Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-16 / 12. szám, csütörtök
12 Sport ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 16. Tokodyról nem tud a Sparta Prága/Pozsony. Amint azt lapunk hétfői számában közöltük (magyarországi újságokra hivatkozva), a 22 éves újpesti Tokody Tibor iránt a Sparta Praha labdarúgócsapata érdeklődik. A Sport című prágai napilap ezzel kapcsolatban a megkérdezte Miroslav Peltát, Sparta vezérigazgatóját, aki lakonikusan csak ennyit mondott: „Kacsa az egész, semmiről sem tudunk”. Radek Sloncűc, Tokody cseh játékostársát is megszólaltatták az ügyben: „Kérdeztem Tibortól, mi az igazság, s azt válaszolta, hogy kecsegtették valamilyen ajánlattal, de csak nagyon kezdetleges formában”, (tv) Elfelejtettek szólni a kapusnak London. A sűrű ködben rendezett Stocksbridge Steels-Wit- ton Albion angol egyetemi labdarúgó mérkőzésen a házigazdák kapusa a hazafelé tartó szurkolóktól tudta meg, hogy véget ért a találkozó, s csapattársai már percek óta az öltözőben pihennek. - Még a tizenhatos vonaláig sem láttam, nem jött erre senki. Optimista lévén azt gondoltam, jó játékunkkal beszorítottuk ellenfelünket a saját térfelére - mondta Richard Sidall. A játékvezető a meccset a rossz időjárás miatt a 30. percben lefújta. (MTI) Erdőtűz miatt kellett költöznie Falls Creek. A közeli erdőtűz miatt kiürítették azt a magaslati edzőtábort, ahol Sonia O’Sullivan ír futónó is tréningezett. A 32 éves versenyző az ausztráliai Falls Creekben gyakorolt, amikor a mindössze 20 km-re található terület kigyulladt. - Nem voltunk közvetlen veszélyben. Sonia jó formában van, de nem azért fut, hogy a tűz elől meneküljön - mondta Nie Bide- au, az 5000 méteren olimpiai ezüstérmes atléta edzője. 0?Sullívan jelenleg a március 14-én kezdődő birminghami fedett pályás atlétikai világ- bajnokságra készül. (MTI) Mezei Richárd autóbalesete Szeged. Autóbalesetet szenvedett kedd éjjel Mezei Richárd, a magyar kézilabda-válogatott szegedi beállósa. Ka- rády Péter technikai vezető tudomása szerint a játékos az arcát törte össze, amikor a havas, jeges úton kocsijával megperdült. Jelenleg a szegedi kórházban ápolják, nincs súlyos sérülése. Az viszont még kérdéses, hogy utazhat-e a hétfőn kezdődő vb-re. Mezei szerdán vizsgázott volna a Testnevelési Egyetemen, ezért Skaliczki László szövetségi kapitány hazaengedte a tatai edzőtáborból. (MTI) Ullrich a Team Coastba igazolt Berlin. Jan Ullrich, az országúti kerékpározás egyik jelenlegi legnagyobb alakja tegnap aláírta három évre szóló szerződését, így véglegessé vált, hogy a Team Coastban folytatja a pályafutását. Az olimpiai bajnok már ezen a héten megkezdi felkészülését új csapatában a spanyolországi Gandíában, igaz, március 23-ig egyetlen viadalon sem állhat rajthoz, mivel doppingvétség miatt a nemzetközi szövetség (UCI) addig eltiltotta. Az 1997-es Tour de France-on győztes, 30 éves német kerekes azt mondta: nagyon boldog, mert a megállapodásnak köszönhetően idén egy rendkívül erős klubban versenyezhet. (MTI) Piszár Józsefet csak a hideg zavarja, a hó és a csúszós talaj viszont nem (Somogyi Tibor felvétele) Piszár József nagyon jól tudja, miért csak hat gólt lőtt az őszi idényben „Itt a nagy lehetőség” Hunyady Emese gyorskorcsolyázóból kerékpárossá lesz Athént még vállalná ORIGO Piszár József, a II. labdarúgóliga egyik legismertebb játékosa ezúttal is betartotta ígéretét, s továbbra is az élmezőnyben tanyázó rima- szombati együttest erősíti. Meggyőződése, hogy a következő idényben már az élvonalban játszliat, természetesen a gömöriek csapatában. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Vannak olyan futballisták, akik nem „csípik” a téli alapozást. Te viszont azt vallód, nagy szükség van az év eleji robotolásra, a kemény tréningekre. Igen! Mert a kifogástalan erőnlét nélkül aligha nyújthat valaki átlagon felüli teljesítményt a pontvadászatban. Nekem sosem okozott gondot a futás, különösen kedvelem az 1000 m-es távokat. Én mindig nagyon odafigyelek az erőnléti edzésekre. Nincs kegyetlenebb dolog annál, ha valaki a meccs hajrájában lépni is alig tud a pályán. Egy-két alkalommal, főleg sérülés után velem is már előfordult. Mégis, mi az, amit nem kedvelsz az egyhangúnak tűnő téli alapozás során? A hideget. Nálunk minden nap mínusz tíz fok alá kúszik a hőmérő higanyszála, s ez idegesít a legjobban. A hóval és a csúszós talajjal már úgy-ahogy megbarátkoztam; a zimankós idő viszont az őrületbe kerget. Alig várom már, hogy kitavaszodjon! Hat gólt lőttél az őszi idényben. A szurkolók ennél jóval több találatot vártak tőled. Miért maradtak el a várva várt gólok? Vállsérülésem miatt négy meccsen nem léphettem pályára. A legnagyobb baj az volt, hogy fordulóról fordulóra szinte mindig más poszton játszottam. Nagyon jól tudom, miért nem lőttem több gólt; de ezt inkább nem részletezem. Most egy jó év eleji felkészülés után, csatárként - egészen biztos - többre leszek képes. Ott vagytok az élmezőnyben, mindössze három ponttal gyűjtöttetek kevesebbet, mint a listavezető besztercebányai csapat... Itt a nagy lehetőség, hogy ismét élvonalbeli futballcsapata legyen Rimaszombatnak. És ezt a ziccert ki kellene használni! Tudom, sokan emlegetik az I. liga létszámbővítését, de szerintem ebből most nem lesz semmi. Nincs más hátra, meg kell nyernünk a bajnokságot! Én derűlátó vagyok, s bízom abban, hogy sikerül olyan csapatot összehozni, amely képes az élen végezni. A feljutásra esélyes csapatok közül - a hárompontos hátrány ellenére - a rimaszombati gárda van a legkedvezőbb helyzetben. Az előttünk álló két együttes, a Banská Bystrica és a Licartovce ellen hazai pályán játszunk, s ez nem kis előnyt jelent. A tavaszi nyitányon az idegenben is veszélyes Podbrezová lesz az ellenfél. Egy sikeres rajt mindennél többet érne. Mi a helyzet a kerettel kapcsolatban? Remélem, a fél tucat vendégjátékos nagy része visszatér, s a távozók helyére hozzájuk hasonló tudású futballisták érkeznek. A szakosztályon belül teljes az összhang, és ez nyugalomra ad okot. Ha nem sikerülne kiharcolni az I. ligába jutást, elképzelhető, hogy a nyáron már más csapatban kezded az alapozást? Egyelőre nem gondolok az átigazolásra. Most a téli felkészülés és a közelgő tavaszi idény foglalkoztat; győzelmekről, góllövésről álmodozom. Különben nagyon jól érzem magam Rimaszombatban. Bár a téli ötkarikás játékok történetének eddigi egyetlen magyar származású aranyérmese, az 1994-ben Lillehammerben 1500 méteres gyorskorcsolyázásban osztrák színekben győztes Hunyady Emese térdsérüléssel bajlódik, bízik benne, hogy egy olimpia még belefér a pályafutásába. Mégpedig egy nyári: tervei szerint a 2004-es athéni játékokon kerékpározóként, a 3000 méteres egyéni üldözőversenyben indulna. Az 1987 óta Ausztriában élő Hunyady tavaly februárban 35 évesen a Salt Lake City-i olimpián 3000 méteren élete legjobb időeredményével lett kilencedik, úgy, hogy a játékok előtt komoly sérüléssel bajlódott. És sajnos ezen a téren azóta sem történt javulás. Gyakran jár Budapestre? Állandó ingázásban vagyok Ausztria és Magyarország között. Sajnos bőven jut időm az utazgatásra, mert megint sérült vagyok. Nem új keletű a probléma, már harmadik esztendeje szenvedek a térdemmel Pedig tavaly megműtötték. Nem is egyszer, szinte egyfolytában műtenek. Éppen ezért az utóbbi időben nem vagyok túlzottan rózsás hangulatban. Mostanában korcsolya nem is volt a lábán? Volt, de hamar le kellett vennem. Az már biztos, hogy most hosszú kényszerpihenő vár rám, ebben a szezonban nem versenyezhetek. Majd jövőre. És mi a helyzet a kerékpározással? A múlt évben tett egy nyilatkozatot, miszerint ebben a sportágban megcélozná az athéni olimpiát. Valóban így gondoltam, mégpedig a 3000 méteres egyéni üldözőversenyben. Ám a kerékpározáshoz is nélkülözhetetlen a jó térd, így most ez a tervem is eltolódott. Úgy terveztem, hogy márciusban teljesíÚJABB KÉRŐ. Az angol labdarúgó Premier League-ben szereplő Fulham 4,5 millió eurót ajánlott a szintén élvonalbeli Tottenham Hotspur- nak az ukrán Szergej Rebrovért. A 28 éves válogatott csatárért előzőleg a török Fenerbahce is bejelentkezett, de a futballista állítólag nagyobb fizetést kér, mint amennyit az isztambuli klub adni tudna. TÍZ BAJNOKIN HIÁNYZIK. Leghamarabb áprilisban léphet újra pályátem azt a szintidőt, amivel már Világkupa-futamokon indulhatnék, és bíztam benne, hogy majd ezeken a versenyeken is jól szerepelek. Ebből azonban idén már nem lesz semmi. Persze egyáltalán nem adom fel, mert az athéni indulás lehetőségét az olimpia előtt két hónappal rendezendő világbajnokságon is meg lehet szerezni. Remélem, hogy majd azon sikerül. A gyorskorcsolyázóknál amúgy megszokott, hogy nyáron kerékpárversenyeken indulnak. Én is rengeteget kerékpározom, májustól szeptemberig legalább ötezer kilométert letekerek. Ma már bosszant, hogy amikor öt-hat éve egyáltalán nem voltak térdproblémáim, nem hajtottam rá versenyszerűen erre a sportágra. Persze akkor is elsősorban gyorskorcsolyázónak tartottam volna magam, és most is annak tartom. Tehát bízik a folytatásban. Minden az egészségemtől függ. Talán még két olimpia is belefér a pályafutásába? Egy téli és egy nyári. Mindkettő már biztos nem. S mivel a nyári van előbb, az olimpiákat tekintve már csak az athéniban gondolkozom. Lillehammer olimpiai bajnoka (EPA-felvétel) ra Hernan Crespo, az Intemazionale labdarúgója. Az argentin csatár vasárnap, a Modena elleni bajnoki mérkőzés gólt fejelt, nem sokkal később viszont az egyik akció végén elcsúszott, majd cserét kért. Először ágyéksérülésre gyanakodtak az orvosok, de az újabb vizsgálat comb- izom-szakadást állapított meg. Ha a gyógyulás nem lesz a vártnál gyorsabb, akkor Crespo legalább tíz bajnokin fog hiányozni. (MTI) LABDARÚGÁS Bogdán István ipolysági tolókocsis hatvanévesen is versenyez, és 2002-ben három dobószámban lett Szlovákia bajnoka A végzetes fürdéstől a barcelonai bronzéremig J. MÉSZÁROS KÁROLY Életerős fiatalember, az ipolysági futballcsapat balszélsője volt, amikor harmincöt évvel ezelőtt egy fürdés végzetes lett számára. Még egy utolsó ugrásra szánta el magát a délutáni edzés előtt, amikor megpecsételődött a sorsa. Rossz szögben ért vizet, és gerincsérülése egy életre a tolókocsiba kényszerítette. Bogdán István ma hatvanéves. Aki napjainkban betér az ipolysági zsinagógába, a város százéves sportmúltját bemutató kiállításra, előkelő helyen láthatja Bogdán István sportolói tetteinek felelevenítését. Ugyanis a mozgássérült fiatalember a sors kegyetlen csapása után is kitartott a rendszeres testmozgás mellett, s napjainkig versenyszerűen sportol. Persze a vele azonos sorsúakkal együtt. Tolókocsis atléta. Szlovákia több mint százszoros bajnoka. Dobószámokban: gerelyhajításban, diszkoszvetésben és súlylökésben. És ami sportolói sikerének csúcsa: 1992- ben gerelyhajításban bronzérmet szerzett a barcelonai paralimpián. Az ipolysági kiállítás megnyitóján találkoztunk. „Megnyugtatom, nem kacsa amit mondok, a seáz bajnoki aranyérmet már biztosan túlléptem. Ilyen mennyiségnél könnyű tévedni, ezért olvashatja a nevem mellett, hogy még csak kilencvenegy elsőségnél tartok - pontosítja a róla szóló összeállítás egyik fontos adatát. Amikor szóba kerül életének sorsfordulója, harmincöt év múltán is már második mondatában köszönetét fejezi ki annak az orvosnak, aki rögtön a szemébe mondta: tolókocsis élete elkerülhetetlen. Nem hitegette, nem építtetett benne légvárakat, hanem a huszonöt éves fiúnak kimondta a kemény valóságot. „Futballista voltam, de emellett atletizáltam, tornáztam is, így mindennapi szükséglet volt számomra a mozgás. Amikor egy újságcikkből tudomást szereztem arról, hogy hol sportolhatnak a mozgássérültek, jelentkeztem. A pozsonyi IAMES volt az egyetlen klub akkor Csehszlovákiában. Annak lettem a tagja. Elkezdtem rendszeresen edzeni, s ez meghozta az eredményét.” Már az első csehszlovák bajnokságon Bogdán István óriási meglepetést okozott: két bronzérme azért volt váratlan, mert egy évvel korábban még feleannyit sem teljesített. „Ettől jött meg a kedvem, ami máig tart. Sok lemondással, rengeteg órát töltök a sportpályán. A diszkoszvetést a réten gyakorolom. Egy ideig még iskolások segédkeztek, de aztán áttértem arra, hogy egyedül készüljek, így jobban tudok összpontosítani, beleélem magam a dobásba.” Tíz év eltelt már a barcelonai bronzhajítás óta is. Vajon a sportolói eredményesség csúcsa a tolókocsis versenyző számára is a siker tetőfokát jelenti? „A hazai bajnoki címek után következtek a nemzetközi porondon elért elsőségek. Sportolóként bennem is felerősödött a vágy, hogy elindulhassak az olimpián, ami számunkra a paralimpia. Eldöntöttem magamban, ha már egyszer ott leszek Barcelonában, valamit él is éljek. Nekem ez sikerült, s tényleg ez volt sportolói pályafutásom csúcsa. Huszonkét méter hatvannyolc centi. Ennyiért járt akkor bronzérem a férfi gerelyhajításban. Mérhetetlen akarás vezetett idáig, hiszen akkor már nem voltam fiatal, betöltöttem az ötvenet.” Bogdán István 2002-ben is meglepte a mozgássérült atléták szlovákiai mezőnyét, mert három bajnoki címet szerzett. Nem csak a korosztályában, hanem egész csoportjában (sérülése szerint besorolt kategóriában) lett első diszkoszvetésben, gerelyhajításban és súlylökésben, ami csodálatos teljesítmény, hiszen már akkor hatvanéves volt. És meddig folytatja, folytathatja? „Naponta már nem edzek, de hetente háromszor-négyszer még mindig készülök. Hiányozna, ha nem tenném. A rendszeres mozgás megszállottja vagyok. Ha valaki azt mondaná, hagyjam abba, talán rögtön megbetegednék.” Aztán elpanaszolja, hogy nincsenek fiatal követői. Évente ötvenhatvan fiatal kerül a kovácovái rehabilitációs központba, ahonnan elindulhatna a sportolás útján. De egyik sem teszi. Valóban csak a pénzhiány riasztja vissza őket a sorscsapás utáni rendszeres mozgás útjának választásától? Jó lenne tudni. T Barcelona bronzérmese gerelyhajítás közben (Archívum)
