Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-17 / 13. szám, péntek

TÉMA: A MAGYAR ISKOLA ELŐNYEI HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 17. CKM styis Student, tyeutA. und *7eueAex SenviceA Vysoká 32,814 45 Bratislava • t. http://www.ckm.sk , e-mail ckmsyts@ckm.sk * A EURO' 26 / O/r ITIC homsujgw; fOfls IffU INVt.RNALION.U NEMZETKÖZI AZONOSÍTÓ KÁRTYÁK DIÁKOKNAK ÉS TANÁROKNAK A fenti igazolványok tulajdonosai ked­vezményekben részesülnek, informá­ciókhoz jutnak, olcsón utaznak, új tá­jakkal és emberekkel ismerkedhetnek az egész világon. ISIC nemzetközi diákigazolvány Az egyetlen diákigazolvány, amelyet az egész világon elismernek - a nappa­li tagozaton tanuló diákok válthatják ki. A kártya lehetővé teszi, hogy tulaj­donosa kihasználja a diákkedvezmé­nyeket az egész világon. ITIC nemzetközi tanárigazolvány Az egyetlen tanárigazolvány, amelyet az egész világon elismernek - az állan­dó munkaviszonyban levő tanárok válthatják ki. A kártya lehetővé teszi, hogy tulajdonosa kihasználja a tanár­kedvezményeket 40 országban. Az ISIC nemzetközi diákigazolvány és az ITIC nemzetközi tanárigazol­vány által Szlovákiában például a következő kedvezményekben része­sülhet:- előnyös árú repülő-, autóbuszje­gyek, nyelvtanfolyamok és biztosítá­sok a pozsonyi, nyitrai, besztercebá­nyai, zsolnai és kassai CKM 2000 Travel irodáktól. CKM Telesales - te­lefonos árusítás - 02/5273 1024 vagy 0850 111 111 (Szlovákia területén mindenütt helyi hívás árán),- 30% kedvezmény gyógykezelési költségekre, 10% kedvezményű bal­eset-biztosítás ISIC diákigazolványo- soknak; 15% kedvezmény gyógyke­zelési költségekre, 5% kedvezményű baleset-biztosítás ITIC tanárigazolvá- nyosoknak a CKM 2000 Travel szer­vezte külföldi utakon az UNION Biz­tosítónál,- 5-10% kedvezmény az Oéná optika szlovákiai üzleteiben- 5% kedvezmény a nyelv- és szaktan- folyamokra az Akadémia vzdelávania kirendeltségein. Téli kedvezmények Ski centrum Certovica Certovica - nyereg, Certovica svadba, a regionális bérlet árának megfelelő árú napi sípályabérlet 2003.1. 7-től III. 10-ig. Jasenská dolina 30% engedmény a sípályabérletből az egyszeri lesikláson kívül (az ünnep­napokon és a hétvégéken kívül) Martinské hole 20% engedmény a sífelvonókra Selce - Cachovo 20% engedmény a napi bérletből Kubínska hofa 20% engedmény a délelőtti és délutá­ni bérletből Vefká Raca 20% engedmény a sípályabérletből a sífelvonókra és a kötélpályákra Igló - Rittenberg 15% engedmény a napi és a félnapos bérletből (karácsonyon és Szilveszte­ren kívül) Az egész világon érvényes biztosítás: 200 Sk Az ISIC diákigazolványosok és az ITIC tanárigazolványosok biztosítási matricát vásárolhatnak a CKM 2000 Travelnél és az UNION Biztosítónál. A matrica díja, 200 Sk, magában fog­lalja minden kiutazáskor az egész vi­lágra érvényes egészségügyi költségté­rítéses és baleset-biztosítást a kártya teljes érvényessége alatt, ha egy ott-tar- tózkodás nem tart 30 napnál hosszabb ideig. Az ISIC vagy ITIC igazolványok kiál­lításához 1 fénykép, személyazonossá­gi igazolvány szükséges, valamint iga­zolás az iskolától, hogy a kérvényező az iskola diákja, illetve állandó munka- viszonyban levő tanára (legalább 18 órát kell tanítania). Az igazolás nem le­het 30 napnál régebbi keltezésű. Az ISIC tagdíja 180, az ITIC-é 200 Sk. Az igazolványokat a CKM 2000 Travel pozsonyi: Vysoká 32, nyitrai: Stefánikova trieda 15 (az udvarban), besztercebányai: Dolná 50, zsolnai: V. Spanyola 212124/18 és kassai: Hlavná 58, kirendeltségén kaphatja meg. A nemzetközi tanár- és diákigazolvá­nyokkal kapcsolatos bővebb tájékozta­tás a weboldalunkon: www.ckm.sk KISatJE nCYBLENIMB. MMDEN KNTEKEN AKTUÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Az a gyermek, aki magyar létére szlovák iskolába jár, csak nagy nehézségek árán veheti birtokba teljes egészében saját anyanyelvét Anyanyelvűnk az egyik megtartó erőnk A közeljövőben egy nagyon fontos feladat teljesítése vár a tanköteles korba lépett gyer­mekek szüleire. Számos csa­ládnak alig pár héten belül döntenie kell arról, melyik alapiskolába íratja be gyerme­két. A döntésnek minden egyes esetben komoly meg­fontolásokon kell alapulnia. RÁCZ VINCE Alig telik el az ember életéből az első hat év, máris iskolapadba kénysze­rül, az óvodai környezettől merőben eltérő közegben, hozzá hasonló, kezdetben többnyire megszeppent fiúk és lányok, valamint időnként szigorú tanítók társaságában kény­telen tölteni délelőttjeit, sokszor a délutánjainak egy részét is. A folyamat azzal kezdődik, hogy a szülők eldöntik, melyik alapiskolába írassák be csemetéjüket. Többek számára egyértelmű a döntés, hi­szen ha például az egyeden helyi is­kolán kívül nincs a közelben más alapiskola, a szülők pedig szeretnék megkímélni gyermeküket az állan­dó utazás okozta megpróbáltatások­tól, önmagukat pedig a utaztatás költségeitől, magától értetődik a megoldás. Ha több lehetőség is kí­nálkozik, már korántsem egyszerű feladat a helyes választás. A szülők­nek számos körülményt kell figye­lembe kell venniük, egyebek közt a tanintézményekben folyó oktatás színvonalát, a tanítók szakmai és pe­dagógiai felkészültségét, tehát min­dent, ami végső soron a gyermek rö­vid és hosszú távú érdekeit hivatott szolgálni. A választás a családokon múlik, akik saját belátásuk szerint döntenek. Senkit nem szabad kény­szeríteni valamelyik megoldás elfo­gadására, érvekkel befolyásolni azonban talán megengedett. Egy kisebbségi helyzetben élő kö­zösség tagjai számára az iskola kivá­lasztásakor egyben arról is dönteni kell, hogy magyar vagy esedeg szlo­vák alapiskolába írassák-e csemetéi­ket. A magyar családok többségében kézenfekvő a válasz, és az anyanyel­vű képzést választják gyermekük számára. Azok a családok, ahol a szülők egyike szlovák nemzetiségű, már nagy valószínűséggel, legalább­is a különféle felmérések erről ta­núskodnak, az állam nyelvén oktató iskolák valamelyikébe íratják be a tanköteles korba lépett gyereket. Az olyan falvakban és városokban, ahol a magyar lakosság alacsony és ilyen szempontból kedveződen részará­nyából adódóan nem működtemek magyar tannyelvű alapiskolát, az ott élő magyarok több esetben a helyi szlovák iskolába kénytelenek írami gyermekeiket. Vannak persze, igaz kisebb számban olyanok is, akik, bár választhatnak, magyarként szlovák iskolába járatják a gyerekeiket. Kö­rükben még mindig szívósan tartja magát az a nézet, hogy aki Szlováki­ában magyarul tanul, az a későbbi­ekben csak nagy nehézségek árán érvényesülhet a hétköznapi életben. Ezek a szülők általában azzal indo­kolják döntésüket, hogy a magyar is­kolák növendékei közül a későbbi­ekben nyelvi nehézségeikből adódó­an kevesebben folytatják tanulmá­nyaikat a hazai egyetemeken. A va­lóságban éppen fordított a helyzet. Azok a magyar nemzetiségű diákok, akik alap- és középfokon nem anya­nyelvükön tanulnak, csak kisebb, sőt egyre kisebb számban kezdik el felsőfokú tanulmányaikat. Az is bi­zonyított tény, hogy a magyar csalá­dok gyerekei magyar alapiskolából nagyobb eséllyel léphetnek tovább magyar tannyelvű gimnáziumba, mint a szlovák alapiskolából az azo­nos nyelvű gimnáziumba. Az érvek mérlegelésekor, ajánlatos figyelembe venni azt is, hogy az anyanyelven elsajátított tudás sok­kal tartósabb, mint az idegen nyel­ven megszerzett. Azok a magyar nemzetiségű szülők, akik különféle megfontolásokból szlovák nyelvű is­kolába járatják gyermekeiket, egyál­talán nem veszik figyelembe ezt a cseppet sem elhanyagolható körül­ményt. Némüeg tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezekben a családok­ban természetszerűleg a magyar nyelvet használják a mindennapos érintkezés során. A diák tehát egy el­térő nyelvi közegből érkezik az isko­lába, szlováknyelv-tudása az esetek többségében csekély, előfordulhat, hogy egyáltalán nem beszéli az ál­lamnyelvet. Ez a helyzetét jelentő­sen megnehezíti. Lehetséges, hogy nyelvi nehézségei folytán a tanul­mányi eredményei nem érik el azt a szintet, melyre intellektusa és tehet­sége, ha anyanyelvén tanulna, ké­pessé tenné. A szülők tehát dönté­sükkel nem érik el céljukat, a gye­reknek gondjai lesznek a tanulással, mivel naponta meg kell küzdenie a nyelvi hiányosságaiból fakadó hát­ránnyal. Az a gyermek, aki magyar létére szlovák iskolába jár - bizo­nyíthatóan - csak nagy nehézségek árán veheti birtokba teljes egészé­ben saját anyanyelvét, a magyar nyelvet. Nyelvtudása nagy valószí­nűséggel megreked az alacsonyabb szinteken. Ha nyelvileg formális helyzetben kell magyarul beszélnie, nyelvi akadályokba ütközik. Kivétel csupán abban az esetben adódhat, ha a szülő, aki annak ellenére, hogy szlovák iskolába adta magyar gyere­két, figyel annak anyanyelvi fejlődé­sére. Ez azonban, valljuk be, sajnos kevéssé valószínű. A nyelvi lemara­dás majdhogynem elkerülhetetíen. Nem lehet kérdés, hogy szlovákiai magyarként szükségünk van a több­ségi nemzet nyelvének minél maga­sabb színvonalú elsajátítására, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az anyanyelv rendkívül fontos szerepéről sem. Számunkra az egyik legfontosabb megtartó erőt éppen anyanyelvűnk jelenti. ISMERT SZLOVÁKIAI MAGYAROK VALLANAK ISKOLÁS ÉVEIKRŐL Sosem érezték hátrányát, és sosem bánták meg, hogy magyar iskolába jártak ÖSSZEÁLLÍTÁS Széles körben ismert és sikeresnek számító szlovákiai magyarokat kérdeztünk arról, mit adott nekik a magyar iskola, mit jelentett szá­mukra, hogy anyanyelvükön sajá­títhatták el a későbbi sikeres pálya­futásuk feltételéül szolgáló tudás- mennyiség egy részét, illetve ho­gyan látják az anyanyelvű képzést. Pukkai Attila, a népszerű, külföld­ön is egyre nagyobb sikereket arató Ghymes együttes tagja, zenekarával az évek során bejárta a fél világot: „Nekem nagyon sokat adott a ma­gyar iskola. Egy kis településen, Alsószeliben kezdtem iskolába jár­ni, később a felsőszeli alapiskola diákja voltam, majd a galántai ma­gyar tannyelvű gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Hogy eddigi életem során főként zenei pályán érvényesültem, és zenész lehetek ma is, más egyéb befolyá­soló tényező mellett főleg hajdani iskoláimnak köszönhetem. Még gimnáziumi éveimben ismerked­tem meg a népzenével, akkor kezdtem el a zenével foglalkozni. Gondolkodásomra, világnézetem alakulására a szüleim mellett, ki­váló pedagógusaim voltak nagy hatással, akik mindig a megfelelő könyvet adták a kezembe. Olyan tanáraim voltak, akikre a mai na­pig felnézek, akiket becsülök. Úgy gondolom, hogy a szülők felelőssé­ge óriási, amikor el kell dönteniük, müyen nyelvű iskolába íratják be tanköteles korba lépő gyerekeiket. Az iskola kiválasztásakor a gyer­mekük későbbi sorsát is meghatá­rozzák. Hitem szerint az iskola leg­fontosabb feladata, hogy megtanít­sa a diákot anyanyelvén gondol­kodni, melynek segítségével ké­sőbb, felnőtt korában könnyebben tud érvényesülni. Ha az éppen csak nyiladozó értelmű gyermek idegen nyelven, legyen az a szlo­vák vagy bármely más nyelv, kény­szerül gondolkodni, már idejeko­rán állandó nehézségei lesznek a vüágban. Az otthoni, családi kö­zegben és az iskolában használatos nyelv azonossága folytán tanulhat csak meg az anyanyelvén gondol­kodni a gyermek. Sosem éreztem hátrányát annak, hogy magyar is­kolába jártam, sőt, sokkal inkább az előnyeit.” Hégli Dusán, az Ifjú Szivek kore­ográfusa, táncegyüttesét számos külföldi országban ismerik és elis­merik, a sikert sikerre halmozó csapat idén a többi mellett három héten át az Egyesült Államok keleti partján vendégszerepei majd, ta­valy hat hétig Ausztráliában tartóz­kodtak: „Szüleim számára nem volt kérdés, hogy magyar tannyelvű alapiskolá­ba írassanak-e, pedig édesapám szlovák nemzetiségű. Természetes volt számomra, hogy magyar alap­iskolába, később pedig gimnázi­umba jártam, sőt néhány évig ma­gyarországi egyetem hallgatója voltam. Egyszerűen elképzelni sem tudom, mi lett volna, ha a szüleim annak idején másképp döntenek. Az én gyerekeim esetében sem volt és lesz kérdéses, hogy magyar isko­lába írassam-e be őket.” Gál Tamás színművész, Jelenleg például a Nem félünk a farkastól című, Gágyor Péter által rendezett darabban láthatja a felvidéki kö­zönség, más egyéb mellett a Teát­rum Színházi Polgári Társulásnak is tagja: „A magyar iskolának köszönhető­en két kultúrát is megismerhettem, mind a magyar irodalomból, mind a szlovák irodalomból széles körű ismereteket szerezhettem. Kétféle megközelítésben foglalkozhattam az irodalommal. Egy színész szá­mára ez rendkívül fontos. A szü­lőknek nem kell félniük attól, hogy gyermekük nem tanul meg rende­sen szlovákul vagy nem sajátít el valamilyen más idegen nyelvet, ha magyar tanítási nyelvű iskolába íratják. A magyar iskolákban is ok­tatnak idegen nyelveket, a lehető­ség adott, semmilyen tárgyban nem kínálnak kisebb értékű tudást, mint a szlovák iskolák. Meggyőző­désem szerint, a szlovák iskoláéval azonos színvonalat biztosít a diák­jai számára. Az én gyerekem is ma­gyar iskolába fog járni, ha eljön az ideje, mert úgy gondolom, anya­nyelvi gyökereink nagyon fonto­sak. Azok a magyar nemzetiségű szülők, akik szlovák iskolába írat­ják gyerekeiket, számos lehetőség­től megfosztják őket. Soha nem éreztem hátrányát annak, hogy alap- és középfokú tanulmányai­mat magyarul folytattam, sőt, el­lenkezőleg. Színészként ugyanúgy dolgozhatom Szlovákiában, Cse­hországban és Magyarországon is. Ez rendkívüli többledehetőséget jelent. Rendszeresen játszom szlo­vák darabokban és most készülök egy cseh film forgatására.” Jarábik Balázs, a Freedomhouse és a Kalligram Alapítvány munka­társa, aki választási megfigyelő­ként és politikai konzultánsként végigutazta a világot: „A magyar alapiskola és gimnázi­um elvégzése után felsőoktatási tanulmányaimat Pozsonyban szlo­vákul, Budapesten magyarul, New Yorkban angolul folytattam. Be­vallom, szorongva léptem be a szlovák és az amerikai egyetem kapuján, és máig emlékszem az el­ső félve elmondott szavakra szlo­vákul és angolul. Gyorsan rájöt­tem, keveseket érdekel az, hogy nyelvtanilag mennyire helyesen beszélem a nyelvet, sokkal inkább érdekelte a tanárokat és a diáko­kat az, amit mondok. Saját tapasz­talatom mutatja, hogy az általános iskolában anyanyelven elsajátított biztos alapok segítettek abban, hogy az önbizalmamat nem a nyelv tisztaságára, hanem a tudás­ra építhettem. Ma munkám során sokat utazom. Bárhol jártam a vi­lágban, mindig tudtam honnan jö­vök. Ez segített a legtöbbet, hogy mindig visszatérjek.” Hulkó Gábor professzor, a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara automatízációs és mérésel­méleti tanszékének vezetője, kuta­tási eredményei folytán a modern tudomány elismert képviselői kö­zött tartják számon: „Napjaink informatikai társadalma az információk szinte feldolgozha- tatían lavináit zúdítja fejünkre. Saj­nos igen sok ebben a hulladékin­formáció is, amely súlyosan káro­sítja szellemi környezetünket. A tárgyi'környezetszennyezés szint­jén hasonló károsításokért manap­ság már szigorúan bírságolnak szerte a világban... Ebben az infor­mációs zűrzavarban nagyon fon­tos, hogy az egyes egyének és a kö­zösségek ne veszítsék el a fonalat - az igazi értékek, a kultúra, a törté­nelmi múlt a hagyományok fona­lát. Hogy ne veszítsük el önmagun­kat és ne vesszünk el mindnyájan a mitológiai labirintusban... Ezekkel az alapvető értékekkel jómagam az anyanyelvi oktatáson és kultúrán keresztül azonosultam. Ennek kö­szönhetem, hogy a sok hókuszpó­kuszon át is jól látom, hova kell tartanunk. Ezért hiszem, hogy napról-napra nő a jelentősége a második és további idegen nyelv is­merete mellett az anyanyelvi okta­tásnak mindenütt a világon.” Lampl Zsuzsanna neves szocioló­gus, rendszeresen jelennek meg tanulmányai, számos kutatásban vett részt, szakmáján kívül más te­rületeken is otthonosan mozog, meseíróként is ismert: „Kislány koromban egy olyan utcá­ban laktunk, ahol a lakásunktól csupán húsz méterre volt a szlovák tannyelvű alapiskola. Emlékszem, mindenki csodálkozott, vajon mi­ért nem abba az iskolába írattak be engem a szüleim, hiszen számos kellemetíenségtől megkímélhettek volna. Ehelyett a sokkal távolabb lévő, Duna utcai iskolába járattak, amit sem ők, sem én nem bántunk meg sohasem. Édesapám nagyon határozott volt ebben a kérdésben és kijelentette, lánya magyar isko­lába fog járni. Egyébként soha nem származtak abból kellemedensége- im és konfliktusaim, hogy annak idején anyanyelvemen tanultam. Éppen ellenkezőleg. Gimnáziumi éveimben az országos szintű tanul­mányi vetélkedők alkalmával en­gem és Duna utcai iskolatársaimat mindig büszkeséggel töltött el a tu­dat, hogy annak az gimnáziumnak vagyunk a diákjai, hiszen a verse­nyek szlovák nemzetiségű résztve­vői felnéztek ránk, a középisko­lánknak ugyanis rendkívül jó híre volt. Mindig jó tanítóim és tanára­im voltak, többükre ma is szívesen emlékezem. Későbbi életem alaku­lására nagy hatással volt például Kosík Gabriella, aki magyar nyelv­re és irodalomra, valamint törté­nelemre tanított. Egyebek mellett az ő ösztönzésére kezdtem el íro­gatni, ő volt, aki mindig biztatott, mert valamiért tetszettek neki az írásaim. Laukó Dezsőné, a helyi pi­onírszervezet vezetője is jelentő­sen befolyásolt későbbi pályámon. Számtalan, a gyakorlati életben hasznos tudnivalóra hívta fel a fi­gyelmemet. Elmondhatom, annak ellenére, hogy magyar iskolába jártam, a szlovák nyelvvel sosem voltak problémáim, nem okozott nehézséget használata. Erről csak annyit, az egyetemi tanulmányaim befejeztével a csoportomból csak ketten értünk el kitüntetett ered­ményt, mégpedig egy görög lány és én. Nem bántam meg, amiért magyar iskolába jártam, ezt az is jelzi, hogy az én gyerekeim is anyanyelvükön tanultak, illetve ta­nulnak.” (érvé) IIP 487

Next

/
Oldalképek
Tartalom