Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-15 / 11. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 15. Riport portré A királyrévi és zsigárdi fiatalok együttesének első lemeze gyermekdalokat tartalmazna azért, hogy kineveljenek egy közönséget, amely értékelni tudja majd az igazi művészetet ARCOK - négy énekes, négy szólam Az ARCOK a színpadon: négy énekes, négy szólam (Szőcs Hajnalka felvétele) Két lány és két fiú áll a szín­padon, kezükben mikrofon; a saját zenéjüket stúdióban vették fel, erre énekelnek. Több szólamú gyerekdalaik, karácsonyi énekeik, megze­nésített verseik, az örökzöld slágerek különleges hangzá- súak. Ők az ARCOK ének- együttes. GAÁL LÁSZLÓ Két zsigárdi lány, Ambrus Kriszti­na, és Bedecs Angéla, valamint két királyrévi fiútestvér, Erdélyi Csaba és Zoltán. „Úgy kezdődött, hogy amikor fiúk-lányok baráti társa­ságban összejöttünk, mindig elő­kerültek a gitárok, énekeltünk, és végül márxjlyan jól ment a dolog, hogy azt gondoltuk, élesben, kö­zönség előtt is kipróbálnánk ma­gunkat” - idézi az ARCOK 1998-as születését Angéla. Hogy miért ép­pen ezt a nevet választották, arról Krisztina vall: „Az arcok név any- nyit takar, hogy mind a négy em­ber más, mindegyik egy személyi­ség. Ezt a zenében is szeretnénk megmutatni. Együtt vagyunk, de mégis mind a négyen új és más dolgokat igyekszünk bevinni a ze­nébe.” Habár a színpadon csak énekelnek, az éneket kísérő alap­zene is a sajátjuk, saját maguk játsszák fel előre. Kezdetben a fiúk élőben, gitáron kísérték az éneket, de amikor már nagy termekben, színpadon szerepeltek, problémát jelentett a hangosítás. Ezért úgy döntöttek, hogy a zenét előre fel­veszik. Ebben Kiss László, a Zsigárdi Polgári Társulás egyik alapító tagja, a helyi kántor is se­gítséget nyújt. Néhány verset is ő zenésített meg számukra, egyéb­ként maguk az ARCOK szerzik a zenét egy-egy kiválasztott vers­hez. Eddig egyetlen olyan saját da­luk van - az Uj világ című - amely­nek a szövegét és a zenéjét is saját maguk írták. A régi, örökzöld slá­gereket sem egyszerűen utánoz­zák, hanem saját arcukhoz igazít­ják, sajátos módon adják elő. Hogy jól csinálják, nemcsak az előadá­sok utáni tapsvihar bizonyítja, ha­nem az is, hogy nagyon sok helyre hívják őket fellépni. Falunapok, március 15-i ünnepségek, karácso­nyi koncertek zajlanak az ARCOK közreműködésével, Magyarorszá­gon is többször megfordultak. Bu­dapesten a Magyar Kultúra Alapít­vány székházában a Kárpát-me­dencei Magyarok Találkozóján már két alkalommal szerepeltek, a Budapesti Petőfi Múzeumban a költészet napján léptek fel. A Hungexpo szervezésében a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron örök­zöld melódiákkal mutatkoztak be, és még sorolhatnánk. Repertoár­juk nagyon széles, maguk sem tudják, abban pontosan hány mű szerepel, de több százra tehető. Gyermeknapi ünnepségeken főleg gyermekdalokat, a költészet nap­ján vagy március 15-én megzené­sített verseket, a nyugdíjas-talál­kozókon slágereket adnak elő, koncerteken pedig mindegyik mű­fajból nyújtanak valamit. De nem­csak színpadon, hanem iskolák­ban, rendkívüli irodalomórákon is szerepelnek. A repertoárban sze­repelnek Petőfi, Ady, Kányádi, de kevésbé ismert költők művei is. Az ilyen előadásokkal elsősorban a fi­atalok magyarságtudatát és az ér­tékes kultúra iránti fogékonyságát igyekeznek erősíteni. Az ARCOK jelenleg egy bemutatkozó előadás- sorozatot tart. Ennek első állomá­sa Királyrévben a január 11-i kon­cert volt, ahová meghívták a Nagy- szombati és a Nyitrai kerület ma­gyarlakta falvainak polgármeste­reit és iskolaigazgatóit. Holnap es­te 18 órakor a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban lépnek fel, a következő, január 18-i szőgyéni koncertre a komáromi, a párkányi, és a lévai régióból várják a közön­séget. E koncertek kurátora Csiba Péter hivatásos zenész, producer és zenei rendező. Az ARCÖK-at be­mutató beszédében egyebek mel­lett a következőket mondja: „Meg­lepett, amikor megtudtam, hogy sem az együttesben, sem pedig az együttesen kívül nincs egy vezető ember, aki az egyes énekszólamo­kat kitalálná. Az ARCOK együttes­ben ugyanis az egyenlőség uralko­dik a számok alkotásában, mivel a már meglévő zenei alapra az egyes szólamokat mindenki saját maga találja ki, majd az elképzelését a próbán előadja, s közösen kialakít­ják a szólamok végleges formáját, és megszólaltatják a két-, három­illetve négyszólamú harmóniát, a szólamok megosztása nem a meg­szokott elven történik, vagyis, hogy van egy szoprán, tenor, alt és egy basszus énekes, hanem az al­kalom, a szám hangulata és a ké­pességeik szerint felváltva éneklik az egyes szólamokat.” A felsorolt előadásokat hamarosan egy kül­földi is követi: január 22-én a szlo­véniai Lendvában, a Magyar Kul­túra Hete keretében lép fel az AR­COK. Az együttes az indulásnál a mű­szaki felszerelésre a két község, Zsigárd és Királyrév önkormány­zatától kapott anyagi segítséget. Most a fellépések bevételéből igye­keznek fedezni költségeiket, de tervben van egy saját CD kiadása is, aminek a költségeihez már szponzorok segítségére lesz szük­ségük. Erkölcsi és szakmai segítsé­get a Zsigárdi Polgári Társulástól, elsősorban Kiss Lászlótól kapnak, aki a CD elkészítésében is együtt­működik majd. Az együttes első lemeze gyermekdalokat tartal­mazna, amint azt Kiss László el­mondta, azért, hogy kineveljenek egy közönséget, amely értékelni tudja majd az igazi művészetet. Hogy a CD mikor jelenne meg, el­sősorban az anyagi feltételeken múlik. Egyelőre egy demó kiadá­sát tervezik, ez reményeik szerint még idén tavasszal napvilágot lát­hat. Hogy el tudják-e képzelni az életüket profi énekesként? A kér­désre a többiek nevében is Kriszti­na ad választ. „Biztos hogy nagyon nehéz lenne ebből megélni, de gondolom mindegyikünk legme­részebb álma ez.” „Bécsbe nem csak koldulni járok, jó, hogy van ez a nagy hó, legalább kell hómunkás, egy éjszaka annyit megkereshetek, amennyit itthon fél hónap napszámban se" Egy ismerős ember a behavazott pozsonyi főpályaudvaron SZÁSZI ZOLTÁN Havas zuhatag tombol kint. A po­zsonyi főpályaudvar megszokott téli reggeli életét éli. Ezrével höm­pölygő tömeg, vasúti rendőrök, munkába, iskolába indulók, haj­léktalanok, továbbutazni vágyók. A kijárat melletti újságos kioszk­tól védve jambósapkás, ismerős arc. Éppen aprót ad az egyik kére- gető hajléktalannak. Megismer, földim, talán a hajnalban beérke­ző kassai gyorson is együtt utaz­tunk, csak most keveredett elő a tömegből. Hangosan köszön, és minden bevezetés nélkül kezdi a mondókáját. „Tetszik tudni, elkéstem a bécsi személyt. Hiába no, télen minden nehezebb, tudom én, hogy van ez kérem, majd húsz évig én is vasút­nál dolgoztam mint kalauz. Hogy hova készülök? Hát elkéstem a bé­csi vonatot, oda mennék, Bécsbe. Már vagy tíz éve járok ki. Két gye­rekem van, egy befejezetlen há­zam, unoka, meg a nagy munka- nélküliség otthon. Hiszen tetszik tudni, mi van nálunk Gömörben? Szinte alig dolgozik valaki. Vala­miből meg élni kell. Az asszony­nyal mi is voltunk közhasznú mun­kások, de nálunk a faluban, nincs más lehetőség. Még 1992-ben el­kezdtem építkezni. Akkor még jó fizetésem volt, kalauz voltam, sta­bil állás, nem rossz pénz, hát bele­fogtunk. Gondoltam, majd csak si­kerül valamit összehozni a gyere­keknek. Tudja, nehéz, mióta nincs állandó munkám. Próbálkoztam én már mindennel. De otthon semmi esély nincs megmaradni. Pláne most, hogy elveszik a segé­lyek felét. A fiam nemrég nősült, van már unoka is, nekik-szeretnék segíteni. A nagylány középiskolá­Van stabil helyem a bécsi főpályaudvarnál, az aluljáróban. bajár. Tudom, szokatlan, hogy ne­kem, a cigánynak ilyen gyerekeim vannak, de hála istennek. Nem szeretném, ha elvesznének az élet­ben, így nekem kell valamit előte­remteni. Bécsbe nem csak koldulni járok. Most jó, hogy van ez a nagy hó, mert legalább lesz hómunkás­ra kereslet. Egy éjszaka annyit meg lehet keresni, amennyit itt­hon fél hónap napszámban se na­gyon. Meg elmegyek a piacra tró- gerolni is. De van stabil helyem a bécsi főpályaudvarnál, az aluljáró­ban. Nem koldulok én, á dehogy. Csak állok, meg beszélgetek. Már ismernek, majd tíz éve járok ki oda. Szinte családtag vagyok már. Az árusok is adnak pénzt, mindig segítek is, ha kell. Nem loptam én kérem soha az életben. Büntetve nem voltam, becsületesen dolgoz­tam mindig. A vasúthoz is azért vettek fel annak idején. Hamarább lettem önálló kalauz, mint az, aki betanított. Ott jártam Pelsőc kör­nyékén a személyvonatokkal. So­ha nem panaszkodtam én kérem, se a hajnali kelésre, se az ünnep­napi szolgálatra. Jó világ volt még az. Mindenki ismert, én is nagyon sok embert ismertem, szinte ösz- szes emberrel tegeződtem az egész vonalon. Úgy hívtak, úgy is­mertek, hogy a mosolygós kalauz. Nekem idén harminc szolgálati évet fognak elismerni, hacsak nem változik a törvény. Mert azt ígér­ték, hogy aki a vasúttól ment mun­kanélkülire, az azután jövő éveket is beszámolják szolgálati időnek. Messze még a nyugdíj, kell aki a családnak kenyeret keres. Nem öröm nekem se, hogy egy hónap­ban legkevesebb egy hetet távol kell lenni a családtól, de csak így tudom kisegíteni őket. Sokat bán­kódom emiatt, de aztán előveszem a hegedűt és játszom. Úgy, a szí­vemből. Mert muzsikus családból vagyok én kérem. Amikor így ját­szottam Bécsben, csak úgy a ma­gam szomorúsága miatt, olyan so­kan dobálták akkor még a Schillin­gen hogy magam is meglepődtem. Nem volt énelőttem se tok, se ka­lap, se semmi, csak úgy eszembe jutott minden, aztán játszottam. A lábam előtt meg halomban állt a pénz. Emiatt is tiltottak ki egy év­re, belecsapták a pecsétet az útle­vélbe, így hát nem mehettem Bécs­be. Addig kénytelen voltam né­metbe járni, ott is építkezésen, kertekben, farmokon dolgoztam, de akármit mondanak a németről, én nem voltam rosszba velük. Ha azt mondták, ennek meg kell lenni estig, ha kisbalta hullt az égből, akkor is megcsináltam. Nem mon­dom, meg is becsültek. Sok a gond nálunk, otthon a faluban. Nem is­merik el a cigány embert. Mert én cigány vagyok, nem roma. Magyar cigány. Igaz, olyan időben voltam gyerek, amikor az apámék inkább Szállásom talán lesz, ha nem, akkor megint a pá­lyaudvaron kell aludni. szlovák iskolába járattak, de erről se ők, se én nem tehetünk. Nem is szeretem, ha belőlem indiait, meg kocsis nemzetet csinál, mert az én őseim már háromszáz éve ugyan­abban a faluban éltek és dolgoz­tak. Kovácsok voltak, meg zené­szek. Most is olyan a helyzet, hogy minket semmibe vesznek. A pol­gármester nem tárgyal velünk, pe­dig mi vagyunk többségben a falu­ban. Jó lenne, ha úgy lenne, mint Magyarországon, hogy lenne ci­gányönkormányzat. Alckor többet el lehetne érni. Mert így, ha bárki is jelölteti magát, a parasztok már­is leszavaztatják. Könnyű úgy pol­gármesternek lenni, ha a fél falu rokon. Mi, cigányok meg nem tu­dunk összefogni. Hiába volna ér­telmes ember, nem tudjuk bevá­lasztani, még falusi képviselőnek se. Most is találkoztam itt Po­zsonyba falubeliekkel. Mentek Münchenbe, mert onnan telefo­nált valaki, hogy van valami mun­ka, gyorsan meg kell csinálni, csak nagyon piszkos meg nehéz. Vala­mi vezeték elfagyott, azt kell kiás­ni kézzel. Ilyenkor, mikor a csá­kány visszapattan a fagyos földről. Nem leszek én se sokáig Bécsben. Két-három nap talán. Nagyon csú­nya idő van. Szállásom talán lesz, ha nem, akkor megint a pályaud­varon kell aludni. Onnan meg szí­vesen kikergetnek a rendőrök, hiá­ba vesz az ember jegyet, akkor is. Látja, ennek a szerencsétlen haj­léktalannak mindig adok két-há- rom koronát. Már ismer, nem tud­ja, hogy én is koldulok néha, mi­kor már nincs nagyon munka a túloldalon se. De legalább koldus a koldusnak tudja a baját. Én meg tudom becsülni a kétkoronást, re­mélem, ő is meg fogja tudni. Isten áldja. Máris indul a vonatom!” VARHATO IDŐJÁRÁS: CSAPADÉKOS IDŐ, 2-7 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA A Nap kel 07.40-kor- nyugszik 16.23-kor A Hold kel 13.29-kor - nyugszik 05.05-kor A Duna vízállása - Pozsony: 365, árad; Medve: 230, változatlan; Komá­rom: 290, apad; Párkány: 230, apad. Borús égboltra, csapadékos időjá­rásra számítha­tunk, a felhőtaka­ró csak helyen­ként szakadozik fel. Nyugat felől meleg levegő áramlik térségünkbe. A legmaga­sabb nappali hőmérséklet 2 és 7, keleten -4 és 1 fok körül alakul. Időnként megélénkülhet a változó irányú szél. Éjjel is csapadékos idő, az alacsonyabban fekvő területe­ken havas eső várható. A hőmérő higanyszála 2 és -3, északon -4 és - 9 fokig süllyedhet. Sok helyen je­ges, csúszós utakra lehet számíta­ni. Holnap folytatódik a csapadé­kos időjárás. Az időjárás fő­ként a reuma­tikus és mozgás- szervi betegsé­gekben szenvedő­ket viselheti meg. Gyakoribbá válhat a hátgerincbán- talmak miatti fejfájás, gyötrő fáj­dalmat érezhetünk az ízületek tá­jékán és a régebbi sebek helyén. Ingerlékenyebbek, fáradékonyab­bak lehetünk, lassulnak a reakció­ink, ezért a munkavégzés során és a közlekedésben ajánlott a foko­zottabb figyelem. Egyes légúti be­tegségek tünetei ugyancsak jelent­kezhetnek. Holnap a maihoz ha­sonló kedvezőbb hatásokkal szá­molhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom