a világban visszaesés következik be a gépkocsivásárlásban, akkor a tulajdonos valószínűleg itt kezdi majd a létszámleépítést. Minden megtörténhet, de azzal, hogy sok ezren korszerű gyárban, versenyképes termék előállításán dolgoznak majd javul a hazai munkaerő és a bedolgozó-hálózat keretében vállalkozó cégek felkészültsége. Ez pedig olyan „tőke” lehet egyén és a kisebb-nagyobb beszállító cégek tucatjai számára, amelyet ínségesebb időkben, már az európai munkaerőpiacon - mindenképpen könnyebben kamatoztathatnak majd, mintha nem épülne meg Szlovákiában ez a beruházás. Persze, a további igazi jó hír az lenne, hogy a kormány hamarosan áldását és támogatását adja olyan infrastruktúra (autópálya-szakasz stb.) létesítéséhez, amely a 30 százalékos munkanélküliséggel sújtott más dél-szlovákiai térségekbe is képes odacsalogatni a működő tőkét. JEGYZET Erzsi néni gyalogol BUCHLOVICS PÉTER Szombat délután farkasordító hidegben várok az utolsó zselízi autóbuszra. A famadi presszó előtt Erzsi néni toporog komor arccal, kétségbeesetten tudakolózik, mikéntjuthatna el mihamarább Nagysallóba. Ó az esti ügyeletes az idősek otthonában, pontosan kell munkába érnie, nincs mese. Erzsi néni ápolónő, mellesleg tapasztalt bábaasszony is, nagy tekintélynek örvend a környéken, tán nincs is olyan ember a mostani harmincasok közt, akit gyerekkorában nem pátyolgatott volna, nem kísérte volna aggódó, szerető figyelemmel testi-lelki fejlődését. Zsémbes, nagyszájú - mondják rá sokan. Lehet, de van szíve, még ha egyeseket zavar is, hogy kimondja a meztelen igazságot - gondolom én. Noha Nagysalló egy ugrásnyira található Fámádtól, Erzsi néninek pechje van, autóbusszal már nem jut tovább. Utazhatna a zselízivel, de akkor semmi esélye, hogy beérjen. Nekivág hát gyalog. Nem szitkozódik, csak legyint, és összeszorított szájjal nekifeszül a januári szélnek, hóesésnek, ballag az országút szélén, majd csak elkopnak a kilométerek, majd csak fölveszi egy autó, neki oda kell érni, ha törik, ha szakad, ha kisbalták is potyognak az égből... Más. Itt fekszik előttem a Nyitra megyei önkormányzat szóvivőjének legfrissebb közleménye a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről. Egyebek mellett cáfolja a közlekedési miniszter kijelentését, mely szerint a megyei önkormányzatoknak van annyi tartalékpénzük, hogy esetleg saját hatáskörben működtessék tovább a személyforgalmat. A szóvivő a pénzügyminisztert idézi, aki elismerte, hogy a megyék alulfinanszírozottak, de az államnak egyszerűen nincs több pénze... Olyan ez, mintha a lányát azzal bocsáta- ná útnak az ember: „Eredj, lányom, mától önálló vagy, ne pusztítsd tovább a kenyeret, nesze, staflrungnak két korona.” Gondolom, Erzsi néni azóta beért a munkahelyére. Miként február másodikétól majd azok is, akik a Léva-Párkány és Csata-Ipolyság vonalon utaznak, naponta. Mert a vonatpótló busz gyorsabb és gazdaságosabb lesz. Naná. FIGYELŐ Párizs kontra Washington Jacques Chirac francia köztársasági elnök kizáija országának részvételét egy esetleges Irak elleni háborúban, ha a beavatkozásra nincs külön ENSZ-felhatalmazás. Chirac a berlini lapban kijelentette: egy katonai beavatkozáshoz szükség lenne „a Biztonsági Tanács külön határozatára, amelynek a fegyverzetellenőrök jelentésére kellene épülnie”. Francia- ország mindenképpen meg fogja őrizni „ítéletalkotásának korlátozatlan szabadságát” - hangsúlyozta Chirac. Szerinte Németország és Franciaország egyaránt fontosnak tartja, hogy az iraki problémát multilaterális keretek között, a nemzetközi jog figyelembevételével kezeljék, s hogy Irakot az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1441-es határozatában lefektetett folyamatnak megfelelően fegyverezzék le. Felfogása ellentétben áll az amerikaival. Colin Powell amerikai külügyminiszter a müncheni Süddeutsche Zeitungban azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok mindig is világossá tette: újabb ENSZ-határo- zat nélkül is cselekedni fog, ha az a szilárd véleménye, hogy Irak rendelkezik még tömegpusztító fegyverekkel, vagy újabbakat akar gyártani. Powell szerint az amerikai álláspont alátámasztására a nemzetközi jog bőséges alapot biztosít, az ENSZ-határo- zatok (Irak általi) megszegésén alapul. Az amerikai diplomácia vezetője mindehhez azt is hozzátette, nagyon is tudatában van annak, hogy a világ számos országa újabb határozatot látna szívesen, „s mi nagyon komolyan vesszük aggályaikat”. Könnyen megtörténhet, hogy az egész emberiséget bűnügyi nyilvántartásba veszik Csip - bárki bőre alatt? Nemrégen tudhattuk meg, hogy az Egyesült Államok minden arab származású állampolgárát kötelezően bűnügyi nyilvántartásba veszi. bIró béla Nyugati lapokban arról is olvashattunk, hogy a terroristagyanús arab származású idegenek bőre alá pedig - akik csupán átmenetileg tartózkodnának az USA-ban -, csipet ültetnek be, amely lehetővé teszi, hogy tartózkodási helyüket a nap minden órájában pontosan rögzíthessék. De mert a faji diszkrimináció csúnya, és az sem zárható ki, hogy az arabok céljaival (előbb-utóbb) nem arab származásúak, azaz fehérek, feketék, sárgák vagy rézbőrűek is szolidárisak lehetnek, a jövőben az is megtörténhet, hogy az egész emberiséget bűnügyi nyüvántartásba veszik. Lehetőleg személyi kóddal ellátva, hogy a titkosszolgálat pontosan tudhassa: ki, mikor, éppen hol és mit csinál. S történhet mindez az Úr immár 2003. esztendejében, a nagyszerű Szabadság-szobor közvetlen árnyékában. S még több is jön talán. Úgy látszik, hogy az esztendő egy Irak elleni háborúval veszi kezdetét. Annak ellenére is, hogy a tömeg- pusztító fegyverek létét az amerikai hírszerzésnek mindmáig nem sikerült bizonyítania. A háborút nem helyesli a nyugati szövetségesek egy része sem. Ennek ellenére meglesz, mert meg kell lennie. Nem véletlen hát, hogy a politikailag elkötelezett értelmiséget ismét a háború nyugtalanítja. Az egyik nyugati internetes lap nekem is föltette a kérdést, hogyan vélekednék a háborúról? Mint akit halálos lövés ér, végigpergett előttem a teljes életem. Rögtön tudtam: tőlem érdeklődni a háborúról annyi, mint az őrültnél érdeklődni az orvos elmebeli állapota felől. Zsenge gyerekkorom ugyanis 12-13 éves koromig azzal a gyönyörű álommal telt el, hogy géppisztollyal a kezemben hősi halált halok a kommunizmusért. Hála Istennek (akivel akkortájt szintén hadiállapotban voltam), senki nem mert megtámadni bennünket. (Engem!) Mert ha megtette volna, én bizony örömmámorban lövetem szét a koponyám valamely hóvirágos harcmezőn a nagyszerű ügyért. Nem tehettem, ezzel szemben 15-16 éves korom táján mindinkább gyanítani kezdtem, hogy ama nagy ügy arra sem méltó, hogy leszarjam. Két évtizeddel később aztán (és következésként) a családomat is kivittem Sep- siszentgyörgy főterére, hogy úgynevezett kék útlevéllel a zsebünkben (Magyarországra távoztunk volna), Az öngyilkos merénylő az áldozatot tartja ag- resszornak. ha kell, meghaljunk a szülőföld szabadságáért. A fiaim sem estek messze a fájuktól, határozott parancsomra sem voltak hajlandók lemondani a részvételről. Ä feleségem (a nők - a kedves olvasó is tudhatja - mindig őrültekbe lesznek igazán szerelmesek) természetesen velem és a két fiával tartott (utóbbiak sem voltak már egészen gyerekek). Hogy aztán a forradalomról is kiderüljön, hogy alig volt tisztességesebb a kommunizmusnál. A 90-es évek elején úgy is tűnt, hogy most már végképpen kigyógyultam minden háborúból, mindinkább (a másik őrülttel) Brechttel értettem egyet, hogy ugyanis jaj annak az országnak, amelynek hősökre van szüksége. Néhány év múlva mégis azon kaptam magam, hogy az emberi jogok, a diszkriminációellenesség, a szabadság nevében helyeslem Jugoszlávia bombázását. Mit mondhattam volna ezek után? Azt, hogy: 1. a háborúkat Trója óta vagy nevetséges, vagy hazug ürügyekkel robbantják ki, hogy aztán egyáltalán nem nevetséges és (akkor már) nem (is) hazug disznóságok „nevében” fejezzék be; 2. a háború elkerülhetetlen, hiszen az őrültség, az agresszió, az embertelenség ellen csak háborúval lehet védekezni. Azt hiszem, mind a két állítás cáfolhatatlan. Azt kellene csak - megbízható ismérvek alapján - eldönteni, ki itt az őrült, az agresszív, az embertelen? Mert a válasz nézőpont kérdése. Az őrült is pontosan tudja, hogy az orvos időnként egészen őrült módjára viselkedik. Az öngyilkos merénylő az áldozatot tartja ag- resszomak. S a kommunizmus is a humánum nevében eszeli ki a gula- gokat. Minden hasonlat sántít, de valahogy úgy tűnik, hogy az őrületmetafora nagyon is díszlépésben sántított. Lehet, hogy mégsem lennék egészen őrült? Akkor meg mihez kezdjünk az életünkkel? Háborúban telt el, és mindinkább rettegek tőle, hogy a hátra levő éveink is háborúban fognak eltelni, hiszen a dolgok (és a génjeink) rettentő lassan változnak, ha változnak egyáltalán. Persze az is lehet, csak azért lehetek ilyen keserű, mert egy hosszú életen át mégiscsak elkerült a háború. Gyerekkorom álmai nem teljesedtek. Személy szerint nem lőttem még szitává, nem bombáztam le, nem robbantottam fel senkit. Csak a filmvásznon és a képernyőn láttam szétloccsant koponyát, kifolyt beleket, életemből nem csak a halálhör- gés maradt ki, de még a hullabűzt is csak egy Parti Nagy Lajos-darab bemutatójáról ismerem. Lehet, hogy a valóságban mindez tényleg mámo- rító, csak én puhultam el. A gondolat igen, azaz, ami tettvágyamat közben Hamlettel szólva sápadtra betegíté. Talán nem kellene annyit gondolkodni. Legalábbis addig, amíg agyunkban azokat a bizonyos csipeket elhelyezik. A szerző bukaresti egyetemi tanár VISSZHANG A való világ másik arca Az Új Szó 2003. január 17-i számának harmadik oldalán - A Pipityke alatt (is) emberek élnek címmel - szomorú, reményvesztettséget tükröző helyzetelemzést olvashattunk Lucska községről és az ottani emberekről. Soóky László a lucskai „való vüág”-ról ír eléggé sötét képet festve jelenről és jövőről egyaránt. A cikk szerzője több megdöbbentő megállapítást tesz a községre és lakosaira vonatkozóan. Szerinte az ottani emberek lélekben megtörtek, már nem fűti őket a nemzettudat, elveszítették minden büszkeségüket, s a falunak még saját papja sincs. Az újságíró mondanivalóját látszanak alátámasztani a polgármester szavai, aki szerint az ottaniak „egész nap nézik a tévét, aztán lejönnek a Csárdába, hogy felejtsenek”. A cikk azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy az ott élők már nem is igazi magyarok, csak magyarul beszélnek, s ennek bizonyítékaként a szerző még Krasz- nahorka büszke várának nevét is csak államnyelven hajlandó említeni. Ha az ember csak a fent említett írás megállapításaira hagyatkozik, arra a következtetésre juthat, hogy ebből a „való világ”-ból már nincs kiút, mert ott csak vesztesek vannak és lesznek. Ámde - hála Istennek -van ennek a vüágnak másik arca is, amelyet a cikkből nem ismerhettünk meg. Mit mutat ez a másik arc? Azt, hogy a község lakosainak 90 százaléka még mindig magyarnak vallja magát. Ha kihalt volna belőlük a nemzettudat, amint azt a szerző állítja, vajon vállalnák-e magyarságukat a sokszor ellenséges, asszimilációra kényszerítő környezetben is? Talán arról is érdemes említést tenni, hogy bár a faluban az utóbbi években - a diszkrimináció szomorú példájaként - már szinte kizárólag csak szlovák nyelvűek a katolikus egyházi szertartások, ezek az emberek mégsem felejtettek el magyarul imádkozni. Jómagam is tapasztaltam, amikor néhány éve magyar nyelvű szentmisét mutattam be a lucskai templomban, hogy az ottaniak milyen örömmel hallgatják és mennyire igénylik a magyar nyelvű igehirdetést, amelyet az illetékes egyházi hatóság nem biztosít számukra. Bizony én felfedeztem ennek a lucskai „való vüág”-nak a másik arcát is. Úgy gondolom, érdemes megismerni és megmutatni az embereknek ezt is - akkor lesz teljes ez a „való világ”. Ennek a községnek lakosait nem szabad leírni, hanem inkább arra a tényre kellene rámutatni, hogy a nehéz körülmények s a sokféle módon megnyilvánuló elnyomás ellenére is megmaradtak kereszténynek és magyarnak. A hivő keresztény ember egyik legnagyobb erénye a reménye. Ez a remény tartotta meg a lucskaia- kat s egész nemzetünket is, ezért tudtuk átvészelni a tatár- és a török- dúlást, ezért nem hajoltunk meg sem Trianon, sem pedig a kommunista és nacionalista rendszerek csapásai alatt. Ettől a reménytől ne hagyjuk megfosztani magunkat - tartsunk ki a megpróbáltatások közepette is keresztény és nemzeti értékeink mellett, mert ez a szebb magyarjövő záloga! Dr. Karaffa János római katolikus plébános Baka Csehországi államfőválasztás - a prágai sajtó azt valószínűsíti, hogy a pénteki voksolási forduló is sikertelen lesz Zeman nem a kormánykoalíció közös elnökjelöltje KOKES JÁNOS Milos Zeman volt szociáldemokrata kormányfő, pártelnök, akit szombaton pártja államfőjelöltnek választott, nem lesz közös jelöltje a kormánykoalíciónak - állítják a két kisebb koalíciós párt képviselői. „Nem közös jelölt. A mi támogatásunkat a szociáldemokraták nem kérték” - nyilatkozta Cyril Svoboda, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) elnöke. A párt jelöltje, Petr Pithart az első elnökválasztáson nem járt sikerrel, s a január 24-ére kitűzött megismételt voksoláson a kereszténydemokraták már nem indítanak saját jelöltet. Svoboda szerint a párt a választáson sem Zemant, sem az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) jelöltjét, Václav Klaust nem fogja támogatni. Ugyanakkor a prágai sajtó azt írja, hogy a kereszténydemokraták megosztottak a kérdésben, s várható, hogy a képviselőházi frakció mintegy fele - 12 honatya - támogatni fogja a volt kormányfő államelnöki ambícióit. Zemant nem tartja saját jelöltjének a legkisebb kormánypárt, a Szabadság Unió - Demokratikus Unió (US-DEU) sem. Sőt Petr Mares, a tömörülés új elnöke szerint Zeman megválasztása pártja számára „ok lenne a kormányból való kilépésre”. Az uniósok egy része pedig jelezte, hogy a választáskor Klaust fogják támogatni. A volt szociáldemokrata kormányfő azonban optimista. „Václav Klaus legyőzhető. Ennek feltétele, hogy a szociáldemokrata párt egységes legyen” - nyilatkozta Zeman. Jelölését azonban a szociáldemokrácia egy része ellenezte, így nem tudni, hogy a titkos elnökválasztáson végül is a párt hány képviselője és szenátora fogja támogatni egykori pártelnökét. Klaus mögött pártja összes képviselője és szenátora felsorakozott, de ők kevesebben vannak, mint a szociáldemokrata honatyák. „Mindnyájan támogatni fogjuk” - mondta Petr Necas, a párt alelnöke. Megfigyelők szerint nagyon felértékelődött Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának (KSCM) a szerepe. „A baloldali jelölt (Zeman) természetesen közelebb áll hozzánk. Hogy végül kit fogunk támogatni, az tárgyalások eredménye lesz” - nyilatkozta Miloslav Ransdorf kommunista al- elnök. Zeman és Klaus is jelezte, a következő napokban mindketten tárgyalni kívánnak a parlamenti pártokkal, hogy megmagyarázzák elképzeléseiket, s megnyerjék támogatásukat. Bár a jelöltállítási határidő csak ma éjfélkor jár le, nem valószínű, hogy újabb jelöltek tűnnének fel a láthatáron. A megismételt elnökválasztásra pénteken kerül sor. Václav Havel jelenlegi államfő mandátuma február 2-án jár le. A prágai sajtó nem zárja ki, hogy a megismételt államfőválasztás is sikertelen lesz. A január 15-én megtartott első elnökválasztáson egyetlen jelölt sem kapta meg a győzelemhez szükséges szavazattöbbséget. Speciális kocsmai fizikai törvény (Lehoczki István karikatúrája)
