Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-09 / 6. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 9. KOMMENTÁR Számol az ország PÁKOZDI GERTRUD Miközben a politikusok még az ünnepek utáni újévi köszöntőkkel és beszédekkel vannak elfoglalva, a kereskedők gyors ütemben átáraztak néhány alapvető élelmiszert. Az ünnepi maradék mellé főképp csak kenyeret meg tejet, joghurtot vásárlók tapasztalhatták, hogy a hozzáa- dottérték-adó alsó határának 4 százalékos emelése máris beépült a legfontosabb alapélelmiszerek árába. Tételenként néhány koronáról van szó csupán, de nyilvánvaló, hogy pár héten belül az alaposan megemelt energiaárak is beépülnek a legtöbb fogyasztási cikk árába. Ha- marosah kiderül, az illetékes miniszterek, a szakszervezetek vagy az átlagfogyasztók voltak közelebb az igazsághoz, amikor az energiadrágulás családi költségvetésekre gyakorolt várható hatásainak becslése volt napirenden. A családi házakban élők azóta már megkapták a megdrágult gáz árát tükröző számlát, amely az esetek zömében legalább 600-1000 koronával nagyobb a decemberben fizetettnél. És akkor még csak sejtjük, mennyivel fizetünk majd többet a vízhasználatért, a villanyfogyasztásért. Nem véleden, hogy a lakosság zöme - és ez nem a jómódúakból tevődik össze - 2003-tól nem vár semmi jót. És ezen a véleményükön akkor sem változtatnak, ha némely miniszterek és közvélemény-kutatók naponta próbálják beléjük sulykolni: Szlovákia lakosságának jó része hajlamos a valóságnál feketébben látni a dolgokat. A kenyér, tej meg villany drágulása azonban valóságos, kézzel fogható dolog. Egyik sem lesz olcsóbb attól, ha „derűlátóbb szemüvegen” keresztül vizsgálja valaki a kézhez kapott számlákat. A mindennapi élet drágulása azonban csak az egyik következménye a víz, a gáz stb. drágulásának. A másik, nem kevésbé fájó következménye a foglalkoztatásban csapódhat le, hiszen a termelőszférában vállalkozók fűtési, világítási költségei is óhatatlanul megugranak, és e költségnövekedést valahogy ellensúlyozniuk kell, ha versenyben akarnak maradni. Ilyen esetben a legtöbb vállalkozó a béreken próbál spórolni, és ennek legegyszerűbb módja a létszámcsökkentés. Nem lenne baj, ha az utcára kerülő rövid időn belül új munkahelyet foglalhatna el, de amíg Szlovákiában a vállalkozók még mindig ugyanazokkal a fejlesztést nehezítő, ületve gáüó akadályokkal találják szembe magukat, amelyekről már több mint egy évtizede beszélnek, addig, sajnos, munkahelyteremtés helyett létszámleépítésről hallunk többet. Amíg e téren nem fordul a kocka, vagyis amíg a vállalkozói környezetben végzett felmérések eredményei rendre félreértelmezhető adótörvényekről és egyéb ugyancsak félreértelmezhető és -magyarázható jogszabályokról meg nagy adóterhekről szólnak, addig nehezen csökken nálunk a munkanélküliek száma. A mindennapi élet viszont a munkanélküliek számára sem lesz olcsóbb, aminek várható következményeiről a kormány illetékesei - érthetően - még nem nagyon akarnak hallani. Pedig nagy érték, a társadalmi béke itt a tét... JEGYZET Csillagok hidege SZÁSZI ZOLTÁN Sosem volt fázós. Kigombolt ingnyakkal feszült szembe a világgal, néha még akkor is, mikor igazából csak szellősimogatás állt vele szemben, nem viharosan elutasító szél. Igaz, a kigombolt ingnyaknak más oka is volt. Nehezen tudott magára való inget venni. Járta az országot, a világot, mint egy magányos lovag, nem volt és nem lehetett soha senki a fegyverhordozója. Nem is volt szüksége rá. Hibát ritkán vétett, gondos és türelmesen bogozó figyelemmel képes volt megtalálni a gyom alatt is a virágot. Pajzsot hordott maga előtt, a szívét tette ki annak. Már pihen. Sok ember telefonkönyvében még máig ott a telefonszáma, bár tudják, nem lehet felhívni, nem veszi fel és nem is felel, lehet, meg is szűnt azóta már ez a szám, de ott van a noteszokban, újra és újra átírva így év eleje tájékán. Ketten- hárman még mindig összehajolnak, és felemlegetik a régi napokat, az akkor természetesnek tűnő együttlét tovareppenő perceit. Mert amíg valaki él és dolgozik, míg peres száját be nem fogja a mindenható bíró, kinek ítélete ellen nincs fellebbezés, addig azt hisszük, a világ működik, mozog, velünk és általunk. Ha aztán a könyörtelen időbe kell már visszanézni, akkor bizony sokkal nehezebb. Ismertem-e, értettem-e, fel- fogtam-e „érted haragszom, nem ellened” morgolódásait, vagy csupán egyeden villanás volt az egész ebben a végeláthatatían, soha ki nem tapasztalható időben? Keresem a dolgom, más is teszi. Próbálom magam, világom, kereteim, próbálom megmarkolni az időt, élni, továbbadni, lenni. Ő már csak finom szomorúság. Fagyott feketerigó egy állomási parkban, lombtalan bodzafák, tél közepi csönd egy falusi temetőben. Domboldalon, kilátással a Pozsonyt Kassával összekötő főútra. Szellem, ki a csillagok hidegségével dacolva meg-megüti még ma is, egy évvel halála után, a meleg, forrongó szívet, mely pillanatonként keresi a rá visszhangként dobbanó másik szívet. Az vitte el őt is. A szíve. Hó hullik fejfádra, ritka madárfütty kíséri. Aludj csendben, magányos lovag, aludj, Dusza Pista. Ne fázz ott fent kigombolt ingnyakkal a csillagok hidegétől! LEVÉLBONTÁS Az első helyes lépés Minden szülő azon fáradozik, hogy gyermekét olyan úton indítsa el az életbe, melynek végén siker vár rá. Szeretnének büszkék lenni gyermekeikre, akiket nem csak ők maguk, hanem környezetük is elismer. Ehhez az első helyes lépés az anyanyelvi iskolába járatás. Itt nagyon nagy a szülő felelőssége, mert kizárólag rajta múlik, hogy kitárja-e gyermeke előtt ezt a kaput, vagy tudatlan- ságból, eseüeg az ostoba propagandától elámítva döngve becsapja. Körültekintve a világban látni kell - persze aki látni akar -, hogy az elismert, hírnevet szerzett nagyemberek kivétel nélkül az anyanyelvi iskola lépcsőfokain járva jutottak fel a csodált vagy éppen irigyelt magaslatra. A világhírű magyar atomfizikussal, Teller Edével történt meg egyszer az USA-ban, hogy egyik előadásán magyarul kezdett el beszélni. Nem tudta, mire vélni hallgatósága nyugtalanságát, és csak akkor értette meg, amikor úgy tízpercnyi beszéd után titkára közölte vele, hogy itt senki nem ért egy szót sem, mert a professzor úr anyanyelvén szónokol. A magyar iskolát végzett magyar tehát soha nem szakad el nemzetétől, bárhová vesse is a sors. Nem is beszélve arról, mennyi mindentől fosztják meg a más nyelvű iskolába íratott kis magyart. Sárközi János Szentpéter TALLÓZÓ DIE PRESSE A konzervatív bécsi lap Újraélesztési kísérletek a magyar-orosz kereskedelemben címmel közölt cikket. „Magyarország újra felfedezte az orosz piac gigantikus potenciálját” - írja a szerző. Emlékeztet, hogy Oroszország a létező szocializmus és a KGST idején még Magyarország legnagyobb gazdasági partnere volt, ez azonban az 1989- es rendszerváltás után alaposan megváltozott: az elmúlt évtizedben csökkentek a kereskedelmi kapcsolatok, és lehűlt a politikai viszony. „Most azonban a május óta hivatalban levő baloldali-liberális kormány megtette az első lépéseket, hogy helyreállítsa az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokat” - jegyzi meg a lap, s hozzáteszi, hogy Med- gyessy Péter személyében 1995 óta első ízben tett magyar kormányfő hivatalos látogatást Moszkvában. Medgyessy főleg a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről és az orosz államadósság rendezéséről tárgyalt Moszkvában. Drasztikusan csökkent a délvidéki magyarság lélekszáma: tíz év alatt lesújtóan nagy, ötvenezres volt a népességfogyás Homokba rajzolják a jövőképet Furcsa helyzetbe kerültek a vajdasági magyarok. Ugyan a múlt esztendőben sikerült megteremteni azt az intézményrendszert, amely ambiciózus elképzelések megvalósítását feltételezné, sokan azonban csak igen mérsékelt optimizmussal tekintenek előre, még többen vannak olyanok, akik elcsüggedtek, kiábrándultak és egyfajta visszarendeződéstől tartanak. SINKOVITS PÉTER Az új év elejére Jugoszlávia helyzete bonyolódott, rendkívül sok a bizonytalansági tényező, elsősorban ezért is nehéz kialakítani egy kisebbség viszonylagosan szilárd stratégiáját. Szerbia és Crna Gora leendő uniója továbbra is kérdőjelektől terhes, ugyanakkor most szövegezik Szerbia új alkotmányát, valamint a Vajdaság alaptörvényét. Nem tudni, e fontos dokumentumok hogyan rendezik a kisebbségi jogok kérdését és milyen szintű autonómiát engedélyeznek a tartomány(ok) számára. A megválasztott elnök nélkül maradt köztársaság eddigi legmélyebb válságával küszködik a két évvel ezelőtti demokratikusnak kikiáltott fordulat óta, ugyanakkor rendkívül aggasztó módon egyre-másra szaporodnak a különféle nacionalista megnyilvánulások. A belvi- szály lassítja az Európához közelítő integrációs folyamatokat, egyben elapaszthatja azokat a külföldi pénzforrásokat, amelyek hiányában az éledező gazdaság képtelen ütemet tartani. A délvidéki magyarságnak ezen túlmenően szembe kell néznie a vízumkényszer közeledő árnyékával, további gondjait pedig létszámban igencsak megcsappanva kellene megoldania. Más oldalról közelítve azt látjuk, hogy a Vajdaságot - noha Jugoszlávia nem tagja az EU-nak, sőt az Európa Tanácsnak sem - felvették az Európai Régiók Közgyűlésébe, s távlatban ez mégis feljogosít némi reményre. Hasonlóképpen fontos, hogy a most elköszönt esztendő utolsó napjaiban aláírták a ma- gyar-jugoszláv kisebbségvédelmi egyezményt, amely valóban komoly garanciát feltételez. A térségben élő magyarság szempontjából azonban mindenképpen az számít kiemelkedő eseménynek, hogy 2002 szeptemberében - az országban elsőként - megalakíthatta nemzeti tanácsát, amely voltaképpen a perszonális autonómia alap- intézménye. Időközben létrejött a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottsága, továbbá kijelölték azokat a szakmai csoportokat is, amelyek a közoktatással, a művelődéssel, a tájékoztatással, a nyelvhasználattal, valamint az önkormányzati kérdésekkel foglalkoznak majd. Máris kilátásba helyezték a Vajdasági Magyar Televízió és Rádió létrehozását, a magyar Hírhálózat kialakítását, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének beindítását, Szabadkán, Zentán és Óbecsén magyar elitgimnáziumok megnyitását, s napirenden szerepel a magyar egyetem témája is. Nagy kérdés azonban az anyagi háttér, nem véletlenül került az intézőbizottság tervvázlatának anyagába a következő mondat: „Nemcsak nyelvében, hanem gazdasági erejében is él a nemzet.” Ez egyfelől a nyolc magyar önkormányzat szorosabb együttműködését célozza, másrészt pedig igyekszik hozzásegíteni, hogy az itteni magyar vállalkozók eredményesebben kapcsolódhassanak be a most folyó privatizációs folyamatokba (részvételi arányuk egyelőre elenyésző). Amúgy a Magyar Nemzeti Tanács költség- vetési eszközökből és adományokból tartja fenn magát, várhatóan szükség lesz egy alapítványra, amely koordinálná a belföldről, az Egyre-másra szaporodnak a különféle nacionalista megnyilvánulások. anyaországból és a külföldről érkező pénzeszközöket az intézmények irányába. Ez idő tájt még nyitott kérdés, milyen lesz az MNT részesedése a köztársasági és a tartományi költségvetésből, jobbára viszont ezen áll vagy bukik, mennyire lesz hatékony a ténykedése a gondozására bízott területeken. Mindenki tudta, hogy a kilencvenes évek balkáni háborúi miatti elvándorlás, valamint az elöregedés és a folyamatos asszimiláció folytán nem sok jóra számíthatunk, a számadatok mégis lesújtóak. 1991- ben még hozzávetőlegesen 340 000-en lehettünk. A múlt év áprilisában megtartott népszámlás adatait a minap tették közzé, nos: 293 299 - ennyi ma a magyarok lélekszáma Szerbiában. Bő tíz év alatt tehát ötvenezres a csökkenés! A számok elemzése alapján a helyzetet tovább rontja, hogy míg Szerbia belső részeiben a lakosság megfogyatkozott, a Vajdaságban nőtt (harmincezerrel meghaladja a kétmilliót), s ez világosan jelzi, hogy a Horvátországból és Boszniából idemenekült szerbek nem „Belgrad alá” igyekeztek, hanem a viszonylag fejlettebb tartományunkban telepedtek le. A Vajdaság lakosságának így mindössze 14,28 százaléka magyar (Szerbiai viszonylatban az arányszám 3,91 százalék); 65 százaléka szerb, 3-3 százaléka szlovák, illetve horvát, ennél kevesebben vallották magukat jugoszlávnak, montenegrói- nak, románnak, ruszinnak, romának és bunyevácnak. A köztársaság területén egyébként a szerb 144 községben számít többségi nemzetnek, a magyarok nyolcban, a bosnyákok háromban, a bolgárok, szlovákok és albánok pedig kettőkettőben (mint ismeretes, a nép- számlálás nem terjedt ki Koszovó tartományra). Szám szerint a legtöbb magyar Szabadkán él (57 000), majd Kanizsa (24 000), Zen- ta (20 500) és Ada (14 500) következik. Mindezek miatt nem véletlen, hogy első rangú feladatként a népességfogyás meggátolása lépett elő, hiszen csak ez adhat értelmet minden más tervnek és elképzelésnek. A szerző vajdasági munkatársunk Kilencven esztendeje született Richard Nixon, az első amerikai elnök, akinek le kellett mondania tisztségéről Nem maradt élete végéig politikai pária BARACS DÉNES Akárcsak más Nixon-dátumokon, születésének mai 90. évfordulóján is tevékenységének más fejezeteire emlékeznek vissza elsőként saját országában és megint másokra a világ különböző pontjain. Az Egyesült Államokban ma is az első és mindmáig egyetlen olyan elnökként emlékezetes, aki lemondásra kényszerült - különben ugyanis alkotmányos vádemeléssel, impeachmenttel távolították volna el hivatalából, noha nem egészen két évvel korábban fölényes választási győzelemmel szerzett négyéves első elnöksége folytatására újabb, második mandátumot. Kínában ma is elismeréssel és féltve őrzik 1972-es pekingi látogatásának emlékét és az akkor kimunkált kínai-amerikai közleményt. Az indokínai térség országaiban egyszerre látják annak az embernek, aki éveken át hadat viselt ellenük, de annak is, akinek elnöksége alatt elhallgattak a fegyverek (és végső soron létrejöttek a feltételek Hanoi győzelméhez). Nixon élete és elnöksége csupa ellentmondás - self-made mánként, a maga erejéből emelkedett a csúcsra, és a szó szoros értelmében maga tette nyakára a hurkot, illetve az ellene végzetes bizonyítékul szolgáló magnetofonszalagot. Richard M. Nixon 1913. január 9-én született egy kis kaliforniai farmon, kiváló eredménnyel végezte iskoláit, és a Duke University Law School jogi diplomáját szerezte meg. 1940-ben kötött házasságából két lánya született. A második világháborúban a haditengerészet tisztjeként szolgált, leszerelése után a fáma szerint egy apróhirdetésre jelentkezett képviselőjelöltnek és meg is választották, 1950-ben pedig republikánus szenátort mandátumot szerzett. A kongresszus tagjaként a kommunistaellenes hajszát folytató McCarthy-bizottságban is aktív szerepet játszott. 1952-ben Dwight Eisenhower, a népszerű Ike oldalán alelnökké választották. 1960-ig töltötte be ezt a tisztséget, ám Ike elnökségének lejártával ő maga alulmaradt a demokraták vonzó fellépésű jelöltjével, John F. Kennedy szenátorral szemben. 1968- ben ismét megszerezte pártjának elnökjelöltségét, majd az elnöki tisztséget is. 1972-ben minden addigit meghaladó többséggel választották meg ismét a Fehér Ház lakójává, ám 1974. augusztus 4-én lemondásra kényszerült annak a politikai botránynak következtében, amely Watergate-ügy néven vonult be az amerikai krónikákba. Még az újjáválasztási kampány idején, 1972-ben a washingtoni Watergate-luxuslakótömbben betörőket füleltek le, akik a Demokrata Párt választási irodájába hatoltak be. A szálak a Fehér Ház felé vezettek. Nixon azért bukott bele a főleg a sajtó egyre újabb leleplezései nyomán megállíthatatlanul terebélyesedő ügybe, mert saját maga készíttetett titokban magnófelvételeket -jövendő emlékirataihoz- az elnöki hivatalában folytatott megbeszéléseiről. Ez a tény a vizsgálat során kipattant, és a felvételek bizonyították, hogy alig néhány nappal a betörés után arról tárgyalt munkatársaival, miként lehetne eltussolni az ügyet. Csak azért nem emeltek vádat ellene, mert lemondása fejében utóda, Gerald Ford elnök kegyelmet adott számára. Nem maradt azonban élete végéig politikai pária: számos könyvet írt, újra beutazta a világot, találkozott a világ vezető politikusaival. Az 1994 április 22-én bekövetkezett halála előtti években ismét gyakran szerepelt a nyilvánosság előtt szenior államférfiként, temetésén nemcsak a republikánus Bob Dole szenátor mondott beszédet, hanem Bili Clinton akkori elnök is, no meg természetesen Henry Kissinger volt külügyminiszter. A Watergate azonban azóta is fogalom - még a gate utótag is, amely minden vezető politikust érintő botrányban feltűnik a világ minden táján.- Uram, nem tudná ezt a lapátot kölcsönözni néhány politikusnak? Azok ám az igazi hóhányók! (Peter Gossányi rajza)
