Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-18 / 14. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 18. HÉTVÉGI OLVASMÁNY A valóság rácsán át VAJKAI MIKLÓS A lány a nyirkos árok­hátra kuporodott, és nem akart tovább ha­ladni. Álnok, kora ta­vaszi idő volt. Egy órával korábban még szemerkélt az eső. Később éles lég­áramlat sepert végig a síkon. A lány pedig csak nem és nem akart tovább haladni. Hiába nógattuk. Leült az árokhátra. Kinyújtotta a lábát, s lélekben bezárkózott. Nem szenvedhettem ót. Mint ahogyan a hozzá hasonló szerencsétlen sorsú- ak: a közelségével megbontotta a lelki békémet. Az idő belém kap- cáskodott, megrugdalt, megalá­zott, éppen elegendő alkalommal hozzám fenekedett. Az egyszemé­lyes veselkedésem, a külvilággal szemben vívott csatározásaim edzetté, de kegyetlenné is tettek. Tudtam, hogy a karmos ördög ho­gyan bánik el a lányhoz hasonló ki­semmizettekkel. Tudtam. Tapasz­taltam. Először csak: nosza-tosza! Egy kis ütlegelés. Aztán a hajlítá- sok, a ferdítések, a lelki célzatú fő- zőcskézés, a puhítások, s amikor az ember elfeledi az eredeti tulajdon­ságait, a kisemmizettek kárhozta­tott szegletére jut. Láttam. Tapasz­taltam. Ismertem azt az eltántorít- hatatlan folyamatot. És igazából éppen annyira tehetetlen voltam, mint mások. Bosszantott az ügy. Alig néhány hete kerültem a művezetői mun­kakörbe, amikor ezt a lányt időle­ges jelleggel alkalmazták. Rózsa­szín ruhában érkezett. Ha rosszra fordult az idő, a ruhája fölé cit­romsárga pulóvert húzott. A mű­helyben levetette a pulóvert, fel­gyűrte ruhájának ujjait, és munká­hoz látott. A műszak végén kezet mosott. Leporolta a ruháját. Meg- fésülködött. Feslett cipő. Feslett emberi élet...! Három esztendővel korábban már láttam őt. De erre nem emlékezett. Most pedig áldott állapotban, egyre nagyobbodó hassal hajlong a műhelyben. Nem lehet több tizennyolcnál. A lényé­ből pedig elillant mindaz, ami a fi­atalt zsengévé teszi. Az arca kifakult. A teljes valója idő előtt megkopott, s fénytelen. Az élet hepehupái, a nagy nélkülözések, a sors zsákutcái igencsak elbántak ve­le. Én pedig napról napra szigorúb­ban bántam vele. Igen. Egészen pontosan emlékszem a részletekre. A rugalmatlan, zord hozzáállásom­ra. A könyörtelenségemre. Hitvány közösségi érdekkörökből felkapasz­kodó, mindig másokat szolgáló, függőségből függőségbe sodródó emberi lény vagyok, aki sosem sza­badulhat meg hitványságától. S ha a lányhoz hasonló nyomorulttal összevetett a sors, mindig ellenér­zést váltott ki bennem. A sebek, a sérelmek, amelyek megmaradtak bennem. A sors fenekedései s fenyí­tései. Az alázkodások. Az életem mélypontjai, amelyektől megverten elfordultam, anélkül hogy egyszer is értelmeztem és értékeltem volna a sanyarúságomat! És most ez a lány! Aki csupán abban különbözik tőlem, hogy nincs ereje, sem pedig képessége arra, hogy szembesze­güljön a kihívásokkal. És mégis... Ebben a lehetetlen állapotban is bi­zonyos fokon előttem járt... Aztán az árokhát. Ott ült a nyirkos füvön. És nem volt hajlandó elmoz­dulni. Csupán kétezer lépés a legkö­zelebbi faluig. - Nem! - a fejét ráz­ta. Nem hajlandó egy tapodtat sem továbbmenni. Ballati úr pedig aggo­dalmasan az ég felhőivel szemezett. A lányra terítette kabátját. Az akta­táskájára ültette őt. S az a tizen­nyolc körüli lány pedig szemmel lát­hatóan nagyon nehezen bírta ma­gát. Úgy néztem a fejleményeket, mintha semmit sem értenék. Negyvenhárom esztendős voltam. És ma is csodálkozom az indokolha­tatlan könyörtelenségemen. Va­jon... Honnan ez a démoni erő és ez a démoni jog, hogy megalázzam a megalázottat!? Az árokhát. Az ég leszakadhat. Nem hajlandó tovább­menni. Ült. És kívüle volt a teljes vi­lágnak. Előtte pedig a két, korán fonnyadó, vékonyka lábszár, s a vészterhesen nagyra nőtt has! Ko­rábban, amikor Ballati úr megkér­dezte, hogy tulajdonképpen mi lesz a gyerekének a sorsa, a lány így vá­laszolt: - Árvák közt nőttem fel én is. S az anyám is. Nem annyira rossz hely az, ott... Elviselhető, ha úgy tetszik... Most pedig ez az árokháti jelenet. Ülni. És várni! Nem a test fáradalma volt ez. Sem a test elhasználódása. Körülöttünk a nyomorúságos, kiet­len terület. A két kilométernyi vagy talán hosszabb bekötőút a legköze­lebbi faluig. Ballati úr tehetedenül járkált fel s alá. Aztán zsebkendőt terített a fűre, s a lány mellé telepe­dett. Még sosem láttam ilyen nagy­mérvű lelki oldódást... Miközben a lány így szólt: - Csak cigarettánk lenne! A cigaretta, az mindenre jó...! Ha az ember éhes. Ha fáradt. Ha álmos. Ha nyugtalanság fogja őt el... A cigaretta mindig tökéletes segítőtársa az embernek.... Ez volt az utolsó szó, amit hallot­tunk tőle. Lehunyta a szemét. Ballati úr pedig a legyőzőnek csodás lelki oldódásával a következőket mond­ta: - Higgye el, az égvilágon semmi, de semmi sem tart örökké! Ne feled­je, pitymallat előtt van a legsöté­tebb, s alkonyattájt a legfényesebb. Az ember pedig..., amíg jól megy a dolga, könnyedén feladná. De én..., én már idős, sorspróbált ember va­gyok, jól tudom, hogy minden perc egyszerre mutatja a színét és fonák­ját. És nekünk az a dolgunk, hogy tárgyüagosan ítéljük meg a helyze­tünket. Semmi. Semmi sem tart örökké, gyermekem! Ha nem most, majd később elérjük azt a települést. S altkor ez a veszteglésünk egyszeri­ben bizarrnak és valószínűtlenül gyanúsnak tetszik majd. Az a falu, ott... Mondja csak, járt már igazi fa­luban?! Élt ön már falun? Galamb­dúcok árnyékában?! - s ekkor vala­mi egészen különös fejleménynek váltam tanújává. Ballad úr megfog­ta a lány kezét, és így folytatta: - Ott, arrafelé még emberi arcuk van az embereknek. Igazi, emberi arcuk, s emberséges, könyörületes szívük. Sem tűz, sem víz, semmiféle ár­mány nem ronthat rajtuk... - az imént még tetszhalott szavak las- san-lassan föléreztek. Fölfénylettek. Majd kisvártatva már fehéren izzot- tak. S Ballati úr pedig olyan fogal­makat gyűjtött egymás mellé, ami­lyeneket még sosem hallottam tőle. A lány pedig behunyt szemmel ült. És várt. S ez a kivárás maga volt a ki­teljesedő örökkévalóság. CSALÁDI KÖNYVESPOLC A talajvesztés regénye HAJTMAN BÉLA armincas éveiket ta­posó értelmiségi fia­talemberek, entellek- tüelek Győry Attila legújabb regényének szereplői. A három barát - Simon, Mirko és Rehák Leó - lelki, de legfőképp testi függőségük­nek, szenvedélyeiknek kiszolgálta­tott rabjai, eszközei. A regényvilág színhelye Pozsony. Maga a város nem éppen szívderítő miliője - gyá­rak bűze, betondzsungelek sivársá­ga, a nyomasztólag ható városi for­gatag - előrevetíti a vakvágányra ke­rült embersorsok tragikumát. A há­rom férfi szereplő a művészélet vál­ságát éli meg: Simon a regényíróét, Rehák az aktfotósét. Úgy tűnik, a szerb származású kávéház-tulajdo- nosnak, Mirkónak sikerült látszólag maga körül biztos egzisztenciát te­remtenie, de neki is nagyobb vigaszt nyújt a meggyújtott spangli kába mámora, mint létének esetleges örö­mei. A testi örömöket, a joint élveze­tét, az anyagi sikereket hajhászó ér­telmiségiek fékevesztett világa ez. Még a tartósnak hitt barátság is megbomlik, miután kiderül, hogy Simon barátja feleségé­nek szeretője lesz. Veszedel­mes viszonyok alakulnak ki közöttük ebben a kiútta lanságban, benne a tarotkártya hat lapjá­nak jövendőmondó, a sors végzetét megha­tározó üzenetével. Az érzelmi konfliktusok meg­oldódni látszanak, mikor Simon új­ra írni kezd, s közben azt is megtud­ja, élettársa nem a Kanári-szigetek­re, hanem a Tátrába utazott el tőle megpihenni, mikor Barbarának kite­szi a szűrét lakásából, mikor min­dent bevall, beismerő vallomást tesz barátainak tévelygéseiről, bűneiről. Az utolsó fejezet egy váróterembe röpíti az olvasót. Különös huszadik század eleji hangulata van a környe­zetnek a léghajókkal, zeppelinekkel; az álomkereskedők vüága ez, mely­ből a tarot XRI-asához (Le Morte) vezet az út, legalábbis taxival Rehákék lakásába, Barbarához. Egy biztos: minden kerékkutya a végzete felé, az autókerék alá rohan. Csak idő kérdése, mikor gyúiják el végleg. S vajon hányán rohannak céltalanul a vakvégze­tükbe szok­nyabolond Simonként, munkamániás Rehákként, a drog kábulatát kereső Mirkóként? Nem szeretnék semmi­féle erkölcsi tanulságot levonni, eszmei mondani­valót konstruálni Győry re­gényéből. Ehelyett inkább ajánlom mindazon olvasóknak, kik élvezetes, fordulatban és cselek­ményben gazdag prózára vágynak. Akik Győry stílusát még nem isme­rik, nem kell, hogy berzenkedjenek az obszcén kifejezések miatt, mivel szabadszájúságának megvan a ma­ga irodalmi, affinitásbeli funkciója. A prózai elbeszéléseinek s regényei­nek világát ismerő olvasóknak külö­nösképp nem kell felhívnom a fi­gyelmét a Kerékkutyára. Ők a Győrytől megszokott, jellegzetes, s talán „ütősebb” kötetet olvashatnak el egy szuszra. (Győry Attila: Kerékkutya, Kalligram-Ister, 2002) CSALÁDI KVÍZ 4. Mit csinálnak a kiscsibék, ha van köztük egy különbö­ző? a) semmit b) elpusztítják c) körbeülik 5. Milyen színű ruhát visel Vajkai Miklós elbeszélésé­ben a lány? a) fekete b) rózsaszín c) citromsárga Január 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4b, 5b. A Nap Kiadó 2003-as családi kalendáriumát, a Szívderítő NAPtárt Varga Emese, nagymegyeri kedves olvasónk nyerte. 1. Hogy nevezik a deáki óvodában rendezett karácsonyi vásárt? a) Nagy Ötletvásár b) Nagy Karácsonyi Ötlet­börze c) Nagy Karácsonyi Vásár 2. Ki nyírta le végül Le­vente haját? a) az édesapja b) a nagyapja c) a borbély 3. Kinek a dolga a kisgyerek­kel való gyakorlás? a) az iskoláé b) a szülőé c) a gyereké Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címé­re, de ne feledje el fel­tüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szóra­kozik, kis szerencsével az Új Nő III. recept­könyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: január 23. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Ecetfajták Bertramecet. A száráról lecsipke­dett, megmosott és megszárított bertramleveleket nagyobb, széle­sebb befőttesüvegbe tesszük, bor­ecetet öntünk rá, néhány hétig pi­hentetjük és megszűrjük. A tárkonyecetet ugyanígy készít­hetjük. Gyümölcsecet. Az összetört gyü­mölcsöt frissen, mielőtt erjedni kezdene, üvegbe rakjuk, és fi­nom, tiszta ecetet öntünk rá. A jól bedugaszolt üveget 6-8 napig meleg helyen tartjuk, és időről időre felrázzuk, azután leszűrjük, üvegekbe öntjük, és hűvös helyre tesszük. Eperhez, málnához, ri­biszkéhez 1 kg gyümölcsre 15 kg ecetet számítunk. Fűszerecet. 10 liter ecethez 250 gr gyömbért, ugyanannyi konyhasót, 25 gramm citromsavat, 500 gramm feketeborsot, 100 gr angol fűszert, 80-100 gramm fehérborsot, né­hány tárkonyt és babérlevelet szá­mítunk. Az ecetet a fűszerfélére öntjük, az edényt lekötjük, néhány hétig érni hagyjuk és megszűrjük. Konzerváló ecet főzelék és gyü- mölcseltevéshez. 10 liter lágy víz, 400 gr 80 százalékos borecet, 200 gr konyhasó, 50 gr citromsav. Fűecetek. 250 gramm friss majo­ránna, ugyanannyi kakukkfű, 70 gr összevagdalt szardella, 50 gr bazsalikomfű, 30 gr salott-hagyma és 70 gr fodormenta, mindezt jól összevagdaljuk, üvegbe tesszük, 15 kg ecettel leöntjük, érés után megszűrjük. Levendulaecet. 100 gramm le­vendulavirágot, 100 gr 90 fokos szeszt és 900 gr ecetet keverge- tünk nyolc napig, azután falapok vagy pergamentpapírral takart fémlapok között kipréseljük. A nyert folyadékot csaknem fővésig melegítjük, néhány napig hűvös helyen állani hagyjuk, átszűrjük és kis üvegekbe öntve, sötét he­lyen tartjuk. Ecetgomba Ismert ecetélősdi. Elpusztíthat­juk, ha az ecetet zárt edényben 45 fokra melegítjük. Kihűlés után átszűrjük. Az is el­pusztítja az ecetgombát, ha egy százalék konyhasót adunk az ecethez. Ecset kezelése és tisztítása Ha a festőecsetet mázolásnál egyik munka elvégzése után nemsokára tovább akarjuk használni, akkor nem kell kimosni, hagyhatjuk festé- kesen, de ne állítsuk bele az edény­be, mert az ecset súlya következté­ben a sörték elgörbülnek, hanem az ecsetre erősített horoggal akasz- szuk reá az edény szélére, úgyhogy az ecset szabadon ússzon a festék­ben. Szőrecseteket kisebb mennyi­ségben úgy óvhatunk meg, ha a skatulyákba kis kámfordarabokat vagy naftalint, borsot, esetleg ro­varport teszünk. Sörteecseteket leginkább drótra vagy zsinórokra szoktak akasztani, előbb említett eljárás ez esetben nem alkalmas. Az ecseteket mindenesetre gyakran át kell vizsgáim, hogy molyok, her­nyók ne üssenek tanyát a sörtében. Szőr- és sörteecseteket legjobb sö­tét helyiségben tartani, inkább ned­ves, mint száraz levegőben, lehető­leg gyanta tartalmú fadobozokban. Az ecseteket időről időre le kell po­rolni, kirázni, hogy az esetleges moly- vagy hernyópetéket kiráz­zuk. A szabadon lógó ecseteket is gyakran ki kell tisztítani. Használatban levő, tehát festékes, lakkos ecseteket a bevégzett munka után jól ki kell nyomni és kisimíta­ni. a/ enyv- és gumifestékekben hasz­nált ecsetet vízben kell kimosni b/ olajfestékben, olajlakkban hasz­nált ecsetet terpentinolajban vagy benzinben mosunk ki C/ borszeszhez használt ecsetet borszeszben vagy forró szódaoldat­ban d/ megkeményedett, elhanyagolt ecsetet előbb kalapáccsal könnye­dén ütögessünk, hogy a sörtét szét­osszuk, azután egy rész kristályosí­tott szénsavas nátrium és 3 rész víz oldatába akasztjuk oly módon, hogy az ecset ne éljen az edény al­jáig, és a folyadék a sörtekötésig ér­jen - 24 óra múlva a leszáradt fes­ték rendszerint annyira megpuhul, hogy ha többször kimossuk szap­pannal, eltüntethető e/ vízüveg kenésére használt ecse­tet közvetlenül használat után ki kell mosni vízben, mert a vízüveg éppen úgy, mint az erős lúg, szét­roncsolja a sörtét. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom