Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-14 / 10. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 14. KOMMENTÁR Kell a fekete vonat! PÁKOZDI GERTRÚD Aligha tartalmazott elmélyült elemzést az az előterjesztés, melynek alapján a kormánytagoktól elvárták, szó nélkül bólintsanak rá a vasúti szárnyvonalak megszüntetését célzó koncepcióra. Hogy a körültekin­tés hiányát kifogásoló Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter szavainak lesz-e foganatja, s a felelős elöntéshez a kormány elé terjesz­tik-e a nélkülözhetetlen információkat, kiderül a testület holnapi ta­nácskozásán. Egy valami biztos: az érintett térségek lakosainak kedé­lyét már hetek óta borzolja egyes vonalak felszámolásának kilátásba helyezése. Mindenesetre amíg a kormány nem dönt, addig a megszün­tetésre ítélt 25 vasútvonalon naponta utazók még bíznak abban, hogy az illetékesek nem csupán a vasút gazdálkodási eredményei alapján bólintanak rá a sokak számára munkahelyük elveszítésével járó javas­latra. Azzal azonban, hogy a veszteséges szárnyvonalakon megszünte­tik a személyszállítást, nemcsak mintegy félezemyi vasúti alkalmazott -jegykiadó, mozdonyvezető, karbantartó - veszíti el állását, hanem nagy valószínűséggel sok százan olyanok is, akik számára a vasút mindmáig a munkába utazás egyetlen lehetőségét jelenti. Kérdéses, hogy a megyei önkormányzatok képesek lesznek-e a megszüntetett vonatjáratok helyett autóbuszokat indítani. Az érintett régiókból egyre erősebb tiltakozó hangok hallatszanak; tiltakoznak a vasutas-szak­szervezetek is, miközben a sztrájk lehetőségét sem zárják ki. Sok hely­ütt tartanak ugyanis attól, hogy nemcsak a személyszállítást, hanem a teherszállítást is leállítják, és egyszer csak azon kapja magát valamely térség, hogy a síneket is felszedik. Ez pedig tovább nehezítené a már most is a legszegényebb vidékek jövőbeni fejlődését. Számításai sze­rint a megszüntetésre kiszemelt 25 szárnyvonal kiiktatásával nem egé­szen félmilliárd koronát takarítana meg a vasút, amely ugyanakkor kész arra, hogy ahol az állam magára vállalja a veszteséges vonalak üzemeltetésének költségeit, ott marad minden a régiben. A kormány számára tehát a képlet egyszerű: ha rábólint a vasutak általi számítá­sokra, hozzájárulva ezzel, hogy az óriásvállalat előbb-utóbb a maga erejéből fejlessze e nélkülözhetetlen közlekedési ágazatot, akkor figye­lembe kell vennie azokat a veszteségeket, amelyeket az érintett térsé­geknek okozna a személyszállítás beszüntetése. Félmilliárd korona sok pénz, bizonyára nem könnyű rá költségvetési forrást találni, de az biz­tos, hogy a kormány legalább részbeni pótlásával egyes régiók távlati­lag sokkal nagyobb veszteséggel járó leszakadását akadályozhatja meg. Sok szó esik manapság a munkaerő mozgékonyabbá tételéről. A vasúti szárnyvonalak megszüntetése ehhez aligha járul hozzá. Tehát: nélkülözhetetlen a kis fekete vonat. JEGYZET nézet és világnézet legyen oda­bent. Bochkort a héten Boros váltja, az állatkerti mutatványa óta feledésbe merült Sebeők Já­nost újra megállítják az utcán, Ki­szel Tündétől pedig dedikált fotó­kat kémek, és idézem: „tiszta szívből mindenkinek adok is”. Győző összebarátkozott Rómeó­val, és egy hétvégére meghívta a pécsi sast „birodalmába”. Szóval, teljes a siker. Az elmúlt hat nap­ban tanúi lehettünk, hogyan tré­ningeznek csapatépítő jelleggel a bentlakók. Bekötött szemmel bóklásztak, összeszíjazva evickél- tek, idiotisztikusan vihorászva közben, így téve nevetségessé az egyébként bizonyára hatékony lé­lektani módszereket. Láthattuk őket fürdőköpenyben és kócosán, ami szintén meghatározó kultu­rális élmény. Az asztalnál beszél­getve pedig megannyi bölcs és humoros megnyüvánulásnak le­hettünk tanúi. A Dallas-jelenetek forgatását már nem is méltatom, kacagtató helyzetet sorozata adó­dott munka közben, ráadásul a rászoruló gyerekeken is segítet­tek (sic!). A hét csúcspontja azon­ban az volt, amikor a „víájpík” csodálkozva vették tudomásul, hogy a baromfi éjjel tojást tojt. Körülállták és nézegették az ered­ményt. Mit mondjak, már ezért megérte beköltözni! Víájpílc a házban JUHÁSZ KATALIN A két valóságshow megállíthatat­lan, ki nem fogynak az ötletekből, és megint lehet esemesezni, tele­fonálni. A Nagy Testvér házában például egy héten át a házisár­kányra és a házitüntérre lehetett szavazni, Gáspár Győző és Détár Enikő érdemelte ki a két címet, váljék egészségükre! E héten már a második szakajtónyi sztár költö­zik be, mert akinek nincs valami­lyen köze a házhoz, szinte nem is létezik. Az ismert embereket VIP jelzővel illetik, így a magyar nyelv bősz védelmezői valószínűleg már a műsor címétől sokkot kap­nak, hogy tudniillik VIP Big Brother. Azt, hogy mennyire fon­tos emberek a bentlakók, ki-ki döntse el nélkülem, magamuto­gatásból mindenesetre valameny- nyien jelest érdemelnek. Nem tudni, saját igyekezetüknek kö­szönhetően kerültek-e éppen ők a házba, a pénz beszélt-e, vagy in­kább az önreklám lehetősége ke­csegtetett, tény viszont, hogy a szerkesztők is alaposan válogat­tak a „víájpík” között. Fontos, hogy mindenféle személyiség, ki­LEVELBONTAS Nem véd az új tető? „A házat le kell bontani, mert rosszak az alapok” - jelentette ki minap a magyar külügyminiszter. Sőt román kollégájával az új alapelvekről már meg is egyezett, és minden szomszéddal egyetér­tésre akar jutni. Beleborzongtam. No nem abba, hogy egyetértésre akar jutni, hanem abba, hogy mi­lyenek lehetnek az új alapok. Meggyőződésem, hogy nem ezekkel van baj, hanem azzal, hogy az „új tető” nem védi kellő­képpen a házat, ezért be-beázik. Készül a kedvezménytörvény mó­dosított tervezete - olvassuk -, s az messzemenően figyelembe ve­szi az EU ajánlásait és bírálatait, melyeket Günter Verheugen fo­galmazott meg, és tovább folyik az egyeztetés a szomszédokkal (már akikkel lehet). Ez így rend­ben is van, és valóban jó lenne mielőbb közös nevezőre jutni. Abban sem látnék semmi kivetni­valót, ha EU-polgárként is élhet­nék a kedvezményekkel. Vagy a bekebelező országok megfelelő­en gondosgondoskodnak a hoz­zájuk csatolt kisebbségről? Elég csak egy pillantást vetni a népes­ségi vagy oktatási statisztikákra. Enyhén szólva lehangolóak, való­jában riasztóak. Remélem, az EU- ban nem az a főszabály: ha ne­kem nem jár, akkor neked se jus­son! Mindenesetre ügyelni kell arra, hogy a módosított törvény ne csak az „internacionalista” el­várásoknak feleljen meg, hanem valóban a kedvezményezettek ér­dekeit szolgálja továbbra is. Péter József Érsekújvár- Két órát is sétálhatnátok, mert az egészséges, és addig esténként legalább nem fogyasztjátok a méregdrága villanyt! (Lehoczki István karikatúrája) TALLÓZÓ EL PAÍS „A NATO-nak többnek kell lennie pusztán haszonelvű, ad hoc szövet­ségnél ahhoz, hogy fejlődhessen” - állapította meg Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai képvi­selője, volt NATO-főtitkár a spa­nyol lap tegnapi számában Az Egyesült Államok és Európa közöt­ti, lehetséges szakítás magjai cím­mel megjelentetett írásában. Solana szerint a szeptember 11-i terrorcselekmények után megrom­lottak az Egyesült Államok és Euró­pa közötti kapcsolatok, elsősorban felfogásbeli különbségek miatt, amelyek a válaszadás módszereit is meghatározták. Solana szerint a hidegháború vége óta egyre növe­kedett az Egyesült Államok fontos­sága, miközben Európáé csökkent. Az EU ráadásul nem volt képes az Egyesült Államok nélkül megolda­ni a boszniai helyzetet. Szeptember 11-e óta Európában erős szolidari­tás alakult ki az Egyesült Államok­kal, és mégis nőtt a feszültség. A szeptember 11-i események után Washington külpolitikájában elő­térbe kerültek a nemzetbiztonsági kérdések. Az USA-ban terrorizmus- ellenes „háborúról” beszélnek, Eu­rópában viszont „harcról”. Holnap a cseh parlament két háza együttes ülésén próbálja megválasztani a disszidensből lett elnök utódját Václav Havel, a veterán államfő Václav Havel Európában minden bizonnyal a veterán államfők közé tartozik. Bár néhány egykori sorstársának megbízatási időszakát már semmiképpen nem fogja túl­szárnyalni Csehszlovákia, majd Csehország legmaga­sabb tisztségében eltöltött majdnem 13 évével, jelenleg vitathatatlanul öreg konti­nensünk legrégebben szol­gáló köztársasági elnöke. KOKES JÁNOS Államfői napjai azonban már meg- számláltattak. Második cseh elnöki megbízatása február 2-án lejár, s a hatályos alkotmány szerint harmad­szor már nem választható újra. Európában a 2. világháború óta el­telt több mint fél évszázad alatt egyébként csak kilenc demokratiku­san megválasztott köztársasági el­nök volt hosszabb ideig országa élén, mint Havel. A rekordot - 26 év­vel - a finn Urho Kekkonen tartja, aki 1956 és 1982 között volt országa és Európa egyik legelismertebb ve­zetője. Kétszer hétéves mandátuma volt Európa egy további meghatáro­zó egyéniségének, Francoise Mitterrand francia államfőnek is. A kelet-európai volt szocialista blokkban Todor Zsivkov a rekorder, aki legmagasabb párt- és állami ve­zetőként 1956-tól egészen 1989-ig, a kommunista rendszer bukásáig irányította Bulgáriát. Nagy barátja, a szomszédos Románia vezetője, a magát előszeretettel Kárpátok Géni­uszának minősíttető Nicolae Ceausescu 1965-től 1989 decembe­réig vezette országát. Ceausescu egyébként az európai államfők kö­zött az egyetlen, akit pályafutása vé­gén kivégeztek. A „conducatort” a felkelők 1989 karácsonyának esté­jén lőtték agyon felségével, Elenával együtt a Bukaresttől mintegy 50 ki­lométerre nyugatra levő Tirgoviste város egyik laktanyájának udvarán. Szemtanúk szerint a kivégzőosztag tagjai meg sem várták a tűzparan- csot, s amikor a diktátor házaspárt a falhoz állították, azonnal szitává lőt­ték őket. Külön fejezetet érdemelne a jugoszláv Joszip Broz Tito, aki a 2. világháború idején a jugoszláv par­tizánok mozgalmának élén állt, majd 1945-ben kormányfő lett, míg­nem 1952-ben államfővé, 1974-ben pedig életfogytiglani államfővé vá­lasztották. Szükséges megjegyezni azonban, hogy a világban - Európá­ban is - több olyan császár és király is van, aki már évtizedek óta áll or­szága élén. Például Nagy-Britanniá- ban Erzsébet királynő már szintén több mint fél évszázada ül a trónon. Európa legrégibb uralkodója azon­ban nem Erzsébet, hanem a mona­cói III. Rainier herceg, aki 1949 óta áll a parányi hercegség élén. A két „tisztség” közti nagy különbség az, hogy a császárokat és a királyokat négy-öt évente nem vetik alá a vá­lasztási megméretésnek, míg az ál­lamelnököket a demokratikus rend­szerekben igen. A rendszerváltáskor hatalomra ke­rült kelet- és közép-európai állam­fők közül - miután 2000 augusztu­sában Göncz Árpádnak lejárt a man­dátuma - ma már csak Havel van tö­retlenül tisztségben. Ion Iliescu ro­mán államfőt ugyan még 1990-ben választottak meg államfőnek, de őt 1996-ban négy évre Emil Constan- tinescu váltotta fel az ország élén, s csak 2000-ben tért vissza az elnöki palotába újabb négy évre. Egykori kollégáik - például a lengyel Szoli­daritás szakszervezeti mozgalom hí­res vezetője, Lech Walesa vagy a bol­gár Zselju Zselev ismert szocialista ellenzéki író - már évek óta nincse­nek államhatalmi pozíciókban. A teljesség kedvéért azt is meg kell je­gyezni, hogy a közép-ázsiai szovjet Masaryk volt hivatalban a leghosszabb ideig, 17 évig és egy hónapig. utódállamokban viszont többnyire manapság is azok vannak hatalmon, akik a kilencvenes évek elején, a Szovjetunió szétesésekor ragadták magukhoz a hatalmat. A prágai Hradzsinban 1918 októbe­re, tehát a csehszlovák állam meg­alakulása óta Havel volt a kilencedik csehszlovák, illetve a szövetségi ál­lam megszűnése után (1993-tól) az első cseh köztársasági elnök. Elődei közül a csehszlovák állam alapítója­ként tisztelt Tomás Garrique Masaryk volt hivatalban a leghosz­szabb ideig, 17 évig és egy hónapig. Ót a kommunista Gustáv Husák kö­veti, aki 14 és fél éven át volt a Hra- dzsin ura. Husák volt egyébként az összes csehszlovák köztársasági el­nök közül az egyedüli, aki nem cseh, hanem szlovák nemzetiségű volt. Egyébként ez a tény is jól mutatja, hogy a csehszlovák állam mennyire volt a két nemzet és a nemzeti ki­sebbségek „közös hazája”. Az eddigi kilenc köztársasági elnök húsz el­nökválasztás eredménye. Érdemes még megjegyezni, hogy nálunk mindig is a parlament vá­lasztotta az ország első emberét és sohasem közvetlenül a választópol­gárok. Erre csak legutóbb Szlováki­ában került sor, Csehországban pe­dig tervezik, hogy bevezetnék. Havel utódját holnap a cseh parla­ment két háza próbálja megválasz­tani együttes ülésén. Ha a kísérlet nem járna sikerrel - ennek egyéb­ként elég nagy a valószínűsége -, kerülhet ismét szóba az érvényben levő alkotmányos szabályozás megváltoztatása, s a közvetlen el­nökválasztás esetleges bevezetése. Ha erre sor kerülne, akkor Csehor­szág minden bizonnyal legalább néhány hónapra államfő nélkül maradna. Mindezek azonban a je­len pillanatban csak találgatások. Meg kell várni az első fordulót, a voksolás eredményét. És hogy kik indulnak? A szociáldemokrata Jaroslav Bures, a konzervatív Petr Pithart (ő a legesélyesebb), a pol­gári Václav Klaus és a kommunista Miroslav Krízenecky. RESPEKT Václav Havel nyugdíjas tervei Václav Havel azt állítja: most ugyan elsősorban pihenni akar, de nem zárja ki, hogy később nem hi­vatalos formában politikai megbí­zatásokat, közvetítő szerepet is vállal. „Szeretnék egy időre egye­dül maradni, olvasni, átgondolni néhány dolgot, esetleg valamit ír­ni is. És szívesen utaznék. Most lesz első ízben normális útleve­lem. Szükségét érzem annak, hogy néhány országot más pers­pektívából is megnézhessek, nem csak úgy, ahogy a páncélozott gépkocsikból láttam” - nyilatkozta a 66 éves politikus abban az inter­júban, amelyet a Respekt című prágai politikai hetilap tegnap megjelent, legfrissebb száma kö­zölt. Kifejtette: számos meghívása van az egész világból, de először a mindennapi dolgokat, a Hradzsin- ból való költözését kell elrendez­nie. Ha most bárki is például vala­miféle békemisszióra kérné fel, akkor visszautasítaná. „Nem állí­tom, hogy ez mindig így lesz” - szögezte le. A rendszerváltás utá­ni legismertebb kelet-európai po­litikus azt állítja, hogy megromlott egészségére való tekintettel a téli hónapok jelentős részét szeretné melegebb éghajlat alatt eltölteni. „Az orvosok figyelmeztettek: ha még egy kicsit élni akarok, akkor beteg tüdőmmel télen a lehetősé­gek szerint olyan helyeken kellene tartózkodnom, ahol melegebb van” - mondta Havel, akinek évek óta komoly problémái vannak egészségével. A politikusnak 1997 decemberében rákos daganatot találtak tüdejében, ezért eltávolí­tották jobb tüdejének mintegy fe­lét. Havel azóta évente légzőszervi problémákkal küszködik, s gyak­ran van kórházban. Súlyos problé­mái voltak vastagbelével is. Havel három éve vett egy nyaralót Dél- Portugáliában, Algarve mellett az Atlanti-óceán partján, s azóta mi­den télen ott tölt néhány hetet. Cyril Svoboda cseh külügyminisz­ter ugyanakkor jelezte: szívesen venné, ha Havel később elvállalná Csehország valamiféle „nem hiva­talos nagykövetének” szerepét. „Meggyőződésem, hogy Havel ha­talmas nemzetközi tekintélye ott is megnyithatná előttünk az ajtó­kat, ahol máskülönben zárva ma­radnának” - nyilatkozta Svoboda. Maga Havel korábban azt is kije­lentette: van néhány terve arra nézve is, hogy nyugdíjba vonulása után újabb drámát vagy drámákat írna, amelyek közül egy második felesége, Dagmar számára készül­ne. Dagmar Havlová korábban Veskrnová néven nagyon sikeres színésznő volt, s eddigi nyilatko­zataiban nem zárta ki, hogy Havel távozása után a prágai Hradzsin- ból újra visszatérne a színházba, legalábbis egy-két szerep erejéig. Prágai színházi körök úgy tudják: több elit színház is nagyon szíve­sen venné szereplését, hiszen a je­lenlegi first lady minden bizony­nyal nagy közönséget vonzana. Havel nyugdíjba vonulása után a parlament előtt fekvő, egyelőre még véglegesen jóvá nem hagyott Havel a csúcson. A cseh elnök a NATO novemberi bővítési értekez­letén. (Képarchívum) javaslat szerint 116 ezer korona nyugdíjat kapna. Öt évig járna neki állami pénzen szolgálati gépkocsi sofőrrel, valamint biz­tonsági ember is. Irodájának egy­két alkalmazottját szintén az ál­lam fizetné, (kokes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom