Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-10 / 7. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 10. Riport Bár a harci események elkerülték, egy egész évszázadon át szolgálta a magyar honvédséget - azért is maradhatott ránk, mert mire felépült, haditechnikai szempontból elavult A Monostori erőd két élete Kijárat a Dunához Már az csoda, ahogy elődeink, hadmérnökök, építészek „a magyar ugaron”, sík területen el tudtak rejteni egy óriási kiterjedésű katonai objektumot úgy, hogy közel-távol- ból szem észre azt nem veszi. Csak akkor tárul fel, amikor az ember odaér a tövébe, a főkapuhoz, és belép rajta. Az ámulat ebben a pillanatban felemelő: a hetven hektáros Duna-parti területen húzódó több mint 18 hektáros építményrendszer, a Monostori erőd gigantikusságával lenyűgöző és elkápráztató. TALLÓSI BÉLA Nemcsak egy erődtúra idejére, másfél-két órára képes bűvöletbe ejteni a látogatót, hanem egy egész életre. Egyetlen alkalom elég ahhoz, hogy az ember beleszeressen, mint a világ más csodáiba, az egyiptomi piramisokba, a velencei Szent Márk térbe, az Eiffel-torony- ba. Nemcsak azzal fog meg, amit mutat, hanem azzal is, amit áraszt. A falaiba ivódott katonai múlttal. A végeláthatatlan teremsorok Azzal az aurával, amelybe magyar huszárok, magyar honvédek, orosz katonák mindennapjai, a katonai elzártság és bezártság, a civilek irányába ható katonaélet mágikus titokzatossága szívódott be. Es azzal a hatalmas tudással és erővel, amellyel - a mai technikai, műszaki lehetőségeket nélkülözve - elődeink a földbe rejtették a Duna- parton ezt az óriási védelmi rendszert. Ezt a hatalmas kiterjedésű létesítményt, amely egyszerre 10- 12 ezer katona elszállásolására volt alkalmas, 18 kútja és négy hatalmas kemencéje biztosította a katonák ellátását, s a kazamaták több kilométeres folyosórendszere mellett 640 kisebb-nagyobb helyiség szolgálta az itt állomásozókat. Olcsó padlófa az oroszoktól A Monostori erőd, Közép-Európa legnagyobb és legépebben megmaradt újkori erődje - 1850-től kezdve huszonegy éven keresztül tizenháromezer ember építette a Bécset védő komáromi erődrendszer utolsó elemeként. Bár a harci események elkerülték, egy egész évszázadon át szolgálta a magyar honvédség katonagenerációit. Valószínűleg azért is maradhatott ránk, mert mire felépült, harcászati, haditechnikai szempontból elavult, ezért a harcok, a háborúk elkerülték. A monarchia időszaka után, a két világégés között a Magyar Királyi Honvédség kezében volt, és kiképzőközpontként üzemelt. Nehéz felmérni ugyan, de talán minden korábbi viszontagságnál nagyobb csapást a múlt század második fele mért az erődre, amikor is a második világháború után a szovjet csapatok „elfoglalták”, s a Déli Hadseregcsoport egyik legjelentősebb közép-kelet-európai lőszerraktárát és -elosztóobjektumát alakították ki benne. Ottlétük nyomai a mai napig megmaradtak: köztük a vörös szín - azoknak a termeknek a falait ugyanis, amelyeket raktározásra használtak, bizonyos magasságig vörösre festették. Egykori jelenlétükre emlékeztetnek az egyes termekben a cirill betűs vésetek a falakon. Ilyenek, mint Dimitrov 79/81, Grisa 76 - ami annyit jelent, hogy Dimitrov ’79-től ’81-ig, Grisa pedig ’76-ban szolgált a Monostori erődben. Ezeknél azonban lényegesen durvább beavatkozásokat is megfigyelhetünk az erőd építményeiben. A kétszintes Keleti bástya lőoktató termében - amelynek a falai az első világháború utáni korszakból és a második világháború utáni időszakból őriznek oktatórajzokat és felfestéseket - tégla padlóburkolat volt, amit a szovjetek felszedtek és értékesítettek: eladták a környéken lakóknak. Más termekben, például a legénységi szállás épületének lakótermeiben a tölgyfa padlóburkolatot szedték fel, mivel tűzveszélyes volt, s azt is áron alul kínálták fel eladásra. A Dunai bástyában pedig a falat bontották meg, hogy a szűk folyosón be tudjanak fordulni az ilyen-olyan nagyságú lőszeres és egyéb dobozokkal. A Monostori erőd második élete 1990 után kezdődött, amikor a szovjet csapatok kivonultak belőle. A kivonulás után 1990-ben a több évtizeden keresztül ott állomásozó alakulat távozásával végleg kivonult belőle a katonaság, megszűnt katonai szerepe, s elkezdődött a Monostori erőd felemelkedése, második élete. Megújulásra várva, békés célok - a hadtörténet, a kultúra, a sport és az idegenforgalom - szolgálatába állva elindult azon az úton, amelyen európai rangú élményhelyszínné válhat és (ha a dolgok a mai ütemben haladnak, haladhatnak) válik majd. Annál is inkább, mivel a komáromi erődrendszer - a szlovák és a magyar oldalon lévő elemeivel közösen - megigényelte az UNESCO által nemzetközi jelentőségű helyszíneknek adományozható Világörökség címet. Visszatérve a Monostori erődbe: e páratlan értékű hadiépítményt - lőszer- és tűzszerészeti mentesítése után - műemlékké nyilvánították, majd a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, mely a tulajdonosi jogokat gyakorolja felette, megkezdte a károk elhárítását és az állagvédelem munkáit. A helyreállítási munkákkal egyidejűleg az erőd vagyonkezelője, a Monostori Erőd Hadkultúra Közhasznú Társaság elindította a programját a létesítmény hasznosítására, s a mai napig gondoskodik arról, hogy az erőd egy nemzetközi kulturális-idegenforgalmi központ méltó helyszíne lehessen. A munkálatok eredményeként az erőd már 1993-tól látogatható: a közönség előbb csak szervezett csoportokban, idegenvezetéssel járhatta be a műemléket, 2001-től azonban már egyéni látogatók számára is szerveznek erődtúrákat. Hasznosítani azonban nem csak lenyűgöző építményei - a végeláthatatlan teremsorok és zegzugos folyosók, a bonyolult lőrésekkel és ágyúállásokkal tagolt bástyák, az egykori istállók, a lőoktatóterem - bemutatására lehet. A Monostori erőd már évek óta felújítatlan, illetve részben felújított állapotában is képes különféle kulturális, múltidéző rendezvényeknek otthont adni. Annak érdekében, hogy a Világörökség-helyszín jelöltnek nyilvánított komáromi erődrendszer legnagyobb tagjában, a Monostori erődben egyszerre legyen jelen a minőségi kultúra, a könnyed játék, a műemlék örök értékeinek élvezete és a helyszín különlegességének élménye, az erődítmény vagyonkezelője, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Közhasznú Társaság évente megrendezi az Erő (d)-Próbák elnevezésű, kellemes kikapcsolódást, felejthetetlen élményt és számos meglepetést tartogató eseményét. Számtalan érdekes, a hely szellemét felélesztő és elmélyítő rendezvénynek ad otthont az erőd: volt benne ólomkatona-kiállítás, csaknem kétezer figura elevenítette fel az 1848/ 49-es forradalom és szabadságharc győri csatáját. Volt itt a hadkultúrát prezentáló makettkiállítás (harci járművek, katonai repülőgépek). Tartottak itt történelmi divatbemutatót, katonai hagyományőrzők gyalogsági és lovassági jelenetek prezentálásával elevenítették fel a múltat. De nemcsak történelmi, korabeli harci események megelevenítésé- re kölcsönöz látványos és hiteles helyszínt e kivételes műemlék, a Dunai bástya páradan akusztikájú udvara kitűnően alkalmas különböző műfajú koncertek, fellépések megrendezésére. Az udvar szabadtéri színpadán volt már operagála, barokk koncert, népművészeti előadás stb. Az erődben filmklub is működik - ahogy a kht. munkatársai megfogalmazták -, egyebek között azzal a céllal, hogy az erődítményt megnyerje a filmes szakmának. A rendezők előszeretettel választják egy- egy film helyszínéül - a Hídember egyes epizódjait is itt forgatták. Rombarát program A Kincstári Vagyoni Igazgatóság érdekes kezdeményezéssel lépett elő: a kevésbé ismert, állami tulajdonú magyarországi műemlékek megismertetésére Rombarát címmel programot indított el. Ennek nyitányát 2001. augusztus 4-én a monostori erőd falai között tartották. A hagyományteremtő célú rendezvénnyel a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak az a szándéka, hogy a kizárólagosan állami tulajdonban tartandó műemlékekre felhívja a lakosság figyelmét. „A Rombarát mozgalom annyit jelent - mondja dr. Bencze Izabella, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Vezérigazgató-helyettese -, hogy egy kiválasztott műemlékben nyílt napot szervezünk. Ebből az alkalomból meghívjuk az ország polgárait egy klasszikus értékeket képviselő kulturális programra, hogy ne csak a rövid látogatási időt töltsék el az adott műemlékben, hanem egy teljes napon át élvezhessék a lehetőségeit, s ezáltal megpróbálják magukénak érezni. Addig ugyanis - magyarázza a vezérigazgató-helyettes asszony -, amíg a nemzet nem érez magáénak egy műemléket, hiába mondja ki a törvény, hogy a miénk, nem igazán tud azzá válni. Az első Rombarát napunkat a Monostori erődben rendeztük meg, és azért ezt a műemlékünket választottuk ki elsőként, mert nem ismerte az ország. A szervezés során jöttünk rá, hogy ez az erőd lenyűgöző azzal együtt is, hogy romos, hogy megalázott állapotban van még mindig. Mivelhogy a falak olyan erőt tudnak sugározni magukból, amely mindenkit megkap. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy bárki, aki eljön ide, megtekinti, bebarangolja, másfél-két óra múlva olyan szerelmes lesz ebbe a csodába, hogy az szinte hihetetlen. Olyan emberrel még nem találkoztam, aki érintetlenül tudna kimenni az erődből. És ez az érintettség maximálisan csak pozitív, a szeretet és a rajongás érintettsége volt eddig, és reméljük, hogy így lesz a jövőben is. Ezért hiszek abban, hogy azzal, ha mindazokat, akik helyzetüknél fogva potentátok egy országban, és még nem látogattak el az erődbe, de el tudjuk őket ide csábítani, nagyon-nagyon rövid időn belül további csodákra leszünk képesek.” A támogatásra azért is szükség van, mert a felújítás 10-15 évre tervezett program alapján zajlik majd - jelenleg is folyik például a hagyományos eszközöket bemutató, és elkészülte után ilyen eszközökkel üzemelő pékség restaurálása. A Rombarát programról érdemes elárulni, hogy elnevezése betűszó, s betűi tartalmazzák a műemlékek megmentésének és hasznosításának legfontosabb feladatait, mindazt, amit a Kincstári Vagyoni Igazgatóság teljesítem kíván a műemlékek gondozásában: renoválás, oltalmazás, megtartás, befektetés, alkotás, rendbe hozás, ápolás és támogatás. Magyar-szlovák workshop A Világörökség felé vezető úton a legutóbbi lépést múlt év november végén tették meg a szakemberek, amikor is a Monostori erődben az erődrendszer jövőjéről tartottak kétnapos magyar-szlovák kulturális és műemlékvédelmi tanácskozást annak apropóján, hogy az erődrendszer felkerült a magyar és a szlovák kormány által elfogadott nemzeti Világörökség-jelöltek listájára. A szakemberek a közös Világörökségpályázat benyújtásának lehetőségeiről és a pályázat esélyeiről cseréltek eszmét, s workshop keretében elsősorban azt vizsgálták, milyen formádéiban és milyen adatforrásokra támaszkodva készüljön el a Világörökség-dokumentáció. A tanácskozáson elhangzott, hogy a Világörökség-pályázat előkészítői a pályázatban megfogalmazzák azt a javaslatukat is, hogy - távlatilag - a Világörökség-védettség terjedjen ki további közép-európai erődökre is. A komáromi erődök Világörökség-pályázatának távlati, végső célja: egy olyan nemzetközi erődhálózat kialakítása, mely az Osztrák-Magyar Monarchia egykori területén - egységes koncepcióval és stílusban - épített legszebb és legfontosabb erődöket fogja egy Vüágörökség-cél- csoportba. A pályázat előkészítői egy sajátos „kultürturisztikai termék”, a Közép-Európai Erődök Útja mielőbbi kialakítását kezdeményezik. Az útvonalat érintő erődök: Révkomárom, Dél-Komárom, Joze- fov, Linz-Leonding, Ozoppo (Verona), Bosice, Przemysl, Arad, Pterva- radin, Brioni, Munkács. A pályázati dokumentációt még munkaközi állapotban idén Komáromban mutatják be egy közös magyar-szlovák Világörökség-konferencián. Addig is és azután is - miután a komáromi erődrendszer a Világörökség részévé válik - a Monostori erődöt, amely dr. Bencze Izabella szavai szerint „1945-től teljesen rejtve volt az ország lakosai, a nemzet, a jogos tulajdonosok elől”, euroregionális kulturális és idegenforgalmi központként életben kell tartani, élettel kell megtölteni, és nyitottá kell tenni a világ előtt. UP 818 A Duna bástya páratlan akusztikájú udvara. A háttérben Révkomárom. (Somogyi Tibor felvételei)
